Március idusa

Mostanában még az eddieknél is jobban hanyagollak Titeket, nyájas olvasók, de hát ez van, kezdek elszakadni a világhálóról. Természetesen ez nem igaz, de vagy a nagyon vágyott ihlet nem jön, vagy ha az jön, akkor idő nincs, vagy ha az van, akkor meg számítógép nincs. Közben azért zajlik rendesen az élet.

Először is ismerkedés van egy helyi leányzóval, aki finn. És ráadásul kolleganő is.

Másodszor elhatározás van, hogy a következő turisztikai célpont Oroszország, azon belül Moszkva és Szentpétervár lesz. Az idő is ki van már pécézve, Húsvét és környéke. Már alig várom, kár, hogy egy kisebb összeget zárójelbe kellett tenni. De hát ez van.

Harmadszor búvárkodás van, jobb hijján egyelőre elméleti szinten. Beiratkoztam egy búvárfelszerelés tanfolyamra. Darabokra szedjük a berendezéseket, majd megpróbájuk összerakni. Nem mondom, hogy nem érdekes, de érdekesebb vizigyíkokat figyelni a vízben.

az emlegetett vizigyík

Harmad és feledszer fellelkesedve a buvárkodástól elhatároztam, hogy veszek egy jó kis búvárszámítógépet. A választás a Mares cég Nemo Excel modelljére esett.


Negyedszer: elhatároztuk, hogy megnézzük a 100 tagú cigányzenekart piciny kis városunkban. Bár a jegy ára az ütős kategóriába tarozik, de hát mégis csak 100 éhes szájat kell betömni. Meglátjuk milyen lesz, hétfőn majd lehull a lepel.

Ötödször: rájöttem, hogy én szeretek síelni, ezért hamar bevásároltam egy sífelszerelést:

• Head Monster 72 síléc,
• Atomic síbakkancs,
• Columbia sínadrág,
• Exel síbot
• Elan sízsák.

Nem volt nagyon olcsó ahoz képest, hogy kb. 60%-os kedvezmény volt mindenre, viszont ahoz képest, hogy mennyi lenne kedvezmények nélkül, nem is volt olyan drága.

ez most ennyi...

Karácsony éccakája

Most hogy Karácsony estéje van, úgy gondoltam, hogy egy csudaszép finn verssel kedveskedek Nektek, drága olvasók. Kellemes Karácsonyt mindenkinek

Joulu kuulostaa kulkuselta

Joulu tuntuu pumpulilta

Joulu maistuu piparilta

tai namuselta

tai mantelilta.

Joulu näyttää tähtöseltä

Joulu näyttää kynttilältä

Joulu tuoksuu vihreältä

tai punaiselta

tai ruskelta.

Sillä joulukuusi on vihreä

ja kuusen oksan kätkössä

on piparipossun seurana

kirkkaanpunainen omena.

Kaarina Helakisa

Állampolgári kötelesség

Ha már úgy adta a sors, hogy épp az ország fővárosában töltöttem a hétvégét, kihasználtam a remek alkalmat és Gabriella útitársasszonnyal elmentem szavazni. Idejét se tudom, mikor szavaztam legutoljára, de jó hazafihoz méltóan nem mondhatok nemet, ha az ország (és személyesen annak elnöke) hív. A szavazás a román nagykövetségen volt, ahol meglepően gördülékenyen sikerült elintézni mindent. Azt leszámítva, hogy majdnem sikerült a szenátori voksokat tartalmazó dobozt leverni. Kellemes meglepetésként ért viszont, hogy ezúttal nem egy lepattant általános iskolában volt jelenés, hanem egy szép nagy díszteremben: román zászló, kandalló, puccos választási bizottság, két szavazófülke. Szóval látszott a prosperáló jövő. A politizálást elkerülve NEM írom le ide, hogy kire adtam a szavazatomat, de az biztos, hogy nem oda, ahova Gabi. Vagy csak félig.

