Grillezett csirkecomb

Úgy tűnik, ma van azon ritka alkalmak egyike, amikor ugyanazon a napon két blogbejegyzést írok. No, nem mintha időmilliomossá váltam volna hirtelen, csak arra gondoltam, ha már pünkösd van, ünnepelünk és hosszú hétvége, akkor ne díszelegjen egy "vékonyka" saláta a blogon, hanem legyen valami tisztességes, "ember elé való étel". Másrészt, épp most vettem észre, hogy jó néhány nappal korábban eltelt a blogom születésnapja is, amire ugye bloggerszokás szerint illett/kellett volna valami játékot vagy valami hasonlót hirdetni, és ezt is elmulasztottam. No, de sebaj, ami késik, az nem múlik, rövidesen írok egy összefoglalót a blogom három évéről, s ígérem, lesz benne valami hasznos ötlet  is, legalábbis remélem. Most viszont lássuk, hogyan is készül a tányéron látható finomság, amit igazából korábban már egyszer beblogoltam, de az más körettel volt és más stílusban írtam.

Grillezett csirkecomb 

Elkészítési idő: 30 perc. A csirkehús előnye, hogy gyorsan készül és a gyerekek is szeretik. Ezért grillpartikra ajánlott néhány szelet kicsontolt felső csirkecombot is pácolni a türelmetlenül várakozó gyermekek számára.

Személyenként 1 kicsontolt felső csirkecomb, só, bors, paprika, fokhagymapor ízlés szerint, kevés bor. 

1. A kicsontolt csirkecombot ízlés szerint sóval, borssal, paprikával és fokhagymaporral fűszerezzük, majd legalább két órát hűtőben érleljük.
2. A grillrácsot parázson felhevítjük, a csirkecombokat a bőrös felével rátesszük, és kb. 3-4 percig sütjük, amíg megpirul. Ezután megfordítjuk, és a másik oldalát 2-3 perc alatt ropogósra sütjük. Közben többször is megspricceljük borral a sülő húst.
3. A grillezett húst tányérra tesszük, mellé halmozzuk a zöldhagymás gombát, a petrezselymes krumplit és a salátát – így tálaljuk.

Jó tudni! 
• Grillezéskor a szárnyas húsokat és a halat mindig a bőrös felén kezdjük sütni, és hosszabb ideig sütjük, mint a húsos részét. 
• A grillezés alapszabálya, hogy nem szabad forgatni a hússzeletet, mert kiszárad és nem lesz zamatos.


Jó fakanálforgatást!

Megjelent a Székely Konyha májusi lapszámában.

Csalánfőzelék suszterpityókával

Igazából ezt a finomságot még áprilisben főztem a Székely Konyhának, de megfeledkeztem róla, hogy beblogoljam. Aztán gondolkodtam, egyáltalán érdemes-e most beblogolni, amikor a csalán már rég nagyobb annál, amekkora ehhez a főzelékhez kell. Aztán arra gondoltam, hogy a magashegyi legelőkön, erdei tisztásokon még mindig lehet zsenge csalán, amiből finom ez a főzelék. Jelzem, ilyen főzeléket gyerekkoromban nem igazán ettünk, mert édesanyám nem szereti sem a spenót-, sem a csalánfőzeléket. Miután saját háztartásom lett, Mária néninél, kedvenc szomszédasszonyomnál kóstoltam meg némi fenntartással és "finnyogással", de lévén ő sokkal idősebb, mint én, szégyelltem visszautasítani. S milyen jó, hogy így történt, mert kiderült, szeretem és azóta én is főzöm a Mária néni receptje szerint. 

Csalánfőzelék suszterpityókával 

Elkészítési idő: 30-40 perc. A csalán rendkívül gazdag különféle ásványi sókban és több vasat tartalmaz, mint a spenót. Fogyasztásra csak a zsenge, frissen kibújt levelek alkalmasak, szedéséhez húzzunk gumikesztyűt.

Főzelék: kb. 1 kg zsenge csalánlevél, 2-3 cikk fokhagyma, 2-3 dl tej, só, 1-2 evőkanál liszt, 1-2 evőkanál olaj, ecet és cukor. 
Suszterpityóka: személyenként 1 nagy burgonya, olaj, a sütéshez. 

1. A csalánleveleket leszedjük a száráról, alaposan megmossuk, és enyhén sós vízben meglobbasztjuk. 2. Az apróra vágott fokhagymát pici olajon megfuttatjuk, hozzáadjuk a leszűrt, apróra vágott csalánt, és összekavarjuk.
3. A lisztből kevés olajon világos rántást készítünk, felöntjük tejjel, és a csalánhoz adjuk. Sóval, ecettel és kevés cukorral ízesítjük, majd pépesre forraljuk.
4. A burgonyát megmossuk, meghámozzuk, félujjnyi vastag, kerek szeletekre vágjuk, majd a vizétől leitatva, bő, forró olajban ropogósra sütjük. Sütés után sózzuk és borsozzuk.
5. A csalánfőzeléket tükörtojással és a suszterpityókával tálaljuk.

Jó tudni!
• A csalán fövő levét ne dobjuk el, ugyanis hajmosásra alkalmas.

Jó fakanálforgatást!

Spenótos masnitészta

Végre hozzánk is megérkezett a tavasz! Már nagyon vártam, többek közt azért is, hogy fotózhassak virágokat a blogra, mert belátom, áprilisban kicsit túlzás tavalyi tulipánokat tenni a fejlécre. A minap viszont örömmel észleltem, hogy a Salamon Ernő Gimnázium előtt virágzik az aranyeső, nosza, nem voltam rest, készítettem is néhány fotót a csodaszép sárga virágokról, amik most a fejlécet ékesítik. Ugyanakkor eljött a tavaszi ételek időszaka is és úgy igaz, sokkal korábban főztem ezt a finomságos ételt, de most került sorra, hogy beblogoljam. A finomság receptjét egyébként a lányom gyűjtötte valakitől és az ő ötletére készítettük el először néhány évvel ezelőtt. Nagyon ízlett és azóta spenótszezonban étlapon van.

Spenótos masnitészta 

Elkészítési ideje: 20 perc. Tartalmas, laktató étel, akár ebédre, akár vacsorára fogyasztható.

0,5 kg spenót, 1-2 cikk fokhagyma, 1-2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, 1-1,5 dl tej, só, ecet, cukor; 25 dkg masnitészta, 1 evőkanál olaj, 10-15 dkg sajt; tejföl, ízlés szerint. 

