Napok óta lesem, ahogy kis zöld fütyikéket kezdett növeszteni az egyik szobai paprikatövem. Már 6-7 kis termésem is van és még sok-sok virág! Szóval úgy gondoltam ideje bemutatni ezt a kis paprikát, a shishitot, mert elég ismeretlen idehaza.
a shishito, egész pontosan shishi togarashi, neve "oroszlánfejpaprikát" jelent, mert a gyűrött, zöld paprika vége nem csúcsos, hanem befelé fordul, mint három kis összeérő púp, ami az oroszlánok (vagy minden egyéb macska) pofájára emlékeztet. Sajnos nem találtam kifejezetten a csúcsukról képet, az enyémek meg még nem olyan nagyok, hogy igazán látsszon, de majd mutatom:)
Általában zöld, de előfordul 1-2 piros termés is, és ha túlérik is bepirosul kicsit, de zölden eszik. Vékony húsú, kicsit csípős, grillezve eszik, és állandó hozzávalója a csirkenyársaknak. Grillezve, kis olajjal, ecettel európai stílusú előételként is adják több helyen.
kíváncsi leszek, mennyi terem, nagyon izgulok már! :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindennapok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mindennapok. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. szeptember 7., péntek
Amit a legjobban vártam
2012. szeptember 4., kedd
Amit csinálok éppen, amúgy
Sokan kérdeztétek, és magam is megmagyarázandónak találom, hogy mi ez a sok fitnessz- és low-carb bejegyzés, úgyhogy átfutok rajta, hogy 1. mi ez, 2. hogy (nem) kell csinálni, 3. miért is csinálom, és egész pontosan mit.
1. A low-carbról akárki olvashat wikipedián vagy az interneten szűrögetheti az egymásnak ellentmondó információk tömegét, de alapvetően a lényeg az, hogy az ajánlott napi 300-350 gramm, és a valós akár 500(!!!) gramm szénhidrát helyett 50-150 grammot fogyasztunk, így a viszonylag gyorsan felhasználódó energiaforrásból keveset viszünk be, ergó mást használunk, fehérjét bontunk, ami ugye több energiánkba kerül, szóval fogyunk.
2. Amiért legtöbben elítélik a low-carbot, az az, hogy rengeteg fehérjét kell a tápanyagigény kielégítésére bevinnünk a szervezetbe, és ez káros. Igen, az. Megterheli a vesét, ezért nagyon sok vizet kell inni az ilyen diéta mellé, továbbá a sok fehérjét valahova tenni kell, ezért MINDENKÉPPEN MOZOGNI, SÚLYZÓZNI, EDZENI KELL. ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, EZT KELL. Mozgáskor kimerítjük az izmaink glikogénraktárait, elkezdünk máshonnan töltekezni, valamint minden mozgás roncsolja az izomsejteket is (innen az izomláz...). Ennek újraépítésére kell felhasználnunk a fehérjét, és ezt muszáj, különben tényleg több kárt okoz az egész, mint hasznot.
Arról nem beszélnék, hogy a fehérje túlzott bevitelével kardoskodók mit tesznek a saját elégtelen fehérje- és túlzott szénhidrátbevitelükkel...
Emellett testedzés nélkül minden diéta eredménye egy ugyan sovány, de formátlan, gyenge, tónustalan és kimerült test. Ez sem kívánatos, szerintem.
Másik, hogy legtöbbeknek (és itt érkeztünk el oda, hogy miért rühellem NORBIT és mindenét) ez tűnik a legkecsegtetőbb, legegyszerűbb, leghatékonyabb (és legtartósabb! mert azért ne feledjük a turbó diéta nevű szörnyűséget...) diétának, mert egy komplett programban (ÁPDÉT) az orruk alá van dörgölve mindaz, amit alapos utánanézéssel és tanulmányozással, valamint alapvető testépítési (/orvosi) dietetikával összegereblyézhetnénk. Természetesen elég kevés ember hajlamos ilyen jellegű kitartásra (már csak az alapok megszerzésére), ahogy gyökeres változtatásra is: és itt van, tessék, a program, akármit ehetsz, amit eddig ettél, amit én, kitaláló, eléd teszek, csökkentett szénhidráttal és egy kódrendszerrel, amit nyugi, meg sem kell jegyezned, cserébe én édesítőszerekkel, finom ízű légbuborékokkal és lisztjavítóval megetetlek, te pedig csak fogyj, én mosolygok. Tehát nem kell lemondanod a csokis croissantról, a túróstésztáról, a majonézes kukoricasalátáról rántott hússal, nem kell erőfeszítést sem tenned, csak válaszd a termékeimet.
Na ez az, amit utááááálok. Az erőfeszítés, az akaraterő hiánya, és az ebből való meggazdagodás. A pofátlanul meggazdagodás. Nem elmondom, hogy mit egyél mi helyett, mit változtass, mit tornázz, nem, kezedbe adom ugyanazt amit eddig szerettél, csak mától nekem fizetsz és nyeled az aszpartámot.
Mert aki tudja, miért eszik zabpelyhet müzli helyett, annak nincs szüksége norbi ápdét 1 müzlire édesítőszerekkel és áfonya ízű darabokkal, tudja, miért jobb a barna rizs, mint a fehér, annak nem kell norbi zacskós rizs, aki tudja, mitől lehet jó nagyokat k*kálni, annak nem kell emésztésserkentő norbivíz, ésatöbbi ésatöbbi.
Szerintem igenis arról szól az egész, hogy le kell mondani. Erőfeszítést kell tenni. Gyökeresen változni kell, leleményesnek kell lenni, és nem csak annyit tenni, hogy mostantól 3 norbi rudat zabálok tízóraira 3 pöttyös helyett.
Oké, disclaimer: nem állítom magam olyan atom okosnak, csak ahogy utánanéztem mindennek, elundorított a norbi- program mögött rejlő igazsággal takarózó mocskos, pénzhajhász, gyarlóságkihasználó marketing. Amíg a tornáról és a diétáról, a kitartásról, a változásról szólt a dolog, úgy kb. 10 éve, addig kifejezetten jó dolognak tartottam. És újra: igaz, működik, nem hülyeség. Nem is azt szidom...hanem ami körötte van.
Továbbá, elég híres az Atkins-diéta, ami minimalizálja a CHt, és 90%-ot zsírból és húsból visz be. Nos, ezt sem tartom egészségesnek. A zsír megterheli a májat(epét), elnyálkásítja az emésztőrendszert, tönkreteszi az ereket, a vérképet. A hússal etikai- és minőségbeli gondjaim vannak, legfőképpen minőségbeliek, de természetesen a kettő erősen összefügg. Arról nem is beszélve, hogy ez is a húsfaló jó modern társadalom alá adja a lovat, és cseppet sem ügyel arra, hogy változatos legyen és növényi eredetű fehérjéket, valamint egészséges szénhidrátot, ROSTOT és vitaminokat juttasson be a szervezetbe. Tehát egy eredményes Atkinsező ugyanolyan magas vérnyomásos, szorulásos, beteg ember lesz, mint száz kilóval előtte.
3. Szerintem a hangsúly a kiegyensúlyozottságon, a változatosságon, leleményen és a tornán van. Heti 9 edzést vállaltam másfél hónapja. Heti 3 súlyzós és 6 intervallumedzésről van szó, 3/4-1 órásak. Célom napi 50-100 gramm CH, 100-150 gramm fehérje bevitele, a lehető legkevesebb zsír mellett, de csak a veszélyes zsírokat számolom, a tojást, halat, lenmagot, olívát nem. Szóval ez a lowcarbozás nálam nem a zsír és hús mértéktelen falását jelenti, csupán az erős odafigyelést az igényekre, amit a kemény edzés vált ki. Tehát gyakorlatilag nem fogyózom. Ez nem "diéta" a szó fogyóKÚRA értelmében, időszakosan, eredményt várva, aztán csak abbahagyva. Ez diéta az igények szerint meghatározott, tudatos étkezés értelmében, aminek nem kényelmi, esztétikai okai vannak (elsősorban). Nálam az edzés a stresszkezelés és a vérnyomáscsökkentés módszere, mert nagyon szükségem volt rá. És sokkal jobban érzem magam már most! (és nem mondom, örülök, hoyg formásabb lettem)
Teljes értékű gabonákat vagy más, nagyobb arányú szénhidrátokat reggelire eszem: Korpás gabonapelyhet szójatejjel, teljeskiőrlésű kenyeret lekvárral, zabpelyhet fehérjeturmixszal, banánturmixot.
Ebédre rendszerint tonhalkonzervet, tojást, csirkemellet vagy zsírszegény túrót eszem zöldségekkel, néha barna rizzsel, vagy hüvelyesféléket. ilyen nyári melegben kifejezetten jó is volt a könnyű, hideg, laza ebéd. Vacsorára ugyanezt a kalibert, csak szinte CHmentesen, leginkább zöldségekkel, ekkor babféléket már nem eszem. Természetesen jó lenne joghurtot is enni, de sajnos emésztési gondjaim vannak bizonyos tejtermékekkel, úgyhogy ezt ejtenem kell.
