Hétévente a megbüntetett istenek kénytelenek az emberek között járni, de
egyesek megpróbálják levadászni őket hatalmukért és halhatatlanságukért! Az
utolsó istenek egyike, Athéné Lore segítségét kéri az új vadászat alkalmával.
Tartsatok bloggereinkkel az új kalandjukon, és ne feledjétek, hogy ha velünk
játszotok, akkor a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott
LORE példányt!
Maxim Kiadó, 2023
496 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 3,78
Besorolás: fantasy, mitológia, urban fantasy, ifjúsági
Tagadhatod a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát.
Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár.
Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen
halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak
rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak
hatalmát és halhatatlanságát.
Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután
egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú
gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő:
Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore
szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült
Athéné.
Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore
döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz,
halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új
isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre
kényszeríteni.
A Lore világában, hétévente az ősi vérvonalak leszármazottai részt vesznek az Agonban, amely során kilenc isten halandóvá válik és az Agonban részt vevő családok tagjainak esélye van arra, hogy az istenek erejét és halhatlatlanságát megszerezzék úgy, hogy levadásszák és megölik őket. Mi adta az ötletet az Agonhoz?
Íróként folyamatosan vezetek egy “kívánságlistás” ötletlistát és az Agon valójában két ilyen kívánságlista-elem összetalálkozásának eredményeképpen jött létre!
Már nagyon régóta szerettem volna egy olyan történetet írni, ami a görög mitológián alapul, de egyik ötletemet sem éreztem elég jónak és nem volt semmilyen módja annak, hogy a modern világunkba helyezzem őket – amit nagyon szerettem volna. Ugyanakkor azt reméltem, hogy sikerül egy olyan történetet írnom, ami valamilyen versenyre vagy versengésre alapul. Nem is tudom, hogy miért tartott olyan sokáig, hogy rájöjjek, hogy a két dolog hogyan kapcsolódhat össze – hiszen a vadászatok és az atlétikai versenyek fontos szerepet játszottak az ókori görög kultúrákban és a mitológiában is hangsúlyosan szerepeltek. Mivel mind a két dolog még mindig nagyon is része a világunknak, így tudtam, hogy nagyon érdekes lenne megnézni, hogy a vadászat egy ilyen ősi változata hogyan illeszkedne be egy hihetetlenül modern városba.
A másik fő inspirációm pedig az volt, hogy mennyi tökéletesen kegyetlen isteni büntetés szerepelt a mítoszokban. Az egyik jó (inkább borzalmas) példa erre Aktaión története, aki vadászként egy hatalmas falkányi vadászkutyát tartott. A történetének az egyik változata szerint véletlenül meglátta Artemiszt fürdőzés közben, aki szarvassá változtatta, és a vadászt a saját kutyái téptek szét (áááúúú!) – így a vadászból lett a vad. Hasonlóképpen az Agon istenei emberek millióit voltak hajlandóak feláldozni, hogy megőrizzék a hatalmukat és a rangjukat, ezért valahol helyesnek tűnt, hogy Zeusz megátkozza őket, hogy megtapasztalják milyen a halandóság és tehetetlenség.
Az Agon időszaka alatt a kilenc isten egyikének a megölése lehetővé teszi a vadásznak, hogy elnyerje az adott isten erejét és halhatatlanságát. Ha választhatnál, a kilenc isten közül melyikük erejét szeretnéd megkapni?
Oh! Tudod, ezen még nem igazán gondolkodtam el, főleg azért nem, mert a történetben ennek a hatalomnak a megszerzése szörnyű feltételekkel jár. De Apolló erejét választanám, habár néha Afrodité meggyőző ereje nagyon hasznos lenne!
A könyvben szereplő istenek közül, beleértve az eredeti és az új isteneket is, kik voltak a kedvenceid, akikről a legszívesebben írtál?
