48. VKF!: Hazai halak: Gyömbéres-újhagymás pisztráng

Hát nagyon elgondolkodtam, hogy részt veszek-e ezen a vkf-en... Édesvizi halak... sárga, zsíros harcsa, csont és bőr keszeg-kárász, zsíros, pocsolyaízű pontyok... Sokat horgásztam régen és meg kell hogy mondjam, a kapás elfogyasztása nem volt a kedvenc részem. A keszeggel és kárásszal még megbarátkoztam, de annál is nagyon nem mindegy, milyen vízből kerül elő... aztán elgondolkodtam, hát mégis van olyan édesvízi hal, ami azért klasszisokkal ezek fölött van! Naná, hogy a pisztráng.
Gyömbéres halat azt hiszem a Szép asszonyok egy gazdag házban című kínai regényben esznek, és már olvasva is tetszett, hát szerkesztettem egyet, ami szerintem olyan lehet! :)

GYÖMBÉRES-ÚJHAGYMÁS PISZTRÁNG

- két pisztráng (pont fél kiló) (pont 1000 ft)
- hüvelykujjnyi gyömbér (60 ft)
- egy csomag újhagyma (100 ft)
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 ek szójaszósz
- 1 ek. szaké (vagy shaoxing, vagy főzőbor)
- só

A halakat megmostam, letörölgettem és egy tk. sóval jól bedörzsöltem kívül-belül. A fokhagymát és a gyömbért késsel apróra kockáztam, de azért nem túl kicsire, olyan 2-3mm-esre. Ezeket összekevertem és leöntöttem a rizsborral és a szójaszósszal. Az újhagymát felkarikáztam, és egy marékkal tettem egy jó nagy ív, duplán vett alufólia közepére. Ráfektettem a halat, tettem a hasukba kicsit a gyömbéres cuccból, a többit pedig rájuk öntöttem, majd a maradék hagymával is megszórtam őket. Újabb ív dupla fóliával összecsomagoltam, és 180c-os sütőben sütöttem kb. háromnegyed órát.

Párolt jázminrizzsel ettük.
Tomi, aki ódzkodik a halaktól, édesvízit ráadásul még nem is evett, hatalmasat csalódott! Örülök, hogy sikerült neki újat és jót mutatni:)
Nagyon elégedett lehetek, jó halat vettem és jó ötlet volt így elkészíteni.
persze nem olcsó. leginkább fényűző. de egyszer belefér:)

Csóró Kollégista: melegszendvicssütő extravaganza

Kicsit visszakacsintván a Csóró Kollégista-vonalra eszembe jutott, hogy a jó kis melegszennyessütővel nem is foglalkoztam még. Hát most pótolom, hajrá:)
Szendvicsreceptek, bundás kenyér, csirkesütés és egyéb izgalmak.

http://clatronic.hu/admin/kisgep/kepek/clatronicszendvics1642_0.jpg

A GÉP
a gép maga olcsón beszerezhető, újonnan 5-7, használtan vaterán akár másfélezer forintért is. Egyszerű, teflonbevonatos, háromszögesre osztott verzió is megfelel mindarra, amire nekünk kell, nincs szükség cserélhető betétesre.
Fontos, hogy fémmel ne piszkáljuk a kaját, mert megsérthetjük a teflont és az nekünk nem lesz jó, pláne a sütőnek.

