Kasie West: Borrow my Heart

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb romantikus YA-regénye, a Borrow My Heart. A történet középpontjában egy kegyes hazugság, egy kéretlen segítség és egy hatalmas félreértés állnak, amelyek eléggé megbonyolítják Wren életét. Ha szeretnétek Ti is megismerni Wren és Asher történetét, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyer a blogturné végén!

 

Menő Könyvek 2024.

312 oldal

Fordította: Hartinger Emese

Goodreads: 3,64

Besorolás: YA, romantikus, kutya, család

 

Wren ​már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell megmentenie.
Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben. 

Még csak egy regényt olvastam a szerzőtől, A távolság relatívot, de az annyira tetszett, hogy három másik regényét is beszereztem már, a polcomon várják a sorukat. A mostani választáshoz természetesen a fülszöveg ismerete nagyban hozzájárult, nagyon szeretem ugyanis az állatokat. Bár most csak egy cicám van, minden vágyam, hogy egyszer lehetőségem legyen hazavinni egy menhelyi kutyust.

Igencsak szokatlan a regény kezdete, Wren épp egy kávézóban ücsörög egy védett sarokban, amikor bejön két srác és a beszélgetésükből kiderül, hogy egyikük a neten levelezik egy lánnyal, aki úgy tűnik élőben nem akar találkozni vele, most sem jött el a "randira". A másik srác szerint ez annyira égő, hogy le kell videóznia őt, ahogy kétségbeesetten várakozik, és aztán ezzel fogja beégetni a barátját valamelyik közösségi felületen. Csakhogy Wren kiszökik hátul, hogy megérkezhessen, immár "Gemma"-ként, így megvédve Ashert a megszégyenüléstől. Minden egész jól alakul, többször is találkoznak, megismerik egymás barátait is, buliznak, együtt lógnak, de ami a legfontosabb, közös projektet indítanak Bean-ért. Ez a pitbull keverék kutyus kissé félelmetes kinézetű és a modora sem a legjobb, hosszú hónapok óta senki sem viszi haza a menhelyről, ezért valóságos médiahadjáratot szerveznek a mielőbbi örökbefogadás érdekében. Közben Wren nagyon is tudatában van annak, hogy színt kellene vallania, ki is ő valójában. Tetszik neki Asher, nem akarja elveszíteni, egyre nehezebb titkolni a valóságot. Csakhogy a másik oldalon sem mondtak mindenben igazat, a bomba bizony hamarosan robban.

Amit eddig meséltem, az kb. a felszín kapargatása, mert itt a cuki szerelmi szál kibontakozásánál jóval összetettebb történetről van szó, amit nem igazán említ a fülszöveg. Nem is tudom a két bonyodalom közül melyik a hangsúlyosabb. Egyrészt a közösségi média veszélyeire való felhívás fontos üzenete a regénynek, hisz van itt ez az egészen "ártatlan" személyiségcsere, Wren másnak adja ki magát, ugyanakkor ez a való életben sokkal rosszabbul is elsülhet. Szerintem nincs olyan fiatal, vagy idősebb, aki ne hallott volna olyan esetről, hogy valaki más név alatt chatel, kompromittáló képeket csal ki, vagy épp randit szervez más személyisége mögé bújva. Megvannak ennek a komoly veszélyei, és nem akarok spoilerezni, de a szerző ezt a szálat még tovább viszi, a későbbiekben durvább dolgok is felszínre kerülnek. Fontos erről olvasni a fiataloknak, tetszett, ahogy a szerző a közösségi média marketing ereje mellett a hátrányaiból is mutatott példákat.

A másik fontos eleme a regénynek Wren családi háttere. Az apukájával lakik, a nővére nemrég elköltözött az egyetem miatt, de csak a közelbe, úgyhogy sokat van otthon. Hogy hol az anyuka? Évekkel ezelőtt lelépett. A szerző tehát egy szokatlan helyzetet mutat be, milyen is egy egyedülálló apa mellett az élet, aki sokat dolgozik, meglehetősen kihasználják a munkahelyén, de vállalja ezt, mert biztos az állása, még ha keveset is keres. Nem az álmainak él, hiszen fel kell nevelnie a lányait. Wren és a nővére mindketten sérültek ebben a helyzetben, hiszen az anyjuk él, de inkább egy kommunában lakik szinte csövezve, mintsem velük. Wren a keményebb dió, ő hónapokig inkább nem is beszél vele, nem kerget egy álomképet. Aztán ez a szál is tovább bonyolódik, mikor az anyjuk meghívja a két lányt magához a július 4-i ünnepekre. 

Nekem anyaként (pont két lányom van) elképzelhetetlen ez a helyzet, nem is tudtam beleélni magam. Borzalmas helyzet ez,  a lányokénál is nagyobb csalódást éreztem a fejlemények kapcsán. Wren személyiségét erősen ez határozza meg, a saját maga által felállított szabályrendszerének okai ebben a problémában keresendők.

De térjünk vissza a vidámabb hangulatba! A szerző valami eszméletlen jól ír a testvéri és a baráti kapcsolatokról, volt itt is bőven mindenből. Wren barátnője Kamala és a nővére Zoey, valamint Asher családja és a barátok mind sokat tettek hozzá a regény vicces hangulatához, mert a fenti zűrök ellenére sokat lehet nevetni is a történet kapcsán.

Amit nagyon irigyelek az amerikai oktatási rendszerből, az az, hogy az önkéntes melókkal krediteket szerezhetnek a főiskolához. (Tudom, hogy nálunk is van hasonló kezdeményezés, de inkább hagyjuk is, tudnék mesélni a tűzoltóság takarításáról.) Amerikában rengetegen dolgoznak menhelyeken, és ez óriási segítség az állatoknak, és nagyszerű fejlődés a gyerekeknek. Igazi út a felnőtté váláshoz, a felelősségvállalás elsajátításához.

