Ha böjt, legyen kövér

Risotto Royale - Rizottó vargányával, parmezánnal

Jött jó sok vendég. Nem hozzám személyesen, de hozzám is. A svájci delegáció tagjai pedig svájci estet tartottak. Rendkívül lelkesen jelentkeztem a feladatra, hogy segítek nekik a konyhában tolmácsolni. Lelkesedésem persze, hogy a svájciak miatt is őszinte volt, az egyik szakdolgozatomat a svájci nőirodalomból írtam, érdekel az ország nagyon, de ne vegyék bűnömül, elsősorban a profi konyhának szólt, ahová végre bebocsájtást nyertem. A konyhai személyzet kajánul végignézte, hogy hogyan aprítok fel egy hagymát. Nagyon igyekeztem, gondoltam, legalább egy hármast szeretnék elérni. Szerintem nem kaptam meg az áhított jegyet, mert amikor kész lettem, megkérdezték, hogy az összes hagymát szeretném-e felvágni, mert van ám aprítógép is. Meg még mi minden! Vízszűrő, profi sütő, fűszerfal, sok-sok láng, serpenyő, lábos, és minden acélosan csillog.
A svájci vendég az ország olaszok lakta vidékéről, Ticinoból jött. Talán ez a mediterrános lazaság mondatta vele, hogy ráérünk még elkezdeni a főzést, sőt a nyugalmát akkor sem vesztette el, amikor én izgága kelet-európaiként a vacsora kezdete előtt 20 perccel sokadszorra ajánlottam, hogy fogjunk neki az étel elkészítésének (nekem lett igazam, de a késés nem volt kivárhatatlan). Mert a manyana-életérzést azért eddig nem gondoltam a svájciakra jellemtőnek. Roberto bőkezűen szórta az előírt sáfránymennyiség többszörösét az ételbe. Mikor kérdeztem, hogy nem lesz-e sok, mondta, hogy ó, ugyan, ez lesz a Rizotto Royale. Mi készíthetjük azért egyszerűbben is. Sáfrány helyett kurkumát használva, a szárított gombával is csalhatunk, egyszerűbb fajtát választva és egy kis erdei gombaport beleszórva. Amúgy böjti ételnek egy hétvégén kitűnő választás.

Hozzávalók
10 deka vaj
15-20 deka finomra reszelt parmezán vagy grana padano
1 közepesen finomra vágott hagyma
2 dl száraz fehérbor
400-500 g arborio/vialone/carnalori rizs
5 deka szárított vargánya
1 tasak sáfrány (ízlés szerint)
3 liter tyúkhúsleves (biokockából, zöldségleves kocka is lehet)
A megadott mennyiségek irányadóak, ízlés szerint lehet változtatni rajtuk.

A vargányákat hideg vízbe áztatjuk, majd 1-2 óra múlva kivesszük a vízből és felszeleteljük. A visszamaradt vizet felhasználhatjuk a húsleves alaplé kiegészítéseként (akkor annyival kevesebb alaplé kell.

Egy magasfalú, széles lábosban kevés vajat olvasztunk, a hagymát világosbarnára pirítjuk rajta.

A rizst hozzáadjuk és kevergetjük, amíg oda nem kezd kapni az edény aljához.


Hozzáadjuk a gombát és a sáfrányt. Ekkor felöntjük a borral és addig kevergetjük, amíg a rizs teljesen elválik az edény aljától. Hozzáöntjük a gomba levét és a húslevest is.

Ez utóbbiakat lehet kisebb adagokban is hozzáöntögetni. Kisebb adagokban hozzákeverjük a vaj többi részét és a sajtot is.

Addig kevergetjük, míg a rizs beissza a folyadékot és megpuhul. Egy kissé „folyékony“ maradhat.

Sózni nem kell, a húsleves és a sajt eleve sós.

A tányéron még megszórhatjuk sajttal.

A svájci est keretében egy speciális svájci főtt kolbásszal ettük, aminek az ízesítésében szegfűszeg is volt, de a pontos receptúrát nem lehet tudni, mert ez mionde hentes féltve őrzött titka.. Remekül illettek egymáshoz.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Utazni jó. ismeretlen vidékekre barangolni, új emberekkel megismerkedni izgalmas. Sokan hódolnak ennek a szenvedélynek, ha tehetik…
- Amikor sétáltunk, velünk jött a kiskutya és nektek hoztuk ajándékba! – mondta a leleményes szomszéd kisfiú, amikor megkérdeztem, hogy ez az aranyos, magát border collinak álcázó spániel keverékebecske, aki épp a mi kertünkben segít nekünk ásni, az ő kutyájuk-e vajon. Mert eddig még nem láttuk. Hm. Hát szóval ez elveszett kutya. A szomszédapuka is megerősítette a tényállást. Sétáltak a falu fölötti hegyen és ez a kutya levakarhatatlanul jött velük. Jól ápolt, csinos. Lehet, hogy kirándulók hagyták el? Boszorkányos ráérzéssel épp azt az állatorvosi rendelőt hívtam elsőnek, amelyik vasárnap délután nyitva volt a „közelben”. A kutyus, mint aki erre a sétakocsikázásra készült, készségesen beugrott az autóba. Kislányom fogta, simogatta a hátsó ülésen, amíg az orvoshoz nem értünk. Többször átfutott az agyamon, hogy az ebédről maradt kacsacombbőrt és némi husit talán mégsem az autózás előtt kellett volna odaadni neki. No, mi gyakorlatlanok vagyunk kutya-ügyekben. De nem lett semmi baj. Kisleányom mondta is, hogy ennek a gyönyörű tavaszi napnak nem is lehetett volna szebb befejezése. Pedig akkor ,még nem is tudtuk, mi a történet vége. Az állatorvosi rendelőben is kedvesen fogadtak, csak hát csip, az bizony nem volt a kuttyban. Így elővettem a másik ötletem, felhívtam a falusi állatorvost, aki egyébként messze lakik, és vasárnap nem rendel, hogy leírás alapján ráismer-e. Az ő tippje az volt, hogy ez Rumli lesz a Berkenye utcából. Így már csak a térképen nem létező Berkenye utcát kellett megkeresni – második nekifutásra meg is lett -, egy kerítés nélküli házhoz a vaksötétben odaosonni, reménykedve, hogy nem ugrik egy vérkutya a nyakunkba (az összes többi háznak volt kerítése-kapuja, de nem volt csengője), a háziak legnagyobb rémületére bekopogtatni az ablakon, és a kerti ásásra használt öltözetben (egy kis piros sapkával dobva a jelenségen) egy valószerűtlen mesét előadni az elveszett Rumliról. Szerencsére a leírás alapján itt is ráismertek a többszörösen visszaeső renitensre, és kiderült, két házzal lejjebb lakik. Azt nem mondom, hogy kutya és gazdája egymás nyakába borult a viszontlátás örömére, a háziak valószínűleg többször átélték ezt, a kutyus pedig úgy tett, mintha a jutalomüdülésről túl korán ért volna haza. Mi azért büszkék voltunk magunkra, hogy a beszélni nem tudó, csiptelen eb otthonát megleltük. A nagyot álmodó Rumli kutya újra otthon van. Igaz, nem sokáig….

