ASZALT PARADICSOMOS DISZNÓSÜLT

Karácsony másodnapján vacsorára voltam hivatalos, baratnőm töltötte a 36. életévét. Kedves, ügyes asszonyka, egy tündéri kislány anyukája, kitűnő háziasszony, értelmes elme, szorgalmas  munkaerő (amúgy matematikatanárnő). Ki sem nézné senki belőle, annyira törékeny, hogy biza szigorú a számok oktatója, az ő osztályában rend és csend uralkodik, meg sem tudom mondani, hogyan sikerül kiharcolnia a kamaszhorda tiszteletét. Szinte kivétel nélkül minden évben matekolimpikonokat nevel, osztályában mindenkinek sikerül a matekérettségi is.
Ha valaki kérdezné tőlem (persze, ha valakit ez valaha is érdekelne),  hogy kit tartok a román ismerőseim közul a legügyesebb konyhatündérnek, hát én minden féle képp gondolkodás nélkül rá, Andreeára szavaznék.
Pont e miatt szeretek náluk enni, kimondottam imádom ahogy a sülteket készíti és nem is tudok senki mást aki olyan finom dobostortát tudna sütni mint ő. 
Az írásom elején említett vacsora előételei nem is okoztak csalódást: disznóságok voltak, friss májas és véreshurka, ropogós tepertyű,  frissen füstölt húsos szalonna, sózott-zúzott piroshagymával. Ó Ó Ó, de a második fogás, finom zamatos disznósült helyett füstolthúsos töltöttkáposzta volt... A helyzetet nem sokat javította a desszertnek felszolgált dobostorta sem. Akkora volt a csalódás bennem, hogy amikor este hazamentem, máris megszületett a fejemben a következő ebéd ötlete: aszalt paradicsomos disznósült!

Három kanál olajat felhevítettem és pár perc alatt minden oldalán pirosra sütöttem egy darab besózott, megborsozott disznócombot. Szálasra aprítottam két fej hagymát, a sült hús mellé dobtam, utanasüllyesztettem négy cikk felkockazott fokhagymát is és amikor a hagyma is pirosodni kezdett rászórtam egy bő kanál pirospaprikát és felöntöttem egy pohár vízzel. Hagytam, hogy fedő alatt puhuljon a hús, néha még utánatöltögettem kevés vizet is. Amikor a villám már majdnem akadály nélkül süllyedt a húsba, akkor hozzáadtam egy marék felaprított aszalt paradicsomot, amit kis üvegekben, olivaolajban tartósítanak és árulnak aranyárban.
Ha szükséges, a szaftot sózzuk és borsozzuk meg, ízlés szerint. 
Úgy 10 perc múlva levettem a fedőt a lábasról és a már puha húst bedugtam a sütőbe még egy kicsit pirulni. 
Puliszkával ettem, savanyúuborkát ropogtattam mellé és élveztem az aszalt paradicsom különlegesen finom, nyáremlékeztető ízét a számban.

Feleim, vegyetek es egyetek!

KOLOZSVÁRI ZŰRZAVAR

Ezt az egyszerű, de elképszetően finom nassolnivalót az etoni mess nevű desszert receptje nyomán készítettem, természetesen olyan alapanyagokból,  amiket otthon találtam. 
Ha nyár lett volna, friss gyümölcsből, eperből, cseresznyéből, málnából csináltam volna, de most meg kellett elégedjek saját készítésű cseresznyelekvárral, valódi, friss tejszín helyett meg, ó szörnyűség, dobozos növényi tejszínnel, amiről tudjuk, hogy semmi köze a természeteshez, tiszta laboratórium az egész.
Vettem tehát egy nagy keverőtálat és felvertem benne 3 dl tejszínt. Közben egy másik tálban alaposan összekevertem 2 kanál mascarponét 2 dl finom joghurttal. Ha a tejszín édesített alapból, akkor nem kell bele cukor, ellentétes esetben édesíthetjük, de csak  mértékkel.
Következik az összekeverés: a tejszínbe finoman beleforgatjuk a mascarponés joghurtot, pár kanál darabos gyümölcsdzsemet és 
10 dkg picit összemorzsolt habcsókot. 
Biztos vagyok benne, hogy fogalmatok sincs mennyire finom, javaslom, hogy probáljátok ki, nyáron friss gyümölccsel és mindenképp igazi tejszínnel. A mascarpone és a joghurt is elhagyható.

Feleim, vegyetek es egyetek!

