Ötletek Húsvéti sonka felhasználására

- Nem azért kaptad a titkos naplót, hogy innen kezdve stresszben élj! – ezt mondom a kisfiamnak, mert 1. magával vitte mindkét kulcsot a locsolásra, nehogy véletlenül, amíg nincs itthon, és a lányszakasz a locsolókat várja, beleolvassunk (holott tisztáztuk vele, hogy az az ő titkos naplója, én például azt sem tudom, hogy a lányomé hogyan néz ki, az az ő magánügye), 2. belerakta a kulcsokat egy üres kindertojás-dobozba és a feje alá tette, ami persze kicsúszott, amikor este bementem a szobájába betakargatni, a szörnyűző lámpákat lekapcsolni. Hát ez már szöget ütött a fejembe, hogy vajon mi lehet benne, amit ennyire kell titkolni. Hiába is mondjuk neki, hogy nem tehet olyat, ami miatt ne szeretnénk, nem történhet olyan, amit szégyellnie kéne. De hát a szív útjai kifürkészhetetlenek, nem bízza ránk ezt az egetrengető titkot. Na jó, akkor „ravasz” leszek:

- Szeretnél még más kislányhoz is elmenni locsolni? – kérdezem tőle, miután apjával a szomszédságban esett locsolásról visszatérnek.

- Anyu, tudod, hogy nem szeretek locsolni! – hát hogy ne tudnám, reggel is mondta, hogy nem szereti a locsolást, de az apja azt mondta neki, hogy ez nem a mi döntésünk, ma locsolni kell menni – ezzel vágta el a nyafogás további útját. (igen, talán azt kellett volna kérdeznem, hogy kihez nem szeretnél elmenni locsolni…)

Na de a locsolkodás becsülete helyreállt, amikor Nagyi a szokásokat megtörve Mozart-golyóval kínálta a „kötelező” mondóka után:

- Na, ezt kéne az országban bevezetni!

Én meglehetősen meg vagyok elégedve az országban bevezetett azon szokással, hogy Húsvétkor sonkát kell enni. Viszont van, amikor marad belőle: mit is lehet ilyenkor kezdeni vele?

Sonkás sajtkrém

A legjobb a házi, és ebben ráadásul még adalékanyagok sincsenek!

Hozzávalók
Főtt sonka

Tejföl

Kakukkfű

2 kocka natúr mackósajt vagy egyéb semleges ízű krémsajt (elhagyható)

A sonkát felkockázzuk, ledaráljuk.

Összekeverjük a többi hozzávalóval. Gazdaságosabb kiadásban a sajtot akár el is hagyhatjuk.

Rozskenyéren, petrezselyemmel, enyhén csípős paprikakarikákkal tálaljuk.

A tejfölös sonka a tölteléke a húsos haséként értelmezhető batyunak is, amelynek tésztáját juhtúró teszi különlegessé.

Rakott sonkás tészta*

Gyorsan elkészül, és semmi különösebb hozzávaló nem kell hozzá.

Hozzávalók

2 közepes fej hagyma

margarin

Mangalica szalonna (opcionális)

Maradék húsvéti sonka felkockázva

30 deka kockatészta

5 tojás

2 deci tejföl

1 kk só

A tésztát kifőzzük.

Egy tepsit kizsírozunk, zsemlemorzsával megszórjuk, hogy a tészta ne ragadjon bele.

Közben felkockázzuk a vöröshagymát, és a margarinon aranybarnára pirítjuk. Ha szeretnénk – már mért ne szeretnénk, - akkor az egészet lehet egy kis (de éppen csak íze kedvéért) mangalica-szalonnapirítással kezdeni, majd erre rá a margarin és a hagyma.

Felkockázzuk a főtt sonkát is. Ezúttal lehártyáztam, leszedtem a zsíros részeket is. (mint gyerekkoromban, amikor szüleim kerekre tágult szemeitől kísértve még a gépsonkából is kiszedtem a zsíros részt – aztán hozzászoktak).

Egy kicsit a sonkát is átpirítottam a hagymán.

A kifőtt tésztáról leöntjük a vizet, összekeverjük a hagymás sonkával.

5 tojást szétválasztunk, a sárgájukat összekeverjük a tejföllel és a sóval. A fehérjét felverjük habnak, és óvatosan a tejfölös sárgájához keverjük, majd az egészet a sonkás tésztához.