Ráadásul még egy bakkancsot is vettem! Olasz.

Queen koncert!

Queen koncertre megyek alig nehany ora mulva, meghozza Rigaba! Tudom, hogy a blog hanyagolva van mostanaban, de ezt most muszaj volt megosztani mindekivel. Csokozon es elnezeskeres az ekezetek hianyaert, de ez egy ilyen hely.

Queen reloaded!

Tegnap felfigyeltem, hogy a Queen együttes 50%-a + 1 ember koncertkörútra indul Európában. Ezúton szeretném megkérdezni a drága olvasókat, hogy lenne-e kedve valakinek eljönni a festői Rigába szeptember 19-én? Igen, a koncertre. Lesz muzsika, szórakozás, kacagás. Tudon én, hogy Budapesten is lesz koncert valamikor, de az biztos nem Rigában lesz, mint ez! Szóval csak bátran.

Hétvégi drumandbass megmozdulás

Erősen kontraproduktívra sikeredik ez a nap, már ami a munkát illeti, de igazábol amíg nem válaszolnak meg néhány fundamentális kérdést, addig nem nem nagyon tudok haladni a dolgaimmal, . A hibát a rencerben mértéktelen blogolással igyekszem tovább fokozni, nem kizárt, hogy a következő néhány bejegyzés is ma íródik. Kihasználom viszont a blogger.com nyújtotta lehetőségeket és cseppenként juttatom el a bejegyzéseket a virtuális tér minden mocskos szegletébe. Picit elkanyarodtam a címtől.

Szóval Szombat este ismételten megrendezésre került a Finn rally káros hatásait ellensúlyozni hivatott Beat vs. Rally mulatság. Ezúttal három különböző helyszínen tolták a zenét a hozzáértők, nekem a harmadikhoz vezető ajtót nem sikerült megtalálni a rendelkezésre álló négy óra alatt. Bár nem tudom, hogy ez bármilyen módon összefüggésbe hozható-e az elfogyasztott alkohol mennyiségével. A fő szinpadon raggie és raggaeton volt a fő attrakció, a mellékszálon drummandbass és, ezt hígítandó, másfél óra goa volt a terítéken. Eddig nekem fogalmam sem volt, hogy ebben a nagy faluban ilyen muzsikát hallgatnak az emberek, arról nem is beszélve, hogy én ilyen bulin részt fogok venni. Mindegy, véletlen, vagy nem véletlen, meglepően jó volt. (aki még életében nem hallott ilyet, az középső gombbal kattintson ide). A lemezjátszónál jófej emberek tekerték a potmétereket, mi pedig kitartóan égettük a zsírt, amíg ki nem tették a szűrünket. Ez a pillanat sajnos Finnországban fél három és három óra között szokott eljönni és ez valóban nem oké. Ez a buli megérte a befektetett energiát.

Achtung! Részleges napfogyatkozás

Jó 14 perc múlva részleges napfogyatkozás lesz Jyväskylä-ben, mindenkit szeretettel várok, szállás van, kaját meg adok.

Ollé!

Eljött a nagy pillanat, amikor a gyötrelmek (legalábbis részben) véget érnek. Ma sikerült megkaparintani a finnországi diplomámat, ami egyértelműén bizonyítja, hogy én immár mérnök , mitöbb BSc vagyok! Hogy a mérnök hogyan jött ki nekik, azt nem tudom, mindenesetre nagyon nem zavar, mitöbb kellemesen érint. Azóta ízlelgetem a "dumnu' inginer Bara Lehel" megszólítást, de az igazat megvalva még nem vagyok teljesen biztos benne.
Az oklevél melléklete egyébb csemegével is szolgál: kiderül belőle, hogy én a képzést finnül végeztem. Ez azért nagyjából egyenértékű lehet egy felsőfokú finn nyelvvizsgával is. Sajnos ez csak eme bejegyzés írása közben tudatosult bennem, ezelőtt már egy villanypostával rászoltam a titkárságra/tanulmányi osztályra, hogy legyenek szívesek nekem egy normális papírt adni.

ui: az otthoni élmények még mindig nincsenek kellőképpen dokumentálva, a tervek viszont már a tervezőasztalon fekszenek.

