KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: high fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: high fantasy. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 10., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Fall ​of Ruin and Wrath – Harag és rombolás (Ébredés 1.)


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából  a napokban hazánkban is megjelenik Jennifer L. Armentrout legújabb sorozatának, az Ébredésnek legelső kötete a Fall of Ruin and Wrath - Harag és rombolás címmel. Gyertek velünk egy igazán izgalmas turnéra és ismerjétek meg jobban a történetet! Mi több, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025 Zafír pöttyös
448 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 3,99
Besorolás: high fantasy, erotikus, mágia
 
Lis ​a megérzéseiből merít erőt. Thorne pedig az ő gyönyöréből.
Valamikor réges-régen a világot elpusztították az istenek. Csupán kilenc várost kíméltek meg, amiket most szörnyekkel és elképzelhetetlen veszélyekkel teli vadon választ el egymástól. Minden városban egy-egy őrző uralkodik: nemesvérűek, akik a halandók élvezetéből táplálkoznak.
Calista jóstehetséggel született, és ez a képessége még soha nem hagyta cserben. A lány tudja, hogy az ereje egyszerre értékes és veszélyes ebben a hataloméhes világban, így Archwood bárójának szeretőjeként, rejtőzködve él. A védelemért cserébe hasznos információkkal látja el a férfit.
Amikor a megérzései egy bajba került nemesvérűhöz sodorják, a belső hangja figyelmezteti, de egyben izgalmakat is ígér. Ma örömét leli benne. Egy nap ő lesz a végzete.
A báró kíváncsiságát felkelti a nemesvérű, ő viszont csak Calistára kíváncsi, ezért úgy döntenek, hogy egy ideig a lány nyújt társaságot a férfinak. De a városban lázadók gyülekeznek, a kapuknál lovagok és szörnyek kísértenek, az ágyban pedig egy éhes nemesvérű várja, így Calista biztonsága már nem csak a megérzésein múlik.
A lánynak döntenie kell: az intuícióját kövesse, ami megóvhatja, vagy a szívét, ami a végzetéhez vezeti.
 
Nemrég fejeztem be a Vér és hamu sorozat ötödik részét, amit nagyon szerettem, és ami a FBAA sorozat első részének újramesélése volt, tehát nem volt éles váltás újra elmerülni egy hasonló világban. Rögtön az elején ezt kell kihangsúlyoznom, hogy aki olvasta a FBAA sorozatot, ne lepődjön meg, hogy egy csomó hasonlóságot fog felfedezni. Na de erre térjünk vissza később.
Calista, becenevén Lis, nem ismerte a szüleit, egy árvaházban nevelkedett, majd később a legjobb barátjával, Grady-vel  Archwood bárójának palotájába került, miután megmentette a bárót egy kellemetlenségtől. Claude  báró azonnal észrevette, hogy a lány nem egy hétköznapi pórvérű. Lis ugyanis képes meglátni mások gondolatait, erős megérzései vannak, és időnkét látomásai, mely a jövő részleteit mutatja meg. A báró közel tartja magához, a bizalmasa lett, szüksége van a képességeire, hiszen nagy a jövés menés a palotában, tudnia kell, kiben bízhat. Lis megelégedett ezzel az udvarhölgy szerű státusszal, hiszen az a célja, hogy biztonságban éljen, nem merült még feledésbe a gyerekkorában átélt félelem, élénken emlékszik a nemesvérűek árvaházi látogatására, akik megijesztették, és menekülésre késztették.
Lis élete azonban megváltozik, amikor megment egy nemesvérűt, akit rossz emberek megmérgeztek és fel akartak darabolni az értékes testrészeiért. Kiderül, hogy azok közül való, akikkel már találkozott az árvaházban, bár a férfi nem ismerte fel. A nemesvérű gyógyulásának kulcsa a táplálkozás, és ezt nem valódi ételből, italból szerzi, hanem a partnere gyönyöréből, el is kezdi a terápiát. Miután Claude báró megtudja, hogy a nemesvérű valójában Thorne herceg, a kíséretével a palotába invitálja, és a herceg kérésére rendelkezésére bocsátja a lányt. Persze Lis-nek nem tetszik, hogy tárgyként bánnak vele, bár igazából minden együtt töltött pillanatot élvez, ami a hercegnek is kedvező. Valójában nem véletlenül kerültek a környékre a nemesvérűek, súlyos politikai hatalmi harcok zajlanak a háttérben, ahol az emberek és városok sorsa egy legyintéssel eldőlhet. Közben zajlanak a helyi intrikák is, Lis-nek pedig nincs könnyű dolga, hiszen nem mindenkibe lát bele egyformán, és a belső hangja, a megérzései is mást mondanak, mint amire számít. Aztán egy pillanat alatt elszabadul a pokol.
 