A tésztát belesimítjuk a tepsibe, a tetejére még szórunk a sonkakockákból.

175 fokon 31-40 perc alatt aranybarnára sütjük.

Friss salátával tálaljuk.

Epilógus: és akkor még nem is tudta, hogy a locsolásnak Nagyinál folytatása is van: sosem hallott róla eddig ugyanis – Nagyi ilyenkor külföldi állomáshelyén szokott tartózkodni, illetve ő maga az Ismerd-meg-hazádat mozgalomban vesz részt családjával a tavaszi szünetben, kivéve, amikor Apu szakdolgozatot ír, és akkor, amikor nem arra kell számítani, hogy mondjuk, látjátok gyerekek, azalatt a hókupac alatt van Veszprém, ugye milyen szép?! – na szóval nem is sejtette, hogy a locsolásért pénz is járhat. Pééééénz??? – megnyúlt az arcocskája a kis Harpagonnak. Még nagyobb lett a meglepetés a papírpénz láttán:

- Én azt hittem, hogy 200 lesz! – kurjantotta, miután elvégezte a gyors fejszámolást, hogy mivel is bővülhet vajon a kassza.

Padlizsánkrém klasszik, vagy majdnem az

Tiszta erőből nyár, a kedvenc évszakom. Talán inkább a július, az még olyan, mint a szombat, az ígéret, még előttünk van a nagyja. Az augusztus pedig a vasárnap, a beteljesedés, az igazi pihenőnap. Ilyenkor, épp, mint vasárnap, mintha lelassulna az ország, van, aki a régóta halogatott házkörüli feladatokkal van elfoglalva (vö. flex), de a legtöbben mégiscsak a pihenéssel. És ott az ünnepien megterített asztal, rajta a dinnye, a barack, a szőlő, piros húsú paprikák, gyerekszájon végigcsorgó paradicsomok, főtt kukorica, szilva, parázson sült húsok.

Kisfiam a nyáron két jelentőségteljes személyiséget is a szívébe zárt. Jártunk a Kis-Balatonnál a mesebeli Kis-Diás szigeten, ahol Fekete István ihletet merített a Tüskevár megírásához. Áldott hely, megnyugtató és titokzatos, otthonos és fenséges. Onnan nézve olyan távolinak és zajosnak tűnik a strandolás (közelről nézve azért korántsem volt az), és olyan tisztának, egyszerűnek az igazi természet. Felépítették Matula bácsi kunyhóját is, mondom, varázslatos hely. Sőt kiállították a fotóját is annak a halászból lett első vadőrnek is, aki mintául szolgált Matula bácsi alakjának megformázásához.   

   Hazaérvén két ülésben megnéztük az egész filmsorozatot. És nem csak azt, mivel kisleányom egy kisebb műtétje házhoz szögezte a családot. Így legalább végigdrukkoltuk az egész olimpiát, és olyan klasszikusokkal is megismerkedtek kicsinyeink, mint Jaques Foche és az a nagy darab verekedős*. Kisfiam nem is tudta eldönteni hirtelen, ki is legyen az ő igazi hőse, ezért testvérét kérdezte meg:

-          Mimi, neked ki a kedvenc szereplőd, Matula bácsi, vagy Bádpencer?

És ha már a kedvenceknél tartunk, azt kérdezte tőlem a kislányom, hogy melyik zöldséget szeretem a legjobban, amire a válasz természetesen a padlizsán. Olyan titokzatos volt ez a növény a nyolcvanas években, és tulajdonképpen még ma is az. Azt a klasszikus vineta-krémet például sosem kóstoltam eredeti helyszínen. Így sem hagyománynak, sem tudásnak nem kellett vezérelnie, amikor ezt a feladatot adtam magamnak. A korábbi verzió után valami újat akartam. Azt hiszem, ez már közelebb van a klasszikus változathoz. A családomat mindenesetre nem gyötrik efféle kérdések, hanem pillanatok alatt tüntetik el az egyre több padlizsánból készülő krémet.

Azért is szeretem ezt készíteni, mert 200 forintért majdnem egy kiló padlizsánt adnak az augusztus végi piacon, így igazán pénztárcabarát reggeli-vacsora.

