Finom szendvicskrém - maradék sültcsirkéből

Van az úgy, hogy megmarad valami finom étel, de már nincs kedvünk hozzá abban a formájában, ahogyan eredetileg készült. Ilyenkor lehet beizzítani a kreativitást, és kitalálni valami recycling felhasználási módot. Én ezt külön élvezem.
Maradékokból szinte bármilyen kenceficét, pástétomfélét össze lehet rittyenteni, csak hogy ne dobjunk ki semmit. Nagyon finom dolgokat lehet kitalálni, a lényeg a fűszerezésben rejlik, mint mindig, ugyebár :).

Két sült csirkecombot lefiléztem, a húst aprítógépben  pépesre zúztam. Egy fej nagyon finomra vágott hagymát tettem hozzá, és egy-két kanálnyi nem zsíros tejfölt, annyit, amennyit fölvesz. Sóval, borssal, és nagyon kevés mozsárban őrölt korianderrel és még annál is kevesebb római köménnyel ízesítettem.

Sajtos húsgolyók

Nem nagy kunszt, és a hagyományos fasírttól nem nagyon tér el, de azért finom és látványos fogás.

Egy kiló darált hús, egy nagy megpárolt hagyma, egy másik felaprítva, de nyersen, négy gerezd zúzott fokhagyma, só, bors, őrölt koriander, petrezselyemzöld, két tojáz, némi zsemlemorzsa - és ez esetben még egy csészényi ajvár paprikasaláta, - kever-kutyul, stb. A gombócok közepibe kétcentis sajt-darabkákat rejtünk, prézliben meghempergetjük, és forró olajban kisütjük. Hidegen is jó, de az igazi természetesen forrón, amikor a sajt még folyós, ha beleharapunk.

Kaják kiállításmegnyitóra

Tegnap kiállításmegnyitóm volt, amihez én szolgáltattam a harapnivalót, hogy a kiállításmegnyitókon szokásos kannásbor-pogácsa párosát némiképp felülírjam...

(Na itt nem az Anno-ra célzok: ott nem csak a könyvek igényesek, hanem az ilyen eseményeken felszolgált finomságok is)

No és tegnap annyian kérdezték, hogy ez meg az hogy készült, hát az egyszerűség kedvéért itt szedem össze a recepteket, hogy ne kelljen mindenkinek egyesével leírnom. Két recept volt már itt a blogon, hiszen ezek jól bevált partikaják nálam, hiszen nagy vendégségek alkalmával gyakran készítek cukkinifasírtot és rokfortgolyókat.

Valamint ilyen-olyan kencékkel töltött sajtkosárkákat. Maga a sajtkosár elkészítése itt olvasható, a töltelékeket alább írom le, borzasztó egyszerűek:

SZARDELLÁS AVOKÁDÓKRÉM:

Egy nagyon érett avokádót villával szétnyomkodtam, egy szardellafilét szintén apróra zúztam és hozzákevertem az avokádóhoz. Egy gerezd fokhagymával, pár csepp citromlével, kevés majonézzel és borssal ízesítettem, és összekevertem az egészet.

SAJTKRÉM

Sajtkrémeket gyakran csinálok, mindig egészen máshogy. A tegnapit pl így, nem egy nagy vaszisztdasz:

Két tömlő kempingsajtot, füstöltsajtkrémet és gömböcskés-szemcsés túrót összekutyulok, jócskán teszek hozzá petrezselymet, két gerezd fokhagymát és újhagyma zöld szárát aprítok bele, és egy kicsit megsózom.

A sajtkosárkákhoz még annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt tegnap színeztem őket: az egyik fajtát pirospaprikával, a másikat petrezselyemmel kevertem össze, mielőtt betettem volna amikróba.

További nagyon fontos megjegyzés, sajnos saját tapasztalatból mondom. Ezek a sajtkosárkák úgy finomak, ha nagyon ropogósak. Sajnos én idejekorán beletettem a kenceficét, így megpunnyadtak. Tehát csakis rögtön fogyasztás előtt szabad megtölteni, mert a krém eláztatja, megpuhítja a sajtot.

Diós gorgonzola

... És még mindig kencefice: ezúttal gorgonzolás.
Turmixgépbe tettem a gyönyörű, lágy gorgonzola darabkákat, pici fokhagymával, több frissen őrölt borssal, még több petrezselyemmel és durvára tört dióval ízesítettem.
Igazán nem lehet azt mondani, hogy a kutyának se kellett...