Nagyon erős jelenettel indított a regény a múltból, amikor Lis először találkozott nemesvérűekkel. Jól megjegyezte azt a Lordot, hiszen már akkor érzett valamit, egy jelzést, hogy lesz még dolguk egymással. Engem ez az első jelenet meggyőzött, és egészen a regény harmadáig szinte egyhuzamban olvastam, vittek magukkal az események, mely Thorne újbóli felbukkanásával indult be igazán. A világfelépítés lassan állt össze a fejemben, kezdetben alig-alig kaptam információt, aztán a regény második felében Lis és Thorne beszélgetéseiből kialakult a teljesebb kép. Caelum királyság egy korábbi világ romjaira épült, kilenc tartományból áll, melyek élén hercegek állnak,  Euros király uralma alatt. A világ eredetére különleges a magyarázat, egész elképesztő, de ezt jobb ha minden olvasó maga fedezi fel. Az olvasás során önkéntelenül összehasonlítottam a részleteket és bizony találtam hasonlóságokat a Vér és hamu sorozattal. A Vérerdő és a Táltoserdő például nagyon hasonló. A felbukkanó lények között is van átfedés, ahogy az ősi lények itt is megjelennek más néven. A különleges tőr is szerepelt, amit combra, később lejjebb csatolt a hősnő. Valahol olvastam, hogy össze is fog érni a két történet, bár lehet, hogy ez csak pletyka, de van alapja, ha visszagondolok. Mindenesetre amíg a FBAA végig magával ragadott, ennél a könyvnél a kezdeti lelkesedésem leült, és csak az utolsó 70-80 oldal hozta fel, de az olyannyira, hogy nem tudtam letenni, akkora feszültség alakult ki.
A karakterek személyisége gyökeresen más, de Lis is hordoz bizonyos JLA-hősnői jegyeket, akik ugyebár indulnak az egyszerű emberből, aztán eljutnak valami sokkal bonyolultabb származás felé. Lis sokszor erősnek tűnt, harcosnak, aztán a kelleténél több volt a sértődöttség, nyavalygás, kétségek, majd a végén olyan szintű visszakozás, amit nem vártam tőle, bár a körülmények magyarázzák, mégis megleptek a reakciói.
Nem lehet elmenni a már megszokott kérdés-felelek áradat mellett sem, amit egyébként sem szeretek, bár JLA hozzászoktatott a regényeiben. Megmondom őszintén, egy fél pontnyi levonás biztosan ebből ered, hogy 100x inkább szeretek cselekményből adódó információhoz jutni, mintsem mesélésből. Ráadásul baromi idegesítő volt most a kérdésre kérdéssel felelés, amit újabb kérdés követ, komolyan, mintha idióták beszélgetnének. Ó, és ne hagyjam ki a becézést, ami szintén már egy JLA védjegy. Itt a cicus és a Na'laa lettek Lis becenevei, utóbbit adta Thorne, és különleges a jelentése, több értelmezése is van. A Királylány és a Liessa jutott eszembe, és nem véletlenül.
Thorne egy újabb jóképű hős JLA palettáján, akitől kellően el lehet ájulni. Két méteres fejfájást tud okozni ez a pasas, ugyanakkor kellemes a modora, udvarias, de nem tagadható, hogy morálisan szürke a karaktere, gond nélkül kaszabol le bárkit, vagy tüntet el városokat a föld színéről. Bár most az első részben még nem kifejezetten a romantikus érzelmek vezérlik, de a végére felcsillant a remény, hogy a vágyra kihegyezett kapcsolatból egész más is lehet. Ugyanis a szerző meglépte azt, hogy ebben a regényben ez a faj, akikhez Thorne is tartozik, a társuk élvezetéből táplálkoznak. Micsoda változás ez ahhoz képest, hogy eddig az ellenkezőjéről olvashattunk más regényekben, egy pici csókkal is lelkeket lehetett lopni, hát most egész más a szitu. Viszont így meglehetősen kevés érzelem van jelen, és számomra azt a hatást érte el az erotika, hogy időkitöltőnek érződik, miközben a cselekmény háttérbe szorul. El ne felejtsem említeni, hogy a Lordnak nincs szíve. Ugye erről nem csak nekem ugrott be Nyktos? Viszont hercegünk meglepően őszinte, mármint persze, hogy az, hiszen a nemesvérűek nem tudnak hazudni, de mellette elég közlékeny, nincs különösebb titkolózás,  ami üdítően hatott. Mondjuk Lis ellensúlyozta, mert ő viszont rengeteg dolgot hallgatott el.
A mellékszereplők meglepően jók voltak. Grady a meleg barát mondjuk elég sztereotip, de kellemes karakter. Claude báró eléggé összetett, felületesnek, élvhajhásznak mutatkozik, de szerintem sokkal okosabb, mint aminek tűnik. Igazi meglepi kis bónuszka nekem Bastian lett, Lordunk bajtársa, aki sok viccesen cuki pillanatot hozott a regénybe. Remélem később még többet szerepel.
Mégsem kellett csalódnom összességében, mert bonyolódnak a szálak, és az ármánykodásnak, árulásoknak köszönhetően elérkezik a konfliktus, ami nagyon durva fordulatokat hoz. Véres, kegyetlen jelenetek sora vonul fel a regény végén, és csak arra tudtam gondolni, miért nem volt ilyen ütős az egész regény? Mint az eleje és a vége?
Nem bántam meg, hogy belevágtam a szerző ebbe a sorozatába is, bár kétségtelenül mást kaptam, mint amit vártam. Kevesebb erotikával és több mágiával jobban tetszett volna, de aláírom, hogy vannak, akik épp ezt szeretik, és ez mindenképp változatosságot hoz JLA repertoárjába. A gyilkos függővéget olvasva nem is dönthetnék másképp, nagyon szeretném olvasni a folytatást, bár még a készüléséről sem láttam információt. 
Képek: Pinterest
 
Borító: Tetszik, a regényben is megjelenik ez a kard.
 
Kedvenc karakter Igazán nem került közel hozzám senki (még).
 
Szárnyalás: Az eleje és a vége nagyon ütős.

Mélyrepülés:  -.

Érzéki mérce: Egy új ötleten alapul az erotika, a nemesvérű herceg az élvezetből szerzi az erejét. A társa öröméből... a többit gondoljátok hozzá.

Értékelés: 


 
NYEREMÉNYJÁTÉK 

Mostani nyereményjátékunk ígérjük nem lesz túl bonyolult. Nem kell mást csinálnotok, mint elolvasni a kiadó honlapján közzétett beleolvasót  és válaszolni minden állomáson az ez alapján feltett kérdésekre.  Játékra fel!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI ÉLTETI A  NEMESVÉRŰEKET ?

 
 
További állomások:
04.10 Kelly és Lupi olvas
04.12 Dreamworld
04.14 Insane Life 
 



2025. március 20., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: A ​Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből (Vér és hamu #5)


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent Jennifer L. Armentrout itthon is nagy népszerűségnek örvendő Vér és Hamu sorozatának ötödik része, A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből címmel. Végre betekintést kaphatunk Casteel gondolataiba is, megtudhatjuk, hogyan is történt Hawke és Poppy találkozása.
Tarts bloggereinkkel, ismerd meg jobban a könyvet és játssz velünk, hogy tiéd lehessen egy példány a kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025. március 7. Zafír pöttyös
648 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 3,91
Besorolás: fantasy, vámpír, vérfarkas, alakváltó
 
Csak ​az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY RETTENTŐ ÁLOM…
Ám amikor Poppy öntudatlan álomba zuhan, Casnek szembe kell néznie azzal az eshetőséggel, hogy a szerelmének átváltozása iszonyatos, váratlan következményekkel járhat, melyek akár el is ragadhatják tőle. Azonban Cas kap egy tanácsot – amihez igyekszik tartani magát, miközben arra vár, hogy Poppy újra kinyissa gyönyörű szemét: hogy beszéljen hozzá.
EGY UTAZÁS AZ EMLÉKEKEN ÁT…
Ezért hát így is tesz. Emlékezteti Poppyt, hogy hogyan kezdődött a közös útjuk, és olyan részleteket oszt meg önmagáról, amit eddig csak Kieran tudott. Azt azonban senki sem tudja, hogy Poppy mire ébred majd, vagy hogy pontosan mennyit változik az uradalom, illetve Cas, amikor ez megtörténik.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Jennifer L. Armentrout a Vér és hamu legújabb részében visszatér Poppy és Casteel nagyszabású szerelmi történetének a kezdetéhez, ám ezúttal Hawke meséli el az ő történetét.