Napi 1-2 fehérjeturmix is benne van, leginkább edzések után: ezt tényleg muszáj, egyrészt a bevitel miatt, másrészt étkezéskiváltásra is jó, harmadrészt meg megelőzhető vele jópár alkalommal valami POKOLI izomláz.
Nem fogyasztok semmi feldolgozott élelmiszert, ha igen, adalékanyagmentes. Ettől függetlenül semmi cukor, semmi fehérliszt, édesítők, aromák, satöbbik is távol álljanak. Igyekszem a valós ételekre korlátozódni, nem hiszek abban, hogy "ledolgozzuk" a rossz kaját:)
Táplálékkiegészítők: multivitamin, valamint a natura cég fehérjeizolátumai, amikkel sütni is szoktam, ó igen, kenyeret, süteményt, mondhatná bárki, hogy mit dumálok, nálam is itt vannak a megszokás ételei reformosítva: DE, ügyeljünk a tényre, hogy mindezt magam készítem és minden hozzávalóját én választom meg.
összességében véve, nem vagyok ám ilyen szigorú magamhoz. Tegnap is megettem fél bohóc szeletet:D reggelire. Annyi a kulcs, hogy minden fogyasztást naplóznunk kell és megfelelő időben enni: este tízkor az a bohóc szelet gabonapehellyel és szójatejjel rakétakilövés az éjszakába. Reggel tök okés, valamint a csoki ch-ját máshonnan spóroltam ki: 3 paradicsom helyett öt uborka, és máris megvan az a pár gramm. Csak ügyesen.
Fuh de sokat írtam. Ha valakinek segítek annak örülök. Ha valakit megbántottam a norbiszeretetében, sajnálom, és ismétlem, nem a módszerét utálom, mert annak sikere elvitathatatlan: a marketinget és a kétségbeesett fogyni vágyók gyengeségét kihasználó, vigyorgó hülye fejét utálom, meg azt a baromisok pénzt, amit ezzel a tenyérbemászással összeszedett.
Szóval ez van. Ezt csinálom, és tuti hogy nem én szartam a spanyolviaszt, de ez, amit magamnak összeeszkábáltam: ez az étrend, és az edzésterv, amit csinálok, nekem abszolút vérnyomáscsökkenést, jó közérzetet, erőnléti fejlődést, tíz kiló és 2-13 cm mínuszokat eredményezett (testtájtól függően). Nyolcadikas korom óta nem voltam 70 kiló. És hogy mikor futottam le 3 kmt, arról meg ne is beszéljünk. Talán négyéves lehettem?
Ja, és akkora nadrágok jönnek rám, amik tízéves korom óta se.
Uff.
1. A low-carbról akárki olvashat wikipedián vagy az interneten szűrögetheti az egymásnak ellentmondó információk tömegét, de alapvetően a lényeg az, hogy az ajánlott napi 300-350 gramm, és a valós akár 500(!!!) gramm szénhidrát helyett 50-150 grammot fogyasztunk, így a viszonylag gyorsan felhasználódó energiaforrásból keveset viszünk be, ergó mást használunk, fehérjét bontunk, ami ugye több energiánkba kerül, szóval fogyunk.
2. Amiért legtöbben elítélik a low-carbot, az az, hogy rengeteg fehérjét kell a tápanyagigény kielégítésére bevinnünk a szervezetbe, és ez káros. Igen, az. Megterheli a vesét, ezért nagyon sok vizet kell inni az ilyen diéta mellé, továbbá a sok fehérjét valahova tenni kell, ezért MINDENKÉPPEN MOZOGNI, SÚLYZÓZNI, EDZENI KELL. ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, EZT KELL. Mozgáskor kimerítjük az izmaink glikogénraktárait, elkezdünk máshonnan töltekezni, valamint minden mozgás roncsolja az izomsejteket is (innen az izomláz...). Ennek újraépítésére kell felhasználnunk a fehérjét, és ezt muszáj, különben tényleg több kárt okoz az egész, mint hasznot.
Arról nem beszélnék, hogy a fehérje túlzott bevitelével kardoskodók mit tesznek a saját elégtelen fehérje- és túlzott szénhidrátbevitelükkel...
Emellett testedzés nélkül minden diéta eredménye egy ugyan sovány, de formátlan, gyenge, tónustalan és kimerült test. Ez sem kívánatos, szerintem.
Másik, hogy legtöbbeknek (és itt érkeztünk el oda, hogy miért rühellem NORBIT és mindenét) ez tűnik a legkecsegtetőbb, legegyszerűbb, leghatékonyabb (és legtartósabb! mert azért ne feledjük a turbó diéta nevű szörnyűséget...) diétának, mert egy komplett programban (ÁPDÉT) az orruk alá van dörgölve mindaz, amit alapos utánanézéssel és tanulmányozással, valamint alapvető testépítési (/orvosi) dietetikával összegereblyézhetnénk. Természetesen elég kevés ember hajlamos ilyen jellegű kitartásra (már csak az alapok megszerzésére), ahogy gyökeres változtatásra is: és itt van, tessék, a program, akármit ehetsz, amit eddig ettél, amit én, kitaláló, eléd teszek, csökkentett szénhidráttal és egy kódrendszerrel, amit nyugi, meg sem kell jegyezned, cserébe én édesítőszerekkel, finom ízű légbuborékokkal és lisztjavítóval megetetlek, te pedig csak fogyj, én mosolygok. Tehát nem kell lemondanod a csokis croissantról, a túróstésztáról, a majonézes kukoricasalátáról rántott hússal, nem kell erőfeszítést sem tenned, csak válaszd a termékeimet.
Na ez az, amit utááááálok. Az erőfeszítés, az akaraterő hiánya, és az ebből való meggazdagodás. A pofátlanul meggazdagodás. Nem elmondom, hogy mit egyél mi helyett, mit változtass, mit tornázz, nem, kezedbe adom ugyanazt amit eddig szerettél, csak mától nekem fizetsz és nyeled az aszpartámot.
Mert aki tudja, miért eszik zabpelyhet müzli helyett, annak nincs szüksége norbi ápdét 1 müzlire édesítőszerekkel és áfonya ízű darabokkal, tudja, miért jobb a barna rizs, mint a fehér, annak nem kell norbi zacskós rizs, aki tudja, mitől lehet jó nagyokat k*kálni, annak nem kell emésztésserkentő norbivíz, ésatöbbi ésatöbbi.
Szerintem igenis arról szól az egész, hogy le kell mondani. Erőfeszítést kell tenni. Gyökeresen változni kell, leleményesnek kell lenni, és nem csak annyit tenni, hogy mostantól 3 norbi rudat zabálok tízóraira 3 pöttyös helyett.
Oké, disclaimer: nem állítom magam olyan atom okosnak, csak ahogy utánanéztem mindennek, elundorított a norbi- program mögött rejlő igazsággal takarózó mocskos, pénzhajhász, gyarlóságkihasználó marketing. Amíg a tornáról és a diétáról, a kitartásról, a változásról szólt a dolog, úgy kb. 10 éve, addig kifejezetten jó dolognak tartottam. És újra: igaz, működik, nem hülyeség. Nem is azt szidom...hanem ami körötte van.
Továbbá, elég híres az Atkins-diéta, ami minimalizálja a CHt, és 90%-ot zsírból és húsból visz be. Nos, ezt sem tartom egészségesnek. A zsír megterheli a májat(epét), elnyálkásítja az emésztőrendszert, tönkreteszi az ereket, a vérképet. A hússal etikai- és minőségbeli gondjaim vannak, legfőképpen minőségbeliek, de természetesen a kettő erősen összefügg. Arról nem is beszélve, hogy ez is a húsfaló jó modern társadalom alá adja a lovat, és cseppet sem ügyel arra, hogy változatos legyen és növényi eredetű fehérjéket, valamint egészséges szénhidrátot, ROSTOT és vitaminokat juttasson be a szervezetbe. Tehát egy eredményes Atkinsező ugyanolyan magas vérnyomásos, szorulásos, beteg ember lesz, mint száz kilóval előtte.
3. Szerintem a hangsúly a kiegyensúlyozottságon, a változatosságon, leleményen és a tornán van. Heti 9 edzést vállaltam másfél hónapja. Heti 3 súlyzós és 6 intervallumedzésről van szó, 3/4-1 órásak. Célom napi 50-100 gramm CH, 100-150 gramm fehérje bevitele, a lehető legkevesebb zsír mellett, de csak a veszélyes zsírokat számolom, a tojást, halat, lenmagot, olívát nem. Szóval ez a lowcarbozás nálam nem a zsír és hús mértéktelen falását jelenti, csupán az erős odafigyelést az igényekre, amit a kemény edzés vált ki. Tehát gyakorlatilag nem fogyózom. Ez nem "diéta" a szó fogyóKÚRA értelmében, időszakosan, eredményt várva, aztán csak abbahagyva. Ez diéta az igények szerint meghatározott, tudatos étkezés értelmében, aminek nem kényelmi, esztétikai okai vannak (elsősorban). Nálam az edzés a stresszkezelés és a vérnyomáscsökkentés módszere, mert nagyon szükségem volt rá. És sokkal jobban érzem magam már most! (és nem mondom, örülök, hoyg formásabb lettem)
Teljes értékű gabonákat vagy más, nagyobb arányú szénhidrátokat reggelire eszem: Korpás gabonapelyhet szójatejjel, teljeskiőrlésű kenyeret lekvárral, zabpelyhet fehérjeturmixszal, banánturmixot.