Kolbászkrém

Mindig is értelmezhetetlen dolognak találtam a kolbászkrémet. Minek pépesíteni azt, ami úgy jó, ahogy van? Már ha valóban úgy jó, ahogy van... Bóti kóbásznál ugyanis sose lehet tudni, mit kap az ember. Hát amit most kaptam, az nem volt éppen túl jó, kolbászként legalábbis élvezhetetlen volt.
Amikor ilyen esetben gyárt kolbászkrémet az ember - hogy tudniillik feljavítsa ami alapból nem jó - a fűszerezést mérlegelni kell, hogy vajon mi hiányozhat az alapkolbászból. Én úgy ítéltem meg, hogy ebből egy kis fokhagyma és só.
Feldaraboltam hát a kolbászt és aprítógépbe tettem, addig zúztam, amíg krémes állagú lett. Ekkor belekevertem egy jó evőkanálnyi vajat, egy kis gerezd fokhagymát és némi sót, és ezekkel együtt készre kevertem. Ennyi.

Rokfortos-spenótos szendvicskrém

A spenótot a szokásos módon megfőztem, kicsit hűlni hagytam és zsírszegény szemcsés túrót, valamint reszelt rokfortot kevertem hozzá. Sózni nem szabad, mert a rokfort nagyon sós. Remek kis kencefice uzsira.

Sajtkosár - kenceficével töltve

Még régebben ettem egy étteremben ilyen sajtkosárkákat, amik töltve voltak valamivel, az most tökmindegy, hogy mivel, mert itt most magán a kosárkán van a hangsúly. Azóta spekuláltam rajta, hogy megcsinálnám én ezeket itthon is, mert nagyon ízlett, de nem nagyon volt elképzelésem, hogy hogyan.
Aztán most végre találtam egy olasz szakácskönyvet, amelyben leírták a készítés módját, és én aszerint csináltam meg. De ez olyan macerás, hogy biztos, hogy én nem így fcsináltam. Őszerintük ugyanis sütőpapírra kell szórni a reszelt sajtot. De azt elfelejtették közölni a szakácskönyvben, hogy foggal-körömmel kell lepapargatni a sajtról a papírfecniket....
Íme az egyszerűsített megoldás:
Reszelt parmezán vagy ementáli sajtot kör alakban egy tányérra szórunk, és mikróban kb két percig sütjük. Kis idő elteltével, amikor már nem olyan forró, de még képlékeny, egy vastagszájú üveg segítségével megformázzuk a kis kosárkákat. Mindezt addig ismételjük, ahány kosárkára szükségünk van, illetve ameddig cérnánk van...
De megéri próbálkozni vele, mert tényleg nagyon finomak a ropogós sajtkosárkák, arról nem is beszélve, hogy mennyire dekoratív. Szinte bármilyen finom kenceficét lehet bele tölteni. Az enyémbe most padlizsánkrém került.

Sonkakrém

Húsvét után bármennyire is igyekszik az ember sonkát enni sonkával, és a maradék sonkát töltött tojásokba gyömöszölni, az tuti, hogy még mindig marad egy csomó sonka. Megcsináltam ezt a maradékfeldolgozó sonkakrémet, ám a sonka még mindig hősiesen állja a sarat a hűtőben, egy fél darab még mindig arra vár, hogy további kreatív felhasználás áldozatává váljon.
Nos, ez a sonkakrém persze oly egyszerű, hogy alig merem leírni. A sonkát ledaráljuk, tejföllel kenhetővé hígítjuk. apróra vágott lilahagymát és borsot teszünk bele, kevés mustárral ízesítjük, és nem sózzuk meg, mert a sonka úgyis baromi sós.

Tarkabarka rokfortgolyók

Ez a kedvenc partikajám, bár ma nem jönnek vendégek, de mi is megérdemeljük.
Kb negyed kiló rokfortot lereszelünk, belenyomunk 3 kis gerezd fokhagymát, beleaprítunk egy kis csokor petrezselymet és vajforgácsokat szórunk bele, hogy a végén krémes, homogén masszát kapjunk. Turmixgépben jól összekeverjük, majd ilyen helyes (illetve az enyémnél sokkal helyesebb) kis golyóbisokat formázunk belőle. Különböző tarkabarka fűszerekben meghempergetjük őket. Én örölt köménnyel, őrölt borssal, szép piros paprikával és gyönyörű sárga curryporral szeretem legjobban, és nem csak a szép színe miatt, hanem mert nagyon finom, és mert az egyes színek egészen más ízvilágot közvetítenek. Hiába igyekeztem, hogy még nappali fényben elkészüljek, hát sajnos belecsúsztam az estébe, így a fotó nem tudja visszaadni a gyönyörű élénk színeket, holnapra pedig már egy szem sem marad belőle....