SZENDVICSEK

A melegszendvics jó kaja, gyorsan megvan, az kerül bele ami van otthon, egy bögrés levessel és egy kis zöldséggel pedig akár komplett étkezés, ami ugye nem elhanyagolható, pláne, hogy a szikkadt kenyeret is ehetővé varázsolja. Ez pedig a bolti kenyerek esetében igen hasznos.

tonhalas szendvics
2 szelet kenyeret megkenünk tejföllel, megszórunk fokhagymaporral, majd lecsöpögtetett konzerv tonhalat pakolunk bele. Sajt nem fontos. Rájuk borítjuk a másik két szelet kenyeret, és sütés.

sonkás szendvics
Egy kis mustárral megkent kenyérre sonkát és sajtot fektetünk, majd szeletelt lilahagymát szórunk rá. Kenyér, sütés. A lilahagyma nem büdösít így, és mustárral kombinálva szerintem valami marhajó.

tojásos szendvics
Villával összetört főtt tojást egy teáskanál tejföllel és kis mustárral, sóval, borssal összekeverünk. kenyér, sütés.

pizzás szendvics
ketchupot oregánóval, vagy bolti pizzakrémet kenyünk a kenyérre, és sajttal és zöldségekkel töltjük meg. sütés.

kukoricás szendvics
személyes kedvenc. A kenyereket fokhagymás tejföllel kenjük meg, szórunk rá kicsi kakukkfüvet, és konzerv kukoricát. A sajt jó bele, mert összefogja a kukoricát és nem potyog ki:)

bundáskenyér
a kenyeret felvert tojásba mártjuk, és olajjal vagy vajjal enyhén kikent szendvicssütőben sütjük meg. Kalóriaszegényebb, gyorsabb és kevésbé büdös mint az eredeti:)

májkrémes szendvics
A kenyeret májkrémmel kenjük meg, és nagyon vékony almaszeleteket fektetünk rá. sütés.

kínai szendvics
az üveg alján maradt (mert, ugye, azért gyakran kosárba kerül az az üveg...) kínai mártással megkent szendvicsbe elég csak a sajt is:)

mexikói szendvics
maradék csilisbabot villával összetörjük és ezt kenjük a kenyerekre. Sajt jól jön:)

olasz szendvics
újabb kedvenc. maradék pestóval kenjük meg a kenyeret és vékony paradicsomszeleteket teszünk rá, no meg sajtot. sütés.

szardíniás szendvics
paradicsomos szardíniakonzervet villával összetörünk, és lilahagymával a szendvicsbe töltjük.

+1 maximum melegszendvics
(ehhez a sztori: gyerekként lángost akartam vacsorára, annak elutasítása után valami más extrémet, és anya így válaszolt: maximum melegszendvicset tudok csinálni, mert csak sajt van itthon meg kenyér! én meg: jó, akkor maximum melegszendvicset kérek. így lett a sima vajas-sajtos melegszendvics a maximum, mert mindig van hozzá a minimum :) persze akkor még az ndk-s partigrillben készült...)
vajjal vagy margarinnal megkent kenyérre sajtot teszünk meg a másik kenyeret, és megsütjük.

Sajt mindegyikbe jó, de nem kötelező, tekintve hogy drága alapanyag, de azért általában szokott lenni:)

EGYÉB TIPP

melegszendvicssütőben csirkemellet grillezni az egyik legélelmesebb kolimegoldás, ami valaha is az agyamig eljutott. Olajjal enyhén kikent sütő mindegyik vályújába csirkemelldarabot helyezünk, rácsukjuk a sütőt, és vígan sütögetjük 1-2 lámpaváltás erejéig. Egy fél csirkemell négy darabba vágva megsül egy kör alatt. Fordítani, ha nem ér rá a felső rész, érdemes.
Fűszerezés pedig annyiféle lehet! MIllióféle fűszerkeverék van. Bár a mesterséges cuccokkal nem árt vigyázni, nekem a sima só-bors összeállítás a legnyerőbb egy csirkeszeletnél. vagy a magos mustár...:P

Az ily módon megsütött csirkemellet pedig rögtön nyakon is lehet önteni valami szósszal, vagy rizzsel enni, amit ugye innen megtanulva minden jóravaló kollégista tud már főzni:)
de ha mégsem, akkor titoktipp: mikróban, kajásdobozban is lehet rizst főzni. Ugyanúgy kétszeres mennyiségű sós víz, a rizs, és egy doboz, aminek a fedelén van páranyílás vagy csak éppen nincsen teljesen rápattintva. 12-15 perc alatt kész. érdemes egyszer megkeverni is.

