Tillie Cole: Ezer csók

Twister Media
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,27
Besorolás: YA, romantikus, tragikus

Egy csók egy pillanat.

De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.

És van egy lány.

A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.

Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.

Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.

Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?

Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Remélem elég idő telt el a megjelenés óta, és nem fogom kedvét szegni egyetlen potenciális vevőnek sem. Ez az én véleményem erről a könyvről, amivel senkit sem szeretnék megbántani, aki szerette. A bejegyzés spoileres.

Ez a könyv volt számomra a 2018-as év legvárósabb könyve, ezt a tavaly év végi összefoglalónkban jeleztem is, már akkor lehetett tudni, hogy megjelenik, és nekem sikerült a külföldi hypeolás ellenére elkerülni a spoilereket, fogalmam sem volt a fülszöveg ismeretén kívül, hogy miről fog szólni a történet. Azt ugyan hallottam, hogy a szerző minden könyve erős érzelmeket vált ki és nagyon szeretik az olvasók, de hogy milyen áron éri ezt el, azzal most szembesültem.

Beismerem, hogy az eleje tetszett, legalábbis az alapötlet, hogy a szomszéd kislány az újonnan érkezett kisfiú mellé áll, és összebarátkoznak, ez nagyon aranyos, mindig is szívesen olvastam gyerekkorban kialakult szerelemről. Innentől sülve-főve együtt vannak, élik a napjaikat a saját külön kis világukban, nagy szeretetben. Pár év múlva, mielőtt meghal a nagyi egy üveget ad a lánynak, hogy ebbe gyűjtse az emlékezetes fiúcsókokat. Cuki ötlet, bár hasonlót olvashattunk már a közelmúltban. Poppynak persze csakis Rune csókja kell, így nyolc évesen már elkezdik gyűjteni a csókokat. Így már azért nem hangzik olyan jó ötletnek, igaz?

Itt a történet ugrik pár évet és máris 15 évesek a főszereplők, Poppy éppen csellózik a növendékhangversenyen, egészen úgy, mint Mia egy másik történetben, pont olyan átéléssel. Pár oldallal később kiderül, hogy 12 éves koruk óta együtt alszanak, Rune minden éjjel átlopózik Poppyhoz, persze teljesen ártatlan dolog ez, csak beszélgetnek, legfeljebb csókolóznak. Itt már erősen pislogtam az olvasás során, vajon más is észreveszi ezeket az ordító koppintásokat?

Rune apját visszahelyezik Oslóba, ezért egyik napról a másikra el kell szakadniuk egymástól, Rune kénytelen a családjával költözni. Egy éjszakájuk marad a búcsúzásra, igaz, még nem töltötték be a 16-ot, mégis úgy döntenek, nem szakadhatnak el egymástól, mielőtt megtudnák, milyen érzés együtt lenni. Komolyan? Stepbrother Dearest szituáció a javából. Kezdtem egyre idegesebb lenni.

A lány pár hónap után megszakítja a távkapcsolatot a sráccal, többé se kép, se hang, ők is elköltöznek a városból. Újabb két év ugrás az időben, Poppy visszamegy Blossom Grove-ba, és lássunk csodát, Rune is hazatér pár hét múlva a családjával. Elkerülhetetlen a találkozás, a számonkérés, a kínosabbnál kínos pillanatok, a nagy vita és a nagy beismerés. Poppy meg fog halni, beteg, halálosan. Mi van? Most meg a Bright Side féle haldoklást kell újra átélnem?

Nos. A könyv egyharmadánál járunk. Már elment egy csomag pzs, mert én mindenen tudok bőgni, de ezen a ponton a legszívesebben kihajítottam volna az ablakon a könyvet. Egyharmadnál tudtam, hogy mi lesz a történet vége. A szerző nem hagyott reménykedni, tudatta, hogy innentől végig kell szenvednem a haldoklás lépéseit, a lehető legkegyetlenebb módon, kettős szemszögből, mert ha nem lenne elég egy egyoldalú közvetítés, még ott van Rune is, akinek a fájdalmát nem lehetett ennél mélyebben megfesteni.