BOEUF VAGY OROSZ SALÁTA egyszerűbben

Valahányszor húslevest főzök, mindig készítek "boeuf" salátát, ami nálunk (Romániaban) szinte elképzelhetetlen fogása az ünnepi menűnek. A boeuf szó marhát jelent franciául, de én a tyúkhúsból készültet is így nevezem. Hisz csak nem nevezhetem poule salátának, azt végképp senki sem ismerné. Ezt a húsos, zöldséges salátát olvastam orosz saláta név alatt is, igaz, kicsit másképp elkészítve. 
Én az egyszerűsített változatát készítem, teljesen másképp mint ahogy tanultam. Nem teszek bele sok krumplit, zöldborsót egyáltalán és a majonézzel is csínján bánok.
Íme az én Boeuf salátám, amit mostanság készítettem:
Szépen apró kockákra vágtam 4 szál főtt sárgarépát, 2 főtt petrezselyemgyökeret, egy kisebb fej főtt zellergumót, 1 főtt krumplit, 2 keményre főzött tojást, 3 darab jól kicsavart ecetes uborkát és egy jó darab főtt húst (marhát vagy tyúkot tetszés szerint).
Az egészet összekevertem 2 kanál majonézzel és annyi joghurttal, amennyitől szépen összeálltak az összetevők. Sóztam, borsoztam, lehűtöttem, friss kenyérrel fogyasztottam.

Feleim, vegyetek es egyetek!

SOVÁNY TÖLTÖTT KÁPOSZTA

Nem vagyok nagy barátja a töltött káposztának, évente háromszor készítek, egyszer télen savanyúkáposzta levélből, úgy Karácsony tájékán, egyszer Húsvét körül, már friss káposzta levélből és még egyszer nyáron, akkor már töltött paprikával vegyesen.
Akaratlanul is eszembe jut édesanyám töltött káposztája, amit drótozott cserépfazékban készített a népes családnak, mikor disznó vagy egyéb húsból, mikor amiből tudta. Hol darált párizsiból, hol gombából, mikor rizzsel, mikor kukoricadarával keverve. 

Persze, én is beszereztem a korondi mesterektől egy csodás agyagfazakat, nem is akármilyent, hanem kakasosat, igaz nincs megdrótozva, de szép és hasznos darab ez is.

Egy fej savanyított káposztát vásároltam a piacon, érettet és vékonylevelűt, szépen lefejtettem róla a káposztaszirmokat, kettévágtam őket, a vastag ereket eltávolítottam róluk.  Amikor már a vége felé jártam a nagyobb leveleknek, akkor vékony szálasra vágtam a megmaradt kaposztabucit.

Egy tálba összekevertem egy kiló darált csirkemellet egy bögre rizzsel,  egy fej dinsztelt, apróra vágott hagymával, egy csokor felaprított zöldpetrezselyemmel, sóval, törött borssal, egy kanál pirospaprikával, egy kanál paradicsompasztával és egy egész tojással. Ezzel a töltelékkel töltöttem meg az ereitől megtisztított, formára igazított káposztaleveleimet és apró töltelékeket csombolygattam belőlük. Aprított káposztával, sovány, darabokra vágott füstölt csülökkel rétegezve szépen befektettem őket a varázsfazakamba, felöntöttem hideg vízzel és türelemmel, lassú tűzön másfél óra alatt puhára főztem.
Sovany, izletes, enyhen fustos izu toltelekeket keszitettem.


A Demmers Teehaus egyik tearemeket ittam mellé, a Japan Genmaicha-t, ami nem más mint pirított rizzsel ízesített sencha zöld tea. Remek ízpárosítás azoknak, akik nem akarnak alkoholt inni a káposzta mellé.

Feleim, vegyetek es egyetek!

