Na, ezt most hogy fogom kimagyarázni, hogy miért meetsopron ez a két bájos osztrák városka? Egyébként könnyű kitalálni, Sopron vármegyéhez tartoztak, csak aztán valahogy elcsatolódtak Magyarországtól (1921, könnyű kitalálni, hogy volt), van szép magyar nevük is, előbbi Fertőmeggyes, utóbbi meg, láss csodát, Ruszt. Eredetileg ugyan Szil volt, mint a fa, de mivel a lakosság legnagyobb része mindig is német volt, a szilt lefordították németre, és azt a nevet használták a továbbiakban, és akkor most nem a máról beszélek, hanem úgy a 14. századról, mert ez egy olyan régi hely - és Mörbisch hasonlóképpen - ahol a 14. században már öregecske volt a templom. Egyébként Mörbisch itt van a nem létező határ túloldalán, el kell menni Fertőrákosra, és ott a Mithrasz-barlang felé vezető úton át lehet vágni, szóval negyed óra autózással ott lennénk, és ez a távolság még benne van a meetsopron kategóriában, én szóltam. Csak mi kerülővel mentünk, mert oké, hogy Meggyesig elsétálunk, de utána hogy megyünk át autó nélkül Rusztra? Sehogy.
Nos hát, az van, hogy a Pé időnként benevez mindenféle versenyekre, és akkor fut egy maratont, vagy felet, néha meg bringázik és úszik is még hozzá, mikor hogy. Most egy félmaraton volt Mörbischben, és azért mentünk, hogy felvegye a rajtszámát. De ha már ott voltunk, akkor sétáltunk egyet, tekintve, hogy úgyis bankautomatát kellett keresni, mert nem volt nálunk kemény valuta, a követő chip-ért meg letétet kértek. Úgyhogy nekivágtunk valami sikátorfélén, amiről kiderült, hogy udvarköz (Hofgasse) néven fut, és jó sok van belőle, mivel a lakótelkeket alaposan megosztották, nyolc felé.
Gyakorlatilag minden ház mellett futott egy ilyen, ami összekötötte a tűzoltó állomást (itt adták a rajtszámot) a főutcával. Hupsz, Fő utcával (Hauptstrasse). Gondolom, ezt a telekmegosztást nem jódolgukban csinálták a helyiek, vagy mert szerették olyan közel tudni magukhoz a szomszédot, hanem kényszerből. Annyira nem volt könnyű az itteniek élete történelmileg. Hol a török dúlta fel (kétszer is), hol Sopron városa sanyargatta az itteni jobbágyokat az adóval (mondjuk ez folyamatos volt), de ha egyik sem, akkor csináltak maguknak katolikus-evangélikus vallásviszályt, ami a gyarapodásnak ugyan sose kedvezett. Viszont az építészetnek igen.
A házakon messziről látszik, hogy szépek és régiek, a feliratokon meg, hogy 18-19. századiak (amúgy a város világörökségi védelem alatt áll), viszont kényelmesre modernizáltak, itt-ott műanyag ablakok vannak, ami elég praktikus, és valami csoda folytán mégsem ütnek el. Csak az látszik rajtuk, hogy itt bizony élnek és jól élnek az emberek. Helyesen teszik.
Tessék fotókat nézegetni. Ja, és van Meggyesen valami gigantikus vízi színpad is, csak azt nem láttuk, de nem baj, mert majd holnap úgyis visszamegyünk, vagy máskor.
Aztán sikeresen felvettük a rajtszámot, és tovább mentünk Rusztra, ahol minden kéményen egy gólya fészkel.
A jó rusztiak gondoskodnak is a gólyáikról, külön kis tartó keretet építettek a gólyafészkeknek, nehogy baja essen a jószágok pecójának. Minden esetre nagy vonzereje ez a városnak, építenek is rá bőven, és lássuk be, tényleg érdekes. A városnak magának egyébként egészen egységes reneszánsz és barokk arculata van, gyakorlatilag a belváros összes háza műemléki védelem alatt áll, hát ezekből se fogják bontás miatt kilakoltatni a gólyákat. A helyzet az, hogy szép, nagyon szép városka, és szomorúan vettük tudomásul a Pével, hogy még Sopronnál is jobb, de most már nem költözünk tovább. Azon meg jót vigyorogtam, hogy van a városban egy kimondott Gabriel fanság, mindenféle üzleteket, éttermeket, utcákat neveznek Gabrielnek, ami egyébként egy terhességi teszt neve is, és itt a gólyák városában, na, nem folytatom, röhögtem, na. Egyébként ez a Gabriel a helyi grófi család volt a 17. sz. közepétől. Mondanom se kell, Ruszt is a Világörökség része. Holnap visszamegyünk további műélvezetekre, megnézni például a Halásztemplom freskóit, amelyek a legrégebbi középkori freskók Burgenlandban, és szépen restaurálták is őket, kíváncsi vagyok.
Egyébként Ruszt is a borból él történelmileg, illetve most már az idegenforgalomból is, és persze ez a jó bor mindenféle kiváltságok vásárlására is konvertibilis valuta volt mindig, akár a gróffal, akár a császárral kellett boltolni.
Nézegessetek képeket.