jó étvágyat, és ne éhezzetek, kollégisták- no persze és pláne ne egyetek mindenféle instant és kifőzdés szuttyot:)

Goai halcurry

A mélyhűtőben kallódó hekkfilé maceramentes eltüntetésére kerestem valami gyors, olcsó és extrafinom receptet. hát jobbat nem is találhattam volna!
Az indianfood.about.comon található recept kicsit kommerszebb verziója.

GOAI HALCURRY

- 3 nagy szelet hekkfilé
- 2,5 ek. csípős curry
- 1 nagy fej hagyma
- 2,5 dl kókusztej (ezt én 100 gr kókuszreszelékből és 1,5l vízből a szójatejfőzővel csináltattam)
- 1 ek tamarindpaszta (helyettesítve aszalt barack és szilva citromlével összeturmixolt pempőjével)
- 2 ek. sűrített paradicsom
- 4 gerezd fokhagyma
- hüvelykujjnyi gyömbér

A lereszelt gyömbérből és fokhagymából, ál-tamarindból, paradicsompüréből és curryporból masalát kevertem. A hagymát viszonylag nagyra kockáztam, és elkezdtem futtatni egy pici olajon, majd egy perc múlva a masalát is belekevertem és együtt pirítottam, míg a serpenyő aljára nem kap néha. Ekkor felöntöttem kókusztejjel, és az ujjnyi csíkokra vágott halat is beletettem, majd sűrűsödésig (15-20 perc) főztem.
Még annál is finomabb volt, mint amilyen egyszerű!
párolt rizzsel ettük.

sushi, szusi, vagy mi is az

definíciót illetően, ami ecetes rizs és (többnyire) hal, az sushi. De ettől még a sushi nem "nyers hal". csak a hal, az már csak sashimi. Ami éppenséggel sushifajta (elég minimalista ugyan) de amúgy van még sokféle, és a sokféle a mérvadó. van kokcába préselt (oshi~), sült tofuba töltött (inari~), kézzel tekert (temaki~), bambuszlappal tekert (maki~), kis halmocskákra (nigiri~)rendezett, tojáslepénybe töltött (hamaguri~), "szórt" (chirashi~), kézzel golyócskázott (temari~).
Az uborkás a leghétköznapibb, az való a különféle halasok közé, "leöblíteni" az ízt, ez a kappamaki.
És még ezer hagyományos van.
De tény, hogy rengeteg tévképezet kering és ez nem túl jó. De persze lehet, hogy én meg mondjuk az etióp konyháról tudnék hülyeségeket mondani... szóval senki sem tudhat mindent, de amiről azért tudni lehet, arról nem árt:)
Szóval sushi. Leggyakrabban kis makisushikat (ez a tekercselt) készítek, szeretjük az algát, szeretjük az ilyen "europizált" dolgokat benne, mint konzerv tonhal meg surimi. persze ezen egy japán lenézően mosolyog- de ha egyszer nem jutok hozzá még fickándozó polipkarokhoz, vagy egy-órája-még-tátogott-tonhalhoz, marad ez- de nem mindegy, tudjuk-e, mi az igazi! szóval az alábbiakat vegye mindenki csupán útmutatóul, és legyen tisztában vele, hogy nem ezek a hagyományos töltelékek, vagyis "dane"-k, hanem inkább polipkar, többféle nyers vagy pácolt hal, omlett, uborka, akár tofu.