 
Jennifer L. Armentrout megint meglepett. Hol is kezdjem? A Vér és hamu sorozat különleges helyet kapott a polcomon, hiszen az első rész óriási kedvenc volt, egy egészen új fantasy világ tárult elém, amit nagyon megszerettem, a világfelépítés részét éppúgy, mint a karaktereket, élükön Poppy és Casteel párosával. A lelkesedésem egészen a negyedig részig kitartott, amikor is a Két királynő háborúja már csak négy csillagot kapott tőlem, itt éreztem először, hogy mintha felesleges köröket futnánk, és ha még egy kérdést feltesz Poppy a származásáról, én lehidalok. Persze nem hagynám kiesni a sorozatot a cukros kosaramból, sőt, a kapcsolódó spin-off sorozat, a Hús és tűz egyetlen részét sem hagynám ki.
De visszatérve a Vér és hamu sorozathoz, a negyedik rész megosztotta a rajongótábort is. Méghozzá az Egyesülés miatt, ami ugyebár Poppy/Casteel/Kieran hármasának egymásból való táplálkozását jelentette, ami szorosabbá tette a köteléküket. Na de ők ennél tovább is mentek egy édeshármas jelenetig, ami kiverte a biztosítékot az olvasók egy jelentős részénél. Szerintem egyébként nem volt ez vészes, teljesen elfogadható kivitelezésben írta meg a szerző ezt a részt, de a téma miatt nem csodálom, hogy páran szakítottak a sorozattal és dőltek az egypontos értékelések a Goodreads-en. 
Én már nagyon vártam ezt az ötödik részt, hiszen tudjuk hogyan záródott az előző rész, és várhatóak voltak a következmények. Poppy immár tudja, hogy ő a Vér és a Csont Ősi Lénye, az Életé és a Halálé egyszerre. Miután Wayfair-ben kiszabadítják az apját, Poppy sztázisba esik, egyszerűen mélyen elalszik, a testének erre van szüksége a Ritkítás befejezéséhez. Persze Casteel egy pillanatra sem akarja magára hagyni, és a környezetüknek sem akarnak részletekkel szolgálni az állapotáról, ezért egy félreeső szobában vigyáznak rá, Casteel, Kieran, Emil, Delano. Van egy halvány esély arra, hogy a sztázisban történő alvás után esetleg nem emlékszik majd a múltra, ezért Nektas azt javasolja, meséljenek neki, úgyhogy Casteel belekezd, és elmeséli a mozdulatlanul alvó Poppy-nak, hogyan kezdődött a történetük egészen onnantól, hogy a királyfink Masadoniába került. 
Egyébként is imádtam a sorozat első részét, és mindig is hiányoltam Cas szemszögét, most aztán megkaptam, és bevallom nektek, lubickoltam a regény minden mondatában. Újra elmerülhettem a részletekben, egy más szemszögből ismerhettem meg ezt a világot, egy olyan szereplőjéből, aki az elejétől tisztában volt a Vérkirályság aljasságával. Az atlantaiak királyfija határozott céllal érkezett, fogságba akarta ejteni a Szüzet, hogy elcserélje a bátyjáért, és lehetőleg elkerülje a háborút.  Csodálatos volt megismerni őt immár sokkal mélyebben, mint Poppy szemszögéből, hiszen most először láthattunk bele, mit is okozott az öt évtizedes rabság. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy ugyanazt olvasom, mint az első regényben, Cas teljesen új jeleneteket hozott a történetbe, általa megszólaltak olyan szereplők, akik eddig nem kaptak helyet. Amikor ismerős párbeszédekre került sor, az is olyan volt, mintha először olvasnám, nem hatott ismétlésként. Meg kell jegyeznem, hogy Cas szemszöge sokkal több viccelődést hozott, sokszor hangosan felnevettem az ugratásokon, vagy például amikor Cas kihallgatta Poppy és Tawny beszélgetését. 
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire élveztem újra átélni például a Vörös Gyöngyben történteket (bár ez a rész angolul elérhető volt már korábban), a kerti jelenetet a fűzfa alatt és még sorolhatnám a romantikus pillanatokat. De volt ott más is, például egy csomó jelenet Vikterrel, aki jelentős szereplő Poppy életében, és örültem, hogy jócskán találkozhattunk vele. Ó, és ne feledkezzek el a hercegről, akinek nem bántam, hogy első kézből mesélve olvashattam a halálát, szerencsére Casteel nem volt vele kíméletes. 
Kieran. Az első részben csupán annyit kaptunk belőle, amennyit Poppy közelében volt, a regény vége felé, a Vérerdős résznél. Ehhez képest most megtudhattam, milyen óriási támasza volt Casteel-nek a Vérkirálynő fogsága után, persze mindig is tudtam, milyen a kapcsolat közöttük, de ez akkor is még jobban felemelte őt a szememben. Kieran megérti Casteelt, még akkor is támogatja, amikor ellent kéne mondani, vagy amikor a királyfi éppen nem is olyan őszinte vele.
Casteelról mit is mondhatnék még? Figyeltem, meddig tudja tagadásban tartani magát, és mikor jön rá, hogy elveszett ő már a Magaslaton, hiába minden józan ész, Poppy az ő szívtársa. Gondolkodtam azon is, mi volt az a pont, jelenet, ami a legnagyobb ütést vitte be Poppy szemszögéhez képest, és a harapásos jelenet volt az, ami legjobban tetszett Casteel előadásában. Amikor rájött, a lány semmit sem tud az igazi szüleiről, a származásáról. Aztán mennyi minden megváltozott.
Ez a regény nem kizárólag a múltban merengő királyfi meséje, hanem a jelennel is foglalkozik, hiszen közben zajlanak az események ebben a pár napban is, amíg Poppynak mesél. Például találkozhatunk Malikkal és Millicent-tel is, sőt, végre egész hosszan elbeszélgetnek Cas és Malik, ez már nagyon hiányzott mindkettejüknek. Cas abszolút elfogadja, hogy Malik a lány mellett akar maradni, hiszen a szívtársa, bár ő nem mondta még el neki, mit érez.   
Persze a regény a jelenben egy jó kis függővéggel ér véget, egy olyan eseménysor végén, amit garantáltan senki sem várt, meg kell mondanom, a szívem majdnem megállt ennél a jelenetsornál. Mi jöhet még ezután?
Összességében nálam ez a rész kedvenccé vált, sokat tett hozzá az eddig ismert történésekhez, jobban megértettem Cas indítékait, tetteit, érzéseit és repesve várom a hatodik részt, ami nyáron jelenik meg eredetiben, reményeim szerint a magyar rajongóknak sem kell sokat várni.
Képek: Pinterest
 
Borító: Gyönyörűséges.
 
Kedvenc karakter Casteel, Kieran, Poppy

Szárnyalás: 648 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Imádom Cas szemszögét, ismernem kellett a gondolatait, végre megkaptam.

Értékelés: 

 
 Nyereményjáték

Mindegyik állomáson felteszünk egy-egy kérdést, amire korábbról tudhatjátok a választ, ám az sem baj, ha nem, mert a könyv beleolvasójából mindegyikre megtaláljátok a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  HOGY HÍVJÁK POPPY ÉDESAPJÁT? 
 
 
Állomáslista:
03.20 Kelly és Lupi olvas
03.23 Insane Life
03.26 Könyv és más


 

2025. január 25., szombat

Jennifer L. Armentrout: A Light in the Flame - Fény a lángban (Hús és tűz #2)


A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent  Jennifer L. Armentrout nagysikerű Hús és tűz sorozatának második kötete: A Light in the Flame - Fény a lángban, mely újra elvarázsolja olvasóit Nyktos és Sera ősi istenekről szóló romantasy történetében.
Gyertek és legyetek részesei ti is ennek a varázsnak, tartsatok velünk a blogturnén, a játékunk során lehetőséget kaptok megnyerni a kötetet a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
680 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,50
Besorolás: fantasy, romantasy, sárkány, mágia, istenek

Ki ​az egyetlen, aki megmentheti Serát? Az, akinek a meggyilkolására készült egész életében…
Kiderült az igazság Sera tervéről, ami véget vetett a törékeny bizalomnak közte és Nyktos között. A lánynak semmi más nem maradt, csak a kötelessége, miközben olyanok veszik körül, akik nem bíznak benne. Bármit megtenne, hogy végezzen Kolisszal, az Istenek Hamis Királyával és az ő zsarnoki uralmával Elíziumban, hogy elhárítsa a halandók birodalmára leselkedő veszélyt.
Nyktosnak viszont van egy terve, és miközben együtt dolgoznak a megvalósításán, végképp nem hiányzik nekik a perzselő szenvedély, ami folyamatosan fellángol közöttük. Sera nem engedheti meg magának, hogy beleszeressen a megkínzott ősi lénybe. Főleg most, hogy minden eddiginél elérhetőbbnek tűnik számára egy olyan élet, ami nem forr egybe egy fenyegető végzettel. De a közösen megélt gyönyör és páratlan vágyakozás emléke annyira ellenállhatatlan, mint a szirének éneke.
És ahogy Sera kezd ráeszmélni, hogy nem csupán névleg szeretne Nyktos hitvese lenni, elhatalmasodik az őket körülvevő veszély. Egyre nagyobb támadások érik az Árnyékföldeket, és amikor Kolis hívatja őket az udvarába, nyilvánvalóvá válik egy újabb kockázat. Az élet ősi ereje egyre csak erősödik Serában, egyre közelebb taszítva őt a Ritkításának a végéhez. Márpedig Nyktos szerelme nélkül – amit a Halál Ősi Lénye képtelen érezni – nem fogja túlélni a Felemelkedését. Ha egyáltalán eljut a Felemelkedésig, és nem találja meg előbb Kolis. Mert fogy az idő. Seráé és a birodalmaké egyaránt…