Hozzávalók

Padlizsán

Lila hagyma (ha lehet addig keressünk, amíg finom édes fejeket nem találunk)

Majonéz

Só frissen őrölt bors

A padlizsánokat 175 fokon, méretüktől függően 30-50 perc alatt megsütjük. Ha már barnul a héja, akkor biztosan jó. A sütőből kivéve leborítjuk egy tányérral, hogy az alatta fejlődő gőzben elváljon a héja a húsától. Meghámozzuk, összetörjük. Én krémessé zúzom (az éjszakában, bébi) ezt a változatot, de vineta-krém-területről származó kolléganőm azt mondja, hogy ő szereti inkább darabosabban.

Apróra vágom a lilahagymát, és a sóval, frissen őrölt borssal, majonézzel együtt (ez legyen kb. a padlizsán mennyiségének harmada) összekeverem a padlizsánnal.

Egy kis állás biztosan jót tesz neki.  

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tipikus nyári elfoglaltság gyermekek számára a szülő munkahelyének meglátogatása. Izgalmas megnézni, hogy dolgozik anyu, apu, amíg az ember az iskolapadot koptatja. És érdekes az első félóra után is, ha más gyerekek is eljöttek szüleikkel építeni a kapitalizmust. Lehet unózni, számítógépen játszani, fecserészni és az irodában fellelhető felszereléssel újságot szerkeszteni. Aminek a címe, ki tudja milyen megfontolásból MÓKUSKERÉK.

Kívánom, kedves Olvasó, hogy Te ne ezt az újságot vedd a kezedbe, hanem ahogyan az idő kereke őszbe fordul, kitartson még a nyári lendület!

* (természetesen volt társasjáték, meseolvasás, az egészségeseknek biciglizés, fáramászás és futás is)

VKF XXXVI. Világjáró fazék

Tévút – Muhammara

Már régóta szemezgettem a Cyprus Today remek gasztronómiai rovatának hasábjain megjelent Muhammara – Csípős paprikaszósz receptjével. Mivel „mindig is birizgálta a fantáziámat”, hát botmixert ragadtam, hogy a végére járjak a csábító eledel rejtelmeinek. Nos annyira nem kellett volna sietnem. A recepttel hiba nincsen, leellenőriztem többfajta forráson, a Muhammara, amely Szíriából indult bendőhódító útjára, éppen így készül, a baj velem van. Az össze nem illő alapanyagok nálam nem válnak be. A hideg még évtizedes távolból is kilel a mézes fokhagyma gondolatára, mellyel náthámat gondoltam gyógyítani, és amire egyesek esküsznek. Kicsit felvontam a szemöldököm, amikor a muhammara összetevői között egyaránt olvastam pirított zsemlemorzsát, citromot, fokhagymát, gránátalmaszörpöt, de hát reménykedtem…

Reménykedtem én már egyéb tévútjaimon is. Amikor barátnőm versenykerékpárját kölcsönkaptam, és életemben először, gyakorlatlanul hajtva egy ilyen csodás példányt, hatalmasat zakóztam vele (ez volt az én Tour de Francom). Hol máshol essen az ember egetrengetően nagyot, arccal az aszfaltra bukva, mint az SZTK előtt? Reménykedtem, hogy talán nem tűnt fel senkinek…kár volt, mert bizony hogy feltűnt. Egyre több cipőorrot láttam magam körül gyülekezni a földön. Tudtam, hogy kutyabajom, azért nem pattantam fel, mert azon elmélkedtem, hogyan is karikázhatnék el feltűnés nélkül (akkoriban nyugodtan indulhattam volna a Világ Legszégyenlősebb Embere vetélkedőn). A nőttön növekvő jószándékú tömeg meg azon tanakodott felettem, hogy hogyan is kellene engem megmenteni. Végre valaki fejéből kipattant az isteni szikra, hogy vigyenek be a rendelőintézetbe. „Na azt már nem” – gondoltam magamban, és mintha puskából lőttek volna ki, felpattantam, körülöttem a tömeg tátott szájjal kettévált, mint a Vörös-tenger, én meg, mint aki jól végezte dolgát, elbicigliztem. A továbbiakban maradtam a Csepel camping kerékpáromnál. Mint ahogy inkább maradok a kőrözöttnél…

