Blogturné - Rachel Gibson: Az én pasim

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ami Vegasban történik, az nem mindig marad ott, ahogy azt Rachel Gibson a New York Times bestsellerszerzője csodaszépen demonstrálja ebben a szellemes, szexi románcban. Az én pasim... egy sikeres esküvőszervezőről szól, akinek élete a feje tetejére áll, miután a férfi, akihez egykor, egy gyorsan lezavart Las Vegas-i szertartás keretében, meggondolatlanul hozzáment, váratlanul újra berobban az életébe. A regény tömör gyönyör: a szellem, a szív és az érzékiség bámulatos harmóniája jellemzi, amely az írónő védjegyének tekinthető. (Athenaeum)

Vélemény: Bár olvastam az előző részt, arról nem számoltam be, mert nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nagyon kapkodónak éreztem a cselekményt, és egyik főszereplő karakter se nyűgözött le annyira, hogy késztetést érezzek rá, hogy megemlékezzek róluk. Éppen ezért bíztam benne, hogy a folytatás ennél már csak jobb lehet, és nem is tévedtem. 

Sam története számomra valamivel érdekesebben indult, mint a többieké. Itt ugyanis nem egy kapcsolat kialakulásáról, hanem annak újraélesztéséről olvashatunk. Az Autumn-nal való kapcsolatának alapja egyébként hasonlít arra, mint amit a Lick-ben láthattunk Kylie Scott-nál: itt is egy rögtönzött, nem éppen józan állapotban kötött házasságról van szó, ám itt a felek, jóllehet, született egy közös gyermekük - mintegy, az esküt megerősítendő -, nincsenek együtt. És az igazság az, hogy ebben az esetben én nem tudtam ítélkezni a karakterek felett, hogy így döntöttek. Noha Sam részt vesz a kisfia, Connor életében - akit egyébként valamiért rendszeresen sikerült Connernek olvasnom -, azért egy élsportoló esetében ez közel sem olyan egyszerű feladat. Hogy legyen belőle hétvégi apuka, ha olyankor legtöbbször meccse van? 

Talán nem is csoda, hogy Autumn látszólag ki nem állhatja őt, hiszen joggal érzi úgy - ez persze csak az én véleményem -, hogy Sam nemes egyszerűséggel ráhagyja a gyereknevelés nehezebbik részét. Bevallom, hasonló helyzetben én sem lennék boldog, ha így kellene helytállnom anyaként... Sőt, én a helyében sokkal jobban megizzasztottam volna a férfit, hogy küzdjön még egy kicsit, ha tényleg vele akar lenni, és nem csak a szája jár, mint fiatalabb korukban. 

Mindettől függetlenül, imádtam, ahogy újra egymásra találtak, igaz, szerintem ebben Connor-nak jutott ki az oroszlánrész, ugyanis a kis kíváncsiskodásával direkt, vagy indirekt módon, de folyamatosan arra ösztökélte a szüleit, hogy együtt kell lenniük. 

Ha belegondolunk, ez a történet egy ezerszer lerágott csont, hiszen szinte minden olyan könyvsorozatban, ami több párosról szól, akad legalább egy olyan, ami vagy véletlenül kötött házasságról, vagy a becsúszott gyerekről szól. Számomra egyébként ez egy nagyon rossz tendenciát sejtet, mivel ez azt a hatást kelti az emberben, mintha bármelyik párkapcsolat megmenthető lenne egy nem tervezett terhességgel, vagy ilyesmi. Pedig, azért ez közel sincs ám így, elvégre minden történet más és más, ami az egyik esetben működik az lehet, hogy egyáltalán nem járható út egy másikban. Viszont, ami miatt egyszerűen képtelen vagyok haragudni Gibsonra azért a klisétengerért amit itt felvonultatott, az éppen a három főszereplőnk. Egyikük sem hordoz magában túl sok újdonságot, azonban a köztük lezajló interakciók nagyon jók. Alapvetően élesek és viccesek, de amikor komolynak kell lenniük - például a visszaemlékezések bizonyos pontjain -, akkor igenis megvan bennük az a plusz, amire ilyenkor szükség van. Bár nem hoz semmi újat, az ötödik részhez képest számomra ez egy felüdülés volt, annál is inkább, mert egy délután alatt el lehetett olvasni. 