Nagyon vártam a második rész érkezését, hiszen a sorozatindító befejezése a szerző jó szokásához híven meglehetősen függővégesre sikerült. Szerencsére még egy teljes évnek sem kellett eltelnie, máris itt a folytatás! Nagy elánnal vetettem bele magam, aztán azt vettem észre, hogy telnek a napok, és alig-alig haladok a könyvvel, egyszerűen nem tudott elkapni a lendület. Már nem azt éreztem, amit az első résznél kifogásoltam, hogy rengeteg a hasonlóság/ismétlés/kérdezgetés, ami az agyamra ment, hanem csigalassúsággal haladt a cselekmény, és ezen bosszankodtam gyakorlatilag a könyv háromnegyedéig, amikor végre történt is valami. Na de sorjában...
Sera meséli továbbra is a történetet, így nem mentesültem a számtalan belső monológtól, melyekben újra és újra felvetődik, hogy a benne elrejtett parazsak a jelentősek ebben a játszmában, ő maga mennyire nem számít. A parazsaknak Nyktos-hoz kell kerülniük, ám ez Sera életébe kerülhet. Tervet kell kovácsolniuk, meg kell találniuk azt a személyt, aki ismeri a megoldást, hogy ez milyen módon kivitelezhető. Közben az eddigi bizalom megtört, újra kell építenie, hiszen Árnyékföldön csalódtak benne, nem ismerik a valódi hátteret. Amit Sera tett Bele életének megmentésével, az elindított egy folyamatot, amit az istenek megéreztek, köztük Kolis is. Keresik a forrást, az elkövetőt és ez állandó veszélyt jelent. Serának és Nyktosnak titokban kell cselekedniük, miközben zajlik a hitvessé fogadás előkészülete. Ráadásul feltűnik egy új szereplő, aki úgy tűnik, elég közel áll Nyktos-hoz, legalábbis hagyja, hogy a vérét szívja, amivel eléggé felbosszantja Serát.
"– Jövőt akarok. Élni akarok. Olyan életet akarok élni, ahol a saját kezemben van a jövőm."
Nos, azt hiszem, kissé átértékeltem Sera karakterét ebben a részben. Az még mindig áll, hogy rengeteg az ismétlés, és a felesleges körök futása, de ezen túllendülve már sokkal értékelhetőbbé vált a két főszereplő karaktere, mint eddig. Ugyanis cselekmény nem sok van a regényben, legalábbis nem olyan hangsúlyos, mint a karakterek fejlődése. Sera kívülről nagyon erősnek és bátornak tűnik, ugyanakkor a szerző meg merte mutatni azt, ami benne zajlik, a kétségeket, a szorongást, azt a bizonytalanságot, hogy eddig sosem ő döntött a sorsáról, de mennyire szeretné ezt megváltoztatni. Közben ott van benne, hogy meg akarja menteni a halandó világot, Árnyékföldet nemkülönben, meg amúgy minden birodalmat. Akkor is, ha ez az életébe kerülhet. De milyen más lesz a megvilágítása a dolgoknak, amikor tapasztal némi boldogságot is... Milyen nagyszerű lehet új életet kezdeni, biztonságban, azzal, akit szeret? 
"– Soha nem akartam szeretni. Amíg nem jöttél te, liessa."
Nyktos karaktere is hoz meglepő fordulatokat, és az egyik épp az, amit már a könyv beleolvasója is leleplez, talán nem nagy spoiler leírni, hogy megtette azt a fontos lépést, amivel biztosította, hogy ne legyen többé gyenge pontja. Kivetette a kardiáját, tehát nem tud többé szeretni, szerelmet érezni. Ez engem nagyon megdöbbentett az elején, hiszen itt jelentős szerelmi szál keletkezett az első részben, aminek vártam a folytatását, különös tekintettel az árulás kiderülésének hatásaira. Aztán mégis megnyugodtam, hiszen nem a vágy veszett el, szóval a vonzalom tovább dolgozik a páros között, sőt, úgy éreztem, sokkal több erotikus jelenetet olvashattam, mint az első részben. Sera érzelmei egyre erősebbek, és végül ki is kristályosodik számára, mit is érez Ash iránt. (Igen, igen, Ash valamiképp visszatér.) 
Nyktos végre megmutatta ebben a részben a valódi erejét, néhány jelenetben láthattam az átváltozásait, ami ijesztő is lehetne, mégis élvezetes volt. Lassan újra közel kerültek egymáshoz, nemcsak testileg, de lelkileg is, a kezdeti kommunikációs hiányosságok után a regény második felében már mélyebbre ható beszélgetések alakultak ki, melyek során fény derült sok mindenre Nyktos múltjából, mit is kellett elviselnie Kolis jóvoltából.
A mellékszereplők közül többen is jelentősebb szerepet kaptak, jobban meg lehetett őket ismerni, szerencsére Sera igyekezett barátságokat kialakítani, visszaépíteni a bizalmat. De ellenségekből sem volt hiány, hiszen Kolis sleppje elképesztő intrikákkal dolgozik a fizikai erőbevetésen túl. Mindenképp meg kell említeni a sárkányokat is, hiszen Nektas ismét hozza a szarkasztikus formáját és a sárkánybébi kártya is újra bevetésre került, sok édes és szívszorító jelenetet eredményezve. Ha már szarkazmus, meg kell említenem, hogy rengeteg vicces jelenet/párbeszéd volt a könyvben, ami mosolyt csalt az arcomra, vagy épp hangosan megnevettetett, a jellemzően komor hangulatot ez kellően egyensúlyozta.
Nagy megkönnyebbülés volt számomra a könyv háromnegyedénél Kolis konkrét megjelenése, hiszen addig szinte állandóan csak róla volt szó, mint a történet főgonosza, végre szemtől szemben állhattak vele a főszereplők. Ezután már nem volt okom panaszra, a szerző megmozgatta a szálakat. A regény során volt pár iszonyú jó csatajelenet, amiken megdöbbentem, mennyire filmszerűen ábrázolja a szerző, és hát a vége... nem volt nehéz kitalálni, hogy ez lesz a következő fordulat.
Azt hiszem, alapjában véve egy fokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első, ugyanakkor nem tudom ezt sem 4 pontnál többre értékelni, mert szinte minden egyes csavart kitaláltam, semmivel sem tudott meglepni a szerző, illetve nem olyan állkeresős mértékben, pedig én ezt vártam tőle. A függővég persze bosszant, mert azonnal olvasnám a folytatást, de ami ott feltűnt a végén, az szerintem minden olvasó előtt világos, hogy mit jelent. Látom magam előtt a sorozat befejező részének cselekményét, úgyhogy kíváncsian várom, beigazolódik-e, vagy meg tud lepni a szerző. Az világos, hogy ez a világ függővé tett, a hibái ellenére is szerettem olvasni, nem vitás, a romantasy műfajának Jennifer  L. Armentrout az egyik királynője.
Képek: Pinterest

Borító: Illik a sorozatba.
 