Egy év az nem kettő

Erre jöttem rá a napokban, amikor is megfigyeltem, hogy épp egy éve kezdtem el írni ezt a nagyszerű, ámde annál értelmetlenebb blogot. Bár sok mindenről írhatnék (és fogok is talán), egyelőre inkább mutatok még egyébb egy éves dolgokat, hogy mindenki a csodájára járhasson. Íme:

Katica egy éves, és minden örömét a lekvárban találja

Károly, a félintelligens háztartási gépezet megpihen


Romboló, a hangyász,
5 perccel mielőtt megette volna a képen látható piros virágokat

Kázmár, a haszonjármű, épp olyan, mint egy naposan

Beátán, a lámán, nem fog az idő vasfoga
(a lámákra majd egyszer még visszatérek)

Renáta, a mindig éhes, aki a keresztelő után a vallásban találta meg önmagát

Tibor

és végül, de nem utolsó sorban:

Renáta, a gyík, akinek fogalma sincs miről van szó, mert nem elég intelligens hozzá

Pikkujoulu

Már napok óta az új lakásban zabhegyeznék, ha legalább arra lenne egy kis időm. A vackok átcuccolása ezen a héten is folyamatosan történt, igaz jóval kisebb intenzitással. Tegnap azért sikerült áthozni három bicajt az autóba és néhánytíz kiló egyébb cuccot. Ennek folyományaként már éjjel fél 11-kor otthon voltam készenléti állapotban. 11 után aztán biztos ami biztos alvás következet, vigyázó szemeim a mai napra vetettem: céges kiskarány buli! Ennek a jelentőségét a világ többi része valószínűleg nem tudja a helyén kezelni, de itt fontos éves megmozdulás. Általában minden szinten szervezõdik egy ilyen buli és, ha minden jól megy, akkor nem ütik egymást. Néhány napja volt a Roninmaki-s karácsonyozás, mára pedig a cégünk eseménye van beütemezve. Egyesek szerint ez csak egy újabb indok az ivászatra, de ezt a véleményt én nem osztom: nagyon meghitt légkörben a féktelen ivászatot megelõzi a féktelen evésztet.

Közben nehezen, de megírtam a tavalyi szakmai gyakorlatom beszámolóját is a héten. Már csak alá kéne írja a főnök, aztán mehetnénk diplomát igényelni. Eccerűen naccerű...

Tegnap kiderült, hogy az egyik haversrác a gyárból le fog lépni jövő hónap közepétől. Nagy pech, de legalább valakinek jobb lesz ezentúl. Mindenesetre itt az idő elgondolkodni lassan, hogy mi legyen a közeljövőben. Amint rájövök, megírom ide. Addig is kellemes hétvégét mindenkinek.

Képek

És akkor íme a beígért fotók:

Az év eseménye Jyväskyläben

A hétvége nagy dolog Nagyfalu életében. Finn rally volt ugyanis, ami állítolag a világbajnokságban is komoly szerepet játszik. Mivel engem nagyon hidegen hagy az egész, majdhogynem ellenzem is, ezért a részletekbe nem mennék bele, ajánlott olvásmány a google mellett pappz kollegának ez, ez, ez, ez és ez a bejegyzése. Csak, hogy egy pipát tehessek az esemény mellé, kilátogattunk a díjkiosztóra. Az első óra után viszont meguntam és elhagytam a helyszínt. Az még feltűnt, hogy épp mikor leléptünk, akkor döcögött be a finn nyertes autója, hatalmas ováció közepette.

