Rebecca Yarros: The Last Letter - Az utolsó levél

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rebecca Yarros legújabb, szívhez szóló romantikus története, Az utolsó levél. Ella fiatalon lett egyedülálló édesanya, és megszokta már, hogy körülötte a férfiak ígéreteit tettek nem követik. De egyszer csak megjelenik a panziójában Beckett Gentry, hogy teljesítse a nő bátyjának utolsó kívánságát: gondoskodjon Elláról. Vajon mindez csupán egy jóbaráti szívesség? Vagy ki tudja tölteni az űrt a fiatal anyuka a két gyerekével a katona lelkében? Tartsatok velünk, és legyetek Ti is a részesei Ella és Beck gyönyörű, mély történetének! Ha pedig helyesen válaszoltok az állomásokon található feladatokra, akkor esélyetek nyílik megnyerni a könyvet is! 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

456 oldal

Fordította: Puskás Tímea

Goodreads: 4,49

Besorolás: felnőtt, romantikus, realista, katonaság, család, rákbetegség

Mit ​tennél, ha az őrangyalod szárnyak nélkül, a seregből jönne hozzád az imádni való kutyájával?
Beck!
 Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
 Ryan

Ez most nem egyszerű eset! Kezdem azzal, hogy én azért olvasok könyveket, mert azt szeretem, hogy szórakoztatnak, kikapcsolnak, érzelmeket váltanak ki, de szívesen olvasok olyanokat is, amik informálnak, tanítanak, a múltról, a jelenről vagy épp a képzelt jövőről. Korábban vonzottak a háborús könyvek, mára már nem annyira, inkább a katonai románc trópus az, ami például a The Last Letter regény választásánál megfogott. Elolvastam a fülszöveget, és már láttam magam előtt a történetet, a legjobb barát majd beleszeret Ryan húgába és együtt felnevelik az ikreket. Ezt az írói ígéretet kaptam, nem többet. Illetve egy homályos mondatot is olvashattam Ryan levelében egy igazságtalan csavarról, ami szétszakítja ezt a kis családot. De hozzám hasonlóan még százezrek nem vették észre ezt az információmorzsát.

Ryan és Beckett együtt szolgálnak az egyik különleges egységnél, hosszú évek alatt csiszolódtak bajtársakból barátokká. Beckett gyermekotthonokban és nevelőszülőknél  nőtt fel, nincs saját családja, ezért Ryan ráveszi a húgát, hogy levelezzenek, hogy valami társas kötődés alakuljon ki benne. Beckett Káosz néven írja alá a leveleit, mert nem fedheti fel magát biztonsági okokból. Hamar megkedveli az őszinte hangú, kedves fiatal nőt, aki leírja neki a mindennapi küzdelmeit, belső gondolatait, kétségeit. Ella 19 évesen szülte az ikreket, az apa már akkor lelépett, mikor a várandósságát bejelentette, tehát egyedül állt helyt a gyereknevelésben, a család fenntartásában. A szülei korábban meghaltak autóbalesetben, a nagymamáját is nemrég veszítette el, Ellára maradt a családi vállalkozás irányítása, egy kis birtok a coloradói Telluride-ben, pár faházzal, ahol vendéglátással foglalkoznak. Már minden egyenesbe kerülhetne, Colt és Maisie  is lassan végeznek az óvodában, amikor villámcsapásként éri a hír, a kislánynál agresszív rákot diagnosztizáltak, kevéske reménnyel a felépülésre. Mindezek után katonák jelennek meg az ajtajánál és közlik Ryan halálhírét, és mivel ezzel egyidőben Káosz levelei is elmaradnak, Ella joggal hiheti, ő is odaveszett a bátyjával. Amikor pár héttel később Beckett megjelenik Ryan utolsó levelével, Ella nem fogadja el egykönnyen a segítségét, egyrészt nem tudja, hogy a férfi tulajdonképen Káosz, akit már ismer, és aki nem is akarja felfedni a titkát, hiszen akkor be kellene számolnia Ryan halálának körülményeiről. Ahogy telnek a hetek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a gyerekek is kötődni kezdenek hozzá, miután nagyon sokat segít a logisztikában, Maisie-t kezelésekre kell vinni, Coltot edzésre, és Beckett nem mellesleg a kutyájával együtt költözött be az egyik faházba, akit imádnak a gyerekek. Aztán jön az újabb probléma, a biztosításuk nem fedezi az újabb kezeléseket. Beckett agyalni kezd, hogyan tudná a minden kezelést finanszírozó saját biztosítására venni a kislányt? Házasság, vagy örökbefogadás?

