Akik a nutella alá vajaznak

       -          Kérsz valamit az ápiszból? – kérdezem a lányomat.

-          Nem tudom, mi az. – mondja ő.

Bizony, ez már történelem. Amikor kicsi voltam, imádtam hallgatni anyukám történeteit a gyerekkoráról. Hogy hogyan gyűjtött a gyár mellé kidobált selejtes üvegampullákat, hogyan úsztak át a többiekkel a Dunán, miket vettek a trafikban, hogy egyedül járt már óvodába is, azt, hogy egy nyár alatt nőtt meg, mire nyolcadikos lett, addig sokkal kisebbnek nézték a saját koránál, és hogyan kellett belógni a moziba. Sokkal izgalmasabbnak tűnt az a mesevilág. Azt gondoltam, hogy én már semmi érdekeset nem fogok tudni mesélni a gyerekeimnek, mert mire ők megszületnek, a világ mit sem fog változni. Nem is. Csak a sarkaiból fordult ki azóta. Néha úgy érzem magam, mint ha a Nagymamám lennék, aki következetesen Andrássy utat mondott Népköztársaság útja helyett, harisnyának hívta a zoknit. Eléggé meghökkent a Barbie babától, de azért hozott nekünk az olaszországi nyaralásából, és még mondta is, hogy hozott volna korábban is, de ilyen csúnya, nyeszlett babát nem akart venni, nem tudta, hogy ez nekünk tetszene. Az első és egyetlen Barbie babámat 12 évesen kaptam. Manapság már a tízévesek se babáznak (lehet, hogy már a még kisebbek se – nem tudom, évekkel ezelőtt elvesztettem a kapcsolatomat a csillámpóni világgal). Nos, én meg ilyeneket beszélek, hogy ápisz, meg Moszkva tér. Aztán vannak fertelmes szokásaim is. Például a kenyeret először megvajazom, és utána kenem rá a nutellát. Mi van??? Blehhh. Olyan dalokat (is) énekelek, amik már nem szerepelnek a Nemzeti Alaptantervben – feszabaDÚLVA zengje a nép. És csodatörténeteket is tudok mesélni arról, hogy milyen volt régen. Hogy a benzinkút helyén egy titkos kert volt, tele szederfával, ahol nyáron annyi szedret ettünk, hogy este, amikor lehunytam a szemem, csakis szedreket láttam, végtelen mennyiségben. Hogy nem volt, csak fekete-fehér tévé, Junoszty, vagy ahogyan mi olvastuk még a felsős idegen nyelvi tanulmányaink megkezdése előtt: Hohoc Tibi. Hétfőn még az se, egyébként a két adó kínálatát a csehszlovák 1-2. színesítette. Az első mobilomat 28 évesen vettem, előtte csak vonalas volt, arra is évekig vártunk, meg fülkéből telefonáltunk. Okos telefon se volt, GPS se. Mindent előre meg kellett beszélni, és be kellett tartani. Ha nem tudtuk az utat, fel kellett találni magunkat. A húgom, ha eltévedt, telefonfülkéből hívta anyukánkat, hogy „Eltévedtem, most hol vagyok?”

-          Nézz körül, mit látsz! – mondta a várost jól ismerő Anyu.

-          Van itt egy mozi, meg egy nagy út, meg még egy metrómegálló is.

-          Akkor az Arany János utcánál vagy, ha kiléptél a fülkéből, menj…

   Tánciskolába jártam. A fegyvergyárat nem szabadott annak hívni, ami. Lámpagyár. Ez volt a buszmegállóba írva. Lámpuska gyár, mondtuk mi. A tcom székház még művelődési ház volt és ott volt a biológia szakkör. A legfrissebb német nyelvű nyugati újságom 2-3 éves volt. És közkincs. Akár csak az összes burda újság. Ha valakinek volt, kölcsönadta, a többiek pedig rongyosra nézegették. Valós idejű nyelvgyakorlás anyanyelvi beszélőkkel? Há-há-há-há! Jó, nekem szerencsém volt, a baráti NDK-ba utaztam az Interfluggal, egyedül, 17 évesen, egy baráti családhoz. És amikor megjelentek a közösségi oldalak, hát az olyan volt, mintha újra kinyitottam volna a meséskönyvet és megtudtam belőle, hogy mi történt a szereplőkkel a történet vége utáni 10-20-30 évben. A mostani gyerekek, a dolgok mostani állása szerint mindig ismerősei maradnak egymásnak.