A PULISZKA

Amikor dél  körül útnak indultam beteglátógatóba, kórházba, úgy éreztem magamat,  mint amikor a kis flottám legeslegutolsó hajójának is eltűnt az árbóca a víz alatt.
A buszmegállóban állingálva új hajó építésén gondolkoztam, amikor megszólított egy nénike. Öreg volt nagyon, picike és aszott (mint a tegnap megfőzött tyúkom) idegesített, hogy megzavart  az elmélkedésemben, igy tehat bosszankodva fordultam felé, dohogva, már megint egy koldus... Kedves, vékonyka  madárhangon megkérdezte, ha tudok e puliszkát főzni, ha lobogó, forró vízbe szórom e a kukoricadarát s ha fakanállal vagy habverővel keverem  el a vízben. Rögtön a szívembe markolt a bűntudat, a szerencsétlen puliszkát fog főzni Szentestén magának, a felől érdeklődik s máris nyúltam volna a pénztárcám után. A néni kedvesen felnézett rám és elmondta a puliszkafőzés nagy "titkát" s a bizonyosságot, hogy ha így főzöm ezentúl,  soha nem fog csomós lenni a puliszkám, többé nem fogom elszámítani a hozzávalókat és úgy összességében sokkal boldogabb leszek.
Már elszállt a bizalmatlanságom s a rosszkedvem, mosolyogva beszélgettünk tovább, amikor a néni azt mondta nekem, ezért a biztos receptért bizony fizetnem kell. Ahaaa, gondoltam, mégiscsak kilóg a tyúkláb, vagyis a lóláb, mégiscsak koldul, jól éreztem én, nincsenek "jótétemények" számlaegyenlítések nélkül. 
De nem,  a fizettseg nem volt más mint az, hogy adjam tovább a puliszka szerinte helyes elkészítési módját mindenkinek, amikor lehetőségem adódik rá. 
 Így tehat, amint hazaértem, el is készítettem azt s ígéretemhez híven tovább is adom a tutibiztos recepturát. Mert ugye, ha jót kapunk, tovább kell adnunk, s ha rosszat, arról inkább ne beszéljünk...
Vegyél személyenként egy pohár (2,5 dl) hideg vizet, sózd meg ízlés szerint és keverj el benne 4 evőkanál kukoricadarát. Tedd fel a tűzre és folytonosan kevergetve főzd tetszés szerint 5-10 percet. 
Aki főzött már puliszkát, az tudja, hogy másként "szoktuk" készíteni, aki nem, az csinálja így, ahogy itt van leírva. Elrontani tényleg nem lehet.
Imádom hideg tejjel, de lehet szaftos húsok mellé enni körítésnek, lehet fogyasztani brindzával, vagyis csípős juhtúróval és pirított szalonnával, de finom töltött káposzta mellé kenyér helyett is. 
U.I. Ha a néninek nem is, de aznap másnak adtam alamizsnát.

Feleim, vegyetek es egyetek!

TYÚKHÚSLEVES PELMENYIVEL

 Rodica kolleganőmnek van egy hiteles forrása, ahonnan minden évben beszerzi a valódi, falusi, kukoricán és salátán nevelt szárnyasokat. Mindig vesz egy hatalmas pulykát, három-négy tyúkot, tojást többtucatjával. A vége mindig az, hogy nincs hol tárolja őket. Most is így történt, a fagyasztója dugig megtelt friss hússal, a rokonságnál sem volt már hely, az ételt meg nem lehetett hűtés nélkül hagyni.  De! Nem volt füstölt csülök a káposztájába! Ekkor jött a mentőötletem, én adok neki sonkát, ő ad nekem egy tyúkot. Megtörtént a barter, 

így lett nekem húslevesem házityúkból. Igaz, tojóstyúk volt a szerencsétlen, sovány és szálkás, fiatalnak sem nevezhető, hája egy deka sem, csak a csontos fara (sebaj, amúgy sem szeretem a zsíros levest). Nem főztem mellé semmi mást, csak három murkot (sárgarépát), 2 szál petrezselyemgyökeret és összekötözött zöldjét egy, a hűtőben felejtett zellergumót, sót, szemesborsot, egy kis fej egészben hagyott hagymát, pár cikk fokhagymát, egy egész krumplit, két levél babérlevelet. 
Levesbetétnek csirkehúsos pelmenyit főztem bele, az egy kicsit laktatóbbá és különlegesebbé tette a levesemet. Amúgy meg annyira szeretem a pelmenyit, hogy akármikor, akármivel megeszem. 

Feleim, vegyetek és egyetek!

BOLDOG KARACSONYT!

Arra gondoltam, hogy az eszmefuttatasom a Karacsonyrol magasztos es fennkolt lesz, komoly es figyelemfelhivo. Inteni fogok  mindenkit a felebarati szeretetre, a segitokeszsegre, a megbocsatasra es az adakozasra. 

Az irasom hatasara az ellensegek bekejobbot nyujtanak egymasnak, a fosvenyek megnyitjak a penztarcajukat, a maganyos emberek baratokra lelnek, az ehezok jollaknak, a haboruk vegeternek.

De...nem fogom ezt megtenni!

Feleim, boldog, bekes Karacsonyt!

