And we are all exclusive travellers

Az ígéret szép szó, ha autóval mennek utána. Ennek jegyében bemutatkozik egy új szolgáltatás, ami információt szolgáltat rólam, amint utazok itt, ott vagy éppen amott. Itt lehet megtalálni. Egyelőre angolul van, de ahogy kifogyok az 300 szavas (plusz-mínusz) szókincsemből, keservesen meg fogom én még ezt bánni.

Miért is nem blogolok?

Ez az érdekes kérdés merült fel bennem nehány perccel ezelőtt. Igazából nekiálltam keresni valamit, amiről rémlett, hogy bejegyződött ide (ha valaki megtalálja, az legyen már szíves szólni). Közben pedig találtam itt ezt-azt, ami egyrészt örömmel, másrészt hiányérzettel töltött el: miért is blogolok én néha egy kicsit, vagy kicsit többet? Nem tudom, de az biztos, hogy még egyszer nem óhajtom megígerni fűnek-fának, hogy nedemostmajdaztán mi lesz. Ha lesz valami, az jó, ha nem lesz, úgy is rossz. Ráadásul helyesírásom kezd kívánni valót hagyni maga után (női megérzés), jó lesz piczit neveccség tárgyáwá tennem magam.

Mindenesetre mostanság ezek forró témák foglalkoztatnak:

1. vettem egy bicajt egy kisebb (nagyobb) mennyiségű készpénz zárójelbetételével Észtországból. Nem érkezett még meg, de most már folyamatban vannak a papírok, csak intézkedni kell.

2. piros sárkánygyík bedobta a törölközőt, beköpte a gyergyát és beadta a kulcsot. Kéne venni egy másikat, de nem tudjuk, hogy milyen legyen. Mindössze néhány alapvető kritériumnak kéne megfeleljen:

- fogyasszon mértékkel
- férjen el lehetőleg benne két bicikli / siléc, de a biciklit hajlandóak vagyunk feláldozni, ha az autó tetejére vagy a kampóra lehet illeszteni
- ne legyen túlságosan drága
- legyen benne kevesebb mint 120,000 kilóméter (SI blabla)

- lehetőleg legyen azért jó állapotban

- lehetőleg férjünk el benne kényelmesen (az se baj, ha öten)
- ha eddig még sok választás lenne, akkor ne legyen olasz, se franczia
- ha még van jelentkező, akkor már csak nekem kéne tetszedjen
- és ha még mindig van jelentkező, akkor már csak a néninek

Jelen állás szerint NINCS ilyen autó. Azt viszont megfigyeltem, hogy ha a harmadik feltételt elhagyom, akkor hirtelen lesz néhány.

És végezetül egy friss hír mára: megyek futbalmeccsre, az espooi FC Honka játszik a jyväskylei JJK-val.

Písz!

breaking: Új cég, új város

Last minute szolgálati közlemény:
Június elejétől hétköznapjaimat Helsinkiben fogom tölteni, ugyanis céget váltok egy zsírosabb állás reményében. Sajtótájékoztató késöbb.

Boldog Új Évet

Meglepőnek tűnhet, de ez az első megmondás idén. Remélem sikerül ezt az elektonikus agymenést kiráncigálni tetszhalott állapotából és ismét arra használni, amire való: megosztani veletek, kedves, nyájas, kitartó, szépszámú, de folyamatosan apadó olvasótáborral szedett-vetett gondolataimat az életről, lovakról és robotokról. Meglátjuk sikerül-e, mindenesetre bennem nincs meg az elszántság megvan.

Régen blogoltam...

...de sajnos ma se fogok! Na jó, ennyit, de csak azért, mert már megírtam és kár lenne kitörölni, különösen ezt a mondatot. Igazából épp ezért sajnálom is befejezni, mert ha már megjelenik, akkor legyen velős. Na jó na, igérem, hogy igyekszem többet írni, főleg mivel bőven lenne miről.

A fotók bizony útban vannak!

Bármennyire is hihetetlennek tűnik, én bizony dolgozom az oroszországi képeken. Sajnos (vagy inkább szerencsére) hétközben dolgozom, illetve mással töltöm el az időt, de a képeket válogatom. Az elsütött képek felét már sikerült kiselejtezni, de még mindig van sűk négyszáz. Türelmet kérek.