Epilógus: a benzintankot ábrázoló csekklámpa már az állatorvos felé vezető úton kigyulladt, de azt gondoltam, hogy kutyával-gyerekkel nem tankolok, és többszörösen kipróbáltam, hogy ilyenkor még egy oda-vissza-oda út benne van a tankban. A berkenye utca utáni hajkurászást nem vettem bele a tervembe, így egy kicsit izgultam, amikor a ma reggel a másik gyermekemmel a hátsóülésen a dugóban araszoltunk. Jelentem, a benzinkutat sikeresen elértük.

…..

Jansson megkísértése

Az étel a svéd karácsonyi asztal éke, de amúgy egész évben
fogyasztják. A finnek is ismerik. Gyors és egyszerű, és a hamvazó szerdával
beköszöntő nagyböjtben éppen megfelelő választás lehet. A mi családunk asztalán
is gyakran előfordul évek óta (vö: hóvégi sokadika). Ha halszagú rokonságot
szeretnénk magunknak (vö: nokia, finnlandia, fiskars), akkor elő a
kamrapolcokon akár évekig is elszendergő sprotnival!
Az étel nevének eredetéről megoszlanak a vélemények, az
egyik szerint Gunnar Stigmark rendező édesanyja adta fel egy társasági
eseményen ezt az ételt és fia 1929-es filmjének címét neki.

Hozzávalók
Szűk egy kiló krumpli
2 fej vöröshagyma
1 doboz sprotni
Margarin
Egy csokor petrezselyem
2 deci
főzőtejszín
Só
bors

A krumplit meghámozzuk, hasábokra vágjuk.

A hagymát karikákra vágjuk, margarinon megdinszteljük.
Elzárjuk alatta a hőt, hozzákeverjük a krumplihasábokat, sózzuk, borsozzuk.

Egy jénait kivajazunk, beletesszük a hagymás krumpli felét.
Rátesszük a sprotnikat. A magam részéről a farkukat eltávolítom.

Rátesszük a krumpli másik felét. Egyenletesen meglocsoljuk a
főzőtejszínnel. Megszórjuk zsemlemorzsával. Rácsipkedünk még egy kis margarint.

175 fokon 1 órán át sütjük, villával ellenőrizzük, hogy a
krumpli átsült-e Eddig még nem volt példa az ellenkezőjére). Gyönyörű
aranybarna lesz a színe.

Tálaláskor meghintjük apróra vágott petrezselyemmel
(elhagyható).

Jansson úr általában inkább a téli időszakban kísért nálunk.
Akkor, amikor kisfiam szavaival élve síkHideg tud lenni az ember (=fázik).

Tojásmentes.

A farsang az oviban is, suliban is megesett, így hát gyermekeim teljes
számban felsorakozhattak a jelmezes mulatságon. Az első általam varrt jelmezt,
a Csipkerózsikát leánykám nem tudta felvenni, mert beteg lett a jeles napon.
Pedig ez a szerep nagyon sokat jelentett neki, a kedvenc hercegnője és meséje
volt Csipkerózsika. Annyira, hogy amikor az Őrségben egy műemlék jellegű házban
nyaraltunk, ami telis-tele volt szebbnél szebb holmikkal, hatalmas örömmel
fedeztük fel, hogy a tulipános ládák, csuprok, sütőlapátok között rokka és orsó
is van. Kisleánykám a vacsora után odatipegett hozzá, az ujját odaérintette a
rokka orsójához, majd kijelentette, hogy álmos, és bevonult az ágyába. Két perce
belül már aludt is, így ajándékozva meg szüleit egy csillagfényes beszélgetős-borozgatós
estével.*
A gyermekaltatásra különben az se rossz módszer, ha
kihasználjuk a 100 centi alatti közelünkben élő emberpéldány dackorszakát –
nevezetesen, hogy mindennek az ellenkezőjét akarja csinálni – és így szólunk
hozzá:
- Cicuskám, most ne menj be a szobádba, nehogy befeküdj az
ágyadba és el ne merj aludni! – a siker majdnem olyan gyors, mint az orsó
esetében (még ha nem is ugyanarról az emberpalántáról van szó).

* A jelmezt sikerült végül rendeltetésszerűen felhasználni.

Erdélyi töltött paprika

Amikor Alice a fizetség felől érdeklődött Csodaországban, melyet gyermekmegőrzői feladataiért kapott volna, a válasz az volt:
- A fizetség lekvár. Lekvár holnap, lekvár holnapután, de sohasem ma.
- Úgysem szeretem a lekvárt. – válaszolta Alice, és elvállalta a munkát.

Nos, fotó holnap, fotó holnapután, de sohasem MA!
Na jó, előbb-utóbb lesz, főleg ha megjavul a masinám, de csak azért, mert tudom, hogy az Olvasók szeretik a fotókat.

Talán mert a paradicsomot leginkább nyers formájában szeretem, püré formában viszont kevésbé, és talán mert a Nagymamám inkább „szőke” ételeket főzött, nem pirosakat – óóó, de hiányoznak a finom ebédei! - megtetszett ez a recept. Sokfelé készítik hasonlóan.*


Hozzávalók
1 kg darált hús (legjobb, ha a fele marhahús, a fele disznóhús)
15 deka rizs
1 tojás
3 fej vöröshagyma
14 közepes méretű paprika
4-5 deci tejföl
1 nagy csokor kapor
2-3 gerezd fokhagyma
Étolaj
2-3 ek liszt
Só
Bors
Pirospaprika


Felaprítjuk a vöröshagymát, az étolajon megdínszteljük.