Hozzávalók

2 nagy piros kaliforniai paprika

2 ek csípős paprikakrém (Erős Pista)

1 gerezd zúzott fokhagyma

¾ bögre zsemlemorzsa

1 fej (lila)hagyma

¾ bögre darált dió

3 ek citromlé

2 ek gránátalmaszörp

1 ek joghurt

köménymag

1 tk só

¼ bögre olíva olaj

A tálaláshoz

török lapos kenyér (pide), vagy pirítós

A paprikákat sütőben addig sütjük, amíg héjuk barnulni kezd (félóra). A sütőből kivéve letakarjuk alufóliával, vagy egyéb alkalmatossággal negyedórára. Utána már könnyen le tudjuk húzni a héjukat. A paprika húsát felszeleteljük, és botmixer segítségévél pépesítjük.

Megpirítjuk a zsemlemorzsát, apróra vágjuk a hagymát, megdaráljuk a diót.

Hozzákeverjük a paprikapüréhez. Hozzáadjuk a többi összetevőt is. A citromlevet, a sót, a fokhagymát, a gránátalmaszörpöt, a joghurtot, a köménymagot és az olívaolajat.

Egy napra hűtőbe tesszük érlelni.

Pirítóson, vagy török lepénykenyéren tálaljuk.

Tojásmentes.

Tejfehérjementes.

Csaknem sikerült csődületet okoznom egy rendelőintézet előtt a minap is, amennyiben kisleányomra hallgatok. Anyajegyet ellenőriztetni mentünk egy nagyszerű orvoshoz, akit régebb óta ismerek, mint a férjemet, pedig az már több évtizedes múltra tekint vissza (de erről majd később) – az anyajegyelleőriztetést pedig forrón ajánlom mindenkinek (közszolgálati felhívásunkat olvasták). Mondom leánykámnak még az autóban, hogy kisebbfajta dolgom támadt (amit egyébként a rendelő e célra minden kívánalomnak megfelelő helyiségében gondoltam orvosolni).

- Hát akkor guggolj ide! – mutatott széles mozdulattal a gyönyörű villákkal körülvett temlpom mellé ültetett platánfák tövére.

- Nem. – mondtam én.

- De mért?????

Bazsalikomos-olívás túrókrém

Megint egy kis reggeli-vacsora ötlet. Na jó, a fiamat nem győzöm meg, egyelőre ő marad a téli szalámi mellett, Na de a lányom és a férjem! Nekik felcsillan a szemük, ha meglátják, hogy mire készülök…
Álmaim zöldségesében lehet venni vágott bazsalikomot, oregánót, friss majorannát és még mennyi mindent. Egyszer el is jutottam oda, Olaszországban volt, az első sarki zöldséges. Ott viszont kaprot nem árultak…



Hozzávalók
25 deka túró
körülbelül másfél deci tejföl
pár levél bazsalikom
egy jó marok fekete olívabogyó
só
frissen őrölt bors
2-3 gerezd zúzott fokhagyma

A bazsalikom leveleket felaprítjuk. A hozzávalókat elkeverjük, a túró és a tejföl arányát úgy választva meg, hogy ne legyen túl híg a végeredmény. Friss franciakenyéren paradicsommal tálalva abbahagyhatatlan.

Tojásmentes.

Kisfiam sok betűt cserél még, hihetetlen élvezeti forrást varázsolva ezzel a szüleinek. Igen, idióta szülők vagyunk, akik élvezik, ahogy gügyög a gyerek (pluszpont: mi nem utánozzuk. Mindig.) Kisfiunk „T”-t mond a „K” helyett, „J”-t a az „R” és az „L” helyett. Így esett, hogy a takaró és a kakaó nála ugyanúgy hangzik: TATAJÓ.
Mostanában próbálkozik a rendes kiejtéssel és sikerül is neki. Úgyhogy boldogan újságolta a telefonba:
- Nagyi, tudom mondani, hogy „tatajó”! – kis hatásszünet – KAKAÓ!