Képek itt:

Adblock

Annál érdekesebb volt a szombati nap, amikor nagy városbeli biciklizés közepette belebotlottunk egy anti rallys megmozdulásba. Na végre valami nekem való dolog: jó zene, csupa furcsa ember. Igazából nem voltak nagyon sokan, de az a néhány arc magáért beszélt. A "Reclaim the streets" mozgalom keretlében szerveződott a buli. A fő, félig meddig vállalható mondanivaló, hogy mi a szarnak pocsékolni a benzint felesleges dolgokra, amikor a világ erőforrásai végesek, találhatnánk értelmesebb dolgot is. Aki többet akar megtudni a szervezetről, az próbálkozhat a saját weboldalon, illetve a wikipedián. 1-2 óra lézengés után a barátnőm kicsit megunta az ándergránd elektronikus zenét, úgyhogy elhagytuk a helyszínt. Viszont ennek tiszteletére otthon egész este jómuzsikát hallgattam.


Itt vannak a képek!

Adblock

Reclaim the streets!

Megkésve bár, de: Juhannus

Tudom, hogy csak egy hónap telt el, és azt is tudom, hogy szinte senkit sem érdekel már, és azt is tudom, hogy nagyon lusta vagyok, de elkészült véges-végre egy rövid képi beszámoló a nyári napfordulós történésekről.

Röviden: a napforduló előtti péntek Finnországiában de facto szabadnapnak, hivatalosan nem az, de minden cég megadja a dolgozóinak. Szóval ezt kihasználva még csütörtökön leléptünk a cég nyaralójába (emlékeztetőül). Első adagban 10-en mentünk, majd másnap négyen leléptek egy fesztiválra, helyettük jött másik négy.

A szigetet meglepő módon csak csónakkal lehetett megközelíteni, ezúttal csakis magunkra hagyatkozhattunk (Furcsa így belegondolni, hogy jánusz mesterrel mi vagyunk a legtapasztaltabb hajósok a 14 ember közzül, miközben igazából sz*rt sem értünk hozzá. De hát valakinek el kellett vezetnie a jószágot).

Közben találtam nagyon találó bejegyzéseket a blogomban az akkori eseményekről.

A szigeten nagyjából állandóan működött a szauna, zene és élelem. Megfelelő az ilyen városi puhányok-nyavajásoknak való hely.

Mivel továbbra is lusta vagyok, ezért inkább jöjjenek a képek:



Három képet pazo mestertől nyúltam le (akit érdekel kicsit hoszabb és talán bővebb beszámoló az eseményről, az próbálkozzon itt (szigorúan a második nap))

Péntek

Még mindig a múlt héten vagyunk. Csütörtököt kiheverve másnap már hajnlai 9-kor felkeltem és bevonultam az oskolába mítingelni a szingapúri túrát vezető tanárral. Én voltam ugyanis a pénzt kezelő jóember a mindenki között. Eljött a végső elszámolás ideje. A míting fél 10-re volt megbeszélve, 10-re már a tanár is megjelent. Előtte negyed órával azért felhívtam telefonon, hogy nincs-e találkája velem fél 10-től? A válasz: de igen, megfelel-e nekem az időpont? Nekem tökéletes, főleg így negyed órával utánna. Viszont az elkövetkező 4 órában sikerült elintézni a 30 percesre tervezett feladatot, utána pedig a munka nehezebbik felét megfogva 2 és fél teljes órán keresztül robotoltam az energiaháromszögben.

Napközben Juhász kollega már zaklatott, hogy este a szó legszorosabb értelmében le kéne dzsezzelni a városba. Nagyfaluban éppen summerjazz fesztivált tartanak, mindennap megannyi koncert. A pénteki azért volt különleges, mert egy magyar zenekar húzta. Egész konkrétan a Lantos Zoltán Mirrorworld kvartett. Az úriember hegedűvirtuóz: pengette, vonta, nyúzta és tekerte a szerszámot. Ráadásul személyreszabott tizenvalahány húros eszközét is bemutatta. Harmónia minden mennyiségben.