PISKÓTA A LEGEGYSZERŰBBEN

Szeretett barátném, a te kedvedért babapiskóta helyett készítettem el ezt a süteményt, az más kérdés, hogy akkor miért én ettem meg...
Ezt a piskótát amúgy akkor szoktam sütni, amikor több tojásfehérjém marad meg és nem tudom mire használni. 
Amikor úgy van kedvem, akkor lefagyasztom a tojásfehérjét és csak akkor veszem elő, amikor fel szeretném használni valamire.
Tehát, visszatérve a piskótámhoz, megmaradt egy pohár tojásfe- hérjém. Őszintén, nem tudom hány tojásnak volt a része, de nem is számít. A piskótához mindig annyi lisztet használunk, amennyi tojásfehérjénk volt, jelen esetben egy pohárral. A cukorral már bánjunk óvatosabban, én csak egy fél pohérral tettem, de túl édesre sikerült. 
Az elkészítési módja nevetségesen egyszerű: felvertem a tojásfehérjéket egy csipet sóval, apránként hozzáadagoltam a cukrot, majd amikor fényes-kemény lett, hozzászitáltam apránként a lisztet és lapátkával óvatosan összeforgattam (nem a mixerrel). Sütőpapíros tepsiben, előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. 
Lehet krémmel tölteni, lekvárral megkenni, mézet is csorgathatunk rá, szirupot is önthetünk a tetejére, beboríthatjuk tejszínnel is, de ehetjük csak így, egyszerűen semmivel is.
Reggel a Demmers Teehaus egyik nagyon finom zöldteájával fogyasztottam. Az indiai zöldtea neve Bio sunny green, gyömbérrel, narancshéjjal, napraforgóvirággal van ízesítve, kellemesen pikáns, citrusíze tökéletesen passzolt a piskótámhoz. 
Lányok, össze lehet ülni egy teára-sütire!

Feleim, vegyetek és egyetek!

BARNARIZS CSIRKECOMBBAL

Azt hiszem megvan több mint 15 éve, amióta a lányok csapata felbomlott. Nagyjából én maradtam itthon, a két Ildikó külföldre költözött, ki közelebb, ki a világ végére, Anm meg szintén eltávolódott tőlünk...
Tehát, mint meséltem, a mi kis négyesfogatunk hosszú évekig minden hónapban egyszer összeült, olyan lányos találkára, mindig más vendéglőben és mindig a másik számlájára. Vihorásztunk, pletykáltunk és persze jókat ettünk. 
A rizsről Anm jut mindig az eszembe, ő kivétel nélkül minden alkalommal hosszasan tanulmányozta az étlapot, forgatgatta a lapokat, hümmögött, variált és mindig, de mindig rizset rendelt (és kapuccsinót).

Beáztattam estéről másnapra kevés langyos vízben 20 dkg barna rizset. Nem vagyok oda annyira a barna rizsért, de folyamatosan azt hallom-olvasom, hogy ez az egészségesebb, én meg próbálok alkalmazkodni mindenhez, ami közelebb visz a megfelelő táplálkozáshoz. A bajom csak az a barnarizzsel, hogy többet kell főzni mint a "normál" rizset és javasolt előre, időben beáztatni.

Felaprítottam apróra két fej hagymát és megdinszteltem egy kevés olajon. Amikor már üvegesen csillogott, akkor rádobtam 6 darab csirkecombot, az alsó részét, én azt szeretem és néha megkevergetve pirítgattam őket a hagymás olajon.

Amikor úgy láttam, hogy a hagyma kezd erősebben pirulni, hozzáöntottem a lecsorgatott rizset, pár percig együtt kevergetve sütögettem őket, majd felöntöttem annyi vízzel (finomabb húslevessel) amennyi a  rizs térfogatának a kétszerese. 
Sóztam, borsoztam, beleszórtam egy jó marék szárított gyökérzöldséget és fedő alatt, néha megkevergetve puhára főztem. (ha szükséges, öntsetek még alá vizet)
Tormás céklasalátával ettem!

Feleim, vegyetek és egyetek!

SZÉKELY KÁPOSZTA eleim nyomában

 Mivel negyed részben székely vér csordogál az ereimben, mindig büszke voltam arra, hogy íme egy étel, ami  HOZZÁM IS  kötődik. Anyai nagyanyám valahol Székelyföldön látta meg a napvilágot és ott találkozott zsenge kamaszlány korában nagyapámmal, akit a munkája sodort arra. Gondolom szerelem volt első látásra, vagy legalább is masodikra, mert ebből a találkozásból megszületett édesanyám. A baj a csélcsap nagyapámmal csak annyi volt, hogy itthon Kolozsváron szerető feleség várta haza, aki mit sem sejtett erről a bűnös szerelmi viszonyról. Rendes asszony volt amúgy, mert amikor édesanyámat a szülőanyja eldobta magától, akkor úgy döntött, hogy felneveli ő az árvát. 
Ha már nem ismertem meg a székely rokonaimat, hát úgy éreztem, legalább a székely káposzta legyen az enyém, a miénk.
Nagy volt a csalódás, amikor megtudtam, hogy e mennyei ételnek semmi köze a székely néphez, és hogy egy Székely nevű úr evett eloszőr ilyent egy vendéglőben. Az ő nyomában  keresztelte el Petőfi Sándor "székely káposztának" a maradék pörköltből és párolt savanyúkáposztából összehevenyészett ételt.  
Hát, ha Petőfi, akkor szinte megbocsátok a névbitorlásért!