-          Jó neked – mondja a lányom – mert ti még most is foglalkoztok egymással, mi pedig lehet, hogy nem fogunk, hiába maradunk ismerősök a fércbukon.

Nem tudom, hogy így lesz-e. Hogy így van-e, hogy jobb-e az egyik generációnak, mint a másiknak. Az idő az egyik kezével ad, a másikkal elvesz valamit.

Szederfák helyett például a batátát. Az biztos, hogy annak idején még a piaci árusok között se hallott róla senki.

Currys-tejszínes batátakrémleves

Hozzávalók

kb. 1 kg batáta

1 fej vöröshagyma

Olívaolaj

3 ek. currypor

1 ek. Só

3 l víz

2 deci főzőtejszín

Bioleveskocka (elmaradhat)

1 csokor petrezselyem

A tálaláshoz

Reszelt sajt (parmezán)

1. Apróra vágjuk a hagymát. Olívaolajon megdinszteljük.

2. Megpucoljuk a batátát, felkockázzuk. Megfuttatjuk egy kicsit a hagymás olajon.

3. Felöntjük a vízzel, megfűszerezzük a sóval és a curryvel.

4. Addig főzzük, amíg a batáta meg nem puhul.

5. A tűzről levéve kézi mixerrel pürésítjük.

6. Egy tálkába kiöntjük a tejszínt, hozzámerünk lassan, fokozatosan a meleg levesből, majd az egészet visszaöntjük a levesbe. Így nem csapódik ki a tejszínből a fehérje.

7. Visszatesszük a tűzre és forráspontig otthagyjuk.

8. A tetejét megszórjuk apróra vágott petrezselyemmel.

Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

CURRY                                                                                                                                                                 

                                                                                                                                                                             

Nosztalgia. Ez szólt belőlem. Képzeljék, a curry keletkezésének is a nosztalgia az oka. Az angolok alkották meg ezt a fűszerkeveréket azért, hogy India ízeire emlékeztesse őket, de olyan formában, ami az európai ízlésnek megfelel. A gyarmatokról hazaköltözvén hiányzott nekik India íze. A curry por ebben a 18. században megjelent formájában valójában nem létezett az indiai konyhában. A tamil kari szó szó szerint szószt jelentett, az indiai fűszerkeverékek neve pedig garam masala.         

   A curry por összetevői területenként változnak, legfőbb alkotóelemei a kurkuma, a római kömény, a koriander, a csili és a lepkeszegmag, azaz görögszéna. A karilevél lehetséges, de nem kötelező összetevője. 

Idézet a „Gyakori kérdések” internetes oldalról:

Mi az az "ápész" vagy ápisz vagy mi?

Egy filmben mondja egy fiú: "A tolltartómon is rajta van, amit az anyám az ápészban vett."
Gondolom valami kommunista bolt vagy mi.

Az ÁPISZ, Állami Papír és Írószer Kereskedelmi Vállalat átalakulva ÁPISZ-Budapiért Zrt. néven valójában még ma is létezik. A cég helyében alaposan kiaknáznám azt a lehetőséget, ami elő-előbuggyan az emberek tudatalattijából. Mit kérsz az ápiszból? Észre sem vettem, hogy egy régi világ nyelvén beszélek.  

