Kedves díj kedves bloggerektől

Kedves díjat kaptam kedves gasztroblogger társaimtól, vagyis Martinellitől, Anikótól és Gerditől. Köszönöm mindhármuknak a megtisztelő díjat.

A játékszabályok szerint:

1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptad.

2. Kell írni egy bejegyzést.

3. Tovább kell küldeni 12 bloggernek.

4. Értesíteni kell mindenkit, akinek elküldted.

Nos, az egyes pont kipipálva, kettes is teljesítve, de nem küldöm tovább 12 bloggernek, hanem mindenkinek felajánlom, aki szeret hozzám járni és még nem kapta meg ezt a díjat. Teszem ezt azért, mert szerintem már körbejárt ez a játék és eléggé bonyolult lenne kikeresni azt a 12-t, akihez nem jutott el. Így hát, bárki viheti, akinek tetszik.

Tetszik a recepted-díj és kétéves évforduló

Két éves lett a blogom és mintegy születésnapi ajándékképpen érkezett Martinelli zseniális díja, amivel kicsivel később Jutka is meglepett. Mivel ez a két esemény egymásra tevődött, nem választom el egymástól, hiszen annál szebb ajándékot el sem tudok képzelni egy gasztroblog születésnapjára, mint azt, hogy a "hasonszőrűek", a gasztroblog-szerkesztők, kiemelve egy vagy több receptedet, elismernek. Hogy ez nálam most épp egybeesett, jelnek tekintem a továbbiakat illetően. Ám, mielőtt teljesen lemerülnék rapszódikusba, előbb Martinelli és Jutka kérésének teszek eleget, majd írok a két éves blogomról.

Tetszik a recepted-díj

Martinellinek, mint az erről szóló bejegyzésében írja, blogról blogra vándorolva támadt az ötlete, hogy Tetszik a recepted-díjjal tüntesse ki azon gasztroblog-szerzőket, akiknek valamelyik receptje megtetszett. Aztán továbbgondolva az ötletet, valóságos lavinát indított el néhány nap alatt azzal, hogy lefektette a játékszabályait a díj továbbadásának. Nos, Martinelli játékszabályai szerint a díj annak a gasztrobloggernek adható át, akinek tetszik egy receptje. A díj természetesen továbbadható olyan blogtársaknak, akiknek tetszik legalább egy receptje és megjelölhető az is, akitől kaptad a díjat. A továbbiakban arra ösztönöz a zseniális díj értelmi szerzője, hogy lepjük meg minél több bloggertársunkat ezzel a díjjal. Nos, következzen a listám mindjárt az elején azokkal a blogtársakkal, akiktől kaptam ezt a díjat.

Martinelli - Nyári káposztaleves csirkehússal receptjéért, amit rövidesen elkészítek.

Jutka - az összes hagyományos erdélyi receptjéért. Sok lenne felsorolni, de ő tudja, melyikekre gondolok.

Edó - a tematikus tortáiért - mindegyik tetszik, nem tudnék választani.

Ottis - a szőlős csirkemellért és a pulykatortáért, de tetszenek a sütés nélküli süteményei is.

Sedith - a gyors szilvásgombóc receptjéért, de figyelemre méltóak a tortái is.

Gál Edithnek - a finom diós-csokis süteményéért, ami nálunk azóta is topon van.

Timusnak - a fűszeres-mézes párolt almáért.

Wise Ladynek - az összes okosságok címszó alatt bejegyzett írásaiért. Sokat lehet tanulni belőlük!

Gabojszának - az összes nyúlhúsból készült receptjéért.

Mennyei Mannának - a kapucíner bombájáért.

Bonbon Mániának - az összes bonbonjáért.

Duendének - a svéd gombasalátájáért. 

A listát folytathatnám, hiszen annyi jó ötlet megtetszett valamiért a gasztrovilágban, hogy azt képtelenség lenne felsorolni. Nem is szaporítom tovább a szót, hanem gyorsan rátérek a 

Két éves blogomra.