Kedvenc karakter Sera, Ash
 
Szárnyalás: Kolis megjelenése.

Mélyrepülés:  Lassan csordogáló cselekmény.

Érzéki mérce: Határozottan többnek éreztem az erotikus jelenetek számát az első résznél, és  szenvedélyesebbnek is.

Értékelés: 




Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban Jennifer L. Armentrout világába kalauzolunk el benneteket! Ebben a játékban egy kép és egy mondat alapján az írónő ikonikus és híres karaktereit kell kitalálni és hogy melyik sorozatban szerepelnek. Gyertek és játszatok velünk a könyv egy példányáért!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  Démon vagyok, a kígyó tetoválásom nagyon sokat elárul rólam.


ÁLLOMÁSLISTA:
01.21 Insane Life
01.23 Milyen könyvet olvassak?
01.25 Kelly & Lupi olvas




2024. november 16., szombat

Rezeda Réka: Bábmester (Tüske és gyopár #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Rezeda Réka debütáló regényét Bábmester címmel, mely a Tüske és gyopár sorozat első része. A cselszövésekben és intrikákban bővelkedő izgalmas fantasy regényben Sivriel bosszúhadjáratát követhetjük nyomon, melyet szülei halála miatt folytat, de mi történik, ha a szerelem közbeszól? Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös
376 oldal
Goodreads:
Besorolás: high fantasy, ifjúsági, mágia
 
Érdemes feláldozni a boldogságodat a bosszú oltárán?
Sivriel Thornrage nem emlékszik a szülei arcára. Gyilkosuk, Merzen vonásai viszont a mai napig kísértik. Sivriel számára holttá dermedt az idő, és csak akkor lelhet újra magára, ha végez Merzen herceggel. Tíz éven át dédelgette magában a gyűlöletet, és most a napkirály halála végre alkalmat teremt, hogy az udvarba utazzon, és bosszút álljon.
Csakhogy a királyi palotában Sivriel halálos cselszövések hálójába gabalyodik. Ha el akarja pusztítani Merzent, kénytelen szövetségre lépni Bastiennel, a vonzó, de arrogáns herceggel. Bastien azonban titkon a maga hálóját szövi…
Ki a valódi ellenség? Mi az, amiért érdemes harcolni?
 Vajon örökre a gyűlölet marad a lány egyetlen igaz szerelme?
Sivriel útját ármány és árulás kíséri. Ha nem vigyáz, mindent elveszít, amiért küzdött…

 
A Bábmester hosszú utat járt be, amíg eljutott a megjelenésig, hiszen az Aranymosás keretein belül hallhattunk róla először, ahol pozitív lektorit kapott ugyan, de aztán a kiadó vezetése úgy döntött az akkori gazdasági nehézségekre hivatkozva, hogy ez a project átmenetileg vagy véglegesen, de szünetel. Akkoriban nem csak az Aranymosás dőlt be, de a magyar szerzők többségének is elengedték a kezét, - korábbi nyerteseknek, meseíróknak, stb. - az olvasók nagy bánatára, hiszen a tőlük kikerült művek mindenféle műfajban,  friss hangú, újszerű írások voltak, óriási lehetőség volt a szerzőknek a Könyvmolyképzőnél megjelenni. Néhány szerencsésnek ezek után is adódott lehetőség, szóval örvendezhetnek az olvasók, a Bábmester ennyi hányadtatás után végül megjelenhetett az idei könyvfesztiválra. 
A regény nagyon erős jelenettel kezd, hiszen a prológusban végignézhetjük, hogy az alig pár éves kislány főszereplőnk, Sivriel szüleit a szeme láttára meggyilkolják, mégpedig maga Merzen herceg, aki Arzáliában az egyik legvehemensebb mágusüldöző. A királyságban tiltott a mágia, egyedül az uralkodó családja használhatja a tűzmágiát. Sirviel nevelőszülőkhöz kerül, és tíz éven át forralja magában a terveit, bosszút fog állni Merzenen. Amikor meghal az uralkodó, a nemesi családok a fővárosba utaznak leróni kegyeletüket, és várják az új király beiktatását. Daren, Sivriel gyámja is eljött, magával hozva gyámleányát és unokahúgát, Amarielt is. A királyi tanács a trón várományosai közül a szelídebb Gorden helyett mindenféle cselszövés útján a kegyetlen Merzent kívánja királlyá iktatni. Sivriel számára eljött a cselekvés ideje, az évek során begyakorolt láthatatlanná válás segítségével egyik éjjel elindul, hogy megölje a gyilkost. Csakhogy Bastien hercegnél köt ki, aki végül felajánlja a segítségét abban, hogy a gyámja ne tudja férjhez adni, eljátszanak egy kompromittálást, így megmenekül a kéretlen vőlegénytől, Bastien pedig információt kap Darenről. Semmi sem a tervek szerint alakul, Sivriel  végül fogságban találja magát, mégpedig Merzen titkos börtönében, ahol az elfogott mágusokkal kísérletezik. Hogyan menekülhet meg a lány ebből a pokolból? 
A szerző kiváló világfelépítést teremtett a regényben, ez volt az, ami a legjobban elnyerte a tetszésemet. A cselekmény előrehaladtával szépen jöttek az információk, tégláról téglára kibontakozott a mágia világa. Különféle képességekkel rendelkeznek a mágusok, emlékfonók, lélekfalók, szellemek, gyógyítók, stb. hiába üldözik őket, az adottságuk elrejtésével mégis fennmaradtak, egészen magas körökben is sikerült leplezni a tudást. A főszereplő lány "szellem", azaz láthatatlanná tud válni, ez nagyon ritka adottság. Kezdetben láthatjuk, hogy az anyja úgy tanítja, a szeretetet kell segítségül hívnia a varázslathoz, de ez nem igazán jön be. Ha mérges, dühös, annál jobb, később meg egyenesen nem is megy másként, ha Merzenre gondol, és a gyűlöletre, akkor jobban működik a képessége. Ez azonban később felemésztheti, de mindig azzal nyugtatja magát, ez az utolsó eset, aztán jön a következő utolsó. Ha már Sivrielnél tartunk, benne testet ölt egy meglehetősen tipikus fantasy hősnő, csetlik, botlik, iszonyatosan naiv, önfejű, makacs, előbb cselekszik, később gondolkodik, egyszóval van hova fejlődnie, és ezt véghez is viszi. Szerintem az olvasók többsége arra vár, hogy a lány belássa, hogy felül kell kerekednie a bosszúvágyán, és mint a jó és a rossz küzdelmét rávetítve erre a helyzetre, majd a szeretet győz a dühe felett. Hányszor volt leírva, hogy lépjen túl a gyűlöletén! Én nem vártam erre. Szerintem a bosszúállás teljesen normális reakció, ha velem történne, hogy a szüleimet megölik, nem hiszem, hogy a megbocsátáson gondolkodnék. Egy fantasyben meg pláne nem, egy pillanatig sem hibáztattam ezért, és végig drukkoltam, hogy megélhesse a bosszút, teljesen igazolt motivációnak tartom. Egyébként arra nem találtam megjegyzést, hogy másoknál hogy ment a varázslás, milyen késztetések alapján. Bastien karakteréért nem csoda, hogy odavannak az olvasók, hiszen azon kívül, hogy külsőre jóképű, délceg, remek stratéga is, ő az, aki fiatal kora ellenére kiváló emberismerő, tud mások fejével gondolkodni, több lépéssel előrébb jár mindenkinél. Ugyanakkor előfordul, hogy hibázik, vagy épp elfelejt tájékoztatni a terveiről másokat, amivel nem építi a bizalmat hősnőnk vonatkozásában. Egy szóra ki kell térnem az őt ért borzalmakra, mert szerintem ez abszolút nem hiányzott ebbe a fantasy regénybe. Ez inkább egy realista regény témája lehetne, nem mondom, hogy ne találkozzon egy tizenéves olvasó ilyesmivel, de itt nekem nagyon idegen volt, ez olyan téma, ami nagyon mélyre hatol lelkileg és a megoldás, a gyógyulás, stb. nem kap elég teret.  Ezt kimondottan utáltam a történetben.
Elégedett voltam viszont a nyelvi szinttel, jól el tudtam képzelni mindent, a fordulatok frappánsak voltak, a cselekményszálak szépen íveltek, a karakterekkel nem volt különösebb problémám, és a feszültséget is végig fent tudta tartani a szerző. Egyedül a "Könyv" ismétlése volt túlzó mértékű. A világfelépítéshez tartozik, hogy a vallásuk a többezer éves Szent Könyvön alapul, mintha az lenne az Istenük. És ez így be is épült a köznyelvbe, pl. Ki az isten vagy te? = Ki a Könyv vagy te?  ez csak egy apró példa, de ez így végigterül az egész könyvön, minden témában és helyzetben, ami engem eléggé idegesített.
Ki kell térnem még a történet csúcspontjára, ami egy világégéshez hasonlít, most nem részletezem, csak megjegyzem, hogy alig tudtam túlvergődni ezeken az oldalakon, valahogy túl erősre sikerült, bár így legalább volt mit helyre tennie a hősnőnek, és még várnak rá feladatok. Jól megbonyolódott a végkifejlet, és a lezárás természetesen folytatásért kiált.
Összességében, ha mindent figyelembe veszek, egy ígéretes sorozatkezdést olvashattam, egyedi mágikus világfelépítéssel, véres hatalmi harcokkal, fondorlatos intrikákkal. Nekem azért hiányzott a romantika elmélyülése, a közös ellenség elleni harc kiindulásnak jó, de valami erőteljesebb kémia is jöhetne a folytatásban. Gratula a szerzőnek, ígéretes kezdés, jöhet a folytatás.
 
