Százmilliárd légy nem tévedhet

Én készséggel elismerem, hogy velem van  baj, lásd a címet. Ugyanakkor a véleményem az, hogy A szürke ötven árnyalata az szar. Nem csak hogy ponyva, hanem egy bosszantóan idióta, gyenge könyv. Mondjuk sajnos az ötvenedik oldalnál nem jutottam tovább, én tényleg igyekeztem, tisztelt bíróság, próbálkoztam, többször elővettem, és megpróbáltam tovább olvasni, de az ötödik mondat táján mindig kifordult a kezemből a Kindle. Ennyi gyengeelméjűséget egy helyen legfeljebb egy kisegítő iskolában tudnék elviselni, sajnálkozva, de ott is csak ideig-óráig. Hát mi a franc az, hogy ez a szerencsétlen picsa nem veszi észre az egyértelmű dolgokat? Hogy mindig kitalál valami alternatív magyarázatot a faszi közeledésére, amire normálisan egyféleképpen lehet reagálni: hö? Ez most hogy jön ide? Hogy van az, hogy mindenki számára egyértelműen arra megy ki a dolog, hogy ezek majd kúrni fognak, mert egymásra vannak izgulva (mondjuk nem igazán tudni, hogy miért, szerintem ez egy pornófilm lesz, ahol sose tudni, hogy a pizzásfiúnak miért vetkőzik le a háziasszony, de ha már így van, elfogadjuk, mert hát ez a csaj se nem okos, se nem különleges, de még különösebben szép se, állítólag.), kivéve hősnőnket, akinek a világon semmi sem tűnik fel.

Egyébként megmondom én, hogy mi ez a könyv, egy füzetes szerelmes regény. Ilyen romana meg júlia kategória. De hogy futott be ilyen karriert? Higgyétek el, én értek hozzá, 19 évesen több tucatot elolvastam, hat éve jártam ugyanazzal a fiúval, valami szenvedélyre, izgalomra nekem is szükségem volt. Ez a könyv semmivel sem jobb azoknál. A nyelvezetét, az alkalmazott fordulatokat, a történetszövést, a Szeszélyes évszakokba illő és minőségű félreértéseket tekintve nagyjából ezt a szintet hozzák. Engem komolyan érdekel, hogy mitől lett ez bestseller, mert engem annyira fölidegesített ez a bénaság, ami árad belőle, hogy sajnos nem is tudom folytatni a könyvet, úgyhogy kizárt, hogy önállóan megtudom a választ, de akit nem b*szott fel, és be tudta fejezni, az kommentelje már ide, hogy hogy jutott túl a kritikus első ötven oldalon, hogy elérje a jó részeket, ha vannak, illetve hogy a továbbiakban is ilyen elképesztően suta-e a könyv, vagy mi van már? Köszönöm szépen.

Akkor inkább a garnyier!

Bartos Erika témakörben többször visítottam már nyelvi lektorért, hovatovább a szarrágás csimborasszójának neveztem, hogy ilyen, százezres példányszámban kiadott irományokra sajnálnak kifizetni ötvenezret valakinek, aki megmondja, hogy hogyan kell egyeztetni az alanyt az állítmánnyal. Alighanem Pogány Judit is nagy szarban lehet anyagilag, ha a DVD-ken hajlandó elmondani többször is, dacolva a basic nyelvérzékével, hogy Bogyó és Babóca elindultak hógolyózni, sic. El bírom képzelni, amikor jelzi a szinkronstúdiónak, hogy gyerekek, elment lesz az, nem elmentek. Először finoman megjegyzi, majd egy kicsit határozottabban, mondja, hogy ez szar, ezt kisgyerekek tízezrei fogják megnézni, hát hogy fognak ezek a gyerekek beszélni, aztán végül már sír, siratja a nyelvet, meg a szakmai renoméját, de a stúdió ragaszkodik az eredeti szöveghez, mert kisgyerekek tízezrei mondják már fejből a tré szöveget, annyit olvasta nekik anyu rossz magyarsággal, de eredetiben.
De végül is nem ezen kaptam fel a vizet, hanem amikor Borcsi kikölcsönözte a gyerekkönyvtárból a sárga annapetigergőt, amiben a Margit-sziget (sic!) című borzalom van. Hát basszus, én elhiszem, hogy az alany-állítmány egyeztetésnek utánanézni bonyolult dolog, de a Margitszigetnél felütni a Helyesírási szótárt, hát ugyan férjen már bele!
Nem fért, így lett Bartos Erikánál Margit-sziget.
Sajnos azonban én is elkövettem egy hibát, az említett mese képeinél észrevettem, hogy Gergőke minden oldalon másik ruhában van, és bánatomban megjegyeztem, hogy biztosan azért kellett olyan gyakran átöltöztetni, mert összefosta magát tarkóig.
Borcsi azóta minden alkalommal megjegyzi, hogy Gergőke a Margitszigeten gyakran összefosta magát, míg elértek a Centenáriumi emlékműig.
Ez nem volt szép tőlem. De azt gondolom, hogy a csúnya szavakat előbb-utóbb némi önkontrollal képes lesz majd elhagyni a gyerek, azt viszont hiába dönti el, hogy mától helyesre cseréli a helytelenül berögzült nyelvtant. Tűzre minden bartoserikával!