Currys-brokkolis csirke

- Miért élünk? – kérdezi a kisfiam. Hmmm…erről szól a világirodalom, a filozófia, na és persze az összes vallás….. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy az igazi választ bármelyikük megtalálta volna. Az igazi, mindenkire érvényes választ. Olyan talán nincs is. Azt mindenkinek magának kell megkeresnie. Még én is keresem a sajátomat – pedig lassan nyugdíjas leszek (most attól eltekintve, hogy mire odajutok, már nem is lesz nyugdíj), úgyhogy jó lenne, ha megtalálnám. Az biztos, hogy a válasz összetett lesz, és egyes részeit már kidolgoztam. Például nem megválaszolni tudni gyermekeim ilyesfajta kérdéseit. De hogy ez hogy jutott egy ötéves eszébe… Egy internetes tudakozó közzétette a szakértőik által is megválaszolhatatlannak ítélt kérdések tízes toplistáját. Az első helyen természetesen ez a kérdés áll. A továbbiakat itt olvashatod. És most nem élek azzal a banális lehetősséggel, hogy azzal kössem össze az introt a recepttel, hogy addig is, amíg a válaszokra rájövünk, együnk currys-brokkolis csirkét. A receptet egy főzni-sütni szerető és tudó anyukatársamtól kaptam. Köszönet érte! Válogatós gyermekecském nem akart enni belőle, de nálunk az a szabály, hogy egy falatot kell enni, utána lehet azt mondani, hogy nem ízlik. A kötelező falat után láttam, ahogy a csöppem lapos oldalpillantásokkal méreget. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy a vehemens tiltakozás ellenére mégiscsak kér, csak nem akar ellentmondásba kerülni önmagával. Megoldottuk a problémáját. Annyira, hogy másnap este a munkából hazaérve még számítottam egy kis maradékra (habár nem szoktam vacsorázni, de ez jól esett volna), de már csak az elmosogatott edényt találtam meg. Nem egy látványos, ám annál ízletesebb fogás. Hozzávalók egy fej brokkoli 1 kiló csirkemell 10 deka bacon (vagy több) 1 nagy doboz tejföl 1-2 fej lilahagyma 5-7 gerezd fokhagyma 10+5 deka reszelt sajt olívaolaj curry A brokkolit sós vízben megfőzzük. Egy jénai aljára terítjük. A csirkemellet és a bacont csíkokra vágjuk, majd olajon átpirítjuk. A sütés vége felé hozzáadjuk a curryt, abban is megforgatjuk egy kicsit. A legvégén belenyomjuk a fokhagymát, és kb. 20 másodpercig hevítjük így az ételt, csak addig, amíg a fokhagyma illatát megérezzük. Külön nem sózom, vagy csak enyhén, a bacon önmagában is sós. A brokkolira halmozzuk a kész curry-s csirkemell-csíkokat., és az apróra vágott lilahagymát. A tejfölt elkeverjük a 10 deka reszelt sajttal, és jól megöntözzük az egészet vele. 5 dekányi sajtot a tetejére szórunk. Sütőben 175 fokon 20-30 perc alatt átpirítjuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes. A havas reggelen a hókotró érkezéséig az autók törik maguknak az utat a friss, fehér hóban. - Nézd Anyu, ott az autó lábnyoma! – nyugtázza a tényt a műszaki megoldások iránt fogékony fiúcska.

Currys csirke

* Képünk illusztráció. Elképzelt tálalási javaslat.


Ezt a receptet a Húgom találta ki. Sőt, ő is főzte meg, és fotózta le (amit épp nem találok, viszont ez a fotó és étel is az övé...).. Nekem csak ennem kellett. És megcsodálnom, ahogy a húst feldolgozza. Olyan precizitással, amire én nem lennék képes. És olyan szakértelemmel, amivel sosem fogok rendelkezni. Hamarosan állatorvos lesz….Így élelmiszerbiztonság szempontjából is a legmagasabb szintű szolgáltatást kaptuk.

Hozzávalók 
1 kiló csirke- vagy pulykamell apró kockákra vágva
½ üveg szójaszósz
szerecsendió
bors
4 deci tejföl
étolaj

A húst feldaraboljuk, étolajon kifehérítjük-pirítjuk. Hozzáöntünk szójaszószt, megfűszerezzük a curryporral, az őrölt szerecsendióval, és a borssal. Sózni nem kell, a szójaszósz eleve sós. Addig főzzük tovább, amíg a húst teljesen puha nem lesz. Az ízek is szépen összeérnek.

A végén óvatosan-lassan hozzáöntjük a tejfölt, hogy össze ne ugorjon. Még egyet rottyintunk rajta.

Mazsolás, vagy kukoricás, netán sima rizzsel tálaljuk. A teljeskiőrlésű tészta is jól illik hozzá.

Tojásmentes.

