One night in Luebeck

De előtte még néhány szó az előzményekről:

Szombat délután 1 után Kopenhágába érkeztünk. Nem sok víz folyt le a Dunán és a tűzpiros sárkánygyíkot fedett parkolóban hagyva elindultunk Christianiába. Anna és én már jártunk a dán fővárosban, kolleganőnk még nem, így egyhangúan a hippinegyed mellett döntöttünk. Fél ora gyaloglás után (közben a GPS-sel elindultunk gyalog Jyvaskyla felé) eldugtuk a fenykepezőgépeket és bevetettük magunkat a bűn városába. Szerencsére a hippik éppen nyílt napokat tartottak, fesztivál, miegymás. Rengeteg nepáli, kasmíri cuccot lehetett venni baráti áron, én mégis egy Save Christiania kitűző mellett tettem le a voksomat. A ruhák mellett rengeteg növényt lehetett kapni, az eladók egyszerűen kitették a pultokra a portékát. Sokmindent nem láttam már az életemben, de néhány kiló zöldet egy nagy befőttes üvegben még nem. Szerintem említésre méltó, hogy itt is megemlékeztek Michael Jacksonról, pedig ez nem az a szubkultúra, ahova a raegge, dubstep és drumnbass muzsikák közé véletlenül bekeveredik néhány pop szám. Msot viszont a bódékból és házakból is ő szólt, sőt még a szinpadon lévő wanabe beatboxer is újraéertelmezett egy számot a pop királyától. A tisztelet az tisztelet.

Rövid tanakodás után arra jutottunk, hogy fogjuk magunkat, elhagyjuk Koppenhágát és elindulunk Németország felé, majd ahol az éccaka és a fáradtság ér minket, ott majd jól megpihenünk.

Ez a pillanat éjfél körül érte el a lányokat. Én teljesen friss voltam, elemembe éreztem magam és felőlem mehettünk volna akár egyenesen Amszterdamig, viszont abban a pillanatban, ahogy a döntés megszületett, az agyam a “juhé, mindjárt alszunk!” üzemmódba kapcsolt. Innentől kezdve picit rá kellett koncentráljak a vezetésre. Na nem szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy éjfél és éjjel 2 között sikertelenül próbálkoztunk mindennel, majd kettő után sikerült egy szabad szobával rendelkező és nyitva taró hotelt találni Lübeckben: Scandic hotels, luxus lakosztály… jól aludtam, enni meg fogok hónapig.

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie quatre // utolsó

Remélem a végére jutok már a dolgoknak.

Szóval ott maradtunk, hogy Szombat éjszaka jól bezabáltunk, majd hazamenve egy szövet békán röhögtünk mintegy másfél órát, valószínüleg nem a lakótársak legnagyobb megelégedésére.

Másnap sajnos korán fel kellett kelni, Agnieszka ugyanis reggel repült. A repülőtéren érzékeny búcsú után felszállt a LOT lengyel nemzeti légitársaság LO0464 számú járatára Varsó irányába, majd ott átszállt az előbb említett cég LO3887 számú járatára, ami Katowicébe ment. Mindenesetre nem volt egy kellemes érzés, nagyjából másfél éve vagyok vele, kicsit furcsa most, hogy elmegy Spanyolországba. Mindenesetre majd meglátjuk, nem akarom ezzel untanti a nyájas blogolvasókat.

Na a reptér után visszadzsezzelés Koppenhága központjába, majd hála a Vasárnapnak 11 óra 30 percig étlenül (és szomjanul) bolyongtunk. Ekkor egy mexikói étteremben hagytunk egy elhanyagolhatónak éppen nem nevezhető mennyiségű pénzt, cserébe egy elhanyagolható mennyiségű mexikói mittudoménmivel örvendeztettük meg magunkat és a mindenapok monotonitásában elgyötrődött törékeny szervezetünket. Ekkor már gyanús volt, hogy eztán más nem következhet, semmint hazarohanás és jól lefekvés. Így is lett, majdnem sikerült sokat aludni, de sajnos végül nem.