Wren meséli el a történetet, és nekem őszintén szólva hiányzott, hogy Asher fejébe is belelássak, így a fiú nem került igazán közel hozzám. Hozzátett ehhez a kölcsönös titkolózás, nem éreztem igazán az érzelmek elmélyülésének a lehetőségét, és ez nem is történt meg. Kicsit furcsálltam ez, mert 17-18 éves szereplőknél  ennél több szokott történni, nem pont fizikailag gondolom, inkább érzelmileg, szerintem az olvasók is ezt várnák. Olyan volt, mintha 14-15 évesek lennének a szereplők. Minden jó, ha jó a vége, összességében nagyon olvastatta magát a történet, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet és persze a kutyusnak is végig szurkoltam, hogy méltó gazdára találjon. 

Ha egy könnyed nyári tini olvasmányra vágysz, ami azért mélyebb tartalmat is ad, már meg is találtad.

Kép: saját

Borító: Nem a kedvenceim a rajzolt borítók, de ez cuki. Kár hogy a srác a könyvben nem szemüveges.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden ami az állatmenhelyhez kapcsolódik.

 

Mélyrepülés: Az anyuka.

Érzelmi mérce: A főszereplők közötti vonzalom alig-alig bontakozik ki, a korukhoz képest erősebb érzelmi szálat vártam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell, mégpedig a BORROW MY HEART beleolvasóját, ugyanis az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS:  Milyen magas Asher?

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/02 - Kitablar
09/04 - This is my (book) universe.
09/06 - Kelly és Lupi olvas
09/08 - Hagyjatok! Olvasok!

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő

 

 

 

Laura Taylor Namey: A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg  Laura Taylor Namey regényét, A Cuban Girl's Guide to Tea and Tomorrow - A teázás és a jövő rejtelmei címmel. Kubai ételek és angol teák találkoznak a Miami-ból érkezett lány és az angol srác ízekben és érzelmekben gazdag történetében. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös

344 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 3,77

Besorolás: YA, romantikus, család

 

Váratlanul rátalál a szerelemre – és önmagára?
Lila Reyes élete a feje tetejére állt. Egy tripla tragédia után a szülei elküldik, hogy töltsön el
 három hónapot Angliában a család barátainál, hogy lazítson, és képes legyen az újrakezdésre. Ám a gyér napfényt és a miami ízeket mindenféle szempontból nélkülöző kisváros inkább rémálomnak tűnik számára – amíg nem találkozik Orion Maxwell-lel. A teabolt eladója, Orion mindenáron ki akarja hozni Lilát a gödörből, és önként vállalja, hogy a személyes idegenvezetője lesz. Winchester színes zenei életét és a kies angol vidéket megismerő Lilának nem telik sok idejébe, hogy ne csupán Orion varázsolja el, hanem maga Anglia is. Hamarosan egy új jövő kezd körvonalazódni a képzeletében – vajon mindent maga mögött kellene hagynia, amit eltervezett?

 

Egy nagyobb lélegzetű regény előtt még akartam valami könnyedet beiktatni - mindezt húsvétkor - ezért esett a választásom erre a regényre. Csini a borító, bár nem kifejezetten ugrok azonnal a rajzolt borítókra, inkább a regény megfilmesítése kapcsán látott pár kép adott igazi ösztönzést. Egy tűzrőlpattant latin gasztro-lányt képzeltem el romantikus kalandba keveredni a ködös Angliában, sok finom étel főzésével és egy kis teázással. Tulajdonképpen teljesült a kívánságom.
Lila Reyes az angliai Winchesterbe érkezésével kezdődik a regény, ami nem egy álomutazásnak indult, hiszen a családja vette rá az útra, miután otthon, Miami-ban gyakorlatilag összeomlott az élete. Elvesztette a nagymamáját, aki mellett felnőtt és aki megtanította neki a családi sütős-főzős hagyományokat. Náluk ez duplán fontos, hiszen ebből élnek, családi pékséget működtetnek, amit hamarosan Lila és a 21 éves nővére Pilar vesznek át, mert a szüleik a cukrászat felé orientálódnak ezután. Másik csapás a barátja révén érte, aki a végzős bál előtt dobta, három évi együttjárás után. Mindezek tetejébe a legjobb barátnőjével is összeveszett, mert Steph hirtelen meggondolta magát a továbbtanulás terén, és két évre Afrikába utazott egy segélyszervezetnek dolgozni. Lila összezuhant lelkileg, szívügyileg, és miután már saját magára is veszélyes kezdett lenni, a családja döntött helyette, egy angol nyár majd szépen felrázza, meggyógyítja a lányt. Nagynénje Cate, éppen Winchesterben vezet egy panziót, szíves örömest látja vendégül a nyárra.
Pár nap tespedés után Lilának hiányzik a konyha, így lemerészkedik, ahol pont kapóra jön a segítsége, ugyanis a jelenlegi pék asszonyságnak betegápolónak kell állnia pár hétre. A lány lenyűgözi a helyieket az újfajta sütikkel, falatkákkal, amit a reggelihez és a teához szolgálnak fel. Megismerkedik helyi fiatalokkal, köztük zenészekkel, művészpalántákkal és Orion Maxwell-el is, aki személyesen szállítja a teakülönlegességeket a családi boltjukból. Lila egyre jobban megszereti a kisvárost, az embereket, főképp Oriont, akiknek szó szerint új ízeket hozott az életükbe, és akik neki is tudtak igazán nagy meglepetéseket okozni. Talán még új szakmai perspektívákat is sikerül találnia az új érzelmek mellett, de minden kétséges lesz, miután hamarabb haza kell utaznia egy nem várt esemény miatt.