Nos, két évvel ezelőtt igazából még azt sem tudtam, mi az a blog, nemhogy tisztába lettem volna a lehetőségeivel és örömeivel. Egyszerűen blogot kezdtem írni, mert "nyaggattak" a gyermekeim, és mert Gyöngyi is azt mondta, hogy jó lenne főleg a szétválaszós ételeimet valahol közzétenni, amire legalkalmasabb egy blog. Így hát mivel éppen akkoriban összedobtam egy epertortát és fotót is készítettem róla, megírtam az első bejegyzésemet. Jelzem, ezt megelőzően volt még egy blogom, de azt elhagytam, mert nagyon nehézkes volt a kezelése. Szóval, megvolt ez a blog és néha-néha írtam bele ezt-azt. Nagyon meglepődtem, amikor az első elismerő megjegyzések megérkeztek, aztán ezek hatására kezdtem virtuális barátságokat kötni. Ezt követően igyekeztem felvenni a kapcsolatot mindenkivel, aki elérhető közelségben volt. Így történt, hogy előbb meglátogattam Sedithet, majd Ottist, Edót és Jutkát. Valamikor ősszel megérkezett Gabojsza is Magyarországról és roppant büszke voltam arra, hogy néhány órát vele és a családjával tölthettem. Az ősz során volt még egy meglepő élményem, ugyanis megismerhettem Ágit, aki budapesti és akkor épp vendégségben volt Erdélyben, de képes volt megtenni több mint hatvan kilométert csak azért, hogy találkozhasson velem, és megkóstolja a böjtös káposztámat. Ebből a találkozásból is barátság lett. Szóval minderre igen kellemes visszagondolni. Ezt követően blogírás szempontjából egy meglehetősen "száraz" időszak következett, ugyanis 2009. novemberétől 2011. márciusáig gyakorlatilag minden szabadidőmet felemésztette az Erdélyi Konyha főszerkesztése és az ezzel járó PR-munka. Csodával határos, hogy eközben még eleget tudtam tenni annak a megtisztelő felkérésnek, hogy én lehettem a házigazdája a 37. VKF!-nek. S ha már itt tartunk, néhány szót ejtenék arról is, miért nem szerkesztem a továbbiakban azt a lapot, amelynek tartalmára vonatkozó alapkoncepcióját én hoztam létre, mert ezzel még tartozom azon Kedves Olvasóimnak, akik még most is mindhiába keresik a lapban az írásaimat. Nos, kezdetektől merőben eltérő nézeteket vallottunk a minőség és profizmus fogalmáról a lap anyagi hátterét biztosító kiadóval. Mellesleg erre ő azt mondja "stílus és szemléletváltásra volt szükség". Lényeg, hogy áprilisban szakadás történt közöttünk, magyarán teljesen ellehetetlenítette a munkámat főszerkesztői minőségemben. Ezzel együtt néhány kolléganőm - akiknek a személyem jelentetette a garanciát a lapnál - úgy döntött, hogy kiválik a csapatból, és ezt követően hoztam  meg azt a döntést, hogy szerzőként sem óhajtok megjelenni a lapban. Ettől a függetlenül a jól végzett munka örömével köszönök el Kedves Olvasóimtól, hiszen egy olyan lap alapkoncepcióját sikerült lefektetnem, amely januárra elérte a tízezres példányszámot, és júniustól már a magyarországi piacon is megmérettetik. Sok sikert és kitartást kívánok azoknak a gasztrobloggereknek, akiket én hívtam meg lapot szerkeszteni és köszönöm azok munkáját is, akik kiváltak a szerkesztőségből. Erről ennyit, ha valakit netán érdekelnek további részletek privát levélben szívesen válaszolok minden kérdésre. Gasztromagazin főszerkesztőjeként szerzett tapasztalataimat természetesen a későbbiek során kamatoztatni fogom, hiszen ez egy olyan tudás, amivel érdemes kezdeni valamit. Egyelőre azonban maradok a blogírásnál és legfőképpen pihenek, mert nagyon rám fér. Végezetül, de nem utolsó sorban jöjjön néhány beszédes statisztikai adat, ami azt jelzi, hogy érdemes ezt a blogot írni. Nos, van 180 hűséges olvasóm, és épp ezekben a napokban haladta meg a blogom oldalmegjelenítéseinek száma a százezret. A napi oldalmegjelenítések száma 400-500 között mozog, a legnépszerűbb bejegyzésem pedig a grízgaluska receptje, amire mostanig közel tízezren kerestek rá. Közel kétezren érdeklődtek a káposztasavanyításról szóló receptem iránt és több mint ezren voltak kíváncsiak a finom kókuszos szeletemre. Az ecetes almapaprikám, szilva befőzési trükkjeim, az orosz  savanyú-káposztalevesem és a ketchupom iránti érdeklődés közelíti az ezret, de beszédes adat az is, hogy a nemrég beblogolt reteksalátám iránt már több mint hatszázan érdeklődtek. Meglepő, ugyanakkor szívmelengető, hogy  több mint ezren kerestek rá a blogom nevére, illetve a fakanálforgató szóra. Ezek az emberek minden bizonnyal elsősorban rám és arra kíváncsiak, hogy mit írtam, kevésbé érdekli őket, hogy miről. Köszönöm. És ígérem, lesznek még ezen a blogon érdekes írások, nem csak ételekről és receptekről. Mint látjátok a blogom külleme is megváltozott, illetve elkezdtem oldalakra rendszerezni a már beblogolt receptjeimet. Egyelőre ennyi, ami kész és látszik, a további változásokat pedig rendre észlelni fogjátok, ha olvassátok a blogomat. 

