Az igazi, klasszikus bolognai mártás

Írtam már a bolognai szószról, és hogy a "milánói" mintha a világon sehol se létezne a(fféle)képpen, ahogy nálunk ismerős. Továbbá a napokban igencsak rákívántam az efféle sűrű, zöldséges mártásra. Úgyhogy neki is álltam a "ragú"nak, ahogy nevezik, ezt a lassan sűrűre főtt, sárgarépa-zeller-hagyma alapú marhahúsos-paradicsomos szószt. Nehéz ételnek tűnhet, de korántsem az, a zöldségek remek szaporítóerejének köszönhetően szinte lelkiismeret-furdalás nélkül locsolhatjuk ezt a mennyei mártást- a teljeskiőrlésű fussillinkre:)
(Tomi azért maradt a sima durumspagettinél)

BOLOGNAI RAGÚ


- 2 fej hagyma
- 4 ger. fokhagyma
- 2 répa (45 ft)
- negyed cikk zeller (60 ft)
- 1 konzerv kockázott paradicsom (170 ft)
- 1 közepes méretű sűrített paradicsom (110 ft)
- 40 deka darált marhahús (650 ft)
- 1,5 dl száraz vörösbor (140 ft- jó, ez 2 dl volt...:P)
- 2-3 ág kakukkfű
- só, bors, olaj
- egy deci tej/ fél dl tejszín

A répát és a zellercikket kislyukú reszelőn lereszeltem, a hagymát és fokhagymát felaprítottam. A nehéz, mély acélserpenyőmet felforrósítottam, kis olajat öntöttem bele és alacsonyra véve a lángot dinszteltem a hagymát. Ha puha, ráborítottam a fokhagymát, zellert és répát. Ezt összekevertem, fedő alatt pár percet pároltam, majd a kifőtt levet elforraltam és újra magas lángon, a serpenyőbe kis vályút kotorva, megpirítottam a húst, majd a sűrített paradicsomot. Összekevertem jól, ráöntöttem a darabolt paradicsomot is, és a bort. Sóztam, borsoztam, beletettem a kakukkfüvet, és lefedve, takarékon egy órát főztem. Akkor jó, mikor már szinte kicsit "kocsonyásan" áll a szósz, ha a szélén kotrunk, az egész "remeg". Ezt a hús fehérjéje csinálja vele. Utolsó 15 percben hozzáadtam a tejszínt, és fedő nélkül hagytam újra sűrűre főni.
Ha valakinek van, pár vékony szelet szalonnát, felaprítva, jó ötlet kiizzasztani a hagyma előtt. Csak emiatt nem akartam venni... viszont egy pici füstölt paprika is remekül kiegészítette az ízeket.

Csodálatos! Érdemes egyszer kipróbálni, ez után egészen más dimenzióként fogjuk értékelni a "bolognait" és a BOLOGNAIT. Mert ez, ez a nagybetűs változat.

1200 ft+ tészta, 6 személyre. EDIT: Nyolc. Jut a mélyhűtőnek is.
Még csak azt se lehet mondani hogy drága lenne!

VKF! 49: Fehér- Kukoricás rizottó fokhagymával és kakukkfűvel

Van egy olyan benyomásom, hogy a fokhagyma, kaukkfű, kukorica és tejszín/tejföl összeállítást valami magasabb erő kreálta. Fantasztikusan szeretem őket együtt, elképesztően jól állnak össze szerintem. Tomi szerint is így lehet- ha ezt kérte szülinapi vacsijának... :)
(én meg örültem, mert kapóra jött a téma vkfre:) )

KUKORICÁS, FOKHAGYMÁS-KAKUKKFÜVES RIZOTTÓ


- egy bögre rizottórizs
- 7 dl forró alaplé
- 2 dl száraz fehérbor
- 1,5 dl tejszín
- fél doboz konzerv kukorica
- 2-3 gerezd fokhagyma
- kb fél tk. kakukkfű
- kis olaj, só, bors, esetleg extra fokhagyma/ fokhagymapor, 1 ek. parmezán

A fokhagymát a rizzsel együtt olajon megpirítom picit, mejd felöntöttem a fehérborral. Az ünnepi alkalom ürügyén kicsit többel is, mint muszáj lett volna:P...Miután a bor felforrt, hozzáöntöttem a tejszín felét is, meg a kukoricát. Majd folyamatosan kevergetve, apránként, ahogy a korábbi rizottós posztokban is írtam, hozzáadogattam a forró alaplevet. Kábé félidőnél fűszereztem. Krémesre és puhára főztem így a rizst, majd a végén belekevertem a maradék tejszínt, a parmezánt (szárított van csak sajnos, ami olyan mint a homok, de rizottóba tökéletes, mert "feloldódik" és az íze rendben van, tésztákon nem olyan jó), és utóízesítettem még egy kicsi fokhagymával.
Azonnal tálaltam, természetesen azzal a borral, amivel készült. (spar selection somlói juhfark volt, azt hiszem)

Olyan két és fél fős adag:D szóval mondjuk, két nagyon éhes ember. meg egy kíváncsi:)

A jó öreg pasta al pomodoro

Nem is értem, hogy nem jegyeztem még ezt be. szinte a kedvenc kajámról van szó. Évekig szinte minden másnap csináltam magamnak...aztán jól meg is híztam tőle:D Ez volt az utimate itthonikaja, mikor hazajöttem koliból (mikor még nem főztem). Hogy is nem jegyeztem még le? :)
Úgy emlékszem, anya egy munkatársa, aki olasz családnál lakott, hozta haza ezt a receptet, mint az ottani család abszolút kajája, a top olasz étel.
És igen, szerintem is- egyszerű, ízes, gyors, tápláló: olasz. A flancolós olaszokat nem komázom. de ezt...hát erre nincs szó:)

PASTA AL POMODORO

picmonkeyztam, mit szóltok?:D

- egy csomag spagettitészta (kinek mi, ez gyermelyi EU-segély:D)
- két konzerv kockázott paradicsom (2x170 ft)
- annyi fokhagyma, amennyit elbír a nép (akár 5-6 gerezd is)
- friss (!!!) bazsalikomlevél, sok!
- só, pici cukor, csepp balzsamecet
- olívaolaj, sok-sok jó olívaolaj

A tésztát sós vízben megfőzzük (egy csomaghoz kb 4 l víz), lehetőség szerint nem olyan ázott magyarosra, mert akkor hova ivódik a finom paradicsomszaft, ha szottyos a tészta...? Közben olívaolajon a finomra aprított/átnyomott/lereszelt fokhagymát, alacsony lángon elkezdem kevergetve sütni. Mikor még éppen nem barnult, de olyan szép sárga és illatos, a paradicsomokat ráborítom, és felforralom. Sóval, balzsamecettel, cukorral ízesítem. A bazsalikomleveleket szivarrá tekerem és vékonyan felszelem (chiffonade! csak hogy villogjak miket tudok:D), és a főzés utolsó két percében a szószba szórom. A tésztát és a szószt jól összekeverem, és tadá, félórás atomfinom ebéd, vacsora. négy éhes tésztafaló főre, ami nagy szó, mert ezzel nehéz ám leállni!

A legékesebb példája az egyszerű és fantasztikusan finom ételnek, és pláne annak, hogy a szottyos tészta, mint kolifúd, lehet gasztronómiai csúcsteljesítmény is, hiszen nem pénzen vagy felszereltségen múlik, csupán a fáradságon. Ha meg nincs benne balzsam, ki szólja meg? koliban biztos senki:D