Empanada ala Lidl

 

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, de korántsem mondhatom tökéletesnek. Kezdem a jóságokkal: a legnagyobb pozitív hatást a főszereplő főzés iránti szeretete adta, amit csak csodálni tudok, mert be kell vallanom, hogy én személy szerint utálok főzni. Minden konyhában töltött időt feleslegesnek tartok, és tényleg csak nagyon ritkán "kedvelem" egy-egy étel elkészítését, inkább legyek gyorsan túl rajta. Ehhez képest Lila minden percét megéli a sütés-főzésnek, az előkészülettől a rendrakásig, mélyrehatóan ismeri a fűszereket, az ízek kombinációit, szóval számomra ez lenyűgöző volt. A legegyszerűbb szendvicstől kezdve a bonyolult többfogásos vacsoráig és a rengeteg süteményféléig minden ételkészítés élvezetes a leírásában, de tényleg olyan szinten, hogy még én is kedvet kaptam sütni-főzni. Konkrét receptek nem igazán szerepelnek a regényben, de a megemlített ételeket ki lehet jegyzetelni, utánuk lehet nézni. Persze vannak olyan esetek is, amikor hagyományos angol ételekhez ad hozzá valami kubait, így megbolondítja az ízeket, ezek is figyelemreméltóak. Az ételek mellett szólnom kell a teákról is, amit meg Orion szolgál fel Lilának, szisztematikusan keresve a lány kedvencét. Kicsit emlékeztetett a szitu a Csokoládé regényre/filmre, amikor Roux kedvenc ízét kereste Vianne. (Zárójeles megjegyzés a jobboldali képhez: Mindenképp ki akartam próbálni valamit az említett ételekből, olyan Kelly módra. Úgyhogy a Lidl-ben járva felfedeztem a fagyasztott kajáknál az Empanada-t, úgyhogy vettem belőle és megsütöttem krumplival, kicsicsáztam és teával felszolgáltam magamnak. Nekem ízlett, egyébként marhahúsos volt, a családnak nem annyira.)
A másik értékes adalék a gyászfeldolgozás kérdése. Ez mindig nagyon megérint a könyvekben, itt a nagymama elvesztése volt a főtéma, aki gyakorlatilag közelebb állt Lilához, mint az édesanyja. Ő adta át neki ezt a hatalmas szeretetet és tudást, ami gyakorlatilag a szenvedélyévé vált, miközben a család megélhetését is biztosítja. Szép volt az íve ennek a szálnak, Lila el tudott jutni a tragikus veszteségtől a valóságos továbblépésig, amikor megérti, mit is akar jelenteni a nagyanyja életútja, minden választása magyarázatra lel, és vigaszt, újrakezdést jelent.
Szerettem a kubai kultúrára való utalásokat, a hagyományőrzés fontosságának kiemelését, ezek a dolgok jelen voltak, de nem túltolt mértékben. Egy biztos, a család központi téma, közel állnak egymáshoz, odafigyelnek, vigyáznak egymásra, talán egy csöppet rámenősebben, mint egy átlag család.
A szerelmi szál már határeset a tetszési indexemen, nem éppen a várakozásom szerint alakult. Én úgy gondoltam az angol srác sokkal távolságtartóbb lesz, és a tűzrőlpattant Lila majd bekebelezi, szenvedélyes szerelemre lobbantva. Őszintén szólva az nem a zsánerem, ha a lány lépten nyomon gyönyörűként emlegeti a srácot, közben meg leginkább barátság van köztük. Egészen a legvégén változik valamennyire a helyzet, szóval ezen a téren bizony volt hiányérzetem.
Karakterileg Lila valóban egy szenvedélyes lány, és az elején meg is győzött, hogy megérdemli a sajnálkozást a pasija és a barátnője elvesztése miatt. Később azért ez árnyalódott, kiderült, mennyire szereti elrendezni mások dolgait. Vicces volt, ahogy például akkor is kényszeresen változtatott a recepteken, mikor nem kellett volna, pedig ötször elmondta, hogy ez nem az ő konyhája. Sokak életével megtette, hogy valamilyen szinten beleszólt, aztán meg csodálkozott, hogy mindenki a saját útját járná inkább, kéretlen iránymutatás nélkül. Volt miért magába nézni, örültem a változásnak, ami végbement benne, egy kis önreflexió csodákra képes.
Orion abszolút beleillet a sztereotip angol srác karakterébe, úriember volt, semmi harsányság, okos és kedves. Meg akarta ismerni Lilát, megérteni a lelkivilágát és segíteni neki, közben szórakoztatóan megismertetni vele a környéket és Londont. Neki is volt némi családi problémája, ez közelebb is hozta őket egymáshoz. Szerepelt még rengeteg családtag és barát karakter, akik nem is lehettek volna különbözőbbek, az otthoniak hangosak, aggódók, az új angol ismerősök/barátok egy csendesebb társaság, de vittek tartalmat a történetbe.

Pár dolgot meg kell említenem, ami nem volt ínyemre, például az ismétlődések, a kubai származással kapcsolatban, amit elsőre és másodszorra is felfogtam, később úgy éreztem oldalanként újra megemlíti a szerző, de minek. Aztán volt néhány tinédzser a regényben, akik 16-18 éves korukra már kiforrott művészek voltak. Világhírnévre törő énekesnő, dalszerző, zenekar és festő. Én aki minden ya/na könyvben a főiskolára készülésről olvasok, nekem ez itt nagyon furán jött ki. Persze nem az, hogy valaki tehetséges, inkább az, hogy ennyi idősen már fix az életútja. Lila például vezet egy pékséget, otthon és Angliában is, azért ehhez a szinthez nem elég a tudása, és szörnyű lett volna a regény vége, ha másképp alakul, mint ahogy. A fejlődésnek utat kell adni, 18 évesen még nincs vége egy szakma megtanulásának. 

