Nekem nincsenek a császármorzsához kapcsolódó gyerekkori emlékeim, vaníliaillatú nagymamás uzsonnákról, és friss baracklekvárokról. Viszonylag későn ismerkedtem meg ezzel az étellel, mert kíváncsi voltam, mi az, amiért annyi gyerek lelkesedik az iskolai menzán. Úgyhogy anyámmal felcsaptunk egy szakácskönyvet, és mindenféle prekoncepciótól mentesen nekiálltunk. A neten böngészve azt láttam, hogy szinte ölre menő viták mennek arról, hogy lehet-e bele darát tenni, vagy csak lisztet. Nem foglalnék állást ez ügyben, én darával készítem, mert akkor szoktam császármorzsát készíteni, amikor közeleg a búzadara lejárata.
Hozzávalók:
- 2,5 dl búzadara
- 2,5 dl liszt
- 5 dl tej
- 4 tojás
- 2 csomag vanillincukor
- 10 dkg cukor
- (rumba áztatott mazsola)
- a sütéshez vaj
a tálaláshoz:
- porcukor
- sárgabarcklekvár
A búzadarát a lisztet és a tejet egy tálban összekeverem, és pár órán át állni hagyom, hogy a dara megszívja magát. A mazsolát kb. ugyanekkor rumba áztatom. Sütés előtt a tésztához keverem a kétféle cukrot, a leszűrt mazsolát, a tojássárgájákat, és a habbá vert tojásfehérjéket. Egy nagy teflonserpenyőben diónyi vajat olvasztok, és beleöntöm a tészta felét. Pár perc sütés után fa keverőlapáttal átforgatom-összevágom, és addig sütöm, amíg kellően darabos és pirult lesz. A maradékkal ugyanígy járok el. Langyosan, porcukorral és baracklekvárral tálalom.
4 fős adag. Eredetileg a női lapozón.
Bejegyzések