Avokádókrém

Két nagyon érett, puha avokádót meghámozunk, hatalmas magját kivesszük. (és ismét bizakodunk abban, hogy ha elültetjük, kikel.) Villával összenyomkodjuk a gyümölcs húsát, majd 2 db nagyon apróra vágott, meghámozott és kimagozott paradicsomot keverünk hosszá. Két gerezd fokhagymát összenyomunk, egy csokor snidlinget felaprítunk, és ezeket is belekeverjük. Két kis lime vagy egy citrom levét is hozzáfacsarjuk, só, bors ízlés szerint, összeturmix és megesz.
Normális körülmények között egy kis olívaolajat is szoktam beletenni, vagy sűrű tejszínt, de mindezektől most eltekintettem, mivelhogy fogyózunk. Ami persze így is egy röhej, hiszen az avokádónak magas a kalóriatartalma a benne lévő rengeteg olaj miatt. De annyi esélyt adtunk a dolognak, hogy legalább most nem pirítóssal ettük, hanem csak úgy magába'.

Lazachab

Elkezdtem a karácsonyi menü elkészítését, ennek köszönhető ez a giccses fotó. Szenteste a lakoma egyik fontos eleme ez az isssssteni lazachab, amit végtelenül egyszerűen és gyorsan meg lehet csinálni.
Füstölt lazacfilét beledobáljuk az aprítógépbe, és addig mixeljük, amíg habos lesz. Aztán egy kevés tejfölt és tejszínt csurgatunk bele, majd egy pár csepp citromlevet, és ezekkel is turmixoljuk még egy kicsit.
Ugye, mondtam, hogy milyen könnyű?

Fetás cukkinilepénykék joghurtos mártogatóssal

Imádom az ilyen-olyan zöldséges fasírtokat, sokkal jobban szeretem őket húsos társaiknál, noha enyhén szólva nem vagyok egy vegetáriánus alkat... Közülük is kiemelkedő helyet foglal el a szívemben a cukkiniből készült lepényke.

Kb hat-hét kis zsenge cukkinit durva reszelőn lereszelünk, megsózzuk és legalább egy óráig állni hagyjuk, hogy kifolyjon a leve. Utána alaposan kinyomkodjuk és áttesszük egy másik tálba.
Egy fej hagymát nagyon finomra vágunk, két kis gerezd fokhagymát összezúzunk és a cukkinihez adjuk. Felverünk két tojást és a masszához keverjük. Nem az igazi, jó kis kemény görög fetát használjuk, hanem azt a kékdobozos Danish feta nevű, nagyon lágy feta-jellegű sajtot, aminek ugyebár már nem lehet feta a neve, de most nem tudom, mi. Mindenesetre ebből morzsoljunk egy jókora maréknyit a cukkinis masszához.
Annyi zsemlemorzsát szórjunk rá, amennyit a tojások felvesznek, de inkább lágyabb, hígabb legyen a massza. A felaprított petrezselymet a borssal együtt szintén hozzákeverjük, és az egészet alaposan összedolgozzuk. Sózni nem kell, mert a feta sós. Kis lepénykéket formázunk és zsemlemorzsába panírozzuk őket, majd jó forró olajban kisütjük.
Ezeknek a finom kis borzas fasírtoknak az az egyetlen rossz tulajdonságuk, hogy porózus jellegüknél fogva sajnos rengeteg zsiradékot képesek felvenni. Sütés után, amennyire csak lehet, itassuk le az olajat róluk.
Ja, és a mártogatós.
Három doboz joghurtba tegyünk egy tömlő kemping sajtot - amit magunk közt ugye csak gipsznek hívunk -, és jól mixeljük össze. Apróra vágott snidling, só, bors, egy pici fokhagyma és még kevesebb chili kerül még bele, és ezeket is jól keverjük hozzá.

Kenceficék

Amikor nagyobb vendégséget várunk, gyakran készítek ilyen-olyan, kenyérre kenhető finomságokat, melyek akár az előző bejegyzésben leírt házikenyérrel, vagy akár a kedvencemmel, a képen látható saját készítésű ciabattámmal - majd ezt is leírom - is isteniek. Na jó, bolti kenyérrel se rosszak... De ami a legfontosabb: végtelenül egyszerű elészíteni őket.
Íme tehát a különféle kencék:

1. Parmezános zöldborsópüré

Vajon megpárolunk kb háromnegyed kg borsót. Turmixgépben pürésítjük, hozáadunk kb egy nagy maréknyi frissen reszelt parmezánt, egy kis tejszínt, hogy lazább, krémesebb legyen az állaga, szerecsendiót reszelünk bele, kicsit megsózzuk, összekeverjük, és kész is.

2. Kacsamájpástétom

Egy nagy fej hagymát apróra vágunk és vajon megpároljuk. Hozzáadunk kb fél kg kisebb darabkákra vágott májat, és pár percig sütjük, kissé lepirítjuk. A végén egy-két gerezd aprított fokhagymát is rápirítunk. Aztán turmixgépbe tesszük a hagymás májat, és krémesre pürésítjük. Kevés tejszínt teszünk bele, hogy még krémesebb legyen az állaga, majd egy kis borsot tekerünk bele és kissé megsózzuk, végül még egyszer összekeverjük.

3. Ljutenyica – bolgár padlizsános paprikakrém, Benitől. Ipari mennyiség:

Sütőben megsütünk 6 kg kápia paprikát. Amikor megsült, azonnal jól záródó edénybe tesszük, így majd könnyebb lesz lehúzni a héját.
Azután 3 kg padlizsánt ugyanúgy megsütünk, előtte kicsit megszúrkáljuk, hogy nehogy felrobbanjon. Ugyanúgy lezárjuk, majd ha kihűlt, a paprikának és a padlizsánnak is lehúzzuk a héját. Teszünk hozzá némi petrezselyem és zeller levelet, és húsdarálón az egészet durvára ledaráljuk. Ízlés szerint 3-4 fej fokhagymát nyomunk bele, aztán beleteszünk 1 kg paradicsompürét és egy bögre mézet. Megsózzuk, megborsozzuk ízlés szerint, és fél bögre forró – nem szűz - olívaolajat csurgatunk bele óvatosan, és addig keverjük össsze a paprikás masszával, amíg mind fel nem szívta.

Természetesen ennél sokkal kisebb mennyiséget is lehet csinálni az arányokat betartva. Borzasztóan finom. Én kis adagokban le szoktam fagyasztani, ha nagy mennyiséget csinálok.

4. Rokfortkrém

Kb fél kg érett rokfortsajtot lereszelünk, nyomunk bele, 3-4 gerezd fokhagymát. Egy kis marék apróra vágott petrezselymet szórunk bele, és frissen tört zöldborsot, elég sokat. Kevés vajat forgácsolunk bele, és keverőgéppel összekeverjük. Fokozatosan annyi tejfölt kanalazunk hozzá, amennyi a még sűrű, de kenhetően homogén, krémes állapot eléréséhez szükséges. Sózni nem kell, mert a rokfort sós.

5. Erdélyi padlizsánkrém

4-5 db padlizsánt megszurkálunk, és a sütőben megsütjük. Ha megsült, a gázrózsa lángján – vagy nyáron jobb esetben a grillen – egy kicsit odapirítjuk, ettől lesz olyan jó füstös az íze. Zárt edénybe tesszük. Ha kihűlt, lehúzzuk a héját és aprítógépbe tesszük a padlizsán húsát. 3-4 gerezd fokhagymát nyomunk bele, és egy kevés majonézt, megsózzuk, megborsozzuk, és egy nagyon kis citromlevet csurgatunk bele. Finomra vágott snidlinggel megszórjuk, és jól összekeverjük.

6. Vöröslencse püré

25 dkg vöröslencsét kétszeres mennyiségű sós vízben alaposan szétfőzünk. Eközben 2 kis fej lilahagymát apróra vágunk, 2-3 gerezd fokhagymát lereszelünk vagy átnyomjuk, és lereszelünk egy kb 5-6 cm hosszúságú gyömbérdarabot. Olívaolajon vagy vajon megpároljuk a hagymát. Amikor majdnem kész, beledobjuk a fokhagymát és a gyömbért is, és ezeket is egy kicsit megpirítjuk a hagymával együtt.
Aztán mindezt hozzákeverjük a már megfőtt lencséhez, ami már felszívta a vizet, belekeverünk 2 teáskanál curryport, még egyet rottyintunk az egészen, és összeturmixoljuk. Kevés tejszínt keverünk bele, hogy lágy és krémes legyen, majd a legvégén belecsavarjuk egy fél citrom levét és még egyszer összekeverjük