Paleo Norbi Update

Többet érne ez a post, ha lennének adatok, de nincs itthon szabócenti, a hivatalos mérlegelés meg mindig hétfő reggel esedékes, viszont jó rám a lakásban fellelhető valamennyi nadrágom, kivéve a dagikoriakat, mert azok már nem. Kezdek Kockahas Királykisasszony lenni, előbukkant ugyanis a szigetelés alól a sok rubintrékázás eredménye, és egyre formásabb a combom, mi lesz ebből? Nagyon izgi. Majd még a végén 36 évesen, két gyerekkel kerülök csúcsformába.

Elmondom a módszert: Paleo Norbi. Nem kell szénhidrátot enni.
Reggel Norbizok, mert elesett vagyok, mint a dzsainista lány az Amerikai pasztorálban, aki még nem elég erős ahhoz, hogy végképp lemondjon a teste táplálásáról, ezért néha eszik sárgarépát. Így aztán reggel én is eszem egy szelet kenyeret valami finommal, többnyire házi szalámival, ma meg tahinis padlizsánkrémmel, és nem kamuzok, reggelizem, és nem számolom a kalóriákat. Mondjuk amikor elfogy az egy szelet kenyér, azt jelzésnek veszem, hogy közelít a reggeli vége, egészségemre. Ettől aztán jól vagyok. Cserében viszont, szintén Norbi szerint nem vacsorázom csülköt, bár Szendi Paleolitikus Gábor egy szóval se próbálna meggátolni benne.

Ebédre paleolitikus diétát folytatok, eszem jó sok húst vagy halat valami sült vagy nyers zöldséggel,  mostanában főleg spárgával, vagy rántás nélküli főzelékkel, amitől szintén jóllakom, mondjuk így másfél hónap fogyókúra után ügyesen megtanult a szervezetem jóllakni három szem áfonyától is, lényeg, hogy nem panaszkodom.
Uzsonnára valami édeset ennék, ha egyáltalán, úgyhogy veszek holnap sztíviát, mert a mesterséges édesítőszerről már lemondtam, gombóc van tőle a torkomban, csak még nem tudom, hogy mibe fogom tenni, ja, kávéba. Most keserűn iszom a kávét, kis tejjel, ha van valakinek ötlete, hogy mivel lehet kiváltani a tejet, ami nem tejből, rizsből vagy szójából van, de nem is tartalmaz transzzsírsavat, az kommentelje ide, legyen kedves, mert a tej nélküli kávé fogyókúrában eléggé gyomorfekély gyanús, és amúgy is utálom. Egyébként az uzsonnázás is Norbi, nála ez főétkezésnek számít, mert akkor nem kell vacsorázni. Hát szerintem meg kell, de csak valami levest, vagy hasonlót. Kicsit nehéz ugyan paleolitikus diétában uzsonnázni, mert a tejtermék kilőve, sajtot délután már nem kéne szerintem, húst uzsonnára finom nő nem eszik, úgyhogy marad a gyümölcs pár szem mogyoróval, meg a kávé. Mostanában elég is.

Meg lehet szokni ám a szénhidrát nélküli életet (kivéve a reggeli kenyér), ami azt jelenti, hogy nem hiányzik különösebben, nincsenek falásrohamaim, nem öntök magamba üvegből baracklekvárt a hűtő mellett állva (kolbászt még mindig harapdálok), nem falom fel a gyerekek húsvéti csokitojásait, ami szép eredmény, tekintve, hogy a Mikulás hozmányait annak idején skrupulusok nélkül megtizedeltük a Pével, és eszünkbe se jutott ideológiát gyártani, hogy csak a fogaikat óvjuk, vagy a diabéteszt akarjuk megelőzni, mármint náluk, önfeláldozással. Szóval végül is meg lehet csinálni, ja, és alkoholt se iszom mostanában, de az amúgy se része az életmódomnak úgy öt éve, úgyhogy ez se egy nagy lemondás. Annyira le lehet szokni a cukorról, hogy az alma pl. kimondottan édességnek számít már, és a zöldséglevest is édesnek érzem. Nincs durva éhségérzetem, ami azért fogyókúrában elég jó hír. A tejtermékeket egyelőre sajnálom, Szendi Gábor elvette tőlünk a tejtermékeket, de nekünk adta helyette a sajtot, vagy legalább is a lelkiismeret-furdalás nélküli élvezetét, ami nagy öröm a magunkfajtának. A krumplit meg a rizst már egyáltalán nem hiányolom. Sütit néha szívesen ennék, mert a Pé nem bír magával, és rend szerint nekiáll sütni valamit, de nem kell mondjuk bezárnia a klotyóba, nehogy ellopjam az asztalról a muffint, amíg ő hátat fordít neki.


Úgyhogy most majd kiderül, hogy mi lesz ebből, lehet, hogy vallásommá válik a paleózás, de az is lehet, hogy ezzel a tempóval, amivel most fogyok, két hét múlva beintek minden egészség- és karcsúsággurunak, a mór megtette kötelességét, a mór mehet.

A legfontosabb pedig, hogy háromszoros hurrá Erzsébetnek, a blog első követőjének. Hip-hip!