Vásárolgatás

Ma szerettem volna egy bejegyzést írni az egyik vasárnapról, amikor is a Naggyal elmentem megnézni az RG Európa Bajnokságot és a két kisebb otthon maradt javarészt Anyukámmal. Arról írtam volna, hogy minden rendben volt, csak amikor hazatelefonáltam, Anyukám közölte, hogy a Kicsi dél körül vette észre (azaz inkább meghallotta egy beszélgetésből), hogy nem vagyok otthon és éktelen sírásba kezdett, a Legkisebb pedig kijelentette, hogy rá bugyit "csak az Anya" húzhat, úgyhogy ő reggel 8-kor megette az első zsarolómotiváló jégkrémét, hogy egyáltalán felöltözzön.

Időközben azonban beköszöntött a kánikula, és mindhárom lánygyermeknek fürdőruhát kellett vásárolnunk.
Apa talán nem figyelt a program jellegére, ezért viszonylag lelkesen készülődött és ült be a kocsiba, hogy elindulhassunk.
Én elég ziláltan ültem be a kocsiba, tekintettel a 3 lánygyermek ruhahisztijére, sminkkövetelőzésére, szandálbalhéjára és azokra a hosszú percekre, amikor próbáltam fájdalommentesen frizurát csinálni nekik, - kevés sikerrel. (Apa korábban közölte, hogy ő nem hódolt be a netes trendeknek: ő nem készít gyereklány-frizurát, és ha hétköznap reggeleken nincs más lehetőség - én -, akkor fogja a hajgumikat és a csatokat és az óvónéni, illetve dadusnénik kezébe nyomja a gyerekkel együtt, egyfajta megoldandó feladatként.)

Szóval, elkezdődött a Boldog Családi Fürdőruha-vásárlás.
Az első üzletben célirányosan keresve találtunk mindháromnak a keresett ruhadarabból.
A Legkisebbnek egyrészest, a két nagyobbnak "nagylányos" kétrészest.
A Nagyok elvonultak a próbafülkébe a beszerzett darabokkal, mi maradtunk a Legkisebbel és Férjjel.
Ekkor közölte a Legkisebb, hogy ő is fel akarja próbálni, majd mikor próbáltam rávilágítani, hogy ez felesleges az ő korában, előbb lehajtotta a fejét, majd éktelen ordításba kezdett.
Mivel van az a pont, amikor fáj a gyerekordítás hangja, közöltem, hogy akkor menjél te is a Nagyokhoz bazmeg .Persze ebben a helyzetben TILOS neki segíteni, mert ő EGYEDÜÜÜÜÜL akarja, mint a másik kettő.
Miután mindhárom gyermekem a próbafülkében viháncolt, hátratekintettem Férjre, akinek ezen a ponton eshetett le a tantusz, hogy ő akkor mégis mit keres itt és ezt a programot hogy érthette annyira félre, hogy el akart jönni velünk.

A Nagy:
Felpróbálta az általa választott bikinit. Aztán eggyel nagyobbat. Eggyel kisebbet. Más színűt. A más színűből más méretet. (Minden alkalommal rácsodálkozva arra, hogy a bikini alsó és felső részét nem lehet egyidejűleg felpróbálni, mert a lopásgátlóval vannak összefogatva.)  Harmadik szín és minta. Újabb méret.
Mind nagyon tetszett neki.
Majd közölte, hogy arra gondolt, mégis inkább egyrészest szeretne.
Olyan nem volt a boltban a méretében.
Neki így nem vettünk semmit.

A Kicsi:
Felpróbálta az általa választott bikinit. Eggyel nagyobbat is. (Mindkét alkalommal rácsodálkozva arra, hogy a bikini alsó és felső részét nem lehet egyidejűleg felpróbálni, mert a lopásgátlóval vannak összefogatva.)
Nagyon megtisztelőnek érezte, hogy ő már bikinit hordhat.
Tetszett neki a szín is.
Majd közölte, hogy inkább egyrészest szeretne.
Lehetőleg jégvarázsosat.
Szerencsére volt az üzletben a méretében (Apa kereste).
Megvettük.

A Legkisebb:
A próbafülkében inkább csak viháncolt a nővéreivel.
Megpróbálta egyedül levenni a pörgős ruháját.
A fejére szorult.
Ebben a pózban - csatakiáltásokkal tarkítva - robbant ki a próbafülkéből minket keresve.
Előtte álltunk, de a fejére szorult ruha miatt ezt nem láthatta, így ruhával a fején rohangált körbe a boltban.
Nem könnyen, de visszatereltem a próbafülkébe, ahol rápróbáltam a csikóhalas fürdőrucit.
Tökéletes volt.
Megvettük.

Fentiekből adódóan újabb üzletet kerestünk, ahol a Nagyra is találunk egyrészes fürdőrucit.
Viszonylag hamar meg is lett.
Ekkor egyedül ment be a próbafülkébe.

A Kicsik eközben ezt csinálták:

Legalább mindenki szépen elfoglalta magát.
Aztán hazamentünk.
A gyerekek boldogan az új fürdőruciktól.
Mi boldogan a később elfogyasztott fröccsöktől.

Jöhet a nyár!