Engem a szerző megerőszakolt érzelmileg. Mindent beletett ebbe a regénybe, amivel tudatosan manipulálja az érzelmeket. Nem úgy, mint egy valódi szomorú történetben, ahol megtörténnek a dolgok és sírdogál az olvasó egy kicsit, megrezeg a lelke és még jól is esik. Tillie Cole ebben a regényben folyamatosan és direkt adagolja az összecsippentett kliséket, amik egyesével is halálosak, de neki ekkora dózis kell, hogy biztosra menjen. Ő egy ilyen könyvet akart letenni a young adult piacra. Csakhogy ez engem nem vett meg. Nem is értem, hogy nem lehet észrevenni ezt a rengeteg ismétlést, a szókincs gyengeségét, a karakterek irrealitását? Ilyen srác, mint Rune, egyszerűen nem létezik. A dialógusok nem voltak hihetőek, 5 éves korukban éppúgy nem, ahogy 17 évesen sem, egyszerűen nem így beszélnek egymással a fiatalok.

Egyáltalán beszélhetünk cselekményről? Igazából nem. Valós konfliktus az elutazás és a visszaérkezés kapcsán volt, de az is hamar elhalt és váltott nyálas ragacsba.

Az epilóguson sokat gondolkodott a szerző és a tanácsadó csapata, bekerüljön, avagy ne a regénybe. Kár volt beletenni. Ez egy keresztény idea, amivel ki akarta egyensúlyozni a lány elvesztésének fájdalmát.  Persze, a túlvilágon találkoznak és együtt lehetnek. Hogy addig mi volt, felejtsük is el, legyen egy pozitív végkifejlet. Nem baj, hogy előtte kb. 100x hasadt meg Rune szíve. 10 évig még bírta a hasadásokat, egyszer csak már nem. És mindenki megnyugodhat, így a legjobb neki.

Nem vagyok érzéketlen, sőt inkább szeretem a sírós könyveket, szeretek meghatódni, kedvenc hobbim a könnycsatornamosás. De csak akkor, ha van valami mondanivaló, valami értelem, és nem csak cseresznyevirág hegyek a könnytenger mellé.

És a szívem a helyén maradt.

Köszönöm a Twister Mediának az olvasás lehetőségét.


Borító:  Nagyon szép.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: Az epilógus.

Érzéki mérce: Nyáltenger, csak az éli túl, aki úszni tud.

Értékelés:  

Dora Craiban: Fénytörés - Helena I.

ABA Könyvkiadó 2011
560 oldal
Besorolás: ya, urban fantasy, romantikus

A Bookline oldalait lapozgatva találtam rá a könyvre, és azonnal megrendeltem, mégpedig az alábbi fülszöveg alapján:

"A tizennyolc éves Helena egy sorozatgyilkosság lelki terheinek súlya alatt roskadozva kóborog a világban, kényszeresen keresve újabb áldozatát. A hontalan és otthontalan árvalány eddigi élete abból állt, hogy fiatal fiúkat magába bolondított, hozzájuk költözött, majd a benne lakozó szörnyetegre hallgatva, meggyilkolta őket. Mielőtt a szörnyetegtől szabadulhatna – talán szerencséjére – súlyos autóbaleset éri, amitől sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Földöntúli és évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Gyógyítók családjába kerül. A három testvér közül Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a szörny kívánja. Ehhez persze nem elegendők a csodatevő Raven család rendkívüli képességei. Kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz.
Dora Craiban Helena című romantikus krimi-fantasy trilógiájának első kötete minden fiatal lány álmainak és rémálmainak hiteles leírása, s emellett szerelmi történet a javából."

Kezdjük a prológussal, ami igazán jól sikerült, legalábbis a könyv elején megnyugtatott, hogy végre találtam egy írót, aki mer ilyen témában írni, nevezetesen, hogy egy fiatal lány fiúkat bolondít magába és aztán megöli őket. Sajnos a dicsérő szavak itt nagyjából véget is érnek. Az első fejezetben kiderül  a történet helyszíne  Oregon állam, (ahol nagyon sokat esik az eső, mint azt már elég jól tudhatjuk TS*) és főhősnőnk 1/1 személyben elkezdi ontani magából a végeláthatatlan kérdéseit, nem tudja megmagyarázni saját magának sem, miért öl? Valami ezt súgja, egy benne élő szörnyeteg (TS*), és addig folytatja a gyilkosságokat, míg válasz nem kap...  "A szörnyeteget ismét megetettem, itt az ideje, hogy pihenjen." 14.old. - mondja a hetedik fiú megölése után.