De addig is egy kis bizonyíték, hogy én bizony voltam a ruszkiknál:

A kép Szentpéterváron készült és én vagyok rajta

Me is going to RUSSIA /// First post with EOS 450D

me in the elevator // reloaded

Marokkó!

Elmentem Marokkóba, nov. 16-án jövök és igyekszem ismét blogolni. Addig is megjegyzéseket ide, vagy a romániai telefonszámomra SMS-ben. Puszi mindenkinek!

Új sampon

Nem tudom, hogy megérintett-e a reklámmal fertőzött rothadó kapitalizmus szele, vagy csak a talált sampon felett érzett kéjes öröm mondatja velem, de VAN különbség sampon és sampon között! Tegnap ugyanis bekentem a hajam igazi Pantene Pro V L'Oreal Evital-vel, méghozzá abból a kettőazegyben fajtából és, ha hiszitek, ha nem, a különbség tapintható. Nem tudom, hogy a balzsam teszi-e, vagy csak beleképzelem, de a hajam sokkal selymesebb lett, mint az elmúlt megannyi hónapban bármikor is volt. Addig üssük a vasat amíg van alapon hamar vettem egy Head&Shoulders-t, ha már az is olyan drága.

Aki esetleg meg akarja érinteni a hajamat, az tegye meg.

disclosure: semmi közöm sem az egyik, sem a másik sampongyárhoz, eddig megrögzött kátránysamponhasználó voltam.

Bréking!

Tudom, hogy nem fontos, de már harmadik napja 97 kilónál kevesebbet mutat a mérlegem. És en ennek csak örülni tudok!

Új frizura

Csütörtökön egy hirtelen jött impulzust követően meglátogattam a gyár földszintjén lévő fodrászasszonyt. Ő értette a dolgát, valószínüleg soha senki nem törődött még ennyit a hajammal: levágott egy kicsit, ritkított, majd a maradékot levágta; bekente zselével és vax-szal; megmosta, megszárította, picit benedvesítette, megint megszárította. Na nem ragozom, az a lényeg, hogy potom 25 készénzt csúsztattam a markába. A hatás viszont leírhatatlan volt: két ember (Z és J) teljes szívvel röhögött rajta, ma pedig azt is megkaptam, hogy 10 évet öregít az új haj. Végül is akármilyen mélyen megyek le, nem jut eszembe olyan alkalom, hogy meg lettem volna elégedve a hajammal. Úgy igazán. Ehez képest a mostani az egész jó arány lett.

Viszont 25 eurót még sosem fizettem ki erre a mókára...

Mint olyan #2

Hihetetlen, hogy még mindig nem sikerült a végéra járni a képeknek, de én igyekszem. Addig is egy csodálatos pillanatkép, amikor csak úgy spontán megjelent a hátamnál egy oceánnal díszített tengerpart.

én

Bréking

Jókedvvel állapítottam meg az imént, hogy a mérleg nyelve egészen pontosan 100 kg-ot mutatott. Ez még mindig sok, de mennyivel jobb már, mint a 104. Megcsináltuk!
Új cél a hónap végére: 97 kg. Erős lesz...

Lemaradás #2: Azok a csodálatos anyajegyek

Előzmények:

• hátamon volt néhány anyajegy, ráadásul a három dimenziós fajtából;
• vettem egy masszás bérletet gáláns cégünk jóvoltából;
• napozni, bár nem különösebben szeretek, kell, mert hasznos;

Úgy döntöttem, hogy eljött az idő és teszek valamit magamért. Megtudakoltam, hogy hova kéne menjek, kihez és főleg mikor. Fontos dolgok ezek, mert lényeges, hogy az a hova az legyen nyitva, a kihez meg legyen ott. Szóval kaptam egy időpontot a körzeti orvosomhoz egy verőfényes márciusi napra. 5 egész percet kellett rá várjak, de megérta: követtem őt az épület egy másik szárnyába, ahol kiderült, hogy már két másik ember is ott volt és ránk vártak. Ráfektettek ugyan arra az asztalra, ahol múlt héten még, mint marha a vágóhíd bejáratánál, figyeltem, hogy az orvos néni mit csinál a gyomromban. Szóval picit meglepett ez az operatív munkavégzés és szervezés, semmi felesleges adminisztráció, adott időre mindenki egy helyen volt (én is!) és kezdődhetett a beavatkozás.

