Diós legyező

Gondolom sokaknak feltűnt már, hogy a két legnagyobb ünnepünk- karácsony és húsvét- ízei eléggé hasonlóak, már ami az ünnepi sütést-főzést illeti. Diós és mákos kalácsok, hal, sok helyen még a töltött káposzta és a mézeskalács is visszatérő. Persze, a bárány, a sonka, a tojás kifejezetten tavaszi ételek- csak úgy furcsa, feltűnt.
Na filozofálás vége, minden kedves Olvasómnak áldott, békés húsvétot kívánok, sikeres megújulást és friss lendületet az évre!

DIÓS LEGYEZŐ

(recept édesanyám gyűjteményéből való, feltételezhetően egy régi praktika magazinból lett kivágva)

- 1,8 dl tej
- 1,5 dkg élesztő
- 3 dkg cukor
- 50 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 1 cs. vaníliás cukor
- 1 tojás
- csipet só

A töltelékhez:
- 20 dkg darált dió
- 3 dkg zsemlemorzsa
- 5 dkg cukor
- reszelt citrom- és narancshéj
- kis fahéj
- 2 ek tej (ennél több kellett nekem)

- 1 tojás

A tejet meglangyosítottam és a cukorral felfuttattam benne az élesztőt. Ezt a kimért liszthez öntöttem a lágy vajjal és szobameleg tojással együtt. Bedagasztottam, de nem az a levegős kalácstészta lesz, hanem inkább az a ruganyos, pozsonyi kifli-féle, elvégre majdnem ugyanaz is. Másfél órát kelt, mert addig a sajtossal foglalkoztam.
Az újság itt felezést javasol, de én elnégyeltem a tésztát, és karhosszúságú-tenyérszélességű csíkokká nyújtottam. Megkentem a töltelék (csak össze kell keverni az összes hozzávalót, hogy jó kis massza legyen) negyedével, és szorosan feltekertem a tésztát- a hosszabbik oldala felől, persze. Feltekert állapotban is "nudliztam", sodorgattam egy kicsit. Egy rúdból 6 kis hengert vágtam, amiket hűtőben pihentettünk egy órát.
Eztán közepesen forróra hevítettük a sütőt, és a kis hengereket 3-4 helyen bemetszettem, majd kissé kicsavarva ellapítottam- így nyílt ki a szép legyezőforma. Tojással lekentem a tetejét. 15 perc alatt elkészültek! :) (tepsinként :D)

Áldott húsvétot!

Tönköly...szöglet?

A lipótis tönkölykockán gondolkodtam a minap, és persze neki is álltam áttörpölni valami házi verzióra:)
Itt, a honlapjukon meg is találtam a receptet, illetve az összetevőket. Kicsit más lett, de nagyon jó, nagyon finom. Kissé fűszeresebb, mint az eredeti. Jobbanmondva direktebben fűszeres, nem csak az a "hm, nem is tudom mitől ilyen ízű ez az izé". És élesztős, nem kovászos. De jóval kevesebb ipari szuttymutty került bele:)

TÖNKÖLYÖS SZÖGLETES


- 2 pohár (ikeás, nem tudom pontosan mekkora, két és fél decire tippelnék) teljeskiőrlésű tönkölyliszt
- egy pohár fehérliszt (én fele ezékielt használtam, kíváncsiságból)
- egy pohár meleg víz
- egy evőkanál búzasikér
- két ek. szójatejpor (a lecitin miatt, de szerintem tojás is jó helyette)
- 5 deka vaj
- 3 ek. lenmag
- fél kocka élesztő
- só

1 tk paprika
1 tk fokhagymapor
1 tk só
1 tk curry
fél tk bors
nyolcad tk. chili
1 nagy ek. tönkölykorpa

A fentebbi hozzávalókból kelttésztát gyúrtam, amolyan pogácsatészta lett, gyakorlatilag nem meglepő. Kicsit nehéz dagasztani, a teljes lisztet mindig az. Hagytam kelni, és félóránként hajtogattam, így: A tésztát elfeleztem, majd téglalappá nyújtottam, melynek hosszabbik oldala felém néz. A rövidebb oldalából hajottam egy harmadot középre, ennek a tetejébe a szembelévő harmadot. Így felém rövidebb oldal esik már- egy képzeletbeli középvonalhoz hajtottam az alsó negyedet, majd a felsőt, és félbehajtottam. Ezt mindkét tésztafélellel megcsináltam, egymásra tettem őket, összekalapáltam a nyújtófával, és hagytam újabb fél órára.
Az újabb hajtogatásoknál figyelni kell a párhuzamos rétegekre!! A negyedik hajtogatásnál a fenti korpás fűszerkeverékből is szórtam.
Kinyújtottam az egészet (én túl vékonyra sajnos, hüvelykujjnyi vastagságot javasolnék inkább!), irdaltam, újra megszórtam a fűszerekkel, felkockáztam és forró sütőben 25 percet sütöttem.

Szokásos: a teljes liszt soká kel, és nem olyan látványosan. Nem volt elég zsíros a tészta, hogy szépen kijöjjön minden lemezke a tésztában, de azért látszik az erőfeszítés. Bátrabbak tehetik akár a vaj dupláját is, lévén hogy pogácsatészta az egész. Persze a napraforgómag meg pelyhek zúdulhatnak bele, ha valakinek akadnak otthon:)

Elégedett vagyok! Kellemes, fűszeres péksüti lett, csini, szabályos, simán elmenne boltinak is, úgyhogy gondoltam leírom, ha már ilyen jól sikerült, a kísérletet:)

Bagel...formájú...amerikai vajas perec:D

Volt a vaj, amit csináltam, és bár vízben tartottam és a hűtőben, elkezdett, hm, fura szaga lenni. Nem láttam még avas vajat de gyanítottam hogy ez az lesz. Kiáztattam szódabikarbónás vízben, és sürgősen felhasználási módot kerestem neki.
Sőt, mostanában bele vagyok szerelmesedve a mustárba. 5-féle van, ami elég fényűző, de hát a mustár nem egy drága dolog, még az igazán minőségit is meg lehet kapni kis kiszerelésben, párszáz forintért- hát így van, hogy van édes IKEAs, prosztó magyar, igazi csípős dijoni, extramagos teszkós dijoni (ami egyébként fantaszikusan jó minőségű, és 160 ft/ üveg! ajánlom mindenkinek), meg a tárkonyos, amit még én készítettem. És az amcsik a mustárt a hot dogon kívül a pereccel szeretik lejobban. Mondom, legyen perec! No de az macerás. akkor vajaskifli! az se kevésbé. Hát akkor karika! az meg nagy, nem férnek el a tesiben. Franc egye, legyen bagelforma!