Amíg a hagyma dínsztelődik, összeállítjuk a tölteléket. Közben arrahaladó családtagjainkat megkérjük, hogy időnként keverjenek a hagymán. A töltelékhez a kaprot felaprítjuk, felét a masszába adjuk, a másik felét félretesszük. A töltelékbe belekeverjük a dínsztelt hagyma felét, a megmosott rizst, a tojást, a fokhagymagerezdeket, egy teáskanál sót, ízlés szerint pirospaprikával, borssal fűszerezzük.

A paprikák csumáját-szárát eltávolítjuk. A tölteléket a paprikákba töltjük úgy, hogy lehetőség szerint ne maradjon benne levegő, de a végén hagyjunk egy kis helyet, hogy a fővő rizsnek legyen módja tágulni.

A megdínszelődőtt hagymához hozzáadjuk a kapor másik felét, egy kicsit – egy percet - kevergetjük vele. Félrehúzzuk a tűzről, a lábosba helyezzük a paprikákat és a töltelékeket, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, megfűszerezzük 1 kk pirospaprikával.

Háromnegyed óra alatt készre főzzük.

Ezalatt elkészítjük a tejfölös habarást: a tejfölt habverő segítségével összekeverjük a liszttel, és egy kis vízzel.

Amikor megfőttek, a paprikákat és a töltelékeket egy külön tányérra szedjük. A főzőléből egy kicsit hozzámerünk a habaráshoz, elkeverjük, és ezt többször megismételjük. Végül a meleg tejfölt beleöntjük a lábosba, alaposan elkeverjük, és addig kevergetjük, amíg be nem sűrűsödik. Ekkor a paprikákat és a töltelékeket visszatesszük a lábosba.

Petrezselymes krumplival tálaljuk (amit margarinon forgattunk át).

Nagyon praktikus tud lenni, mert több napig jó marad. Bécsi kiruccanásunk előtti nap készítettem, így mikor odaértünk, már csak melegíteni kellett, sőt még másnap is jót ebédeltünk belőle. Meg harmadnap is. Az ízek még jobban összeérnek a hűtőben.

A nyári szünet végét bútorszereléssel töltjük. A bútorbolt felé autózva kislányunk megjegyzi, hogy ez a hegy akkor is itt volt, amikor Mosonmagyaróvárra mentünk.** Hát bizony mi tagadás, nem hordták el azóta. Bár néha az az érzésem volt, hogy ez előbb fog megtörténni, minthogy egyszer bútorvásárlásba fogunk. De ez is eljött végre. A ruháink szekrényben várják a színrelépést. Kicsi fiúnk persze nagyon akar segíteni. 2 napig együtt „építi” apjával a bútorokat. Ennyi idő kell neki, hogy rájöjjön, vagy ráunjon, hogy érdemben nem igen tud beleszólni a bútor-összeszerelésbe. Ezért a nővérével bunkert építenek a feleslegessé váló kartonokból, és makett várost vágnak-ragasztanak-festenek a hungarocellekből.
Pihenésként sétálunk a környéken. Néhány utcában az a szokás, hogy a levágott füvet az útra szórják szépen elrendezve (aszfalt nincs). Messziről nézve sajátos látványt nyújt. A gyerekek persze tudni vélik mi az:
- Fekvőrendőrt építettek lókakiból!
(oh pardon, ez nem igazán gasztrotéma)

*Először Lajos Mari 99 zöldségtál című könyvében futottam bele.

** Tudom ám, hogy arra gondolt, hogy Mosonmagyaróvárra is errefelé mentünk.

Mediterraneo

A tavaszi-nyár eleji csevelyek visszatérő kérdése: hova mentek nyaralni (vagy a gazdasági válságra való tekintettel: mentek nyaralni?). Erre adott válaszom így hangzott: igen, a vidéki Nagypapához …… Ciprusra. És ez így is van, hiszen gyermekeim Nagyapója Cipruson építi a kapitalizmust. Annak is az északi felén (és nem a fővárosban). Nagyon vártuk hát, hogy elmehessünk erre a melegebb éghajlatra, még akkor is, ha én történetesen kifejezetten utálok repülni, és ezt persze nem mutathatom a gyerekeim előtt (a szomszédasszonyom azt javasolta, eszegessek mogyorót az idegek megnyugtatása végett, de én egy hatásosabbnak vélt megoldással éltem: egy Underberg miniüveget tettem a kézipoggyászomba...) Izgatottan ültünk hát a fedélzeten, kislányom végignézve a repülőbe hömpölygő tömegen, azt találta kérdezni: ők mind Ciprusra mennek? - - Nem, néhányan kiszállnak útközben – na jó, erre szerencsére nem került sor, hanem mindenki megérkezett a Szerelem szigetére, ahol nyáron sohasem esik az eső, izgalmas látnivalók, fehér homokos partú égszínkék tenger és a legjobb fajta mediterrán konyha várja az utazót.

Mediterrán lecsó

Egy tésztaszószos üvegen egyszer azt a feliratot olvastam: mediterrán zöldségek. Hmmm ez csak jó lehet, mondhatni a lehető legjobb kombináció. De mik is azok a mediterrán zöldségek? Olyan izgalmasan hangzik…kiderült a tizedmilliméteres betűk kisilabizálása után, hogy az bizony nem más, mint padlizsán és cukkini. Oké de azért….valami izgalmasabbra számítottam.
Hát íme, itt egy izgalmas mediterrán zöldség: az okra, vagy törökül bamya, ami tulajdonképpen a hibiszkusz bibéje. Ez is került a lecsómba, (naná, ilyen a magyar, azért még nem bújik ki a bőréből, mert más kultúrába érkezett), amit ki lehet tunkolni isteni, szezámmagos, fekete köményes fehér török kenyérrel, amit mindig frissen árulnak, lehet belőle tésztaszósz (akár összekeverve a szarvacskával vagy pennével és sütőben rá lehet még pirítani egy kis sajtot), vagy rizzsel natúr hússzelet körete. Állítólag jól csúszik rá a sör és a fröccs.

