296 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,02
Besorolás: memoár, zene, sztárvilág
ÉLET EGY POPTORNÁDÓBAN!
Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.
Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.
SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.
Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.
Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.
SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.
Megjelenéskor megvettem már ezt a könyvet, de csak most került rá sor, miután megnéztem a Netflixes Wham! dokumentumfilmet is. Kíváncsi voltam, mennyivel ad többet a könyv, mert a téma egy és ugyanaz, a Wham! popduó története, ami két tehetséges srác barátságán alapult. Már az elején le kell szögeznem, hogy én valóban végigéltem ezt az időszakot, az alakulásukkor voltam 14 éves, 82-ben kezdtem a középiskolát. Abban az időben bővelkedtünk a bulikban, akár házibuliról, akár iskolai diszkóról legyen szó, később sokat jártunk a Pecsa-ba, vagy a brutálisan menő Fortuna diszkóba, hogy a kedvenceket említsem. Természetesen sokat táncoltunk és ezeket az éveimet végigkísérte a Wham! fergeteges zenéje. Mivel a könyv témája a Wham!, ezért ebben a bejegyzésben nem térek ki külön George Michael zenéjére, ami nálam az első pillanattól szerelem. Rajongtam a tehetségéért, és ez kitart a mai napig is, ha meghallom bármelyik dalát, jön a libabőr és az imádat.
Andrew Ridgeley nagyot nőtt a szememben a könyv olvasása során. Természetesen zeneileg tehetségesnek tartottam, megérdemelten jutott ő is a csúcsra, de őszintén szólva nem feltételeztem, hogy ennyire összeszedetten, minden részletre kiterjedő, olvasmányos visszaemlékezést ír a kezdetektől egészen a búcsúkoncertig. A kezdetekre úgy gondoljatok, hogy még a két család származásáról is ad információt, a saját egyiptomi eredetéről és Jeórjosz Panajótu (azaz George Michael) ciprusi görög felmenőiig. Az első iskolai találkozás sorsdöntő volt az életükben, Andy felkarolta az új fiút, és a zene szeretete pillanatok alatt összekötötte őket, megalapozta a barátságukat. A zenélést nem nézte jó szemmel egyik család sem, gyakorlatilag ultimátumot kaptak, ha nem szereznek záros időn belül lemezszerződést, "normális" munkát kell vállalniuk. Azt sokan nem tudják, hogy először zenekar formációt képzeltek el, ami meg is alakult a The Executive néven. Bár jól zenélt a csapat, állandó tagproblémák miatt jobbnak látták, ha ketten újult erővel, Wham! néven próbálnak berobbanni a sztárok közé. A demó elkészült, rajta például a Club Tropicana-val és házalni kezdtek vele, aztán semmi válasz. Csalódás és várakozás. És végül mégis, 1982 februárjában beindult a gépezet, Mark Dean tehetségkutató látott bennük fantáziát. Elindultak a siker útján, ami négy év diadalmenetet és világsztárságot eredményezett.
Meglepett, hogy Andy milyen pontosan emlékszik az eseményekre, teljes képet tudott adni a történetükről, kronológiai sorrendben minden fontos eseményt elmesél a könyvben, jó sok belsős sztorit hozzáadva. Sok szó esik az iskolákról, a családról, a csajozásról, később a zenésztársakról, fellépésekről, de még az öltözködésről is. Végigolvasva a fejezeteket, igazán közel éreztem magam hozzájuk, közben hallgattam a megemlített ikonikus zeneszámokat is, a kettő együtt fantasztikus élmény. Amikor a Netflixes dokufilmet néztem, el sem tudom mondani, milyen mélyen érintett, libabőr voltam végig, mondjuk nem ritka ez nálam, minden egyes koncert többnyire kiváltja ezt, legutóbb pl. a DM. De nem akarok elkalandozni....
Andy kihangsúlyozza, hogy a Wham! pályafutását eleve így tervezték, csúcsra vinni magukat és a csúcson abbahagyni. Ebben a négy évben elértek mindent, amit csak lehetett, legyen szó lemezeladási rekordokról vagy épp teltházas koncertkörutakról, például Kínában elsőként léptek fel, mint nyugati zenekar. Az emberek a világon mindenhol imádták a dalaikat, a slágerlistákat leuralták, zseniális videóklipjeikkel a zenecsatornákon taroltak. Andy végül is azt mondja, megértette George választását, hogy szólóban akarta folytatni a karrierjét. Elismeri, hogy zeneszerzésben tehetségesebb, és nincs benne tüske a lezárás miatt, ezt így tervezték. Ami azt illeti, a lezárás nagyot szólt, megtöltötték a Wembley-t, 72 ezer szerencsés ember tombolt 1986. június 28-án az utolsó koncerten.
Mára már tudjuk, hogy ugyan a Wham! itt véget ért, George Michael munkássága még sok éven át folytatódott, és felejthetetlen zenékkel ajándékozta meg a rajongóit. Andy is kiadott még egy szólóalbumot, egy-két sikeresebb nótával, aztán végleg letette a gitárt.
Nagyon örültem, hogy a kiadványban rengeteg kép kapott helyet, személyes családi, privát képektől a koncertezős, vagy épp a hivatalos fotózásos képekig, újságos megjelenések, plakátok sem hiányoznak a gyűjteményből. Egyébként Andy anyukája tette el a dokumentumok nagy részét, volt miből válogatni.
Számomra nagy élmény volt elolvasni ezt a könyvet, bár nagy szenzációt nem tartogatott, végig érdekes volt, tele sztorizgatással, ami közel hozta hozzám a két zenészt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy ez a pénzről szólna, arra élete végéig ott vannak a jogdíjak. Andy egyszerűen emléket akart állítani a barátságuknak, az együttesüknek. Az igazi sikerüket bizonyítja, hogy a mai napig örökzöldek a slágereik, és évtizedek múltán is, a legújabb generáció is élvezi és fogyasztja a zenéjüket. Nem kell messzire menni, a jobb oldali kép frissen készült. A 21 éves lányom lemezjátszója, rajta a saját Wham! dupla lemezével, mert ez ALAP.
Befejezésképp két szó: Last Christmas. Lassan közeledik a karácsony, és a rádiók, bevásárlóközpontok ontani fogják ezt a dalt, amit amúgy imádok, mert ezernyi emléket ébreszt, csodálatos zene, és persze szenteste ez a zene megy gyertyagyújtáskor, minden egyes évben. Most, hogy olvastam a könyvet, már tudom a körítést is hozzá, a videóklip történetével együtt. Kedvenc részem a klipben ez az ikonikus George Michael pillantás.... Nagyon-nagyon sokszor meg fogom nézni és hallgatni, közben George-ra gondolok, akinek szolgál némi elégtételt a mennyekben, hogy ez a dal 2021-ben mégis első tudott lenni a UK single toplistán 36 évvel a megjelenése után.
Képek: Pinterest, saját, és videóklip részlet