Sajnos hősnőnk nem jut el egy újabb áldozatig, amiben reménykedtem, mert az épp a tomboló viharban menetelvén az országúton, elkaszálja egy autó. (TS*) "Fájdalom. Olyan perzselő, hogy biztos voltam benne, végre elértem a poklot." 16.old.  Szerencsére nem a pokolba, csupán a Raven család titkokkal teli házába kerül, ahol  három testvér él. Jennifer orvos, Jet még suliba jár, és Jeremy a középső testvér az, aki elütötte Helenát.

Próbálnak valami egyezségfélét kötni a lánnyal, nem fordulnak a rendőrséghez a fegyverek és hamis iratok miatt, amit a táskájában találtak, cserébe Helena sem jelenti fel Jeremyt a gázolásért.  Ahogy az lenni szokott a sablonos tini könyvekben, a fiatalok között vonzalom szövődik. Szikrázik közöttük a levegő, és ez itt szó szerint értendő! "A csuklóm után nyúlt. Pánikszerűen megugrottam, miközben éreztem, hogy apró villámok futnak keresztül a bőrömön. Felnyögtem fájdalmamban, s kitéptem a kezem az övéből." 

Tehát az érintés kilőve egy darabig, megismerni egymás titkait beszélgetve is lehet. "Halkan, de tisztán csengett a nevem az ajkáról, s erre ismét pillangójárás indult meg a gyomromban." (TS*) 56.old.

Helena úgy tűnik egyik napról a másikra szerelmes lett Jeremybe, manapság ezen nem lepődünk meg egy ya könyvben, sőt az érzés ez esetben kölcsönös. Hősnőnk Jeremy szemét igézőnek találja: "Kék. Azúrkék, acélkék, királykék, szürkés, homályos és mégis tiszta, opálos derengéssel." 71. old. Bocsássatok meg, de ezt nem tudom elképzelni.

Jeremy szintén produkál fura dolgokat, kedvenc jelenetem tőle a mirror-punch: "Éppen meg akartam szólalni, mikor egy hirtelen mozdulatot tett: villámgyorsan felemelte a görcsösen remegő jobb kezét, s ököllel betörte a tükröt maga előtt." 132. old. Talán megmagyarázza ezt a viselkedést a következő idézet a 137. oldalról: "Világossá vált számomra, hogy Jeremy agya teljesen más irányban működik, mint egy normális emberé."  (TS*)

Egészen a 184. oldalig kell elküzdenünk magunkat, hogy megtudjuk, ami a fülszövegben is benne van, Jeremy családja Gyógyító, évszázados múlttal rendelkező faj. Három testvérnek kell születni, hogy a képesség aktivizálódjon, Ravenék esetében Jennifer Érintéses gyógyító, Jet Ráolvasó, Jeremy pedig Látó. "belelát mások belsőjébe" 190.old. (TS*)  A helyzet azonban nem egyszerű, Jeremy mindenki lelkében olvas, kivéve Helenáéban! (TS*) Így aztán nem is sejti, a lány miféle titkokat őriz. A szerelem azonban kölcsönös kitárulkozást eredményez, így Helena is színt vall. Jeremynek több nap kell ahhoz, hogy feldolgozza és kiértékelje a helyzetet, amit egy levélben ír meg Helenának. Ebben közli, hogy a lány ki is valójában. Majdnem szakítást eredményez a nagy igazság, és újabb dagályos oldalak telnek el kettejük szenvedésével. Persze van megoldás, Jeremy kéri Helenát: "Ne félj tőlem! Tőlem nem kell félned - suttogta." 293. old.  És láss csodát!!! Innentől nem fáj többé az érintés kettejük között!  Jöhet a nyáltenger, amit kellőképp megfejel a folyópart jelenet, ahonnan még az ártatlan kis állatka sem hiányzik. (TS* /rét jelenet/)

A következő száz akárhány oldalról sem tudok mást kiemelni, minthogy  megnyugtatólag  hatott rám, hogy Jeremy mégis látja Elena lelkét egy bizonyos dolog következtében. "Látom a lelked! Istenem, annyira... fogalmad sincs... bárcsak látnád, milyen gyönyörű!" Ugyan mitől? kérdezi Helena magától jogosan. Mi sem tudjuk a választ. 