Ebédre rendszerint tonhalkonzervet, tojást, csirkemellet vagy zsírszegény túrót eszem zöldségekkel, néha barna rizzsel, vagy hüvelyesféléket. ilyen nyári melegben kifejezetten jó is volt a könnyű, hideg, laza ebéd. Vacsorára ugyanezt a kalibert, csak szinte CHmentesen, leginkább zöldségekkel, ekkor babféléket már nem eszem. Természetesen jó lenne joghurtot is enni, de sajnos emésztési gondjaim vannak bizonyos tejtermékekkel, úgyhogy ezt ejtenem kell.
Napi 1-2 fehérjeturmix is benne van, leginkább edzések után: ezt tényleg muszáj, egyrészt a bevitel miatt, másrészt étkezéskiváltásra is jó, harmadrészt meg megelőzhető vele jópár alkalommal valami POKOLI izomláz.
Nem fogyasztok semmi feldolgozott élelmiszert, ha igen, adalékanyagmentes. Ettől függetlenül semmi cukor, semmi fehérliszt, édesítők, aromák, satöbbik is távol álljanak. Igyekszem a valós ételekre korlátozódni, nem hiszek abban, hogy "ledolgozzuk" a rossz kaját:)
Táplálékkiegészítők: multivitamin, valamint a natura cég fehérjeizolátumai, amikkel sütni is szoktam, ó igen, kenyeret, süteményt, mondhatná bárki, hogy mit dumálok, nálam is itt vannak a megszokás ételei reformosítva: DE, ügyeljünk a tényre, hogy mindezt magam készítem és minden hozzávalóját én választom meg.
összességében véve, nem vagyok ám ilyen szigorú magamhoz. Tegnap is megettem fél bohóc szeletet:D reggelire. Annyi a kulcs, hogy minden fogyasztást naplóznunk kell és megfelelő időben enni: este tízkor az a bohóc szelet gabonapehellyel és szójatejjel rakétakilövés az éjszakába. Reggel tök okés, valamint a csoki ch-ját máshonnan spóroltam ki: 3 paradicsom helyett öt uborka, és máris megvan az a pár gramm. Csak ügyesen.
Fuh de sokat írtam. Ha valakinek segítek annak örülök. Ha valakit megbántottam a norbiszeretetében, sajnálom, és ismétlem, nem a módszerét utálom, mert annak sikere elvitathatatlan: a marketinget és a kétségbeesett fogyni vágyók gyengeségét kihasználó, vigyorgó hülye fejét utálom, meg azt a baromisok pénzt, amit ezzel a tenyérbemászással összeszedett.
Szóval ez van. Ezt csinálom, és tuti hogy nem én szartam a spanyolviaszt, de ez, amit magamnak összeeszkábáltam: ez az étrend, és az edzésterv, amit csinálok, nekem abszolút vérnyomáscsökkenést, jó közérzetet, erőnléti fejlődést, tíz kiló és 2-13 cm mínuszokat eredményezett (testtájtól függően). Nyolcadikas korom óta nem voltam 70 kiló. És hogy mikor futottam le 3 kmt, arról meg ne is beszéljünk. Talán négyéves lehettem?
Ja, és akkora nadrágok jönnek rám, amik tízéves korom óta se.
Uff.
2012. augusztus 11., szombat
Ilyet itt miért nem lehet venni? :(
2012. június 11., hétfő
OFF
Nagyon off bejegyzés, de szükségem van egy kis önbizalomtréningre, és elvégre no, ez egy személyes blog, még ha tematikus is.
Egy éve tanulok kínaiul. Egy éve után többet tudok, mint az elvégzett japán 3 éve után. Többet is tanultam ennyi idő alatt. A csoport legjobbja akartam lenni kezdettől fogva. Mindkét tankönyv összes szavát tudom, olvasni és leírni is, sőt a japán miatt többet is. Igaz folyton figyelmetlen meg hebrencs vagyok, meg rendszerint szarok a hangsúlyokra, meg a sok birtokos "de" a latin nyelvekből az ösztönösség szintjére emelkedve elég sok helyre ékelődik be a kínaimba is. Belátom. (lám, amikor hiba valamit túl jól tudni :D:D:D) Nem vagyok a legjobb a csoportban, de úgy érzem köztük vagyok, és tény, mind valami másban vagyunk jobbak- ki kiejtésben, ki fordításban, ki nyelvtani hibák felismerésében. És ez így helyes.
Ettől még büszke vagyok erre, mert tényleg hatalmas teljesítmény, magamtól is, amit idén tanultam, és másokra is, mert most látom, mekkora dolog, amit mind tanultunk.
http://blogs.transparent.com/chinese/files/2012/03/tamade-300x244.jpg
Ehhez képest múlt héten kicsit pofára ejtettek. Vagy estem. Vagy ilyesmi. Életemben nem izgultam még, se vizsga, se versmondás, se felvételi, se semmi miatt. Gőgös gimnazista fölényemben nem tudott semmi kizökkenteni.
És jött az év, amikor tanultam, alázatosabb lettem, megtanultam lelkiismeretesen dolgozni, és nem csak intelligenciából aratni a babérokat. (vagy nem csak leszarni az egészet makacsságból, mint japánon)
És ezzel eljött, hogy befostam alapvizsgán. Irdatlanul.
És lehet, hogy két nap alatt sztornóztam az egész éves munkámat. És emiatt lehet, hogy nem érem el azt, amiért kínaira mentem, amiért a csoport legjobbja akartam lenni.
Ennyit magyarázatul ahhoz, amit valóban írni akartam: télen leteszem a 4-es kínai nyelvvizsgát, mely 1200 szó ismeretét követeli, általában két évnyi tanulás után teszik le. Nyáron meg akarom tanulni a szavakat és előrehaladni a nyelvtankönyvekben.
Legjobbak egyike voltam eddig is, és továbbra is az leszek, bármi legyen is, még ha nem jutok be oda, ahova akartam, ha ezzel kiesem az évfolyam elitjei közül, ha újra is kell építeni a lebőgés után a teljes "presztízsemet". Nem érdekel semmi más. Nyáron megtanulom a hiányzó kb. 500 szót. Sorozatot nézek. Tréningezek. Kijutok Kínába, akármilyen ösztöndíjra. Állatot boncolok, utcát söprök, hamburgert sütök, szivacsot halászok, gazdaságpolitikát tanulok, súdra leszek, leszarom, kinn leszek. És rohadjon el az ég, akkor is, ha nem jutok be, mindent megtanulok, amit lehet, verset fogok fordítani, regényt olvasok, és teszek róla, hogy szívja a fogát mindenki, mikor Tibetbe megyek sztúpákat tanulmányozni vagy eredeti fordítása jelenik meg a vízparti történetnek.
Istenuccse.
Vagy nem, tököm tudja a sors mit akar. De amíg szavam van benne, addig igyekezni fogok.
他妈的。
Egy éve tanulok kínaiul. Egy éve után többet tudok, mint az elvégzett japán 3 éve után. Többet is tanultam ennyi idő alatt. A csoport legjobbja akartam lenni kezdettől fogva. Mindkét tankönyv összes szavát tudom, olvasni és leírni is, sőt a japán miatt többet is. Igaz folyton figyelmetlen meg hebrencs vagyok, meg rendszerint szarok a hangsúlyokra, meg a sok birtokos "de" a latin nyelvekből az ösztönösség szintjére emelkedve elég sok helyre ékelődik be a kínaimba is. Belátom. (lám, amikor hiba valamit túl jól tudni :D:D:D) Nem vagyok a legjobb a csoportban, de úgy érzem köztük vagyok, és tény, mind valami másban vagyunk jobbak- ki kiejtésben, ki fordításban, ki nyelvtani hibák felismerésében. És ez így helyes.
Ettől még büszke vagyok erre, mert tényleg hatalmas teljesítmény, magamtól is, amit idén tanultam, és másokra is, mert most látom, mekkora dolog, amit mind tanultunk.
http://blogs.transparent.com/chinese/files/2012/03/tamade-300x244.jpg
Ehhez képest múlt héten kicsit pofára ejtettek. Vagy estem. Vagy ilyesmi. Életemben nem izgultam még, se vizsga, se versmondás, se felvételi, se semmi miatt. Gőgös gimnazista fölényemben nem tudott semmi kizökkenteni.