MAKISUSHI

2 csésze kerekszemű rizs (sushirizs, japonica, de én nem sértődöm meg az arborion sem, a lényeg, hogy kerek, nagy keményítőtartalmú, ragacsosra fővő rizs legyen, nem pedig pürévé főzött akármilyen másik)
szűk 4 csésze víz
minden csésze rizsre számítva: 4 ek rizsecet (suttogva mondom csak: vagy alma), 1 ek cukor, 1 tk só , ha valaki sushiecetet vesz, abban már ezek benne vannak.
nori (sózott, pirított algalapok)
töltelék, feltét- millió variáció lehetséges, ma már krémsajtos-csirkehúsos meg mézes sült kacsás is van, ami szerintem azért kicsit elrugaszkodott, de miért ne.

a rizst sótlanul megfőzzük,így. Eztán a forró rizst az ecetes lével összekeverjük, és szétteregetve hagyjuk kicsit hűlni.
Eztán az elfelezett (mert sóherek vagyunk és amúgy is minek pazarolni, nem csinálunk olyan nagy tekercseket)és sushimakira, vagyis bambuszszőnyegre, ami olyan, mint a nádroló, (vagy konyharuhára) helyezett nori lapok felénk eső 4/5-ét fél centi vékony rétegben, vizes kézzel, beterítjük rizzsel. Ennek a felénk eső harmadába helyezzük a töltelékeinket, majd egy óvatos, gördítő mozdulattal feltekerjük a cuccot. itt található egy képekkel jól illusztrált guide, persze az egyik kedvenc japókajás honalpomról, a just bentoról.
Éles, vízbe mártott késsel felszeljük a tekercset, majd pácolt gyömbérrel (beni shoga), szójaszósszal és wasabival tálaljuk.
Tessék kipróbálni, és eloszlatni ismerőseink tévképzeteit! jó étvágyat! :)

Abszolút kedvenc tonhalsaláta

Gyakran eszem halat, persze a legegyszerűbb a konzerv tonhal. Érdemes a normálisra hajtani belőle, ami "tonhaldarabok" néven fut, ízre és minőségre is emberibb étel, mint az "aprított tonhal" ami feltehetőleg a feje, farka és egyéb sallang-része. Persze van, amihez kifejezetten azok jók, mint egy szendvicskrém, vagy halfasírt, de azért, ha magában esszük, ne adjuk alább a "daraboknál". Egyik legjobb szerintem ár-érték arányban a giana nevű cucc (egyébként a tudatosvasarlo.hun éppen ez a harmadik legkorrektebb termék) vagy a tesco tuna steak nevű dolog.
Ez is kolis recept, ami van, szórjuk bele alapon. És igencsak jó lett, azóta is így eszem.

TONHALSALÁTA

- 1 konzerv tonhal
- fél fej saláta
- min. 2 db paradicsom
- 10-15 szem olajbogyó
- 1 konzerv kukorica
- 10 deka sajt (vmi jellegzetes ízű a tuti, mint emmentáli)
- fél fej lilahagyma
- fél citrom leve

A salátát feltépkedem, a konzerveket kibontom, a levüket leöntöm. A paradicsomot felkockázom, ahogy a sajtot és a lilahagymát is, az oaljbogyót felaprítom. Végül mindent egy jó nagy tálban összekeverek, egy fél citrom levével meglocsolva. más nem is kell rá, a haltól kellőképpen olajos, sós lesz.
Egy kis pirítós kell csak, és kész a mennyei vacsora két főre!

Onigiri, azaz japán rizsgombóc how-to

Mindenféle japán fan-oldalon fellelhető cuki mosolygós fehér háromszögek, fekete négyszöggel az egyik oldalukon. Ez az onigiri leggyakoribb feltűnési formája.
Egyébként pedig olyan, mint a szendvics: otthonról elvitt, könnyen szállítható, kényelmesen, kézzel fogyasztható kaja abból, ami általában mindig van otthon. Hát, ez keleten a rizs. A rátekert nori, vagyis préselt, pirított, sózott algalap pedig a frissentartást szolgálja. Zseniális!

