Szilva, szilva, szilva...

Szilva a hímzésen, szilva a tányéron, és szilva a sütiben...

Amilyen ritkán szánom rá magam a sütésre, manapság olyan sűrűn érzek erre késztetést. Úgy látszik, öregszem. Mindenesetre csakis baromi egyszerű, hülyebiztos sütireceptek jöhetnek szóba.

Ezt a szilvás sütit Kinga remekműve ihlette, ami bár másképpen készült, de az eredmény (mármint az enyém) az övéhez hasonlóan finom lett.

Én így csináltam:

30 dkg cukrot, ugyanennyi lisztet, 3 tojást, egy deci étolajat, egy csomag vaníliáscukrot, egy pohár tejfölt, fél csomag sütőport jól összekutyultam, és egy kivajazott, zsemlemorzsával megszórt tepsibe kentem a masszát. belenyomogattam egy kiló megtisztított, felezett szilvát (nem túl érett szilvát, különben szottyos lesz), az egészet bőven megszórtam fahéjas cukorral, és lassan megsütöttem.

Kacsamell epermártással

Tegnapelőtt, azaz június másodikán reggel egy gyönyörű rózsát pillantottam meg az éjjeliszekrényemen, amint kinyitottam a szemem. Elmosolyodtam, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a kedves gesztusnak, mert hálistennek gyakran előfordul, hogy Ali ily módon tegye szebbé a reggelemet. De amint megszólalt: Boldog tizenötödik évfordulót! - rögtön leesett, hogy úristen, igen, hiszen június másodika van! Éppen tizenöt évvel ezelőtt, június másodikán ismerkedtünk meg! Ezt a napot szinte jobban számontartjuk, mint a házassági évfordulónkat - no ez nem azt jelenti, hogy azt ne ünnepelnénk meg, az ember ragadjon meg minden alkalmat az ünneplésre! Ez a nap tehát igazi mérföldkő az életemben, mert ezen a napon jött a képbe Ali és Bori, akit azonnal a szívembe zártam. Tomival, aki akkor nyolc éves volt, csak napok múlva ismerkedtünk meg, iszonyú édes kisfiú volt.

Na de nagyon elragadtak az emlékek, térjünk vissza az ünnepi vacsorához...

A Nők Lapjában figyeltem fel erre a receptre, a gyönyörű fotó (nem olyan, mint ez) azt sugallta, hogy csábító és érzéki étel lehet a kacsa epermástással. Ilyet ugyanis még sohasem kóstoltam. Narancsos kacsát magam is szoktam készíteni, a gyümölcs nagyon jól illik a kacsához.

A mártást ugyanúgy készítettük, ahogyan az újságban le van írva, a húst azonban nem.

Már megint pofázok, jöjjön végre a recept:

A kacsamell (hármunknak két mell) bőrét beirdaltuk, csak sóval és borssal dörzsöltük be, és pár óráig a hűtőben hagytuk. Amikor elérkezett az idő, Ali közepes lángon a bőrös felén öt percig, a másikon tíz percig sütötte sütötte a melleket. Így kívül ropogós, belül szaftos-rózsaszín lett a hús. Eközben én megcsináltam az epermártást:

Fél kiló feldarabolt epret, egy deci vörösbort és tíz deka barnacukrot fél órán keresztül lassan főzőcskézünk, az utolsó percekben nagy lángon besűrítjük és átpasszírozzuk. (Megjegyzés: a passzírozásból visszamaradt értékes epermasszát nem kell kidobnunk: az alábbi desszertet el lehet készíteni belőle.)

Mi málnaecetes ruccolával ettük, és a Disznókő pincészet tokaji furmintját kortyolgattuk hozzá. Mindez együtt elképesztő ízharmóniát adott. Olyannyira, hogy másnap megismételtük...