És jött az év, amikor tanultam, alázatosabb lettem, megtanultam lelkiismeretesen dolgozni, és nem csak intelligenciából aratni a babérokat. (vagy nem csak leszarni az egészet makacsságból, mint japánon)
És ezzel eljött, hogy befostam alapvizsgán. Irdatlanul.
És lehet, hogy két nap alatt sztornóztam az egész éves munkámat. És emiatt lehet, hogy nem érem el azt, amiért kínaira mentem, amiért a csoport legjobbja akartam lenni.
Ennyit magyarázatul ahhoz, amit valóban írni akartam: télen leteszem a 4-es kínai nyelvvizsgát, mely 1200 szó ismeretét követeli, általában két évnyi tanulás után teszik le. Nyáron meg akarom tanulni a szavakat és előrehaladni a nyelvtankönyvekben.
Legjobbak egyike voltam eddig is, és továbbra is az leszek, bármi legyen is, még ha nem jutok be oda, ahova akartam, ha ezzel kiesem az évfolyam elitjei közül, ha újra is kell építeni a lebőgés után a teljes "presztízsemet". Nem érdekel semmi más. Nyáron megtanulom a hiányzó kb. 500 szót. Sorozatot nézek. Tréningezek. Kijutok Kínába, akármilyen ösztöndíjra. Állatot boncolok, utcát söprök, hamburgert sütök, szivacsot halászok, gazdaságpolitikát tanulok, súdra leszek, leszarom, kinn leszek. És rohadjon el az ég, akkor is, ha nem jutok be, mindent megtanulok, amit lehet, verset fogok fordítani, regényt olvasok, és teszek róla, hogy szívja a fogát mindenki, mikor Tibetbe megyek sztúpákat tanulmányozni vagy eredeti fordítása jelenik meg a vízparti történetnek.
Istenuccse.
Vagy nem, tököm tudja a sors mit akar. De amíg szavam van benne, addig igyekezni fogok.
他妈的。
2012. június 10., vasárnap
Valami történt!!!
SZÁKREBLŐ!
Bimbók!!
A kertben lévők remélem jól érzik magukat, sok esőt kaptak mostanában. Igaz, virágot nem láttam még rajtuk, kíváncsi vagyok, mi lesz velük egy-két hét múlvára.
Bimbók!!
A kertben lévők remélem jól érzik magukat, sok esőt kaptak mostanában. Igaz, virágot nem láttam még rajtuk, kíváncsi vagyok, mi lesz velük egy-két hét múlvára.
2012. május 28., hétfő
Bounty torta, ami nem a tejszínhabos
Sajna fényképezni azt nem tudok, még mindig, este meg külön nehéz, no de nézzük el ezt az esztétikai hiányosságot a torta érdekében.
Ami baromijó.
Életemben másodszorra csináltam tortát, mert régen nagyon nem szerettem. A cukrászdaiakat sem szeretem. Főleg azokat nem. De a háziakat se túlzottan. (kivéve ha anya hajlandó csinálni, mert ő tudja mit nem szeretek és tudja jóra készíteni:D) Hűtőíz, margarinos tömény cuppogós krém, a boltinak az a habgumi-állagú exrtapihepuha piskótája hatszor annyi cukorral mint kéne, csicsák, műmarcipán... Még a drága és jó is minimum atomédes.
na szóval emiatt nem szeretem a tortát. viszont egyfajta krém van, amit igen. Könnyű, ízes, nem-margaringöbös, kristálycukorrocogós. A "gyerekek kedvence" nevű krém. Ami már trillió helyen megjelent újságban, mégsincs fenn a neten sehol (egy helyet kivéve, de itt is margarinnal, pedig az eredetiben úgy emlékszem nem az van). Úgyhogy most felteszem, ahogy illik.
ja, és a "nem tejszínhabos bounty torta" meg arra vonatkozik, hogy bár találtam a neten jópár helyen bounty tortát, ez egy-két kivétellel ugyanaz, ami tejszínhabbal és főzött csokiöntettel készül- na ne, tejszínhabtól is lever a víz. Bocsi. tejes, tömény és édes dolgok... távozzanak. (már kiskoromban is látszott h idióta vagyok, mert azt nem szeretem amit az emberek 98%-a igen... lsd. palacsinta. torta. tejszínhab. császármorzsa...)
NA mindegy. jöjjön a torta:)
Ja, amit én tojásmentes kevert tésztából csináltam, mert a tojás drága és a böjt óta nem is esik jól, semmilyen formában, még sütiben sem:S de ettől még nyugodtan lehet hattojásos piskótából csinálni.
BOUNTY TORTA (tojásmentes!)
- 25 ek. liszt
- 12 ek. cukor
- 10 ek. olaj
- 1,5-2 nagy pohár joghurt
- 4 ek. lenmagliszt+ 8 ek forró víz
- 2 cs. sütőpor
- 1 csipet só
- 5 ek. kakaópor
- 2 tubus sűrített tej
- 20 deka kókuszreszelék
(a krémből ez az egész adag, én csak felet csináltam erre a tortára, a tetejére meg oldalára)
- 15 deka vaj
- egy kis pohár tejföl (150 grammos, 20%-os!)
- jó sok kakaópor (a recept 8 dekát ír, én szemre szoktam tenni, jó sötét legyen)
- a receptbeli 15 deka porcukrot is csökkenteni szoktam, az max 10 deka lehet nálam...
- 1 ek vaníliás cukor (nem vanilincukor...brrr)
- pindurka só
a lisztet a cukorral, kakaóval, sóval és sütőporral összekevertem, majd a joghurttal, olajjal, lenmaggal egyszerű, laza kevert tésztát csináltam belőle, amit olajozott tortaformában közepes lángon sütöttem kb egy órát- nagyon nagy süti, kell neki ennyi! persze tűpróbáztam közben.
a kókuszreszeléket a sűrített tejjel masszává gyúrtam (a szemfüleseknek feltűnhet hogy ez a bounty bonbon tölteléke is), a krémhez a vajat a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tejfölt és a kakaót, majd kihűtöttem, mert elég híg- később a vajtól viszont szép peckes lesz:)
A tortalapot kihűtöttem, elfeleztem, közepébe masszíroztam a kókuszmasszát, és bevontam a csokis krémmel. meg megszórtam egy kis extra kókusszal.
Bevallom szépnek nem lett szép:S
De Tomi nagyon örült neki, és tényleg finom volt, nem túl édes, és hogy a kókuszkrém nem is krém volt, hanem massza, külön sokkal könnyebbnek tűnt az egész, mint valami habos-babos sütinél.
Na szóval, boldog szülinapot, Tomi! :)
Ami baromijó.
Életemben másodszorra csináltam tortát, mert régen nagyon nem szerettem. A cukrászdaiakat sem szeretem. Főleg azokat nem. De a háziakat se túlzottan. (kivéve ha anya hajlandó csinálni, mert ő tudja mit nem szeretek és tudja jóra készíteni:D) Hűtőíz, margarinos tömény cuppogós krém, a boltinak az a habgumi-állagú exrtapihepuha piskótája hatszor annyi cukorral mint kéne, csicsák, műmarcipán... Még a drága és jó is minimum atomédes.
na szóval emiatt nem szeretem a tortát. viszont egyfajta krém van, amit igen. Könnyű, ízes, nem-margaringöbös, kristálycukorrocogós. A "gyerekek kedvence" nevű krém. Ami már trillió helyen megjelent újságban, mégsincs fenn a neten sehol (egy helyet kivéve, de itt is margarinnal, pedig az eredetiben úgy emlékszem nem az van). Úgyhogy most felteszem, ahogy illik.
ja, és a "nem tejszínhabos bounty torta" meg arra vonatkozik, hogy bár találtam a neten jópár helyen bounty tortát, ez egy-két kivétellel ugyanaz, ami tejszínhabbal és főzött csokiöntettel készül- na ne, tejszínhabtól is lever a víz. Bocsi. tejes, tömény és édes dolgok... távozzanak. (már kiskoromban is látszott h idióta vagyok, mert azt nem szeretem amit az emberek 98%-a igen... lsd. palacsinta. torta. tejszínhab. császármorzsa...)
NA mindegy. jöjjön a torta:)
Ja, amit én tojásmentes kevert tésztából csináltam, mert a tojás drága és a böjt óta nem is esik jól, semmilyen formában, még sütiben sem:S de ettől még nyugodtan lehet hattojásos piskótából csinálni.
BOUNTY TORTA (tojásmentes!)
- 25 ek. liszt
- 12 ek. cukor
- 10 ek. olaj
- 1,5-2 nagy pohár joghurt
- 4 ek. lenmagliszt+ 8 ek forró víz
- 2 cs. sütőpor
- 1 csipet só
- 5 ek. kakaópor
- 2 tubus sűrített tej
- 20 deka kókuszreszelék
(a krémből ez az egész adag, én csak felet csináltam erre a tortára, a tetejére meg oldalára)
- 15 deka vaj
- egy kis pohár tejföl (150 grammos, 20%-os!)