Egyszerű egytálétel, amit két fazákban főzunk. 
Először feltettem párolodni kevés vízben fél kiló apróra gyalult savanyú káposztát, babérlevelet, kevés csombort szórtam bele és puhára főztem.
Amíg a kaposzta párolódott, addig pár kanál olajon megdinszteltem-pirítottam két nagy fej hagymát, rádobtam egy kiló kicsontozott, felkockázott lapockát, sóztam, borsoztam, megszórtam egy kanál pirospaprikával és pici vízzel locsolgatva fedő alatt puhára pároltam.  

Amikor majdnem megvolt, bele-
tettem egy jó nagy kanál paradicsomsűrítményt és készre főztem. 
Akkor összekevertem a megpuhult, leszűrt káposztával és még pár percig rotyogtattam őket, hadd szokják egymást, érjenek jól össze.
Tejföllel, csípőspaprikával egyétek ezt a fennséges ételt és utána kortyoljatok el egy jó pohár bort. 

Feleim, vegyetek és egyetek! 

FŰSZERES FORRÓ CSOKI PILLECUKORRAL

Valahogy úgy vagyok én a csokival, hogy nem csak enni, hanem inni is szeretem. 
 Ez a forró csoki pedig a csúcs az összes kedvencek között, édes, fűszeres, pikáns.

Képzeljétek el, mennyire kellemes dolog vasárnap reggel a jó meleg ágyban kucorogni,  és olyan forró csokit kortyolgatni, ami bőségesen meg van szórva pillecukorral, vagy a barátnőkkel összeülni délutan egy traccspartira és e fűszeres itallal és finom sütemánnyel kínálni őket. Hmmm...

Egy edénybe öntöttem 5 dl tejet, beleszórtam 1 kis rúd fahéjat, pár szem csillagánizst, 2 pici szárított chilit, 1 kiskanál vaniliakivonatot, 5 dkg kockára tördelt jó minőségű, legalább 70%-os csokoládét és egy jó kanál mézet. Ahhoz, hogy az íze tökéletes legyen, szórtam bele egy csipet sót is. Hagytam forrdogálni pár percet, majd leszűrtem, csészébe öntöttem és pillecukorral borítottam be. 
Élvezetes, amikor az olvadozó pillecukrot kikanalazzuk a csészéből, majd rákortyolunk  egy kis fűszeres kalóriabombát. 
Én ezt reggeliztem saját készítésű vajas brióssal.

Feleim, vegyetek és egyetek!

ZSENDICÉS SALÁTALEVES

Ma délelőtt a piacon tejet szerettem volna vásárolni, ott árul egy asszony hatalmas inoxtartalyokból friss főtlen tejet. Amikor onnan vásárlok, valahogy olyan érzésem van, hogy valódi tejet iszok, nem UHT, nem pasztőrizált, mág csak fel sincs főzve, finom és habos mintha akkor csorgatták volna ki a (fém)tehéntőgyből!

Akkor pillantottam meg az üveget a zsendicével. A zsendice nem más mint tejsavó, amely sok ásványi anyagot, zsírt és tejcukrot tartalmaz. Megsavanyítva és felmelegítve a tejsavó kicsapódik és egy aludttej szerű savanykás folyadék lesz belőle, a zsendice. Ebből főzik a híres bálmost, de levesek savanyítására is használják, Erdélyben főképp salátaleves készül belőle.

Vettem tehát én is két szép fej salatát és fél liter zsendicét!


Felkockáztam és zsírjára sütöttem, pirítottam tenyérnyi füstölt szalonnát. Amikor már majdnem füstölt a szalonnazsír, rádobtam 7-8 cikk zúzott fokhagymát, majd egy kavarintás után felöntöttem 2,5 liter vízzel.









Amikor a víz forrni kezdett beleszórtam a megmosott és felvágott salátaleveleket. 
Sóztam, borsoztam a levest és körülbelül 10 percig főztem. Akkor beleöntöttem fél liter zsendicét (megpróbálhatjátok zsíros aludttejjel, ha nincs zsendicétek) és amikor ismét forrni kezdett folytonos keverés mellett beleöntöttem két, villával lazán  felvert egész tojást. Ettől a leves olyan rongyosszerű lett! Végezetül megszórtam egy nagy csokor aprított kaporral és lezártam a tüzet. 
Enyhén savanykás, üdítő leves lett belőle. 

Feleim, vegyetek és egyetek!

BARACK

Ehhez a sütihez a sütőformáim szerintem megvannak zsenge kamaszlány korom óta, akkor volt ez nagyon divatos süti, boldog-boldogtalan ezt készítette, lehetőségek szerint díszitette, színezte és töltötte. Édesanyám a baracksütiket baracklekváros krémmel  töltötte, nem kakaóssal, mint mások. Ezért én is így készítem!
Pofonegyszerű a tésztája: összegyúrtam gyors mozdulatokkal 30 dkg lisztet, 20 dkg vajat, csipetnyi sót, 10 dkg porcukrot majd 2 tojás sárgáját. Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőszekrénybe legalább 2 órára.

