Juhsajtos-sonkás tészta miniparadicsommal

Horvátországban jártunk, életünkben először. Pag szigetén voltunk, Pag városában, a nem túl szofisztikált nevű Pag apartmanban. Tehát Pago Pagón. Különleges táj, néhol tökéletesen kopár, egyes helyeken egy kis száraz fű aszalódik, és vannak helyek, ahol olajligetek, minifenyők váltják egymást. Ilyen volt az a tengerpart is, amit kinéztünk magunknak. Keveredve a tenger sós illatával igazi aromaterápiát jelentett. Kisfiam a zsebpénzéből búvárfelszerelést vett, amelyet vízálló óra (szintén zsebpénzből), dizájnos süncipő (az ő méretében csak a legjobb minőséget árulták, hiába az élethez kellegy kis szerencse), valamit a saját maga által, gumikarikákból, megfelelő tengerkék színkombinációban fűzött karkötők egészítettek ki. Csemetém addig kedveskedett, amíg hajlandó voltam a felszerelést felvenni és lenézni, hogy mi van a vízfelszín alatt – jobban szeretem azt képzelni, hogy csak én, de hát persze nem. Miután azt a rossz érzést is leküzdöttem, hogy én vagyok Darth Vader, legalább is, a lélegzésem a pipán keresztül úgy hangzott, kiderült, hogy egy másik világ, maga Narnia.

   A sziget legjobb hasznosításának – természetesen a turizmus mellett - a filmforgatást ítéltük, sokféle háttérként szolgálhat e táj. Winnetous, második világháborús partizános filmeket forgattak is szép számban a hajdani Jugoszláviában. A szürreális kopár dombok és a tenger kontrasztja alkalmassá tennék a szigetet a Csillagok háborúja egyes jeleneteinek (vö. Darth Vader) vagy más sci-fi és tengeri filmek (Narnia) forgatására is. Csak meg ne hallják ezt a filmesek, oda lenne a nyugalom, ami most még jellemzi a szigetet!

A helyiek is kieszeltek valamit. Bármilyen hihetetlen, de ezen a száraz füvön megél a juh, ami maga is olyan szürke színű, mint a sziklás talaj, amelynek köveiből épített kerítésekkel a sziget népe (amely, mint megállapítottam a kerítés népe is, még a tengerbe is elkerített részeket építenek maguknak sziklakövekből, hogy abban sütkérezzenek) jól elválasztott részekre osztja a tulajdonképpeni semmit. Látszólag semmit. Mert ebből a száraz szürkeségből juhtej terem, amiből kiváló, kemény sajtot készítenek, felhasználva hozzá a sót, amely a sziget gazdaságának évszázadok óta adja az alapját.

Szép darabot vettünk belőle, vörösbor mellé eszegettük esténként. És a klasszikus hármas, a sajtos-sonkás-paradicsomos részeként a tészta tetejére szórtuk. Azt hittem, marad belőle másnapra is. Tévedtem.

Juhsajtos-sonkás tészta miniparadicsommal

Hozzávalók

Kemény juhsajt

Füstölt, serrano-jellegű sonka (én fekete-erdeit vettem, csak hogy összekeverjem Keletet és Nyugatot, Északot és Délt a tányéromon)

Egy-két marok miniparadicsom

1 fej lilahagyma

2-3 gerezd fokhagyma

Oregánó

Bazsalikom

Olívaolaj

Spagetti tészta

 

A vizet feltesszük főni a tésztának.

Közben elkészítjük a tésztaszószt, egy akkora edényben, hogy majd a tészta is beleférjen.

Ehhez olívaolajon hagymát dinsztelünk. Átpirítjuk a sonkát, majd megfuttatjuk a serpenyőben  a fokhagymát is, vigyázva, hogy ne égjen oda. Rátesszük a paradicsomokat. Az egyiket kinyithatjuk, hogy a leve elég nedvességet szolgáltasson addig is, amíg a többiek levet eresztenek (így nem ég oda a többi hozzávaló). Fűszerezzük, lehetőleg friss fűszerekkel. A sóval óvatosan bánjunk, hiszen a sonka eleve sós (én már nem szoktam utána sózni).

Ha átpárolódott a paradicsom, készen is vagyunk a szósszal.

A közben elkészült tésztát rámerjük a szószra és átforgatjuk benne.

A sajtot zöldséghámozóval vékony pelyhekre vágjuk, a tányéron meghintjük vele a tésztát.

Tojásmentes.

Az idegen ország, idegen nyelv, más kultúra sok beszélgetés kiindulópontja lett. Édesapa megemlítette, hogy a XVIII. században élt Magyarországon egy ember, az utolsó, aki még tudott kunul. Ez persze megragadta gyermekeim fantáziáját, már csak azért is, mert a kunság jelét, a kunfoltot ők is magukon hordják. Latolgatni kezdtük, hogy a magyar nyelvnek milyen esélyei vannak vajon. Kisfiam úgy értelmezte, hogy nem túl jók, és diadalittasan a levegőbe csapott:

-          Hurrá, mi leszünk az utolsók!