Köszönöm a díjakat

Három díjat kaptam egyszerre, három kedves bloggertárstól: Jutkától, Zsuzsigától és Erustól. Mindhárman azt mondják, hogy kell írni egy bejegyzést megnevezve azt a bloggert, akitől érkeztek a díjak, aztán továbbadni tíz kedvenc bloggernek. Egyszerű, nem?... Hát nem, mert tíznél több kedvencem van, meg a kedvencek között nem egy olyan is akad, aki már ezeket a díjakat átvehette. Így hát, igyekszem elsősorban azoknak átadni, akik még nem kaptak ilyen díjat, de a kedvenceim közé tartoznak. Ja, és nem árt szólni is az illető(k)nek, hogy tudjanak a díjról.

Sedith

Hajnalka

Gál Edith

Gyöngyi

Réku

Gabojsza

Wise Lady

GasztroRéka

Kávé és csokoládé

Emi

Díjak, szavazatok - köszönöm!

Amíg többek közt és főleg szerkesztettem az Erdélyi Konyha februári lapszámát - ami már hétfőn megvásárolható -, illetve végeztem napilapos újságírói munkámat két díjat/kérdést is kaptam Kedves Gasztroblogger Barátaimtól. Kreatív blogger díjjal jutalmazott Renáta, és ezt a díjat idén már másodszor kaptam meg, mert korábban - amiről már lett egy bejegyzés - Sedith lepett meg vele. A játék szabályai már ismerősek, hiszen kétlem, hogy lenne olyan bloggertárs, aki ne kapta volna meg. Emiatt nem töröm magam a továbbküldéssel, inkább mindenkinek ajándékozom, aki netán nem kapta volna meg és úgy gondolja szívesen megosztana hét titkot magáról, hogy a gasztrovilág jobban megismerhesse. S ha már titkoknál tartunk, úgy gondoltam, elárulok hét újabb titkot magamról, amit a korábbi bejegyzésemben nem fedtem fel, de segít annak megértésében, hogy mitől is vagyok ilyen, amilyen vagyok.

1. - Átlagon felüli a munkabírásom, magyarán amolyan igazi, vén csataló vagyok, amelyik inaszakdtáig bírja a terhelést. Mondjuk, nem akármilyen munkát vagyok képes orrvérzésig végezni, mert a mosogatástól, takarítástól öt perc alatt lefáradok. De ha írni, vagy főzni kell, azt képes vagyok addig csinálni, míg orral rábukok a billentyűzetre, illetve elszunyókálok a konyhában a bab szemelgetése közben. Ja és ez a munkabírás amiatt fejlődött ki ilyenre, mert amióta az eszemet tudom kezdve a szüleimtől egészen a tanáraimig mindenki azt sulykolta belém: ha sikereket akarsz elérni magyarként Romániában, tízszer annyit kell dolgoznod, mint hajdanában egy amerikai néger rabszolgának. Csak szót fogadtam...