Hozzávalók
5-6 paradicsom
1 szép fej vöröshagyma
2 kisebb cukkini
1 közepes padlizsán
30 deka bamya főzve vagy konzerv alakban (ez utóbbi nálunk is kapható)
Egy kis paprikát is belecsempésztem, épp csak az íze kedvéért
2 gerezd fokhagyma
1 tk só
olivaolaj
Zöldfűszerek frissen, vagy szárítva, minden, ami ehhez az ízvilághoz illik: elsősorban oreganó, aztán ott van a bazsalikom, majoranna, provánszi fűszerkeverék
2 dl sűrített paradicsom

A lecsót tulajdonképpen a szokásos módon készítjük el: az olívaolajon el kezdjük dínsztelni a hagymát, közben pucoljuk a cukkinit, felkarikázzuk, a szeleteket negyedekbe vágjuk, azt is rádobjuk, aztán a paradicsomot kockázzuk fel, felöntjük egy kis vízzel is, aztán következik a padlizsán, hasonlóképpen járunk el vele, mint a cukkinivel. Végül a bamya, a fűszerek, a só, belezúzzuk a fokhagymát is, és hozzálöttyintjük a paradicsompürét. Addig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak, illetve a szósz kellőképpen besűrűsödik (15-20 perc).

Tejfehérjementes.
Tojásmentes.
Lisztmentes.

Barnaszőkenőm (és itt most elnézést a szőkéktől, és a nőktől, csak a tipizálás miatt mertem ezt a jelzőt leírni, amúgy nem értek egyet az ilyesfajta megkülönböztetésekkel, sőőőőőt, most azt inkább a kevésszámú, de mégis létező férfiolvasókra való tekintettel el is hallgatom, hogy feminista vagyok, és az egyik kedvenc graffitim, hogyaszongya: „God is black. – és kicsit lejjebb más írással: „Yes, she is.” – „Isten fekete” „Igen, és nő”), naszóval leánygyermekem nagyon belejött a búvárkodásba, és az úszkálásba, annyira, hogy kitalálta: fejenáll a vízben (valószínűleg a kézenállásra gondolhatott, de ezt azért tisztáztuk, mielőtt orral szántja végig a homokos tengeraljat). Kisebbikem pedig ÚJABB TITOKZATOS ÉS FÉLELMETES állatokról tart kimerítő hosszúságú kiselőadásokat, de csak a vízben, mert a titokzatos és félelmetes állat a szárazföldön meghallja és akkor mérges lesz. Érdeklődésemre, miszerint, ez azt jelenti-e, hogy az a félelmetes földi állat tud-e magyarul, némi hümmögés volt a válasz, mert az természetesen szembetűnt neki, hogy itt nem a mi nyelvünkön beszélnek, sőt miután leadtam a rendelést a pincérnek, azt mondta nekem: olyan furán beszélsz.*

*A török meglehetősen hasonlít a magyarhoz hangzásában, ha nem figyelünk oda, akár magyarnak, vagy magyar halandzsának is tűnhet.

Babos-sonkás rizs

A téli szünet utáni első munkanapot nem a munkahelyemen töltöttem, hanem a kisfiam óvodájában. A tavalyi nagy sikerre való tekintettel kérte, hogy megint „látogassam” őt meg a „dolgozójában”. Az ovónők egyetlen szemrebbenés mellett mondták, hogy jó, így hát boldogan léptük át kézenfogva a csoportszoba küszöbét. Jó kis nap volt, az angyalok az oviba pont mostanra hozták meg a sokféle okosító játékot, ráadásul Milának még születésnapja is volt. Őt kiültették egy külön kisasztalhoz a szoba közepére kettesben azzal a kisgyerekkel, akit kiválasztott. A gyerekek énekeltek neki olyan dalokat, amiket kért – jó hosszan, majd következett a torta, és aki akart, az sorba állhatott Mila színe előtt, hogy elmondja a jókívánságait. - Azt kívánom, hogy legyen egy hatalmas nagy csokitortád! – hallhatta Mila az első kívánságot, de látni a jókívánság mondóját alig láthatta a hatalmas csokitorta mögül. - Azt kívánom, hogy legközelebb engem hívj ki ide a kisasztalhoz magad mellé! - Azt kívánom, hogy kapj sok szép ajándékot! - Azt kívánom, hogy hívj meg a szülinapodra! - Azt kívánom, hogy nagyon szép legyen ez a napod! - Azt kívánom, hogy legyen egy pónilovad! – kívánta a kisfiam. Egy egész jó kis Laár pour Laár-szám lehetne belőlük. Ezután jött a torta elmajszolása, majd a kerti játék, ami Haramiabandikám egész ősszel tervezgetett, hogy majd hogyan fog előlem elbújni, és megtréfálni. Ezzel szemben egész végig a havat kotorták Barnival és az új bobcattel. Mitagadás, én is megettem volna azt a jó kis csokitortát, bár az ember azt gondolná, hogy az ünnepek után már nem vágyik ilyesmire. Hát de. A nagy dínom-dánomok után azonban jöjjön most valami pénztárca és időkímélő, ami azért melegít ezeken a hideg téli napokon. Szokásomtól eltérően most nem saját receptet adok közre, hanem a Nők Lapja konyha egy opuszát, ami a családunkban nagy népszerűségre tett szert (kicsit átköltöttem, persze). Hozzávalók 1-2 babkonzerv 10 deka húsos szalonna, vagy szalonnás sonka, vagy színsonka 1 kis fej vöröshagyma 2 gerezd fokhagyma 3-4 fej gomba (elmaradhat, főleg, ha a családban akad olyan, aki kipilinckázza a még oly jól elrejtett gombadarabkákat is, és szemráhányó hangon számonkér, hogy mi ez itt???) 1 csokor újhagyma 20 deka rizs 1 húsleveskocka (lehetőleg bioÖ Olívaolaj Só Bors Bazsalikom (friss vagy száraz) 10 deka reszelt sajt a tetejére (vagy több) Az olívaolajba belekockázzuk a sonkát, az apróra darabolt hagymát, kicsit pirítjuk. Hozzáadjuk a gombát, és addig főzzük, amíg a levét elfővi. Belepréseljük a fokhagymát, megfuttatjuk rajta, éppen csak addig, hogy az illatát megérezzük. A leveskockát feloldjuk fél liter vízben. A rizst alaposan megmossuk, a lábosba tesszük, a lecsepegtetett babbal, a felkarikázott újhagymával és a fűszerekkel együtt. Felöntjük a levessel és annyi vízzel, hogy kétszeres mennyiségű legyen. Óvatosan összekeverjük. Fedő alatt készre főzzük. Ha nem lenne elég puha a rizs, akkor óvatosan kis mennyiségű vizet még adunk hozzá. Reszelt sajttal tálaljuk.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Tejfehérjementes (sajt nélkül, vagy növényi sajttal). Biztos vagyok benne, hogy a Laár pour Laár Társulat tagjai sokat merítenek az ovisoktól. Fogadjunk ezt is egy kis töpszli mondta: „Boborján, mi a kedvenc ételed?” „Az ebéd!” – nos nekem is az.