Egyértelműen Athéné és Artemisz. Athéné mindig is a kedvencem volt az istenek közül, amikor gyerekként a görög mítoszokról szóló könyveket bújtam, de ahogy idősebb lettem, sokat fejlődött a róla alkotott képem és ez volt az egyik dolog, amit a történet során szerettem volna kifejteni. Artemiszt egyszerűen szórakoztató volt megírni – azt akartam, hogy legalább az egyik eredeti isten térjen vissza a saját lényéhez a történetben és Artemisz, maga a vadásznő egy kissé eldurvult ebben.
Mennyire volt más az új isteneket, például Ércbeborítottat és Repkénykoszorúst megalkotni, mint az eredeti isteneket, mint Athénét, Artemiszt, stb újragondolni?
Valójában nem különbözött sokban, már csak azért sem, mert ki akartam hangsúlyozni, hogy a hatalom mennyire megrontó tud lenni és ehhez a régi és az új isteneket is fel kellett használnom. Írás közben egy dolgot tartottam mindig szem előtt, hogy az új istenek halandó életükben megtapasztalták az emberiességet, ami nyilvánvalóan hatással volt a döntéseikre istenként. Viszont az eredeti istenek bár megtapasztalják az olyan emberi érzelmeket, mint a féltékenység, a harag és a kicsinyesség, de ők nem emberek és ezt végzetes hiba lenne elfelejteni.
A vérvonalak egyik alapeszméje a kleosz, a végső dicsőség elérése harcban vagy legendává válás útján. Ez a vérvonalak társadalmának a mozgatórugója és ez az, ami a fiatal Lore-t is elindítja a saját utazásán, amikor gyerekként kijelenti, hogy “legenda lesz”. Hogyan jött létre a vérvonalak társadalma és mi inspirált arra, hogy a kleosz fogalmát ilyen jelentős ösztönzésként használd ebben a társadalomban?
A Lore-ral kapcsolatos kutatásaim nagy része abból állt, hogy az ókori Görögország különböző kultúráiról olvastam, különösen a spártaiakról és megpróbáltam megérteni, hogyan építették fel a világukat és a hitvilágukat. Fontos volt szem előtt tartani, hogy a görög mitológia történeteit valójában arra használták, hogy megmagyarázzák a világot és igazolják a szertartásaikat és az életmódjukat.
Azt szerettem volna, ha a vadászok vérvonalai úgy éreznék, hogy a közönséges halandók fölé emelkednek és ugyanúgy rendkívüli sorsra lettek kiválasztva, mint a híres őseik. Ez annyira csábító és erőteljes hit – hogy ezt még évszázadok múltán is hihetetlenül nehezen engedik el. És, hogy még egy lépéssel továbbmenjünk, fent akarnák tartani azokat a szokásokat, történeteket és eszméket, amelyek ezeket megerősítették. A regény megírásának az egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan tudnának beilleszkedni egy modern környezetbe, például a technológia segítségével, de mégsem hajlandók szembenézni a hitük problematikus elemeivel.
A kleosz koncepciója izgalmas, nem igaz? Már csak az az elképzelés is, hogy a dicsőség vagy a hírnév olyasvalami, amit örökölhetsz, megszerezhetsz vagy elveszíthetsz, és, hogy ez teljes mértékben mások rólunk alkotott képén alapul. Ez valójában arra vezethető vissza, hogy valami nagyszerűt akarunk tenni, hogy emlékezzenek ránk, ami egyfajta halhatatlanságot jelent. Tudtam, hogy ennek szerepelnie kell a történetben, mivel a vadászok harcos nevelést kapnak és a kleosz apák és fiúk között öröklődik. Ez persze azt jelenti, hogy hatalmas feszültség képződik Lore ez iránti vágya és a társadalom elutasítása között, ami még csak esélyt sem ad neki erre. Az sem véletlen, hogy Lore neve Lore lett, és hogy ezt használtuk a könyv címeként!
