Idén a hó igazán tudta a dolgát, advent első vasárnapján
érkezett. A már úgyis meglevő karácsonyi hangulatot – amelyre egy bécsi
puncsozással sikerült ráerősíteni – csak tovább fokozta. Kezdtem is sorolni,
hogy miket is fogok majd sütni-főzni. A sort rögtön a kacsamájjal kezdtem, amit
meglepetésként rántottam elő a hátam mögül (a teraszról), amikor múlt Karácsonykor megérkeztek
szeretett húgaim.
A receptet, amely olyan egyszerű, hogy az gyönyörű, kedvenc
szerzőm, Bächer Iván könyvében, az Emberevőben leltem. Az író pediglen Láng
György, vendéglős, a Gundel megmentőjének könyvéből kölcsönözte azt. Meríteni
csak tiszta forrásból szabad.
Hozzávalók
libamáj, ami jelen esetben kacsa (tekintve, hogy ez még így
is igencsak tekintélyes összeget jelent)
libazsír
tej
Tejben pár órán át áztatjuk a májat.
Felolvasztott zsírban mindkét oldalát átpirítjuk.
Kis vizet öntünk alá, óvatosan, nehogy kifröccsenjen.
Legjobb, ha egy kicsit félrehúzzuk a tűzről.
Végül zsírjára sütjük. Menet közben egyszer megfordítottam a
májat, hogy biztosan átsüljön.
Sózni csak a tányéron szabad!
Áttettem a kisült májat egy szép jénaiba és a teraszon
kihűtöttem. Mellé álltam, nehogy egy érdeklődő állat, éhes macska, kíváncsi
menyét belekotnyeleskedjen. Szerencsére jó hideg volt, még jeget is találtam az edény alá, nem kellett sokáig
őriznem a kincsemet.
Pirítóson, édes lilahagymával ettük.
Tojásmentes.
Gluténmentes.
A kislányom, aki már szinte nagy, átöleli a nyakamat és ezt
mondja:
- Anyu, tudtad, hogy neked csillog a szemed a legszebben a
világon?
Mit is mondhattam volna erre? Hát azt, hogy azért kislányom,
mert Titeket nézlek.
Békés adventet, sok szép pillanatot kívánok mindannyiunknak.