(a cím egyébként nem egészen fedi a post problematikáját, bár a lényeg ugyanaz, ejtsük csak garnyiernek a Garnier-t, mer' az fekszik, jó lesz nektek az is, ma meg már ott tartunk, hogy még Veiszer Alinda is így ejti az "er"-re végződő francia szavakat, bár nem tanult franciául, de így hallotta a reklámban, és tud extrapolálni. Pedig ő okos.)

Ízek, imák, szerelmek

Az a bajom ezzel a filmmel, hogy bár arról szól, hogy a nőszemély hogyan hozta egyenesbe a lelkivilágát, ezzel szemben valójában semmit se tudunk meg arról, hogy a nőszemély hogyan hozza egyenesbe a lelkivilágát. Mondjuk eleve azt se tudjuk meg, hogy mi volt a baja egyáltalán, csak tippelni tudok, mert akkor borult ki, amikor a férje bejelentette, hogy inkább tanulna, de most ezt azért nehezen tudom komolyan venni, mint problémát, hacsak nem a megélhetésüket és a hat gyerekük felnevelését akadályozza a férj elképzelése, de hát ilyenről szó sincs, minthogy gyerek nincs, megélhetés biztosítva, sőt olyan lazán mennek a dolgok, hogy simán odavágja váláskor a férjnek a közös ház ráeső részét, hadd vigye. Na most annak ellenére, hogy egy fillérje se marad, hősnőnk utazásra adja a fejét, ami egyébként amúgy sem áll távol tőle, tekintve, hogy foglalkozására nézve utazó-író, mellékesen megjegyzem, hogy ehhez képest egy kanyi sort se ír le az egész film alatt, nulla percet tölt laptop előtt, érdekes. Naszóval, válás után összebarizik egy lúzerrel, aki meditálgat, úgyhogy, mivel nincs jobb ötlete a csajnak, és leginkább ez az ötlettelenség jellemzi végig, szintén meditálni kezd, amibe úgy belejön, hogy gondolja, uccu neki, elmegy a "spiritualitás forrásához", Indiába, ahol majd jól megtalálja önmagát. Csak előbb végigkajálja Rómát, ahol szert tesz néhány testi-lelki jóbarátra, bár nem tudjuk meg, hogyan, és azt sem, hogy mitől is szeretik meg annyira ezt a sótlan rinyát. A svéd csaj például azért, mert elárulja neki a titkot, hogy akkor is szeretheti önmagát, ha toka nő a derekán, muffintop. Tolják csak be azt a pizzát nyugodtan, mert anélkül nem érdemes élni (na mondjuk ebben igaza van, próbáltam, tényleg), majd elmennek, és vesznek egy számmal nagyobb nadrágot. A próbafülkében ránézésre úgy 26-os méretű farikat próbálnak, méghozzá úgy, hogy csak fekve, behúzott hassal tudják felhúzni a cippzárt, de akkor mi a ráknak mentek el farit venni, szorítani a régi is tudja őket, na mindegy. Ja, és amúgy ebben a filmben Julia Roberts legalább 70 kilónak néz ki, kicsit kövér, na, hát nem sikerült még lefogyni az ikrek után, ami nem baj, csak akkor ne sokkoljanak már 26-os csípőfarikkal!
Na most ez a zseni, miután tök jól érezte magát Rómában, felszabadult volt, és élvezte az életet, de tényleg, elindult Indiába, hogy terv szerint megtalálja önmagát. Agyrém. Körülbelül nulla percet töltött ezután a meditációs központon kívül, ahol találkozott egy tenyérbemászó faszfejjel, aki ráadásul Zabagépnek nevezte, mondjuk joggal, de én akkor is úgy küldtem volna el a jó édesanyjába, hogy a fal adja a másikat, ez meg hagyta. Már kezdtem azt hinni, hogy kiderül a fasziról, hogy ő a szellemi vezér reinkarnációja, vagy valami, ezért engedhet meg magának bármit (bár ha valóban olyan nagy szellem lenne, akkor nem tenné), de kiderült, hogy ő is csak egy köcsög családelhagyó, amit egyébként teljesen ok nélkül elrinyál a csajnak, majd hazahúz Texasba, remélem, ő legalább rájött, hogy nem Indiában tud odaállni a gyereke elé, hogy bocsássál meg, köcsög voltam, hanem Texasban, a meditáció Indiában ezen nem fog segíteni.
Majd pedig a csajszi elutazik Balira (anélkül, hogy bármi jelét is látnánk a fejlődésnek, vagy legalább az utat, amit bejár, mert nem, arról szó sincs, csak a nyígás megy, meg a rinya, hát így nem fog menni, édes.) Ott azon kívül, hogy nem tudom, mit csinál a fogatlan jósnál állandóan, de állítólag ráfüggött, szerez egy csomó lóvét egy gyerekét egyedül nevelő elvált gyógyító csajnak, hogy tudjon házat építeni. Aztán összejárkálja a frissen lerakott padlólapot, kit érdekel. Majd találkozik a ki-tudja-hány-gyerekes Javier Bardemmel, akivel egymásba szeretnek, és nesze neked évekig tartó lelki és szellemi gyakorlat, meditáció, az önismeretnek és önbizalomnak még arra a szintjére se sikerül eljutnia, hogy belevágjon vele egy kapcsolatba, hanem mittudomén miket rinyál már megint. Ja, és Balin se csinál semmit, egyszer elmegy táncolni, mert egy vadidegen csaj elhívja, oszt annyi. Ezért kár volt, édes angyalom, ezt Miskolc alsón is meg tudtad volna csinálni, ezért kár volt még az emisszióért is, amit a téged szállító repülőgép ööö... bocsátott ki, vagy micsinál az emisszió.
Azt már nem is tudom, hogy mi lett a vége, de ez a film a klasszikus fostalicska kategória, vérlázítóan, dühítően szar. A jellemek semmit se fejlődnek, de nem is igen van hová, tekintve hogy alapból olyan összetettek és fajsúlyosak, mint egy kínai ping-pong labda. A vágások jók voltak az olasz résznél.
Ne nézzétek meg.
Ja, és a videotékás csaj szerint mindenki dicséri, hogy milyen jó film, megérett a világ a pusztulásra.