Kedvenc karakter(ek): Sam, Connor
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szieberth Ádám
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Hokisok (#6)



Résztvevő blogok listája:

06.24. – Angelika blogja

06.26. – Betonka szerint a világ

06.28. – Kristina blogja

06.30. - CBooks

Nyereményjáték:

A blogturné valamennyi állomásán egy-egy, a 2017-2018-as amerikai jégkorong szezonban aktív játékos teljes nevét kell kitalálnotok a csapat neve és mezszáma alapján.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Anaheim Ducks #36

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #140 - Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK

Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY

Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM

Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne! (Athenaeum)

Vélemény: Noha az előző rész sem volt rossz, ez sokkal jobban tetszett nekem. Abban a könyvben túlságosan erőltetettnek éreztem a humort, és, bár voltak benne egészen kreatív szálak, az egész csak egy kisvárosi lamúr lett. Ami persze nem rossz, de ha egy hokicsapatról szóló sorozatról van szó, akkor nem ez az első dolog, ami eszünkbe jut, nem igaz? 
Számomra, éppen emiatt, az egyik legnagyobb pozitívum az, hogy ebben a regényben valóban főszerepet kap a hoki. Nem tudom, emlékeztek-e még a Valentin-nap és más őrültségekre, de ott összesen ha két szó esik erről a sportágról, akkor sokat mondok. Ennek persze az az oka, hogy Robert személyében egy lesérült, már visszavonult játékosról volt szó, míg most, Ty aktív a jégen, és ezzel kapcsolatos a legfontosabb célja is: megszerezni a Stanley-kupát. Bár bevallom, nekem a motivációja kicsit erőltetett, abban az értelemben, hogy persze tudom, vannak emberek, akik tényleg csak egyetlen egy cél elérésére áldozzák az életüket, de valahogy Ty-nál ez zavart. Ugyanis nem igazán tudunk meg róla sokkal többet a történet folyamán, még akkor sem, amikor elkezd közelebb kerülni Mrs. Duffyhoz, aki - és ezt alig hiszem el, hogy egy felnőtt romantikus regény kapcsán le tudom írni -, egy sokkal rétegeltebb karakter, mint a férfi főszereplőnk. Nem mintha sokat várnánk el egy ilyen regény férfi karakterétől, de azért na. Annál, amit Ty nyújt a legtöbbször, én többet szerettem volna látni.
Lehet, hogy első ránézésre egy üresfejű bombanő - és egyébként, kár vitatni, valóban nem a legműveltebb hősnő a világon -, azonban lelkileg sokkal több van benne. Faith folyamatosan vívódik, ugyanis van egy olyan múltja, ami miatt értelemszerűen elítéli a felsőbb tízezrek közé tartozó környezete. Kivétel ezalól talán az anyja, aki maga is hasonló körből származik, mint a lánya, de az a nő... Hát, őt jobb nem minősíteni. A szerepe szerintem teljesen felesleges, és kissé nevetséges volt. Értem én, hogy belőle akarta a legtöbb humor kihozni az írónő, ha már Faith szokatlanul komolyra sikeredett, de nekem ez valahogy nem működött. Valerie felbukkanásai inkább voltak végtelenül kínosak és zavarba ejtőek, mintsem viccesek.
De térünk vissza Faithez: nekem kifejezetten tetszett, ahogy megpróbált beilleszkedni a hokisok világába. Az meg főleg, hogy leginkább erről, és a saját küzdelmeiről szól a könyv. Persze, romantikus regény, így ez sem hiányozhat belőle, de Gibson annyira jól adagolta, hogy az valami hihetetlen. Ty és Faith még véletlenül sem azonnal szeretnek egymásba, hanem lassan alakul ki köztük a vonzalom, ami persze egy idő után szabályosan kirobban, de nem ez áll a történet középpontjában. Nem éreztem úgy olvasás közben, mintha egy végtelenített nyáltengert lapozgatnék, hanem egy kellemes kikapcsolódást nyújtó könyvet, amiben mellesleg elég sok - de nem túl sok - romantika kapott helyet. Éppen ezért elismerésem az írónőnek.