A történet másik témája, amely a vérvonalak patriarchális társadalmában uralkodó szexizmuson keresztül jelenik meg, a nők jogainak és hangjának elnyomása. Ezt a könyvben tovább fejtegetjük azzal, hogy a görög mítoszokban a nők történeteit gyakran úgy csavarják, hogy azok inkább egy férfiközpontú történetbe illeszkedjenek, Medúza története is ezek közé tartozik. Ezeknek a történeteknek mely elemei foglalkoztattak és hogyan szőtted bele ezeket a történetbe?
Már gyerekként is, amikor először olvastam a görög mitológiát, rettentően dühített a nőkkel szembeni szexuális erőszak és bánásmód. A sors véletlenje folytán pont 2017-2018-ban írtam a könyvet, épp abban az időszakban, amikor végre nagyobb horderejű beszélgetések folytak a Me Too mozgalom kapcsán és ez abszolút beleépült a történetem érzelmi alapjába.
Elkezdtem komolyabban gondolkodni azon, hogyan változtattam tudatosan és akaratlanul is a viselkedésemet, hogy elboldoguljak egy olyan világban, amely túlságosan gyorsan bünteti meg a nőket az ambicióikért vagy a haragjukért. Ezeket az érzéseket öntöttem bele a történetbe. Azt is szerettem volna feltárni, hogy mennyire károsak és elnyomóak a patriarchális társadalmak azok számára, akik nem rendelkeznek kiváltságokkal és hatalommal és érintettem azt is, amit említettél – hogy a történelemben és a történetmesélésekben folyamatosan meg kell kérdőjelezned, hogy ki meséli és miért. Az ókori Görögország eszméi a nyugati kultúra gyökerét képezik és a könyvben felvetett kérdések közül sok még ma is elkeserítően aktuális.
A könyv tele van nagyon érdekes célzásokkal és utalásokkal a görög mitológia különböző történeteire. Utolsó kérdésként, melyek a kedvenc görög mítoszaid?
Mindig is szerettem az olyan utazásokról és kalandokról szóló történeteket, mint az Odüsszeia, különösen azért, mert elég sok kapcsolatot láthatunk az istenek és a halandók között. Thészeusz története a labirintusban (hála Ariadnénak, a valódi hősnek) mindig is a kedvencem volt – annyira komor és feszültséggel teli! És a görög mitológia összes szerelmes története közül – a legtöbbjük eléggé ijesztő vagy szerencsétlen sorsú – mindig is szerettem Erósz és Psziché történetét.
Már nagyon régóta szerettem volna egy olyan történetet írni, ami a görög mitológián alapul, de egyik ötletemet sem éreztem elég jónak és nem volt semmilyen módja annak, hogy a modern világunkba helyezzem őket – amit nagyon szerettem volna. Ugyanakkor azt reméltem, hogy sikerül egy olyan történetet írnom, ami valamilyen versenyre vagy versengésre alapul. Nem is tudom, hogy miért tartott olyan sokáig, hogy rájöjjek, hogy a két dolog hogyan kapcsolódhat össze – hiszen a vadászatok és az atlétikai versenyek fontos szerepet játszottak az ókori görög kultúrákban és a mitológiában is hangsúlyosan szerepeltek. Mivel mind a két dolog még mindig nagyon is része a világunknak, így tudtam, hogy nagyon érdekes lenne megnézni, hogy a vadászat egy ilyen ősi változata hogyan illeszkedne be egy hihetetlenül modern városba.
A másik fő inspirációm pedig az volt, hogy mennyi tökéletesen kegyetlen isteni büntetés szerepelt a mítoszokban. Az egyik jó (inkább borzalmas) példa erre Aktaión története, aki vadászként egy hatalmas falkányi vadászkutyát tartott. A történetének az egyik változata szerint véletlenül meglátta Artemiszt fürdőzés közben, aki szarvassá változtatta, és a vadászt a saját kutyái téptek szét (áááúúú!) – így a vadászból lett a vad. Hasonlóképpen az Agon istenei emberek millióit voltak hajlandóak feláldozni, hogy megőrizzék a hatalmukat és a rangjukat, ezért valahol helyesnek tűnt, hogy Zeusz megátkozza őket, hogy megtapasztalják milyen a halandóság és tehetetlenség.