2. - Bulis természetű vagyok - ki nem hagynék egy jó bulit az életemből!

3. - Szeretem a CSENDET - néha szükségem van a CSENDRE, hogy meghalljam a saját hangomat és hogy beszélgetni tudjak az Őrangyalommal. Ilyenkor visszavonulok kevés időre, kikapcsolom az összes telefonomat, lekapcsolom az ajtócsengőt és úgy teszek, mintha nem lennék itthon. Ebben a CSENDBEN szoktak megtörténni az igazi nagy dolgok és ilyenkor találom meg mindig a helyes irányt. EZ NAGYON FONTOS!

4. - Átlagon felüli az iróniám és öniróniám, sőt az arroganciám - néha sikerül megsértenem embereket olyankor is, amikor igazából dicsérni akarok. A hozzám közelállók ezt tudják rólam és nagyvonalúan elnézik nekem. Köszönöm!

5. - Nyitott, barátkozó típus vagyok - ennek már sokszor hasznát vettem.

6. - Mindenkiben bízom és mindenkinek hiszek, míg egyszer meg nem győződöm az ellenkezőjéről - ám azután az az illető próbáljon elhitetni valamit velem! Beton falba ütközik és mérget vehet rá, hogy a háttérben legalább öt megbízható forrásból úgyis lecsekkolom az állítását.

7. - Karcmentesre csiszoltam az önbecsülésem - ez qurva kőkemény, nehéz munka volt, de nagy segítségemre voltak a CSENDEK, és benne megszólaló belső hangok. Köszönöm a Jóistennek, az Őrangyalomnak, a belső hangoknak a segítséget, náluk nélkül ez nem sikerült volna. Annál is inkább, mert kb. 12 évvel ezelőtt valahol a bányászbéka valaga alatt keresgéltem, és próbáltam apró szilánkjaiban megtalálni az önbecsülésem. Na, hát idő kellett ahhoz, hogy a szilánkokból összeálljon előbb egy mozaikkos kép, amit aztán jó hosszú ideig kellett pallérozgatni, csiszolgatni fényesítgetni, míg karcmentes lett. Most már az. Ez nem azt jelenti, hogy minden lepereg rólam és engem meg sem lehet sérteni, hanem inkább azt, hogy tudom ki vagyok és hol a helyem.
Edókától kaptam ezt a kérdést és most egy kicsit vigyorognom kell rajta, mert az én táskám nem egy szokványos női táska. Sokakkal ellentétben az én táskámban mindig rend van és mindennek megvan a pontos helye, hogy ha hirtelen valamit ki kell vennem belőle, akkor ne kelljen keresgélnem. Ja, és még valami: noha a táskás fiókomban van néhány retikülöm, szütyőm, régebbi és újabb divatú szatyrom táskám, mindig csak egyet hordok magammal egészen addig míg ronggyá nem szakad. Ez a Pénzkereső táskám. Ezzel járok "munkába", templomba, színházi előadásra, buliba, orvoshoz - szóval mindenhová és legkevésbé sem érdekel, hogy éppen talál a cipőmmel vagy sem. Ez egy szürke táska, benne van: a jegyzetfüzetem, a fényképezőgépem, a diktafonom, a pénztárcám az igazolványaimmal és egy kis pénzzel, legalább öt golyóstoll, az aktuális kifizetendő számláim, takonykóros időszakban egy tasak papírzsebkendő, fél csomag cigaretta és öngyújtó. S ennyi, más semmi nincs benne. És a nagy rendnek köszönhetően történhetett meg, hogy éppen ma egy hete, Csíkszeredából hazafelé jövet a vonaton, a nagy tumultusban egy nem a tavalyi nyári nap barnította fickó lazán kiemelte a pénztárcámat a táskámból. A hiányt csak itthon észleltem, de szerencsém volt, mert vagy a tolvaj, vagy egy tisztességes ember, aki megtalálta a pénztől kifosztott tárcámat, bedobta egy postaládába és a posta hétfőre haza is szállította. :)

Hasonlóképpen mindenkinek továbbküldöm a kérdést, akihez még nem jutott el és szavazatával támogatott engem.