Azaz olyanok, akik egy különleges helyzetet élvezhetnek. Ez az igazi pozitív hozzáállás!

Paradicsomos-oregánós csirkemell sütőzacskóban

-   Azt tudtátok, hogy én mindenkinél előbb ébredtem fel? – rendszeresen ezzel a beköszönő mondattal érkezik a konyhába a jóízű alvás nyomait magán viselő ürgeszemű kisfiam a nyári reggeleken, amikor mi már többnyire túlvagyunk a reggelin, és épp a napi (elektronikus) sajtó átböngészésével, a harmadik bögre tea megivásával, kellemes fecserészéssel vagyunk elfoglalva, miután felkelésünk után kiságyában először is betakargattuk édesen alvó dedünket és úgy döntöttünk, hadd aludjon még. Leánykánk amúgy is be szokta jelenteni ágyban olvasási szándékát. Amikor rámutatunk arra a tényre, hogy a körülmények ennek némiképp ellentmondani látszanak, hevesen tiltakozik.

   Ennél is meglepőbb unokahúgom kijelentése, miszerint ő sohasem alszik. Bár ebben lehet valami logika, elvégre, amire vissza tud gondolni, akkor mindig ébren van.

   A kisfiam barátja is magabiztosan állította, hogy ő pontosan tudja, hogy mi fog történni a filmben, amit életében először látott nálunk.

   Szeretem, amikor a képzelet még annyira élénk, hogy tökéletesen valóságos az elképzelt világ.

Az úgy volt, hogy szomszédasszonyom gombatrágyával készítette elő a talajt a veteményesében és ez olyannyira jó megoldás, hogy rengeteg zöldség termett nála. Így mi is kaptunk egy nagy tál paradicsomot. A csodaszép arany és piros lampionparadicsomoknak nem lehet sem főve, sem nyersen ellenállni!

Hozzávalók

Csirkemell

Paradicsom

Fekete olajbogyó

Fokhagyma ízlés szerint

Újhagyma

Friss oregánó

Só

Szeretem a sütőzacskót, mert olyan finom puhára párolódnak benne az ételek. Viszont az előkészületek során kiderült, hogy amit a fiókban sütőzacskónak gondoltam, az valójában befőző fólia. Sebaj, kislányommal hajtogattunk alufóliából két tasakot.

 

Egy nagy tálban összekeverjük a zöldségeket: a félbevágott paradicsomokat (ha nincs apró paradicsomunk, akkor vágjuk több darabba), a karikákra vágott újhagymát, a préselt fokhagymát. Hozzákeverjük a sót, az oregánót és a fekete olajbogyókat. Olaj nem szükséges. Eredetileg akartam beletenni, de tökéletesen elfelejtettem és egyáltalán nem hiányzott!

A csirkemellet vékony szeletekre vágjuk és hozzákeverjük a zöldségekhez. Beletöltjük a tasakokba, majd 200 fokon 50-60 perc alatt készre sütjük. Rizzsel tálaljuk.

Ha 15 deka csirkemellet eszünk meg ebből az ételből, akkor az hozzávetőleg 250 kcal. Ezt 10 deka főtt rizzsel (130 kcal) elfogyasztva bőven az 500 kalória alatt maradunk!

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A két kisfiú rendkívül érdeklődő, sokat is tudnak a világunkról, igaz az információk néha kicsit összekeverednek (vö. római harcosok és közben fapuskával lőnek). A vendéggyerek például elmagyarázta, hogy az egész világ molekulákból áll. Szemléltetni is szerette volna, amiről beszél, ezért példa után kutatva körülnézett:

- Például van függönymolekula is! – vágta ki a nagy tudományt.*

* Egyik kedvenc filmem, a Gyalog galopp jelenetére emlékeztetett, amikor a várban áll az ablaknál a várúr a fiával, körbemutat birodalmán és azt mondja:

- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam!

- Mi, a függöny?

Vegetáriánus tatárbifsztek

Édesapám igen tekervényes észjárású. Amikor azt hallotta a rádióban, hogy minden ételt el lehet készíteni vegetáriánus módon is, rögtön feltette a költőinek szánt kérdést:
- Talán még a tatárbifszteket is?
És a másodperc törtrésze alatt talált rá igen frappáns gyakorlati megoldást.
Az étel alapanyaga a paradicsom, aminek épp utószenonja van. Viszont érdemes télen is főzni, mert egy fél kiló elég hozzá, így egyrészt gazdaságos, mert ugyanennyi kenyeret jóval drágábban pakolhatnánk meg téli szalámival mondjuk, másrészt elénk idézi a nyár ízeit, hangulatát…



Hozzávalók

fél kiló paradicsom

két fej vöröshagyma
olívaolaj
2-3 gerezd fokhagyma
mustár
ketchup
kakukkfű
majoránna
bazsalikom
oregánó
só
2 evőkanál étkezési keményítő vagy liszt

francia vagy bármilyen más kenyér


Valaki azt mondta, hogy ő úgy kezd főzni, hogy odateszi a vöröshagymát pirulni a disznózsíron és amikor ezzel kész, akkor kezd el gondolkodni rajta, hogy mi is legyen az ebéd…
Ez rám is igaz, azzal a módosítással, hogy nálam olívaolajon dínsztelődik a hagyma. Ez a párosítás ihletetadóan ínycsiklandó, jó sok receptem kezdődik így.