1. A spenótot enyhén sós vízben meglobbasztjuk, majd leszűrjük. Az olajon megfuttatjuk az apróra vágott fokhagymát, hozzáadjuk a finomra vágott spenótot, meghintjük liszttel, felöntjük a tejjel, ízlés szerint fűszerezzük sóval, ecettel és pici cukorral, majd pépesre forraljuk.
2. Ezalatt a csomagoláson megadott módon kifőzzük a masnitésztát, és leszűrjük.
3. A kifőtt tésztát átforgatjuk egy evőkanálnyi olajon, megszórjuk reszelt sajttal, összekavarjuk, majd ízlés szerint spenótfőzelékkel dúsítjuk.
4. Tálaláskor gazdagon lelocsoljuk tejföllel.

Jó tudni!
• Az ízletes tavaszi finomság maradék spenótfőzelékből is elkészíthető.

A spenótos masnitészta receptje megjelent a Székely Konyha áprilisi számában.

Káposztalében abált szalonna

Kata kolléganőm mondott nemrégiben egy igen jó receptet, amit valahol olvasott, vagy hallott és kipróbált. Annyira jónak és egyszerűnek tűnt, hogy eldöntöttem, mielőbb kipróbálom. Így is történt, nem sokkal azután, hogy Katával beszéltem erről a különlegesen egyszerű abált szalonnáról, vettem egy darab húsos hasalj szalonnát és elkészítettem. Az eredmény a fotón is látható: egy omlós, puha, jó ízű abált szalonna. Ilyet még sokszor fogunk készíteni.

Hozzávalók: 0,5-1 kg húsos hasalj szalonna, káposztalé, amennyi bőven ellepi, pirospaprika.

A szalonnát megmossuk és akkora darabokra vágjuk, hogy egy lábos aljában minél szorosabban rakva elférjenek. Feltöltjük annyi káposztalével, amennyi bőven ellepi (kb. 2-3 ujjnyival), majd fedő nélkül, lassú tűznél addig főzzük, amíg megpuhul. Ezután kivesszük, még melegen megszórjuk pirospaprikával és kihűtjük. Kibédi hagymával tálaljuk.

Jó fakanálforgatást!

Gombás rakott krumpli

Noha napok óta nem volt eső, ami nem igazán kedvez a gombatermésnek, hegyvidékeken teljében a gombaszezon. Legalábbis nálunk szeptemberben lehet találni a legtöbbféle gombát, ilyenkor érdemes kihasználni a szezont és minél többféle ételt készíteni gombából. Mondjuk, a képen látható finomságot sokkal korábban készítettem, még júliusban, amikor Wise Lady és családja járt nálam. De mint tudjátok, nálunk van egy Gombakirály, aki nem ismer lehetetlent, és mivel júliusban már lehet találni nyári hiripet (tinorú) és nyári rókagombát, ő hozott egy adagot ennek az ínyencségnek az elkészítéséhez. A gombás rakott krumplit olyan régóta készítem, hogy arra sem emlékszem, hol, kitől tanultam, de az is lehet, az 1980-as - nálunk ínséges esztendők - késztettek arra, hogy "hirtelen felindulásból" a maradék gombapörköltet "összeházasítsam" a főtt krumplival és kevés tojással. Tény, hogy finom, és akár maradékhasznosító receptnek is beválik.

Hozzávalók: 8-10 db főtt krumpli, 2 főtt tojás, 20-30 dkg vegyes erdei gomba (ebben az esetben tinorú és rókagomba), 1 nagyfej hagyma, só, bors, pirospaprika, 2 dl tejföl, evőkanálnyi vaj, pici olaj.

Elkészítése: A kockára vágott hagymát az olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, majd hozzáadjuk a megpucolt, megmosott, szeletekre vágott gombát. Fedő alatt néhány percig pároljuk, majd miután a gomba összeroskadt, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd zsírjára pirítjuk. Egy tűzálló üvegedényt - ennek hiányában egy lábost - kikenünk vajjal, majd rendre belerételjük a karikára/félkarikára vágott krumplit, néhány kanálnyi gombapörköltet és néhány szelet karikára vágott tojást. Közben a krumplit enyhén sózzuk, borsozzuk, majd a műveletet addig ismételjük, amíg az összes hozzávaló elfogy - tojáskarikáknak kell lennie a tetején. Végül ráöntjük a tejfölt és lefödve sütőben összerotyogtatjuk. Kovászos uborkával tálaljuk.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint, ez az étel hízlal. Emiatt azoknak, akik szétválasztós étrenden élnek, nem ajánlom a fogyasztását, de ha mindenképp meg akarják kóstolni, mértékkel tésztanapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Tárkonyos tojáspástétom

A minap valami finom régi ízre vágytam, de nem tudtam eldönteni, mit is akarok - van így az ember néha. Valami olyanra vágytam, ami könnyen és hamar elkészíthető, mégis laktatós. Hirtelen bevillant, hogy hajdanán óvódás és kisiskolás koromban ilyenkor nyár elején gyakran csomagolt tízóraira édesanyám vagy nagyanyám főtt tojást friss tárkonylevéllel. Ez valahogy úgy nézett ki, hogy a főtt tojás ketté vágva, picit sózva és megrakva bőven tárkonylevéllel. Isteni tízórai volt egy szeletke barnakenyérrel... Arra gondoltam, hogy ezt a tízórait tovább lehetne gondolni és készíteni belőle egy pompás tojáspástétomot tárkonnyal ízesítve. Az elgondolás jónak bizonyult, pompás, pikáns ízű pástétom lett belőle, ráadásul hamar elkészült és tökéletesen kielégítette a régi íz utáni vágyamat is. Tojáspástétomot egyébként korábban is készítettem, ha valakit érdekel, a receptjét itt találja.

Hozzávalók: 3 főtt tojás, 1 közepes fej hagyma, csokornyi tárkonylevél, fél kiskanálnyi mustár, só, bors, 3-4 evőkanálnyi olaj.

Elkészítése: A héjától megtisztított tojásokat sajtreszelőn lereszeljük. Hozzáadjuk az apró kockára vágott hagymát, a finomra metélt tárkonylevelet, a mustárt, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd az olajjal kikavarjuk. Friss paradicsommal és paprikával tálaljuk, mentateával isteni egyszerű vacsora.

Az eMpszi táplálkozási ajánlása szerint húsnapon fogyasztható.

Jó fakanálforgatást!

Nyelv, tárkonyos mártásban

Ez csudafinom! A receptjét falumbeli szakácstól, Puskás Jóskától tanultam, igaz az eredeti recept szerint füstölt nyelvből kell készülnie, de mivel ilyenhez ritkán lehet hozzájutni - legalábbis nálunk - friss nyelvből is kipróbáltam már többször is.