A tésztát lisztezett deszkán nagyon vékonyra kinyújtottam és kerek lapocskákat szúrtam ki belőlük. A formáimat kibéleltem a tésztakorongokkal, ujjbegyemmel jó alaposan belenyomkodtam, tepsibe tettem és megsütöttem őket. Mivel csak 20 sütőformám van, kénytelen voltam több rendben sütni, végül 100 félbarackot készítettem.

Akinek nincs ilyen formája, az a masszából diónyi gömböket kerekítsen a tenyerében, amiután megsülnek kiskanállal kaparja  ki  a belsejüket, úgy alakul ki  nagyjából a megfelelő forma. Ebben az esetben tegyetek sütőport a tésztájába!


A krémhez összekevertem 20 dkg puha vajat 4 kanál porcukorral és egy kis üveg baracklekvárral.
A barackformákat összeragasztottam kiskanál krémmel, fóliázott tálcán a hűtőben érleltem egy egész napot , majd céklalébe mártottam a krémes tésztagolyókat és végül kristálycukorba forgattam meg őket. Végül, fényképezés után zárható műanyag dobozba tettem és besuvasztottam a hűtőszekrénybe, úgymond Karácsonyra...
Nem hiszitek el, amikor "ellenőrzés" képpen pár nap után bekukkintottam a dobozba, majd szívbajt kaptam. Édesapám megette több mint háromnegyedét! 
Vacakolhatok újabb adaggal!
Akkor majd kínálhatlak :

Feleim, vegyetek és egyetek!

KELBIMBÓ SALÁTA

Hát, ennél banálisabban egyszerű salátát ritkán...A kelbimbó a kedvencem, de mindig paradicsomos változatban készítettem, hagymával, fokhagymával, babérlevellel, főzelékszerüen. 
A napokban hazafelé jövet betértem az újonnan nyílt kis zöldséges-bódéba pár darab mandarint vásárolni.  Szokásomhoz híven beszédbe elegyedtem és  kifaggattam a foghibás, pufajkás, fagyos kezeit dörzsölgető vállalkozót, hogy megy a biznissze. Gondolhatjatok, hogy kirobbant belőle a panasz: nem megy, más volt a számítása, a környékbeli panellakások lakói inkább mennek a közeli multiba, a nyugdíjasok a nagypiacra, aki feljebb lakik nála az autóbuszra száll, aki lejjebb, az a konkurenciához húz inkább. Nos, akkor én bevásároltam: piros céklát, zacskó aszaltszilvát (mert ugye finom, olcsó és egészséges), egy szép nejlonba burkolt uborkát, kiló hagymát, két telt citromot, lédús mandarint, majdnem vettem szóló szőlőt is, de akkor már leállt a sajnálatlendületem. Ne feledjem, vettem egy kiló ötven deka kelbimbót is.
Abból készült most ez a saláta, ami meg kell hagyni nagyon finomra sikerült.
Megtakarítottam és enyhén sós vízben megfőztem 25 dkg kelbimbót, majd szűrőben alapo-san lecsepegtettem. 
Közben egy tálkában összeke-vertem egy jó deci majonézt 3 kanál joghurttal, 3 cikk zúzott fokhagymával, mokkáskanálnyi apróra vágott ecetes tárkonnyal, pici sóval, borssal, tárkonyecettel. 




A kihűtött kelbimbóra öntöttem a mártást, lazán összekevertem és jól behűtve ettem.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Tarhonyás marhatokány

 Szegény nagyanyám még annak idején keményebbre gyúrta a tésztát és a reszelő nagy lyukán belereszelte a levesbe. Ezt neveztük tarhonyának. Az erdélyi román háziasszonyok is "razalai"-nak, vagyis  reszeléknek   nevezik a tarhonyát, de csak levesbe főzik! Mivel nagyon szeretem ezt a fajta tésztát, elég gyakran használom rizs helyett is egyes ételekbe. 

Keszítettem egy fél kiló marhahúsból, 2 nagy fej hagymából, 1 kanál paradicsom és 1 kanál paprikapasztából egy finom tokányt. Sóztam, borsoztam és vajpuhára főztem. A tokány levét jó hosszúra és sűrűre hagytam, amikor meg kész lett beleszórtam 15 dkg tarhonyát. Lassú tűzön, rázogatva, kevergetve úgy 15 perc alatt megfőztem. 

Savanyú uborkával kitűnő vacsora volt nekem!

Feleim, vegyetek és egyetek!

ZSERBÓ, TE ÉDES

Nem tehetek róla, ha ez a sütemény visszavisz a gyermekkoromba, mint olyan sok más étel, illat, mozdulat...