Összességében mégis azt mondhatom, nagyon örültem, hogy a kezembe akadt a regény, élveztem a főzéseket, rávett, hogy utána nézzek pár kajának, még a lányomat is segítségül hívtam, hogy helyesen ejthessem ki a spanyol szavakat. Nagyon várom a regényből készülő filmet is, kíváncsi vagyok, mennyire lesz sikeres az adaptáció. A színészek mindenesetre szimpatikusak: Maia Reficco (Pretty Little Liars: Original Sin), Kit Connor (Heartstopper)

Képek:  Saját és IMDb

 

Borító: Cuki, a srác hasonlít a filmbéli színészre.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden sütés főzés egy élmény volt.

 

Mélyrepülés: Lila önzősége.

Érzelmi mérce: A szerelmi szál teljesen a young adult keretei között maradt, jelentős érzelmi amplitúdókat a gyászfeldolgozás vált ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

 

 NYEREMÉNYJÁTÉK

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni az öt állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Hogy hívják Lila nővérét?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.17 Kelly és Lupi olvas
04.19 Zakkant olvas
04.23 Readinspo
04.25 Kitablar
04.27 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

 

 

K.A.Tucker - Forever Wild - Örökké vadon (Az egyszerű vadon #2,5)

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Az egyszerű Vadon sorozat kiegészítő (2,5) részeként a Forever Wild - Örökké vadon című kisregény K.A. Tucker tollából. A sorozat rajongói újból belepillanthatnak Calla és Jonah életébe, milyenek az ünnepek az alaszkai vadon közepén, milyen nehézségekkel küzdenek meg, ha mindkettőjük családját vendégül szeretnék látni? Tartsatok velünk, és a játékunk megfejtésével akár meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. dec. 5. - Rubin pöttyös

176 oldal

Fordította: Hrabovszky Dóra

Goodreads: 4,26

Besorolás: romantikus, család, karácsony

 

Az út, amiről soha nem is álmodott volna, folytatódik.

Calla és Jonah nyakában az ünnepek, és a fagyöngy meg a mézeskalács mellé egy nagy rakás családi dráma is jár. Jonah arra készül, hogy két hetet töltsön együtt a mostohaapjával, akit ki nem állhat. Calla pedig várja ugyan az anyja és Simon érkezését, de retteg a nyomástól, hogy ki kelljen jelölnie egy esküvői dátumot… Torontóban. És míg az egyik meggondolatlan szomszédjuk akaratlanul beleüti az orrát a dologba, a másik zsémbes szomszéd pedig a maga családi nehézségeivel küzd, a Trapper’s Crossing-i karácsony határozottan nem ígérkezik felhőtlennek.

 

K.A. Tucker olyan szerző, akinek sosem csalódtam egy könyvében sem, A Tíz apró lélegzet és Az egyszerű Vadon sorozatok minden egyes része maradandó élményt adott. Bármikor újraolvasnám ezeket a regényeket, és nagyon örülök a kiegészítő köteteknek is, mint amilyen az Örökké Vadon, melynek mind a 176 oldala kincset ér. Persze a legjobb az lett volna, ha 500+ oldalt kapok a főszereplők életéből, Calla és Jonah mindig is benne lesznek a top10-es kedvenc könyves álompárjaim között. Nos, aki a cselekményt tekintve arra számít, hogy Jonah díszíti a karácsonyfát, Calla meg sütöget, közben néhányszor ágyba bújnak, az nagyot téved. Aki ilyenre vágyik, az vegyen elő valami mást, mert itt a mesebeli havas alaszkai táj mellé vérbeli karácsonyi sztorit kap, családi feszültségekkel, megható pillanatokkal, életveszéllyel, és sok meglepetéssel.

Pár hónap telt el időközben az előző rész óta, a jegyesek boldogok de egy kicsit stresszesek is, hiszen közeleg a karácsony és mindkettejük szülei, valamint pár barát jön el meglátogatni őket az ünnepekre. Jonah már négy éve nem találkozott személyesen az anyukájával, aki egyenesen Oslóból repül Alaskába a férjével, aki Jonah nem igazán kedves mostohaapja. A feszültség előre garantált, ugyanis Jonah utálja Björn modorát, aki semmit sem képes maga elintézni, mindenre a feleségét ugráltatja. És persze megérkezik Calla anyukája és a nevelőapja is, Simon, két szintén nagyon különböző habitusú ember. Susan teljesen fel van pörögve, hogy minél előbb meg kellene szervezni az esküvőt, hol legyen, mikor legyen, milyen stílusban, stb. Simon a nyugodtságával épp az ellentéte, nagyszerűen csillapítja ezt a pörgést. Természetesen megérkeznek a régi barátok is, Agnes és Mabel, utóbbi sokat változott, igazi tinédzser, aki alaszkai létére követ el igazán nagy hibákat, ami belevisz némi extra drámát a történetbe. Egy nem várt fordulat miatt tényleg központi kérdéssé válik a mielőbbi esküvő, ráadásul nyilvánvaló, hogy nem lenne egyszerű újra összehozni ezt a családot egy másik alkalommal. Csakhogy nem mindenki viseli könnyen, ha kész tények elé állítják...
Szavakkal nehéz kifejezni, mennyire jól szórakoztam a kisregény olvasása közben, megadott mindent, amit vártam, megannyi szerelmes pillanatot, még akkor is, ha tele volt a ház és csendben kellett volna maradni. Sőt, ebből annyi vicces helyzetkomikum adódott, amit a szerzőnek vétek lett volna kihagyni. Találkozhattam végre a család minden tagjával, akik rendesen egymásnak feszültek, de ez is kellően szórakoztató módon történt. Persze a barátok, szomszédok is részesei a szervezkedéseknek, élükön Muriellel, aki hozza a szokásos formáját. 