Hozzávalók: 1 marhanyelv, vagy két sertésnyelv, 1 tojássárgából 1 dl olajjal majonéz, 1/2 dl tejföl, evőkanálnyi ecetben eltett tárkony, só, bors, mustár, kevés fehérbor.
A nyelvet leforrázzuk majd lehúzzuk róla a fehér hártyáját. Ezután bő páclében főni tesszük. A páclébe tegyünk egy-egy karikára vágott sárgarépát és hagymát 3-5 gerezd fokhagymát, néhány szem borsot és koriándert illetve kevés sót. Lassú tűznél puhára főzzük a nyelvet, kivesszük a pácléből és lehűtjük.

A tojássárgából elkészítjük a majonézt, hozzáadjuk a tejfölt, kiskanálnyi mustárt és ízesítjük az apróra vágott tárkonnyal, pici sóval, borssal és kevés fehérborral.



Ezzel a mártással öntjük le a félujjnyi vastagra szeletelt nyelvet és tálalás előtt behűtjük. Igen finom előétel, fogyasztható önálló fogásként vacsorára, de megállja helyét svédasztal menüsorában is. Nyílván, füstölt nyelvből még finomabb...

Jó fakanálforgatást!

Limoncello 30. VKF!-re és egyfajta Carbonara ráadásként - mindkettő a fiamtól :)))

Az alábbi két receptet a fiam küldte sok szeretettel a gasztrovilágnak és úgy igaz, eredetileg kétfelé akartam választani a két receptet, mert ez a Limoncello olyan jónak néz ki, hogy bizony Chef Viki 30. VKF! kiírására benevezném, ha elfogadja. A végén viszont ott van egy másik recept, a fiam legújabb "kalandja" a konyhában, ahhoz viszont nincs kép, ráadásul a két recept egymás végében olvasva érdekes, hangulatos, ha szétválasztanám elveszne az írás sava-borsa. Ezért úgy döntöttem, hogy Ctrl.C-Ctrl.V-vel egyszerűen bemásolom az egészet ide alább és a limoncello fázisfotóival tarkítom. Következzen tehát Áron fiam Limoncelloja - amit ajánlatos már most elkészíteni, hogy karácsonyra épp jó legyen - valamint a Carbonara-ja ráadásként.

Limoncello és egyfajta Carbonara
Annyit irt már anyám rólam a blogjába, hogy úgy gondoltam irok én is két receptet neki.
Az egyik a limoncello http://en.wikipedia.org/wiki/Limoncello
Amiről azt érdemes tudni, hogy egy olasz likőrféle, amit gyomorkeserűnek használnak. Bővebb információt a wiki-n kaptok róla, a fenti linken.
Kell hozzá: 5-6 db. Vastag hajú citrom, 200 g cukor, 2 dl viz, fél liter 96 fokos alkohol.
Elkészitése roppant egyszerű. A citromok héját le kell reszelni, egy literes üvegbe szépen el kell helyezni, a fél liter alkoholt rá kell tölteni, s aztán várni két hetet.
Két hét után, a 200 g cukorból és 2 deci vizből főzöl egy cukorszirupot, rátöltöd az üvegben levő citromhéjas alkoholra, s kalap, kész a limoncello. Mondjuk nem árt ha leszűri az ember a limoncellot a citromhéjról és úgy tárolja hűtőben.
Erőst jóféle pia, főleg nehéz kaják után. De jól megy sör mellé is (nem vegyitve, hanem csak úgy pohárkába).

Kiegészités Árontól: bármilyen citrusféle héjából készithető.

A másik recept az már egy kaja. Gyakorlatilag a túrós laska és a carbonara keresztezése. Ja, és vega kaja.
Kell hozzá: 12 perc, olivaolaj, csigatészta, hagyma, fokhagyma, vaj, tejföl, juhtúró, valamilyen gomba, én laskagombát (Pleurotus Ostreatus) használtam, mert az volt itthon, s akkor fűszerek: bazsalikom, oregano, csombor feketebors.
S igy kell csinálni. Odarakod a vizet a laskának, raksz bele egy csipetnyi sót, s 2 csepp olivaolajat. Egy fél hagymát kockára vágsz, beleszerkeszted egy serpenyőbe, azután kb. 2 fej laskagombát összeszecskálsz, s azt is beleszerkeszted a serpenyőbe. Kb. Két kanálnyi olivaolajba üvegesre dinszteled, ebbe beleszervezel 2 cikk fokhagymát egy fokhagymatörő segitségével. Raksz bele egy jó kanál vajat, s egy kicsi pohár tejfölet. Ezután fűszerezed, 3-4 csipet bazsalikom, 2 csipet oregano, 1 csipet csombor, s feketebors amig fekete lesz az egész (bátran a borssal, mert az ereje nagyja elfő, de az ize megmarad!). Ezt a cuccot hagyod, hogy szépen rotyogjon. Közben a laskát (gyengébbek kedvéért csigatésztát), leszűröd. A lábasba amibe főtt a laska, raksz egy kanál vajat, visszarakod bele a laskát, s kb. 30 deka túrót rászórsz (vagy ráapplikálsz, vagy beleszervezel, vagy csak egyszerűen beleraksz). No, amikor a laska jó máriáson kezd sercegni, elkezded kavarni, hogy a túró szépen megolvadjon. Amikor a túró megolvadt, akkor rátöltöd a gombás tejföles, hagymás, fokhagymás szószt, jól összekevered s kész.
Enni tányérból kell, villával, s ha van melléje friss paradicsom, akkor még jobb. S ha valaki izgitani akarja az egészet, akkor lehet enni ecetes tormával is. Tudom, hogy kicsit furán hangzik, de ritka érdekes módon társulnak az izek.
S ennyi. Ja, valakinek ötlete arra, hogy mit kezdjek 6 darab hámozott citrommal??