PEREC-BAGEL

több olvasott receptből összeolvasztva:
- 3,5 bögre liszt+ 1 ek búzasikér
- 1,5 bögre víz
- kb 10 deka vaj
- fél kocka élesztő
- 1 tk. só
- 1 ek. cukor

forró víz, 1 tk szódabikarbóna

kellemesen lágy, zsíros, rugalmas kelttésztát dagasztottam, amit egy óra alatt duplájára kelesztettem. Kinyomtam belőle a levegyőt, átgyúrtam, 8 kb. egyforma részre osztottam. Eközben egy mély serpenyőben vizet forraltam szódával.

a tésztagombócokat jól átgyúrtam és ujjammal kilyukasztva gyűrűt formáltam belőle. ezeket eresztettem a forró vízbe, oldalanként 1-1 percre. Majd szűrőlapáttal kivettem, és sütővászonra tettem. tetejüket lenmaggal és szezámmaggal szórtam meg. 15 perc alatt sültek aranyszínűre, fényesre, rugalmasra, tapadósra, gyönyörű, édeskés sütikének.

mézes mustárral és sajttal és paradicsommal való elfogyasztását derűsen mosolyogva várja. :)

egyébként azt hittem, ez a szódás főzős izé macerásabbá teszi a dolgot, hogy nyúlik meg nyálkás lesz meg ilyenek, de nem, tökjól tartotta a formáját, szép kérget csinált rá, és pont olyan "tapadós" lett megsülve, mint amilyennek mindig is éreztem a vajaskiflit. persze anya azt mondta hülye vagyok, a kifli nem ragad. de sztem de, és pont így:)

Tökéletes gyros

Tomi, mióta felfedeztük a sorozatot, ahol a legjobb pesti gyrosdát keresik, azzal nyaggat, hogy menjünk el enni. Hát kinn van mindegyik legjobbnak titulált étterem a halál f*szán, kéremszépen, épeszű ember csak kajáért tuti nem megy oda ki.
Gondoltam én. De ma olyan ellenállhatatlan görögkaja-vágy tört rám, hogy aztakutyafáját. Még oda is képes lettem volna kimenni. Viszont bevásárlással együtt annyi idő alatt, míg megjártuk volna azt a büfét, csináltam egyet. piszokjó lett. pofátlanul.

PÖRFIKT GYROS, GÖRÖG SALÁTA

sajnos a gyro belsejéről készült fotó életlen lett:(

- 1 kígyóubi 99 ft
- 4 nagy paradicsom 250 FT
- 1 pack? feta sajt (150 gr) 550 FT (AÚ! de tomi ragaszkodott hozzá)
- 1 kis üveg fekete olívabogyó (250 ft)
- olívaolaj, csepp balzsamecet, oregano

- két fél csirkemellfilé 550 ft
- oregano, fokhagymapor, kakukkfű, pici pirospaprika, só, olívaolaj
- egy gigantikus krumpli (35 deka...mondja valaki, hogy ezekre nem segített rá senki...)
- 1 kígyóubi 99ft
- 1 nagy pohár joghurt 170 ft
- fokhagyma, oregano, kis kapor, fehérbors

- 30 deka liszt
- 1,5 dl víz
- harmad kocka élesztő
- só

Az utolsó hozzávalókból kelttésztát dagasztottam, amit hagytam kelni. A joghurtot gézzel bélelt szűrőve öntöttem csöpögni. addig is felkockáztam az uborkát, paradicsomot, sajtot. az olajbogyóval összekevertem őket, és öntöttem rá egy kis olívaolajat és balzsamecetet. a húst megmostam, felkockáztam, bepácoltam olívaolajba, oreganoval, kakukkfűvel, fokhagymaporral. a másik kígyóubit lereszeltem és lesóztam, később kinyomkodtam, majd a jól lecsepegett sűrű, krémsajtszerűvé valt joghurttal kevertem össze.
A kenyértésztát, ha megkelt, 4 részre választottam, kinyújtottam serpenyőméretre, megszurkáltam villával és ecsettel megolajoztam. Szraz, forró serpenyőben sütöttem meg őket, majd utánuk a húst is.
A krumplit megpucoltam, felcsíkoztam, forró olajban kisütöttem.

A gyrosok: lepénykenyér, vastag, rágós, tekerhető, masszív, finom tészta, vakolatállagú, sűrű, friss hűvös tzatziki, kicsit pörkölődöttre pirult finom pácos csirkehús, sültkrumpli. Mellé a fantasztikusan finom sajttal készült görög saláta, anyám, ez bizony kurvajó volt.
4 adag lett. nem lett olcsóbb mintha elmentünk volna enni. de legalább anyag volt benne böcsülettel! :D

a tésztával nagyon elégedett vagyok, nagyon utálom a bolti gyrososok piskótaszerű, édes pitáit, kartonpapír-kemény, ízetlen lepényeit. ez tutijó lett, masszív, rágós, ahogy a kenyértészta jó. asszem ehhez nemcsak dagasztás, hanem a magas hőmérséklet is nagyon számít...!

lusta és foolproof (DNK) lángos

naszóvalkérem, a kelt tészta az kelt tészta, és úgy is kezelendő. iszonyú lángost ettem múlt héten és rájöttem, hogy ez is egy jó népcsalogató, tömegetető, mindenki-nyála-csordul-rá étel- ha jól van megcsinálva! és nem egy dagasztatlan, kelesztetlen, kemény, olajban sült csirízkorong!
ezért azt mondom: kollégisták, nem kell dagasztani. elég, ha az ember türelmes vagy előre tervez: úgy is remek lángost lehet készíteni. és ki ne akarna remek lángost? :) (pláne, ha van még arca pénzt is kérni érte)
én a kenyértészta-lángos híve vagyok, de ha van maradék krumplipüré, nyugodt szívvel bele lehet zuttyantani.

bő másfél bögre víz
3 bögre liszt
1 tk. só
1 tk. szárított élesztő vagy negyed kocka friss

később 1 bögre liszt, olaj

a lisztet, a sót és az élesztőt összekeverem, majd ráöntöm a vizet, és nyúlós, nagyon lágy, éppen hogy összekevert tészta legyen. letakarva meleg helyen maradjon békén 3-5 órát. ha megkelt, egy bögre lisztet óvatosan bele lehet még keverni-gyúrni, így már tésztább állaga lesz, nem ragad annyira, és mire belegyúrjuk mind a lisztet, szinte meg is"dagasztjuk", de itt nem kell valóban, szakértően dagasztani. forrósítsunk fel, lehetőleg fazékban, hogy mély legyen, olajat- sokat, és nagyon, nagyon forróra. egy lángosnak nem kell több oldalanként fél percnél, hogy megsüljön- így nem lesz zsíros, cuppogós, de ehhez persze jó forró és mély olaj kell, és jól húzogatott tészta. Mire az olaj felforrósodik, a tészta is magába építi a frissen bekevert lisztet, s újra nekiáll kelni. olajos kézzel kisebb alma méretű tésztagombócokat szakajtunk, amiket szinte csak a saját súlyától hagyunk kinyúlni frizbiformára. Ezt óvatosan belehelyezzük az olajba, fél perc után fordítunk rajta, és szép aranyszínűre sütjük. 8-10 db.
ja, és papírtörlőn leitatni nem árt:)

Rá FOKHAGYMAAAAAAAAA, harr. tejföl is okés. sajt nem muszáj. csak ha jó.
nem értem, miért nem jobb marketing normális, malomkőméretű lángost csinálni, fokhagymával, 100 ftért, mint tenyérnyit, keményet, szart, csízió pizzafeltéttel és feltejezett frissföllel, 200ért? pffh. így aztán soha többé nem lehet senkiről semmi pénzt lehúzni, ha itt a koliban újra lángos lesz. remélem azért tanultak belőle...

