Erősen kontraproduktívra sikeredik ez a nap, már ami a munkát illeti, de igazábol amíg nem válaszolnak meg néhány fundamentális kérdést, addig nem nem nagyon tudok haladni a dolgaimmal, . A hibát a rencerben mértéktelen blogolással igyekszem tovább fokozni, nem kizárt, hogy a következő néhány bejegyzés is ma íródik. Kihasználom viszont a blogger.com nyújtotta lehetőségeket és cseppenként juttatom el a bejegyzéseket a virtuális tér minden mocskos szegletébe. Picit elkanyarodtam a címtől.
Szóval Szombat este ismételten megrendezésre került a Finn rally káros hatásait ellensúlyozni hivatott Beat vs. Rally mulatság. Ezúttal három különböző helyszínen tolták a zenét a hozzáértők, nekem a harmadikhoz vezető ajtót nem sikerült megtalálni a rendelkezésre álló négy óra alatt. Bár nem tudom, hogy ez bármilyen módon összefüggésbe hozható-e az elfogyasztott alkohol mennyiségével. A fő szinpadon raggie és raggaeton volt a fő attrakció, a mellékszálon drummandbass és, ezt hígítandó, másfél óra goa volt a terítéken. Eddig nekem fogalmam sem volt, hogy ebben a nagy faluban ilyen muzsikát hallgatnak az emberek, arról nem is beszélve, hogy én ilyen bulin részt fogok venni. Mindegy, véletlen, vagy nem véletlen, meglepően jó volt. (aki még életében nem hallott ilyet, az középső gombbal kattintson ide). A lemezjátszónál jófej emberek tekerték a potmétereket, mi pedig kitartóan égettük a zsírt, amíg ki nem tették a szűrünket. Ez a pillanat sajnos Finnországban fél három és három óra között szokott eljönni és ez valóban nem oké. Ez a buli megérte a befektetett energiát.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bulaj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bulaj. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. augusztus 4., hétfő
2007. november 11., vasárnap
2007. november 10., szombat
Céges esemény
Nagy nap volt a gyárban tegnap, az IT részleg (igen, mi) kettőkor abbahagyta a munkát, összedugta a fejét és megpróbált jobbnál-jobb ötletekkel előhozakodni, majd elment egy ebédlőbe, ahonnan az út egy játékterembe, majd ezután a jyvaskyla-i szórakoztatóipar megkerülhetetlen bástyájába, a Gigli Marlinba vezetett. Na de lássuk az elejétől:
Először is sikerült késéssel érkezni az eseményre, mert ismét lehelletmintát kellett adjak egy laboratóriumnak, hátha eltűntek belőlem a helicobaktériumok (amit én sajnos erősen kétlek). Tíz perces késéssel sikerült bejutni az első fújásra, majd valamilyen narancslébe oltott szérumot kellett megigyak és fél óra várakozás után ismét bele kellett fújjak egy zacskóba. Ezután még összeszedtem Gabit is, aki a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően ugyanarra az időponta volt előjegyezve, persze más épületbe és más vizsgálatra. Bár hivatalosak voltunk a céges eseményre, az ovoslást nem lehetett elhalasztani, mert jövő héttől sztrájk (a pletykákkal ellentétben itt is sztrájkolnak az emberek). A céges esemény első két órája szerencsére hamar eltelt. Aztán jött a szaunázás, szabad program, Zselé kollega felvetette, hogy ő mennyire szeretne pálinkát inni, nosza hamar elrepültünk egy kis mintáért János testvérrel. Az eredmény fenomenális volt: teljes elutasítás a finnek részéről, mindössze egy emberen látszott, hogy nem tudja eldönteni, szereti-e vagy sem.
Mindegy, könnyen túltettük ezen magunkat, lehet a ránk váró ingyen vacsora a falu főutcájában fekvő Old Bricks vendéglőben is segített ebben. Az élelem elsőosztályú volt, én harmadmagammal a Big Bull kódnevű elemózsiát választottam, kisérőnek pedig két pohár 9%-os trappista sört, csakis a változatosság kedvéért. Szerény becslésem szerint mintegy 40 helyi készpénzbe fájtam a cégnek. Sebaj, kaja után atcuccoltunk a mellettünk lévő kaszinóba, ahol néhány óra alatt sikerült magamat megszabadítani egy kisebb mennyiségű készpénztől. Egyszer élünk, irány a Gigglin Marlin. Érdekes, hogy én eddig még egyszer se voltam itt az elmúlt két év alatt, kivéve egy végigizgult Svédország-Finnország hokidöntőt, de ez az esemény annyira nem olvad bele a helyiség szellemiségébe. A buli nem volt külöbösebben rossz, sok kollegát láttam táncolni, ami már önmagában megér egy misét. Izgalom is jutott, ugyanis eltűnt az egyik kedvenc felsőm. Már kezdtem lemondani róla és egy világ is rogyadozott bennem Finnországgal tekintetben, amikor a ruhatárban megtaláltam. Gondolom valaki lenyúlta abban a hitben, hogy az övé, majd mikor rájött, hogy mégsem, nem tartotta meg. Érdekes szokásrend: nem elvesznek egy dolgot, ha az nem övék, hanem ha nem az övék, akkor nem veszik el. Nehéz ezt megszokni... Négykor kitették a szűrünket, ugyhogy más nem maradt, mint egykiadós alvás délután 3-ig.