- jó sok kakaópor (a recept 8 dekát ír, én szemre szoktam tenni, jó sötét legyen)
- a receptbeli 15 deka porcukrot is csökkenteni szoktam, az max 10 deka lehet nálam...
- 1 ek vaníliás cukor (nem vanilincukor...brrr)
- pindurka só
a lisztet a cukorral, kakaóval, sóval és sütőporral összekevertem, majd a joghurttal, olajjal, lenmaggal egyszerű, laza kevert tésztát csináltam belőle, amit olajozott tortaformában közepes lángon sütöttem kb egy órát- nagyon nagy süti, kell neki ennyi! persze tűpróbáztam közben.
a kókuszreszeléket a sűrített tejjel masszává gyúrtam (a szemfüleseknek feltűnhet hogy ez a bounty bonbon tölteléke is), a krémhez a vajat a cukorral habosra vertem, majd hozzáadtam a tejfölt és a kakaót, majd kihűtöttem, mert elég híg- később a vajtól viszont szép peckes lesz:)
A tortalapot kihűtöttem, elfeleztem, közepébe masszíroztam a kókuszmasszát, és bevontam a csokis krémmel. meg megszórtam egy kis extra kókusszal.
Bevallom szépnek nem lett szép:S
De Tomi nagyon örült neki, és tényleg finom volt, nem túl édes, és hogy a kókuszkrém nem is krém volt, hanem massza, külön sokkal könnyebbnek tűnt az egész, mint valami habos-babos sütinél.
Na szóval, boldog szülinapot, Tomi! :)
2012. április 28., szombat
kert:)
Végre kiültettem a palántáimat a koli kiskertjébe.
remélem, már ha megmaradnak és teremnek, nem fogja valami bunkó lezabálni a termést... mert akkor megkeresem. és csúnyán fogok vele beszélni. és ezt nyugodtan veheti fenyegetésnek.
na, de tulajdonképpen. szóval kiültettem szinte mindent, egy pár tiny timet és shishitot hagytam itt fenn, nagy cserépben.
igazából már az egyelésnél nem néztem, hogy melyik micsoda, úgyhogy most is csak úgy paradicsom-paprika válogatásban ültettem, lett rengeteg principe-palántám, remélem sok aszalványom lehet majd...
van asszem 5 jalapenom is, meg 4-6 (nemtommár) shishito is. African devil nem akar nőni,egy palánta gyanítható ADnek.
fúh de fáradt vagyok. délelőttől napelemes aszalót építettünk itt a koliban, hulla vagyok, és akkor még palántáztam egy órát, meg most dagasztottam be egy kenyeret...asszem ma pizzát rendelünk vacsorára, alig ettem ma még és tényleg kivagyok...wuh. dzsízösz.
de már előre fenem a fogam a sok nyári befőzéyre:)
Fogok eltenni ajvárt, paradicsomszószt, ketchupot, lecsót, sült paprikát, ecetes shishitot és jalapenot, meg akár még paradicsombefőttet is ha sok lesz a gyöngyparim.
remélem:)
remélem, már ha megmaradnak és teremnek, nem fogja valami bunkó lezabálni a termést... mert akkor megkeresem. és csúnyán fogok vele beszélni. és ezt nyugodtan veheti fenyegetésnek.
na, de tulajdonképpen. szóval kiültettem szinte mindent, egy pár tiny timet és shishitot hagytam itt fenn, nagy cserépben.
igazából már az egyelésnél nem néztem, hogy melyik micsoda, úgyhogy most is csak úgy paradicsom-paprika válogatásban ültettem, lett rengeteg principe-palántám, remélem sok aszalványom lehet majd...
van asszem 5 jalapenom is, meg 4-6 (nemtommár) shishito is. African devil nem akar nőni,egy palánta gyanítható ADnek.
fúh de fáradt vagyok. délelőttől napelemes aszalót építettünk itt a koliban, hulla vagyok, és akkor még palántáztam egy órát, meg most dagasztottam be egy kenyeret...asszem ma pizzát rendelünk vacsorára, alig ettem ma még és tényleg kivagyok...wuh. dzsízösz.
de már előre fenem a fogam a sok nyári befőzéyre:)
Fogok eltenni ajvárt, paradicsomszószt, ketchupot, lecsót, sült paprikát, ecetes shishitot és jalapenot, meg akár még paradicsombefőttet is ha sok lesz a gyöngyparim.
remélem:)
2012. március 21., szerda
na, az ilyenektől ráz ki a hideg:S
http://lelekdorombolo.blogspot.com/2012/02/koleszos-energiabomba.html?spref=fb
ha külön jó a kolbász meg a csokifagyi, együtt is biztos jó lesz.
ha külön jó a kolbász meg a csokifagyi, együtt is biztos jó lesz.
2012. március 7., szerda
sült mókus
ki az a hét sicko, aki "sült mókus" keresőszóval jutott el hozzám? megnyeri a leghülyébb keresőszó-pályázatot, persze a "halydina köles kása" és a "kollégista krumpli" után :D
2012. március 3., szombat
cikk
Magyarázata, hogy miért vagyok ilyen konyhai megszállott.
vannak, akik összeesküvés-elméletnek hiszik ezt, én csak undorító valóságnak... szar ügy.
vannak, akik összeesküvés-elméletnek hiszik ezt, én csak undorító valóságnak... szar ügy.
2012. február 25., szombat
csíráztatás megint
Eszméletlen zöldéghiányom van, de nem vagyok hajlandó marokkói paradicsomot és padlizsánt venni, a jordániai vízízű uborka sem a kedvencem. Káposztát meg unom már. Pedig én hozzászoktam, hogy kenyérhez, szendvicshez (vagy bele) mindig egyek valami nedveset, valami roppanósat, valami finom, hideg, kontrasztot nyújtó életteli zöldséget. Hát most így nagyon nem megy. Úgyhogy úgy döntöttem, veszek csíráztatót!
házi lenmagos-korpás-zabpelyhes barna tönkölykenyér, házi ajvár, mungóbabcsíra
Régebben is próbáltam, de nem szellőzött jól a dolog sajnos. Most viszont az egyetlen fajta, szemlátomást igénytelen és gagyi fröccsöntött műanyagból készült, szúrósabb tekintettől is elrepedő (a gyártó pedig nyilván tudja, hogy ő az egyetlen a piacon) csíratálat megvettem, csóróságomban elég sok aranyforintért. Persze annyi eszem nem volt, hogy magot is vegyek.
No de mindegy, még régen fedeztük fel anyával, hogy bizonyos nagyobb CBAk, eldugva ugyan, a zöldségek vagy száraztermékek közt az alsó polcokon, forgalmaznak tellér márkájú, 20 dekás kiszerelésben olyan 150-300 ft körüli áron: mungóbabot, adzukibabot, feketebabot, hajdinát, szóját, vöröslencsét, csicseriborsót, kölest. Hát megdöbbentem. Végre egy cég, amelyik rájön, hogy nem mindenki az eszetlenbiót akarja /tudja megvenni háromszoros áron, hanem jó az is, ami legalább már nem állati takarmány, de fél kilót megvenni fél. Ebből a szériából táraztunk be hát elég sok mindent, és ebből kifolyólag véletlenül volt itthon mungóbabom. Remek! Uccu.
Azt kell mondjam, bevált a dolog. Kellemes ropogós szendvicszöldségem lett, meglepően olcsón, és nem a közel-keletről. nagyon tetszik! veszek is majd lucernát, mert olyat ettem már és nagyon ízlett, ha kimerészkedek a koliból, így 4 nap betegeskedés után.
Szóval a csíratál bevált.
Amíg le nem ejtem egyszer...
házi lenmagos-korpás-zabpelyhes barna tönkölykenyér, házi ajvár, mungóbabcsíra
Régebben is próbáltam, de nem szellőzött jól a dolog sajnos. Most viszont az egyetlen fajta, szemlátomást igénytelen és gagyi fröccsöntött műanyagból készült, szúrósabb tekintettől is elrepedő (a gyártó pedig nyilván tudja, hogy ő az egyetlen a piacon) csíratálat megvettem, csóróságomban elég sok aranyforintért. Persze annyi eszem nem volt, hogy magot is vegyek.
No de mindegy, még régen fedeztük fel anyával, hogy bizonyos nagyobb CBAk, eldugva ugyan, a zöldségek vagy száraztermékek közt az alsó polcokon, forgalmaznak tellér márkájú, 20 dekás kiszerelésben olyan 150-300 ft körüli áron: mungóbabot, adzukibabot, feketebabot, hajdinát, szóját, vöröslencsét, csicseriborsót, kölest. Hát megdöbbentem. Végre egy cég, amelyik rájön, hogy nem mindenki az eszetlenbiót akarja /tudja megvenni háromszoros áron, hanem jó az is, ami legalább már nem állati takarmány, de fél kilót megvenni fél. Ebből a szériából táraztunk be hát elég sok mindent, és ebből kifolyólag véletlenül volt itthon mungóbabom. Remek! Uccu.
