Bölcs Kalib politikai elemzését olvashatják Veszprém nyomán

A veszprémi eredményről sok okos ember sok mindent elmondott, én egyet azért hozzátennék.
Kósának nincs igaza, hogy kevés volt a mozgósítás. Éppen ellenkezőleg. Sok volt az. Már a fideszeseknek is elegük van belőle, hogy állandóan basztatják meg mozgósítják őket, és inkább behazudják, hogy jól van már, rátok fogok szavazni, csak hagyják már őket végre békén. Aztán meg dehogy szavaznak rájuk, nem szavaznak senkire, mert megcsömörlöttek. Elkérték már harmincszor a telefonszámukat meg az e-mail címüket, kötelező jelleggel elmentek a rezsifórumokra, ahol "jelenléti ív" címén megint megadták az adataikat. Meglátogatták őket az aktivisták tizennyolcszor, elzavarták őket tüntetni meg gágogni, amikor az ellenzék ment kampányolni a településükre, el kellett menniük békemenetezni, valamint felhívták őket harmincszor, hogy de ugye biztos elmennek-e szavazni, közben fogadtak a párttól ötszáz sms-t, hogy de most aztán veszélyben a haza, tessék ránk szavazni.
Röviden összefoglalva a fasz kivan már az egy éve tartó, folyamatos kampányhisztivel.
És ezen kívül meg is utálták őket.

Jelek

Ha valaki még nem vette volna észre, itt a tavasz. Onnan tudom, hogy addig incselkedett velem a napfény, hogy levest-pizzát hátrahagyva* kimentem a kertbe és kigyomláltam a szamóca harmadát meg a petrezselyemszigetet. 

Minden hajt. 

Mielőtt ennek a posztnak a hatására gyorsan elmennétek fürdőruhát venni, azért az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy ásni még nem lehetett, mert itt-ott még fagyos a föld, hurrá, hullanak a meztelen csigák. 

*Úgyhogy ma nincs süti. 

Amint kezdem beleélni magam a dologba

A nap fénypontja kétségtelenül az a pillanat volt, amikor Ákossal összebújva feküdtünk a tévé előtt, az ő arca hörcsögre, az enyém meg (általa) tigrisre festve.
Bár mondjuk az a perc is eséllyel aspirált a díjra, amikor kiderült, hogy a tanyán, folyószabályozás közben Ákos csizmájába befolyt a víz és csurom víz lett a zoknija, amit úgy oldottam meg, hogy találtam egy kiszuperált paplanhuzatot, amit felhasogattunk. Méghozzá azzal a módszerrel, hogy az egyik végét beakasztottuk a karám kiálló deszkájába, majd az így nyert rongyot a gyerek lába köré tekertem, mint kapcát. Ám mivel ez Borcsi szerint is ugyanolyan vicces volt, mint szerintem, neki is kellett kapcát készíteni a csontszáraz zoknija helyett, a megmaradt rongyból pedig manósipkát és tehenészlány kendőt kaptak a fejükre, így:

Kapcabetyárok

Kezdem felvenni a tempót.

A folyószabályozásra pedig azért volt szükség, mert van a tanyán egy artézi kút, aminek van egy kifolyása, ami egy mini patakot képez; ez helyenként fél méterre is kiszélesedik, viszont a fölötte terebélyesedő 250 éves tölgy lehullott levelei gyakran elzárják a víz útját, így időnként kissé elposványosodik a terület. Na most ezen a 30 méter hosszú vízfolyáson tudtam bemutatni Ákosnak a hordalék lerakással keletkezett szigeteket, a jó esés, a gyors sodrás meg a kristálytiszta vízminőség összefüggését, valamint a deltatorkolat kialakulását, és a többi, és a többi. Viszont a folyószabályozásban ő is aktívan részt vett, amire nem készültem fel, ezért nem volt nálunk pótzokni.

Az állapotom romlásával kapcsolatban (még nevetünk rajta)

Azon röhögcséltünk a házinénivel, hogy mennyire feledékenyek vagyunk. Ő állítólag nagyon, amit én überelni akartam, ezért elmeséltem, hogy a múltkor bementem az OTP-be a lakáshitel cafetériám miatt, és gyakorlatilag eltűnt az agyamból, hogy ott mit mondtak.
Mire mondta a házinéni, hogy hát igen, ezért szokott ő mindent felírni.
Mire én meg a homlokomra csaptam, hogy hát persze, tényleg, én is felírtam, amit mondtak a bankban, csak már azt is elfelejtettem.

(ma a suliban egyébként az előadói szenilitás mínusz egyedik fokozatával találtam magam szemben, amikor is nemcsak, hogy nem kalandozott el a tanár a logikai vezérfonalától, hanem amikor kérdéssel próbáltam kizökkenteni, pengén megválaszolta, majd simán visszatért a főcsapásra. Kemény.)

Fogyasztóvédő rovatunk következik

A mai napon azzal loptam be magam tán örökre a sparos eladó szívébe, hogy kiszedettem vele a sonkaszeletek közé besuvasztott végeket és mócsingokat.

Amúgy megkérdezte, hogy mi a különbség a vége meg a szelet közt, mondtam az, hogy az előbbit nem akarom megvenni.