Válaszokat ide várjuk! :)))

Mákos szilvásgombóc

Ez is egy olyan bejegyzés, amivel Edithnek tartozom, ugyanis Max gombócos VKF! kiírásától függetlenül október számomra egyébként is a gombócolásról szólt. Nem neveztem ezzel a recepttel, mert arra gondoltam, hogy Edith fog nevezni és nem tartottam illendőnek "lenyúlni" a receptjét. Bizonyára emlékeztek, hogy Edith még szeptember elején közzétette a szenzációs Gyors szilvásgombócának a receptjét és amikor megláttam azonnal ráismertem arra a receptre, amit még a nyolcvanas évek közepén gyűjtöttem be Szlovákiában az egyik eszperantista ismerős édesanyjának a recepttárából. Azonban, mivel akkoriban még én is fiatal voltam és bohó, a papírfecnit, amire leírtam sikerült elhagynom még a kirándulásom során, magyarán haza sem ért a recept nemhogy kipróbáljam. Mondjuk hiányát csak akkor éreztem, amikor főztem és törtem a pityókát a gombócnak, majd gyúrtam a tésztát és bügyürgettem a ragacsos gombócokat. Na, olyankor mindig elmondtam, hogy akkor fogok még egyszer szilvásgombócot készíteni, ha már meglesz az a csodarecept, ami fiatalon sz ölembe hullott, de nem tudtam eléggé értékelni. Jó sokat kellett várnom rá! Azonban, amikor először elkészítettem az Edith receptje alapján és rájöttem, hogy ez még annál is gyorsabb, mint ahogy elképzeltem, nagy kedvet kaptam a gombócoláshoz. Arról nem is beszélve, mennyire elnyerte a család tetszését! Lényeg, a lényeg: lányom októberben sorozatosan szinte minden csütörtökön azzal kezdte a telefonban, hogy "aaanyuuuciii, holnap, mire hazaérek a vonattal, ugye készítesz olyan Edithféle gombócot?" Erre mit lehetett volna válaszolni, hiszen a kérdés is helyesen volt feltéve az igenlő válaszhoz. így hát minden pénteken délután négy óra magaslatában kezdtem a szilvát magozni, fahéjazni, majd gombócoltam és öt órakor, amikor a lányom lépett be az ajtón, már tálalva volt a gombóc. Edith receptjétől csak minimális mértékben tértem el, ugyanis az ő adagja kissé soknak tűnt, mert sok esetben csak a lányom evett gombócot, én nem. Nem mintha nem szeretném, de gyümölcs-, hús- és zöldségnapról még akkor is kihagytam, ha a közepében szilva volt. S akkor most leírom ama kicsinyített változatot.

Hozzávalók: 10-12 szem szilva felezve és fahéjjal megszórva, 3,5 dl víz, 4 evőkanál olaj, 25 dkg liszt, 1 tojás, csipetnyi só, darált mák és porcukor ízlés szerint.



A továbbiakban Edith utasításai szerint jártam el, vagyis előbb kimagoztam és félbe vágtam a szilvát, a közepébe viszont csak egy kis fahéjat tettem, mert nem szeretjük a nagyon édes ételeket és nekünk pontosan elég cukorból az, ami a gombócra kívül kerül.

Aztán felforraltam a vizet az olajjal, pici sóval és a lisztet egyben "belezuttyintottam" a fazékba, majd szaporán összekavartam, aztán hozzáadtam a tojást is, azzal is elkavartam, végül ügyes gombócokat böngyörgettem belőle. Nekem 20-25 gombóc jött ki átlagban a negyedkiló lisztből és ez kettőnknek bőven elég, még akkor is, ha mindketten eszünk belőle.

Természetesen, közben feltettem a normál sós vizet is főni, és mikor forrt már akkor beledobáltam a gombócokat, kifőztem, forró vízzel leöblítettem és darált mákkal megszórtam, jó gazdagon, mert mi úgy szeretjük, ha minél mákosabb. Mivel októberben szinte minden pénteken készítenem kellett egy ilyen adag gombócot, készült belőle prézlis (zsemlemorzsás) változat is, ami így néz ki.

Igaz, hogy már nem igazán lehet a piacon szilvát vásárolni, de az ügyes gazdasszonyok fagyasztottak, vagy cukorral meghintve tettek el télire is, hogy akkor is lehessen szilvásgombócot készíteni, amikor kint olyan hideg van, hogy a kutya eltörik a kanyarban.

Jó fakanálforgatást!

Gesztenyés-meggyes meglepetésgombóc - a 29. VKF!-re

Ugye, mondanom sem kell, ez is Max 29. VKF! kiírására készült és csak azért, hogy valami édességet is legyen a sorban a tojással töltött húsgombóc, a húsgombóc csorba és a pikáns paradicsomos halgombóc után. A recept lényegét egyébként valahol olvastam, de már nem emlékszem pontosan, hogy hol és mikor. Talán egy régi Nők lapjában, amikor épp valahol várakoztam és a kezembe akadt. Szóval, az ötlet az nagyon régi, és ott várakozott az "egyszer majd csak elkészítem" könyvtárában a személyes "szoftveremnek". Pontos adagokra sem emlékszem, csak úgy összedobtam a hét végén miközben a lányomnak főztem és dobozoltam. Voltaképpen azért tetszett az ötlet, mert csupa gyümölcsből készül ez a finomság és nagyon reménykedtem benne, hogy elnyeri a lányom tetszését is. De nem így történt, ugyanis megrögzött gyümölcsevőként túlságosan édesnek találta, mellesleg attól még egy dobozzal kért belőle, hogy majd a kollégiumi szobatársakat kínálja meg vele.

Hozzávalók: egy kocka fagyasztott gesztenyepüré (25 dkg), fél kocka vaj (10 dkg), egy kanál porcukor, egy kanál rum, egy tasak vaníliacukor, kb. 15-20 dkg kimagvalt fagyasztott meggy, tetszés szerint kesudió, földimogyoró, pisztácia, mazsola, mogyoró, illetve kakaó és kókuszreszelék.
A kimagvalt meggyet egy szűrőbe tesszük és alaposan lecsöpögtetjük a levét - például este szűrőbe rakjuk és majd reggel kezdünk foglalkozni vele. Vagyis miután alaposan lecsöpögtettük minden meggymag helyébe teszünk egy mogyorót, pisztáciát, kesudiót, mazsolát, vaygyis valami "meglepetést". Ezt a munkálatot nálunk a lányom végezte - neki vannak ilyen szép, hosszú körmei. :)
A gesztenyepürét a vajjal, a porcukorral, a vaníliával és a rummal habosra kavarjuk, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük dermedni. Ajánlott jól lehűteni, mert úgy könnyebben formázható, egyébként a kézmelegtől is lágyul a massza. Mivel az én kezem általában meleg, hideg vízben hűtenem kellett és vizes kézzel, nagyon szaporán "gombócoltam".
Miután elkészült egy gombóc kakaóba forgattam, majd a következőt kókuszreszelékbe. De el tudom képzelni darált dióba, pörkölt mogyoródarabkákba, illetve csak simán porcukorba forgatva is. Természetesen, az így nyert gombócokat tányérra raktam és mivel még jócskán maradt mindenféle olajos maggal töltött meggy, egyet-egyet a tetejére helyeztem. Lényegében attól lett meglepetésgombóc, hogy nem lehet tudni, melyiknek a közepében, mi van. :))
Na most, aki kifejezetten hízni akar, fogyaszthatja "desszertként" is, harmadik fogásnak, viszont mivel eléggé magas a cukortartalma tésztanapra ajánlom önálló fogásnak, esetleg másodiknak. Én vacsorára ettem belőle néhányat és jól is laktam vele, semmi mást nem kívántam utána, vagy előtte. Ja, és nagyon finom, mindazonáltal, hogy a lányom egy almát többre tart egy ilyen meglehetősen munkás gesztenyegombócnál és biztos, hogy karácsonyra is elkészítem, mert sokkal jobb és egészségesebb, mint a szaloncukor.