Az Agon időszaka alatt a kilenc isten egyikének a megölése lehetővé teszi a vadásznak, hogy elnyerje az adott isten erejét és halhatatlanságát. Ha választhatnál, a kilenc isten közül melyikük erejét szeretnéd megkapni?
Oh! Tudod, ezen még nem igazán gondolkodtam el, főleg azért nem, mert a történetben ennek a hatalomnak a megszerzése szörnyű feltételekkel jár. De Apolló erejét választanám, habár néha Afrodité meggyőző ereje nagyon hasznos lenne!
A könyvben szereplő istenek közül, beleértve az eredeti és az új isteneket is, kik voltak a kedvenceid, akikről a legszívesebben írtál?
Egyértelműen Athéné és Artemisz. Athéné mindig is a kedvencem volt az istenek közül, amikor gyerekként a görög mítoszokról szóló könyveket bújtam, de ahogy idősebb lettem, sokat fejlődött a róla alkotott képem és ez volt az egyik dolog, amit a történet során szerettem volna kifejteni. Artemiszt egyszerűen szórakoztató volt megírni – azt akartam, hogy legalább az egyik eredeti isten térjen vissza a saját lényéhez a történetben és Artemisz, maga a vadásznő egy kissé eldurvult ebben.
Mennyire volt más az új isteneket, például Ércbeborítottat és Repkénykoszorúst megalkotni, mint az eredeti isteneket, mint Athénét, Artemiszt, stb újragondolni?
Valójában nem különbözött sokban, már csak azért sem, mert ki akartam hangsúlyozni, hogy a hatalom mennyire megrontó tud lenni és ehhez a régi és az új isteneket is fel kellett használnom. Írás közben egy dolgot tartottam mindig szem előtt, hogy az új istenek halandó életükben megtapasztalták az emberiességet, ami nyilvánvalóan hatással volt a döntéseikre istenként. Viszont az eredeti istenek bár megtapasztalják az olyan emberi érzelmeket, mint a féltékenység, a harag és a kicsinyesség, de ők nem emberek és ezt végzetes hiba lenne elfelejteni.
A vérvonalak egyik alapeszméje a kleosz, a végső dicsőség elérése harcban vagy legendává válás útján. Ez a vérvonalak társadalmának a mozgatórugója és ez az, ami a fiatal Lore-t is elindítja a saját utazásán, amikor gyerekként kijelenti, hogy “legenda lesz”. Hogyan jött létre a vérvonalak társadalma és mi inspirált arra, hogy a kleosz fogalmát ilyen jelentős ösztönzésként használd ebben a társadalomban?
A Lore-ral kapcsolatos kutatásaim nagy része abból állt, hogy az ókori Görögország különböző kultúráiról olvastam, különösen a spártaiakról és megpróbáltam megérteni, hogyan építették fel a világukat és a hitvilágukat. Fontos volt szem előtt tartani, hogy a görög mitológia történeteit valójában arra használták, hogy megmagyarázzák a világot és igazolják a szertartásaikat és az életmódjukat.
Azt szerettem volna, ha a vadászok vérvonalai úgy éreznék, hogy a közönséges halandók fölé emelkednek és ugyanúgy rendkívüli sorsra lettek kiválasztva, mint a híres őseik. Ez annyira csábító és erőteljes hit – hogy ezt még évszázadok múltán is hihetetlenül nehezen engedik el. És, hogy még egy lépéssel továbbmenjünk, fent akarnák tartani azokat a szokásokat, történeteket és eszméket, amelyek ezeket megerősítették. A regény megírásának az egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan tudnának beilleszkedni egy modern környezetbe, például a technológia segítségével, de mégsem hajlandók szembenézni a hitük problematikus elemeivel.