Azt kell mondjam, bevált a dolog. Kellemes ropogós szendvicszöldségem lett, meglepően olcsón, és nem a közel-keletről. nagyon tetszik! veszek is majd lucernát, mert olyat ettem már és nagyon ízlett, ha kimerészkedek a koliból, így 4 nap betegeskedés után.
Szóval a csíratál bevált.
Amíg le nem ejtem egyszer...
2012. február 22., szerda
kis gond
belekötött a sötét nádcukrom a befőttesüvegbe, amiben tartottam. kb csákánnyal kell fejteni belőle, keserves munkával, egy teáskanálnyit. nincs valami tippetek, mit tegyek, hogy újra fogyasztható legyen...?
köszi...!
köszi...!
Hamvazószerda, böjt
Ismét böjt. A tavalyi remek eredmények hihetetlen lelkesítő erővel bírnak. Éppezért úgy döntöttem, hogy idén is megtartom, ugyanazokkal a feltételekkel- nem eszem húst, fehér lisztet, cukrot, nem iszom alkoholt. Emellett folytatom a futást (szerencsére már jó idő lett), amit , illetve ami programot, elkezdtem, mielőtt bejött volna ez a kései tél.
Továbbá mérsékelni akarom a tejfölt, tejszínt, satöbbit, mivel ki akarom kísérletezni, mennyire komoly a tejérzékenységem. (néha gond van vele, néha nem, egyik joghurttól igen, másiktól nem... nem értem én ezt.)
De ez nem azt jelenti persze hogy mindenféle hidrogénezett növényi szart fogok enni, mert az nem megoldás! Sőt, inkább borzalom, nem értem miért van, aki önként eszi ezeket... Szóval, a mostanában látogatott sok ötletes és életrevaló amcsi vegán honlap által inspirálva, kipróbálok mindenféle érdekességet:)
És hát persze, mikor is betegedne meg az ember, mint amikor így tele van ambícióval! Remélem nem az influenza ért utol, és hamar kivergődök belőle, de egyszerűen nem bírom fél óránál tovább függőleges helyzetben. Remek.
Így főzzek estére édes-savanyút... :(
Továbbá mérsékelni akarom a tejfölt, tejszínt, satöbbit, mivel ki akarom kísérletezni, mennyire komoly a tejérzékenységem. (néha gond van vele, néha nem, egyik joghurttól igen, másiktól nem... nem értem én ezt.)
De ez nem azt jelenti persze hogy mindenféle hidrogénezett növényi szart fogok enni, mert az nem megoldás! Sőt, inkább borzalom, nem értem miért van, aki önként eszi ezeket... Szóval, a mostanában látogatott sok ötletes és életrevaló amcsi vegán honlap által inspirálva, kipróbálok mindenféle érdekességet:)
És hát persze, mikor is betegedne meg az ember, mint amikor így tele van ambícióval! Remélem nem az influenza ért utol, és hamar kivergődök belőle, de egyszerűen nem bírom fél óránál tovább függőleges helyzetben. Remek.
Így főzzek estére édes-savanyút... :(
2012. február 3., péntek
Deák-challenge!
Sokan, meglepően sokan kérdezik, hogy mennyi pénzből élek, és hogyan tudom fenntartani azt a fényűzőnek tűnő életmódot, ami azt jelenti, hogy minden nap eszem meleget, nem vagyok éhenkórász, hatalmas raktárkészlettel rendelkezem, 50-féle fűszerem van, időnként mindenféle flancos kajákat főzök, és mindezt két személyre, kollégistaként.
(kép: wiki)
Hát, nem titok: havonta 40 ezer forintból, diákhitelből élek. És ellenpéldát hozok mindazoknak, akik szidják, átkozzák, kárhoztatják a diákhitelt. Mert nem elkávézgatni-sörözgetni-bulizgatni kell, és utána sírni, hogy hogy fizetem vissza. hanem felelősségteljesen felvenni és arra használni fel, hogy szüelink tehermentesítésével megtegyük az első lépést az önállóság felé. Majd pedig amint munkánk lesz, amint lehet, amint túlvagyunk a szükségesen, lehető legtöbbel előtörleszteni. Mert kell alázat. Kell felelősségtudat. És nem szabad takarón túl nyújtózkodni.
(Persze T keres, de ez nem azt jelenti, hogy ne kb. egyenlően osztoznánk a "háztartásból", én ehhez ragaszkodom. Csupán többet tesz félre- ami úgyis jól jön majd később...)
40 ezer forint, melyből havi 9500 a kollégium, és 4000 a diákbérlet. Marad 26500. Ebből, nem mondom, hogy mindig, de gyakran félre tudok tenni 10ezer forintot. HOGYAN?
Úgy, hogy főzök. Nem büfében, kifőzdében, étteremben verem el az éhem, nem fizetek hetente minimum háromszor pizzafutárt, nem dohányzom, nem járok szórakozóhelyekre. Mert nincs rá szükségem- ha inni van kedvem, itt van a kollégiumban, akivel akarok, boltban 160 ftért is akad, a városban pedig 250ftért is van sör , nem csak 600-ért, és a főzés pedig olyan sikerélmény, olyan relaxáció, olyan élelmes spórolási lehetőség, ami szomorú módon kiaknázatlan.
Így úgy döntöttem, kihívást intézek magamhoz: Minden nap lejegyzem, mit főztem, mit ettünk, mennyi pénzből. 30 nap, két fő, 20 ezer forint. És normális étkezés.
(kép: wiki)
Hát, nem titok: havonta 40 ezer forintból, diákhitelből élek. És ellenpéldát hozok mindazoknak, akik szidják, átkozzák, kárhoztatják a diákhitelt. Mert nem elkávézgatni-sörözgetni-bulizgatni kell, és utána sírni, hogy hogy fizetem vissza. hanem felelősségteljesen felvenni és arra használni fel, hogy szüelink tehermentesítésével megtegyük az első lépést az önállóság felé. Majd pedig amint munkánk lesz, amint lehet, amint túlvagyunk a szükségesen, lehető legtöbbel előtörleszteni. Mert kell alázat. Kell felelősségtudat. És nem szabad takarón túl nyújtózkodni.
(Persze T keres, de ez nem azt jelenti, hogy ne kb. egyenlően osztoznánk a "háztartásból", én ehhez ragaszkodom. Csupán többet tesz félre- ami úgyis jól jön majd később...)
40 ezer forint, melyből havi 9500 a kollégium, és 4000 a diákbérlet. Marad 26500. Ebből, nem mondom, hogy mindig, de gyakran félre tudok tenni 10ezer forintot. HOGYAN?
Úgy, hogy főzök. Nem büfében, kifőzdében, étteremben verem el az éhem, nem fizetek hetente minimum háromszor pizzafutárt, nem dohányzom, nem járok szórakozóhelyekre. Mert nincs rá szükségem- ha inni van kedvem, itt van a kollégiumban, akivel akarok, boltban 160 ftért is akad, a városban pedig 250ftért is van sör , nem csak 600-ért, és a főzés pedig olyan sikerélmény, olyan relaxáció, olyan élelmes spórolási lehetőség, ami szomorú módon kiaknázatlan.
Így úgy döntöttem, kihívást intézek magamhoz: Minden nap lejegyzem, mit főztem, mit ettünk, mennyi pénzből. 30 nap, két fő, 20 ezer forint. És normális étkezés.
2012. január 25., szerda
Kínai holdújév!
Tegnap volt a kínai holdújév, a sárkány évébe léptünk. 龙年快乐!
hagyományos újévi étel a 饺子 jiaozi (ty(i)aocö), japánul 餃子 gyouza (gjóza) mongolul Бууз (bóc), koreaiul 만두 mandu (mantu). Ugyanarról van szó: főtt vagy gőzölt vagy serpenyőben sütött, hússal, káposztával és hagymával töltött tésztabatyu.
JIAOZI
- 250 gramm darált sertéshús
- 8 levél káposzta
- fél póréhagyma
- snidling, amennyit nem szégyell az ember
- egy ger. fokhagyma, reszelve
- diónyi gyömbér, reszelve
- egy ek. főzőbor
- egy tk. keményítő
- egy ek. szójaszósz
- egy tk. szezámolaj
- 2 csésze liszt
- 2 dl forró víz
- kiskanál só
A liszttel és a forró vízzel ruganyos tésztát gyúrtam, amit hagytam pihenni egy fél órát, míg összekvertem a tölteléket. A töltelékhez a káposztalevelek torzsáját kivágtam, és összetekerve őket nagyon vékony csíkokra, amiket pedig icipici négyzetecskékre vágtam. ugyanígy a póréval és a snidlinggel is. Lereszeltem a fokhagymát és a gyömbért. Mindent összekevertem, és jól "összedagasztottam" a masszát, míg egészen cuppogós nem lett.