Borító: Első ránézésre figyelemfelkeltő, szívesen levenném a könyvesbolt polcáról.
 
Kedvenc karakter -
 
Szárnyalás: Persze hogy Bastien.

Mélyrepülés:  A KÖNYV végtelen ismételgetése.

Érzelmi mérce: A romantika nagyon halványan van jelen és nagyon a young adult keretein belül mozog.  Az olvasás során a düh és a bosszúvágy voltak a legerősebb érzelmek bennem, ami nem rossz, csak szokatlan.

Értékelés: 


 
 
Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
KÉRDÉS:   Milyen desszertet evett Sivriel a gyakorlás után?
 
 
 
További állomások:
11.16 Kelly és Lupi olvas
11.18 Könyv és más
11.20 Milyen könyvet olvassak?
11.22 Spiri Bliss - Sárga könyves út
 
 
 

2024. október 31., csütörtök

Nisha J. Tuli: Az Aurórakirály uralma (Uranosz erekjéi #2)


A 21. Század Kiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját - és már olvashatjuk is a folytatását, Az Aurórakirály uralmát! Lor szembesülve a sorsával hirtelen lehetőséget kap, hogy retorziót vegyen családja árulóin, és visszaszerezze a mágiáját, amit oly sokáig el kellett rejtenie. De ehhez olyan szövetséget kell kötnie, amire álmában sem gondolt: Nadirral, az Auróraherceggel. Légy részese te is a kalandnak, és ha követed az állomásokat, a turné végén lehetőséget nyílik megnyerni egy példányt Az Aurórakirály uralmából!
 
Next 21 Kiadó 2024.
460 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 3,99
Besorolás: felnőtt, high fantasy, romantikus, tündérek, mágia
 
„Engem ő nem hódított meg. Nem vagyok a jussa. Saját magamé vagyok.”
Miután kiszabadult a Napkirály cellájából, Lor az Auróraherceg karmai között találja magát. Nadirnak, az Aurórahercegnek meggyőződése, hogy Lor rejteget valamit, ezért mindent megtesz, hogy szóra bírja. Lor azonban tisztában van a titkok értékével – egész életében őriznie kellett a titkait –, ezért elszántan védelmezi, amit tud.
Lor és Nadir szövetkeznek, hogy megkeressenek egy elveszett tárgyat, ami múlt és jövő kulcsát ígéri. De a lány nem tudja, bízhat-e a hercegben. Csak annyit tud, hogy nem fog még egyszer bedőlni egy királyi tündér ígérgetésének.
Közben a Napkirály továbbra is jogos jussának tekinti Lort, és vissza akarja szerezni őt. Az Aurórakirály pedig minden bizonnyal az életére törne, ha ismerné a titkait. Lornak folyamatosan mozgásban kell maradnia, sehol sincs biztonságban. Csak akkor nyugodhat, ha az Aurórakirályt és a Napkirályt is elpusztította.
Azonban hamarosan ráébred, nem csak arról van szó, hogy sikerül-e visszaszereznie örökségét: a tét jóval magasabb. Nem más, mint Uranosz jövője.
 