Először is össze-vissza szurkáltak egy érzéstelenítőt tartalmaző injekcióval. Nem tudom mi volt benne, de az biztos, hogy masszív anyag: onnantól kezdve akár egy Mikszáth-összest is tetoválhattak volna a hátamba, én nem éreztem semmit sem. Az úriember egyszer megkérdezte, hogy érzek-e valamit? Nemleges válasz után közölte, hogy jó, mert épp kihasított egy darabot a hátamból, úgyhogy csak maradjak nyugton és figyeljem az EKG gépet, hátha elromlik. Hamar összevart, elkötötte a szálakat, majd egy "OK" felkiáltással elviharzott és kettesben hagyott egy nővérkével. Ő volt olyan szíves és valami ragtapasszal utilapút kötött a hátamra, felhívva a figyelmemet, hogy aznap azért még ne zuhanyoljak.

Dublin után egy egész nappal ismét hivatalos voltam ugyanabba az intézménybe, eljött az idő, hogy testemből kicibálják a funkciójukat vesztett madzagokat. A műveletet percre pontosan hajtották végre, ezúttal nem az előre kiszemelt áplolónő, hanem egy tanonc, aki épp akkor és épp ott gyakorlatozott. Túlzottan nem volt fájdalmas, bár gondolom az egészről valamit elárul az a tényt, hogy itt legalább éreztem, hogy foglalkozik velem valaki, nem úgy, mint beszedált állapotban az asztalon feküdve.

És hogy ne legyen még vége: jövő hétre kaptam egy időpontot, amikor is a körzeti doktorom telefonon fel fog hívni és közli az eredményét az anyajegyek jol megvizsgálásának. Ő fog felhívni engem és nem én őt, kéretik erre fektetni a hangsúlyt. Mindenesetre már nagyon várom.

Összegzés: saját háziorvosom (vagy mi) végezte el rajtam az életet nem mentő beavatkozást, ami operatív, gyors és fájdalommentes volt. Ez az, ami Lehelnek kell... meg a jelzésértékű 11 eurós orvos-beteg talalkozó számla, amit azóta voltam szíves befizetni. Ja, és néhány napig abban a hitben voltam, hogy 4 anyajegyet szedett le a doktot úr, de Dublinban (hol máshol) kiderült, hogy ötöt. Pedig jó voltam matekból annak idején...

Lemaradás #1: Gasztroendoszkópia

Nem tudom mikor jutok a mondandóm végére, de kezdjük az elején: Dublint megelőző két héten generálozáson vettem részt: gasztroendszkóp, anyajegyleszedetés, lázcsillapítás, fogyókúra.

Gasztroendoszkópot nem tudom, hogy be kell-e mutassam valakinek, az a lényeg, hogy ellenségeimnek is csak fentartások mellet kívánnám. Magyarul gyomortükrözésről beszélünk, a lényeg, hogy egy nem elhanyagolható méretű csövet ledugnak az ember arcán egész a gyomráig. Alapesetben itt körülnéznek és megállapítják, hogy mi a nagy helyzet. Egyébb lehetőség, hogy diszkrét mintavételezéssel fűszerezik meg az amúgy is roppant kellemetlen műveletet. Nekem sikerült egy ilyenbe belefutni és nem akarok hazudni, de nem volt jó: amikor már várja az ember, hogy most a doktornéni fogja és lekapcsolja a gyomromat a gépről, bejelenti, hogy most egy másik csövet belevezet a csőbe és mintát vesz. Saját tapasztalatom szerint a mintavételezés nem sokkal rosszab, mint ha nem csinálnának ott semmit, de hallottam már különböző véleményt is ("lehánytam a doktornőt"). Mindenesetre az első mintavétel után nem értek véget a megpróbáltatások, ugyanis kiderült, hogy négy különböző helyen szándékszik a mélyen tisztelt doktornő belemarni a húsomba. Na mindegy, túléltem szerencsére, de felejthetetlen 7 percet okozott számomra a néni, az biztos.