ONIGIRI おにぎり

- 1,5 bögre rizs (itt személyes sznobériámtól függetlenül is, csak és kizárólag a kerekszemű rizs jó!)
- 3 bögre víz
- só
- 1 konzerv tonhal
- 1 ek majonéz
- 1 norilap
- furikake, akinek van

A rizst egy nagy tálban átmostam, annyiszor, míg a róla leöntött víz teljesen tiszta nem lett. Sótlanul feltettem főni, dupla mennyiségű vízben. megvártam, míg a víz felforr, eztán alacsonyra vettem a lángot, 15 percig főztem a rizst fedő alatt, és lezárás után még 15 pecet hagytam gőzölődni. Ez fontos, így lesz olyan, amilyennek lennie kell. Hosszúszemű rizs ennyi ideig főzve nem ragacsos, tovább főzve meg már csak rizspempő, ami pedig már nem megfelelő. Ezért kötelező itt a kerekszemű.
Elkészülte után hagytam a rizst langyosra, de inkább csak kezelhetően melegre hűlni, addig kibontottam a tonhalat, leöntöttem a levét és kinyomkodtam egészen szárazra, és összetörtem, majd összekevertem a majonézzel.
Megvizeztem a kezem és megsóztam (a nigirikészítésnél mindig a kezét, nem pedig a rizst sózza az ember), majd egy maréknyi rizst széttapicskotam a tenyeremben, egy centinél csak egy icipicivel vékonyabb rétegben.

eztán egy teáskanálnyi tonhalat paccsintottam a közepébe.

Összehajtottam a kezem, így kb. egy adag, rizsfészekben ülő majonézes tonhal lett a markomban.

Ennek a tetejébe tettem még egy kicsi rizst, majd a két markom közt préseltem össze. Nem szabad, hogy nagyon folyós legyen a töltelék, mert akkor kinyomódik, viszont elég erősen össze kell préselni a rizsgombócot, hogy megálljon, összetömörödjön kicsit.

ilyen háromszögformára lehet igazgatni, amit alulról betekerek egy csík norival (kb. 4x10 cm, a lap félbe, majd csíkokra vágva).

Lehet hengeresre is csinálni, azt töltetlennel könnyebb. Azok úgy készültek, hogy furikakét, vagyis japán rizsfűszert kevertem a rizsbe, és abból formáltam gombócokat.

Akinek nincs furikakéja, azok dúsíthatják a rizst pirított szezámmaggal vagy jó minőségű, szálas zöld teával, és persze sóval. De mivel itthon fertelmesen drága a furikake, tervezem, hogy csinálok néhány házi változatot és bemutatom a nagyközönségnek:)
A töltött gombócokat lehet még tölteni kimcsivel, vagy a japánok sósszilvával is szokták (gyakorlatilag egy szilva-savanyúság, ami ugyanúgy készül, mint a savanyú káposzta), vagy tört szardínia is remek.

Ócsó, még a drága rizst számítva is, és fincsi dolog, európainak sem túl idegen ízekkel. És mutatós! Megszállott animefan barátaink bizonyára lelkes sikongatásokkal vetik majd rá magukat. Ha nincsenek ilyenjeink, akkor élvezzük a különlegességet szofisztikált, értelmes ember módjára:)

Szabadtűzi falatok a nagymamánál

Múlt héten nagymamámnál voltam, Békés megyében, Mezőhegyesen. A lovardájáról híres város mára rettentően kihalt, és látványosan vergődik, amióta 1997-ben megszűnt a cukorgyár. Természetesen áldozatul esett annak a leépítő folyamatnak, melynek végeként ma alig találni magyar cukrot a boltok polcain, és ha van is, 350 ft felett... szomorú.
Ennek ellenére a város maga gyönyörű, a lovarda világelső lovakat tart, és természetesen a nagyszülők lakóhelye mindenkinek édes hely:)
Apám ilyenkor jár horgászni, Anya ilyenkor pihen, én ilyenkor járok ki az udvvarra és rabolom ki a kisvárosi turkálókat (legdrágábban is 800ft/kg ruha...), megvéve minden olyan hippiruhát, ami úgyse kell senkinek csak nekem, mint elszállt nagyvárosi fura figura:D És ilyenkor van, hogy csakis Mama főzhet. Nna, a tűznél azért nem:)