English muffins

Fura lesz, amit mondani fogok: de ezt a McDonald's-ban ismertem meg. És azóta is a kedvenc ételem ott. Megjegyzem, talán még a valósághoz legközelebb álló ételük: a McMuffin. Egy tükörtojás, egy szelet sajt, egy fantasztikus pirított buciban, ami kívül ropogós, belül rágós és a külsején lévő kukoricadarától valahogy igazán izgalmas dolog. Aztán rájöttem, miért is McMuffin: hiszen ez az a híres english muffin! Az a kukoricadara-kérges, serpenyőben sütött reggeli zsemlécske az előző napi maradék kovászból!
Hát ilyet nekem sütnöm kellett:D Innen.

ENGLISH MUFFINS

2 bögre grahamliszt
1 bögre fehérliszt
1 ek lenmagliszt 3 ek forró vízzel (vagy 1 tojás)
fél kocka élesztő egy tk. cukorral egy bögre vízben futtatva
egy deci joghurt
só
3 ek. olívaolaj (vagy vaj)
1-2 marék kukoricadara

Szokásos olajos-tojásos kelttésztát dagasztottam, amit megkelés és átgyúrás után 9 részre osztottam. ellapítottam és megforgattam kukoricadarában, majd forró serpenyőben kezdtem sütni őket. 3-3 perc mindkét oldalukon nagy lángon, hogy kérges legyen, majd újabb 5-5 perc közepes lángon- ettől lettek kérgesek de lágy közepűek a muffinok. Persze érdemes próbát tenni, felhasítván a legdagibbat a sütöttek közül, hogy kész-e már... ha nem, a kettévágottat lehet pirítani, a többit pedig kicsit tovább sütni.
Tessék bele tükörtojást és egy szelet borzasztó ömlesztett cheddar sajtot tenni a teljes élményért, de egy tonhalpogácsa majonézzel és dijoni mustárral megkenve, sem ugrana ki belőle azt hiszem:)

EDIT: ja, és persze teljesen fehér liszttel sem bűn elkészíteni, az angol nyelvű receptben pedig 1/4 csésze vízben futtatják az élesztőt és 1 bögre tejjel készül!
hármasával, sütőpapír közé hajtogatva és bezacskózva pedig a hűtőben is elvan pár napot, és felteszem fagyasztva és úgy kisütve sem esik vissza a minőség:)

Istentelen pogácsa

Még zsenge vadhajtás koromban ez volt a kedvencem a menzán. Igen, a menzán. Baromijó menzánk volt. És a "gulyásleves (marhából!), pogácsa, banán" menüsornál csak a "palócleves (ugyancsak marhából), csokis csiga, gyüm(ölcs)" összeállítást szerettem jobban. Két, oltárinagy tenyérnyi zsíros, szaftos, levelekre szedhető, ropogós tetejű langyos élesztőillatos pogácsát adtak. Imádtam. Aztán nagymamám pogácsareceptje és a menzás csodapogácsa kikuncsorgott receptje, mint kiderült, csak abban tér el, hogy egyikben zsír van, másikban margarin, plusz, a méret, ami sokat számít abban, hogy a közepe mennyire szaftos és fogalávaló. de kiderült a titok. Én meg kiadom, tróger alak. De tényleg, ez a legeslegjobb pogácsa a világon. és tényleg istentelen. ennyi zsírral...!

POGÁCSA

fél kg. liszt
25 deka zsiradék (zsír vagy margarin) szobahőmérsékleten, vagy kicsit megmikrózva
1 dl tej
fél kocka élesztő
1 ek só
1 tk. cukor
15 deka sajt (vagy 2 óriási fej hagyma, mert fél kg sajtosat, és fél kg sült hagymásat is készítettem)
2 tojássárgája (bevallom, én két nagy ek. lenmaglisztet használtam egy deci vízzel, de persze aki nem böjtöl vagy vega, természetesen tojással csinálja, de spórolásnak sem utolsó a lenmagliszt használata)
2 dl tejföl

az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttattam (+a lenmaglisztet forró vízzel öszzekevertem), kimértem minden hozzávalót. A lisztet összekevertem a sóval, mélyedést túrtam a közepére, és minden egyéb nedves cuccot ide öntögettem. Összekevertem és jól kidagasztottam a lágy, zsíros tésztát.
20 perc kelés után 20 percenként hajtogattam, háromszor, mégpedig eképpen: a tésztát kb A/3-mas méretre nyújtottam. Jobb felől a harmadát behajtottam középre, ennek a tetejébe a bal felőli harmadát. A téglalap alulsó negyedét felhajtottam egy képzeletbeli középvonalhoz, és a felső negyedét is. Majd a középvonal mentén ráhajtottam a felső felet az alsóra. Én így tanultam, nekem ez a szent, persze lehet, hogy hautecuisine szempontjából nem helyes, de nem izgat.
Nos, az utolsó hajtogatásnál a kinyújtott tésztára reszeltem a sajt felét (és rászórtam a sült hagymát), hajtogattam, majd ujjnyi vékonyra nyújtottam. becakkoztam a tetejét és lekentem vízzel, majd megszórtam a reszelt sajt másik felével (vagy szezámmal).
kiszaggattam egy felespohárral, és sütőpapíros tepsiben, kb 200 fokon 15-20 perc alatt aranyosra sütöttem őket.
tomi szerint rettentő, nem állíthatunk be venségségbe ezekkel, úgyhogy azóta is falja, hogy eltüntesse hatalmas konyhai baklövésem bizonyítékát...:)

Kakaós és fahéjas kalács

Ha ezt sütöm, koravén anyai szívemet elönti a melegség. Nemcsak azért, mert kalács, otthoníz, süteményillat, meghittség, hanem mert szintlakó szomszédaim gyerekként ugrándozva jönnek langyos, illatos kóstolóért.
És ennél nagyobb sikerélmény nem nagyon lehet.

KAKAÓS/ FAHÉJAS KALÁCS

50 dkg liszt
1 tojás
2,5 dl tej
fél kocka élesztő
negyed kocka margarin / fél kocka vaj (5-6 dkg)
4-5 ek cukor (ahogy borul)

negyed kocka margarin/ fél kocka vaj (5-6 dkg)
cukor
kakaó, kókusz, fahéj

A tejet meglangyosítom, felfuttatom benne az élesztőt, és az olvasztott margarinnal és a tojással és cukorral kelttésztát dagasztok. Eléggé lágy lesz, de a zsiradék miatt kezelhető.
Egy óra kelesztés után a tésztát elfeleztem, és A/3as téglalappá nyújtottam. Olvasztott margarinnal megkentem, megszórtam cukorral és fahéjjal, másikat kakaóval. Szoktam kakaós-kókuszosat is csinálni.
Hosszabbik oldalától feltekerem, majd a csigahengert hosszában elfelezem, úgy, hogy a végén maradjon pár összekötő centi, szóval ne essen szét. Az így keletkezett két szárat összetekerem, és a kalácsot óvatosan a tepsibe emelem. Ajánlott sütőpapírt tenni alá, a cukor szeret kifolyni és ráégni.
Erős lángú sütőben 25-30 perc alatt lesz kész. És az ára? és a minősége? És a hangulat, amit magával hoz?