Ebben a részben ismét kiemelkedően  jó mellékszereplő Roy, aki személyes kedvencem, imádni valóan próbálja magát önző, magányos farkasként beállítani, közben arany szíve van, végre egyre jobban megnyílik. A szerző is szeretheti, mert izgalmas irányba terelgeti a karakterét, főleg a végén, lesz itt jó kis meglepetés ezen a szálon. Szeretnék még róla hallani a sorozat következő könyvében is, amely Marie regénye lesz, de nyilván kapunk cameokat a korábbi szereplőkkel is. De visszatérve a Forever Wild-hoz, rendesen felkavarta az érzelmeimet, volt sírás, nevetés, izgalom, erotika, és karácsonyi hangulat a javából. Jonah nagyon makacs tud lenni, ahogy Calla is túlzásba tud esni féltékenység terén, de ha két ember úgy szereti egymást, mint ők, ha rájönnek a hibáikra és túl tudják magukat tenni ezen, akkor nem lehet gond. Szívmelengető az utolsó fejezet, és nagyon is el tudom képzelni, hogy amit Calla eltervezett, az a következő kötetbe valami módon belekerül és a részesei lehetünk, hogy újra tócsává olvadhassunk. Összességében csakis azt mondhatom, vétek lenne kihagyni ezt a jutalomfalatot, aki szerette az előző részeket, az természetesen ezt is imádni fogja. Lehetne itt blablázni a család és a barátok fontosságáról, de inkább csak annyit mondok, ez Egyszerűen Tökéletes. És kedves kiadó, nagyon várjuk a harmadik részt!  Marie sztorija is érdekel, főleg ha elképzelek mellé egy Jonah-hoz némiképp hasonló morcos karaktert, akivel hosszas veszekedés után majd összejönnek. Ja és lesz még benne kutya is, sok-sok husky! Folyt. köv. a Running Wild regénynél.  

Képek: Pinterest

 

Borító: Eredeti, és még mindig nem értem a hajszínt. Nem hiszitek el, a Running Wild borítóján Marie végre szőke lesz.

 

Kedvenc karakter:  Mindenki

Szárnyalás: Amikor Björn lejön a lépcsőn, én akkorát nevettem....

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Szexi jelenetekből ismét nincs hiány, persze mértékkel, mégiscsak tele a ház.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

 

Olvassátok el a regény beleolvasóját, és a feltett kérdésekre adott válaszokat írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 

KÉRDÉS: Hány éve találkozott Jonah az édesanyjával személyesen? 

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások
12.03. Kelly és Lupi olvas
12.06. Dreamworld - idézetek
12.09. Csak olvass!
 

 

 

T.L. Swan: A megszálló (A Miles fivérek #2)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg T.L. Swan A Miles fivérek sorozatának második részét,  A megszálló  címmel. A három fiát egyedül nevelő Claire médiavállalata anyagi gondokkal küzd, nem csoda, hogy Tristan Miles szemet vetett rá. Csakhogy ő nemet mond az üzletre és a randimeghívásra is, mígnem egy konferencián újra összetalálkoznak. Be kell látni, a szenvedélyük egymás iránt tagadhatatlan, vajon le tudják küzdeni a nehézségeket? Kövesd a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2023. Passion válogatás

400 oldal

Fordította: Ipacs Tibor

Goodreads: 4,44

Besorolás: felnőtt, romantikus, erotikus, kortárs, család

 

Sosem volt még ilyen jó érzés utálni valakit. Tristan Milesszal akkor találkoztam először, amikor fel akarta vásárolni a néhai férjem cégét. Áradt belőle az erő, arrogáns volt, és már-már idegesítően gyönyörű – minden porcikámmal gyűlöltem. Az évszázad csodájaként három nappal később megkeresett telefonon, és randira hívott. Inkább a halál, minthogy egy ilyen férfival randizzak – bár el kell ismernem, hogy jól esett az egómnak.
Az év fénypontja volt, hogy elutasítottam.
Hat hónappal később meghívott vendégként előadott egy franciaországi konferencián, amelyen én is részt vettem. Továbbra is dühített a túlzott magabiztossága, de ezúttal meglepően vonzónak és szellemesnek találtam. Amikor rám nézett, a torkomban dobogott a szívem. Nem, nem szabad!
Ez az ember egy nőcsábász dögös öltönyben, én pedig egy özvegy vagyok, akinek van három nehezen kezelhető fia. Csak legyen vége ennek a konferenciának!
Mert mindenki tudja: Tristan Miles mindig megkapja, amit akar – és most engem akar.

 

Már a sorozat első részénél eldöntöttem, hogy kíváncsi vagyok a többi Miles fivér történetére is, főleg Tristanére, mert ő már A szédítőben is sokat szerepelt, és megmozgatta a fantáziámat. A korábbi rész történetileg kevésbé volt erős, inkább a karakterekre koncentrált a szerző, a második résznél viszont határozottan fontos volt mindkét szempont. Ki merem jelenteni, hogy az idén ezen a könyvön szórakoztam eddig a legjobban, olyan jó karaktereket és viccesnél viccesebb helyzeteket teremtett a szerző, hogy igencsak elégedetten faltam a lapokat. Mellesleg az alapszituáció kimondottan komoly volt, sokszor elgondolkodtatott, kellett is a humor a kiegyensúlyozáshoz. 