További örömteli esemény, hogy Helena születésnapjára nagyon szép és drága ajándékot kap, persze először megütközik rajta, aztán megbarátkozik vele... Ki ne tenné a helyében? (TS*)

Immár az ötszázadik oldalt is elhagytuk, a könyv fogy, de igazi cselekmény, csavar, izgalom nem történt. Az utolsó ötven oldal sem hoz csodát, de annyit mindenképp megtudunk, ugyan ki lopta el a házból főhősnőnk zöld sálját? (TS* /gyengébbek kedvéért: ott piros blúz volt/)

Az írásmóddal kapcsolatban annyit, hogy vannak ugyan szép mondatok, de nem feledtetik el az 560 oldalra  dagályosított regény több tucatnyi felesleges oldalát. Sokkal több akcióval, max 350 oldalban élvezhetőbb lenne. A hosszához mérten iszonyatosan sok volt a párbeszéd, sok helyen hiányzó narrációval. Bár akkor még plusz 50 oldal lett volna... A karakterek nem igazán fogtak meg, talán Jet volt egyedül szimpatikus. De ha róla szólna a következő rész, akkor sem biztos, hogy a kezembe venném. Az egyetlen pontot a 19 éves szerzőnek szánom, mert értékelem a rengeteg munkát és kitartást, ami a könyv megírását övezte. Sajnos az én ízlésemnek nem felelt meg, a TS-n felnőtt célközönség talán jobban átsiklik a hibákon. Az alapötlet nagyon tetszett volna, ha kibontakozik Helena gyilkos lelkivilága, de ez sajnos csak a prológust érintette.  Ja és gratulálok az írónőnek, milyen lelkes rajongói vannak, akik képesek csupán azért regisztrálni a molyon, hogy 5 csillaggal értékeljék ezt az egy könyvet. Alig átlátszó ötlet. Még jó, hogy a legtöbbet előforduló mondat a könyvben: "Nyugodj meg!"  Szükség volt rá.

Borító:  Nagyon fura, nem szép. Jobb lett volna egy ötletes grafikust alkalmazni.
 
Kedvenc karakter: Talán Jet.

Szárnyalás: Prológus

Mélyrepülés: A hülye és szemét vagy szavak Helena szájából Jeremy számára.

Érzéki mérce: Tini romantika, súlyosan nyáltengeres változatban.

Értékelés:  

E. J. Allibis: Unika - Az Élet Lángja

Móra Kiadó  2011
512 oldal
Goodreads: 2,96
Besorolás: fantasy

Olaszországban a De Agostini kiadó jelentette meg először a regényt 2010 októberében, meglepetés, hogy ilyen hamar eljutott a magyar olvasókhoz. A borító igazán gyönyörű, Victor Togliani munkája, és külön öröm, hogy több oldalas belső illusztráció is helyet kapott a könyvben. A fantasy rajzok  és a térkép nagyban hozzájárultak  Sefira, az angyalok birodalmának és lakóinak megismeréséhez.

A véleményem a könyvről kettős, megpróbáltam a 14-16 éves célközönség szemével olvasni, így a post első része nekik íródik, a második a felnőtt fantasy rajongóknak.

Három tizenöt éves fiatal, Joe, Eve és Zack nagyon jó barátok, akik mindenben segítik egymást. Egy reggel Joe a többiekhez fordul, mert fura dolgok történnek vele, valaki figyeli éjszakánként. Kiderül, hogy a többieket is hasonló gondok nyomasztják, de szerencsére megismerkednek egy fiatal professzorral, aki ráébreszti őket a titokra, valamelyikük angyal, sőt a szívében őrzi az angyalok egyik Alapvető Létezőjét, az Élet Lángját. Az angyalok vezetője segítséget küld nekik, és hamarosan egy titkos átjárón keresztül Sefirában találják magukat.