Délutánra már emlékeim szerint csak szieszta, összepakolás és köszönés maradt. Este átvágtattunk a híres, Koppenhágát Malmövel összekötő Oresund hidon rongyos harmincnégy euróért. A hídról annyit érdemes tudni, hogy a leghosszabb egész Európában, ebből sajnos semmit nem láttunk a sötét és a szemerkélő eső miatt. A híd azért elfogyott egy idő után, az eső sajnos nem, nem volt kellemes az első száz kilométer Helsingborg után. Aztán megnyugodtak a természet erői, Gábor testvér is vezetett néhány orát Stockholmba érkezés előtt. A kompra nem kellett, csak néhány órát várni, addig alvászat az autóban, a kompban is hasonlóan ütöttük el az első néhány órát. Furcsa volt, hogy mikor beszáltunk, a kabinunk még nem volt kész, perceket ácsorogtunk a folyosón, míg végre bemehettünk. Nem is lenne baj, ha nem egy órával érkezés előtt álltak volna neki kitakaritani utánunk.
Na mindegy, végül is sikeresen hazaértünk hajnali 1 órára. Másnap azért nem volt túl kellemes a gyárban...

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie trois

Mindentovábbi teketória nélkül jöjjenek a képek:

Adblock

A képek teljen méretükben felejthetetlen élményt ugyan nem nyújtanak, de a részletek gazdagsága miatt kevésbé felejthető, mint a fenti szlájdsó. Hajrá emberek, kattintsunk bátran az beágyazott objektumra!

Izgalmas koppenhágai beszámoló, partie deux // de mostmár tényleg!!

Na szóval sikeresen átkeltünk valami jelentéktelen tengeren a HHFerries komptársaság hathatós segítségével, innen már csak percek (na jó, egy óra) kérdése volt a final destination. Ami mi más lehetett, mintsem a mélyentisztelt háziasszonyunk (w0w) Møntmestervej utcai bérleménye.

Hamar kipakoltunk, bezabáltunk finom paprikáscsirkét, majd gyalog elmentünk egy közeli, de annál füstösebb szórakóhelységbe. Tényleg közel volt, szerintem egy órát sem kellett gyalogolni. Sikerült a barátnénivel végig alázni a teljes magyar különítményt csocsóban. Hát így jártak.

Harmadik nap - Szombat
Rövid, de annál vellősebb étkezés után autóval seperc alatt beromboltunk a központba, ahol mindössze néhány tízpercbe keült kiválasztani egy kellemes árfekvésű (kb 9 EUR) parkolót. Fullextrás járdamelletti hely kerül ennyibe. Az idő nem kedvezett nekünk, nem csak rossz volt, de gyorsan is telt. A városban kószáltunk egy ideig (közben egy órás hajókázásra is meghívtuk magunkat), majd éccaka meglátogattuk a helyi bűntanyát, Christianiát (itt is). Annyira nem rossz a helyzet ahogy hangzik, igazából annyira bűntanya, hogy kb. megtűrt módon lehet zöldhöz és hasishoz jutni. Igazán nem is ez az érdekes, hanem az ott lakók: megannyi 50-60 éves hippi. Furcsa volt látni tipikus skandináv arcokat hippi ruhában, főleg, hogy nem is divathippikről van szó. Akit jobban érdekel a téma, annak a fenti link jó kiindulási pont lehet. Fényképeket sajnos nem készítettem, elég sok kézzel mázolt tábla hívta fel az ember figyelmét, hogy inkább ne fényképezzen. Sikerült ugyanitt belebotlani egy nagy oriáskígyóba is (amit meg is simogattunk), illetve egy rendőrségi razziába is, ami inkább tűnt gyakorlatnak, semmint komoly akciónak, mondom mindezt annak ellenére, hogy sose láttam még egyszerre kb 40 rendőrt rohamfelszerelésben. Hirtelen minden turista kezéből eltűnt a szípó.
Este még étkeztünk egy közelkeleti étkezdében finomságokat...