Felülmúlhatatlan.

A "mostanában-kenyér", vagyis sima fehér kenyér, mennyei magasságokban

egyszerű és olyannyira nagyszerű, hogy fogalmam sincs, hogy lehet a bolti kenyér olyan szar, amilyen. Gondolom attól, hogy parti homokéval megegyező tápértékű lisztből kéne normális állagot varázsolni mindenféle E-vacakkal.

- fél kg. liszt
- 2-3 ek búzasikér (ha kenyérlisztünk van, nem kell, ha sima, akkor erősen ajánlott)
- fél kocka élesztő (vagy egy ek. szárított)
- 3,7 dl víz
- fél- egy ek só

A vízbe belemorzsolom az élesztőt, és hagyom, hogy felfusson (a szárazat is!). Eközben kimérem a lisztet és összekeverem a sóval és a sikérrel. Egyszerre beleöntöm az összes vizet, és 3 3perces ciklusban (nem vagyok még olyan jó erőben mint a hajdani nagymamák...) ledagasztom. Egy órát kel általában a számítógép hűtőrácsának anyaméhi melegében, majd lecsapkodás után újabb felet, aztán formázom, bemetszem és újabb 10 percet pihentetem, míg a sütőt a pokol első körének megfelelő hőmérsékletre hevítem. Mikor beteszem, bespriccegek egy kis vizet a sütőbe.
Nem tudom, mennyi idő, mire megsül, rá szoktam nézegetni. Kellemes kenyérszíne alapján lehet ítélni:)
Le szoktam permetezni vízzel, szép cserepes lesz tőle.

Langyosan, még üresen is eszméletlen, egyszerű, mindennapi csoda.

Lekváros bukta, mer' azt szeretem!

Nemtom ki ismeri a székelyes viccet, de a jutúblátogató közönség bizonyosan: székely meg a fia fát vágnak az erdőn. Egyszer csak kiált a fiú: -Édesapám, maga felé dől a fa! Mit csináljak? - Lekváros buktát, mer' azt szeretem!
Igazából sose jutott nekem eszembe, hogy annyira nagyon szeretném a lekváros buktát, ettem uszkve 8 éven kersztül a menzán kábé kéthavonta, ettem egész életemben sajnos csak évente egyszer, nagymamámnál. Tehát így eddigi 22 évem során egyszer se jutott eszembe, hogy ó öcsém, de ennék egy lekváros buktát.
Aztán egyetemre jöttem és 4 éve nem ettem. Nna most rámtört.

LEKVÁROS BUKTA

- fél kg fehér liszt (70 ft)
- 5 dkg vaj (80 ft)
- 2 dl tej
- 4 ek. cukor
- fél kocka élesztő
- csipet só
- két tojássárgája (30 ft, tojásfehérjét nem számolom veszteségnek, mert lefagyasztom)
- 1 doboz sütésálló nemlekvár, hanem gyümölcsíz, egyes nyelvek szerint hitlerszalonna ( ha tudja valaki, miért ez a neve, kap tőlem egy buktát) (350 ft)
- 1 tojás (30 ft)

a tejet meglangyosítottam, és belepakoltam a cukrot meg az élesztőt. A fél kiló átszitált liszt közepére egy kis mélyedésbe két tojássárgáját pottyantottam, rákockáztam a langyos vajat, és mután felfutott, ide öntöttem az élesztős-cukros tejet is. Mintha nagymamám csinálná...  Ruganyos, sima, tálról minden morzsit összeszedő, mosolygós babapopsi minőségű tésztát dagasztottam, amit duplájára kelesztettem. Kis átgyurmászás után kinyújtottam olyan 1 cm vastagra, és 2x 5 vágással 18 egyenlő részre vágtam, ugyanennyi részre a lekvárt is. Mindegyik tésztaszelet közepére tettem egy szelet lekvárt, és bebugyoláltam őket. tepsibe ültettem őket, majd egy plusz felvert tojással kentem meg a tetejüket. Majdnem teljes kakaón üzemelő sütőben negyed óra-20 perc alatt sült meg igazán szépre. Azt hiszem, a menzán mindig jókai bableves után volt bukta. Nem egy kapós kombó...
kb 600 ft befektetéssel 18 db igazi nagyis, menzás, illatos, gumicukorlekváros, foszlós, hízlaló, szocreál lekvárosbukta állíttatott elő. Jeee.

Olajbogyós-aszalt paradicsomos ciabatta

Hát ez a hülye blogger, meg az újításai... agyrém. Amúgyis elég régen írtam de most is 3 napba telt, mire összegyűjtöttem a türelmemet ahhoz, hogy nekiálljak végre rendesen... vagy csak a kolisnet volt szar, nem tudom, de sehogy nem tudtam írni a bejegyzés-ablakba... meh.
Mostanában nem nagyon brillírozok, mert elkezdődött a suli, a kínai szak gólyája lettem (ah milyen jó nekem, nincs még egy ilyen hülye a világon, hogy japán szak befejezése után kínaira menjen... nyehe) és alig van energiám bármire. Bár ahogy így kezdünk belerázódni a dolgokba, egyre inkább felülkerekedem a nehézségeken...de főzésre eddig kevés futotta. Mindenesetre enni kell, tehát amit egyébként is minden nap vagy minden másnap sütök, az a kenyér. Néha kicsit megrafkózva. Mint ezt.

OLÍVÁS-ASZALTPARADICSOMOS CIABATTA

fél kg. liszt
2 tk. búzasikér, minőségjavításra
1-2 marék tönkölykorpa, hogy anyag is legyen benne
1 tk. élesztő
1 tk. só
4 dl víz, de lehet h több is kell
15 szem olajbogyó
10 szép aszalt paradicsom

A száraz hozzávalókat összekevertem, dúsítottam a felaprított olívával és paradicsommal, majd felöntöttem vízzel, és úgy kábéra, mint a dnkt, összekevertem, míg összeállt. Elég lágy (híg?) de formatartó tésztának kell kikerekednie, amit kézzel is megdolgoztam kicsit, de nem igazán fontos- a hosszú-hosszú kelesztés elintézi:) 2 óra pihenés után egy éjszakát  a hűtőben töltött, majd másnap, kivétel után, hagytam hogy visszamelegedjen szobahőmérsékletűre, és megint megtapostam kicsit a tésztát. Kiborítottam a meglisztezett asztalra, és olyan másfél ujjnyi vastag, kb A/3-as méretű négyszöggé igazgattam, melyet 8felé vágtam, meghintettem liszttel, és forró gőzös sütőben sütöttem meg, kb 20 perc alatt.