Még valami: KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, aki rám szavazott az Új Kelet honlapján Sedith felhívására. Sedithnek KÜLÖN KÖSZÖNÖM kedves bejegyzését. Ja és még mindig lehet szavazni rám vasárnapig, a honlapon jobb oldalt középtájékon van a Szavazómasinéria, ott kikeresitek a nevem (Jánossy Alíz), klikk rá, és Szavazok gomb. Egy napon egy gépről csak egyet lehet szavazni és valószinűleg többször is kell próbálkozni, mert tapasztalatom szerint néha vacakol a szerver. És köszönöm szépen a további szavazatokat is!

Kreatívkodom

Az egész azzal kezdődött, hogy a minap Edith megajándékozott a Kreatív Blogger díjjal. Végignéztem a blogomon és megállapítottam: ez minden, csak éppen nem kreatív. Mert igaz, hogy van benne egy csomó kreativitásra serkentő ételötlet, de azzal annyi, egyéb semmi nem kreatív. Aztán arra gondoltam, hogy biztos azért küldte, hogy ideje valamit változtatni rajta, hogy legyen benne valami "kanyar", amitől rá lehessen mondani, hogy kreatív. S ezzel indult el a lavina... Mert egy ideje mind azon filozofálok, hogy lehetne megbuherálni ezt a blogot úgy, hogy mutatósabb, rendszerezettebb legyen és igencsak hiányoltam a háromhasábos szerkesztési lehetőséget. Aztán elnavigáltam Wise Lady "blogger okosító blogjára" és kikupálódtam... Köszönöm. :) Na, hát ez lett belőle: csomó minden, ami eddig volt, eltűnt, de lett három hasábom, ahol kényelmesen szerkeszthetek. Ne tudjátok meg, hogy azóta folyamatosan dolgozom, hogy az a rengeteg sok jó régebbi öteltem, ami volt, mind visszakerüljön! Van, amit már sikerült visszacsinálni, de van, amit még nem. Viszont folyamatosan dolgozom rajta és reményeim szerint rövidesen minden visszakerül, ami volt, sőt lesznek újabb dolgok is. Na, így már nyugodtabb lélekkel fogadom el a Kreatív Blogger díjat és adom tovább.

A díjjal járó szabályok:

1. Megköszönni annak, akitől kaptam.
2. A logót kitenni a blogban.
3. Belinkelni, akitől érkezett a díj.
4. Irni magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak - ezt én nem fogom, mert itt már megírtam, de aki nem írt ilyet, az tegye meg most.
5. Tovább adni a díjat 7 bloggernek és belinkelni őket.
6. Megjegyzést hagyni náluk, hogy tudjanak a díjról.

Úgy döntöttem, hogy ismerkedés céljából néhány számomra új embernek is továbbadom a díjat, a kedves régi "arcok" mellett, már nem egyébért, de szeretek ismerkedni. Hát ismerkedjünk!

- Ottis
- Manka
- Jutka
- VirsLee
- Gál Edith
- Deborah
- Zsuzsa

Ja, és Edókámnak csak azért nem küldtem, mert látom, hogy ő már kapott. :)