Itt végre kiderül, hogy melyikük az angyal, és hogyan segíthet megmenteni világot, hiszen az angyalok szervesen kapcsolódnak az emberek világához, ha a Rossz veszi át az uralmat, az emberi faj is veszélybe kerül.  A múltban száműzetésbe került gonosz angyal, Ophidiel visszanyerte erejét, és át akarja venni a hatalmat. Ennek eléréséhez szüksége van a két Alapvető Létezőre, az Élet Lángjára és a Boldogság Kulcsára.  A vezérlő angyaloknak nincs más választása, harcolniuk kell Ophidiel-el, amit megnehezít néhány árulás, olyanoktól, akikért tűzbe tették volna a kezüket.

A végső küzdelem Unika és Ophidiel harca, vajon győz  az angyallány, akinek fő jellemzői az erő, intelligencia és az önzetlenség?

Értékelés a fiatal korosztálynak:

Már nem egészen ifjú, de nagy fantasy rajongók, mint jómagam, ha kezetekbe veszitek az Unikát, szembesültök 500 oldal merő sületlenséggel. SPOILER!!!!

A könyv két szálon indul, a jelenben 3 jó barát embergyerek tanakodik a velük kapcsolatos fura eseményekről, a másik szál 15 évvel ezelőtt "angyalföldön" fut, ahol Unika a szuper 13411 éves angyallány él. A néhány oldalas fejezetek felváltva ugrálnak az időben, számomra idegesítően. Hosszabb fejezetekkel nem lett volna ennyire zavaró. Az Unikát bemutató második fejezetből  muszáj idéznem, híven tükrözi a könyv stílusát: 

"A szőke angyal szivárványhártyája opálos, színjátszó indigó árnyalatban csillogott. Az áteresztett fénytől függően hol kékebbnek, hol lilábbnak tűnt, s beleolvadt az ovális pupillát övező aranycsíkba. Yesod imádta ezt a szempárt. Az indigó a misztériumot és a tökéletességet foglalja magában. Néha nem is lehet megkülönböztetni a sötétkéktől, máskor a lilával keverhető össze, pedig valójában egyszerre kék és lila, s a szivárvány összes színét egyesíti. Különleges szín, ami két szín erejével bír. És Unika is ilyen: erős, határozott, energikus, bátor, életteli és nemes, mint a kék különböző fokozatai, ugyanakkor kedves, csábító, titokzatos, érzékeny, kifinomult és mély, akárcsak a lila árnyalatai."

Az angyalok sajátossága a repülés, a telepátia, sőt a teleportálás is. (Utóbbit "hussanás"-nak fordították.)  Tulajdonképp bármilyen formát fel tudnak venni, aki például nincs megelégedve a külsejével, simán lehet a katicától kezdve a sason át akár sárkány is. Az angyalok tehát széles skáláját veszik fel az élőlények alakjának, persze sellő, tündér, manó, kobold is akad közöttük. 

Unika  az angyalok egyik vezetője szembesül a nagy problémával, miszerint megjelent az égen egy üstökös, ami a Gonosz érkezését jelzi. Össze is ül a tanács, és kiderül, hogy nem is csodálkozik ezen senki, a száműzött Ophidiel  szándékozik visszatérni. Hogy megnehezítsék a dolgát, Unika egy varázslattal kettéválik, és két csecsemőben él tovább, akiknek szívében elrejtik az angyalok "erejét", a lány gyermek Sefirában marad, a fiú az emberek világába kerül.