Nem létezett Karácsony zserbó nélkül nálunk, méghozzá a nagytepsis adag, ugye 4 gyermeket jól kellett laktatni édességgel. A lekvár és a dió "megtermett" nekünk. Gyümölcsöskertet béreltünk egy nagybányai idős házaspártól, nem túl sok pénzért. A gyümölcsöskertbe beépítettünk egy hétvégi vityillót, ami inkább szerszámoskamra volt, semmint laknivaló hely, de így is tökéletesen megfelelt nekünk. Minden vasárnap, tavasztól késő őszig, mi ott voltunk. A vasárnapi korai reggeli elfogyasztása után felkerekedett a család, hátizsákokba pakoltunk és egy jó óra séta után máris megérkeztünk "A kertbe". Jó muri volt: amíg a szülők és barátaik az ebédet főzték a hevenyészett nyílt tűzhelyen, addig mi gyermekek játszottunk a fűben, fára másztunk, tollaslabdáztunk vagy csak kártyáztunk a leterített takarón. 
Duzzogás nálunk csak ősszel volt, amikor össze kellett gyűjtsük a lehullott almát és be kellett reszeljük befőttes üvegekbe télire, vagy amikor az édesapám által bottal levert-lerázott dió után kellett hajladoznunk. Legjobban a szilva összegyűjtését utáltam, rengeteg szilvafánk volt, hordóba gyűjtöttük, sokszor kettő is megtelt a szottyos gyümölccsel. Ebből aztán télen, otthon, a lakótelepi lakás konyhájában édesapám pálinkát főzött. Bűzlött is egész télen a lepcsőház a cefreillattól, anyukám mindig attól félt, hogy egyszer becsengetnek és elviszik az "öreget" a rendőrök.
Az összegyűjtött diót pedig, ó borzalom, ismét mi kellett megtakarítsuk, sokszor 2 zsákkal is, ebből fizették szüleim a következő évi kertbért, a fölöslegből meg egész évben a család csemegézett. 
Ez a zserbórecept, amit itt leírok, nem az édesanyám receptje. Gergely Éva, egy csíkszeredai háziasszony süteményeskönyvéből olvastam, ahol 615 kipróbált sütemény és édességrecept van, én ezt a receptet sok-sok éve használom. Nagytepsis adag!

A tésztához összegyúrtam 70 dkg lisztet 20 dkg margarinnal, 4 kanál cukorral, egy késhegynyi szódabikarbonával es bő fél csésze tejben felfuttatott 3 dkg élesztővel. 
Ebből puha, rugalmas tésztát gyúrtam, három egyenlő részre osztottam és rendre kinyújtottam őket vékony lapokra.
A tepsibe sütőpapírt simítottam, ráterítettem az első tésztalapot és megkentem jó vastagon savanykás eperlekvárral, megszórtam 20 dkg, kevés cukorral összekevert darált dióval, amit meglocsoltam olvasztott méz és vaj keverékével (vaj 10 dkg, méz 6 kanal).  Utána jöhetett a következő lap, ismét lekvár, ezúttal barack és megint 20 dkg cukros dió megöntözve mézes vajjal. Végezetül beterítettem az utolsó lappal.
Tiszta konyharuhával letakartam és egy órát pihentettem, majd villával megszúrkáltam és forró sütőbe dugtam. Körülbelül 3/4 órát sült, amíg a tészta a tepsi szélétől szépen elvált, a teteje meg enyhén rózsaszínűre pirult. Akkor hagytam kihűlni a tepsiben, majd a sütőpapír segítségével könnyedén át tudtam emelni egy nagy tálcára.
Következett a csokimáz, amihez 8 kanál porcukrot összekevertem 4 kanál kakaóval, diónyi vajjal és annyi tűzforró vízzel, amennyivel egy pasztaszerű massza nem lett az egészből. Ezzel beborítottam a sütemény tetejét és egész estére a kamrában hagytam megszilárdulni.

Ahogy a recept szerzője is írta a könyvében, nem túl olcsó, de "parádés" ünnepi sütemény!
Finom "Chocolate Truffels" feketeteával (amit Aditzától kaptam)  mennyei uzsonna, reggeli lehet. 
A Demmers Teehaus ceyloni és kínai feketeteáját a  legjobb minőségű csokoládé és karamell aromával  kevertek, cukorral vagy anélkül nem csak csokiimádok kedvence lehet.