Nagyon értékelem, hogy a kiadó ilyen hamar kihozta a sorozat második részét, hiszen a magyar olvasók átlagosan egy évet szoktak várni a folytatásokra, amely idő alatt homályba veszhetnek a részletek. Szerencsére mostanában egyre többször találkozom ellentétes példával, szerintem ez erősen javít az eladási számokon is. Egy hónapja írtam A Napkirályné próbája regényről, és miután jó kis függővéggel zárult, ezer örömmel vettem kézbe a folytatást. 
A történet ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, Nadir megszökteti Lort a Napkirály fogságából, és egy védővarázslattal biztonságossá tett kastélyba viszi a királyság peremvidékére. Lor gyakorlatilag fogoly, Nadir ráadásul így is szólítja, miközben hetek óta próbálja kihúzni belőle, hogy ki ő és miért akarja őt Atlas és az Aurórakirály is a markában tartani. Lor nem hajlandó semmit mondani, míg nem hall híreket a testvéreiről. Végül Nadir húga elhozza őket a kastélyba, miután egy éjjel Lor szökéssel is próbálkozik, és épphogy ott nem hagyja a fogát. Persze Nadir és a farkasai mentik meg egy szörnyetegtől. Miután végre együtt lehetnek, Lor hajlandó elárulni, hogy a Nappalotában a Tükör felfedte, hogy meg kell keresnie a Koronát, mely a Szívkirályság ereklyéje, ez szükséges, hogy visszakapja a mágiáját és legyőzhesse az ellenségeit, és visszaszerezze a Szívkirályságot. Csakhogy a Korona bárhol lehet egész Uranosz területén, így először a legvalószínűbbnek tűnő helyen, a Fellegvárban kell próbálkozniuk, ahol Nadir apja jelenti a legnagyobb veszélyt. Lornak álcára van szüksége, úgy utazik oda Nadir oldalán, mint az aktuális szeretője, bízva abban, hogy a közöttük nyilvánvalóan feszülő gyűlöletet képesek lesznek leplezni. A már korábban is pattogó szikrák a kényszerű közelség hatására fellobbannak, csaknem lángra gyújtva a szobájukat, Lor ellenállása lassan leomlik, miután Nadir végre bevallja, hogy nem tud ellenállni neki. Érzelmekről szó sem lehet, de azért egy kis szex belefér, miközben nyomoznak és végigkutatják a palotát. Nem lehetnek elég óvatosak, főleg, ha az Aurórakirályról van szó, hogy is gondolhatták, hogy sikerülhet őt átejteniük?
Én úgy gondolom, szeretem a fordulatokat egy sorozatban, de erre azért nem számítottam, hogy ez a folytatás ennyire más irányt vesz. Az első rész gyakorlatilag egy életre halálra szóló viadal volt, ahol az ismerkedős-felkészülős szakasz után izgalmas próbák követték egymást a végső kiválasztásig. Most azonban Lor mellett az első részben megismert Nadir, az Aurórakirályság hercege került főszerepbe, miután kiszabadította a lányt. Lornak ez csak egy újabb rabságot jelent, és kezdetben meg is van győződve arról, Nadir is tudott a korábbi börtönben folyó eseményekről. Lassan azonban összeáll a kép, Nadir és Amya éppannyira gyűlölik az apjukat, mint ő, és a megbuktatásán ügyködnek. A regényen végigível ez a folyamat, hogyan lesznek ellenségekből afféle szeretők, majd hogyan is alakul tovább a kapcsolatuk. Kezdjük azzal, hogy vannak azért különös jelek, érzik egymás mágiáját, ez már eleve egyfajta kapocs köztük. Tetszenek is egymásnak, de a világért se vallanák be, legalábbis jó darabig nem mondják ki. Nadir meg akarja mutatni, hogy ő más, mint Lor életének eddigi pasijai, ő nem kényszeríti semmire, és csakis akkor érinti meg, ha a lány beleegyezik. Lornak ez megfelel, és vágyik is rá, egyre jobban. Azonban sosem tudja elengedni a bizalmatlanságot, és minden jelre, ami birtoklásra utal, inkább visszafelé lép. 
Ebben a részben Lor E/1 szemszöge mellett Nadir E/1 szemszöge is helyet kap, bár kevesebb fejezettel, de így is örömmel olvastam, mert sokkal teljesebb a kép, ha ismerjük a másik fél gondolatait is. Nadir odavan a lányért, és nem azért, mert bármit el akarna venni tőle, hanem érzi a kapcsolódásukat, bízik a közös lehetőségekben, szövetségben, például az apja legyőzésében. Annyira élveztem olvasni a fejezeteit, mert főleg az elején nagyon jól el tudta játszani a közömbös fogvatartót, miközben egészen másra vágyott. A Fellegvárban aztán elkövetett néhány hibát, ami szerintem nagyon átlátszó volt, mármint arra gondolok, a szerző nem tudott volna valami jobbat kitalálni? Mások előtt fogolynak nevezni, meg a valódi nevén szólítani a lányt rettentő amatőr hiba volt. 
Lor szintén változott ebben a részben, miután lezajlott a viadal, itt már más a tét. Sokszor éreztem azonban, hogy felesleges körök zajlanak, kihagyható hisztik, és nem mindent lehet arra visszavezetni, hogy mennyire traumatizált gyerekkora volt.
Amire viszont nagyon vártam az első rész után, az megvalósult, végre jobban előtérbe került a mágia, sok-sok varázslatos jelenetet kaptam, és részletes magyarázatokat. A világfelépítés megértéséhez hozzájárultak a közbenső fejezetek, melyek a 286 évvel ezelőtti időben játszódtak, Lor nagyanyja, Serce E/3 szemszögéből, a Szívkirályság történetét idézték fel, hogyan jutottak el a megsemmisülésig, amely a Korona elvesztéséhez vezetett. 
Nem negatív értelemben mondom, de töltelék részt kaptam, ez általában a sorozatok második részének jellemzője. Az egész regényen át nem a cselekményen volt a hangsúly, inkább a karaktereken, hogyan épül a bizalom, és hogyan rombolható le egyetlen mondattal. Az világos, hogy szurkolok Nadirnak, mert bennem sikerült némi bizalmat ébresztenie, bár néha rezgett a léc pár megnyilvánulásánál, de ez azért így is fényévekkel jobb, mint amit Atlas produkált a korábbiakban.
És végül kitérnék az erotikára, aminek általában nem vagyok ellenére, de még mindig úgy érzem, ahogy az első könyvben is, hogy itt nincs rá szükség, legalábbis nem ilyen mértékben. Lor és Nadir között ez a "csak szex" dolog nem nyerte el a tetszésem, egyszerűen nem ad hozzá a történethez. Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy a tündérek már csak ilyenek, szeretik a nyilvános, éles helyzeteket, a birtoklást, és nagyon ritka a kizárólagosság a párok között. Ez az erős erotikus jelleg a 286 évvel ezelőtti fejezetekben is kifejezésre került, érdekes, ott egy fokkal jobban viseltem a forró jeleneteket, talán Wolf, a Vadon királyától jobban elfogadtam a szeretett nő iránti örök vágyát.
Összességében úgy éreztem egy teljesen új műfajból olvastam, amit manapság romantasy-nek neveznek. Hiába lenne eredetileg high fantasy besorolású, a rengeteg erotika miatt már ide tartozik. A szerző pedig beleszuszakol számos divatos trope-ot, mint az egy ágyban alvás, egy lovon utazás, ellenségből szerelmesek, lassú égés, ha megérinted megöllek, álkapcsolat, és még lehetne sorolni. Azt már az előző résznél is észrevettem, hogy a nyelvezet meglepően mai, a káromkodás és egyéb szóhasználat stílusa akár a mai időkből is származhatna, ez furán hat, de engem nem zavart. 
Abszolút addiktíven olvastatja magát a regény, nem igazán lehet letenni, és újra csak azt mondhatom, hogy nagyon várom a harmadik részt, hiszen folytatódik a keresés-kutatás a végső cél érdekében.  
Kép: saját  
 
Borító: Nagyon tetszik, szépen illeszkedik az első részhez.

Kedvenc karakter: Nadir

Szárnyalás: Nagyon szerettem a 286 évvel ezelőtti fejezeteket.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Lassú égésű románcnak lehetünk tanúi, viszont nincs hiány szexi jelenetekből, nekem kicsit sok is volt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték
 
A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   MORRIGHAN  KIRÁLYSÁGA
 
 
 
Állomások:

10.29. Kitablar
10.31. Kelly és Lupi olvas
11.02. Dreamworld
 

 
 
 
 
 

2024. október 17., csütörtök

Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája (Uranosz erekjéi #1)


A Next 21. Könyvkiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját. Egy múltját nem ismerő fiatal lány, egy király, aki a jövendőbeli hitvesét keresi és egy birodalom, melyet csak egy hajszál választ el a háborútól. Tarts te is velünk, hogy megtudd a történet végét! Az állomások mindegyikén egy feladványt találsz, amit ha helyesen oldasz meg, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt A Napkirályné próbájából!

Next 21 Könyvkiadó
368 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 3,88
Besorolás: fantasy, romantikus, mágia, tündérek

Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét.
Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot.
Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat.
De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből.
Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.