Szendvicsnek remek! Nekem 8 kb. 120 grammos (lemértem! :) ) kenyérke lett belőle tökéletes, nagy lyukakkal, masszív tésztával, amiből eggyel is teljesen jól lehet lakni, finom emmentálival, paradicsommal, kefirrel:)

Két lepény

Lepények, vagy pizzák nem-hagyományosan, de hát ha valami akkor az, ha olyan, amilyen, mint pl a pizza akkor pizza, ha megfelel bizonyos dolgoknak, akkor nem muszáj pizzának hívni, ami nem az... persze az egyszerűség kedvéért lehet, metonimikusan. De attól még maradjanak ezek itt lepények. Mert azért eléggé magyaros hangulatúak. (vagy erdélyiesek, whatevör) Nyáron, mikor a dögmelegben nincs kedve enni az embernek semmit, akkor is csúsznak egy-egy korsó jó hideg sör mellé, estefelé:) és mégiscsak mások, mint a pizza.

A tészta itt, a többi alább.

AJVÁROS LEPÉNY

1/2 üveg (kb 2 deci) ajvár
1 fej hagyma
2-3 paradicsom
juhtúró
sajt

Az ajvárral megkent kinyújtott tésztára karikákra vágott paradicsomot és felszelt hagymát szórtam, és juhtúrót morzsoltam rá, majd megszórtuk reszelt sajttal.

JUHTÚRÓS LEPÉNY

1 nagy pohár tejföl
2 ger. fokhagyma
1 fej vöröshagyma
paradicsom
juhtúró
kapor
csípős paprika

A tejfölt az átnyomott fokhagymával összekevertem, kicsit sóztam, és megkentem vele a tésztát. Szórtam rá felszelt hagymát, csípőspaprika-karikákat, paradicsomszeletet és morzsoltam rá juhtúrót. Ráreszeltem a sajtot, és meghintettem kaporral.

Sör/ bor/ fröccskorcsolya- Paprikakrémes csiga

Legutóbb a teszkóban járva vadásztam néhány, ki tudja miért, de 159.- -ről 30 ftra leárazott kaliforniai paprikát. Semmi bajuk nem volt, még csak fonnyadtnak se mondtam volna őket... de hát én jártam jól :P
Sültpaprika- krém készült belőlük, és, mivel 2 nap múlva hazamegyünk, biztosan nem fogyott volna el, azonban ma baráti iddogálás várható- kellemes italkorcsolyát készítettem belőle:)

SÜLTPAPRIKA-KRÉMES CSIGA

- a krém, amit innen lestem, csak 3 db paprikából volt, került bele még 2 db sült paradicsom is, és krémesítésnek a feta mellé még egy tubus natúr krémsajt (és ennek az egésznek kb a 2/3-a, mert közben ettünk is belőle, kenyérre)
- 3 bögre liszt
- 1+1 dl tej és víz
- 1 tk. só
- 1 csomag szárított élesztő
- 10 deka sajt
- 3 ek olaj

A hozzávalókból (kivéve a krémből persze) kelttésztát dagasztottam, amit hagytam megkelni. Majd kettévettem, jó vékonyra és nagyra kinyújtottam (hogy ne egy tízórai méretű, hanem inkább falatka-szerű csigácskák legyenek) és megkentem a paprikakrém felével. feltekertem, cérnával felvágtam, és megszórtam sajttal a tetejüket. 20 perc alatt, maxon lévő sütőben sültek készre. De lehet, hogy a sütő a szar (ami koliban megeshet) vagy ez a hülye idő teszi. nemtom. de a héten már két kalácsot elrontottam. pföh.
A képen lévőre persze pont elfelejtettem sajtot tenni, de olyan szép kis rózsaformájú volt, hogy muszáj volt azt fotózni:) (ebben a szar szürke időben...pedig milyen szép színe van annak a krémnek)

DNK-kenyér evolúció!!!

Pár éve tombol a DNK-kenyér a blogokon és a neten, és ezer meg ezer "megcsináltam, soha többé nem veszek bolti kenyeret" fogadalom után kíváncsi lennék, hányan sütik még mindig a dnkt. Én személy szerint türelmetlen vagyok vele. És nem szeretem, hogy a jénai aljából vagy ki kell vésni, vagy lötyögős marad a közepe. Meg azt se, hogy váratlan kenyérelfogyás esetén semmire nem megyek vele.

Forrás: http://www.chindeep.com/

Viszont. Találtam egy könyvet, ami valójában nem olyan nagy ötlet: bazinagy adag dnk- tésztákat kever be és 2 hétig hűtőből fogyasztgatja és használja fel lassan. (ja, angolul van. Ha valaki ismer olyan kiadót, aki kiadná magyarul, szóljon, mert lefordítanám! Szakmába és hobbiba is vág!) Tuti tipp, de erre sok dnks biztos rájött már (nem szégyen, ha nem, ezelőtt én sem). Ami viszont az igazán király ebben a könyvben, hogy nemcsak a 3csliszt-1,5csvíz-1tksó-1/4tkélesztő eléggé egysíkú vonalán mozog, hanem írói kifejlesztettek mindenféle magos-lisztes, rozsos, kicsit barna, totál barna kenyereket is, és dnk kalácsokat, brióst, amerikai stílusú édes kenyerek rengeteg verzióját, mindet ilyen hűtőben elállós dnk-tésztával. Marhanagy ötlet. Hétvégenként bekeverünk 3 kiló lisztből egy adag kenyeret, egy fél adag kalácsot, és  2 heti falhasználási időn belül minden nap, 5 perces munkaidővel van FRISS, SAJÁT kenyér, pizzatészta, zsemle, kalács, briós, mazsolásbuci, lángos, fánk. Durvanagy. Megéri azt a 25$t, amiért ebayen meg lehet venni. Meg ebookként is meg lehet venni. Baromijó cucc. Vettem is az ikeában jó nagy dobozokat a tésztának. mert ez, ez szerintem zseniális. Komolyan!

A kipróbált "100% teljeskiőrlésű szendvicskenyér" egyszerűen remek. Minden olyan hibát, amit valaha is a teljeslisztes kenyerekkel vétettem és nagy nehezen megtanultam (vastag, mégis masszív héj, tömör, ragacsos belső, sületlen mégis égett, megkeletlen, szétrepedt, vághatatlan, száraz, akármi) első alkalommal kikerülte és tökéletes, igazi szendvicskenyér lett belőle. Enyhén édes belső, könnyen vékonyra váhgató, héja puha, mégis összetartja a kenyeret. És a legjobb. Nem kell a forró jénaival bénázni! sehol de sehol nem kér olyan jénais mikroklímát, amivel eddig csak elbasztam a kenyereket. Sütőlemez, sütőforma mindehol elég. Csak vízzel permetezni sülés közben. Ikeában vettem is permetezőt hozzá. Ez baromira bejött ez a könyv. Kipróbálom majd a kalácscuccokat is. Meg az édes kenyereket. Ajánlom ezt a könyvet nagyon, de tényleg.

Paradicsomos kenyér- nem nagy ötlet, de nagyot szól:)

Tegnap este kenyeret kellett sütnöm, és valami izgalmasabbra vágytam már. Nem telt hosszú időbe, míg a paradicsomos-bazsalikomos-olívabogyós kenyér kipattant a fejemből- és az is csak 2 órába, míg a sütőből kipattant.