Képek is jönnek holnap...
Először is sikerült késéssel érkezni az eseményre, mert ismét lehelletmintát kellett adjak egy laboratóriumnak, hátha eltűntek belőlem a helicobaktériumok (amit én sajnos erősen kétlek). Tíz perces késéssel sikerült bejutni az első fújásra, majd valamilyen narancslébe oltott szérumot kellett megigyak és fél óra várakozás után ismét bele kellett fújjak egy zacskóba. Ezután még összeszedtem Gabit is, aki a véletlenek szerencsés összejátszásának köszönhetően ugyanarra az időponta volt előjegyezve, persze más épületbe és más vizsgálatra. Bár hivatalosak voltunk a céges eseményre, az ovoslást nem lehetett elhalasztani, mert jövő héttől sztrájk (a pletykákkal ellentétben itt is sztrájkolnak az emberek). A céges esemény első két órája szerencsére hamar eltelt. Aztán jött a szaunázás, szabad program, Zselé kollega felvetette, hogy ő mennyire szeretne pálinkát inni, nosza hamar elrepültünk egy kis mintáért János testvérrel. Az eredmény fenomenális volt: teljes elutasítás a finnek részéről, mindössze egy emberen látszott, hogy nem tudja eldönteni, szereti-e vagy sem.
Mindegy, könnyen túltettük ezen magunkat, lehet a ránk váró ingyen vacsora a falu főutcájában fekvő Old Bricks vendéglőben is segített ebben. Az élelem elsőosztályú volt, én harmadmagammal a Big Bull kódnevű elemózsiát választottam, kisérőnek pedig két pohár 9%-os trappista sört, csakis a változatosság kedvéért. Szerény becslésem szerint mintegy 40 helyi készpénzbe fájtam a cégnek. Sebaj, kaja után atcuccoltunk a mellettünk lévő kaszinóba, ahol néhány óra alatt sikerült magamat megszabadítani egy kisebb mennyiségű készpénztől. Egyszer élünk, irány a Gigglin Marlin. Érdekes, hogy én eddig még egyszer se voltam itt az elmúlt két év alatt, kivéve egy végigizgult Svédország-Finnország hokidöntőt, de ez az esemény annyira nem olvad bele a helyiség szellemiségébe. A buli nem volt külöbösebben rossz, sok kollegát láttam táncolni, ami már önmagában megér egy misét. Izgalom is jutott, ugyanis eltűnt az egyik kedvenc felsőm. Már kezdtem lemondani róla és egy világ is rogyadozott bennem Finnországgal tekintetben, amikor a ruhatárban megtaláltam. Gondolom valaki lenyúlta abban a hitben, hogy az övé, majd mikor rájött, hogy mégsem, nem tartotta meg. Érdekes szokásrend: nem elvesznek egy dolgot, ha az nem övék, hanem ha nem az övék, akkor nem veszik el. Nehéz ezt megszokni... Négykor kitették a szűrünket, ugyhogy más nem maradt, mint egykiadós alvás délután 3-ig.
Képek is jönnek holnap...
2007. május 14., hétfő
Reset
Elnézést kérek mindenkitől, de kénytelen voltam kicserélni a blogom kinézetét, mert megerősített információk alapján az Internet Explorer 6.0 megadta magát a gondosan összetákolt kinézetemnek. Ezért egyelőre jobb híjján egy kevésbé testreszabható, de legalább remélhetően stabil bőrt húzok a blogra.
