Pörkölt csirkebelsőségből

Mint mondtam, mostanában Ali főzött. Bár ha ezt nem említettem volna, akkor is nyilvánvaló lenne a tény: ezek a férfiasabb ételek és pörkölfélék (melyeknek én nem igazán vagyok elkötelezett rajongója, de be kell vallanom, ő bizony ellenállhatatlan dolgokat rittyentett...) inkább őrá vallanak.

Nos, ezt a csirkebelsőségekből készült pörköltet is ő főzte természetesen, mégpedig azok után, hogy Gyula beletette a bogarat a fülébe. Látott (érzett-szagolt) ugyanis egy bográcsolást a Várban, ahol egy bácsi kotyvasztott ilyen ételt a nagyérdeműnek. Azóta izgatta a két férfiú fantáziáját a dolog, hogy hogyan is lehet zúzából, csirkeszívből és csirkemájból úgy pörköltet főzni, hogy a máj le is legyen pirítva, de ne főjön szét, és a két kis izomcsomó, azaz a zúza és a szív olyan vajpuhára főjön, mint a máj.

Ali kispekulálta, és ekképpen főzte meg:

Csekély olajon megprirította a májat, majd kivette a serpenyőből és félretette. Innentől hagyományos pörköltalappal kezdte, vagyis némi apróra vágott bacont pirított, ennek zsírján pedig finomra aprított hagymát és paprikát fonnyasztott. Erre jött a nagyon apró darabokra vágott zúza és a szív, amit megszórt pirospaprikával, sóval, borssal, felöntötte alaplével, és szép lassan megfőzte. Amikor pedig megpuhult, akkor hozzákeverte a májat. Asszem, de azért majd kifaggatom a Főnököt, hogy tényleg így csinálta-e.

Zúzmarapörkölt

A nagymamám nevezte következetesen és makacsul zúzmarának a csirkezúzát - mondván hogy ennek legalább van valami értelme. Nem ez volt az egyetlen vicces félrehallás a nagyszüleim körében: apai nagypapám pedig szempillérnek titulálta a szempillát :).
Akárhogy is hívjuk, gyerekkoromból emlékszem, hogy a Mama bizony gyakran kedveskedett a Papának ilyen fogásokkal, aki kifejezetten imádta az ehhez hasonló belsőséges huncutságokat, emlékszem, pl "savanyú tüdő" is gyakran volt az asztalon. Utóbbit már a neve és a színe miatt sem voltam hajlandó sohasem megkóstolni, és ez azt hiszem, már így marad egész életemben. A zúzapörköltet azért megkóstoltam, az legalább piros volt, de soha többé nem lehetett rávenni arra, hogy én valaki másnak a gyomrát rágcsáljam.
Így aztán, amikor szerelmünk hajnalán az Én Rózsám (hogy Cicukát idézzem) azzal állt elő, hogy úgy enne egy kis zúzapörköltet, hát gondoltam, megpróbálom, és egy szép napon ezzel vártam haza az uramat. Amint betoppant a konyha ajtaján, beleszimatolt a levegőbe, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
- Mmm, de jó illat van, mit főztél?
- Zúzapörköltet.
- Jaj, de jó, hol van?
- Kidobtam.
- KIDOBTAAAD? de hát miért??
Hát azért, mert gyerekkori emlékeim oly távol voltak már, hogy nem emlékeztem, milyen volt az állaga, jellege ennek az ételnek. Főztem, főztem én ezt a zúzát órákon át, mégsem akart olyan vajpuha lenni, amilyennek én szerettem volna. Épp azt utáltam benne, ami miatt mások szeretik: a puhaságában is kissé gumiszerűen küzdelmes jellegét, így dühödten kidobtam. Nagyon csalódott volt szegény vacsora nélkül maradt Ali, és váltig állította, hogy annak bizony olyannak kell lennie.
Tizenhárom év telt el az incidens óta, és egy hirtelen ötlettől vezérelve ma újra megpróbálkoztam vele. Most már tudom, hogy milyennek kell lennie, nem vártam el ettől a hihetetlen tömör izomcsomótól, hogy olyan vajpuha legyen, hogy a nyelvemmel szét tudjam morzsolni.
Így aztán oda jutottam, hogy beláttam, a maga nemében valóban finom ez az étel. Még ettem is belőle, igaz ugyan, hogy óvatosan csak a szaftját tunkoltam :).