Jó fakanálforgatást!

Pikáns paradicsomos halgombóc - 29. VKF!-re

Ez most egy olyan étel, hogy nagyon gyorsan le kell írnom, hogyan is készült, mert egyébként tuti, hogy elfelejtem. Márpedig olyan jó lett, hogy kár lenne más alkalommal is nem elkészíteni. Tudni illik ez különleges alkalomra készült, méghozzá Max 29. VKF! kiírására gombócoltam csak úgy hirtelen felindulásból, mert a gombócos csorbám már rég elkészült és hozzá valami könnyű húsos másodikot képzeltem el, hogy illeszkedjék M. pszichowellness módszerének táplálkozási ajánlásába is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hasonló húsos gombócot már készítettem, de az borjúhúsból készült, most pedig halból készítettem és mindazonáltal, hogy a halas ételek készítése nem az erősségem, ezzel fölöttébb elégedett vagyok.

Hozzávalók a gombóchoz: 30 dkg szálkamentes halhús (ez tengeri halfilé volt), 1 evőkanál zsemlemorzsa, 2 cikk fokhagyma, fél kisfej hagyma, fél murok (vagy sárgarépa), só, bors, bazsalikom, ízlés szerint; a mártáshoz: 1 nagyfej fehérhagyma (vöröshagyma), 1 murok (vagy sárgarépa), 1-2 evőkanál napragforgóolaj, kb. 1 dl ketchup (házi), 2 dl paradicsomlé, 1-2 babérlevél, só, bors, cukor, chilliszósz, vagy chillipaprika, ízlés szerint.

A hagymát és murkot (sárgarépát) megpucoljuk, megmossuk majd a murkot finomra reszeljük (sajtreszelőn), a hagymát pedig igen vékony szeletekre vágjuk. Mindkettőt egy kis olajon üvegesre dinszteljük, aztán egy kis vízet hozzáadva fedő alatt puhára pároljuk. Amikor a víz már teljesen elpárolgot és kezd lesülni a zöldség zsírjára, hozzáadjuk a ketchupot, a paradicsomlevet, a babérlevelet és a borsot, majd felforraljuk. Miután felforrt, kóstoljuk meg és sózzuk utána, majd fedő alatt lassú tűznél pároljuk, míg jó sűrű mártást nyerünk. Ekkor tehetünk bele egy kis chilliszószt, vagy chillipaprikát, illetve kevés cukort.
Míg mindez finom, pikáns mártássá áll össze, lazán elkészíthetjük a halgombócokat is, amihez előbb ledaráljuk a halat a fokhagymával és hagymával együtt, majd egy kis murokt darálunk utána, hogy a darálóban ne maradjon még egy darabka hal sem. :) A darált halhúst egy mély tálacskába tesszük, rászórunk egy evőkanál zsemlemorzsát, sózzuk, borsozzuk, egy kis bazsalikommal "megszédítjük", végül összegyúrjuk és diónyi nagyságú gombócokat formálunk belőle.
Ez alatt a mártásunk épp a megfelelő állagúra főtt és a gombócokat egyenként belehelyezzük. Ettől arra viszont már "pátyolgatni" kell a halgombócot, ugyanis nem szabad erősen főzni, hogy nehogy szétmenjen.
Ezt úgy küszöböltem ki, hogy a gáztűzhelyem legkisebb égőjén, takaréklángon forraltam, közben az edényt óvatosan rázogatva kb. 5-10 percig, mert nem kell a halnak sok fővés. Egyébként mindenestől kb. 20-25 perc alatt elkészül, ezért besorolható a gyors és könnyű kategóriába, viszont mivel a halgombócot nem egyszerű főzni, kezdőknek nem ajánlom. A lányom spagettit főzetett melléje és reszelt rá egy kis parmezánt is - jó tudni viszont, hogy spagettivel fogyasztva hízlal. Én csak úgy magára ettem, sőt nem is melegen, hanem hidegen és isteni volt. A mártás viszont mivel jó bőségesre sikeredett, elteszem a hűtőbe és majd tésztanapon - természetesen halgombócok nélkül - spagettivel melegen fogom fogyasztani.
Kitűnő meleg, illetve hideg második, de fogyasztható vacsorának, sőt svédasztalon is el tudom képzelni egy fogásnak - természetesen húsnapon. :)

Jó fakanálforgatást!

Narancsos-mazsolás krumplisaláta

Ennek az igen finom krumplisalátának a receptjét Törökországból hoztam, amikor két évvel ezelőtt Antalyában jártam. Most nem térek ki annak részleteire - bár megérne egy csendes misérevalót -, hogyan egyezkedtem a török szakáccsal, aki kb. annyit tudott angolul, mint én. :))) Lényeg, hogy megértettük egymást, hazatérve többször is elkészítettem az eredeti változatot, amiben sült csirkemell darabkák is vannak és nagyon hízlal. Egy idő után egyszerűsítettem a recepten, kihagytam a csirkemellet és lett belőle egy ízletes saláta, ami már nem hízlal.

Hozzávalók: 1,5 kg krumpli, fél narancs, félmaréknyi mazsola, egy kisfej hagyma, 1,5-2 dl majonéz, 0,5 dl tejföl, só, porcukor, kiskanál mustár és fehérbors.

A krumplit héjában megfőzzük és még melegen meghámozzuk, vékony szeletekre vágjuk. A narancsot megpucoljuk, leszedjük a fehér hártyáját és kb. akkora darabkákra vagdaljuk, mint a krumplit, majd az egészet egy mély tálba rakjuk a mazsolával együtt. Kissé megsózzuk és lazán átforgatjuk az egészet, közben elkészítjük a majonézet - kitűnő alapreceptet találsz okosságokkal fűszerezve Wise Ladynél - hozzákavarjuk a tejfölet, belereszeljük a hagymát, egy kis porcukorral, mustárral és fehérborssal ízesítjük (érzéssel), majd összekavarjuk a a krumplis-narancsos-mazsolás "egyveleggel". Fogyasztás előtt jó egy-két órát a hűtőben pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek.