Szombat óta nem jelentkeztem, persze ennek is meg van az oka: a legfontosabb, hogy nem történt semmi érdekes. Még ezen a napon, a jólmegérdemelt úszás után csepp pihenés (közben jól belamározáss, köszönet érte Sándornak, a nap szponzorának, aki olyan élelmet varázsolt, hogy még mindig nyögök a gyönyörüségtől), majd szemrevételeztük a KOAS Tenant Council által szervezett grillezést. Ingyért lehetett makkarát kapni csakúgy, mint puncsot, csakis a készlet erejéig. Megismekedtünk néhány zöldfülüvel is, persze csak az, aki vette a fáradtságot és levontatta magát lifttel az épület mellé. Mi konkrétan 8:27 perckor léptünk le, hamar be kellett izzítani a vasat egy jó kis gémre. Újabban a Call of Duty fedőnevű lövöldözős játékkal ütünk agyon egy órát naponta az időnkből. Hálózatban játszunk, általában hat ember, akik két csapatba szerveződnek. Ez alapjén egy lengyel és egy magyar osztag öli halomra egymást a virtuális világban, szigorúan az évszázados lengyel-magyar barátság jegyében. Általában borul a papírforma és a nagyhatalmi babérokra törő magyar különítményt szarrá veri a lengyel tized. Bár egyre kisebb a különbség, sajnos még esélytelen a fordítás. De dolgozunk az ügyön, ha változás állna be, mindenképpen értesítem a mélyentisztelt nagyérdeműt.
Másnap, Vasárnap, a napra való tekintettel nem játszottunk COD-ot, ezzel megszakadt a 6 napos sorozat (ma este is megszakadt). Cserébe szenvedtünk Pazo kollega gépével, de sajnos nem nagyon jutottunk előbbre, úgyogy vegül az "Intallálj új Winfost!" jótanáccsal engedtem útjára.
Ma abszolút semmi nem történt, hacsak nem számít, hogy dolgoztam (a szó legszorosabb értelmében), elmentem venni néhány kiló chilei almát és narancsot, majd pj kollegával rohantunk egy cseppet.
Ajánlom magamat!
Szombat óta nem jelentkeztem, persze ennek is meg van az oka: a legfontosabb, hogy nem történt semmi érdekes. Még ezen a napon, a jólmegérdemelt úszás után csepp pihenés (közben jól belamározáss, köszönet érte Sándornak, a nap szponzorának, aki olyan élelmet varázsolt, hogy még mindig nyögök a gyönyörüségtől), majd szemrevételeztük a KOAS Tenant Council által szervezett grillezést. Ingyért lehetett makkarát kapni csakúgy, mint puncsot, csakis a készlet erejéig. Megismekedtünk néhány zöldfülüvel is, persze csak az, aki vette a fáradtságot és levontatta magát lifttel az épület mellé. Mi konkrétan 8:27 perckor léptünk le, hamar be kellett izzítani a vasat egy jó kis gémre. Újabban a Call of Duty fedőnevű lövöldözős játékkal ütünk agyon egy órát naponta az időnkből. Hálózatban játszunk, általában hat ember, akik két csapatba szerveződnek. Ez alapjén egy lengyel és egy magyar osztag öli halomra egymást a virtuális világban, szigorúan az évszázados lengyel-magyar barátság jegyében. Általában borul a papírforma és a nagyhatalmi babérokra törő magyar különítményt szarrá veri a lengyel tized. Bár egyre kisebb a különbség, sajnos még esélytelen a fordítás. De dolgozunk az ügyön, ha változás állna be, mindenképpen értesítem a mélyentisztelt nagyérdeműt.
Másnap, Vasárnap, a napra való tekintettel nem játszottunk COD-ot, ezzel megszakadt a 6 napos sorozat (ma este is megszakadt). Cserébe szenvedtünk Pazo kollega gépével, de sajnos nem nagyon jutottunk előbbre, úgyogy vegül az "Intallálj új Winfost!" jótanáccsal engedtem útjára.
Ma abszolút semmi nem történt, hacsak nem számít, hogy dolgoztam (a szó legszorosabb értelmében), elmentem venni néhány kiló chilei almát és narancsot, majd pj kollegával rohantunk egy cseppet.
Ajánlom magamat!
2007. február 19., hétfő
Jóétvágy
Bár már egy nap eltelt, nem mehetek el szó nélkül egy szombat esemény mellett: olyan jót ettem, hogy le a kalappal. Első fogás valami zöld leves volt, egy csepp hússal, az egész pedig megbolondítva egy hagyományos népnemzeti Maggi kockával. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt benne néhány csupor friss csapvíz. Második fogás pizza volt, de én még a szájban ily könnyen omló pizzatésztát nem ettem Nagyfaluban. Állítólag kimaradt belőle a tojás. Köszönet a négy konyhatündérnének és a két konyhatündérnek. Egyszer valamikor valahogy meghálálom... csempész becsszóra!
Az evészet után sakkfeladványokkal ütöttük el az időt, ami nem igaz.
2007. február 17., szombat
Ez is megvolt!