A tésztából cseresznyényi gyombócokat vettem, amiket kb 12 cm-es körökké nyújtottam. Ezekbe a tésztalapokba töltöttem egy-egy teáskanálnyi húsos masszát. A hajtogatás kicsit trükkös, de belejön az ember, itt egy videó:
http://www.youtube.com/watch?v=r8MBX-SXnmg
(hát igen, nem egy tízperces kaja az tuti... egyébként a kapy út 19. alatti koreai-japán élelmiszerüzletben emlékeim szerint 450 ftért lehet kapni jiaozitésztát, fagyasztva, készen)
Forró serpenyőbe kis olajat öntöttem (teflon vagy tapadásmentes legyen!!! de tényleg...) és belesorakoztattam a batyukat. addig sütöttem, míg az alja kis pírt nem kapott, ekkor felöntöttem forró vízzel a derekukig, és lefedtem. 5 perc és elfogy a víz alóluk, ekkor kis szezámolajjal megpirítottam még, majd kifordítottam egy tányérra.
Chiliolajos vagy fokhagymakarikás szójaszósszal kínálják, mártogatni.
Jó étvágyat és 新年快乐!
(250 gr darált hús: 300 ft, spar. póréhagyma: 150 ft, tesco. káposzta: elenyésző:D liszt: 50 ft (160 ft, tesco), snidling: 250 ft/ cserép, tesco ----- két zsúfolt serpenyőnyi lett belőle meg plusz 4 darab, ami kb. 45 darabnak mondható, de maradt még tészta, és volt dagi batyu is, sovány batyu is, szóval 45-50 körülire tenném az adagot)
hagyományos újévi étel a 饺子 jiaozi (ty(i)aocö), japánul 餃子 gyouza (gjóza) mongolul Бууз (bóc), koreaiul 만두 mandu (mantu). Ugyanarról van szó: főtt vagy gőzölt vagy serpenyőben sütött, hússal, káposztával és hagymával töltött tésztabatyu.
JIAOZI
- 250 gramm darált sertéshús
- 8 levél káposzta
- fél póréhagyma
- snidling, amennyit nem szégyell az ember
- egy ger. fokhagyma, reszelve
- diónyi gyömbér, reszelve
- egy ek. főzőbor
- egy tk. keményítő
- egy ek. szójaszósz
- egy tk. szezámolaj
- 2 csésze liszt
- 2 dl forró víz
- kiskanál só
A liszttel és a forró vízzel ruganyos tésztát gyúrtam, amit hagytam pihenni egy fél órát, míg összekvertem a tölteléket. A töltelékhez a káposztalevelek torzsáját kivágtam, és összetekerve őket nagyon vékony csíkokra, amiket pedig icipici négyzetecskékre vágtam. ugyanígy a póréval és a snidlinggel is. Lereszeltem a fokhagymát és a gyömbért. Mindent összekevertem, és jól "összedagasztottam" a masszát, míg egészen cuppogós nem lett.
A tésztából cseresznyényi gyombócokat vettem, amiket kb 12 cm-es körökké nyújtottam. Ezekbe a tésztalapokba töltöttem egy-egy teáskanálnyi húsos masszát. A hajtogatás kicsit trükkös, de belejön az ember, itt egy videó:
http://www.youtube.com/watch?v=r8MBX-SXnmg
(hát igen, nem egy tízperces kaja az tuti... egyébként a kapy út 19. alatti koreai-japán élelmiszerüzletben emlékeim szerint 450 ftért lehet kapni jiaozitésztát, fagyasztva, készen)
Forró serpenyőbe kis olajat öntöttem (teflon vagy tapadásmentes legyen!!! de tényleg...) és belesorakoztattam a batyukat. addig sütöttem, míg az alja kis pírt nem kapott, ekkor felöntöttem forró vízzel a derekukig, és lefedtem. 5 perc és elfogy a víz alóluk, ekkor kis szezámolajjal megpirítottam még, majd kifordítottam egy tányérra.
Chiliolajos vagy fokhagymakarikás szójaszósszal kínálják, mártogatni.
Jó étvágyat és 新年快乐!
(250 gr darált hús: 300 ft, spar. póréhagyma: 150 ft, tesco. káposzta: elenyésző:D liszt: 50 ft (160 ft, tesco), snidling: 250 ft/ cserép, tesco ----- két zsúfolt serpenyőnyi lett belőle meg plusz 4 darab, ami kb. 45 darabnak mondható, de maradt még tészta, és volt dagi batyu is, sovány batyu is, szóval 45-50 körülire tenném az adagot)
Címkék:
érdekesség,
hagyma,
hús,
japán,
káposzta,
kínai,
mindennapok,
tészta
2012. január 23., hétfő
Szülinap!
151 bejegyzés, 25 rendszeres olvasó, 78 lájkoló. több, mint 21 ezer oldalbetöltés. Kimcsi, gyömbérsör és csirkemellsonka, mint legnépszerűbb bejegyzések. Legtöbb hivatkozás a facebookról és a gasztro.blog.huról. És sok baráti támogatás!
Egy év! És remek blogszülinapi ajándék: felvétel a facebookos főzőcskecsoportba a sok "nagy" mellé.
Nem hittem volna:)
Köszönöm Nektek!
2012. január 18., szerda
?
Mi a fene az a krumplis-spenótos bourekas amit (a statisztikák alapján) ennyire keresnek nálam? Krumplis kelttészta spenótos töltelékkel elképzelhető. De egy leveles tészta, feltételezhetően daráltspenótos krumplipürétöltelékkel? Aki keresi nálam, vagy tudja, mi ez, írjon már légyszi, mert nekem oltári furán hangzik. Már maga az ötlet is.
2012. január 16., hétfő
Ha kajáldát nyithatnék...
...Akkor egy olyan hely lenne, ahol a legizgibb, legjobb, legfrissebb kenyereket sütném izzó vaslapon. Lennének nagy műanyag ládáim, amiben a tészta kel, érik, savanyodik, egyre izgalmasabb ízt gerjesztve és alapot adva a másnap következő adaghoz. Lenne fehér és teljeskiőrlésű is, és a vendég megmondhatná, mit kér bele, pl olajbogyót, vagy aszaltparadicsomot, köményt, diót, sült hagymát. Vagy ugyanígy sütnék pacsnit is, mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, csokival, és a friss lepénykenyereket a vendég orra előtt sütném ki pár perc alatt, amíg ő eldönti, hogy milyen fair-trade kávét vagy kakaót vagy teát kér, mindenféle érdekes ízvariációkban, és mindezzel foglalkoznék és tudnám, hogy illik és hogy kell készíteni. Lenne sok-sok féle forró csoki, helyben főzve, és lennének sűrű, finom levesek is a friss kenyerek mellé.
Sőt, ha kisült a kenyér és valaki csak szendvicset szeretne, a legszebb idényzöldségekből, házi sajtból és boldogcsirkéből készítenék neki extrafinom harapnivalót.
Játszotok velem? Ti milyen éttermet nyitnátok?
Sőt, ha kisült a kenyér és valaki csak szendvicset szeretne, a legszebb idényzöldségekből, házi sajtból és boldogcsirkéből készítenék neki extrafinom harapnivalót.
Játszotok velem? Ti milyen éttermet nyitnátok?
2012. január 12., csütörtök
Milánói- bolognai
Észrevettem, hogy többen is úgy keveredtek a blogomra, hogy a milánói és a bolognai mártás közti különbségre voltak kíváncsiak.
Hát akkor leírom, hogy én hogy tanultam, de persze lehet hogy nem teljesen így van, természetesen minden receptben van kis ingás, kis preferencia, kis családi titok... és így tovább. mindenesetre, nem úgy van, ahogy ma itthon készítik éttermekben, legfőképp, őket: a különbség mindössze a konzervgomba jelenléte az amúgy unalmas, félre- vagy túlfűszerezett vagy egyáltalán nem is fűszerezett híg aranyfácános pacsmagban (ami mint termék egyébként nem lenne rossz, csupán az igénytelen felhasználás miatt ragad rá szegényre a degradálás...).
Ahogy én tudom, a bolognai: gazdagon húsos, reszelt zeller és -sárgarépa alapon lassan párolt paradicsomszósz.
a milánói pedig: fűszeres-gombás paradicsomszósz, kevésbé hússal, mint inkább sonkával vagy füstölt nyelvvel készült mártás. Nem elvetemültség a bécsi szelettel való tálalás, ahogy nem is magyar ötlet.
Nohát én így tudom, és kóstolva természetesen jobban kitűnik a különbség. A milánói füstösebb, kevésbé húsos, de erősebb, izmosabb, mint a sok hússal készült bolognai, amin könnyít a zöldség, amit teljesen láthatatlanná, sűrűvé belepárolnak a szószba, sőt stahlnál meg pár helyen még máj is van benne, jamie olivernél egy kis szalonna is befigyel.
Ami igazán más, hogy a milánói rizottó viszont a legegyszerűbb, sáfrányos rizottó, és nem a gombás-sonkás-paradicsomos, amit a tésztaszósz alapján várnánk. Egyébként furcsa, "spaghetti milanese" vagy "pasta milanese" keresésekre meglepően kevés a találat, talán ez is afféle álolasz hibridkaja... találtam sok olyat is, amelyik szardellafilével és mazsolával és vörösborral készíti a "milaneset".
