Költözés

Lassan, de biztosan átcuccolom a dolgaimat. Mindet! Hihetetlen mennyi nyavajám van, aminek új helyet kéne találni. Sajnos nem tudom kidobni a kevésbé fontos dolgokat, ezzel a ritka, de hasznos képességgel nem rendelkezem. Fogakat összeszorítva és Bródy János örökzöldjét hallgatva hányom be a kitört hegyű ceruzát, fejetlen viaszmackót és savjától már megszabadult elemet egy zacskóba, hogy majd helyet találjak nekik az új otthonban. A hét minden napján jártam már ott, mindig sikerült néhány táskányi púdert átszállítani, de csak nem akar fogyni. Bár már látszik az alagút vége. Igazából nem is, de hétfőn meg kell szabaduljak a régi lakás kulcsától, ezért muszáj látszania neki.

Közben azért, szombat ide vagy oda, bejöttem dolgozni egy csöppet, rámférnek a drága ledolgozott órák. Ritka, de szinte még élvezem is a mai napot, sikerült olyan elfoglaltságot találjak magamnak, ami nemcsak, hogy nem untat, de még a gyár érdekeivel is találkozik: megoldás kerestetik egy nagyívű weboldal menürendszerére. A csavar ott van benne, hogy a menünek át kéne ívelődnie egy frame-en egy másikra. Vannak érdekes megoldások, de mindegyik fájni fog.

Közben olvadunk is, a drága idei hónak szinte már nyoma sincs, csak pocsolya meg sártenger.

ui: valójában a savjától megszabadult elemet kidobtam, de a többi mind egy szálig igaz!