HALÁSZLÉ EGYSZERŰEN

Mindig a hideg veríték ütött ki rajtam, amikor arra gondoltam, hogy halászlevet kéne főznöm. A hal megtakarítása és a leves megfőzése után kezdődött mindig a tortúra: a passzírozás! A tenyeremen mindig vízhólyag maradt a több mint egy óra, szűrőben való főtthal nyomorgatás után. DE!!! Amióta a konyhai felszerelések beköltöztek az én konyhámba is és amióta megvásároltam egy banális botmixert, azóta ezen étel elkészítése gyerekjáték és valódi élvezet lett számomra.
Nem készítem ki tudja hány féle halból, nem csinálok belőle fesztivált, hanem finom, egyszerű, hétköznapi ételt.  Lehet a levesemben van valami ami nem kéne benne legyen és az is lehet, hogy valami hiányzik  belőle az "eredeti" receptekhez képest. Kit érdekel? Így is finom!


Szóval, a múlt héten halaszlére vágytam, vásároltam tehát két halgerincet, farkostól és két szelet pontyfilét. 
Összeaprítottam 4 fej hagymát, egy sárgarépát és feltettem főni 3 liter vízben a két halgerinccel együtt. Ha lett volna kedvem, vehettem volna bele egy halfejet is, az külön jót tett volna az ízének. 
Sóztam, borsoztam, tettem bele egy jó nagy kanál pirospaprikát, szórtam bele egy fél marék szárított leveszöldséget, 2 kis aprózott paradicsomot, egy kanál sűrített paprikapasztát és addig hagytam rotyogni, amíg a gerincről könnyedén levállott a halhús. 
Akkor kiszedtem a forró levesből a gerincet és csak a róla leválasztott húst dobtam vissza a fazékba, majd előkaptam a botmixert és pillanatok alatt megdaráltam. Ezek után szűrőben csak picit kellett passzírozni, szinte magától átfolyt az ízletes nedű az apró lyukacskákon. 
Visszatettem a tűzre, csípőspaprikával ízesítettem, a szín miatt még tettem bele pirospaprikát és belefőztem a darabolt, előre besózott halfilét is. Nos, ezután már csak 5 percet hagytam forrdogálni, ennyi bőven elég volt a halnak.

Tűzforrón, pici chilipaprikával az igazi.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Pillecukor vagy marshmallow

Pár éve Húsvétkor SÍZNI indultunk Lengyelországba. A szállásunk egy zakopanei kicsi, rettentően rusztikus panzióban volt, ahol saját magunk sütöttünk-főztünk a jól felszerelt aprócska konyhánkban. 

Érdekes kis lakunk volt, három színten egy csigalepcsőn közlekedtünk a konyha, a nappali és a hálószobák között. Egész nap körbe-körbe, le-fel a csigalépcsőn, mondhatni egész nap pörögtünk, szinte beleszédülve, ilyen házat még soha nem láttam. Olyan volt mint egy pici mézeskalácskunyhó, amit kedves gazdáink helyi népi tárgyakkal tömtek tele. Mindegyik emeletről ki lehetett lépni az udvarra, az egyik emeletről páldául egy olyan teraszra, ahol flekkensütő hely volt szépen kialakítva. Nos, itt sütöttünk és itt ettem először magamkészítette pillecukrot parázs felett pirítva.

A pillecukor készítése mindig egy nagy kiváncsiságom volt, az utazás előtti héten pedig az interneten órák hosszat navigáltam, válogattam, jegyezgettem, amíg úgy éreztem, megtaláltam a tökéletes receptet.
15 dkg cukrot feltettem forrni fél deci vízzel és egy jó kanál mézzel. Amikor felforrt, lehúztam a tüzet és lassan bugyogtattam még vagy 3-4 percig, közben pedig sűrűn  kevergettem.
Küzben egy zacskó, 7 grammos zselatint egy kis műanyag vedrecskében feloldottam 2 kanál langyos vízzel, majd lassacskán belekevergettem a cukorszirupot. 

Majd elővettem a mixert, belemártottam a zselatinos cukorszirupba és elkezdtem a habosítást. Meg kell mondanom nektek, mivel a mixerem nem a legjobb minőségű, hát eleggé imádkoztam azon, hogy ne égjen ki a motra. 
Közepes fokozaton legalább 5-6 percig habosítottam, ételszinezéket tettem bele, meg kevés mentaaromát és rákapcsoltam a finishre, legnagyobb fokozaton meg 3 percig pörgettem a mixert.

Végezetül egy kiolajozott sütőpapíros dobozba öntöttem, majd betettem a hűtőszekrénybe pihenni, ahol szépen megdermedt a massza.
Akkor egy tálcára keves porcukrot és 2 kanál étkezési keményitőt szórtam, majd ráborítottam a pillecukor darabot és gyakran megforgatva a keményítős porcukorban, ollóval kockákra vágtam.

Vegyetek ti is példát rólam, készítsétek magatok a pillecukrot, olcsóbb, finomabb mint a készen kapható, bármilyen aromával ízesíthető, bármilyen árnyalatra színezhető. Tortabevonóként, tortadíszkánt is használható, de erről máskor!

Feleim, vegyetek és egyetek!