A karakterekkel semmi bajom nem volt, Ella valóban erős nő, eszméletlen szarcunamin verekedte át magát az életben, és sosem adta fel, egy pillanatra sem. Beckett nagyon jó ember, aki hatalmas puttonnyal érkezik Ella életébe, az érzelmi fejlődése szép ívet kap, végül sikerül kikeverednie az önváddal átitatott hazugsághálóból. Kedveltem a két főszereplőt, a kémia is működött, a szerelmi szál alakulása tulajdonképpen rendben volt, ezzel nem volt problémám. Az írásmód is gyönyörű, a fájdalom mellett vannak boldog és vicces pillanatok is, ezt el kell ismernem, és értékeltem is. Tetszett a regény szerkezete, a váltott szemszögű fejezetek elején mindig ott volt a levelezésükből egy-egy levél, ráadásul nem kronológiai sorrendben, mégis pontosan odaillőn.

Annak ellenére, hogy nem olvastam volna el a regényt, ha tudok a betegségszálról, tartom azt a véleményem, hogy a 25. fejezetnél be kellett volna fejezni a regényt. Addig is rendkívül megterhelő volt olvasni a történetet, nehéz lesz kiheverni, főleg annak tükrében, hogy pontosan ezzel a betegséggel küzd egy jó ismerősöm, szóval különösen szíven ütött az egész. Mivel ismerem a részleteket, meg kell említenem, ez sokkal súlyosabb dolog, mint ahogy itt le volt írva, az őssejt terápia is hetekig tartó kórházi körülményeket igényel, pokoli kínokkal és nullára legyengített immunrendszerrel. Aztán otthoni környezetben izolált szobát kell kialakítani és hetekig elkülönítve lenni. Nem is folytatom.

Ahogy fentebb is írtam, nekem az olvasás a szórakozásról szól, amibe belefér némi gyász, különféle lelki problémák, stb. is, de nem fér bele a gyerekek szenvedése. Óriási átverésnek tartom, hogy egy military románcba ennyi gyermeki szenvedést pakoljon a szerző, ami nálam már a hatásvadászatot súrolja, de még mindig kibékültem volna az egésszel a 25. fejezettel bezárólag, legfeljebb sosem veszem elő újra. 

DE. Ami ezután következett azt egyszerűen nem tudom elfogadni. Szívesen megkérdezném a szerzőt, nem volt elég a veszteségből? De most komolyan, ennyi haláleset hol történik? És a vége. Kigyógyulni a rákból nem elég életszerű, kell még valami újabb katasztrófa? Csalódott vagyok, és az a legszomorúbb, hogy szinte immunis lettem a végére, nem tudtam beleélni magam, csak lapoztam, hogy legyen már vége, még  az epilógustól sem lett jobb kedvem.

Két mondat volt ebben a regényben, ami megmentette az írót, mert ezek a szívemből szóltak és mindkettő a saját életemben is szerepet játszott, az enyémek is lehetnének. Ha ezeket megtalálom egy regényben, az rendkívül jól esik.

 

"Milyen Isten az, aki engedi, hogy kisgyerekekkel ez történjen?"

"El kell menned, hogy rájöjj, mit hagysz hátra. Nem igazán tudod értékelni, amid van, míg el nem veszted."

Összességében azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnek sírni és bírják a tragikus fordulatokat, akkor is, ha ennek gyerekek az áldozatai. Én lehetőség szerint kerülöm, tanultam az esetből, ezután óvatosabban választok.

Kép:Pinterest

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Havoc.

Szárnyalás: Az ikrek közötti kapcsolat.

Mélyrepülés: A 26. fejezettől kezdve.

Érzelmi mérce: Túl sok a tragédia, ezt kevesen tudják feldolgozni.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni Az utolsó levél beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI BECKETT KUTYÁJÁNAK A NEVE?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.16. Kitablar - extra
12.18. Zakkant olvas
12.20. Kelly és Lupi olvas
12.22. Kitablar

Rebecca Yarros: Beyond What is Given - Többet érdemelsz (Tiéd vagyok #3)

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

408 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 4,31

Besorolás: new adult, katonaság, romantikus

Grayson Masters hadnagy az Apache helikopteres kiképzés sikeres elvégzésére koncentrál. Semmi szüksége arra, hogy gyönyörű új szobatársa, Samantha Fitzgerald elterelje a figyelmét. Bár Sam nagyszájúsága és szabad szelleme ellenállhatatlanul irritáló, Grayson nem tagadhatja a kettejük között pattogó szikrákat, bármennyire is igyekszik.
Samet épp kirúgták a főiskoláról. És ugyan semmi joga Grayson titkai után kutatni, megpróbálja lebontani a falakat, melyeket a férfi maga köré épített. Ám minden egyes védőfallal, amit áttör, a sajátjai közül is ledönt egyet, és Sam nincs felkészülve az igazságra: egy másik nő már régen elrabolta Grayson szívét.
Sem Grayson, sem Sam nem engedheti meg magának, hogy szerelmes legyen. És amikor átlépik ezt a határt, és fény derül a titkokra, megtanulják, hogy néha a meghallgatott imák azok, amelyek a poklok poklát járatják meg veled.