Parázson, fóliában sült keszeg

főnként 3-4, tisztítva 15 centi körüli keszeg, kárász és egyéb "béna horgász is hadd örüljön"-hal
só, bors, vöröshagyma-fokhagymapor, curry (lényegében a kotányis halak fűszerkeverék lekoppintva, nátrium-glutamát nélkül)
lilahagyma-karikák
alufólia

A tisztított, beirdalt halat bedörzsöltem a fűszerekkel, és hagytam állni pár percet. Eztán duplán vett alufóliába lilahagymával rétegezve szorosan becsomagoltam, és úgy negyed órára a parázsba dugtam.

Padlizsánkrém

2 nagy padlizsán
olívaolaj
só, bors
1 kis lilahagyma
1 dagi gerezd fokhagyma
citromlé

A padlizsánt alufóliába tekerve, parázsba dugva megsütöttük, majd lehúztam a héját, és villával a húsát jól összetörtem. Belereszeltem a hagymákat, fűszereztem, és olajjal kikevertem. Citrommal egyensúlyoztuk ki az ízeket a végén. Reggelire, pirítóssal ettük. Igazi erdélyi recept, másiknagyapám-módra!

Balatonpart-menü

Balatonpart-menü, csak azért, mert olcsó volt a hekktörzs, és mert majd' megpusztultam már valami halért, és azért hízelegjünk a gyerekkori emlékeknek is:)

Paprikás lisztbe forgatott, olajban sült hekktörzs, sült krumpli, kovászos uborka, majonéz. Egyszerű, mint egy szinuszgörbe.

nem is recept, csak ízidéző:)

Japán étel, ami nem sushi, és nem is udon

Hanem más, mert hát a japánok is esznek ám sushin, udonon és miso levesen kívül mást is.

Az igaz, hogy nem fűszereznek valami változatosan (cukor, só, ecet, szójaszósz, miso a

Japán konyha ábécéje) de mindennek megvan a maga funkciója. A mai ebéd, amit készítettem, japán módra, több fogásból áll, melyeket egyszerre szolgálnak fel.

Mindenki a saját kis rizsestálkájába válogatja össze azt, amit kedve van enni. Rendszerint 4 elemből áll egy japán étkezés: rizs, fehérje, zöldségek (vagy valami hús/ halmentes) és egy „pálcapihentető” fogás, ami erősen kontrasztos a többi fogással. Ez gyakran savanyúság (a japánok nagyon szeretik a különféle savanyúságokat), most nálam is az, kimchi (amihez hasonló savanyú káposzta-szerűséget a japánok is gyakran esznek, de egyébként kimchit is). A zöldség-rész brokkoli kinpira. A kinpira gyufára vágott zöldségekből készült, félig sült-félig roppanós meleg salátának mondható. Eredetileg répa és gobo gyökér felhasználásával készül, de már mindenféle keményebb zöldségből, többféle fűszerrel is készítenek. Globalizáció ugye…de a lényeg, hogy bármiből legyen is, bármilyen fűszerrel, egy vékonyra szelt zöldségekből, rázva-sütve összedobott meleg saláta. Én most brokkoliszárból készítettem, ugyanis lehet belőle, és micsoda vétek a felét kitevő szárát kidobni a brokkolinak…

A fehérje-rész misoban pácolt hal, ami elég alapvető japán recept, húsokkal is meg lehet csinálni. Sajnos friss makréla és egyéb, izgalmasabb halak helyett csak hekkfilére futja. (a pangasiussal még nem volt jó tapasztalatom, sztem egyszerűen iszonyatos) Úgyhogy az én majdnem-hogy autentikus japán ebédem: Rizs (csakis a kerekszemű!), misoban pácolt hal, brokkoli kinpira, kimchi.