Végre összefut a két szál, a megerősödött Gonosz az immár 15 éves fiú nyomára bukkan. Épp egy kávézóban ül a három szívbéli jó barát, amikor feltűnik egy új szereplő, a fiatal teológus professzor. Bemutatkozik, és nulla ismeretség után közli velük, hogy veszélyben vannak, de ő majd mindent elmagyaráz. Beülnek a terepjáróba és már úton is vannak az erdőszéli víkendházába!!!! Komolyan, mint egy pedofil sztori....Megérkeznek, és a prof rittyent egy vacsit, muszáj megint idéznem:

"A professzor igen étvágygerjesztően terített meg a konyhában: a kerek asztalra az égtájaknak megfelelően négy jutaszalvétát helyezett,  s mindegyikre egy dupla sajtburgert tálalt, látványosan elrendezett salátalevelek kíséretében. Középen egy nagy tányéron aranyló sült krumpli díszelgett, mint egy napkorong, körülötte négy tálka ketchup. A képet különféle italok egészítették ki: sör, áfonyalé, kóla és egy kancsó víz."

Közli a gyerekekkel, egyikük angyal, és a szívében hordja az Élet Lángját. Közben rájuk találnak Sefira angyalai, akik mindegyiküket magukkal viszik a jéghideg vizű tavi átjárón az angyalok földjére. A társaság itt megismerkedik az angyalokkal, köztük Metatronnal a bölcs vezetővel, és a másik Alapvető Létező őrzőjével Unikával. (igen, ő szintén Unika) Míg Unika és Uniko (az angyal fiú új neve) egymással ismerkedik, a másik három embert körbeviszik Sefirán. Megkérdezik tőlük, mivé változnának, ha lehetőségük nyílna rá? Eve kék szemű és kék bozontos farkú szárnyas mókus lenne, Zack kosszarvú grizzly, míg a professzor Kebúr, négyszárnyú, négyarcú (ember, angyal, oroszlán és sas) teremtmény. (Ez már nagyon fájt!) Ezek után felpörögnek az események, a Gonosz felsorakoztatja a seregét, mely igen hajaz az orkok seregére a Helm szurdokból, és megküzd egymással a két tábor. Természetesen többszörös árulás is történik, de olyan személyek által, ami semmilyen meglepetést nem okoz, ahogy a csata végkimenetele sem.

Fenti példák is mutatják, hogy milyen a könyv stílusa, 500 oldal tele bővített, több jelzős, hosszú töltelék mondatokkal. Logikátlan lépések tömkelege a vezetők részéről, ugyanazon hibák elkövetése, hihetetlen, hogy nem tűnik fel az írónőnek. Mert szerintem nőről van szó, ahogy az írói álnevét is beleszőtte a történetbe, Allibis az orákulum, aki megmondja, mi fog történni. Jót nevettem a harcos angyal, Mizar-on, aki időnként tai-chi-zik, és régi kínai harcművészeteket űz. Kedvenc furcsaság Unika és Uniko egymásra találása is, akik ugye egy csókban forrnak össze, de mi van az azonos DNS-el? Nem egy vérfertőző kapcsolat ez?  A végső küzdelemről jobb nem beszélni, mazochisták, olvassátok el:))

A környező világ amúgy egészen jól ki van dolgozva, a karakterek is sokfélék és szerethetőek is, de ez a terjengős stílus, és a millió ismétlés annyira levesz az értékekből, hogy egy pillangónál többet nem tudok adni a könyvre.

Borító:  Gyakorlatilag az egy pozitívum a könyvben.
 
Kedvenc karakter: Craig a pedró.

Szárnyalás: Sellő angyal neve: Aqua:))))

Mélyrepülés: Az egész könyvet idézhetném.

Érzéki mérce: Nagy szavakkal próbál az érzelmekre hatni, kevés sikerrel.

Értékelés:  

Jennifer Murgia: Angyalcsillag

IPC Könyvek 2011
288 oldal
Goodreads: 3,51
Besorolás: YA, angyal, urban-fantasy

Az amerikai  írónő első könyve az Angyalcsillag, melyet 2009-ben írt, azóta idén márciusban már megjelent a történet folytatása is Lemniscate címmel.