Szatmári töltött káposzta

Jó sorsom úgy hozta, hogy ősszel kisebb kirándulást tettem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Szerelem volt első látásra. Tudtam, hogy szép a táj arrafelé, de kiderült, hogy igazából gyönyörű. Azt is tudtam, hogy a szilvapálinka és az üstben, cukor nélkül főtt szilvalekvár miatt is dolgom van nekem arrafelé (Apu, ne haragudj, a szilvapálinkából semennyit sem bírtam megmenteni a barátok elől, akik az utolsó csepp elfogyasztása után azt mondták, hogy legközelebb egy hektoliterrel hozzak…), de azt nem tudtam, hogy életem egyik legfinomabb töltött káposztáját is itt, a túristvándi vízimalom ( a molnár kitűnő pálinkával kínál) melletti fogadóban fogom megenni. A káposztát görcsleves előzte meg (apró gyúrt tésztás leves), és szilvalekváros és diós sütemény tette teljessé, de olyan, amit száz éve még a tőzsdén is jegyeztek. Hozzávalók Darált sertéshús Darált füstölt hús Kukoricamálé – a rizs helyett, olyan kerek ízt kölcsönöz az ételnek, hogy ihajj Nyers, (piros) húsú paprika paradicsom káposztalevél paradicsomlé só bors A töltelék abban különbözik tehát az általam eddig ismertektől, hogy a rizs helyet kukorica szerepel benne, a füstölt darált hús is tudja a dolgát, és a nyers paprikát, paradicsomot is beledarálják a töltelékbe. Tehát az összetevőket értelemszerűen összekeverjük. Káposztalevélbe csavarjuk, ami lehet savanyított, vagy elkészíthetjük mi is a következő módon. A fejes káposztából a torzsát kivágjuk, és sós, esetleg enyhén ecetes lobogva forró vízbe tesszük. Ahogy leválnak a levelek, óvatosan kivesszük őket a vízből, és lapos tányéron kihűtjük. A tekercseket egy nagy lábosba tesszük, paradicsomlével felöntjük, és lassú tűzön megfőzzük. Tejfehérjementes (tejföl nélkül). Tojásmentes. Gluténmentes. A káposztafélék kitűnőek szilveszteri másnaposság ellen. A mi családunkban meglehetősen sokáig karácsonyi ételként futottak. Így volt ez régen volt lánykoromban is, mikor a Karácsony, a sok szép és jó mellé egy vakbélgyulladás-gyanút is hozott a középső húgomnak. Míg ő a szüleimmel a kórházban felügyelve volt, addig a szüleink ránk bízták a káposztafőzés feladatát. „Majorannát is tegyetek bele!”, szólt a szülői intelem. Két konyhai zöldfülű, az egyikük egész kicsi, nem sejtette, melyik is lehet a majoranna (akiről évekig azt hitték, a Szabó család dramaturgja). - Ez az, láttam, amikor Anyu azt mondta, hogy tegyünk bele egy kis majorannát is, és ebből tett bele! – szólt egyikük, és a szülői utasításnak megfelelően jócskán zúdítottak belőle az ételbe. Nem kellett volna. Menta volt ugyanis…. (A másik karácsonyi remekműről, a sóval sült Sacher-tortáról később szólunk majd…)

Makettország - Szlovénia

Juhtúrós gnocchi Jó sorsom Szlovéniába vezérelt, ebbe a csöppnyi, kétmilliós országba (nyáron többen vannak). Olyan, mint egy terepasztal, minden a helyén, minden rendben…és minden megtalálható benne. Sűrítve a világ. A fővárostól félórányira csodás síterepek, másfélóra autóútra az Adria. Sok hegy, síkság, finom borok. Nyugdíjasok - is - a szállodákban. Olyan, amilyet mindig is kívántam Magyarországnak: Kelet és Nyugat, Észak és Dél évezredes kapcsolatából csakis a legjobb géneket örökölte: nyugati/északi precizitást, keleti/déli életörömet. Ez a juhtúrós gnocchi is mintha ezt mintázná, szlovák tejtermék az olasz eredetű ételen. És az elegáns szálloda tányérján elegánsan odapöttyentve egy kis adag, előételként, mint ahogyan ezt az ékszerdoboz-országot is odapöttyentették a térképre, végtelenül elegánsan, jóízléssel, minden falat öröm. Hozzávalók A gnocchihoz 1 kiló lisztes krumpli 25+5 deka liszt 2 tojás Só A szószhoz 25 deka juhtúró 3 deci tejföl A tálaláshoz Rucola A krumplit megfőzzük, áttörjük, kihűtjük. Összegyúrjuk a 25 deka liszttel, a sóval és a tojásokkal. Kisfiunk kezével 1-2 centi átmérőjű rudakat sodrunk belőle, elvágjuk őket, és egy villa hátával meghengergetjük, hogy recések legyenek (elmaradhat). A sodráshoz, hengeregtéshez használjuk fel az 5 deka lisztet. Forró vízben kifőzzük (amíg fel nem jön, és még egy kis idő, nagyjából 5 perc). Kiolajozott tálba tesszük, egy picit várunk, hogy megdermedjen, és akkor keverjük össze az olajjal és a már kifőtt gombóckákkal, így nem törik-málik szét. A tejfölt összemelegítjük a juhtúróval, hogy szépen összeolvadjanak. A tányér aljára rucolákat rendezünk csinosan - kisleánykám szerint bükklevelek -, erre kerül a gnocchi, majd egy pöttyintés – vagy sok – juhtúró. A tetejét az étteremben még egy nagyon érdekes, paprikaízű, kicsit kemény, szalmaszáljellegű képződmény is díszítette, ami minket, magyarokat képviselt – legalább is az én képzeletemben – és amire a nemzetközi társaságból senki sem jött rá, mi is lehet az. Viszont finom volt.

Kicsi fiamnak megengedtem, hogy rágózzon. Gondolom, ezért nem kerülök be a Leglazább anyukák rekordkönyvébe. Bár ha alaposabban megvizsgáljuk az előtörténetet…kislányom ugyanis fuldoklós típusú gyerek. Ősz hajszálaim jelentős részét szereztem be azon a módon, hogy gyermekem feje már kékült a félrenyelt alma- vagy barackdarab miatt. Speciális műfogással mindannyiszor kihalásztam a nem rendeltetésszerű helyről, de ezalatt a tizedmásodpercek éveknek tűntek, a hirtelen mozdulatokat pedig lassított felvételként éltem meg, és még most is, ahogy gépelek, fizikailag fájnak az ujjaim a félelemtől. Na és ezen előzmények után, jó sok év elteltével, megengedtem nagyobbamnak és a kisebbemnek is, hogy rágózzanak. A felnőttséghez vezető lépcső egy újabb fokát elérve a törpe méretű Laza Csávó csípőre és zsebre tett kézzel úgy summázta édesanyja életben való csetlését-botlását: - Anyu, te azt hitted, hogy nem tudok rágózni. Pedig én már kisbaba koromban is tudtam!

Vettem krumplit most érik, most érik, most érik…

Pörkölt ahogy én szeretem

Bár az már egyenesen csoda, hogy bármi is beérik ebben az időben. Szombatonként kisteherautó járja a környékünket és a hangosbemondóból olyan hívogató szavak hallatszanak, mint dinnye, barack, kukorica, alma, krumpli, hagyma, mikor minek van szezonja. Most épp a krumplinak van. Két udvarias fiatalember és az egyikük. tízévesforma kislánya árulja a zöldséget-gyümölcsöt. Azt mondják, a Nyírségből jönnek. Leellenőrizni persze nem tudom, hogy valóban őstermelők-e. Az árujuk szép, és én akkor is díjazom a szemfülességüket, ha netán a nagybanin vásároltak volna be (ha pedig nem, akkor kifejezetten örülök, hogy a nagykereskedők nevetséges felvásárlói árainak kizárásával egyenesen a termelő kapja a munkája ellenértékét – de ez egy külön dolgozat lehetne). Szűkreszabott pénztárcájú – és ezzel sajnos átlagos – magyar háziasszonyként társalgásunk sarkalatos pontja a „hogyé’aggya”, azaz mibe kerül a szóló szőlő és a mosolygó alma. Az ilyes társalgások után gyakran eszembe jut Anyukám gyerekkori története. Volt egy dohányárudás bódé a környékükön. Ha kaptak egy kis pénzecskét, már szaladtak is a trafikos nénihez, hogy 20 fillérért, egy forintért mit tetszik adni? Aztán választottak a feltáruló kincsek közül: Stollwerk cukorkát, műanyag indiánt, tükröt, melynek hátulján Aradszky László képe díszelgett, néha még Melódia csokoládéra is futotta. Az a kislány is valami szépet, vagy finomat remélt, aki épphogy felérte a kis fülke ablakát, melyen át az édesség, a dohány és az ezernyi rejtelmes tárgy illata hömpölygött kifelé. Lábujjhegyen pipiskedve ezt kérdezte:

- Semmi pénzért mit tetszik adni?

A krumplit nem éppen semmi pénzért adták, de kedvező áron. Sárga krumpli, mert a mi családunk a Sárgák pártján áll (anyósom a Fehérekre esküszik).

Kis is próbáltuk az első adaggal, egy jó kis pörkölt mellé, amit én jó sűrű, sötét szafttal szeretek elkészíteni (anyósomnak is ízlett…).

Hozzávalók

Uborkasaláta rettentő mennyiségű uborkából

1 kiló sertéscomb

Füstölt szalonna – na jó, lehet étolaj is

2 fej vöröshagyma

3 cső zöldpaprika

2 paradicsom

Pirosarany vagy Édes Anna

pirospaprika, lehetőleg nagyon jó minőségű, házi

(ennek érdekében feltétlenül tartsunk olyan tanítványt, akinek a szülei paprikatermelők, vagy rendelkezzünk olyan családtaggal, akinek a tanítványának a szülei paprikatermelők, vagy legyen olyan barátunk, üzletfelünk, akinek a családtagja tanítványának a szülei…. Én legalább is más lehetséges módját a házi pirospaprika beszerzésének nem ismerem)

ketchup

vörösbor

só

A leírással nem is bajlódnék sokat, ezt mindenki tudja. A lényeg, hogy jó sok zöldséget fonnyasztok meg a zsiradékon, ez adja a sűrű szaftot, erre kerül a hús, és a fűszerezés. Vízzel semmiképpen, vörösborral annál inkább nyakon öntöm. A sóval óvatosan kell bánni, mert a pirosarany amúgy is sós.

Nálunk leginkább főtt krumpli jár hozzá, ami a villával az egész család széttrancsíroz a tányérján. Időnként dödölle (Igen tudom, az én verzióm nem is az) kerül mellé, vagy éppen bulgur.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

Gluténmentes.

Gyerekeimmel bújócskáztam délelőtt. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, mert „drámatagozatos” drágaságaim ebből a helyzetből is kihozzák a maximumot. Kezdődött jó pár éve azzal, hogy kislányom kérésére a játszótéren kellett búvóhelyet találnom, amíg ő számolt. Nem volt egyszerű a 3 év alatti korosztály számára tervezett játékok között megfelelő takarást találni gazella termetemnek. Ezen ok miatt a nemrégiben ültetett fák sem jöhettek szóba. Egyedül a téli védelemként – mert tél volt éppen – a játszótéri csap fülé húzott faházikó kínálkozott megoldásként. Ez viszont sokkal jobban sikerült, mint ahogy szerettem volna. Fentnevezett ugyanis az első 2 perc után, amíg nem talált, annyira megrémült, hogy eltűntem, hogy gondolkodni sem tudott. Hiába bíztatta az apukája, hogy keressen, biztosan itt vagyok valahol, ő hatalmas krokodilkönnyeket hullajtott, és teljesen kétségbe esett. Végül szégyenszemre előkullogtam a rejtekhelyről, a játék pedig ezen a ponton véget is ért.

Aztán a kisfiam állt elő itthon azzal az ötlettel, hogy akkor bújócskázzunk. Ő már lábadozóban volt egy megfázásból, a nővére az iskolában, a férjem és én valami csoda folytán mindketten itthon. Jól van, gondoltam, a fiúk kemény legények, most végre akkor bújócskázunk majd előírás szerint. Kell-e mondanom, hogy megint csak túl jól választottam búvóhelyet, és hiába jött az atyai bíztatás, görbült is lefelé a szájacska, hogy az Anyu eltűűűűűűűnt….

Ma megtört a jég, sírás nélkül sikerült elbújnom, és megtalálódnom. Jajjajj, nőnek a gyerekek….

Ez itt az igazi nyár

Ratatouille

Az igazi nyár az, amikor padlizsánt és sárgabarackot vásárolunk délelőtt, és sziesztaidő alatt a Tour de France-t bámuljuk, ami épp a dél-francia tájakon halad. Már több mint tíz éve űzzük ezt a szenvedélyt, még a nyaralást is megpróbáljuk ehhez igazítani. Sőt, január táján már visszafelé számolunk. Sokan csodálkoznak, ha mindez kiderül. Pedig felhőtlen szórakozás szájtátva csodálni a gyönyörű francia tájakat, élvezetes a két műsorvezető, Sipos János, egykori országúti kerékpáros és ifj. Knézy humoros és nagyon szakszerű kommentálása, izgalmas követni a verseny alakulását, a versenyzők sorsát.

A szenvedélyünk elég ragadósnak bizonyult, már gyermekeink is szeretik a túrdefranc-t (ahogy kisfiunk mondja). Kedvenc versenyzőjük a jelenleg sárga trikós Andy SCHRECK (Schleck), aki bármily érthetetlen is, de nem a Radio SCHRECK (R. Shack, a hétszeres győztes Armstrong csapata) versenyzője. Csodálkozva hallgatják, hogy a versenyzők eldobják kullancsaikat (kulacsok), és a szökevények az ő nyelvjárásukban a foglyok. Kisfiam számtalanszor megkérdezi, hogy a foglyok megadják-e magukat? (azaz hazaérnek-e a főmezőny előtt).

Ehhez a hangulathoz igazán illik a ratatouille, a francia, vagy mediterrán lecsó, már ha szeretjük az olyan jelzőket, mint például a magyar Alain Delon.

Hozzávalók

1 padlizsán

1 cukkini

1 kaliforniai piros húsú paprika

1 zöldpaprika

5 paradicsom

1 fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

só

frissen őrölt bors

kakukkfű

olívaolaj

Az étel lényege, hogy a hozzávaló zöldségeket külön-külön pirítjuk meg. Először azt gondoltam, hogy ez macerás, de nem. Amíg az egyik zöldségfajta sül, addig a másikat vágom fel.

A padlizsánnal és a cukkinival kezdjük, felkockázzuk, megsózzuk, hogy a keserű levét kidobja.

A vöröshagymát apróra vágjuk, olívaolajon megdínszteljük. Ha kész, szűrőlapáttal áttesszük egy másik lábosba.

A lesózott zöldségeket lemossuk, a visszamaradt olajra dobjuk. Közben felszeleteljük, felkockázzuk a paprikákat.

Borsot tekerünk a megdínsztelt hagymára, ráhalmozzuk a megpuhult cukkinit és padlizsánt. Így a frissen őrölt bors aromája benne marad az ételben.

Amíg a paprikák dínsztelődnek, felnegyedeljük a paradicsomokat.

Amikor minden hozzávalót megpuhítottunk, áttettünk a másik lábosba és enyhén megborzoztunk, akkor hozzáöntjük még a visszamaradt olajat (ha kell, rásegítünk egy kicsit egy leheletnyi fehérborral, csakhogy egyszerűbben kijöjjön az edényből). Apróra vágott petrezselyemmel, egy teáskanál sóval, friss vagy szárított kakukkfűvel ízesítjük.

Negyedórát főzzük még.

A férjem első ránézésre megkérdezte, hogy nem raktál bele virslit??? Nos nem, de belátta, hogy ez így is jó volt.

Önmagában is ehetjük. Mi a maradék rizsre, illetve bulgurra halmoztuk. Kihűlve is ehető, akár pirítósra is kenhető (hasonlít a vega tatárbeefsteak-hez).

Gluténmentes.

Tejfehérjementes.

Tojásmentes.

A szökevények és üldözők csatájának izgalmai megmozgatják mindenki harci szellemét. A tegnapi futamban a főmezőny behozta a szökevényeket.

- Holnap a foglyok nyernek! – mondja a kisfiam.

- Hát ezt meg honnan tudod? Mutatta a tévé?

- A szememben láttam. Becsuktam, és láttam.

Igazán láthatna öt számjegyet is...

Egész évben november

Ahelyett, hogy mondjuk egész évben Karácsony, vagy egész évben Vakáció lenne. És még az ételt sem tudom úgy lefotózni, ahogyan szeretném. Természetes fényben, lehetőleg napsütésben. Hajjajj, arra még várnunk kell….

Rakott zöldbab bulgurral

A hűtőt mostam ki, így szezon előtt, bár ahogy elnézem, sok minden nem fog megteremni, amit beletehetnék. Áldásos tevékenységem közepette, amely egy napig tartott, mivel a közel 100%-os páratartalom mellett alig száradtak a hűtő tartozékai, kezembe akadt egy kisebb zacskó ceruzabab. Vissza már nem kellett mennie a hidegre. Igaz, idekint sem örülhetett valami nagy melegnek (legalább is egy ideig).

Hozzávalók

egy nagy bögre bulgur

60 deka darált hús, az étel jellegéhez bárány vagy pulyka illik, de ez nem mindig megvalósítható mifelénk, így gyesznyóból származott a husi
½ kiló ceruzabab (sötétzöld egyenes)
1 fej vöröshagyma
6 deci tejföl
3-4 gerezd fokhagyma
2 fej paradicsom (elmaradhat)
só
oregánó
kakukkfű
friss bazsalikom
olívaolaj

Olívaolajon megpároljuk a kockákra vágott vöröshagymát, átsütjük rajta a darált húst, sózzuk, fűszerezzük.

Lobogva forró sós vízben megfőzzük a zöldbabot. Az egészséges és trendi változatban roppanósra, a finom változatban jó puhára.

Elkészítjük a bulgurt (ld. A bulgursalátánál leírt módon.)

Ha mindezzel készen vagyunk, a tűzálló tál vagy tepsi alját kikenjük olívaolajjal. Én most két jénait használtam, mert a tepsimet elfoglalta egy illatozó langyos almáspite. Az aljára a bulgur kerül, ez azért fontos, mert így nem tud a sütőben kiszáradni. Ráhalmozzuk a zöldbabot, arra az átsült darált húst.

Paradicsomot vékony karikára vágunk, beterítjük vele az ételt. Fokhagymát préselünk a tejfölbe, elkeverjük, és bevonjuk vele a rakott zöldbabot.

175-200 fokon addig sütjük, amíg a tejföl széle barnulni nem kezd. Ekkor a fejünk már zöldülni kezd, annyira jó illatok törnek felénk a sütő fogságából.

Tojásmentes.

Negatívan kezdtem, fejezzem be pozitívan.

Kislányom táncol, táncol, és fellelkesülten azt kiáltja:
- Úgy örülök, hogy élek!
Kisfiam csodálattal nézi a nővérét:
- Én meg annak, hogy van testvérem!

 

 

Tejfölös kelbimbó

A ronda és finom kategória újabb darabja. Viszont szépséget nem is ígértem a blog alcímében, csak azt, hogy gyors, olcsó, egészséges. És ez éppen erre az ételre illik.


Hozzávalók
fél kiló kelbimbó
4 deci tejföl
15 deka sajt
2 tojás
szerecsendió
2-3 gerezd fokhagyma (Barátaim, a kicsi, de annál ízletesebb magyar fokhagymát vegyétek, ne az óriási kínait!)
só
bors
vagy bármilyen más fűszer, ami a kelbimbóhoz illik

A kelbimbót enyhén sós vízben megfőzzük.

Közben a praktikum végett abba a jénai tálba, amiben majd sütjük az ételt, belereszeljük a sajtot. Összekeverjük a tejföllel, a tojással és a fűszerekkel. (a szerecsendiót szeretem frissen reszelni). Belepréseljük a fokhagymát is. Ha megfőtt a kelbimbó, lecsepegtetjük, és a masszába keverjük.

175 fokon addig sütjük, amíg a teteje az általunk kedvelt pirultsági fokot el nem éri.

Hús mellé köretnek készítettem egy hétköznapi vacsorára. A maradékot másnap ettem meg a munkahelyemen csak úgy magában.

Gluténmenetes.

- A barátom a Bálint, mert jót játszunk. – meséli a kisfiam – És azért is szeretem, mert gonosz!
- Harcos? – próbálom megfejteni a rejtvényt. Hiszen a Mókuscsoport tagjai most éppen páncélos lovag korszakukat élik.
- Igen! – ismeri fel kisfiam örömmel a szót, amit keresett. – A lányok pedig szépek! – teszi hozzá.
Erre pedig magától kellett rájönnie, mert mi még idáig nem jutottunk, csak addig, hogy a lányokat előreengedjük az ajtónál és segítünk nekik, ha kell, mert a fiúk erősebbek. A kisfiam a lovagképzőbe jár.

Lehet, hogy a tejfölös kelbimbó ronda, de a lányok szépek!

Rizses brokkoli gombóc

Jó kis recept maradék rizs eltüntetésére


A rizs jó. A rizs laktató és egészséges. A rizst a gyerekek szeretik. Mert a rizs finom. És szépen repül. Így aerodinamikai kísérletek alanya lehet. Nem árt idejekorán megismerkedni a minket körülvevő világ törvényeivel. Szerencsére gyakran az étrendünk része. De mi van akkor, ha marad belőle? Meglepő módon az édesanya nem szeretne vele kísérletezni és röppályára bocsájtani a kuka irányába. Hát akkor kísérletezzünk vele máshogy!

Főzzünk egy szép fej brokkolit, sós, esetleg bazsalikommal ízesített vízben olyan puhára, hogy villával összetörhessük. Ezt megtehetjük úgy is, hogy a lecsepegtetett brokkolit egyenesen a maradék rizs táljába tesszük, és ott törjük össze. Hozzákeverünk egy egész tojást, annyi zsemlemorzsát (mondjuk 3 evőkanálnyit), hogy formázható legyen a massza. Ízesítsük törött borssal, fokhagymával, nagyon apróra vágott vöröshagymával, oregánóval. Gyúrjunk gombócokat belőle, hempergessük meg zsemlemorzsában és süssük ki forró olajban, mindkét oldatát aranybarnára pirítva.

Ezt az ételt készíthetjük kelbimbóból vagy kelkáposztából is. Ekkor fűszerezzük köménymaggal (is). Mindkét variációban szóba jöhet még a reszelt szerecsendió, a bazsalikom, a kakukkfű.

Tálaljuk tejföllel. Önmagában, vagy köretként is fogyaszthatjuk.

Gyermekünk kísérletező kedvét a rizs újszerű megjelenése sem fogja letörni. Ezért javaslom, hogy nyelvhasználatunkat bővítsük az „Egyen rizst a gyerekem a nappalidban!” felkiáltással, melyet kedvünkre vethetünk be index nélkül elénkhajtó terepjárók esetén (ekkor szigorúan tartsuk felhúzva kocsink ablakát), magas összegű számla érkeztekor, vagy újabb vakondtúrás láttán.