Blogturné #171 - Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Miért: Jennifer E. Smith.

Tartalom: Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mailcím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.

Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal.

Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú koncertjére.

És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, de fellobbanhat újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a megbántott érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket? (Maxim)

Vélemény: Ugyan annak idején nem olvastam az első részt, miután megismerkedtem Jennifer E. Smith könyveivel, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ezt is elolvassam. Mivel a novella folyamatosan visszautal a korábban történt eseményekre, véleményem szerint önálló kötetként is teljesen jól értelmezhető, könnyű összerakni, mi történt korábban, és ez hogyan hat a most elmesélt történetre. 

Ez egy nagyon rövid novella, aminek nincs különösebben nagy cselekménye, inkább a hangulatán van a hangsúly. Négy-öt hosszabb jelenetből áll az egész, de ennyi éppen elég, hogy az ember megszeresse Ellie-t és Graham-et. Akik olvasták az előzményt, tudják, hogy ez egy tipikus kamasz lovestory, ahol a sikeres, gazdag színész beleszeret a szürke, kertvárosi leányzóba. Ezerszer lerágott csont, mindenki csuklóból felsorol még legalább két hasonló sztorit, de Smith történetében van valami, ami a többiből általában hiányzik, ez pedig az ártatlanság bája. 

Nagyon cuki és aranyos, az én ízlésemnek talán már-már egy kicsikét túl rózsaszín. Tény, hogy nem vagyok egy optimista alkat, de ebben a könyvben kifejezetten azt éreztem, hogy ilyesmi aligha történne a való életben, nem azért, mert teljesen elképzelhetetlen lenne, hanem mer ebben a 120 oldalban is valahogy túl sok a véletlen. Ellie épp véletlenül New Yorkban van, véletlenül épp elmennek a premier mellett, és megállnak nézelődni, mire véletlenül kiszúrja őket Graham egyik embere? Értitek mire gondolok? Bármennyire is szeretnénk elhinni, túl valószerűtlen az egész.
Tudom, emiatt úgy tűnhet, hogy nem szerettem a könyvet, de valójában ez egyáltalán nincs így. Nagyon tetszett, mindössze vannak benne olyan vonások, amik számomra már nem a legjobbak, mert túlzásnak tartom azokat. Ettől függetlenül, Smith stílusa szerethető, mint mindig. Azok közé az írók közé tartozik, akik remekül át tudják adni az érzelmeket, még egy olyan gyámoltalan és esendő karakteren át is, mint például Ellie. Tipikusan az a fajta, aki inkább elbújna a sarokban, minthogy emberek közé kelljen mennie. Ezzel mondjuk nekem nem volt problémám, de ha - és feltételezem így van -, a lány ugyanilyen volt a regényben is, akkor el nem tudom képzelni, hogy figyelhetett fel rá Graham. Szegény lány annyira szürke, hogy adott esetben lehet, hogy ha elnyelné a beton, senkinek sem tűnne fel. Emiatt például egészen biztosra veszem, hogy idővel sort kerítek a könyvre is, mert a novella felfet egy-két kérdést, aminek a magyarázatára igencsak kíváncsi lennék. 

Graham, mint olyan, túlon-túl tökéletes. Rendkívül idealizáltnak mutatja be az írónő, bár, ha belegondolok, hogy milyen volt például a Létezik-e térkép a szerelemhez főhőse, ez talán annyira nem meglepő, s talán ez is része Smith stílusának. Minél kedvesebb, bájosabb, minél rózsaszínebb történetet tárni az olvasó szeme elé, aki így arra a néhány órára, amíg elolvassa egy könyvét, megfeledkezhet a világ minden bajáról... S arra, belátom, ez a novella is tökéletes. 

Az írónő rajongóinak csak ajánlani tudom, egészen biztosan szeretni fogják ők is. :)

Kedvenc karakter(ek): Ellie
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Zsófia
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 120
Sorozat: This Is What Happy Looks Like (#1.5)

Résztvevő blogok listája:

06/01. - Angelika blogja

06/03. - Always Love a Wild Book

06/05. - Deszy könyvajánlója

06/07. - Kelly & Lupi olvas

06/09. - Cbooks

06/11. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai levélrészlet: “A testem csordultig tele van lényeddel napokig és napokig. Te vagy az éjjelem tükre. A villám vad fénye. A föld nedve.“

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #150 - Zoe Sugg: Girl Online

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.

Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…

Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét? És a szerelmedben, ha a boldogság? (Libri)

Vélemény: Mivel semmit sem tudok Zoelláról - már azon kívül, amit a könyvön olvashatunk vele kapcsolatban -, ezért szerintem az a legegyszerűbb, ha egyből a lovak közé csapunk, és megnézzük, milyen is a Girl Online. 