Lássuk a történetet is: Claire Anderson 38 éves, három fiúgyermeket nevel immár öt éve egyedül, ugyanis a férje balesetben elhunyt. Nincs könnyű dolga, mert a médiavállalatuk pénzügyileg egyre nehezebb helyzetbe kerül, sorra kell felmondani a dolgozóiknak. Ekkor tűnik fel a színen Tristan Miles, aki vételi ajánlatot tesz a cégre, hiszen ez a profilja, felvásárolja azokat a cégeket, amelyek épp a mélyrepülésüket élik, és kinyeri belőlük a maga hasznát. Mindenki jól jár. Csakhogy Claire beint neki, és inkább a bankhoz fordul hitelért. Felettébb jólesik neki, hogy nemet mondhat, pedig pattognak a szikrák közöttük, de Claire nem vesz erről tudomást, azt gondolja, utálja ezt a pasit. Fél évvel később Franciaországban találkoznak egy motivációs, egyhetes konferencián, ahol Tristan Miles az egyik előadó. Nos, itt már nem olyan könnyű elmenekülni az ostrom elől, főleg, ha Claire úgy gondolja, egy kis élvezet tulajdonképpen beleférne az életébe, távol a valóságtól. Sőt, az egészet megtoldják egy romantikus hétvégével Párizsban. De vissza kell térni New Yorkba, pedig már mindkettejüknek ott a bizsergés a szívében, jó lenne, ha ez több lehetne egy futó kalandnál. Számomra innen kezdődött igazán a szórakozás, mert Tristan meg akarja hódítani Claire-t a "csomagjával" együtt, ami nagyon nehéz, komoly feladat, egyben a legviccesebb szituációkat hozza a regénybe. A legidősebb fia, Fletcher 18 éves, és mindenki tudta nélkül gyakornoknak jelentkezett Tristan cégéhez, és fel is veszik, annak ellenére, hogy előtte komoly összetűzésbe keverednek Tristannel egy eltévedt boxeralsó miatt. Aztán ott van a tizenhárom éves Harry, aki nehezen kezelhető, komolyan problémás gyerek, rengeteg borsot tör a szerinte befurakodó Tristan orra alá. A legkisebb Patrick, kilenc éves, és az első pillanattól csüng a férfin, és pillanatok alatt sikerül őt az ujja köré csavarnia. És még van egy férfi a csomagban, mégpedig a halott férj, Wade, aki ellen nem lehet kijátszani semmi felmentő dolgot, mert nem volt gonosz, bántalmazó, hanem mintaférj és nagyszerű apa. Claire nem véletlenül bizonytalan, tíz körömmel ragaszkodik az emlékéhez, a cégéhez, a házához. Claire tisztában van a saját korával, négy évvel idősebb Tristannél, más életszakaszban vannak, a férfi előtt még egy saját család megalapítása áll, vágyik is erre, tehát nehéz elképzelni a közös jövőt. Ugyanakkor öt év özvegység után újra ébredezik benne a nőiessége, tovább tudna lépni, talán mégis összejöhetne kettejük dolga.

Nekem Claire karaktere a regény elején és a végén nem volt tökéletes, bár részben megértettem. Az első találkozásnál túl durva volt, egész meglepődtem a belső hangján, meg ahogy a barátnőjével kielemezték a helyzetet. A végén, a főkonfliktusnál meg egyszerűen nem értette meg, mit akar a férfi, ragaszkodott a bevésődött gondolataihoz, pedig Tristan nem akarta elvenni a fiúk nevét, hanem hozzátenni a sajátját. Ettől eltekintve, elvált, gyerekeit egyedül nevelő anyaként nagyon sok érzésében azonosulni tudtam vele, és megértettem milyen nehéz bizonyos dolgokat elengedni, újrakezdeni, mert ha már gyerekeid vannak, onnantól ők az elsők, ezt nem lehet tagadni, aki nem ilyen, az kivétel, ami erősíti a szabályt. Szerettem olvasni az ő fejlődését, a kivirágzó szexualitása mellett a lelki világa is helyre kerül, el tudja fogadni, hogy megérdemli, amit Tristan nyújt. Eddig az elfogadásig azonban nagyon féltette a gyerekeket egy esetleges újabb sérüléstől. Ez kicsit hisztérikusra sikerült, a szerző így érezte helyénvalónak, elfogadom, de nem tetszett. Most, hogy letudtam Claire jellemzését, áttérhetünk a főműsorra, ugyanis Tristan és a gyerekek kapcsolata adja meg ennek a könyvnek a sava-borsát, legyen akármilyen tehetséges erotikus jelenetek írásában a szerző. Mert az, adjuk meg a piros pontot neki. Különösen élveztem, hogy váltott szemszögben íródott a regény, beleláthatunk a nagybetűs TRISTAN fejébe is. Készülj fel, a világ legjobb pasijáról olvashatsz ebben a könyvben, teljes mértékben levesz a lábadról, a hajától a lábujjáig tökéletes, kívül belül. Jómódú, jóképű, ellenállhatatlan, okos, figyelmes, tisztelettudó és még sorolhatnám. Ha bármi gond lenne, amit amúgy nagyítóval kellene keresni, azt feledtetik a belső tulajdonságai, mert valójában az elsőre szigorú és számító kisugárzás mögött egy aranyszívű ember rejtőzik. Esetleg a hangyányit birtokló jelző mégiscsak illik rá. Huh. Kettejük között forr a levegő, ezerrel működik a kémia, csodás az érzelmi fejlődésüket végignézni, és hát egészen rendben vannak a szex terén is. Megnevettetik egymást, ez mindkettejük számára fontos. De igazán akkor lopja be magát az olvasók szívébe ez a férfi, amikor a gyerekekkel találkozik. Elsőre minden kaotikus, és csúfos menekülés lesz belőle, de győz a kitartó pozitív hozzáállás, és sorban mindhárom gyerek a szívébe zárja ezt a pasit. Pedig elsőre nagy az ellenállás, a vérét is kiszívják, de ő egyesével megtalálja az utat a szívükhöz. Nem emlékszem, hogy olvastam volna ehhez hasonlót eddig, szóval el voltam ájulva, annyira szívmelengető az egész, egyben rendkívül szórakoztató, mert itt aztán mindenki megéri a pénzét. Jó volt olvasni egy olyan pasiról, aki igenis megküzd a boldogságáért, nem szégyelli kimondani az érzéseit, és inkább választja a szeretett nőt narancsbőrrel és három gyerekkel, mint a szőke barbi-babákat, akik lehet, hogy nem üresfejűek, mégsem tudnak semmi valósat nyújtani, pláne nem családot. Természetesen rengeteg mellékszereplő feltűnik a regényben, a tesók, Claire barátnője a fontosabbak, de engem igazán meglepett a Miles mama, akinek voltak fenntartásai és majdnem bele is kavart a dolgokba. Jesszus, tartja a kapcsolatot az exbarátnőkkel, hát kellett még egy kis izgalom ezen a szálon is. Majdnem képes voltam kifelejteni a sorból a család okos kutyáját és kissé gonosz macskáját, hát igen, az állat kártya is kijátszva!