MISOBAN PÁCOLT HAL, BROKKOLI KINPIRA

főnként egy szelet halfilé / közepes méretű hal

főnként másfél teáskanál miso paszta (nekem vörös van)

főnként 1 ek. barna cukor

főnként 1 ek szójaszósz

főnként 1 ek szaké (száraz sherry is jó, de ez nem ugyanaz, mint a garrone cherry, mint ahogy sokat gondolják… sherry egyébként magyarországon alig van! Vagy jó a kínai shaoxing <e: saohszing, nem kszing>, ami főzőbor, vagy esetleg száraz, semleges ízű occsó fehérbor)

két brokkoli szárai

1 tk. szezámolaj

1 ek. szójaszósz

Kis chili

A halat ujjnyi széles csíkokra vágtam, majd egy mélyhűtőzacskóban kikevertem a pácot. Arányosan, minden főre ill. halszeletre/ darabra kimérve, összezutyáltam a zacsiban a hozzávalókat. Beleszórtam a haldarabokat, és a zacskót összecsomózva, nyomorgatva-kevergetve bevontam a mázzal őket. 3 órát pihent ezután a hűtőben.

Mikor nekiláttam, T. feltette a rizst főni, távol-keleti stílusban (egyszer majd leírom ezt is…), én meg a megpucolt- gyufára vágott brokkoliszárat a szezámolajon elkezdtem sütni, forgatni. Pár perc alatt megpuhul kellemesre, de azért legyen benne vmi harapnivaló. Meglocsoltam a szójaszósszal, és pirított szezámmaggal szórtam meg.

A haldarabokat szósz letörölgetése nélkül, enyhén olajos (ez most nem szezám) serpenyőben sütöttem meg. (segít az evőpálcika főzéshez felnagyított mása, vagy egy csipesz, hogy ne kelljen összepancsozni a kezünket)

Remekül rápirul a cukros, misopasztás pác, kicsit megkaramellizálódik, de a miso és a szójaszósz még kellően sós, a halat átjártja az íz, puhítja az alkohol, elveszi a mélyhűtőízét is (ezért főznek a japánok szinte mindent szakéval és mirinnel, ezek főzőborok, és puhítják a fehérjéket, elveszik a vörös húsok rágósságát, a disznó disznós mellékízét, a halat felfrissíti. Nagyon-nagyon okosak ezek a japánok.), szóval remek. Annyi a baj vele, hogy aki nem járt még japánban/ evett soksoksok japán kaját, nagyon furának fogja találni. A brokkolis cucc is irtó jó, és a kimchi csípőssége és hidege valóban remekül ellensúlyozza az édes-sós hal, és langyos, zöld, szezámmagos ízű brokkoli párosát. És, természetesen, finom, varázslatosan fehér, könnyű és tapadós japán rizzsel az igazi. (amit most T. készített, így egy kicsit túl vizes-cuppogós ragacsos lett, de azért ügyes már a konyhában a pöttyöm :D )

Nem mondanám, hogy ünnepi ebéd, csak különleges. A miso pasztával jól jártam, mert bár iszonyat drága dolog tud lenni, én kifogtam egy akciót, melyben közeli lejáratú misot lehetett venni, kilósat, 2600ft helyett 900ért. És a miso meg nem romlik meg a hűtőben, ugyanis eleve egy erjesztett dolog. Csak hát gondolom pultontarthatóság meg ilyesmi. De a lényeg, hogy már elmúlt fél éves a „közeli lejáratú” miso, felét ettük még csak meg, és kutya baja. Szóval érdemes ilyen akcióra, lehetőségre vadászni.