Először is: elképesztően rózsaszín. Szinte csöpög a ráöntött cukormáztól, és mindvégig érezteti veled, hogy ez az egész sztori annyira valószerűtlen, amennyire csak lehet. Máskor is olvashattunk már olyan történeteket, aminek az a központi témája, hogy egy szürke kisegér lány összejön a híres - lehetőleg rocksztár - sráccal. Ez még rendben is van addig, amíg legalább egy pici valóságalapot érzünk benne, de Zoella könyvéből ez teljes mértékben hiányzik. Penny véleményem szerint egy burokvilágban él, amit természetesen a túlon túl tökéletes, megértő, szerető, és fantasztikus szülei teremtettek meg számára, és aminek köszönhetően annyira naiv és szerencsétlen lány lett belőle, hogy ez eleinte még megmosolyogtató, de idővel már egészen zavaró, és irritáló tud lenni. Mondjuk biztosan lesz, akinek éppen ez tetszik majd benne, én inkább kényelmetlenül éreztem tőle magam egy idő után. Aztán ott van még a legjobb barátja, Elliot... aki meleg. És most félreértés ne essék, nem azzal van a bajom, hogy a srác meleg. A problémám azzal van, hogy miért kell minden ilyen karakternek a lehető leglányosabbnak lennie? Miért nem lehet olyan férfi karaktereket írni, akik bár melegek, ez valahogy nem rí le róluk? Mert nem ez az első dolog, ami eszünkbe jut, ha rájuk nézünk? Olyan nagy kérés lenne ez? Néha nem tudom elképzelni, hogy az írónők vajon ennyire szeretik a sztereotipizált meleg karaktereket, vagy csak nem hiszik el, hogy lehetnek teljesen másmilyenek is?
Ez egyébként a könyv többi karakterére is nagyon igaz: mindenki kisarkított képe önmagának. Az egyes szereplők vagy hihetetlenül jók és bűbájosak, vagy elképesztően gonoszak, nincsen átmenet. Ez igaz a főszereplőnk olvasóközönségére is, az egyik pillanatban még imádják Girl Online-t, a következőben pedig gyűlölik.

Már az is, ahogyan Noah és Penny találkoznak, majd gyakorlatilag percek alatt halálosan szerelmesek lesznek egymásba, határozottan furcsa volt. Lehet, én vagyok szkeptikus, de mindig is abban hittem, hogy ilyen nincs. Számomra a meglátni és megszeretni gondolata, mint olyan, teljesen irreális. Főleg, hogy azonnal egy végtelennek tetsző nyáltengerbe fullad az egész, legalábbis addig, amíg Penny haza nem tér, és el nem indul az a bizonyos lavina, amiről már a fülszövegben is olvashattatok.
New York, mint helyszín nem rossz, bár szerintem a könyv nem mutatott meg belőle túl sokat, ebből a szempontból például a Vakrandi a végzettel sokkal jobban tetszett nekem.
Penny és a blogja egy érdekes téma egyébként. Mivel én alapvetően csak könyveket véleményezek a blogomon - eddig egyetlen egy olyan bejegyzés látott napvilágot, ami a saját életemmel volt kapcsolatos -, ezért nem biztos, hogy maximálisan át tudtam érezni a helyzetét. Én magam látom annak a veszélyeit, hogy ha az ember teljesen kiadja magát a blogján - ezt persze Penny is megtapasztalja, hiszen nem csak barátai, hanem ellenségei is lesznek a későbbiekben amiatt, hogy összejött Noah-val -, de szinte biztosra veszem, hogy mivel a főszereplőnk nagyon fiatal, eszébe sem jutott, hogy ezzel megütheti a bokáját, ráadásul ehhez nem kell egy szupersztárral randizni.
Ha valaki egy nagyon édes, nagyon cukros történetre vágyik éppen, nem fogja megbánni, ha elolvassa a Girl Online-t, mert ha épp rossz a kedvünk, fel tud minket vidítani az egyszerűségével, és a hihetetlenségével. 

Kedvenc karakter(ek): Penny, Noah
Gyűlölt karakter(ek): Megan, Ollie
Pont: 10/8

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Lovas Anna
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 380
Sorozat: Girl Online (#1)

Résztvevő blogok listája:

03.25. Zakkant olvas

03.27. CBooks

03.29. Kristina blogja

03.31. Deszy Könyvajánlója

04.02. Dreamworld

04.04. Media Addict

Nyereményjáték:

Ahogy a könyv főszereplője Penny, úgy a turnéban résztvevő blogokon is a híres bloggereké (esetleg híres vloggereké)  a főszerep. Minden blogon találhattok egy kis leírást, és egy képet egy híres és sikeres bloggerről/vloggerről. A te feladatod az lesz, hogy a Rafflecopter dobozba beírd az állomásokon látható bloggerek/vloggerek nevét vagy blogjainak nevét.

Ha ügyes vagy, és jó vagy a bloggerekben, akkor a turné végén megnyerheted a 3 Girl Online egyik példányát.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A képen látható vloggert pár hete kezdtem el követni a Youtubeon, ezért nem sokat tudok róla mondani, azon kívül, hogy két csatornája is van - ezek közül az egyik könyvekkel foglalkozik -, és jelenleg Bostonban tanul. Találkozhattok vele még Instagrammon és Twitteren egyaránt. :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #41 - Rachel Gibson: Valentin-nap és más őrültségek

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon.
Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen… Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa – s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta!
Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet… (Athaeneum)

Vélemény: Elismerem, a kritikám nem lesz annyira rajongással teli, mint szerettem volna, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a regény fülszövege rendkívül becsapós, de nem abban az értelemben, mint ahogyan az J. Kenner: Kínzó vágy cimű könyvével volt. Most kifejezetten úgy érzem, hogy vagy át lettem verve, vagy én számítottam valami egészen másra a leírása alapján, mint amit végül kaptam... Ám ettől függetlenül, azt kell ismernem, hogy a könyv egyáltalán nem rossz. 

Számomra Rachel Gibson könyve nem a romantikus, hanem sokkal inkább az erotikus irodalom kategóriájába esik, s ennek nem csak az a rengeteg szexjelenet az oka, amivel Rob és Kate történetében találkozhatunk - annak ellenére, hogy ez a szál viszonylag lassacskán bontakozik ki kettejük között -. Tudom, hogy a regénynek elméletileg egyensúlyoznia kéne a két műfaj határán, ám szerintem ez nem igazán sikerült. Hogy ettől függetlenül - vagy ezzel együtt - milyen lett? Nekem az az igazi egyszer, legfeljebb kétszer olvasós történet, amit az ember berak a bőröndjébe, ha egy rövidebb utazásra készül, hiszen arra, hogy útközben elszórakoztasson minket, egyszerűen tökéletes. 

A cselekménynek elméletileg szerves részét kellene, hogy képezze a jéghoki, ám ezt egyszerű húzással, Gibsonnak sikerült kikerülnie, hiszen a férfi főszereplője, Rob, egy súlyos sérülés miatt nem játszhat többet. Így aztán a történet a továbbiakban az életére koncentrál, megismerhetjük, hogy az amerikai kisvárosban milyen emberek veszik körül, milyen életet él, és ez viszont nagyon jól működik, azt leszámítva, hogy a fülszöveg egy picit csal ezzel kapcsolatban, de nem olyan látványosan. 

Kate esetében, az, ami Robert karakterénél előnyös, itt a hátrányára válik, hiszen ki ne szeretne többet megtudni egy magánnyomozó munkájáról, életviteléről, gondolkodásmódjáról? Az ebben rejlő lehetőségekkel sajnos az írónő nem kezd semmit, így ezzel az erővel Kate akár takarítónő is lehetne, akkor sem változna semmi a történetben. A karaktere amolyan aranyosan szerencsétlen, amivel könnyen lehet azonosulni, bár szerintem ehhez egy tíz évvel fiatalabbnak kellene lennie.

A humor szerintem egy picit erőltetett volt egyébként, vagy csak én nem tudtam velük mit kezdeni, ugyanis én a regénynek csupán egyetlen pontján nevettem jót, bár az is inkább a helyzet abszurditásának volt köszönhető, és én köztudottan nagyon szeretem az ilyesmit, ha több morbid elem lett volna benne, biztosan ódákat zengenék a könyvről.

Egy momentum azonban meglepően imádnivaló volt ebben a történetben, az pedig az amerikai kisvárosban élő nyugdíjasok élete. A maga módján annyira aranyosan volt felvezetve, hogy ki miként próbál meg boldogulni Gospel városkájában, és hogy ennek milyen elemi részét képezik a pletykák. Ebben a szálban szerintem rengeteg potenciál volt, és ebből fel is használ nem keveset az írónő, így erre nem tudok panaszkodni. Számomra ez adta a könyv igazi báját. Ugyan egy kicsit cukormázas a fejemben kialakult kép, de ezért a legkevésbé sem tudom utálni. Annyira szórakoztató volt az ilyen jeleneteket olvasni, hogy azt el nem tudom nektek mondani.

Mindenesetre ezt a könyvet inkább azoknak ajánlom, akik jobban szeretik a játékos elemekben bővelkedő történeteket, mintsem a komoly drámaiságot képviselő könyveket. 

Kedvenc karakter(ek): a gospeli lakosok

Gyűlölt karakter(ek): Rob exe

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Szieberth Ádám

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 328

Sorozat: The Chinooks Hockey Team (#3)

Résztvevő blogok listája: 

Február 1. - Kristina blogja

Február 3. - Angelika blogja

Február 5. - Cbooks

Nyereményjáték: 

Valentin-nap és Rachel Gibson legújabb magyarul megjelent könyvének népszerűsítése alkalmából a kiadó játékot szervezett, de mellette mi is a Blogturné Klubban folytatjuk a megszokott nyereményjátékunkat, amelyen megnyerhető lesz a turné végén egy példány A Valentin-nap és egyéb őrültségek-ből.

Mindehhez továbbra is a rafflecopter megfelelő mezőibe kérjük a feladatok megfejtését.

A játék pedig a következő: Minden állomáson egy szintén a Valentin-napon játszódó, vagy ahhoz köthető könyv írójának nevét és címét kell kitalálni, pontosabban az összekevert betűkből kirakni.

a Rafflecopter giveaway