Folytatás következik, az biztos!

Hát ez is megvolt... Bowling*omO

Nem tudom mit is gondoljak a tegnapi napról. Rövidre fogom inkább: sikerült a cégünk összes jelenlevő tagját (harmincegy személy) megelőzve elhódítani egy egész évre e Bowling*omO vándorkupát a szokásos évi bowling versenyen. Ahoz képest, hogy ez már az ötödik alkalmam volt, egész jó eredmény. Én mindenesetre roppant büszke vagyok magamra. Ráadásnak a csapat kategóriában is győzedelmeskedtünk és csapaton belül is sikerült mindenkit lenyomni összpontszámot tekintve, igaz, a második helyezettem 1 ponttal, ami 537-536-os eredménynél nem túl nagy. A köreredményeim: 99, 138, 158. Ez utóbbival sikerült a bravúr.

ez mind az enyém egy egész évig

oda meg majd jön az én nevem is, kiegészítve a 2007-es győztessel,
aki nem más, mint a 2006-os

Fut a szekér...

ahogy én is, már zsinorban második nap tettem meg a kijelölt 15 perces útszakaszt. Nem tudom, meddig fog tartani a lendület, de ma már ismét érzek a lábamban olyan izomcsoportokat, amiket el is felejtettem, hogy léteznek. Hátha jól jelent mindez. Meglássuk.

Elmulasztottam viszont egy nagyon fontos eseményről beszámolni. Hétvégén úgy esett, hogy elhívtak egy város melletti lőtérre ellenőrzött körülmények között lövöldözni egy kicsit. De nem ám a légpuska - vízágyú - paitball hármas mentén kell keresni az igazságot: a kiválasztott egy 9 miliméteres cseh pisztoly volt, amit a kapcsolat kapcsolatának a kapcsolata tulajdonolt (aki mellesleg versenyszinten űzi ezt a sportot).

Jöjjön megannyi fotó:




és megannyibb mozgokép:









Ennyit erről.

A sárga

Azt nem mondanám, hogy megöl az irigység, de hogy van az, hogy egyesek bizonyos cégeknél ingyen (vagy olcsón) vehetnek rész mindenféle társadalomépító aktivitásban, ráadásul munkaidőben, mások esetén pedig egy teljesen más cég főnöke még a hivatalos céges események előtt 10 perccel is képes email írni, hogy fél órával kevesebbet kéne beírni az aznap elvégzett munkához? Most akkor ki is a bolond ember? Mindenesetre egy újabb csepp...

De nem panaszkodok, ma potom 80 euróért felajánlottak egy 8 alkalmas masszásbérletet. Esélyes azért, hogy lecsapok rá.

Ollé!

Eljött a nagy pillanat, amikor a gyötrelmek (legalábbis részben) véget érnek. Ma sikerült megkaparintani a finnországi diplomámat, ami egyértelműén bizonyítja, hogy én immár mérnök , mitöbb BSc vagyok! Hogy a mérnök hogyan jött ki nekik, azt nem tudom, mindenesetre nagyon nem zavar, mitöbb kellemesen érint. Azóta ízlelgetem a "dumnu' inginer Bara Lehel" megszólítást, de az igazat megvalva még nem vagyok teljesen biztos benne.
Az oklevél melléklete egyébb csemegével is szolgál: kiderül belőle, hogy én a képzést finnül végeztem. Ez azért nagyjából egyenértékű lehet egy felsőfokú finn nyelvvizsgával is. Sajnos ez csak eme bejegyzés írása közben tudatosult bennem, ezelőtt már egy villanypostával rászoltam a titkárságra/tanulmányi osztályra, hogy legyenek szívesek nekem egy normális papírt adni.

ui: az otthoni élmények még mindig nincsenek kellőképpen dokumentálva, a tervek viszont már a tervezőasztalon fekszenek.

Na vége

Kész van a Szigorlat... mostmár csak várni kell az eredményre... de nagyon rossz nem lehet ;)