A másik nagy pluszpont pedig a mellékszereplők. Nem nagyon emlékszem olyan regényre az utóbbi időből, aminél ennyire szerettem volna azokat a karaktereket, akik csak immel-ámmal bukkannak fel a lapokon. Itt viszont többet is fel tudnék sorolni, de most legyen elég Sam, az egyik játékos, és Jules, aki voltaképpen a csapat imidzsét próbálja meg kialakítani, vagy jobban mondva, inkább átformálni. Kettejük karakterében láttam némi potenciált, sőt, még humort is. Főleg Sam-ben, aki később egyébként saját kötetet is kap majd (már alig várom).
Jópofa, kiszámítható, de szórakoztató cselekménnyel, kevés, de jó romantikával és persze fülledt erotikával operáló regény, a műfaj szerelmeseinek abszolút ajánlható darab. Nekem nagyon megnyerte a tetszésemet, pedig az előző rész után nem sokat vártam tőle.

Kedvenc karakter(ek): Ty, Faith, Jules, Sam

Gyűlölt karakter(ek): Valerie

Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Kiadta: Athenaeum Kiadó

Év: 2016

Oldalszám: 280 

Sorozat. Chinooks Hokey Team (#4)

Résztvevő blogok listája: 

02.02. - Kristina blogja

02.04. - Angelika blogja

02.06. - CBooks

Nyereményjáték: Vajon milyen jól ismeritek Rachel Gibson Hokisok sorozatát? Mostani játékunkból kiderül, ugyanis a turné mindhárom állomásán találtok majd egy-egy idézetet, s nektek ez alapján kell megmondnotok, hogy a sorozat hányadik kötetére gondoltunk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet: „Mert néha megesik az életben, hogy Ken nem Barbie-val jön össze.”

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #41 - Rachel Gibson: Valentin-nap és más őrültségek

Miért: Még nem olvastam az írónőtől.

Tartalom: Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon.
Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen… Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa – s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta!
Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet… (Athaeneum)

Vélemény: Elismerem, a kritikám nem lesz annyira rajongással teli, mint szerettem volna, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a regény fülszövege rendkívül becsapós, de nem abban az értelemben, mint ahogyan az J. Kenner: Kínzó vágy cimű könyvével volt. Most kifejezetten úgy érzem, hogy vagy át lettem verve, vagy én számítottam valami egészen másra a leírása alapján, mint amit végül kaptam... Ám ettől függetlenül, azt kell ismernem, hogy a könyv egyáltalán nem rossz. 

Számomra Rachel Gibson könyve nem a romantikus, hanem sokkal inkább az erotikus irodalom kategóriájába esik, s ennek nem csak az a rengeteg szexjelenet az oka, amivel Rob és Kate történetében találkozhatunk - annak ellenére, hogy ez a szál viszonylag lassacskán bontakozik ki kettejük között -. Tudom, hogy a regénynek elméletileg egyensúlyoznia kéne a két műfaj határán, ám szerintem ez nem igazán sikerült. Hogy ettől függetlenül - vagy ezzel együtt - milyen lett? Nekem az az igazi egyszer, legfeljebb kétszer olvasós történet, amit az ember berak a bőröndjébe, ha egy rövidebb utazásra készül, hiszen arra, hogy útközben elszórakoztasson minket, egyszerűen tökéletes. 