Teagan 17 éves átlagos lány, aki a tükörbe nézve nem találja ugyan szépnek magát, de mások csinosnak mondják. Egyetlen barátnője van  Claire, akire gyakran hárul  vigasztaló szerep, mert a suli menő csajai imádnak Teagannal packázni. Milyen unalmas is lenne az élete, ha nem bukkanna fel az iskolában egy új fiú, aki tökéletes, magas, szuper helyes, és odavan Teaganért. Már a második nap randiznak, és nem kell sok idő hozzá, kiderül, hogy ő bizony fényt áraszt magából, egy szó mint száz, egy angyal, sőt mi több, a saját őrangyala.

Garreth csak nyolc napot kapott, hogy ember alakban közel legyen Teagan-hoz  és megismertesse vele a végzetét. A lánynak meg kell mentenie az embereket és az őrangyalokat Hadriántól, aki a sötét oldalon áll.

Túl nagyok voltak az elvárásaim a könyvvel, mert lecsapok minden angyalos történetre, keresem az igazit. Murgia műve nekem egyáltalán nem tetszett. A történet mitológiai háttere volt az egyetlen, amin úgy-ahogy túl tudtam magam tenni. A könyv fejezeteit olvasva egyre inkább úgy éreztem, néhány hasonló történetből van összeollózva. Gyakorlatilag semmi eredetiség, a karakterek unalmasak, a helyszínek időnként hirtelen váltanak, mintha szerkesztő nem látta volna a könyvet.

Teagan harmatgyenge mint főszereplő, nem épp 17 évesnek felel meg, gyerekes, felületes, a legjobb barátnője halála kb. 2 percre rázza meg. Az anyja meg pezsgőt bont, mert elkezdte használni a sminkkészletét.. Mi van???

Garreth karaktere annyira unalmas, hogy az már fáj. Semmi nem emeli ki  akármilyen más paranormális karakter közül. Egyedül a rossz fiú  Hadrián (aki Lucifer testvére) érdekes valamennyire, aki megpróbálja Teagant a maga oldalára állítani, csábítással természetesen, hogy azért valamiféle szerelmi háromszög is legyen. Teagan hirtelen megszállottan vonzódik Hadriánhoz, ami annyira nem valóságos, hogy megint szerkesztőért kiált. Hol is van a Garreth iránt érzett óriási szerelem?

Ez a könyv tökéletes azoknak a 12-14 éves tiniknek, akik még nem olvastak sokat, nem gondolkoznak el okokon és indokokon. A nyelvezet is pont ennek a korosztálynak megfelelő, és a szerelmi szál megdobogtatja a kis tini szíveket. Ezért kap egy pillangócskát.

Borító:  Fura ez a borító, mert semmi köze a tartalomhoz, az eredeti talán egy fokkal jobb.
 
Kedvenc karakter: Hadrián.

Szárnyalás: Az átható koffeinillat, az arabica kávébab erős illata.

Mélyrepülés: A Twilight, a Hush Hush és a TVD jeleneteinek átvétele.

Érzéki mérce: Tini romantika.

Értékelés:  

G.B. Hellebrandt: Sherion Woods - Apály

Nagy örömmel kezdtem bele az első könyves magyar szerző, Bokros Gabriella könyvébe, mert szeretem a sellős sztorikat, de kevés jelenik meg magyarul.

A fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, ami a következő:

" Akad egy kis probléma: Clive ember, Sherion pedig sellő - és ez utóbbit Clive nem tudja. Ám amikor a Sellő Tanács váratlanul támadást hirdet az emberek ellen, a szülei halála óta a szárazföldön élő Sherion élete egy szempillantás alatt válik álomból rémálommá. A szeretett férfit elrabolják, és agresszív hajtóvadászatot indítanak a lány után. Sherion, hogy Clive-ot és az embereket megmentse, hosszú évek óta először visszatér az óceánba, a sellők fővárosába, Lóriába. Elfeledett ismerősök, ellenségeknek vélt leopárdfókák, üresfejűek, meg egy különleges sellő harci egység és annak vezetője, Rob segítik viszontagságos útján, hogy kideríthesse kik, és miért rabolták el Clive-ot, és ki vezeti az embereket lemészároló, mindent elsöprő tengeri állatok seregét. De a kérdések újabbakat szülnek, és Rob színre lépése megkérdőjelezi Sherion megingathatatlannak tűnő érzéseit Clive iránt..."