A szerző a Fourth Wing miatt igencsak felkapott lett, így nem csoda, hogy a korábbi megjelenésű Tiéd vagyok sorozat megkapta a várva várt a folytatást. A sorozat első része a Full Measures  2017. karácsonyára jelent meg. Itt a blogon akkor Lupi értékelte négy pontra, én később olvastam, 2021-ben, ugyanennyit adtam rá. Nagyon tetszett a katonai szál, de volt ami jócskán idegesített benne. Másoknak éveket, nekem csak egy évet kellett várnom a folytatásra, a második rész az Eyes Turned Skyward - Nézz az ég felé címet kapta, 2022. áprilisában jelent meg, ezt a rész én értékeltem itt a blogon 4,5 pontra. Ez már sokkal érzelmesebbnek bizonyult, és a szívbetegség miatt izgalmasabb, különlegesebb olvasmánynak éreztem. Újabb két év elteltével most megkaptuk a várva várt harmadik részt a sorozatból, amire elsőre rá sem ismertem. Ugyanis a borító stílusa megváltozott, igaz ez is "eredeti", de nekem annyira semmitmondó, hogy napokig gondolkoztam, hogy egyáltalán elolvassam-e. Nekem igenis tetszett a korábbi stílus, abszolút a new adult könyvekre jellemző, a sorozathoz maximálisan illő volt, és őszintén megmondom, bosszantó a kiadó magyarázata. Az első két részből már alig van raktáron, és ha már újranyomják, legyen ez az új stílusú. Így lesz egységes.... csak nem az én polcomon. Ja még az is érv volt, hogy a sorozat ötödik részének borítója amúgy is színes. Hát de azon is a stílus egységes és megvan az oka a színesedésnek is. Ja és még egy alapvető változás: eddig Tiéd vagyok sorozatcímmel futottak a könyvek, ám most átváltottak a Flight & Glory -ra ami azért elég zavaró jelenleg, nyilván az utánnyomáson már ez lesz, a könyves felületek mint a Moly meg a blogok, az kit érdekel, majd valahogy megoldják... Na mindegy, nekem ez csalódás, de végül is a tartalom értékelését a külső nem befolyásolta.

A regény önmagában is olvasható, de a teljes élmény megkívánja ismerni az előzményeket, hiszen a sorozat gerincét a pilótaképzőbe járó katonatársak barátsága adja. Az első két részből már megismerhettük Grayson Masterst, mégpedig egy rendkívül magába zárkózó, titkos utakon járó, ugyanakkor bajtársias,  rendes fickóként. Minden szabadidejét a tanulásra fordítja, nagyon fontos neki, hogy az elsők között legyen, hiszen a legjobbak kerülhetnek olyan pozícióba, hogy választhatnak állomáshelyet, és ő a családja közelébe akar majd kerülni. Amikor csak teheti most is hazarepül, akármilyen rövid időre is, de valami titok hazahúzza, amiről a többieknek fogalmuk sincs. A közös szállásukon megüresedik egy szoba, és Gray beleegyezik, hogy "Sam" beköltözzön, de amikor először találkoznak, leesik az álla, mert Sam nem srác, hanem Samantha, Josh, Jagger és Ember közeli barátja. Ő nagyon is nőies nő, hosszú lábakkal és a legzöldebb szemekkel, amit valaha is látott. Sam-et kirúgták a coloradói egyeteméről, mert pofán vágta nyilvánosan a professzorát, és miután végig kilincselte a lehetőségeket, csak a helyi fősulin kapott helyet. Dolgoznia is kéne, hogy fizethesse a tandíjat, de kevés a lehetőség, így majdnem a sztriptízbárban köt ki, Gray végül kicipeli és beajánlja őt a helyi edzőterembe, ahol kap munkát. Lassan barátokká válnak, akik között tagadhatatlan a vonzalom, mégis a titkaik miatt nem akarnak érzelmileg közelebb kerülni egymáshoz. Aztán azok a falak elkezdenek téglánként leomlani, fájdalmasan, nehezen, de megállíthatatlanul.