Összességében szívmelengető üzenete volt a történetnek, (kicsit hisztis konfliktussal a vége felé, de nyilvánvaló HEA-val a végén) a család a legfontosabb a világon, ezért érdemes küzdeni. A gyászfeldolgozás a másik fontos elem, hiszen a gyerekek is, Claire is átmennek ezen a folyamaton, ami a világon mindenkit borzasztóan megvisel, és ezt igazából csak az idő gyógyíthatja meg. 

Bennem feltámadt a kíváncsiság a sorozatra vonatkozóan, és találtam is kedvemre való infókat. Ha megérjük és megjelenik mind a négy testvér könyve, esetleg kaphatunk egy ráadást is, ugyanis született egy epilógus könyv is, ami mind a négy testvérről tartalmaz egy-egy novellát, mi történt velük x idő múlva. Nos ebben a kritikák szerint ismét tarol Tristan és nagyon cuki, mindentől parázós, de  kenyérre kenhető apuka lesz belőle, ismét fergeteges rózsaszín cukormázas jelenetekkel (értsd a célzást!).

Kép: Pinterest

 

Borító: A sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: Tristan és mindenki is.

Szárnyalás: A gyerekek és Tristan összecsapásai mindent visznek.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: A szerző nagyon szerethető párost hozott össze a regényben, akik között működik, sőt mi több, tombol a kémia.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok ahhoz, hogy könnyedén megválaszoljátok a kérdéseinket. Minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a választ!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

KÉRDÉS: Tristan Miles telefonszámára vagyunk kíváncsiak!

 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások

07.18 Kelly & Lupi olvas

07.20 Veronika's Reader Feeder

07.22 Betonka szerint a világ...

 

Szaszkó Gabriella: Maradj még (Glens Falls #2)

Maxim Könyvkiadó 2023. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads:

Besorolás: felnőtt, realista, függőség, családon belüli erőszak

Matthew ​Pennington haldoklik, és arra szeretné feltenni utolsó hónapjait, hogy elvarrja élete bonyolult szálait, és megismerkedjen eltaszított unokájával, dédunokájával, mintegy vezekelve a múltban elkövetett bűneiért.
David hosszas tanakodást követően elfogadja nagyapja javaslatát, így sok év után közelebbről is megismerkedhet a nagybátyjával és az apja múltjával, ami nem kevés új konfliktust hoz az életébe. James megkerült naplója feltépi benne a rég elfojtott gyászt, ami arra készteti, hogy újra elmerüljön kamaszkorában, és elmesélje azt az időszakot, amiről eddig hallgatott.
Davidnek a brooklyni házban olyan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie, amelyekre egyáltalán nem készülhetett fel előre. Főként miután alkoholista, bántalmazó anyja is újra fel akarja venni vele a kapcsolatot, mivel három év után gyógyultan távozhat a bentlakásos intézményből. Davidnek ezúttal már a saját fiaira is gondolnia kell, így nagyapja segítségével próbál szembenézni anyjával, a múltjával, és igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant.

Nagyon régóta ismerem a szerzőt, azt hiszem az egyik legrégebbi olvasója vagyok, legalábbis a megjelent írások terén. Ugyanis az első regényét, a Maradj velemet előolvasóként már jóval az igazi, 2016-os megjelenés előtt volt szerencsém olvasni és teljes vállszélességgel támogatni. Gabi nagyon tehetséges író, finom stílussal rendelkezik, és ami már az első regényénél meghatározó volt számomra, hogy rendkívül jól adja át az érzelmeket, a történetei a bőröm alá kúsznak, és hosszasan foglalkoztatnak. Minden regényében fontos szerepet kapnak a mentális problémák, amiket kellő hozzáértéssel kezel, a karakterein keresztül példát és erőt ad az olvasóknak. 

A Pennington testvérek sorozat tehát nagyon közel áll a szívemhez, David különösen a kedvencemmé vált, és teljes mértékben elfogadtam a történet lezárását. Megmondom őszintén, a Glens Falls sorozatot már nem tudtam ugyanilyen lelkesedéssel fogadni, majd kifejtem az okokat. Első olvasatra teljesen kikészültem James sztorijától, aztán másodszorra a végleges változatot már felkészültebben olvastam és véleményeztem. ( Engedj el ) Részletesen kifejtettem, hogy mennyire megrázott, mennyire gyűlöltem és szerettem egyszerre, mindenesetre értékeltem azt, ami a legfontosabb egy regénynél, legalábbis számomra, hogy érzelmeket váltson ki, és abból nem volt hiány. Nem volt fogalmam, mit hoz a következő rész, csak azt, hogy David-függőként olvasnom kell.