A négyes második tagja Borbély Mihály, fúvoshangszeresmindenes. Mindent, amit meg lehetett fújni, hát ő megfújta. A végén még az is kiderült, hogy a debreceni egyetem jazzklubja által szervezett kurzuson is tartott egy órat annak idején (onnan volt nekem ismerős).

A dobos / ütőshangszeres / bádogos / indiai mittoménmis úriember személyében Horváth Kornélt tisztelhettük. Nagyon széles palettát vonultatott fel, legkülönösebbnek azt mondanám, amikor egy bádogkinézetű bádogot olyan módon kezdett el csapkodni, hogy azt kerestük, hogy honnan jön a dallam. Hát onnan jött. Mély benyomás mindenesetre.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban meg kell említeni Lukács Miklós cimbalommestert. Talán ő volt az, aki miatt én elhatároztam, hogy elmegyek a koncerte. Nemcsak, hogy imádom a cimbalmot, de a fent említett úriember különösképen fontos szerepet tölt be a magyar cimbalomtársadalomban: benne tiszteljük az Anima Sound System rulezzenekar We Strike! című albumának a cimbalmosát. A CD-mre a végén sikerült is egy aláírást szerkeszteni a művész úrtól. Kiderült, hogy ő akkor látta előszőr ezt a CD-t és a számokat sem hallotta készen, bevonult a stúdióba, feljátszotta a dallamot, majd távozott. Az Anima frontember meg állítólag ígért neki egy tiszteletpéldányt, de ez mindmáig várat magára.

A koncert végén még szóbaelegyedtünk velük, nagyon közvetlen emberek, teljesen meglepődtek, hogy magyarokkal találkoztak.

Ami a koncert körülményeit illet: kicsit felborult bennem a csütörtökön felálló kép a finnekről: néhányan szinte végig beszélgették a koncertet, az elején a zenekar külön megkért mindenkit, hogy fejezzék be, mert nem tudják elkezdeni. És most 60-70 éves emberekről van szó. Nagyon olyan érzésünk volt, hogy ők csak lejöttek sörözni, de egy dzsezz-zenekar megzavarta őket. Nem általánosítok azért, mindössze néhány emberről volt szó, de akkor is furcsa. A koncert végén a szervezőbizottság pedig mindenkit egyenként megkért, hogy vagy fizet 6 pénzet ráadásként a következő performanszra, vagy pedig lesz kegyes és távozik. Megemlítve ezt a kocsma előtt a zenekarunknak, nem akarták elhinni. Szerintem erre sem lehet felkészülni.

Majd hazamentünk.

Buli a fonóban!

Felhívom tisztelettel minden érdeklődő érintettett, hogy Nagyfaluba érkezik a finn popipar elnyűhetetlen félistene, a mindig vidám és jókedvű fenegyerek, a finn Aradszky László, az örökifjú Danny. Őszintén megmondva nem lep meg, hogy most a nyájas olvasók 95%-nak fogalma sincs róla, hogy miről van szó, ezért jöjjön, aminek jönnie kell:




Kötelező olvasmány pedig itt. Mindenkit szererettel várunk.

Windóz Vista

Pillanatban fejezi be az író a Vista install dvd-t, úgyhogy azon nyomban neki is kezdek a telepítésnek. Fogalmam sincs mikor lesz megint internetem... de hátja minden simán megy

Finn bázislabdajáték

Sikerült végre eljussak egy finn bézból meccsre. Nem mondom, hogy egy nagy álmom vált ezzel valóvá, mert nem vált nagy álmom valóvá.

A meccsről így egészében nem tudnék nyilatkozni, talán azért, mert félidőben a hideg miatt hazamentünk (lehet nem félidő volt, mindenesetre valami végetért).