Viszont megvettem Varró Dániel: Akinek a lába hatos c. mondókás könyvét, ami leginkább kisbabás apukáknak szól, bár állítólag a babáknak, de én nekik nem mondókáznék belőle (ha lenne egy csöpp eszem, de nincs, sajnos egy poénért bármikor odadobom a jó nevelést) és azon kívül, hogy az ember szétröhögi magát rajta, az ismeretterjesztésnek azt a fokát nyújtja kapásból a kezdő kispapáknak, hogy nem csak a te gyereked nem alszik, bár hajnali három van, és nem csak te vagy emiatt ideges, hanem minden más apuka is a világon. Valamint hogy a kisfiúk időnként szembe pisálják a szüleiket, köszönjük, Varró Misi, hogy megihletted apát, én azóta ezen viháncolok, a teszkóban is árulják, hozzáférhető, vegyétek. Nos, mire ideértem, megvilágosodtam, ez valóban babáknak való könyv, akik még egyáltalán nem értik a szöveget, viszont apa jól szórakozik, a csecsemőt pedig megnyugtatja a ritmus. Az egyik versé pl. ugyanaz, mint a Weöres Sándor Száncsengőjének, ami ugye eredetileg ujjgyakorlat volt (mint az egész Rongyszőnyeg ciklus, na nem okoskodok tovább), szóval elég legyen annyi, hogy ez nem Bartos Erika, ez a szöveg nem bicsaklik, tökéletes. De mondjuk ezt Varrótól el is várjuk.