3 bögre liszt
2 tk. morzsolt bazsalikom
1 tk. só
1 tk. cukor
fél kocka élesztő
1 jó nagy ek. sűrített paradicsom (30%-os, ütős!)
15 olívabogyó, apróra vágva
negyed tégla vaj (VAJ!) (=5 deka)
1 bögre víz
(és én még tettem hozzá egy-egy marék zabpelyhet és lenmagot)

Az éleszőt langyos vízben felfuttattam a cukorral, és addig összekevertem a száraz hozzávalókat, a vajat meg felkockáztam, és a lisztre szórtam, meg rácsaptam a paradicsomsűrítményt is. A felfutott élesztős vízzel megdagasztottam a tésztát, amit egy órát kelesztettem, majd cipóvá hengergettem, bevagdostam a tetejét, és amíg a sütő forrósodott, egy negyed órát kelt még. Majd 35 perc alatt sült szépre. Még melegen, vajjal és paradicsommal ettük meg a felét...ma reggel meg a másik felét. eszméletlen finom lett. Egy kis pesztóval-sajttal melegszendvicsnek meg egyenesen orgazmikus lehet.
Igazából egyébként ez a teljeskiőrlésű kenyér cucc, annál jobb lesz, minél tovább kel. legalábbis ahogy rájöttem. fehér lisztnek valóban bőven elég az egy óra- 15 perc kelesztésdolog, ennek kicsit több nem árt, mert elég tömörre sikerül. Mondjuk az nem baj, én szeretem ha masszív egy kenyér, csak éppen így 1-2 nap alatt meg kell enni. Meg ha nem sül eleget, könnyen ragacsos marad a közepe. Na mindegy egyébként, így a legjobb tanulni, szépen, tapasztalattal. Nem vagyok még elég öreg a tökéletes kenyérhez egyébként sem :D

egyébként meg bocsi, hogy ilyen laposan blogolok mostanában, ezerfelé jár az agyam, nem vagyok topon energiát illetően sem, az államvizsga fogát vicsorítva közelít, és egyébként is, ez a meleg lerohasztja az ember agyát:(

Maradékfelhasználás: Ratatouille-jos buci

Megesik néha, hogy az előző napi maradék egy embernek sok, kettőnek kevés, új menüt mégis lusta főzni az ember- ilyen eset állt fel nálunk is. Én nem akartam megint ratatouille-t enni, mivel tegnap ebédre és vacsira is azt ettem, T meg azt mondta, hogy ez neki sok, és kidobni nem fogja. Kénytelen voltam tehát mentőötlettel kiállni. Igencsak jól sikerült!

Ratatouille-jal töltött buci

- egy bő adag ratatouille
- maradék sajtcsücsök (gouda volt, kb 5-7 deka)
- fél kg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
- 1 deci tejföl
- 1 tasak élesztőpor
- 1 deci víz, + esetleg még kicsi (edit: sztem ezt elírtam, 1 dl víz tuti nem elég, lehet az 2, sőt 2,5 is)
- 1 tk só
- szezámmag

Maga a bucitészta is mentőötlet volt, mert se tej, se tojás, tejfölből is csak pár kanál, épphogy egy tasak élesztőt találtam a szekrényben. Hát, gondoltam, kelttésztát már jól tudok csinálni, csak jó lesz ebből is valami! Összekevertem tehát a lisztet, az élesztőt és a sót, és kikevertem vízzel a tejfölt. Puha, de nem ragadós tésztát dagasztottam belőle, amit egy órát kelesztettem. Eztán 16, zölddió méretű golyóra osztottam, melyeket a tenyerem közt lapogattam ki tenyérméretű korongokká. egy-egy evőkanálnyi, széttrancsírozott sajttal felturbózott ratatouille-maradékkal töltöttem meg őket, majd gombóckákat gyúrtam belőle. Bevizeztem kiscit a tetjüket, és szezámmaggal szórtam meg. Forró sütőben negyed óra alatt lett kész.
Nagyon finom lett! A sajt egészen megváltoztatta a ratatouille-t, annak szaftja jól megízesítette a fantasztikusra sikerült tésztát. Azt hiszem, ezzel a tejfölös dologgal még játszani fogok, mert nagyon kellemes, puha tészta lett belőle! Néhány sajnos kirepedt, de a kifolyt, pirult sajt kárpótol az esztétikai hiányosságokért:)

A 16 db kettőnknek elég volt, sőt olyannyira elég volt, hogy összeszámolva... 6-ot el is kínálgattunk belőle. Tehát olyan 3személyesre bővítettünk egy bő egyszemélyes maradékot:) fincsiiiiiiiiiii :)

Mókus kiképzőtábora 2. Az alapvető szénhidrát- Kenyér!

Azt nyilván mindenki tudja, hogy az európai ember számára az alapvető szénhidrátot biztosító leggyakoribb gabonafajták legelterjedtebb fogyasztási formája a kenyér. A kenyér szimbolikájáról és átvitt jelentéseiről nem is érdemes elkezdeni beszélni, pszichológiai és irodalmi szakdolgozatok és cikkek százait fel lehet hozni. Ami igazán fontos, az az, hogy a kenyér maga NEM rossz, hiába szidja mindenféle diétamániás, és hiszi el mindenki. A kenyér jó. A bolti kenyér, az a rossz. Felfújt, ízetlen, lisztjavítókkal teletömött vacakok, amit ráadásul a pék is egy instantkenyeres zsákból kilapátol és vízzel kikever. Ennyi a munkája vele. Merem állítani, hogy többet tudok egy kenyérről, mint egy mai magyar "pék". Pedig nem vagyok Limarának se szomszédja, se lánya, még csak ismerőse sem:) Tehát nem, a kenyér, a JÓ kenyér, az nem mumus.

Ráadásul, mivel a minden nap fogyasztott táplálékok közé tartozik, tökéletesen alkalmas arra, hogy fontos és egészséges dolgokat sunnyogjunk be vele az étrendünkbe. Ezek közül pedig a legfontosabbak a rostok. A mai ember eszméletlenül rostszegényen étkezik. Fő baj ebben ugye a fehér liszt, amit mindenféle tápanyagától és igazi értékétől kiheréltek, és az a rengeteg hús, amit a mai ember eszik. Minden nap húst, valamilyen formában. Gondoljatok bele. És milyen kevés gyümölcsöt! Tehát mi lenne az az anyag, ami megköti a salakanyagot és megkönnyítené a távozást? SEMMI. Így az ember felpuffad, rosszul érzi magát, nem tud vécére menni, és a reklámok hatására még azt is elhiszi, hogy két hétnyi joghurtzabálással majd rendbe teszi ezeket. Hát, nem-nem. Ide más kell. Ide az kell, hogy tudjunk választani, hogy tudjunk, megtanuljunk gondolkodni, vásárlás és evés előtt is. Ne 89 ftos tesco lisztet válsszunk tehát. És ha nincs pénzünk a 400ftos magos-rozsos extra őzvadász kenyérre, akkor kötényt fel, süssünk magunk! Mert bárkinek sikerülhet. Bizony!

Nálam már ez a hosszasan kikísérletezett, mindennapi kenyér. És a fehér kenyéren nőtt T. is megszerette. Egyáltalán nem fűrészporízű, ahogy a barna kenyereket ócsárolni szokták, és igencsak egészséges. Bár annyira nem igazi, hogy kovásszal készült- ennyiben azért még csalok :)

3 bögre teljeskiőrlésű tönkölyliszt ( lehet fehérliszt is kezdőknek, de jó fajta legyen!)

3 ek. lenmag (erről írok még, iszonyú fontos!)

1 tasak száraz élesztő

2 teáskanál barna maláta (ázsia boltban kapható, ettől lesz a kenyér kellemesen édes-karamellás ízű!)

Fél- háromnegyed bögre pehely (mikor mim van, általában zabpehely, mert az olcsó, 150ft/fél kg a sparban. Most volt kölespelyhem is, az is került bele)

1 bő tk. só

4 deci langyos víz (másfél bögrénél kicsit kevesebb)

A száraz hozzávalókat összekeverem egy nagy tálban, majd hozzáöntöm a vizet. Kanállal összekeverem, míg morzsásra össze nem áll, majd kézzel összegyűjtöm a tésztát, és gyúrni kezdem. 

http://www.youtube.com/watch?v=ghTHww6s9X0&feature=related videó a dagasztásról. Kicsit siet a gyerek, de a lényeg jól látható. A tésztát a tenyér tövénél levő csontos résszel, testsúlyunkkal ránehezedve gyúrjuk egy gördítő-hajtogató mozdulattal. Nem olyan nehéz, beletanul az ember hamar. Pláne, ha az agya legmélyén szerepel egy valamikori nagymama, akit dagasztani látott… Isten áldjon minden ilyen nagymamát!

Nna, ha a dagasztás megvolt, konyharuhával letakarva, tálban egy órát pihenni hagyjuk a tésztát. Az élesztő hatására megkel, mivel az a cukrot és keményítőt elkezdi megenni, és szén-dioxidot termel mellé. Így nő meg a tészta. Egy óra elteltével újra átgyúrom, majd egy újabb órára pihenni hagyom a kenyeret.  Ha letelt a pihenő, a kenyeret újra árgyúrom, és cipóvá formázom, bavagdosom kicsit a tetejét. Ekkor begyújtom a sütőt, hogy a lehető legforróbb legyen. negyed óra múlva bedugom a kenyeret a sütőbe, és permetezővel spriccelek be egy kis vizet, de ez nem olyan fontos, csak "tökéletesít". 45-50 perc sütés után az aranybarna, illatozó kenyérkénket ki is vehetjük a sütőből. Kis állás után lejön a tepsiről is, ha esetleg odaragadt volna, és konyharuhába bugyolálva hagyom hűlni.

Kellemes, vékony-ropogós héjú kenyér lesz, olyan belsővel, amibe valóban harapni kell. Mert a kenyér az legyen kenyér.

Ugyanezt a receptet kicsit több vízzel és jóval kevesebb élesztővel dagasztás nélküli kenyérként is szoktam sütni. Ekkor a kikevert hozzávalók 12 órán keresztül magukra vannak hagyva, majd egy olajos jénaiba kaparom a nyúlós, lágy tésztát. Hideg sütőbe teszem fedőstül. 45 perc múlva leveszem a tetejét, és 10 percig sütöm még, hogy megpiruljon. Többi ugyanaz.

A lenmagot illetően. Fontos. Nagyon fontos. és nagyon hasznos. Az ízületek "olajozásában", a salakanyagok megkötésében, a benne lévő szívvédő zsírsavak és bőrszépítő vitaminok elég indoknak kell legyenek ahhoz, hogy napi egy teáskanállal joghurtban, kenyérben bevigyen belőle az ember!

süssetek kenyeret! Jöjjetek rá, hogy milyen jó! Érezzétek, hogy a saját munkátok jól sikerült, és megéri! Így kezdődik a fogékonyság a jó dolgokra! És zsebeljétek be a csodálatos otthon-érzetet teremtő kenyérillatra előbukkanó szomszédok irigykedő dicséreteit!

VKF! 42. pofátlanul egyszerűen

Igazából currys sárgaborsókrémlevest akartam a vkf alkalmából kreálni, szép kék kerámiatálban, a sárga-kék pöttyös terítőmön, kék ikeás kanállal- de nem jött össze, most meg már kicsúszom az időből. Úgyhogy elgondolkodtam- egy óriási pizza, az nem gyönyörűségesen színpompás? Vörös paradicsomszósz, lilahagyma, aranysárga kukorica, olajbogyó, pritaminpaprika! Hát nem? Hát de :)

PIZZA, mintha nem lenne mindenkinek saját receptje:)
de azért kollégistáknak mégis meg lehet tanítani:)

- fél kg liszt (ennek fele tönköly, fele fehér)
- egy tk. oregano
- egy tk. só
- 1-1 deci tej és víz, tán kicsit több (inkább össz 2,5 dl)
- 2-3 ek olívaolaj
- 1 csipet cukor
- fél kocka friss, vagy egy tasak száraz élesztő

- 2 közepes doboz sűrített paradicsom
- 3-4 gerezd fokhagyma
- só, kis cukor, oregano, zsálya, bazsalikom (még nem hajtottak ki a kolikertben, úghogy száraz, de nah, lassan csak kibújnak már...)

- sajt (ezen kéretik nem spórolni, és nem csízió műanyag rettenetet venni, hanem igazi sajtot...erről jut eszembe, a házi mozzarellát ígérgetem egy ideje de még mindig nem csináltam meg)
- kolbászkarika, lilahagyma, kukoricakonzerv, olajbogyó, pritaminpaprika, paradicsomkarika, gomba, ésatöbbiésatöbbi, ízlés szerint.

A vizes tejben cukorral felfuttatott élesztőt a liszttel, sóval és oreganoval párnás tésztává dagasztom (a dagasztás akkor jó, mikor már fáj az ember válla- ez olyan 8-10 perc. Ettől voltak olyan jó izmosak öreganyóink...) Letakarva egy órát kelesztem a tésztát, addig a szószt összerottyantom. Tényleg csak ennyi, kis vízzel a sűrpar és a fokhagyma és a fűszerek- semmi ördöngősség. Eztán felkarikázom, aprózom, kockázom és minden egyéb, a többi feltétet, lereszelem a sajtot. A tésztát, ha megkelt, kettéveszem, egyik fele sutty a mélyhűtőbe, másik felét pedig a tepsin kitaposom-húzogatom-nyújtom (ököllel) olyan tepsiformájúra. megkenem a szósszal, megszórom a feltétekkel, sajttal, és a forró sütőben 15-20 perc alatt tökéletesre is sül. Mindent összeadva (persze a feltétektől függően), és jó sajtot feltételezve (kb. 1300ft/kgnál
kezdődik...) is fele- harmadannyi, amennyiért az ember fia pizzát rendel. És az ki tudja milyen...
Szóval, kollégisták, vidám, színes, forró, saját készítésű pizzára fel! Jó étvágyat:)

Spenótos-túrós lepény

Előző bejegyzésben emlegetett spenótos-túrós lepény is a „szabadítsunk fel helyet a mélyhűtőben!” –kampány keretei közt született: egy csomag túró és egy fél doboz spenótpüré elég régóta kallódott hátul. Ideje volt már felhasználni őket.

SPENÓTOS-TÚRÓS LEPÉNY

250gr. Túró (210 ft)

Fél doboz spenótpüré (az nemtommennyi volt) (az egész doboz, teszkós verzióban, 90 ft körül van. Vegyük egésznek, simán belemehetett volna egyébként)

Egy kis pohár tejföl (110 ft) kísérletképpen raktam bele, kipróbálható nélküle is

2 tojás (56 ft)

2 gerezd fokhagyma

Só

fél kg liszt

1 tojás

5 dkg margarin

1,5 dl tej

Fél kocka élesztő

1 tk. cukor

só

Az utóbbi hozzávalókból kelttésztát gyúrtam, amit egy órát kelesztettem. Ezalatt kiolvaszottam a spenótot és a túrót, összekevertem a zúzott fokhagymával és a többi hozzávalóval, majd sűrűre főztem. A tésztát magas falú, kivajazott tepsibe tettem, úgy, hogy formáztam rá egy kis peremet is. Beleöntöttem a tölteléket, és maxon előmelegített sütőben 15 percig sütöttem, majd még egy negyed órát, közepes fokozaton. Ha nagyon laza marad a töltelék, lehet még sütni.

Kicsit féltem, hogy laza marad és kifolyik, de nagyon szépen lehetett vágni, megtartotta a formáját, még melegen is. T-nek hidegen ízlett jobban, én melegen toltam be belőle 2 nagy kockát. A palócleves után. Mondani sem kell, majdnem szétdurrantam. Nagyon finom volt! Másnapra is ugyanolyan finom volt, a mikrózással sem volt baja. A tészta meg egyenesen…mmmm. Fele tönkölyliszt volt, ettől volt még egy különleges, durvább íze, ami remekül ment a túróhoz és a fokhagymához. Nekem nagyon nagyon ízlett, nem utoljára készült! Ha úgy vesszük, hogy 8 db, olyan 10x10 centis szelet lett belőle, amiből a leves után bőven elég egy is (én meg mohó vagyok), reggelire esetleg 2 is elfogy, vehetjük ezt is 6 személyre, ahogy a levest. Megint csak 100 forint alá esik egy adag:)

Még érdekesebb akkor lehet, ha a túró fele jó kis izmos juhtúró. Én szoktam kicsit hígítani, ha esetleg használom, mert nagyon sok kaját elnyom, ha kicsivel is érettebb a túró a kellemesnél. De persze embere válogatja. Nem olyan gyakran veszek juhtúrót különben sem, csak ha egy kis fényűzésre támad kedvem:)

40. VKF, nekem az első: Rendőrmenü

Érdekelt a VKF, amióta csak tudok róla, hogy van. Most, hogy végre összeraktam egy épkézláb blogot, úgy éreztem, ideje pályázni is!
Ez alkalommal a fánk és öntet a téma. Kapóra jött, mert az amerikai lyukas fánkkal nagyon régóta szemezek, és receptet is írtam már le valahonnan, benne van a kis rajzocskás receptkönyvemben, de még nem volt soha alkalom vagy kedv, hogy megcsináljam.

Az amerikai fánkkal, vagy valami hasonlóval mindig csak filmekben, meg a Simpson családban találkoztam, és nagyon érdekelt már kis koromban is. Így hát, mikor nagymamáméknál a boltban a péksütik között megjelent a dvd-méretű, csokival leöntött és kókusszal megszórt tetejű lyukas fánk, aminek a lyukába őrületesen vastagon ült be a csokoládé, a tésztája pedig olyan volt, mint egy hatalmas, habos párna, kívül kérges, belül foszlós, hát akkor én azt hittem, meg kell halni, amerikaiak zseniálisak és nem csoda, hogy kövérek, ha ilyenekkel vannak körülvéve, mint ez a gigantikus finomság.
Aztán felnőttem. És az a különleges fánk is eltűnt azóta a kicsi békés megyei város Éléskerének a polcáról. És soha, sehol máshol nem találtam azóta hasonlót. Igaz itt Pesten vannak aluljárókban fánkosok, akik nagyon csalogató fánkokat kínálnak csodaszép mázzal súlyos pénzekért, de az egyszerűen nem az. Műanyagízű, kicsi, tottyadt, drága, vacak.
Hát így vagyok a fánkkal. Áhítom, áhítom, és nem mintha a magyar szalagos fánk és társai nem lennének élvezetesek, azóta is keresem azt a lyukas, óriási, mázas, gyerekkor-ízű süteményt, ami, nem biztos, hogy hitelesen, de nekem az amerikai fánkot, a doughnutot (ejtsd: donát, az o-t kicsit meg u-sítva, az á-t röviden) jelenti.

AMERIKAI FÁNK (DOUGHNUT)

- 1/3-ad csomag élesztő
- 2 dl tej
- kb. 7 dkg. margarin
- 1 tojás
- csipet só
- 5-7 deka cukor
- 30 deka liszt

Az élesztőt egy kevés cukros vízben felfuttattam, majd minden hozzávalót, először csak a liszt felével, nokedlitészta-szerűre kevertem ki egy fakanállal. Aztán a többi liszttel tésztát dagasztottam belőle, amit duplájára kelesztettem. Miután megkelt, lisztes tepsire borítottam, gyúródeszka híján, és egy borosüvegnek álcázott sodrófával kinyújtottam olyan 1cm vastagra. Egy nagy pohárral és egy icipici, valaha sűrített paradicsomos üveggel kiszaggattam a lyukas fánkokat, majd letakarva egy újabb órát kelesztettem őket. Végül, forró olajban kerültek hőkezelésre a fánkok és a visszamaradt lyukak, amik aranyos kis fánkgolyók lettek:D
Porcukorral kikevert eper- és vaníliaaromából került rájuk máz, és a színes-csillagos szórócukor is megtalálta a helyét.

 Mivel öntet is volt a kiírásban, azt komoly agymunkával kellett kitörpölnöm. De hát mi is való a lyukas fánk mellé? Kávé, vödröstül, amúgy rendőrmódra. Meg is volt az ötlet: Kávéöntet! De hogy hogyan, nna, az volt az igazi fogas kérdés. Makka kávélikőrje alapján kezdtem el gondolkodni. Sűrű kávéalap, tejszín, vaj- hát, csak nem lesz rossz...ilyen alapanyagokkal...!

KÁVÉÖNTET

- 5 dkg vaj
- 1,5 dl tejszín
- 12 dkg cukor
- 1 dl háromszor lefőzött kávé, vagy 2 ek. instant kávé+ kis víz
- csipet só

Alacsony lángon összerottyantottam az egészet, és sűrűsödésig forraltam.

Iszonyú finom lett. Maga a fánk nem valami édes, gondolom amiatt, hogy az amerikai fánkokon kötelező a máz, és azzal együtt már túl édes lenne.
Na és mi az, hogy darabja nem 250 forint lett, mint az aluljáróban, hanem ha mindent össze is számolok, a kávéöntetet is, a szórócukrot is, a 18 db fánk, darabja 70 ft alatt van. Jaj.

Hát, a szomszédok remek zsűrinek bizonyultak:D

És még egyszer, a kávéöntet és a csodálatos-fantasztikus-eszméletlenbaromijó fánkok: