Bazsalikomos paradicsomleves

Pár éve, amikor Görögországban nyaraltunk, a Peti lerágta a fülemet, hogy paradicsomlevest szeretne enni. De nem ám akármilyet, hanem pont olyat, mint amilyet a Magdi főz, mert szerinte az a legfinomabb a világon. Hát nekem fogalmam sem volt, hogy az milyen, sőt egyáltalán arról se, hogy hogy kell paradicsomlevest főzni, mert addig valahogy kimaradt az életemből. A világ (gyönyörű) végén voltunk éppen, ahol se telefon, se internet, és még a szakácskönyvek is görögül vannak - hát kénytelen voltam feltalálni egyfajta paradicsomlevest, ezt itt ni:
Olívaolajon megpároltam egy kevés zsenge, édeskés hagymát, majd négy gerezd apróra vágott fokhagymát. Egy fél köteg felkarizkázott szárzellert dobtam hozzá, majd hat db szép nagy felkockázott paradicsomot. Ha itthon főzöm, zöldség-alaplével öntöm fel, de nomádabb körülmények (pl nyaralás) közt sima leveskockából készített lé is megteszi, hozzáadtam egy csokor felaprított bazsalikomot, megsóztam, borsoztam, némi cukorral ízesítettem, és addig főztem, amíg minden megpuhult benne. Akkor összeturmixoltam, és mozzarella darabkákat dobtam hozzá. (Éppen ezért nem is vacakoltam a paradicsomok meghámozásával, hiszen a gép összeszecskázza azt is.)
Az eredmény: Peti jóízűen tömte magába, és bár akkor (teli szájjal) azt mondta, hogy a Magdié finomabb, de azóta olyan "görögországos" paradicsomlevest kér...
Hidegen és melegen egyaránt nagyon finom, könnyű nyári ebéd. (A fotóm meg ronda, bocsánat.)

A cukkini ezer arca 2. - Hússal töltött cukkini kapros mártással

Töltött cukkinit tulajdonképpen ezerféleképpen szoktam főzni, hiszen eddig nem írtam le a recepteket, így aztán újra és újra fel kellett találni a spanyolviaszt. De most itt ez a remek blog, így legközelebb is tudni fogom, hogy hogyan készült például ez itt, ni.
Ez egyébként nagyjából az a recept, ahogyan a töltött karalábét szoktam csinálni, de most nem karalábéból készült, mert karalábém nincs, cukkinivel viszont igencsak megáldotta kertecskémet a jóisten.
Ha zsengébbek a tököcskék, akkor általában kis csónakformákat szoktam megtölteni, de mivel a nagy levelek között gyakran megbújnak a cukkinik, már csak akkor veszem észre őket, amikor irdatlanra híztak. Azokat pedig jobb' szeretem ilyen kis (kb 6 cm magas) rönkformára vágni. Kivájom őket úgy, hogy maradjon alja, és majd megtöltöm a töltelékkel, ami pedig így készül:

Apróra vágott hagymát megpirítok, rádobok fél kiló daráthúst, fehéredésig sütöm majd picit lepirítom. Icipici fehérbort és húslevest öntök bele, ha kedvem van kis kockára vágott paradicsomot is teszek bele, de nem muszáj (most volt kedvem), kicsit megsózom és megborsozom, és puhára párolom, majd hozzákeverek egy kis tejfölt és beletöltöm a már kikent tepsiben várakozó rönkökbe. (Egyébként a húsos ragut szoktam legelőször megcsinálni, mert amíg az párolódik, tudok a rönkök farigcsálásával foglalkozni.) Reszelt sajtot szórok rá - ne túl karaktereset, hogy ne vigye el az ízét - kis vizet, vagy ha van, húslevest öntök alá, lefedem és addig párolom, míg a tök megpuhul. Akkor aztán fólia nélkül is egy kicsit sütkérezik még.
Amíg ezt teszi, elkészítem a mártást is.

Ha zsenge a cukkini, a rönkökből kivájt forgácsokat szoktam ehhez felhasználni, de ez már túl magos volt, így újabb aprócska-zsenge cukkiniket áldoztam be e célra. Sebaj, cukkiniből most jól állunk! Vajon újhagymát fonnyasztok és erre dobom a pici darabokra vágott cukkiniforgácsot, és szintén húslevessel kicsit párolgatom. Ha szétmállott és a leve nagyjából elfőtt, jöhet bele a kapor és egy pici só, aztán felöntöm egy kis tejszínnel, és ezzel a mártással tálalom a cukkinit.