Vegetáriánus tatárbifsztek

Édesapám igen tekervényes észjárású. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy minden ételt el lehet készíteni vegetáriánus módon is, rögtön feltette a költőinek szánt kérdést:
- Talán még a tatárbifszteket is?
És a másodperc törtrésze alatt talált rá igen frappáns gyakorlati megoldást.
Az étel alapanyaga a paradicsom, aminek épp utószenonja van. Viszont érdemes télen is főzni, mert egy fél kiló elég hozzá, így egyrészt gazdaságos, mert ugyanennyi kenyeret jóval drágábban pakolhatnánk meg téli szalámival mondjuk, másrészt elénk idézi a nyár ízeit, hangulatát…



Hozzávalók

fél kiló paradicsom

két fej vöröshagyma
olívaolaj
2-3 gerezd fokhagyma
mustár
ketchup
kakukkfű
majoránna
bazsalikom
oregánó
só
2 evőkanál étkezési keményítő vagy liszt

francia vagy bármilyen más kenyér


Valaki azt mondta, hogy ő úgy kezd főzni, hogy odateszi a vöröshagymát pirulni a disznózsíron és amikor ezzel kész, akkor kezd el gondolkodni rajta, hogy mi is legyen az ebéd…
Ez rám is igaz, azzal a módosítással, hogy nálam olívaolajon dínsztelődik a hagyma. Ez a párosítás ihletetadóan ínycsiklandó, jó sok receptem kezdődik így.

Szóval, ha az apróra vágott vöröshagyma megdínsztelődött, megfuttatjuk rajta a tört fokhagymát de csak addig, amíg az illatát elkezdjük érezni, tovább nem szabad, különben megkeseredik.

Közben a paradicsomokról lehúzzuk a héjukat. Ez sokkal könnyebben megy mint az ember gondolná. Egy tűzálló tálba helyezzük a megmosott paradicsomokat és leöntjük forró vízzel. Mint a kismalacok a farkast. Forró vizet a kopaszra. Szegény paradicsomok ijedtükben rögtön eldobják a ruhájukat.

Ezután felaprítjuk és a hagymához adjuk. Fűszerezzük egy kis ketchuppal, mustárral és a zöld fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk (különösen szeretem a frissen darált színes borsot). Addig főzzük, amíg egy masszaszerű képződményt nem kapunk. Közben többször kevergetjük, a fakanállal a paradicsomokat egy kicsit szét is nyomkodjuk.

A végén megszórjuk 1-2 evőkanál keményítővel, összekeverjük és még egyet rottyintunk rajta. Keményítő helyett használhatunk lisztet is, ez utóbbi hajlamosabb a csomósodásra.

A (francia)kenyeret megpirítjuk. A tálaláshoz nálunk mindenki kap egy evőkanalat, amivel önállóan, fondüszerűen kenhet a kenyerére. Előre megkenni a kenyereket nem érdemes, mert beszívják a nedvességet. Igaz erre kitalálták azt, hogy kenjük meg a kenyérszeleteket olívaolajjal és úgy süssük (ez a crostini). Szerintem azonban ez fölösleges kalória és az együtt falatozás élményét is elveszi. Ha elegánsabbak akarunk lenni, akkor viszont forduljunk az olaszos megoldáshoz.


Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Azért is szeretem a vega tatárbifszteket, mert jó változatossá tenni a reggelire és vacsorára kínált szendvicseket.

Igaz a kisfiam nem biztos, hogy a változatosság rabja.

Mikor azt kérdeztem tőle:
- Te milyen kenyeret kérsz? – azt válaszolta:
- Nadon nadot!!!!!

Kapros-olajbogyós túrókrém

Hogy ne mindig csak a felvágott-sajt-lekváros, vajas kalács körforgalomban haladjunk, a Reggeli- és Vacsorafélék Országútján, szeretek kitérőt tenni a Krémek → feliratú kivezető tábla irányába is.
A túró különösen jó lehetőségeket kínál erre. Szeretem a túrót, általában meg is vagyok elégedve a minőséggel. Ha jó sorsunk azonban lehetővé teszi, vásároljunk házi túrót!


Hozzávalók:20-25 deka túró
kb. egy deci tejföl
2-3 gerezd fokhagyma
1 csokor kapor
10 deka zöld olajbogyó vagy kígyóuborka
só
frissen őrölt bors


Összekeverjük a túrót a tejföllel, hogy olyan halmazállapotú legyen, ami nem folyik le a kenyérről. Ezután belekeverjük az ízesítőket: a félbevágott olajbogyókat, az apróra vágott kaprot, a sót – vigyázva a mennyiséggel, mert az olajbogyó is sós – a zúzott fokhagymagerezdeket és a frissen őrölt borsot.

