Utazós zene

A Nagyszüleim mindig messze laktak tőlünk (vagy mi tőlük?), így sok utazással telt a gyermekkorom.

Róttuk a kilométereket a sárga, majd bordó Daciával és mindig üvöltött a zene a magnóból.

Fehér kazettákról.

Sok számot utáltam meg ekkor.

Például Stevie Wonder: I Just Called című számát.

Férj gyakran szívat ezzel, mert mindkét zenekarával szokták ezt a számot játszani és nem röstelli mindig nekem küldeni a "dácsiás utazások" emlékére.

Azt csak a napokban tudta meg, hogy gyerekkoromban (kb. 31 éves koromig) úgy értettem, hogy a szám címe egy fiatalember, bizonyos ÁDZSESZKÓ nevét viseli. (az angol környezetet is meg tudtam magyarázni: ÁDZSESZKÓ, YOU SAY: I LOVE YOU..)

Mivel a hagyományokat nem szeretném megtörni, és a gyerekeim sem maradhatnak ilyen élmények nélkül, ezzel a remek nótával kívánnék Boldog Szülinapot (ma 2 éves!) az én Drága Kicsi Lányomnak és köszönöm, hogy van nekünk és ilyen eszméletlenül szeretnivaló:)

A számok világa

A napokban ünnepeltem a szülinapomat.

A 25. volt az utolsó olyan, amit szívesen ünnepeltem/ünnepeltettem. Akkor (ahogy a korábbi években mindig) szóltak a fanfárok, szülihét volt (vagy inkább szülihónap), mindenki tudta, "kinek szól a dal" (az is, aki nem akarta..) stb.

Idén 32 lettem. 

A hétköznapokon nem parázom túl az életkoromat, de ez a 32 sz*r szám, na.

A Legjobb Barátnőmmel ezen sopánkodtunk a telefonban. Aztán negyvenkettedik érvként még azt is megbeszéltük, hogy a 32 még azért is sz*r, mert prímszám.

Matek tagozatra jártam gimiben. Mentségemre szóljon, hogy csak 2 évig.