A játékról se tudnék sok minden elmondani, sajnos a végére se sikerült teljesen kibögözni a szabálykönyvet. Akit érdekel a játék menete, az itt többet olvashat (pz mester megmondja). A lényeg, hogy szegény játék picit unalmasnak tűnt, főleg az első 30 perc után, amikor is abbahagytuk a szakadatlan röhögést. Furcsán hat az emberre, amikor nem tudja mit, de valamit vár, viszont mikor bekövetkezik, akkor rájön, hogy még most sem tudja mit várt, de hogy nem ezt, az tuti. Én például nem számítottam arra, hogy egy építkezésnyi baseballcsapat épp se nem futó, se nem ütő része egy emberként ordibál, amikor az ellenfél dobójátékosa meglendíti a labdát, vagy csak éppen ijesztget.

Attól tartok én a képességeimmel az élményt nem tudom megfelelő módon tolmácsolni, ezért jöjjön néhány sikeresebb kép:

dobbantás a fotóalbumba

illetve néhány kevésbé sikeres videó:

Este meg megvertük COD-ban a lengyeleket!!!! Végre...

Reset

Elnézést kérek mindenkitől, de kénytelen voltam kicserélni a blogom kinézetét, mert megerősített információk alapján az Internet Explorer 6.0 megadta magát a gondosan összetákolt kinézetemnek. Ezért egyelőre jobb híjján egy kevésbé testreszabható, de legalább remélhetően stabil bőrt húzok a blogra.

Szombat óta nem jelentkeztem, persze ennek is meg van az oka: a legfontosabb, hogy nem történt semmi érdekes. Még ezen a napon, a jólmegérdemelt úszás után csepp pihenés (közben jól belamározáss, köszönet érte Sándornak, a nap szponzorának, aki olyan élelmet varázsolt, hogy még mindig nyögök a gyönyörüségtől), majd szemrevételeztük a KOAS Tenant Council által szervezett grillezést. Ingyért lehetett makkarát kapni csakúgy, mint puncsot, csakis a készlet erejéig. Megismekedtünk néhány zöldfülüvel is, persze csak az, aki vette a fáradtságot és levontatta magát lifttel az épület mellé. Mi konkrétan 8:27 perckor léptünk le, hamar be kellett izzítani a vasat egy jó kis gémre. Újabban a Call of Duty fedőnevű lövöldözős játékkal ütünk agyon egy órát naponta az időnkből. Hálózatban játszunk, általában hat ember, akik két csapatba szerveződnek. Ez alapjén egy lengyel és egy magyar osztag öli halomra egymást a virtuális világban, szigorúan az évszázados lengyel-magyar barátság jegyében. Általában borul a papírforma és a nagyhatalmi babérokra törő magyar különítményt szarrá veri a lengyel tized. Bár egyre kisebb a különbség, sajnos még esélytelen a fordítás. De dolgozunk az ügyön, ha változás állna be, mindenképpen értesítem a mélyentisztelt nagyérdeműt.

Másnap, Vasárnap, a napra való tekintettel nem játszottunk COD-ot, ezzel megszakadt a 6 napos sorozat (ma este is megszakadt). Cserébe szenvedtünk Pazo kollega gépével, de sajnos nem nagyon jutottunk előbbre, úgyogy vegül az "Intallálj új Winfost!" jótanáccsal engedtem útjára.


Ma abszolút semmi nem történt, hacsak nem számít, hogy dolgoztam (a szó legszorosabb értelmében), elmentem venni néhány kiló chilei almát és narancsot, majd pj kollegával rohantunk egy cseppet.

Ajánlom magamat!

Vappu

Tradicionális finn májusköszöntő. Idén nem volt jó... Nagyon nem!

Ma

Kedves jyvaskylai polgártársak!

Tisztelettel felhívom mindenki figyelmét, hogy ma, április 28-án a jyvaskylai Ilokivi szórakozóhelyen egész estét betöltő zenés esemény kerül megrendezésre. Baráti árak és kellemes légkör várja a kultúráltan szórakozni vágyókat.

A zúzda 22:00-kor várja a kedves vendégeket tárt ajtókkal. Bővebb információ a helyszínen, személyesen telefonon, vagy pedig itt.