Nem ismertem eddig a szerzőt, de ez a gyönyörű borító és az izgalmas fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet. A legnyomatékosabban a viadal szó hatott rám, felidézte bennem természetesen Suzanne Collins trilógiáját, és rögtön ezután a Párválasztó regény jutott eszembe, hiszen itt is reményteli menyasszony jelöltek fognak megküzdeni egymással. Miután ezeket a regényeket nagyon szerettem, és gyakorlatilag több, mint tíz éve voltak a kezemben, egyáltalán nem bántam, ha egy ezekhez hasonló mixet kapok, csak jól legyen megírva. Szerencsére nem kellett csalódnom, a szerző remekül adagolta a hozzávalókat és végül egy egyedi történetet alkotott.
Lor egy fiatal lány, aki már 12 éve raboskodik az Auróra királyság egyik börtönében, igazságtalanul zárták be, miután megölték a szüleit. Itt van a két idősebb testvére is, minden vágyuk kiszabadulni ebből a pokoli helyzetből. Úgy tűnik, ettől egyre távolabb kerülnek, mert egy galiba után Lort a Gödörbe küldik, mely egy sötét, félelmetes hely a börtönön kívül, a szörnyek közelében, két hetet itt még senki sem bírt ki. Néhány borzalmas nap után, a teljes reménytelenség közepette, váratlanul magával viszi egy idegen, másnap már a Napkirályság udvarában ébred. Vele együtt tíz lánynak kell összemérni a tudását, erejét, szerencséjét, hogy végül egyikük Atlas herceg menyasszonya lehessen. Lor elsőre összezavarodik, de hamar belátja, hogy ennél nagyobb esélye sosem lesz, hogy megváltoztassa a sorsát és megmentse a testvéreit is. Minden lányhoz kirendelnek egy lovagot, aki kíséri, tanítja, edzi, felkészíti a próbákra. Gabriel megtesz mindent, hogy teljesítse ezt a feladatot, de sosem rejti véka alá, hogy nem bízik a lány sikerében. Telnek a napok, hetek és Lor egész kikupálódik, szépségben, ügyességben felveszi a versenyt a többiekkel, akik kezdetben kiközösítik, aztán páran mégis szóba állnak vele. Persze Atlas, a tündérherceg igyekszik minden lányt közelebbről is megismerni, Lort is elkápráztatja a szépségével és a kedvességével. Most már aztán tényleg nyernie kell, hiszen kezd a dolog érzelmileg is hatni rá. Jöhet a nagy viadal!
 
Nagyon tetszett a regény, faltam a lapokat, izgalmas volt, tele olyan cselekményelemmel, melyeket az említett regényekben is szerettem, nagyon hiányzott már egy ilyen zsánerű olvasmány. A szerző érzékletesen ír, gazdag leírásokkal, az első oldalaktól átéreztem a rengeteg szenvedést, amin Lor gyerekkora óta keresztül ment, remekül átjöttek az érzelmek. Mégis volt a stílusban egy kis szarkazmus is, ami humort hozott és némi könnyedséget, ellensúlyozva az időnként halálos jelenetek komolyságát. A főszereplő lány nagyon erős, tekintettel a börtönben történtekre, ez egy mellbevágó múlt, amit olvasóként is nehéz volt feldolgozni. Tetszett, hogy egy pillanatra sem feledte a testvéreit, a kiszabadításuk lebegett a szeme előtt. Nagyon sok trauma érte ezt a lányt, ezek megviselték de meg is erősítették, képes volt bízni egy jobb életben, az igazságban. Itt kell megemlítenem, hogy Lor énelbeszélős szemszöge mellett időnként beékelődött pár Nadir nézőpontú fejezet. Az Aurórakirály fia egészen más utat jár be, hogy végül összeérjenek a szálak és kerekedjen egy izgalmas függővég. Ennek köszönhetően tudomást szerezhetünk arról, hogy komoly erők mozgolódnak a háttérben. Ráadásul Lor származása is titkokat rejt, mondjuk szerintem senki sem gondolta az olvasók közül, hogy ő csupán véletlenül lett kiválasztva. Lor pörgősebb fejezeteit szükségszerűen lassította Nadir szemszöge, ezzel jól balanszírozta a dinamikát. Visszatérve a cselekményre, a viadalra készülés és a verseny szórakoztató volt, izgalmakkal, cselszövésekkel tűzdelve. Engem igazából az utolsó előtti próbánál ért némi agyvérzés, ez már majdnem kiverte a biztosítékot, persze vitt a lendület tovább.
A romantikát sokan elkerülhetetlennek tartják egy jó fantasy regényben, és többnyire én is ezen a véleményen vagyok. Itt azonban tanácstalan voltam, mert Atlas zsigerileg idegesített, nem tudtam elfogadni őt a szerelmi érdeklődés tárgyaként, amolyan "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" karakterével nem volt szimpatikus. Ugyanakkor remélem találkozunk vele a következő részben is, nagyon jól fel volt építve a jóságos tündérherceg figura. Na persze, ennél azért jobban ismerjük a tündéreket, az édes tökéletes külső alatt gyakran lelhetünk romlott részeket. A szerző igencsak meglepett, hogy erotikát is csempészett ebbe a történetbe, méghozzá nem is olyan ártatlan módon. Szerintem nem hiányzott volna, ha kihagyja, nem volt jelentősége. Gabrielben az az igazság, hogy jobban bíztam, azt hittem mégiscsak szövődik ott valami köztük, aztán arcon csapott a valóság, de még mindig kétséges számomra, melyik oldalon áll valójában, huh ez a pasi nehezen kiismerhető, de érdekes karakter.
És a befejezés, persze, hogy egy vastag függővéget kaptam, így hát nagyon várom a folytatást, hiszen annyi lehetőség rejlik a történetben, igazából a végén 180 fokos fordulatot vett a sztori. Reménykedem, hogy a mágia is több szerepet kap, mert ez a terület épphogy meg lett piszkálva.
A fél pont levonás a temérdek ismétlés miatt jár, ez már zavaró mennyiség volt, nincs szükség tízszeres ismétlésekre, és ez nem csak szavakra, hanem teljes mondatokra is vonatkozott.
(Egy megjegyzés: Vajon miért lett a fülszöveg átírva? Az eredetiben „Két nő.” helyett „Tíz nő.” szerepel, és jobban is hangzik, hiszen az utolsó fordulóban maradtak csak ketten.)
Nagyon ajánlom a regényt minden fantasy rajongónak, hiszen kedvenc regények toposzainak vegyítéséből áll, ennek ellenére mégis tökéletesen egyedi lett. Nagyszerű szórakozás volt részemről a regény, és szerencsére nálam van már a folytatás is, úgyhogy neki is vágok!
Képek: saját

Borító: Gyönyörű, részletgazdag a borító. Egyébként az egész könyv nagyon szép, nemcsak a borító, hiszen élfestett kiadásban jelent meg, térkép is kapott helyet benne, és egy klassz könyvjelző is jár hozzá.

Kedvenc karakter: Lor, Atlas.

Szárnyalás: Nagyon rég volt már részem hasonló világfelépítésű regényt olvasni, de nem zavart ez az összevegyítés, jót nosztalgiáztam.

Mélyrepülés: Az ismétlések meg tudtak akasztani.

Érzéki mérce: Nem igazán számítottam erotikus tartalomra, de bizony kaptam néhány pikáns jelenetet,  őszintén megmondom, nem hiányzott volna, ha kimarad.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!  
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KÖZÉPFÖLDE

Állomások:

10.15. Kitablar
10.17. Kelly és Lupi olvas
10.19. Dreamworld



Rendszeres olvasók