Általában rántott zöldségekkel vagy gombával, zöldség- és gombafasírtokkal, vagy csak úgy magára önálló fogásként szoktam fogyasztani zöldség- és tésztanapokon. Természetesen, ha valaki kifejezetten hízni akar fogyaszthatja sült- és ránott húsokkal, illetve rántott sajttal is. De elkészítheti az eredeti változatot is, amibe vagy előre megsütött csirkemellet aprít bele, vagy vékony csíkokra vágva, kissé megfűszerezve forró olajban pirítja meg a csirkét.

Jó fakanálforgatást!

Kaszás puliszka - további gasztrotehetségtől

Amint ígértem, folytatom a legjobb puliszkás ételek bemutatását, amik az Ifinapokon készültek. A képen a bogrács mellett serénykedő ifjú hölgy Paşcan Viorela - Vio - és ő volt a lányomék csapatának, a FuckTúrák csapatnak a főszakácsa. Mellesleg a lányom is látszik a kép szélén, fekete farmerben és fehér kabátban. :) Vio puliszkája attól volt érdekes, mert ő egy teljesen hagyományos erdélyi kaszás puliszkát készített, aminek titkát az édesanyjától sajátította el és a túrót én vittem hozzá. :) A kaszás puliszka rövid története: hajdanán, amikor nagy kalákákat szerveztek kaszáláskor, a férfiak rendszerint pirkadatkor már kint voltak a kaszálón és míg felszáradt a harmat, addig lekaszálták a füvet. A korareggeli munkának az a magyarázata - gazdálkodó emberek szerint -, hogy a harmatos füvet könnyebb lekaszálni és a kasza sem csorbul ki. Amíg a férfiak "húzták a rendet", addig a háziasszony otthon elkészítette a salátalevest és a kaszás puliszkát, amit déli 12 órára kellett kivinni az erdei kaszálóra. Ugyanis ez volt a jellegzetes, hagyományos kaszás menű. Érdekessége, hogy nem lehet tudni, a magyarok vették-e át a szokást a románoktól, vagy a románok a magyaroktól, mert mindkét népcsoportnál ez a hagyományos kaszás eledel. Vio a főzőversenyen csak a kaszás puliszkát készítette el, isteni finomra sikeredett és megállapítottam: "ez a lány jobb puliszkát főz mint én". Na persze, bográcsban én is tudnék ilyet, csak nekem erre egyre ritkábban adódik alkalmam. Na szóval, Vio isteni kaszáspuliszkája így nézett ki zsűrizés után két perccel.

És úgy készült, hogy a megfőtt puliszkát még melegen kiborította egy alufóliára, egyenletesen szétnyomkodta egy kanállal, a közepét megszórta túróval, majd a fólia segítségével szépen felcsavarta, mint a piskótatekercset szokás. Ezután még egy keveset fóla alatt kell hagyni, hogy a puliszka melegétől megolvadjon a túró, mert így az isteni. Majd lehet is szeletelni és fogyasztani. Mindenkit biztosíthatok, hogy rég ettem ilyen finom kaszás puliszkát és magam is jóllaktam belőle. S a jelek szerint nem csak nekem ízlett, hanem másnak is, bizonyíték rá az alábbi fotó, ami öt perccel a zsűrizés után készült. :)

Jó fakanálforgatást! Próbáljátok ki, garantáltan finom és kitűnő eledel tésztanapra!

Puliszkagombóc tárkonyos mártással - Új gasztrotehetségek a láthatáron

Na ezek után merészeljen valaki előhozakodni nekem az "ezek a mai fiatalok..." kezdetű szöveggel! Mert majd jól megaszondom az illetőnek, akárki legyen is az. Egyébként a képen látható "tünemény" Sára Paula és garantáltan nincs még 18 éves, de puliszkát úgy tud főzni, mint egy nagy. A fotó mellesleg a hét végi Ifinapok rendezvénysorozat főzőversenyén készült, ahol a feladat puliszkás ételek készítése volt. Na most, Kedves Gasztroblogger-társak tegyétek a kezeteket a szívetekre és kapásból soroljatok fel öt olyan ételt, aminek az alapja a puliszka. Lehetőleg ne olyanokat, hogy báránypörkölt puliszkával, gombapaprikás puliszkával, stb. Ugye, hogy nem is olyan egyszerű? Márpedig a versenyre jelentkező ifjak éppen kilencféle puliszkás ételt készítettek el (zárójelben mondom, de egyáltalán nem mellékesen, hogy erre rettentően büszek vagyok!!!!) a Tarisznyás Márton Múzeum udvarán, be is mutatták, el is mesélték, hogyan készítették, sőt, kóstolgatni is lehetett. Nos, kóstolgatás közben támadt az ötletem, hogy márpedig beblogolom a legjobb, legötletesebb puliszkás ételeket, főleg miután megláttam Paula mit ügyeskedik. Az ifjú hölgy ugyanis csak úgy, "hirtelen felindulásból" improvizálta a puliszkagombócot, mert mint mondotta, valami olyasmit akart készíteni, amit senki más. Nézni is kívánatos volt, hát még az íze! A kis hölgy ugyanis miután megfőzte a puliszkát, vajat kavart bele, várt egy keveset, míg annyira hűlt, hogy nem égette a kezét, majd egy kanálnyi puliszkát kerekre formázott, megtöltötte júhtúróval, közepébe helyezett egy csíknyi csípőspaprikát, aztán épp úgy gombóccá formázta, mint szilvásgombócot szokás. Ezután egy kis zsíron piros ropogósra pirította, melléje pedig tejfölös tárkonyos mártást készített. Mindezt teljesen nomád körülmények közepette, nyílt tűzön egy bogrács és egy serpenyő segítségével, na meg két talpraesett kuktával, Mihály Ágnessel és Réti Arnolddal. A végeredmény ízre, illatra és aspektusra egyszerűen kitűnő. Gratulálok Paulának, Ágnesnek és Arnoldnak, illetve a Fajánccc nevű csapatnak, amely sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult ez a puliszkacsoda is!
Na most gondoljunk bele, ha a kis Paula nem egészen 18 évesen ilyen csodákra képes, milyen ételkölteményeket fog készíteni, mondjuk 40 évesen...

Jó fakanálforgatást! Biztos, hogy rövidesen elkészítem, mert kiváló tésztanapi eledel.