na most meg majd innen fojtatjuk

Izgalmas koppenhágai beszámoló

Hát ez is véget ért, újabb európai nagyvárosra tehetem fel a pontot. A beszámoló nem tudom mikorra lesz teljesen kész, de már egy napja komponálom. Most is rohanhatok a KOAShoz, hogy adjak vissza egy kulcsot. Hát lehet ílyen körülmények között normálisan blogolni? Meg sem merem említeni, hogy dolgozni is kéne közben. Na mindegy, nem panaszkodom.

Első nap - Csütörtök
Alig mutat 15:00 a számítógép jobb alsó sarka, mi már a kocsiba be és rohanunk Myllyjärvi felé összeszedni Agnieszkát és HDD "MCAD" Coltánt. A kocsi, bár nagy, egész alaposan megtelt a cuccainkkal, de azért szerencsére lehetett vele hasítani. A vezetést jobban bírtam, mint mikor Helsinkiből elhoztuk a jószágot, de azért biztos ami biztos egy jókora darabon inkább JuliÁnusz barát egyengette a Szenvtelen Gekkó útját. Turkuban összeszedtük Gábor testvért, majd a kompon folytattuk az ekszpedíciót. A kompon jó Kelet-európai szokás szerint étkeztünk egy nagyot (részletekbe nem mennék bele, a lényeg az, hogy mi is jól jártunk, a vendéglő is jól járt, de inkább mi jártunk jól).

Második nap - Péntek
A kompból kiviharozva végigdzsezzelve Stockholmon elértünk egy benzinkútig. Az utazást nagyban megkönnyítette Coltán eredeti Nokia E65-ös maroktelefonja, csakúgy, mint egy lengyel haversrác GPS vevője. Szóval elértünk egy benzínkútig, ahol gombóc került mindegyikünk torkába: a haszongépjármű elkezdett csepegni. Az a lenyeg, hogy valamilyen tartályból kifolyt az összes likvid, abban viszont megegyeztünk, hogy ez valószínüleg víz. A tartálynak semmi funkcionalitást nem tudtunk tulajdonítani, főleg, hogy kettő volt belőle, a jobb és a bal hátsó keréknél. És csak a baloldali folyt ki, a jobb oldali pedig amúgy is csontszáraz volt. Mindenesetre jó lenne utána nézni, hogy mi lehetett, de gyanús, hogy kb. semmi.
Sokórányi utazás után elérkeztünk Helsingborgba, ahol kiderült, hogy a híd, amin át akartunk menni, az nem létezik. Szerencsére szerencsésebb fejlődésű ország lévén (Svédországról van szó) gyakori kompjárat üzemelt és így megmenekültünk a vesztéstől.

Innen folytatjuk...

København

Kezd körvonalazódni egy portya a Skandináv félszigeten. A terv, hogy néhányan meglátogatjuk Koppenhágát, Dánia büszke fővárosát és benne WOW mamagésát. Ő ebben a félévben döntött úgy, hogy lelép otthonról és a Skandináv félsziget kapujában néhány hónapot eltölt. Egyelőre még se nekem, se sztárvendégeimnek nem sikerült elérni a leányzót, pedig csak jó lenne tudni, hogy ő mégis mit szól hozzá. Mi már ma a drága munkaszabadidőnkben órákat töltöttünk az útvonal tervezésével, reméljük nem hiábba. Ha minden jól megy, akkor a Nagy Bordó Metalizált Sárkánygyíkkal fogunk menni. Tesztnek jó lesz, annyira nem hosszú az út, hogy nagy baj lenne, ha lerobbannánk valahol útközben, annyira meg van messze, hogy kicsit kipróbáljuk mit tud a jószág. Na meglátjuk mi lesz majd.