Kalib esete a felnőttoktatással

Szóval a minap felhívott anyám, hogy itt az idő, siessek, mert hamarosan elindul az utolsó államilag támogatott Aranykalászos gazda tanfolyam, jelentkezzek. Nem röhög. Mert az úgy van, hogy van nekem földem, meg alighanem öröklök is még egy csomót (szólítsatok nyugodtan Döbröginek), viszont az új földtörvény szerint, ami kétharmados, szóval már megint esély sincs rá, hogy belátható időn belül eltakarítsák ezt a szart, csak az birtokolhat földet, akinek van legalább Aranykalászos gazda OKJ képesítése. Szóval ezt a békát le kell nyelni az ügyért a családom hosszú távú jólétét szem előtt tartva a pénzért.

Mondanom sem kell, hányingerem volt tőle, egyrészt mert kötelező, másrészt mert esküdni mernék, hogy a Simicska Lajosnak sincs útépítő OKJ vizsgája, mégis van neki Közgépe, se az Orbán Viktornak Aranykalászos gazda, holott övék a fél Tokaj-hegyalja. Harmadrészt meg nekem a földdel egyetlen tervem volt egész életemben, és ez nem a megművelés, hanem, hogy csattogó műfogsorral évente egyszer beszedem az érte járó bérleti díjat/területalapú támogatást, amiből Kubába/Madagaszkárra utazunk a Pével öregségünkre.
Erre most mehetek érte parasztoskolába.
Ja, és mindez mintegy 260 ezer forintba kerül, majd fél év múlva visszautalják a pénzt, sikeres vizsga esetén, a tanfolyam pedig 480 óra az életemből. 480!!!

Utolsó szalmaszálként eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a tesóm örökölné a földeket, én meg a többi vagyonelemet, de a tanfolyam kezdete előtt kettő perccel nem igazán volt alkalmas az időpont megvitatni ezt a kérdést, úgyhogy odamentem.
A Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó intézmény lepukkant, de legalább a falpenészt graffitivel eltakaró tanteremében tízen ültünk, hát, mindenféle emberek vegyesen. Belőlem azért kicsusszant egy jesszusom, amikor beléptem, mert ez az a környezet, amit, ha mondjuk családlátogatáskor tapasztalnának otthon a szakemberek, alighanem elindulna az állami gondozásba vétel, de egy mezőgazdasági középiskolában tök oké, szerintük.

És akkor megérkezett két tanár, akik elmagyarázták, hogy mihez tartsuk magunkat. Először is annyira nem kell komolyan venni azt a 480 órát, lesz az akár...30 is. De abban a harmincban el fognak mondani mindent, és közepes szellemi képességekkel már simán le tudunk vizsgázni az órán elhangzottak alapján. Ja, biztos, ami biztos, a kidolgozott vizsgatételeket e-mailben is elküldik. Az órákon egyébként a vizsgatételek ismertetésére szorítkoznak, senki sem akarja itt rabolni a másik idejét. Fizetni meg ráér majd két részletben is, a visszaigénylési procedúrát is megoldják.

Aztán elkezdődött az érdemi oktatás, ami kimondottan érdekes volt. Kiderült egyrészt, hogy mégsem vagyok olyan végtelenül fogalmatlan a mezőgazdasághoz, mint hittem, pl. el tudtam képzelni a trágyadombot (a tanterem dizájnja ebben sokat segített), meg a komposztot is, az óra végén pedig intelligensen eltársalogtunk a másodvetésű zöldtrágyázás realitásának kérdéseiről.

Kettőre mentünk, este tízig maradtunk háromnegyed négykor már túl voltam a rossmannos bevásárláson, és az új kabátom is ott lapult már a papírtáskában, amit jutalmul vettem magamnak, amiért erre az egészre hajlandó vagyok. Közben meg tulajdonképpen tökre élveztem, vigyorogtam, mint a vadalma. Végül is az történhetett, hogy valószínűleg egy vájár tanfolyamon is jól éreztem volna magam,mert szeretem a kemény fizikai munkát mivel emberek közt voltam. Én tényleg imádom ezt a díványos melót, de amióta ez van, a hétköznapi társas érintkezést a gyerekek isi/oviba szállítása, majd hazahozása jelenti, ami azért lássuk be, nem túl vaskos inger. És ne felejtsük el, hogy az is remekül jött ki, hogy már nem dolgozom a körmöspálcási tévénél, mivel ott délután kettőkor vettem fel a munkát, most meg akkor kezdődik a tanfolyam. Hát izé, kedden, szerdán, csütörtökön, valamint szombaton és vasárnap délelőtt kell járni. Hát intenzív, nem mondom, de legalább lesz benne traktorvezetés és birkanyírás is. Izgi, mi?

Ezt is én csináltam

http://blog.noicsizma.hu/egyeb/shadow-box-doboz-csak-nem-ugy/

Ja, meg még

Amúgy, ma találkoztam az előző megbízóval, megkérdeztem, mi újság, erre elkezdett magyarázni ilyen politikai dolgokat, én meg csak néztem hülyén. Ez igen, egy hónap alatt sikerült tudatilag fényév távolságra kerülnöm ettől a gondolatkörtől, hát alighanem nem az én világom volt. A legviccesebb, hogy ő is tudja, hogy az egész csak "fingfestés", még a szót is tőle tanultam. És erre fordítanak annyi pénzt, meg energiát. Persze ne legyenek illúzióink, ez nem az ő bajuk, hanem az adófizetőké.

És még az is

hogy amióta felmondtam az előző munkahelyemen, nulla alkalommal hangzott el, hogy "hagyjátok gyerekek anyát, még egy kicsit dolgoznom kell".
Mondjuk sosem értettem, hogy ha az ember nem orvos vagy pék, mi a franc az, amit nem lehet hétköznap nyolctól négyig elintézni, miért kell basztatni az embert hétvégén meg este nyolckor.