És így készül, semmi meglepő nincsen benne:
Három fej hagymát és egy marék darabolt paprikát lassú tűzön megpárolunk, két gerezd fokhagymát is adva hozzá. Ha kész a pörköltalap, rádobjuk az apró darabokra vágott zúzát, és addig pirítjuk, míg levet ereszt, majd elfővi azt. Ekkor meghintjük pirospaprikával, gyorsan megkeverjük és felöntjük húslevessel, sóval, borssal, késhegynyi őrült köménnyel és babérlevéllel ízesítjük, három meghámozott-feldarabolt paradicsommal felöntve szép lassan addig pároljuk, amíg megpuhul.
Nosza, lehet tunkolni!

Tökfőzelék pörkölt feltéttel

Íme egy kifőzde jellegű házias :) étel: Tökfőzelék pörkölt feltéttel. A főzeléket Mami főzte - ki más, hiszen Ő a főzelékszakos. Most nem is nagyon emlékszem, hogy szeretitek-e a tökfőzeléket, Tomi tegnapelőtt azt állította, hogy igen. Na mindegy, nem árt, ha itt a receptje.
Kis olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, rászórunk egy kevés pirospaprikát, elkeverjük, majd rögtön beleszórjuk az előzőleg enyhén besózott gyalult tököt. Kis ecetet öntünk rá, ami nem csak a savanykás íz elérése miatt szükséges, hanem megakadályozza a tök rostjaira hullását és szép szálas marad. Jelentős mennyiségű aprított kaporral hintjük meg, és saját levén addig pároljuk, míg megpuhul a tök. Ha szükséges, nagyon kevés vízzel lehet pótolni az esetlegesen elfőtt vizet, és ha nem elég a kezdeti sómennyiség, ezt is lehet korrigálni. Ha megfőtt, behabarjuk a főzeléket, vagyis: egy nagy pohár tejfölhöz két evőkanál lisztet szórunk és addig keverjük, míg teljesen sima lesz, aztán a főzelék levéből is keverünk hozzá valamennyit, ezzel is elkeverjük és az ételhez keverjük.
Ezt most saját kútfőből írtam, ha Mami másképp csinálta, akkor utólag korrigálom.
A pörkölt:
Természetesen nem teljesen hagyományos pörköltet főztem szokás szerint, hanem ezt:
2 fej hagymát megpárolunk, amikor félig kész, 1 felkockázott kápia vagy kaliforniai paprikával együtt pároljuk tovább, végül 4 gerezd fokhagymát is pirítunk hozzá nagyon kevés ideig. Ha ez a pörköltalap kész, rászórjuk a kb kilónyi felkockázott húst - pl sovány sertéshús, de mást is lehet - , és először lepirítjuk, majd amikor levet enged, azt is elfőzzük. Ekkor megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük nagyon kevés alaplével, vagy ha az nincs a háznál, egy kis vízzel. Két felkockázott paradicsomot is beledobálunk. Az alaplé sótartalmának megfelelően sózzuk illetve borsozzuk, és alacsony lángon lassan pároljuk fedő alatt. Időnként óvatosan pótolni kell az elfőtt nedvességet, de mindig rövid lén pároljuk. Én félidőben tettem hozzá egy negyed kilónyi felszeletelt gombát is - csak épp mert volt itthon, de mit mondjak, nem tett rosszat sem az ízének, sem az állagának. Amikor mindez elkészül, a legvégén belenyomunk még egy gerezd fokhagymát, és rotttty.