Na megtörtént tegnap az esemény, a zene horzsolt, minden rendben volt nagyjából. Az egyetlen különbség egy lovardai partihoz képest, hogy 10x kevesebb ember van és 2x rövidebb ideig tart. Van még mit dolgozni a finnugor pszeudo-rokonainknak. Szóval a buli jó volt, kár, hogy egy jól meghatározott pillanatban rosszul léptem és most a bokám bánja. Tavaly sikerült kivégezni hódeszkázás közben a jobbot, most a balon volt a sor.
Na mindegy, talán most nem fog 1+ évet tartani a rehabilitáció. A tegnap esti hepajról itt található néhány fénykép, hála Pavol kollegának.
Sajnos nem sikerült lekapni, de ilyet én még nem láttam- Egy adott pillanatba két tolókocsis srác berombolt a táncparketre és elkezdtek mozogni. Nagyon élmény volt. Naponta találok egy kis apróságot és rájövök, hogy más világ ez itt. És 3/4 arányban jobban csinálják.
Na mindegy, talán most nem fog 1+ évet tartani a rehabilitáció. A tegnap esti hepajról itt található néhány fénykép, hála Pavol kollegának.
Sajnos nem sikerült lekapni, de ilyet én még nem láttam- Egy adott pillanatba két tolókocsis srác berombolt a táncparketre és elkezdtek mozogni. Nagyon élmény volt. Naponta találok egy kis apróságot és rájövök, hogy más világ ez itt. És 3/4 arányban jobban csinálják.
2007. február 16., péntek
Ma este zúzás
Tudom, hogy későn szólok, de akit érdekel, az jöjjön ma este az Ilokivi-be, ahol kötelező dob's'basszus megmozdulás lesz. Aki lusta ide kattintani, annak a ma esti program:
DJt:
Physics (Metalheadz, Midnight Sun, Fokuz, Blindside/Hki)
Kaleb (Midnight Sun, Defunked, Phuturistic Bluez/Hki)
Chris Robin (J-Funk/Jkl)
Chemistry (Usva/Tku)
Introuble (Usva / Jkl)
Kedvcsinálónak: Metalheadz label-ről annyit ildomos tudni, hogy Goldie alapította és rajta kívül ilyen emberek termelnek ott zenét többek között: Photek, Dillinja, Adam F, Source Direct, Ed Rush & Optical, Blame.
Szóval aki teheti és nem sajnálja az öt local creditet, az mindenképpen jelenjen meg. Olyan ritkán adódik ilyen jellegű zene Nagyfaluban, hogy ki kell használni mindent.
DJt:
Physics (Metalheadz, Midnight Sun, Fokuz, Blindside/Hki)
Kaleb (Midnight Sun, Defunked, Phuturistic Bluez/Hki)
Chris Robin (J-Funk/Jkl)
Chemistry (Usva/Tku)
Introuble (Usva / Jkl)
Kedvcsinálónak: Metalheadz label-ről annyit ildomos tudni, hogy Goldie alapította és rajta kívül ilyen emberek termelnek ott zenét többek között: Photek, Dillinja, Adam F, Source Direct, Ed Rush & Optical, Blame.
Szóval aki teheti és nem sajnálja az öt local creditet, az mindenképpen jelenjen meg. Olyan ritkán adódik ilyen jellegű zene Nagyfaluban, hogy ki kell használni mindent.
2007. február 12., hétfő
Altfatter Zoli boldog születésnapja
Energiát és munkaórát nem kímélve elkészült a fotóalbum a szombat esti Myllyjärvi-s buliról, ahol is Altfatter Zoltánt gyűltünk össze dicsőíteni, ugyanis 24 éves lett (állítólag, senki se tudja biztosan, de azt suttogják szerte középkelet-európában, hogy ez az a méltán híres dátum). Volt nagy eszem-iszom, dínom-dánom, emberek is szép számmal. Kedvcsinálónak álljon itt egy kedves marhapásztor barátunk jól sikerült képe:
További fotókért tessék szépen ide kattintani és elmerülni a tömény gyönyörben és szemet kápráztató fenyképekben. A fótók egy nem elhanyagolható hányada PappZ kezemunkája, gratulációkat és virágcsokrokat az ő címére tessék sziveskedni küldeni! Női fehérneműket még mindig szerettel várok.
Lajos, a hobbikertész
További fotókért tessék szépen ide kattintani és elmerülni a tömény gyönyörben és szemet kápráztató fenyképekben. A fótók egy nem elhanyagolható hányada PappZ kezemunkája, gratulációkat és virágcsokrokat az ő címére tessék sziveskedni küldeni! Női fehérneműket még mindig szerettel várok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)