Vallomás

Kedves Férjem!

(Remélem, ma már fáradt leszel ahhoz, hogy egyáltalán észrevedd ezt a bejegyzést.)

Az úgy volt, hogy elugrottam a Legkisebbel a boltba késő délután, kocsival.

Jól emlékszem, azt mondtad, zárjam be a kaput kulccsal, mert apukáddal a belső szobában fúrtok-faragtok, nem halljátok meg, ha bejön valaki.

Vittem is magammal a kapukulcsot.

Aztán emlékszem, hogy belegyömöszöltem a gyereket az ülésébe, lefolytattunk valami mélyenszántó társalgást a tiktak cukorkáról, majd beindítottam a kocsit és elviharzottunk (nem úgy. a KRESZ szerinti mértékben természetesen.)

A bolt előtt kiszálltam, hogy kigyömöszöljem a  gyereket az üléséből.

Ekkor hívtalak fel, hogy bocs, de elfelejtettem bezárni a kaput.

Megbeszéltük,  semmi gond, megoldod.

Elköszöntünk.

Azt hihetted, hogy a bolt előtt hirtelen eszembe jutott ez az egész.

Dehogy.

Totál kiesett a zárás problémaköre.

Aztán megláttam ezt:

Igen, jól látod.

Ez itt a kapukulcs személyesen, ami a mai 6 kilométert autón kívül tette meg.

Picit beszorulva ott valami résbe.

Nézzük a jó oldalát: nem vesztettem el.

(Nem rajtam múlt.)

Csókol:

Szerető feleséged

A hazaút

Aki olvasott plafonmanó és pónidiszkó történetéről, az számíthatott rá, hogy ismét útnak kell indulnunk, de ezúttal vissza, Németországba.

Kiharcoltam egy kis vezetést Férjtől.

(Harcolni azért kellett érte, mert egyszer, még régebben egy ilyen hosszú úton nagyvonalúan felajánlotta a lehetőséget, amivel éltem is. Szépen beszálltunk, el is pöffeszkedett az anyósülésen, hogy ő akkor majd ott pihikézik-eszik-alszik stb. 20 perc múlva látni kellett volna az arcát, mikor leesett neki, hogy az ott a csicska ülés és a gyerekek egy percet se hagynak az unatkozásnak...)

Úgy egyeztünk meg, hogy az út felét, 450 km-t vezetek.

Eközben a Nagy Férjjel "kitalálósat" játszott:

pl.

-Apa! Mi az, fehér és nagyobb, mint a kocsi?

-Airbus A340-es?

-Igen!

(?????)

-Apa, amire gondoltam, az felül zöld, alul barna, és a felnőttek felmászhatnak rá, de a gyerekek nem.

-Fa?

-Igen!

-Apa, most egy virágra gondoltam.

-Szuper, abból aztán nagyon erős vagyok...

- Ez egy szép virág és van belőle piros, sárga, fehér, rózsaszín, lila, narancssárga. Zöld és kék nincs.

- Tulipán?

- Igen!

És így tovább. 

270 km-nél Apa elkezdte mondogatni, hogy álljunk meg valahol egy kicsit pihenni.

Aztán a pihenés után "egész véletlenül" visszafurakodott a vezető ülésbe.

(Szerintem kicsit lökdösődött is.)

Következő alkalomra ki kell találnom valami zsarolási alapot, amivel rávehetem, hogy vezethessek.

Önszántából tuti nem fogja felajánlani...