A kleosz koncepciója izgalmas, nem igaz? Már csak az az elképzelés is, hogy a dicsőség vagy a hírnév olyasvalami, amit örökölhetsz, megszerezhetsz vagy elveszíthetsz, és, hogy ez teljes mértékben mások rólunk alkotott képén alapul. Ez valójában arra vezethető vissza, hogy valami nagyszerűt akarunk tenni, hogy emlékezzenek ránk, ami egyfajta halhatatlanságot jelent. Tudtam, hogy ennek szerepelnie kell a történetben, mivel a vadászok harcos nevelést kapnak és a kleosz apák és fiúk között öröklődik. Ez persze azt jelenti, hogy hatalmas feszültség képződik Lore ez iránti vágya és a társadalom elutasítása között, ami még csak esélyt sem ad neki erre. Az sem véletlen, hogy Lore neve Lore lett, és hogy ezt használtuk a könyv címeként!
A történet másik témája, amely a vérvonalak patriarchális társadalmában uralkodó szexizmuson keresztül jelenik meg, a nők jogainak és hangjának elnyomása. Ezt a könyvben tovább fejtegetjük azzal, hogy a görög mítoszokban a nők történeteit gyakran úgy csavarják, hogy azok inkább egy férfiközpontú történetbe illeszkedjenek, Medúza története is ezek közé tartozik. Ezeknek a történeteknek mely elemei foglalkoztattak és hogyan szőtted bele ezeket a történetbe?
Már gyerekként is, amikor először olvastam a görög mitológiát, rettentően dühített a nőkkel szembeni szexuális erőszak és bánásmód. A sors véletlenje folytán pont 2017-2018-ban írtam a könyvet, épp abban az időszakban, amikor végre nagyobb horderejű beszélgetések folytak a Me Too mozgalom kapcsán és ez abszolút beleépült a történetem érzelmi alapjába.
Elkezdtem komolyabban gondolkodni azon, hogyan változtattam tudatosan és akaratlanul is a viselkedésemet, hogy elboldoguljak egy olyan világban, amely túlságosan gyorsan bünteti meg a nőket az ambicióikért vagy a haragjukért. Ezeket az érzéseket öntöttem bele a történetbe. Azt is szerettem volna feltárni, hogy mennyire károsak és elnyomóak a patriarchális társadalmak azok számára, akik nem rendelkeznek kiváltságokkal és hatalommal és érintettem azt is, amit említettél – hogy a történelemben és a történetmesélésekben folyamatosan meg kell kérdőjelezned, hogy ki meséli és miért. Az ókori Görögország eszméi a nyugati kultúra gyökerét képezik és a könyvben felvetett kérdések közül sok még ma is elkeserítően aktuális.
A könyv tele van nagyon érdekes célzásokkal és utalásokkal a görög mitológia különböző történeteire. Utolsó kérdésként, melyek a kedvenc görög mítoszaid?
Mindig is szerettem az olyan utazásokról és kalandokról szóló történeteket, mint az Odüsszeia, különösen azért, mert elég sok kapcsolatot láthatunk az istenek és a halandók között. Thészeusz története a labirintusban (hála Ariadnénak, a valódi hősnek) mindig is a kedvencem volt – annyira komor és feszültséggel teli! És a görög mitológia összes szerelmes története közül – a legtöbbjük eléggé ijesztő vagy szerencsétlen sorsú – mindig is szerettem Erósz és Psziché történetét.
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
Történetünk egy görög mitológiát tartalmazó Young Adult regény, így a mostani
játékunk is ehhez a témához kapcsolódik! Minden állomáson találtok egy nevet, és
az a feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv/könyvsorozat címét és az írójának a
nevét, amiben szerepel!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Pierce Oliviera
A blogturné további állomásai:
[Blogturné Klub]Május 26 - Csak olvass!
Május 30 - Hagyjatok! Olvasok! extra
Június 1 - Kelly és Lupi olvas - extra
Június 3 - Könyv és más