Díj, ajándék, meglepetés és Gabojsza

Na, mit szóltok hozzá: díjat kaptam Mandy Tarragontól, Sedithtől és Kiskuktától. Mindannyiatoknak nagyon-nagyon köszönöm, mert az egy dolog, hogy már 41 Hűséges Olvasóm van, de, hogy ezek közül háromnak még tetszik is, amiket ide össze-vissza pirkálok, az már Valami. Igyekszem ezután is rászolgálni a megelőlegezett bizalomra. S végén tovább is adom néhány "kedvencemnek", meg természetesen vissza is passzolom azoknak, akiktől kaptam, de előbb hadd tegyek egy kis kitérőt. (Nem is én lennék, ha nem lenne egy kis kanyar a bejegyzésben.) Mert az egy dolog, hogy Ti elismertetek, de képzeljétek el, mekkora meglepetés ért a hét elején! Nálam járt Gabojsza! Az biza! Az egyik hét eleji napon - nem emlékszem pontosan, melyiken, de nem is lényeges - egyszercsak megszólal a telefonom - az egyik, mert szerencsétlenségemre nekem abból három van - és egy kellemes barna, bársonyos, női hang megszólal: "Gabojsza vagyok". Hűha, csak amúgy kapkodtam a levegőt, mert ugyan még valamikor szeptemberben beszéltük, hogy jön majd Erdélybe és majd akkor szeretne velem találkozni, meg én is szeretnék vele találkozni, stb., de igazából a mindennapok forgatagában kissé meg is feledkeztem az egyezségről. Nosza, gyorsan nadrágba ugrottam, felhúztam a lenge kis, újságírói surranóimat (egyenként majdnem fékilós téli bakancs), kabát fel, közben a kamara polcáról egy ajándéktasakba beleszuszakoltam néhány üveg azt sem tudom, mit, s azzal uzsgyi a "Kőkereszthez", mert Szárhegy felől érkeztek Gabojszáék. Hű, de megörültünk egymásnak! A férje és a gyönyörű lányai is örültek a találkozásnak, csak a velük érkezett másik család nézett kissé furcsán ránk, mitől viselkedünk úgy egymással szemben mintha rég nem látott kedves rokonnal találkoznánk. Mondtuk, hogy hát izé, gasztroblog, meg satöbbi, hiszen mi régóta ismerjük egymást, mert régóta olvasgatjuk egymás blogját. Na szóval, nincsenek arra megfelelő szavak, amivel le lehetne írni, mennyire örültünk egymásnak és a találkozásnak. Talán majd Gabojsza leírását és az enyémet egybevetve képet alkothattok róla, milyen is volt ez az esemény. Sajnos, a munkám végett - már megint - csak kevés időt tölthettünk együtt, de igyekeztem megmutatni nekik néhány érdekes dolgot kedvenc kisvárosomból, sajnos a múzeumba nem mentünk el, mert éppen hétfő volt - na tényleg (!), hétfőn jártak nálam :) -, de majd legközelebb. És képzeljétek el, Gabojszától kaptam igazi gasztroajándékot, hozott egy kis ízelítőt a füge- meg akácdzsemjéből, aztán hozott még aszalt almát és aszalt paradicsomot. Nézzétek meg!
Még nem kóstoltam meg egyiket sem - pedig nagyon birizgálja a fantáziámat -, mert különleges alkalomra tartogatom, akkorra, amikor a gyermekeim is itthon lesznek. Remélem, ez majd Mikulásjárás környékén összejön. :) Na, s akkor most, hogy ilyen ügyesen kibőcsködöztem magam - már megint - tovább adom a kapott díjat a következő bloggereknek:

Starfokkernek, a Hejesírás és egy kis nyelftan blogjáért, mert tengermély tisztelettel viseltetek iránta, hogy bokros teendői közepette még erre is képes figyelni Gittával együtt. Mellesleg a Tejbegríz nevű blogja is figyelemreméltó.

Palócprovencenek, és nem csak azért, mert a "jó palóc" Mikszáth Kálmán hajdanában Gyergyószéket is képviselte az országgyűlésben.

Oresznek, tudja ő, hogy miért és maradjon a kettőnk titka. :)

Gabojszának, természetesen. :)

VersLeenek, mert nagyon bátor.

Marisnak, mert néhány napja úgy eltűnt, hogy már aggódom érte, de legfőképp hiányolom.

Timusnak, mert nagyon helyes meglátásai vannak.

Maimoninak, mert nagyon szeretem, amikor az "ősöket" idézgeti.

Ottisnak, aki miatt Szeredáig kellett rohannom, hogy lássak egy hús-vér, igazi gasztrobloggert. :))

Maxnak, akinek lesz elege, s melege a hét végén a sok guluró-gördülő gombócokkal. Hajrá Max!

Na és természetesen azoknak, akiktől kaptam a díjat, de őket már linkeltem az elején.

Gyönyörű napsütéses őszi hétvégét mindenkinek! Lehet, hogy kissé viszavonulok néhány napra, mert ugyebár jön a lányom, és dobozolok, meg gombócolok, na meg a halottaimért is gyújtok néhány szál gyertyát.

Oscar-díjas lettem :)

Nem csalás, nem ámítás: Oscar-díjas lettem bloggerkedésben. :) Hát ez nem semmi, emberek! Mert ha egy évvel ezelőtt mondja ezt nekem valaki, akkor jól szemberöhögtem volna és mérget vehettek rá, hogy lett volna valami vitriolos megjegyzésem rá. Na, de mit meg nem ér az ember lánya, ha a Cyber-világ olyan kedves barátokkal hozza össze, mint Edóka, akivel már az első cyber-világbeli találkozás alkalmával egymás szívébe zártuk egymást. (Na most ezt nem tudom ennél szebben megfogalmazni, mert még mindig hatása alatt vagyok a tegnapi "fogalmazás-gátlónak" és nem múlik el, csak akkor, ha teljesen kiürítettem már a kávésbögrémet.) De nem is szaporítom tovább a szót, hanem gyorsan továbbadom az Oscar-díjat

1. Marisnak - a bloggerek gyöngyének, aki képes megédesíteni egy rosszul kezdődő napot.

2. Szepykének - a jó érzékkel szerkesztett angliai beszámolói miatt. (Akár könyv is lehetne belőle...)

3. Garffykának - az Igy készül a trükkös szilvalekvár című filmben főszereplőként nyújtott kiváló alakításáért.

4. Maimoninak - mert ő most nagyon megérdemli, de emellett van neki egy Zoknizabáló szörnyek című forgatókönyve, amit bármelyik animációs filmproducer figyelmébe ajánlok.

5. Trinitynek - bár ő már másoktól is kapott, de adok én is neki egyet az utóbbi VKF!-kiírás frappáns összefoglalóiért.

6. M-nek - mert kitalált és népszerűsít egy emberséges fogyási módszert, amivel a "tuti fogyókúra receptekbe" belefáradt embereket is képes lefogyasztani, ráadásul úgy, hogy közben jó nagyokat lehet zabálni és mindent meg lehet enni, és nem kell kalóriát számolni és nem kell unciás mérlegen mérni a kaját.

Díjazzatok, főzzetek és blogoljatok!