Vörösboros marhapörkölt - VKF!-re

Újonc vagyok a VKF!-ben, és óriási kihívást jelentett számomra Trinity szőlős, szürettel kapcsolatos felhívása, ugyanis nálunk Gyergyóban nem terem szőlő. Pontosabban, három éve beérik öcsém szőlője, amiből szoktam bizonyos finomságot készíteni, de a beérés még egy kicsit odébb van, tehát nem tudtam azt a bizonyos finomságot elkészíteni. Közben miután tisztázódott, hogy nem kimondottan "csak" szőlős ételek jöhetnek számításba, hanem olyasmi is, ami pl. borral készül - elvégre a bor szőlőből lesz - úgy véltem, itt az ideje, hogy ismét elkészítsem György Robi séfbarátom isteni, vörösboros marhapörköltjét. György Robiról tudni kell, hogy nagyszerű szakács, és ez a vörösboros marhapörköltje egyszerűen mesés. Kb. egy évvel ezelőtt többek közt azért kértem marhahúsos recepteket tőle a Krónikának, mert meg akartam tudni tőle a vörösboros marhapörkölt receptjét, amiből többször is ettem.
Nos, a munkálatokat azzal kezdjük, hogy a marhahúst megtisztítjuk a hártyáitól, megmossuk, majd hosszúkás, keskeny csíkokra vágjuk.




A hagymát megpucoljuk és laskára vágjuk. (Na, most esküszöm, hogy ebben az órában, ilyen fáradtan nem jut eszembe, hogy ezt, hogy kell szépen irodalmi nyelvezetben mondani, de kb. ilyen kell legyen.)


A paprikát is laskára vágjuk, majd kevés olajon a hagymával együtt megdinszteljük.

Amikor a zöldségek megdinsztelődtek, kissé félrehúzzuk és a forró olajra kb. kiskanálnyi pirospaprikát szórunk - ezt Robi szerint (de jóanyám szerint is) azért kell így csinálni, mert a paprika színanyaga a forró zsiradékban könnyebben kioldódik. (Én meg azért csinálom így, mert "mi így szoktuk", s punktum.) Ezután egy kis vizet öntünk rá, majd fedő alatt legalább húsz percet lassú tűznél pároljuk a zöldséget - Robi szerint így megelőlegezzük, hogy a zöldségek teljesen szétfőjenek és majd jó szaftja legyen a pörköltnek. Mellesleg, bármilyen pörköltről van szó, jóanyámmal együtt ezt "mi is így szoktuk" készíteni.
Ha már a zöldség kezd lesülni a zsírjára, hozzáadjuk a húst, összekavarjuk és fedő alatt, lassú tűznél a saját levében hosszasan pároljuk. Addig pároljuk, míg a hús majdnem puha, ekkor megsózzuk (ízlés szerint) és megszórjuk egy kis darált borssal (érzéssel). Ha közben lefőne a leve és még mindig nem puha a hús, pótoljuk egy kis vízzel és pároljuk tovább. Ez meglehetősen hosszas folyamat - kb. 1-2 óra - emiatt semmiképp nem sorolnám a gyors és könnyű kategóriába, viszont a végeredmény mennyei és érdemes rászánni az időt. Ha már lesült a zsírjára, közvetlenül a tálalás előtt ízlés szerint ízesítjük egy kis félszáraz vörösborral és tovább forraljuk (szintén takaréklángon) még legalább negyed órán át. Na most itt van egy kis "kanyar" a dologban, mert ha például egy vendéglátás alkalmával akarjuk a vendégeinket elkápráztatni a vörösboros marhapörkölttel, akkor a "sima" marhapörköltet - bor nélkül - elkészíthetjük előzetesen is és tálalásig hűtőben/fagyasztóban tároljuk, majd tálalás előtt újra felforraljuk és hozzáadjuk a vörösbort. Ezalkalommal Vrancea-i félszáraz Pinot Noir-t használtam és felséges lett. Hogy fokozzam a vörösben játszó élvezeteket körteként párolt vöröskáposztát adtam melléje, de aki kifejezetten hízni akar, az fogyaszthatja nokedlivel, vagy kifőtt tésztával is. Párolt vöröskáposztával viszont kiváló húsnapi ebéd, de akár ünnepi vacsora is lehet.

Hozzávalók: 70 dkg borjúhús (tarja, lapocka, vagy comb), 5-6 db. hagyma, 2-3 db paprika (ebben az esetben egy kápia és egy zöld paprika), 2-3 kanálnyi olaj, kiskanálnyi pirospaprika, só, bors, félszáraz vörösbor - ízlés szerint.

Jó fakanálforgatást! - remélem elnyeri e tetszéseteket. :)