A Maradj még fülszövege pontosan leírja, mi a jelenlegi szituáció, amit mi az előző regényben olvastunk James-ről, az a napló most a családtagok kezébe kerül, olvassa Amy, Matthew, és David is. Neki a legnehezebb, olyan mély sebeket szakít fel az apja elbeszélése, ami súlyosan megrengeti az életét, azt a törékeny egyensúlyt, amit Amy, Noah és a születendő második fia jelent. Ezt nem tudja másképp kezelni, mint rengeteg alkoholt vedel magába, és az írást hívja segítségül, ki kell adnia magából a rég eltemetett emlékeket. A szerzőtől megszokott módon ugrálunk az időben, és a felidézett 94-95-ös visszaemlékezések fejezetei között a jelenben is zajlanak az események. David elfogadja a nagyapja invitálását, hogy a nyarat töltsék a házában, mivel egészen biztosan ez az utolsó esély, hogy megismerjék egymást, hisz Matthew haldoklik, közel a kilencvenhez nem fogadja el az orvosi kezeléseket. A regény egyik fő szála kettejük megbékélése, ami rohadtul nem megy egyszerűen. Egy biztos, a nagypapi megpróbálja menteni a menthetőt, és minden téren odateszi magát, hogy nyugodtabb szívvel távozhasson ebből a világból. Ez így leírva nagyon egyszerűen hangzik, de nem volt az. Mindjárt kifejtem. A regény másik fő szála David és az apja közötti szál, ami szintén egy megbocsájtási folyamat, de itt a gyászfeldolgozás is közbeszól. És hogy ne legyen csak ez a két főszál, bekapcsolódik még Maggie is, akit három év elvonó után ki akarnak engedni a pszichiátriáról, szerintük kigyógyult a függőségéből. Vissza akarja kapni a házát és a régi életét, és nyilvánvalóan tervei vannak Daviddel és a családjával is. Davidnek ez már eléri az elviselhetetlen kategóriát, mentálisan súlyos állapotba kerül, és gyakorlatilag annak köszönheti a felszínen maradást, hogy olyan emberek veszik körül, akik törődnek vele, akik minden "hibája" ellenére feltétel nélkül szeretik.

Én nagyon jól tudom, hogy a megbocsájtás az egy szép idea. Erre próbál rávenni a vallás, a társadalom, a pszichológusok, mindenki. És tulajdonképpen az idő is a megbocsájtásnak dolgozik, enyhülnek a feszültségek, kopik a fájdalom. Ez egy teljesen elfogadott és kívánt folyamat az életben és a regényekben egyaránt, ez tartjuk a helyes iránynak. Azonban van néhány renitens, akik nem így gondolkodnak, és én közéjük tartozom. Vannak dolgok, amiket nem lehet megbocsátani, amiket sosem lehet elengedni. Vannak, akiket ha megbántanak, sosem tudják elfelejteni azt. "... egy tökéletes világban, ahol minden olyan, mint a mesében, a legszebb idea a megbocsátás és a felejtés. De abban a világban, amiben mi élünk, nem hiszem, hogy sokan képesek rá. Én biztosan nem." (Johnny Depp) Én is így vagyok ezzel, és ez rányomta a bélyegét a könyvvel kapcsolatos érzelmeimre, azt elfogadom, hogy a szereplők a-tól z-ig megbocsájtottak egymásnak (jó talán az m-et kivéve), maguknak is, az előző és a következő nemzedékig, de én nem. Én nem bocsájtok meg soha, sem Jamesnek, sem az apjának. Elégtételt éreztem az utolsó fejezeteknél, bár ez a megoldás Maggie kapcsán eléggé kilógott a történetből, túl egyszerűen zajlott, különösebb bonyodalmak nélkül. Fátylat rá.

Tényleg nem akarom ismételni önmagam, az első résznél kifejtettem, hogy James elbaszta, nagyon haragszom rá, mert lett volna lehetősége ennyi év alatt változtatni, ha átmenetileg el is szakadtak volna egymástól, neki lépnie kellett volna. Ebben a részben pedig a nagypapa került a helyére, mondjuk eddig is tudtam, hogy időnként segített, de ez nem változtat azon, hogy mindezt későn tette, és hogy sokkal többet is tehetett volna. Az én szememben nem változott kedélyes dédpapivá, aki elrendezte a soron következő generáció sorsát. Fájdalmas volt az élete a felesége halála óta, de kábé ő maga tehet mindenről, de legalább a végére belátta, ez is valami.

Fura ez az egész nekem, maguk a szereplők is belecsavarodtak és ki is mondják a regényben, hogy mennyire elfajult ez a ki volt a hibás és ki volt a még nagyobb hibás köztük. Ezt szerintem mindenkinek magában kell eldöntenie. És ezért a káoszért a szerző a felelős, aki addig kavarta az érzelmeket, míg az olvasók csak néznek ki a fejükből, és vagy egyetértenek és azonosulnak a karakterekkel, a véleményükkel, vagy nem. Egy biztos, ettől a történettől nem lehet érzelmileg távol maradni.

Még külön bejegyzést tudnék szánni a gyászfeldolgozásra, ami David élethosszig tartó folyamata. Nyilván ez is mást jelent az olvasóknak attól függően, hogy veszítettek-e el ilyen közeli hozzátartozót, és az se mindegy milyen formában. Természetesen elfogadom, hogy vannak Davidhez hasonló esetek, de be kell ismernem, hogy időnként nekem sok volt. Sok volt az ital, sok volt a hányás, sok volt a szenvedés. Akármin ment keresztül, én mindig arra vártam, hogy mikor lesz erős, menjen már előre, nem arra, hogy  megint visszaesik. Nyilván nem tudom 100%-ig beleképzelni magam a helyébe, de volt az a pont, amikor már a határán voltam az elviselhetőségének.

Nagyon nehéz ez a történet, hozzá vagyok szokva, hogy falom a könyveket, de most az első részhez hasonlóan nagyon belassultam, voltak szakaszok, amiken alig vergődtem át, húsz-harminc oldal után le kellett tennem. Aztán végül az utolsó harmadot nem tudtam megszakítani, éjszakába menően végeztem ki. Féltem az utolsó oldalig.

Most már tudom, hogy az utolsó részben előre ugrunk az időben kb húsz évet, és Noah felnőttkora jelenik majd meg. Kurvára szeretném, ha az ő élete nem lenne tele ezekkel a szarságokkal. (David szólt itt bennem.)

Köszönöm az olvasás lehetőségét a kiadónak.

Képek: Pinterest

Borító: A sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: David

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az egész bejegyzésem a könyv által kiváltott érzelmekről szól.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