Louise O'Neill: Örökké a tiéd

Ha unod a tucatszerű, nyálas disztópiák sorát, csatlakozz a BTK hat bloggeréhez, akik március 3. és 13. között egy teljesen más szemléletű világba kalauzolnak el Benneteket Louise O’Neil: Örökké a tiéd című könyvén keresztül, amit a Tilos az Á Könyvek jelentetett meg itthon. Egy nem mindennapi történet olyan fiatal lányokról, akiket arra terveznek, hogy idővel a férfiak minden igényét kielégítsék. Csavaros és lebilincselő regény, ami biztosan meglep majd Benneteket, mert bár egyszerűnek tűnik minden, valójában senki sem az, aminek látszik.
Ha érdekel Titeket, hogyan lehet egy ilyen bezárt világban talpon maradni, mindenképpen tartsatok velünk és játszatok a kiadó által felajánlott két könyv egyikéért!

Tilos az Á Könyvek, 2016

440 oldal

Fordította: Farkas Krisztina

Goodreads: 3,84

Besorolás: YA, disztópia

Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszont szereti.

Erre a könyvre már azóta kíváncsi voltam, amióta csak megláttam a borítóját és fülszövegét. Nagyjából sejtettem is, hogy mit kaphatok, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. Valahol arra tippeltem, hogy egy "Nagy Ő" vagy egy "Párválasztó" jellegű könyvet kapok, ahol a lányok harcolnak a fiúkért, de végül minden jó, ha vége jó. Ehhez képest ez a regény egy nagyon kemény történet. Nem túl sok disztópiát tudnék felsorolni, ami ennyire kiborított, padlóra küldött és olvasási válságba sodort. Nem azért, mert annyira rossz lett volna, hanem mert olyan szinten szíven ütött, hogy el kellett telnie 2-3 napnak, mire újra bármilyen könyvet a kezembe tudtam venni. Addig pedig agyaltam a történteken, beszélgettem róla CBooks Zsófival és a többi bloggerrel, akik már olvasták.

A történet egy (szerintem) nem túl távoli jövőben játszódik. Azért is mondom a nem túl távoli jövőt, mert ami ehhez a világhoz vezetett, az a mai világunkat is teljesen reális módon fenyegeti. Megolvadt jégtakarók, megáradt tengerek, elárasztott területek, rengeteg ember meghal, a többiek pedig menekülnek a szárazföldek belseje felé. De az áradások és a nem túlzottan befolyásolható természeti csapások miatt sok mindent változtatni kell, sok mindentől meg kell szabadulni. Túl sok nő van, ami gond, ezért a lányokat, nőket nem kívánatosnak tekintik. Egészen addig, ameddig már annyira kevés nő marad, hogy rájönnek a férfiak, hogy ez így gond lesz. Így génsebészek kezdenek el újra nőket "alkotni", de akkor már olyanokat, amelyek a férfiak ízlésének is megfelelnek. Szépeket, soványakat, kívánatosakat. A lányokat pedig 4 éves koruktól 16 éves korukig bentlakásos intézetekben nevelik, fogyasztják, szépítik, képzik ki a jövőbeni életükre. Beléjük plántálják, hogy a férfi az "Isten", nekik kell megfelelniük, bármit kérnek tőlük azt örömmel kell teljesíteni.
Ugye, hogy ezt még olvasni is borzalmas?
És főhősnőnk, freida is ide tartozik. Nem véletlenül írtam kis betűkkel a nevét, a könyvben is így szerepel végig. Eleinte azt hittem, hogy szerkesztési hiba és hogy nem vették észre a kiadónál, de egy idő után rájöttem, hogy direkt kezdődnek a lányok nevei kis betűkkel, míg a fiúké pedig nagy kezdőbetűkkel, mintegy kifejezve, hogy ki mennyit ér. Mert szerintem mostanra már ti is rájöttetek, hogy a lányok semmit sem érnek. (mondjuk ezt teljesen nem értettem, hiszen ők azok, akik végül is megszülik a jövő generációját, tehát nélkülük nincs nagyon férfi sem, de ezt nem fejtette ki az írónő jobban).
Az élet pedig egy ilyen bentlakásos neveldében nem sokban különbözik egy mai középiskolától. Itt is megvannak a klikkek, a méhkirálynők, a páriák, mindenki harcol azért, hogy elismerjék, hogy jobb helyen legyen, hiszen a jobb hely sok esetben azt jelenti, hogy bekerülhetnek abba a szűk körbe, akik "feleségek" lehetnek és pár éven át talán picivel jobb soruk lehet. Akik nem kerülnek be ide, azok "szeretők"- ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy mivel jár vagy pedig "nevelők" lesznek. A könyv olvasása közben próbáltam azon elgondolkodni, hogy vajon melyik "kaszttal" járnék a legjobban, de nem sikerült dűlőre jutnom. A szerető eleve kiesett, a feleség sem túl jó választás, hiszen ahogy a könyvben olvashatjuk, a férjek bármit megtehetnek a feleségükkel: bántalmazhatják, átszabathatják, sőt ki is végeztethetik őket. És a nevelők? Ők pedig örök bezártságra vannak utalva, parancsokat teljesítenek és mindent megvonnak maguktól, csak a feladatukra koncentrálhatnak. És akkor még nem is meséltem a negyedik opcióról, ami talán a legborzalmasabb...

Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy a kinti világról nem sokat tudtunk meg. A fiúk egy-egy elszólásából parányi darabkákat kaphattunk, hogy hogyan élnek az emberek a nevelde falain túl, de ez nem volt túl sok. Aki felületesen olvassa el a könyvet, az akár azt is mondhatná, hogy "hiányzik a világfelépítés". De én nem így érzem, mert szerintem pont azzal, hogy nem tudtunk szinte semmit a külvilágról, azzal még nyomasztóbbá vált az egész, még inkább bele tudtunk érezni a lányok helyzetébe. Hiszen ők se tudták, hogy mi vár rájuk kinn, milyen jövőjük lehet vagy, hogy mit hagynak ki, mi hiányozhat az életükből. Helyette persze ott volt a szociális média, a Facebook akkori helyettese a myFace, ahol ugyanúgy pletykálhattak, tönkretehették egymás életét, mint a mai Facebookon. Úgy is mondhatjuk, hogy a szociális média mindent túlél:).
A regény persze sok más mindennel is foglalkozik, amelyek akár teljesen mai problémák is lehetnek: a kirekesztés, a mindenáron megfelelni vágyás, a másik terrorizálása, az önbecsülés hiánya, a bulimia és még sorolhatnám, hiszen a lányokat folyamatosan versenyhelyzetbe állítják, az önbecsülésüket pedig a sárba tiporják, hogy a "megfelelő nőt" alkossák meg belőlük.

"MINDIG LEHETSZ TÖKÉLETESEBB!"

freida pedig eléggé megosztó szereplő lesz, már most látom. A könyv végeztével sem tudtam eldönteni, hogy szerettem, haragudtam rá vagy pedig inkább sajnáltam. Ezt nagyon nehéz meghatározni, hiszen ebben az elszigetelt helyen megpróbál mindent: megfelelni, túlélni, feljebb jutni, valami emberi érzéseket kicsiholni magából, de mindeközben hibázik, nem is keveset. Az írónő pedig nagyon ügyesen megalkotta a karakterét, elkövette a jó és rossz döntéseit, minket pedig nagyon nehéz helyzetbe hozott ezzel, mert tényleg nehéz eldönteni, hogy mit is érzünk freida iránt. De ugyanígy leszel a többi szereplővel is, hiszen a rosszak iránt is fogsz némi rokonszenvet érezni, a jókra is fogsz haragudni, egyes szereplők pedig maguk a rejtélyek egészen a regény végéig. Hogy is írtuk a bevezetőben? "bár egyszerűnek tűnik minden, de semmi sem az, aminek látszódik."
A lassú kezdet után pedig rengeteg minden történik a könyvben, így most többet nem is szeretnék mondani a történetről, mert szerintem már így is többet meséltem el, mint amit kellett volna:). De azért még pár szót említenék a regény végéről. Én speciel a befejezés után nem sírtam, de olyan sokkot kaptam, hogy csak ültem és néztem magam elé. Próbáltam elképzelni, hogy én mit tettem volna, velem mi történt volna és hogy mi volt a könyvben. És még mind a mai napig az eszembe jut és rágódok rajta.

Összességében annyit mondhatok, hogy ez a könyv az egyik legbrutálisabb, legfájóbb disztópia, amit eddig olvastam. Nincsenek benne világmegváltó felkelések és harcok, de néha nem is kellenek ahhoz, hogy átérezd egy ilyen jövő borzalmait.
És kinek ajánlom? Mindenkinek. Lányoknak azért, hogy kívülről lássátok, mintegy görbe tükörként, hogy milyen az örökös harc a megfelelésért, a kilók ellen és milyen lenne egy olyan világban élni, ahol ez a legfontosabb... A fiúknak pedig azért, hogy bármi is történjen, de soha NE bánjatok így a nőkkel, mert ennél sokkal többet érünk.

Borító: Nagyon tetszik, eléggé kifejező 

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: ebben a történetben? Nem találtam... 

Mélyrepülés: ha elmondanám, azzal spoilereznék. Így csak annyit mondok, hogy a történtek... 

Érzelmi mérce:  fájdalom, bánat, közöny, remény - rengeteg érzelem van a könyvben, de nem a jobbik fajtákból.. olvasóknak pedig? egy szó van rá - rettentően nyomasztó 

Értékelés:

Nyereményjáték: 

A regényben a tökéleteshez minél inkább hasonlító lányokat “készítenek”, így mi is olyan filmeket kerestünk, ahol tökéletes hasonmások, klónok szerepelnek. A feladatotok, hogy felismerjétek a filmeket, amelyekben szerepelnek és a rafflecopter megfelelő mezőjébe beleírjátok a filmek címeit.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

 

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 3 - CBooks
Március 5 - Bibliotheca Fummie
Március 7 - Kelly Lupi olvas
Március 9 - Deszy könyvajánlója
Március 11 - Zakkant olvas
Március 13 - Media Addict