Szóval, ha az apróra vágott vöröshagyma megdínsztelődött, megfuttatjuk rajta a tört fokhagymát de csak addig, amíg az illatát elkezdjük érezni, tovább nem szabad, különben megkeseredik.

Közben a paradicsomokról lehúzzuk a héjukat. Ez sokkal könnyebben megy mint az ember gondolná. Egy tűzálló tálba helyezzük a megmosott paradicsomokat és leöntjük forró vízzel. Mint a kismalacok a farkast. Forró vizet a kopaszra. Szegény paradicsomok ijedtükben rögtön eldobják a ruhájukat.

Ezután felaprítjuk és a hagymához adjuk. Fűszerezzük egy kis ketchuppal, mustárral és a zöld fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk (különösen szeretem a frissen darált színes borsot). Addig főzzük, amíg egy masszaszerű képződményt nem kapunk. Közben többször kevergetjük, a fakanállal a paradicsomokat egy kicsit szét is nyomkodjuk.

A végén megszórjuk 1-2 evőkanál keményítővel, összekeverjük és még egyet rottyintunk rajta. Keményítő helyett használhatunk lisztet is, ez utóbbi hajlamosabb a csomósodásra.

A (francia)kenyeret megpirítjuk. A tálaláshoz nálunk mindenki kap egy evőkanalat, amivel önállóan, fondüszerűen kenhet a kenyerére. Előre megkenni a kenyereket nem érdemes, mert beszívják a nedvességet. Igaz erre kitalálták azt, hogy kenjük meg a kenyérszeleteket olívaolajjal és úgy süssük (ez a crostini). Szerintem azonban ez fölösleges kalória és az együtt falatozás élményét is elveszi. Ha elegánsabbak akarunk lenni, akkor viszont forduljunk az olaszos megoldáshoz.


Tojásmentes.
Tejfehérjementes.

Azért is szeretem a vega tatárbifszteket, mert jó változatossá tenni a reggelire és vacsorára kínált szendvicseket.

Igaz a kisfiam nem biztos, hogy a változatosság rabja.

Mikor azt kérdeztem tőle:
- Te milyen kenyeret kérsz? – azt válaszolta:
- Nadon nadot!!!!!

Brokkolis-tonhalas tészta

A gyerekeim szeretik a halat, főleg a tengerit. Egy nem túl nagy magyar helységben, hegyek között, egyenlő távolságra az Európa partjait nyaldosó összes tengertől viszonylag ritkán jutunk friss tengeri halhoz. Még jó, hogy van tonhalkonzerv.






Hozzávalók
1 szép fej brokkoli
240 g tonhalkonzerv (hozzávetőleg; szeretem a sós vízest, az nem annyira kalóriadús)
3 deci tejföl
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
olívaolaj
oregánó
frissen őrölt bors
só
500 g orsótészta durumlisztből
A tálaláshoz reszelt sajt


Sós, bazsalikomos vízben megfőzzük a brokkolirózsákat. Olívaolajon üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát, átfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát. Pirítani nem szabad, mert akkor keserű lesz. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a tejfölt, az oregánót - ne sajnáljuk-, a frissen őrölt borsot, egy kis sót. Nagyon óvatosan belekeverjük a kifőtt brokkolit és a tonhalkonzervet, hogy össze ne törjön. Úgyis össze fog, de talán nem annyira. Végül belekeverjük a kifőtt orsótésztát. Ellenőrizzük, ha kell utánasózunk.

Tálaláskor megszórjuk sajttal. Bár a sajt és a hal talán furcsa párosításnak tűnik, de itt még sem az. A fúziós konyha jegyében – szeretem, ha a tányéromon több kultúra ad találkozót egymásnak – általában trappistával szórjuk meg, de a brokkolinak eddig még nem volt kifogása egy kis füstölt sajt ellen sem. Persze sajt nélkül is kitűnő az étel.

Nálunk száraz vörösbor járja hozzá, és a tonhal sem nyújtott még be Brüsszelnek petíciót, hogy ő fehérben szeretne úszni.

Tojásmentes.

Tejfehérjementesen: a tejföl helyett használjunk növényi alapú tejszínpótlót.