Imádom a női magazinokat. Függök rendesen. Leginkább a színes, vastagpapírosokat szeretem, de megveszem a gasztro magazinokat és ínségesebb időkben (amikor nem jelenik meg semmi frissen) a gagyikat is.
Férj már rákérdezett párszor, hogy biztos kell-e ez (igen) és, hogy mennyit költünk havi szinten a hobbimra (valós osztva nyolccal:). Aztán, mint az igazi vásárlás-mániások, igyekszem nem előtérbe pakolni őket, ha pedig igen, akkor gondosan letakarom őket egy régebbi számmal, így gyanú elaltatva.
Most nem a saját magazinomból szedtem elő egy tuti tippet, hanem a húgoméból. Nagyon egyszerű. Vizesen fel kell csavarni a hajat kis hurkákba, megszárítani és lágyan omló, természetes hullámaink lesznek. Ilyenre terveztem:
 |
| Emma Stone forrás: http://popkult.blog.hu/2013/01/28/emma_stone_a_hollywood-i_voros_csillag |
Ennyi. Szimpla. Semmi fakszni. Bárki meg tudja csinálni. Csodaszép leszek és a környezetemnek leesik az álla. Megmostam a hajam, megcsináltam a kis hurkákat, alaposan megszárítottam, aztán szétszedtem, hogy fixálhassam egy kis hajlakkal (az útmutató szerint). Nos, maradjunk annyiban, hogy erre a látványra nem voltam felkészülve (erre senki nem lehet felkészülve). Igazi afro-amerikai csaj lettem melegítőben, afro-amerikai bőrszín nélkül. Döbbenetesen szar lett a végeredmény.
Gondoltam, ez már rosszabb nem lesz, így hosszas unszolás hatására hagytam, hogy az kisovisom fodrászkodjon rajtam. Itt jegyezném meg, hogy szerintem kétféle ember van: aki szereti, ha piszkálják a haját és van, aki nem. Már többször kiderült, hogy egyértelműen az utóbbiak közé tartozom. Nekem extra kínzás az az 1 óra (!!!) amíg a gyerek az összes fellelhető csattot és hajgumit belepakolja a hajamba. Ezen is túlestünk, még a mű megkoronázásaként a fejemre kötött egy citromsárga, apró vadászrepülőkkel (családi ártalom) tarkított kendőt. Kiadta az utasítást: ezt most pár napig tartsam a fejemen, akkor lesz tökéletes a frizurám. A fürdőszobai tükörnél picit meghökkentem az eredménytől, de hadd legyen boldog az a gyerek, így hagyom, majd ha ebéd után elmegy a gyerek aludni,rendbe szedem magam. Ezt követően próbáltam a két kiskorút az étkező irányába terelni, hogy végre ebédelhessünk.
Ennél a résznél csöngettek. Konkrétan a postás. Ha nekiállok kiszedni a hajamból minden dekorelemet, bedobja az értesítőt és 5 utcával arrébb jár, mire kiérek. Gyorsan kellett döntenem. Felkaptam egy sapkát a kompozícióra és fogadtam azt a szerencsétlen embert. Nem adott hangot a megdöbbenésének. Majd otthon feldolgozza...