A puliszkafőzés rejtelmei - szilvaízes puliszka

Mifelénk van egy olyan mondás: ha a lány nem tud még puliszkát sem főzni, nem mehet férjhez. Most nem a népi bölcselet igazát akarom firtatni, csak úgy óvatosan megjegyzem, hogy van benne valami. Annál is inkább, mert noha háziasszonyi pályafutásom során számos alkalommal főztem puliszkát, illetve sokszor megkóstoltam mások puliszkáját is, ritkán sikerült olyat enni és olyat összehozni, ami emlékeztetett volna arra a puliszkára, amit mindkét nagyanyám kapásból 5-10 perc alatt összehozott szinte minden nap. Ez úgy készült, hogy Nagymama a platni csigáját kiszedte és a bográcsot belehelyezte a tűztérbe, majd miután a vizet felforralta, előbb megsózta, majd egy maréknyi kukoricalisztet beleszórt, azon egyet forralt, majd egyszerre beleborította a szükséges mennyiségű megszitált kukoricalisztet. (Közben a fővés nem állt le pillanatra sem!) Amikor fortyogni, sisteregni kezdett a vízben fővő puliszkaliszt - épp úgy mint amikor a vulkán készül kitörni - akkor nagymama a puliszkakeverő fával igencsak szapora mozdulatokkal addig kavarta, míg elvált az edény falától. No, ez olyan puliszka volt, hogy egyben ki lehetett borítani a lapítóra (deszkára), aztán miután néhány percet gőzölgött, cérnával szépen kockára lehetett vágni, aztán az asztal körül ülők villával vehettek éppen annyi kockát, amennyi beléjük fért. Isteni finom volt ez hétköznapokon hagymatokánnyal, vasárnap reggelire borsos tokánnyal, de nem volt megvetendő a kaszás puliszka sem, amit anyai nagyanyám készített és olyan volt, mint egy piskótatekercs juhtúróval, vagy ordával töltve. No, ilyen "igazi" puliszkát összehozni nekem még nem sikerült. Egyrészt, mert a mostanság kereskedelemben kapható kukoricadarák, illetve kukoricalisztek megközelítőleg sem olyan minőségűek, mint a rendes malomban "lejáratott", regáti kofáktól pityókáért cserélt, kukoricából készült liszt. Másrészt, mert az aragázkályha tetején nem áll meg a bogrács, sőt a gáztűzhely messzemenően nem tudja azt a hőfokot produkálni, amit bükkfaszénnel lehet előállítani egy hagyományos fatüzeléses kályhában. Tehát az itt következő recept, megközelítőleg sem ama igazi puliszka - ha olyat akarok enni, akkor esztenára megyek, vagy keresztanyámhoz (mert a családból ő tud "igazi" puliszkát főzni) - de hosszas próbálkozások után elfogadtam ezt a változatot minőségileg jónak, de nem tökéletesnek. Hogy ez a "jó" változat összejöhessen, először is öcsém segítségét kellett kérnem, aki a gáztűzhely egyik égőjét "megbuherálta" olymódon, hogy lényegesen nagyobb lánggal ég, mint annak előtte, illetve mint a többi. (Szabadon, úgy hogy nincs rajta edény, kb. 15-20 centi magasra emelkedik a láng, ha ráteszek egy három literes fazekat, kb. feléig teljesen körbefonja a láng.) A munkálat azzal kezdődik, hogy ama három literes fazekat kétharmadáig vízzel (kb. 2 liter víz) töltve felteszem a kályhára főni. Amikor már zubogva forr a víz, beledobok egy nagyobbacska csipetnyi sót (kb. 1 púpozott kávéskanálnyit), majd mikor ismét zubogva forr, lassan csurgatva hozzákeverek két csészényi kukoricalisztet, vagy kukoricadarát. (A nagyanyóim, illetve a keresztanyám féle változatban egyszerre tevődik bele a liszt, majd gyors, folytonos kavarással főződik pépesre, de mint említettem, ehhez az a liszt kell és az a hőfok, illetve a bogrács, amit teljesen körülölel a láng.) Természetesen, miközben csurgatom a lisztet, gyors mozdulatokkal, folyamatosan kavargatom a puliszkát, mint amikor tejbregrízt főzök, egyébként csomós marad. Ha már az összes kukoricaliszt benne van a fővő vízben, a fortyogó, sistergő kukoricadarás/lisztes masszát szapora, heves mozdulatokkal addig kavarom, míg a puliszka kezd elválni az edény falától. Ugyanis ez jelzi azt, hogy a puliszkaliszt kifőtt. Vigyázat, ha nem kavarjuk eléggé gyorsan a puliszkát, a fröcskölő péptől komoly égési sebeket szerezhetünk! Innentől kezdve éppen úgy használjuk fel a puliszkát, ahogyan jól esik. Fogyaszthatjuk bármilyan húsból készült pörköltek, tokányok mellé köretnek, ha kifejezetten hízni akarunk. De megállja helyét zöldségnapon is a különféle zöldségtokányok, gombapaprikások köreteként, illetve tésztanapon is csudafinom túrós-, ill. ordáspuliszkának, de kifejezetten ízletes bármilyen frissen főtt ízzel, dzsemmel. Mi utóbb fűszeres szilvaízzel fogyasztottuk - mennyei volt. Lehet próbálkozni felmelegített ízzel is, de nem az igazi - kipróbáltam.

Hozzávalók: kb. 2 liter víz, két csésze kukoricaliszt, vagy kukoricadara, csipetnyi só (kb. púpozott kiskanálnyi).

Jó fakanálforgatást!

Töltött paradicsom padlizsánkrémmel

Ilyenkor, júliusban szezonja van a paradicsomnak is és a nálunk vinetaként közismert padlizsánnak is. A kettőt kombinálva igencsak sokféle finomság készíthető belőle, itt és most a padlizsánkrémmel töltött paradicsom elkészítését tudhatjátok meg. Egyébként ezt az eledelt, ha nem valami különleges alkalomra készítem, akkor olyankor szoktam elkészíteni, amikor éppen egyszerre van paradicsom és padlizsán a háznál. Hát ez nyáron elég gyakran előfordul...

A munkálatokat rendszerint azzal kezdem, hogy megsütöm a vinetákat a gáztűzhely égője fölött. (Elég ritkán adódik alkalmam arra, hogy "előírásos" módon parázson süssem a padlizsánt, így hát kifejlesztettem egy eljárást, amivel éppolyan jóra süthető a vineta gázlángon is, mint parázson. Ezt általában azzal kezdem, hogy az égő köré alufóliát teszek, így nem ég rá a padlizsán leve a gáztűzhelyre.) Ezután szépen lehúzom a héját és egy kis vízzel lemosom róla a megszenesedett héjdarabkákat. Ezt követően fakéssel apróra zúzom a padlizsánt - minél pépesebbre zúzzuk, annál könnyebb kikavarni a mixerrel. Ha már jó apróra zúztuk, beletesszük egy mély tálba, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát (kb. 1-1,5 kg vinetához 1 kisfej hagyma, 1 tojássárga és 1,5-2 dl olaj), a tojássárgát, ízlés szerinti mennyiségű sót, citromlevet, vagy citromsót, végül miközben a mixerrel már kavarjuk lassan csurgatva hozzáadjuk az olajat is. Ezennel kész is lennénk a padlizsánkrémmel, amit kenyérre kenve önálló fogásnak is fogyaszthatunk, illetve tálalhatjuk hideg sültek és sajtok mellé. Azonban, ha ezt a krémet betöltjük paradicsomba, még finomabb, díszesebb köretet nyerünk a sült, illetve a sajt mellé, de díszes színfoltja lehet egy vendégváró hidegtálnak is. Ez pedig úgy készül, hogy előbb megmossuk a paradicsomokat, majd kb. 2/3-ánál éles késsel bemetszve díszes tetőt vágunk belőle. Ennek a dizájnos munkának igazából a lányom a nagymestere, ha egyedül készítem, akkor egyszerűen lekanyarítom a tetejét és kész. Most azonban Antónia is segédkezett, ezért igazi dizájnos töltött paradicsomot készíthettünk. Amint a paradicsomok tetejét levágtuk (mindegy, hogy hogyan) a nagyobbik részekből egy karalábéfúró segítségével kivájjuk a belsejét. (Ezt azonban ne dobjuk el, mert még felhaszlálhatjuk mondjuk egy lecsóban vagy levesben, de a paradicsom húsából egyéb finomság is készíthető.) Ezután a már elkészített padlizsánkrémmel megtöltjük a paradicsomokat, majd visszahelyezzük a krém tetejére a levágott paradicsomtetőket. Hogy még díszesebb legyen, minden paradicsom tetejére tűzhetünk egy petrezselyem levelet. Nekem most éppen nem volt, így hát közéje néhány paprikahasábot szúrtam. Az így elkészült töltött paradicsomot a szétválasztós táplákozásban egyaránt fogyaszthatjuk hús-, zöldség és tésztanapokon köretként sültek mellé, illetve akár önálló fogásként is.