Messzire nyúlik vissza a történet, mert ha szabad ilyet mondani, vegetáriánusnak születtem, csak hosszú utat kellett bejárnom mindaddig, hogy ezt el is higgyem magamról. Maholnap negyvenhárom éves leszek, és kicsit számomra is hihetetlen, de már egyetemista koromban reformkonyha tanfolyamokra jártam. A kor legkiemelkedőbb , ám kevésbé ismert koponyáitól szívtam az infót, a megboldogult Oláh Andor Reformkonyhája volt első könyvem a témában. Aki tudományosan is alátámasztotta mondandóját és hihetetlen karizmával bírt, rám pedig életre szóló hatást gyakorolt: Ferencsik Pista bácsi, aki ismerte, tudja miről beszélek. Járta az országot, tartotta az ingyenes ismeretterjesztő előadásait feleségével, és sugárzott belőle az élet ( sajnos már nincs köztünk). Aztán jöttek új szelek Silva féle agykonroll után TESTKONTROLL. Kipróbáltam, működött. Soha olyan jól nem éreztem magam, mint akkoriban. Aztán megismerkedtem az indiai konyhával, ott a fűszerek használata és a színes fogások izgattak, volt persze olyan étek, ami nagyon nem jött be. Később találkoztam Nyers Csaba gabonaételeivel, igazi laktató, tápláló mannák ezek. Tőle tanultam meg a sűrű gabonalevesek készítését. A Csalami házaspár könyve: NEWSTART konyha receptjei alapján készített ételek évekig terítéken voltak otthonunkban ( pedig akkor már két fiú gyermeket neveltünk ) és mégis mindezek után nótoriusan visszakanyarodtam a gyermekkorom ízvilágához, a hagyományos konyhához.
Tettem legutoljára mindezt akkor, amikor Misimmel várandós lettem, az első hónapokat ágyban töltöttem, vágytam a biztonságot, anyukámtól sorra a gyermekkorom kedvenc kajáit követeltem...ő pedig teljesítette minden kívánságomat. Aztán beleragadtam hét éve ebbe az állapotba és csak sorra gyártottam a kifogásokat : "majd ha a gyerekek kiröpülnek eljön az én időm" ... megszámlálhatatlan érvet tudtam felvonultatni, hogy miért nem térek vissza arra az útra, amit már kipróbáltam,. bevált és jó nekem.. Ami a feszültséget tetézte, hogy baráti beszélgetésekkor újra és újra elhangzott a mondat a számból, hogy ha nem varrnék, akkor vegán szakács lennék. Fejben az voltam/vagyok, csak a kifogások választottak el tőle. Kiváló szakács lehet belőlem akkor is, ha nem egy étteremben dolgozom. Fél életemet a témának szenteltem, nem kis idő és nem kis tudás, ami bevésődött. Az újévi fogadalmamat ezek után nem nehéz megfejtenetek, ugye? Újraolvasom a könyvtáramat, kisérletezek, recepteket találok ki... megÉLEM, újraÉLEM amit eddig (fejben) tudni véltem. Közben pedig kreatívkodok és ha nem vigyázok, akkor hamarosan gyapjúképek helyett, zöldség és gyümölcs kollázsokkal traktállak benneteket;-) Ti mit gondoltok minderről, az egészséges táplálkozáshoz vezető út mely állomásán dekkoltok? Netalán van köztetek, aki boldogan, kiegyensúlyozottan lépdes rajta?