Mosoly

Mostanában meglehetősen sok apró ajándékot kapok különféle emberektől, és mivel hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül, úgy vélem jelzésértékű a sok ajándék. Azon most nem óhajtanék bővebben elmerengeni, ugyan miért is, egyszerűen elfogadom. De megosztanám veletek is, hátha adnátok néhány jó tippet a miértre.
Nos, az egész azzal kezdődött, hogy miközben javában zajlott pszichowellnesstábor, a lányomat egy magyarországi kirándulásra kellett készítenem. Amikor épp indultak, lányom osztálytársának az anyukája meglepett egy nagy csokor rózsával. Szeretem a rózsát, főleg ha kerti és nem a megszokott fehér-, vörös-, illetve sárgarózsa. Ez éppen ilyen volt: gyönyörű halvány-rózsaszín tearózsa. Aztán a pszchowellnesstábor zárónapján Hajni, a szárhegyi faluturizmus főgazdasszonya lepett meg egy kétkilós, szezámmagos házikenyérrel. A házikenyértől mindig meghatódom - ha fizetni kell érte akkor is - ez ingyen hullott az ölömbe és még szezámmagos is volt. Aztán Györgyitől és Gyöngyitől könyveket kaptam, amitől mindig elérzékenyülök, illetve néhány dögös cuccot és félévre való kávét. Aztán a szombati piacon a kofanénitől, akitől mindig veszem a sajtot, ordát, túrót kaptam csak úgy egy jó nagy szelet sajtot, mint mondta azért, mert hálás, hogy a vendégeimet mindig hozzá viszem vásárolni. Pedig nagyon egyszerű a képlet: élelmiszerfélékben nagyon finnyás vagyok, csak attól vásárolok, akin látom, hogy tiszta és meggyőződöm, hogy jó minőségű a portékája. Az csak természetes, hogy ismerőseimnek is beajánlom. Aztán Ottis lepett meg egy mosollyal ismét, lelkesedésem elismeréseképpen. Illetve a Bukarestből hazaérkezett fiam azzal a kedves hírrel, hogy gasztrobloggert vezető román kolléganői érdeklődnek a receptjeim iránt, szeretnék linkelni a gasztroblogjaimat, mert érdekli őket a székely-magyar konyha, illetve a szétválasztós ételeim. Hát erre végképp nem számítottam. Mona blogját be is raktam az általam olvasott blogok közé, aki érti a nyelvet, olvasgassa, és a recepteket bátran próbálgassa, mert érdemes. Na, de térjünk vissza Ottis mosolyához, amit a játékszabályok értelmében tovább kell adnom három bloggertársnak. És innentől románul is írom a szöveget, hogy Mona is értse, mert ő lenne az első. Deci am primit un "Zâmbet" de la Ottis, pe care trebuie să dau mai departe la alţi trei prieteni. Fiindcă fiul meu Aaron mi-a zis, că te interesează descrierile preparatelor mele, prima eşti chiar Tu, dragă Mona. Ba chiar m-am gândit, să fac un post şi pe româneşte pentru bunele mele prietene din Bucureşti.

Kinek adom tovább a Mosolyt? - Cui dau mai departe Zâmbetul?

1. Monanak, mert érdeklődik a készítményeim iránt - pentru Mona fiindcă se interesează de preparatele mele;

2. Jutkának, mert tetszenek a hagyományos székely ízvilágon alapuló receptjei - pt. Jutka, fiindcă are nişte reţete autentice secuieşti;

3. Gabriellának, mert tetszenek a süteményei - pt. Gabriella, fiindcă are nişte prăjituri minunate;

Mit kell tenned a díjjal? - Ce trebuie să faci cu premiul?

1. Tedd ki a díjat a blogodra. - Postează pe blogul tău;
2.Linkeld ki azt akitől kaptad. - Pune lincul de la cine ai primit cadoul;
3.Nevezz meg legalább 3 blogot. - Precizează trei bloguri, la care trimiţi mai departe;
4.Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról. - Lasă un mesaj la fiecare pe care le-ai premiat.

One Lovely Blog Award

Tudom, tudom, kedves gasztroblogger társak rengeteg a lemaradásom. Mentségemül szolgáljon, hogy az elmúlt három hétben állatvédő barátaimmal szerveztem egy sikeres állatvédelmi konferenciát, aztán az egyetlen magyarországi fogadott rokonommal, Bányai Gyöngyivel megszerveztük az első szintén sikeres pszichowellnesstábort. Hát ezek miatt voltam eltűnve az utóbbi hetekben. Most pedig hamut szórok a fejemre, és elnézést kérek elsősorban Gabriellától, aki megtisztelt ezzel a díjjal. Kedves Gabriella nagy megtiszteltetés számomra ez a díj és köszönöm, hogy rám gondoltál. Most pedig a játékszabályok értelmében tovább passzolom a díjat: Orsinak, Renátának, Gyöngyinek, Ritának, Ottisnak, Vegavarázsnak és Rékának. A szabályok roppant egyszerűek:

1. tedd ki a díjat a saját blogodra;
2. linkeld be azt, akitől kaptad a díjat;
3. jelölj meg legalább 7 blogot, akiknek továbbküldöd a díjat;
4. hagyj üzenetet a díjazottjaidnál!

Jó szórakozást! Oszt a Muuuvi Festig tartó relatív "szélcsendes" időszakban azoknak a finomságoknak a receptjét írom le, amiket az első pszichowellnesstábor résztvevői fogyasztottak Szárhegyen.