Szóval furcsa, de a felháborodás, hogy répa van a bolognaiban, abszolút alaptalannak mondható (volt már iylen vitám...), és bár igaz, hogy egyikben általában van gomba, másikban nincs, nem ez a fő csapás.
Nos, forrásaim a jamie oliver-honlap, a konyhai kifejezések kisszótára és a stahl- féle "gyors olaszos tészták" recepteskönyv, illetve korábbi ismereteim. Ha valakinek van tuti olasz magyarázata vagy egyéb nézőpontja a kérdést illetően, szívesen veszem, mindig jó tanulni.
Hát akkor leírom, hogy én hogy tanultam, de persze lehet hogy nem teljesen így van, természetesen minden receptben van kis ingás, kis preferencia, kis családi titok... és így tovább. mindenesetre, nem úgy van, ahogy ma itthon készítik éttermekben, legfőképp, őket: a különbség mindössze a konzervgomba jelenléte az amúgy unalmas, félre- vagy túlfűszerezett vagy egyáltalán nem is fűszerezett híg aranyfácános pacsmagban (ami mint termék egyébként nem lenne rossz, csupán az igénytelen felhasználás miatt ragad rá szegényre a degradálás...).
Ahogy én tudom, a bolognai: gazdagon húsos, reszelt zeller és -sárgarépa alapon lassan párolt paradicsomszósz.
a milánói pedig: fűszeres-gombás paradicsomszósz, kevésbé hússal, mint inkább sonkával vagy füstölt nyelvvel készült mártás. Nem elvetemültség a bécsi szelettel való tálalás, ahogy nem is magyar ötlet.
Nohát én így tudom, és kóstolva természetesen jobban kitűnik a különbség. A milánói füstösebb, kevésbé húsos, de erősebb, izmosabb, mint a sok hússal készült bolognai, amin könnyít a zöldség, amit teljesen láthatatlanná, sűrűvé belepárolnak a szószba, sőt stahlnál meg pár helyen még máj is van benne, jamie olivernél egy kis szalonna is befigyel.
Ami igazán más, hogy a milánói rizottó viszont a legegyszerűbb, sáfrányos rizottó, és nem a gombás-sonkás-paradicsomos, amit a tésztaszósz alapján várnánk. Egyébként furcsa, "spaghetti milanese" vagy "pasta milanese" keresésekre meglepően kevés a találat, talán ez is afféle álolasz hibridkaja... találtam sok olyat is, amelyik szardellafilével és mazsolával és vörösborral készíti a "milaneset".
Szóval furcsa, de a felháborodás, hogy répa van a bolognaiban, abszolút alaptalannak mondható (volt már iylen vitám...), és bár igaz, hogy egyikben általában van gomba, másikban nincs, nem ez a fő csapás.
Nos, forrásaim a jamie oliver-honlap, a konyhai kifejezések kisszótára és a stahl- féle "gyors olaszos tészták" recepteskönyv, illetve korábbi ismereteim. Ha valakinek van tuti olasz magyarázata vagy egyéb nézőpontja a kérdést illetően, szívesen veszem, mindig jó tanulni.
2012. január 11., szerda
A Leves
Éppen ma, itt olvastam egy igazán hiánypótló talponállóról. Gondoltam, nekem ezt ki kell próbálni.
A "menü" 790.- illetve 990.-, attól függően hogy egy tenyérhossznyi (fél bagett) avagy két teyérhossznyi (egész bagett) melegszendvicset kér az ember, plusz jön még, papírpohárban, 3 dl leves.
Nos a helyzet az, hogy pontosan úgy adják a levest, ahogy szerintem az úgy jó is- egy jó kis leves, egy szendvics mellé vagy saláta. És az, hoyg ezt ilyen ötletesen oldották meg, hogy papírpohár, külön remek. De az igazán jó az az, hogy ez a leves, ez a szendvics, ez TÉNYLEG JÓ.
Paradicsomkrémleves és kukoricakrémleves volt, mikor odamentünk (persze későn, délután), egyikőnk az egyikből, másikunk a másikból kért, szedvicset pedig "Monica Belluccit" kértünk, ez csirkemell, bazsalikompesto és paradicsom volt, sajttal. Ezt a szendvicset én itthon is készítem, és még a kaland kedvéért sem voltam hajlandó mást kérni helyette, annyira szeretem. Sőt, ha még olyan is, ahogy a saját szendvicsemet szeretem, az az igazán döfi!
Az igaz, hogy nekem egyik leves sem volt egetrengető gasztronómiai élmény, kukoricakrémleves ízre pont olyan volt, mint az otthoni, de sok kukoricahéj volt benne (szerintem hanyag turmixolás...) a paradicsomleves pedig talán túl sűrű volt, de mindenképpen nagyon friss, savanykás és finom, nem az a magyar halálracukrozott hígítottpüré-borzalom. Biztos, hogy darabolt paradicsomból volt, ha nem konzerves egészből. Az nagyon tetszett. Persze aki otthon nem eszik ilyet, annak húdehűha, de szerintem egy ilyen kajálda esetében már az is igazán húdehűha hogy igényes, ötletes és valóban nagyon finom.
Plusz a dologban, hogy az icipici helyből sokat kihoztak. Igaz 3-4féle leves van naponta(állítólag igen nagy a receptrepertoár belőlük), szendvicsből asszem 6, mégis jól ki tudták találni, hogy a levesekbe kérhetünk feltéteket (mindenféle magot, tortillachipset, sajtot, levesgyöngyöt), van süti is, meg tejberizs.
Nagyon ötletes tehát, és míg ettünk a kisasztalnál, ki nem fogyott az apró "étterem". Annyi zavar csak, hogy rengeteg zsírpapír, papírpohár és műanyag kanál- szemetet termel, és mindemellé nincs egy kuka sem a környéken. Ezen azért igazítani kéne.
Az étel pedig igazán minőségi, ismétlem: igényesen elkészített, nem kókányolt valami, amikkel azért kifőzdékben sűrűn találkozni.
Szerintem hülyére keresheti magát a LEVES gazdája. és ilyen ötletért- meg is érdemli.
A "menü" 790.- illetve 990.-, attól függően hogy egy tenyérhossznyi (fél bagett) avagy két teyérhossznyi (egész bagett) melegszendvicset kér az ember, plusz jön még, papírpohárban, 3 dl leves.
Nos a helyzet az, hogy pontosan úgy adják a levest, ahogy szerintem az úgy jó is- egy jó kis leves, egy szendvics mellé vagy saláta. És az, hoyg ezt ilyen ötletesen oldották meg, hogy papírpohár, külön remek. De az igazán jó az az, hogy ez a leves, ez a szendvics, ez TÉNYLEG JÓ.
Paradicsomkrémleves és kukoricakrémleves volt, mikor odamentünk (persze későn, délután), egyikőnk az egyikből, másikunk a másikból kért, szedvicset pedig "Monica Belluccit" kértünk, ez csirkemell, bazsalikompesto és paradicsom volt, sajttal. Ezt a szendvicset én itthon is készítem, és még a kaland kedvéért sem voltam hajlandó mást kérni helyette, annyira szeretem. Sőt, ha még olyan is, ahogy a saját szendvicsemet szeretem, az az igazán döfi!
Az igaz, hogy nekem egyik leves sem volt egetrengető gasztronómiai élmény, kukoricakrémleves ízre pont olyan volt, mint az otthoni, de sok kukoricahéj volt benne (szerintem hanyag turmixolás...) a paradicsomleves pedig talán túl sűrű volt, de mindenképpen nagyon friss, savanykás és finom, nem az a magyar halálracukrozott hígítottpüré-borzalom. Biztos, hogy darabolt paradicsomból volt, ha nem konzerves egészből. Az nagyon tetszett. Persze aki otthon nem eszik ilyet, annak húdehűha, de szerintem egy ilyen kajálda esetében már az is igazán húdehűha hogy igényes, ötletes és valóban nagyon finom.
Plusz a dologban, hogy az icipici helyből sokat kihoztak. Igaz 3-4féle leves van naponta(állítólag igen nagy a receptrepertoár belőlük), szendvicsből asszem 6, mégis jól ki tudták találni, hogy a levesekbe kérhetünk feltéteket (mindenféle magot, tortillachipset, sajtot, levesgyöngyöt), van süti is, meg tejberizs.
Nagyon ötletes tehát, és míg ettünk a kisasztalnál, ki nem fogyott az apró "étterem". Annyi zavar csak, hogy rengeteg zsírpapír, papírpohár és műanyag kanál- szemetet termel, és mindemellé nincs egy kuka sem a környéken. Ezen azért igazítani kéne.
Az étel pedig igazán minőségi, ismétlem: igényesen elkészített, nem kókányolt valami, amikkel azért kifőzdékben sűrűn találkozni.
Szerintem hülyére keresheti magát a LEVES gazdája. és ilyen ötletért- meg is érdemli.
Címkék:
csóró kollégista,
érdekesség,
leves,
mindennapok
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)