A cselekménynek elméletileg szerves részét kellene, hogy képezze a jéghoki, ám ezt egyszerű húzással, Gibsonnak sikerült kikerülnie, hiszen a férfi főszereplője, Rob, egy súlyos sérülés miatt nem játszhat többet. Így aztán a történet a továbbiakban az életére koncentrál, megismerhetjük, hogy az amerikai kisvárosban milyen emberek veszik körül, milyen életet él, és ez viszont nagyon jól működik, azt leszámítva, hogy a fülszöveg egy picit csal ezzel kapcsolatban, de nem olyan látványosan. 

Kate esetében, az, ami Robert karakterénél előnyös, itt a hátrányára válik, hiszen ki ne szeretne többet megtudni egy magánnyomozó munkájáról, életviteléről, gondolkodásmódjáról? Az ebben rejlő lehetőségekkel sajnos az írónő nem kezd semmit, így ezzel az erővel Kate akár takarítónő is lehetne, akkor sem változna semmi a történetben. A karaktere amolyan aranyosan szerencsétlen, amivel könnyen lehet azonosulni, bár szerintem ehhez egy tíz évvel fiatalabbnak kellene lennie.

A humor szerintem egy picit erőltetett volt egyébként, vagy csak én nem tudtam velük mit kezdeni, ugyanis én a regénynek csupán egyetlen pontján nevettem jót, bár az is inkább a helyzet abszurditásának volt köszönhető, és én köztudottan nagyon szeretem az ilyesmit, ha több morbid elem lett volna benne, biztosan ódákat zengenék a könyvről.

Egy momentum azonban meglepően imádnivaló volt ebben a történetben, az pedig az amerikai kisvárosban élő nyugdíjasok élete. A maga módján annyira aranyosan volt felvezetve, hogy ki miként próbál meg boldogulni Gospel városkájában, és hogy ennek milyen elemi részét képezik a pletykák. Ebben a szálban szerintem rengeteg potenciál volt, és ebből fel is használ nem keveset az írónő, így erre nem tudok panaszkodni. Számomra ez adta a könyv igazi báját. Ugyan egy kicsit cukormázas a fejemben kialakult kép, de ezért a legkevésbé sem tudom utálni. Annyira szórakoztató volt az ilyen jeleneteket olvasni, hogy azt el nem tudom nektek mondani.

Mindenesetre ezt a könyvet inkább azoknak ajánlom, akik jobban szeretik a játékos elemekben bővelkedő történeteket, mintsem a komoly drámaiságot képviselő könyveket. 

Kedvenc karakter(ek): a gospeli lakosok

Gyűlölt karakter(ek): Rob exe

Pont: 6/10

Alapok: 

Nyelv: magyar

Fordította: Szieberth Ádám

Kiadta: Athaeneum Kiadó

Év: 2015

Oldalszám: 328

Sorozat: The Chinooks Hockey Team (#3)

Résztvevő blogok listája: 

Február 1. - Kristina blogja

Február 3. - Angelika blogja

Február 5. - Cbooks

Nyereményjáték: 

Valentin-nap és Rachel Gibson legújabb magyarul megjelent könyvének népszerűsítése alkalmából a kiadó játékot szervezett, de mellette mi is a Blogturné Klubban folytatjuk a megszokott nyereményjátékunkat, amelyen megnyerhető lesz a turné végén egy példány A Valentin-nap és egyéb őrültségek-ből.

Mindehhez továbbra is a rafflecopter megfelelő mezőibe kérjük a feladatok megfejtését.

A játék pedig a következő: Minden állomáson egy szintén a Valentin-napon játszódó, vagy ahhoz köthető könyv írójának nevét és címét kell kitalálni, pontosabban az összekevert betűkből kirakni.

a Rafflecopter giveaway