Gray családjára nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet a négy lánytestvére, a szülei, miért rohan mindig haza, mi lehet a háttérben. Nos, aki nem akar semmilyen spoilert, az csukja be most az oldalt, mert egy részletet muszáj leírnom, mert enélkül csak a levegőbe beszélnék. Grayson öt évvel ezelőtt egy autóbaleset részese volt, aminek következtében kómába esett az utasa, Grace, a korábbi barátnője. Azóta amikor csak tudja, látogatja a kórházban, beszél hozzá, felolvas neki, pedig a lány csak néz maga elé, nem mutat semmi tudatra ébredést. Ez a helyzet iszonyatosan nyomasztja a srácot, hiszen Grace gyerekkora óta a barátja, a gimi alatt szerelemmé is alakult a kapcsolat, míg a 18. születésnapján megtörtént a baleset. Gray öt éve nem közeledett máshoz, érzelmileg nulla, ezzel a háttérrel nem képes kapcsolatot kialakítani. Ebbe a helyzetbe robban be Sam, a sodró lendületével elvarázsolja Graysont, képes arra, hogy bemásszon a bőre alá, újra érző emberré tegye. Olyan szépen alakul közöttük a kapcsolat, gyönyörűen illeszkednek egymáshoz, stb. Aztán jön a nagy BANG. Grayson meghívja a társaságot magukhoz egy hétvégére, és nem találjátok ki, de kiderül minden. Nem csak Grace létezése, hanem a pilótaképző is, ugyanis Grayson szülei nem is tudták, milyen suliba jár, és milyen hivatást választott. Az apja különösen ellenzi ezt, hiszen neki a családi vállalkozást kellene tovább vinnie, pedig az egyik nővére helyt áll ezen a fronton, de hát mégsem az egyetlen fia. 

Sajnos némileg lelombozódtam, amikor a Grace szálról lehullott a lepel. Vagyis inkább az zavart, hogy ez a harmadik fél ennyire jelen van, és később még inkább jelen lesz. Egész másfelé vitte a sztorit, hogy finoman fogalmazzak egy brazil szappanopera felé. Túl sok lett a dráma. Viszont az érzelmi része is erős volt, tehát nem volt olyan pont, amikor szerettem volna inkább félbehagyni a sztorit, azt azért nem. Egy aspektus viszont eszembe juttatta a sorozat első részét, annyira hasonló volt a felütés, nem hittem a szememnek. Itt is behozta a szerző a rendkívül rosszindulatú, irritáló családtagot, akit annyira de annyira lehet utálni, hogy az már hányinger. 

Samantha belevaló karakter, értékeltem benne, hogy kiáll magáért, nem akar második lenni egy kapcsolatban, képes küzdeni a végletekig. A múltjával kapcsolatos cselekményszál megdöbbentő, csúnya dolgok derültek ki, és kifejezetten tetszett, ahogy végül összefogta az érintetteket és intézkedett. Tetszett továbbá a határozottsága, ahogy el akarja érni a céljait, az iskolával kapcsolatban hajthatatlan. Graysonnal az első találkozáskor fellobbannak a szikrák, és megkezdődik kettejük között a tánc, ami lassan épülő volt, egyben hullámzó is. Talán a váltott szemszög miatt volt, de  Sam hol elgyengült, ha Gray közelében volt, hol meg megacélozta magát és ellenállt, nem hitt a szavaknak, én meg nem tudtam melyikük oldalára álljak, Gray többnyire összezavart. A bizalom kérdése végig ott lebegett a történetben.

Grayson nem nyert meg magának, pedig az elején reményteli volt, a zárkózottsága és visszautasításai mellett gondoskodó is tudott lenni. Később pedig egyszerűen nem volt őszinte, ezzel pedig az önzőségét emelte ki és ezt nem tudtam megbocsátani. Ugyanakkor olvashattam a belső vívódásait, ami meg szívfacsaró, az apja dolgai csak rátettek egy lapáttal. De mindent egybevetve nem éreztem olyan mértékű küzdelmet Sam-ért, amit megérdemelt volna, nem stimmelt a viselkedése a szavaival. 

Ami megmentette a regényt, az egyrészt a párosunk közötti kémia erőssége, kellemes mértékű  szenvedélyes szerelmi jelenettel, hát ez az, ami Rebecca kisujjában van. A másik a végkifejlet, voltak igazán meglepő fordulatok, válasz került a kérdésekre, és természetesen a boldog befejezés a cuki epilógussal sem maradt el. Nem felejthetem el megemlíteni, hogy a korábbi részek karakterei rengeteget szerepeltek itt is, emelték a hangulatot jó pár vicces beszólással, jó volt újra látni őket.

Összességében nem mondhatom, hogy imádtam, de nem is bántam meg, hogy elolvastam a regényt, sokkal többet adott, mint egy átlagos romantikus regény, ugyanakkor ennél picit többet vártam, például katonai vonatkozásban. Nagyon bízom benne, hogy sok lesz az eladott példányszám és megjelenik a maradék két rész is belátható időn belül, mert ahogy beleolvastam a sztorikba, nagyon jónak tűnnek. 

Kép: Eredeti borító

Borító: A bejegyzésben már kifejtettem.

Kedvenc karakter: Sam

Szárnyalás: -

 

Mélyrepülés: Grace karaktere úgy ahogy van.

Érzéki mérce: Átlagos, new adult szintű,  nincs túltolva az erotika.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