Ha nem szeretjük az olajbogyót, használjunk kígyóuborkát (vagy mindkettőt). reszeljük le az almareszelőn és úgy adjuk a krémhez.

Friss kenyérszeletekre kenjük, lehetőleg bagettre, vagy zsúrkenyérre. Csak fogyasztás előtt tegyük, hogy a krém ne áztassa el a kenyérszeleteket. Paradicsomot kínálhatunk mellé.

Tojásmentes.

A túró szóról egyből egy középiskolás élményem ugrott be. A büfében egyszer percekig nem tudtam megszólalni a nevetéstől, amit az előttem álló fiú rendelése váltott ki. Mivel magas volt, le kellett hajolnia, úgy nézett be Julika nénire a kis tálalóablakon keresztül és barátságos mosollyal, melyet a jóindulat elnyeréseképpen tett, ennyit mondott:
- Egy nagy túróst kérek!

Ami a babzsákból kimaradt, avagy Provancei babkrém

Ha már a logikai bukfenceknél tartunk. Fogalmam sincs, hogy Provance-ban esznek-e ilyen babpürét. Sőt biztos, hogy nem, hiszen én találtam ki, amikor nézegettem, hogy mi is legyen a lányom babzsákjának készítésekor megmaradt babbal. (Hiába, a nagyapám sváb volt, hogy egy kicsit keverjük a kultúrákat.) Akkor mitől provancei? A fűszerezéstől, az olívaolajtól, a lila hagymától, melynek színe a provancei levendulamezőket idézi és attól, hogy olyan rusztikus étel, amilyen rusztikus Provance…legalább is, amilyennek képzelem az ott eltöltött pár nap emlékei nyomán.

Hozzávalók:
20 dkg gyöngybab (fehér)
4-5 kanál olívaolaj
egy kis csokor petrezselyem
4-5 gerezd fokhagyma
1 fej lilahagyma
provancei fűszerkeverék (rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom, tárkony)
só
babérlevél

A babot előző nap beáztatjuk, majd sós, egy gerezd fokhagymával és két babérlevéllel ízesített vízben puhára főzzük. Ha megfőtt, a levét egy külön tálba öntjük. A babot egy magasfalú edényben a botturmixszal pürésítjük, hozzá-hozzá öntve a főzőlevéből, illetve az olívaolajból, mert különben nagyon száraz és nem lesz püré állagú. Nem baj, ha nem teljesen krémesítjük és pár babdarab megmarad benne. Ha kész, hozzákeverjük az apróra vágott lila hagymát, a petrezselymet, a provancei fűszerkeveréket, 4-5 gerezd fokhagymát. Ha szükséges utánasózunk. Hűtőbe tesszük pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Pirítósra kenve fogyasztjuk.

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.

És még egy kis bukfencezés a logika világában. Azt mondja a kisfiam:
- Nem tudok énekelni, fáj az ujjam!

Francia krémsajt

Egyik nagy kedvencem a boursin. Ez a francia csoda ihlette az alábbi receptet, mely valamiképpen a tavaszt juttatja eszembe, és így nagyon jól illik ehhez a téli tavaszi naphoz. A tavaszt amúgy is gyakran emlegetjük mostanában. Kisfiamnak sokat meséltem arról, hogy mi minden történik majd tavasszal. Felfogta, hogy arra még várni kell, így, ha valami nem most lesz, akkor már mondja is: „KÉSŐBB, TAVASSZAJ”!
- Gyere kezet mosni!
- Most nem! Később, tavasszaj!
Ezzel a kis kencével viszont nem kell tavaszig várni:


20 deka juhtúrót összekeverünk 10 deka krémsajttal, 10 deka margarinnal. Főszerezzük 4-5 gerezd fokhagymával, frissen őrölt borssal, sóval. Diónyi golyókat formálunk belőle, és beleforgatjuk apróra vágott petrezselyembe, durvára töörött borsba, vagy almareszelőn lereszelt uborkába, retekbe.

Olcsóbb változat: a krémsajt helyett pár kanálnyi tejfölt teszünk bele, annyit, hogy formázható legyen.

A franciás hangulatot baguettel fokozhatjuk.