Ma délelőtt az oviban voltam nyílt napon. A kisfiam már nagyon készült rá, hogy „meglátogatom”. Olyan öröm sugárzott a tekintetéből, hogy én is ott vagyok, hogy az szívszorító. Jó dolga van az oviban, szeretik az ovónénik, a gyerekek, de ilyenkor mégiscsak kiderül, milyen nehéz is egy kiscsoportos óvodásnak, ha a szülei nélkül kell eltöltenie a napot.
- Megmutatom a területet! – hívogatott reggel a csoportszoba felé a csöppem, mintha csak egy szafarira indulnánk. A rezervátumban azonban én, a látogató voltam a különleges lény, a bennfentes „bennszülöttek” hamar körémgyűltek, és megbámultak. Majd meg is szólítottak, aztán úgy döntöttek, közéjük tartozom. Megnézegették velem a könyveket, kiraktuk a sellőlányt 3D-ben, autóztunk, én is sorban álltam a kézmosáshoz. Azt hiszem az álcázásom nem volt teljesen tökéletes, valahogy kilógtam a sorból, de ebben nem lehetek biztos, mert a fürdőszobai tükörben csak a térdemet láttam. Volt körjáték – Lánc, lánc eszterlánc…forduljon kis Joncyka, Joncykának lánca… Joncyka egy magyon aranyos magyar kisfiú. Megtudtam, hogy Zsoltika dinoszaurusz-mérnök akar lenni. A dinoszaurusz mérnök dinoszaurusz-robotokat tervez az Állatkert számára. Gyurmáztam, színeztem, logikai feladatokat oldottam meg. De egyik sem volt olyan nehéz, mint az a feladvány, hogy el is tudjak indulni a dolgozóba, meg ne is sírjon a csöppnyi emberpalánta. Végül aztán sikerült, és még Joncykától is kaptam egy búcsúpuszit.

Ezt a receptet a Húgom találta ki. Sőt, ő is főzte meg, és fotózta le (amit épp nem találok, viszont ez a fotó és étel is az övé...).. Nekem csak ennem kellett. És megcsodálnom, ahogy a húst feldolgozza. Olyan precizitással, amire én nem lennék képes. És olyan szakértelemmel, amivel sosem fogok rendelkezni. Hamarosan állatorvos lesz….

Így élelmiszerbiztonság szempontjából is a legmagasabb szintű szolgáltatást kaptuk.

Hozzávalók

1 kg csirke- vagy pulykamell apró kockákra vágva

½ üveg szójaszósz

currypor

szerecsendió

bors

3-4 deci tejföl

étolaj

A húst feldaraboljuk, étolajon kifehérítjük-pirítjuk. Hozzáöntünk szójaszószt, megfűszerezzük a curryporral, az őrölt szerecsendióval, és a borssal. Sózni nem kell, a szójaszósz eleve sós. Addig főzzük tovább, amíg a húst teljesen puha nem lesz. Az ízek is szépen összeérnek.

A végén óvatosan-lassan hozzáöntjük a tejfölt, hogy össze ne ugorjon. Még egyet rottyintunk rajta.

Mazsolás, vagy kukoricás, netán sima rizzsel tálaljuk. A teljeskiőrlésű tészta is jól illik hozzá.

Tojásmentes.

Ma délelőtt az oviban voltam nyílt napon. A kisfiam már nagyon készült rá, hogy „meglátogatom”. Olyan öröm sugárzott a tekintetéből, hogy én is ott vagyok, hogy az szívszorító. Jó dolga van az oviban, szeretik az ovónénik, a gyerekek, de ilyenkor mégiscsak kiderül, milyen nehéz is egy kiscsoportos óvodásnak, ha a szülei nélkül kell eltöltenie a napot.

- Megmutatom a területet! – hívogatott reggel a csoportszoba felé a csöppem, mintha csak egy szafarira indulnánk. A rezervátumban azonban én, a látogató voltam a különleges lény, a bennfentes „bennszülöttek” hamar körémgyűltek, és megbámultak. Majd meg is szólítottak, aztán úgy döntöttek, közéjük tartozom. Megnézegették velem a könyveket, kiraktuk a sellőlányt 3D-ben, autóztunk, én is sorban álltam a kézmosáshoz. Azt hiszem az álcázásom nem volt teljesen tökéletes. Volt körjáték – Lánc, lánc eszterlánc…forduljon kis Joncyka, Joncykának lánca…. Megtudtam, hogy Zsoltika dinoszaurusz-mérnök akar lenni. A dinoszaurusz mérnök dinoszaurusz-robotokat tervez az Állatkert számára. Gyurmáztam, színeztem, logikai feladatokat oldottam meg. De egyik sem volt olyan nehéz, mint az a feladvány, hogy el is tudjak indulni a dolgozóba, meg ne is sírjon a csöppnyi emberpalánta. Végül aztán sikerült, és még Joncykától is kaptam egy búcsúpuszit.

A helyes képet is pótolja a szekesztőség hamarosan....