A hal, hát a hal. Szép lenne, ha el tudnék menni a metroba, kitömött zsebbel, és a friss, jégen fekvő halak tömkelegéből tudnék választani. Magyarországon. De hát ez szvít drímz, már csak a metro miatt is, nem kifejezetten a pénz miatt. De amiatt is. Egy havi kollégiumi díjból nem fogok lazacderekat venni, akármennyire is szeretnék…

Szóval, a miso paszta volt kb. 5 deka, amit elhasználtam. Legyen a barna cukor is annyi. Fél deci szaké. 3 nagy szelet hal, az egykliós csomag harmada volt, tehát 400 ft. A brokkoliszárat nem is számolom, mivel az szinte „szemétből mentett” alapanyag. Rizs pedig a szokásos. 4 adagnyi étel sikerült 800ft-nyi alapanyagból. Leosztva természetesen. Ha mindent meg kéne vennem hozzá, így egyszerre…hát nem merném kiszámolni. De ilyen különlegességnek, villantani, „hogy nézzétek, milyet tudok! :)” bizony nagyon-nagyon jó.

Amúgy az ilyen japán alapanyagokat csak egyszer kell megvenni egy évben- még ha sokat főzünk is velük, nagyon sokáig kitartanak. Szaké és mirin is szinte teáskanál- evőkanál mennyiségekben szükséges egy-egy ételhez. Szójaszósz olcsó, még a jó fajta sem rettenetesen drága. Szezámolajból is alig kell, misot sem fogyaszt olyan sűrűn egy európai ember, aki nem azon nőtt föl és nem eszi minden reggelire. Tehát nem olyan elrugaszkodott dolog ez, csupán…kísérletező kedv kell:)

Újhagymás- narancsos hekktörzs

Ez ilyen kényszerszülte kaja, mert anyukám, vasárnap, mikor otthon voltam, a családnak csirkét készített, ilyen hagymás-paradicsomszószos mártásban, és nem akarta hogy én csak krumplipürét egyek. Úgyhogy kivett a mélyhűtőből 2 eldugott, tartalék hekket. Nna, mi legyen vele? Rántottat most kerülöm, mint olajban sült dolgokat, valami gyorsat, meg ha már meleg a sütő... Egy borítékos párolt hal lett belőle, az éppen kezünk közé kerülő alapanyagokból, és ahogy az ilyen ad-hoc kajáknál lenni szokott, fantasztikus lett:)

ÚJHAGYMÁS-NARANCSOS HEKK

két főre, vagy egy főre, két evésre
- 2 hekktörzs, vagy gondolom bármilyen más tengeri hal is megfelel, filé is, természetesen
- fél narancs, felkarikázva
- 2-3 szál újhagyma
- fél deci fehérbor
- olívaolaj, só, bors, zsálya

A halakat, miután kiolvadtak, sóval és borssal beszórtuk, majd egy jó nagy duplán hajtott alufólia közepét beolajoztuk, rátettünk két karika narancsot és vagdostunk rá újhagymát. Ráfektettük erre a halakat, amiket jól megszórtam szárított zsályalevéllel, erre ment újabb adag hagyma és még két karika narancs. A borítékot összehajtogatva még egy kis olaj és bor került rá, majd a forró sütőben sült úgy 40 percet.

Szerintem egészen savanyú naranccsal az igazi, mert ugye citrom helyett került bele, ami nem volt otthon, és a narancs és a fehérbor savassága helyettesíti a citromot. Eléggé izgalmas ízekkel ráadásul. Ha úgy alakul, egy ilyesmit ki fogok próbálni, naranccsal és kókusztejjel, bár T. nem nagyon szereti, ha édes az, aminek szerinte sósnak kéne lenni:D na majd egyszer.
De a hal, egy kis könnyű, narancsleves-olívaolajos salátával, valami fantasztikus volt. krémesre sült, pikáns hagyma és az omlós hal, ami könnyen átvette a borgőzt...jaj. Klassz volt. Nagyon.