Sajnos nem váltotta be a reményeimet a könyv. Annyira nem, hogy fejezetről fejezetre egyre gyakrabban szóltam fennhangon: Jézusom...  

Főszereplőnk Sherion huszonéves fiatal nő, a munkája az, hogy különböző környezetvédő találmányok szerzőit meggyőzze arról, hogy az általa képviselt cégnek adják el a projectet. Clive a legújabb ügyfél, és a szokásos meggyőzés az ő esetében visszafelé is hat, vonzalom alakul ki közöttük. Randik követik egymást, és el is érkezünk az első problémáig.  Egy közösen eltöltött mini nyaralás alatt, Görögország egyik tengerparti szállodájában a zuhanyzóban  a lány sellővé változik, ugyanis nem veszi észre, hogy tengervíz (!!!) jön a zuhanyból.... (innen már felvettem az erősebb kritikai szemüvegem) Épp, hogy elkerüli a lelepleződést, máris jön a következő kedvenc részem, étterembe mennek, ahol Sherion hallja az akvárium lakóit (a gondolatok mikrorezgést gerjesztenek, így kommunikálnak a vízben élők) bár épp ember alakban van. A halacskák hiába vágynak vissza  a tengerbe, a lány gond nélkül eszik belőlük - grillezve.

Poszeidón a tanácsadóival úgy határoz, hogy záros időn belül megtámadja az embereket, mivel nem tesznek semmit a globális felmelegedés ellen, ezáltal veszélyeztetik a földet beleértve az óceán lakóit is. Clive-ot elrabolják ismeretlenek és a lány bepánikol,  figyelmeztetni akarja az embereket a közeledő veszélyre. Kamerák előtt változik át egy tv stúdióban, egy kanna tengervíz segítségével. (újabb jézusom: a recepciós kérdi, mi van benne? válasz: Tengervíz. Belekóstoljak, hogy elhiggye?)

Sheriont üldözni kezdik, kénytelen a szülővárosába, Lóriába (oh Lórien) menekülni, ahol szülei barátaihoz kerül. Itt ismerkedik meg Rob-bal, aki végig segítségére lesz a továbbiakban. Árulás, harc, szerelmi vívódás következik a könyv végéig.

Tulajdonképp  az alapötlet jó. Gyönyörűen ki lehetett volna bontani a sellők világát. A szereplők huszonévesek, szerencsésebb lett volna fiatalabb korosztályt megjeleníteni, hiszen egyértelműen nem felnőtt történet. Karakterekről  nincs mit írnom, mert inkább viccesek voltak, mintsem megformáltak. 

A könyvben a mondatok szépen tagoltak, jól megfogalmazottak, csak épp annyi bennük a tartalmi hiba, hogy téptem a hajam.  Egy San Francisco-ban élő lány nem ismeri a bakonyi csirkeragut. A turbulában hol van ruhájuk vagy bugyijuk, hol meztelenek. A vízben serixa - hártya védi a szemet, de Sherion így is tud sós könnyeket ejteni. Poszeidón - aki mellesleg kék hajú görög ruhás nő - olyan csodákra képes: Hirtelen mozdulattal a háta mögé nyúlt és a semmiből előrántotta aranyszigonyát... A kedvencem volt még a New Orleansi vámpír kolónia említése, vagy a következő szösszenet: "könyékig kotort a korallban".

Összességében egy pontot ér számomra, figyelembe véve, hogy első könyves író, sokkal jobb is lehetett volna.

Borító:  Siralmas, egy jobb borítóval több eladott példány járna.

 

Kedvenc karakter: Az istenek, akik feltámasztották a holtakat, kitörölték az emlékeiket és újranépesítették velük a kihalt városokat.

Szárnyalás: Víz alatti sokkoló:)))))

Mélyrepülés: Sherion kérdi: "Biztos, hogy megbízhatok magukban?"

Érzéki mérce: Szerelmi háromszög: Sellő lány vívódása az ember és a sellőfiú között, néhány csók elcsattan.

Értékelés: