VKF43- Jegességek: Eperszószos ánizsfagyi (gép nélkül)

Valami ánizsoson töröm a fejem már nagyon régóta, és egy sima ánizsos tejet, vagy marokkói búzadara-levest, vagy ilyen perverz dolgokat akarok enni/inni, de vizsgáztam, lusta voltam szójatejet főzni, minden, minden. Aztán jött egy durva meleg, és az ánizs körül járkáló agyam új tervet szőtt. De az ánizs magában nem olyan izgi egy nagy adag fagyihoz- így lett belőle epres ánizsfagyi, mivel frissen főzött eperlekvárral tankoltak fel, mikor legutóbb otthon jártam...

EPERSZÓSZOS ÁNIZSFAGYI

- 5 tojás sárgája
- 4 dl tej (/szójatej)
- 4 dl tejszín
- 2 tk őrölt ánizs
- 3 dl híg eperlekvár
- 10 deka cukor

A tejet az ánizzsal felforraltam, és addig felvertem a cukorral a tojássárgákat. A forró tejet apránként, lassan és megfontoltan hozzáöntöttem a tojáshoz, és közben kevertem, hogy ne csapódjon ki. Összekeverés után visszaöntöttem a lábasba és folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. Mikor már megáll a fakanál hátulján, lezárom, és beleöntöm a tejszínt, hogy lehűtse a keveréket és ne ugorjon ki a tojás. Veszélyes üzem az a tojás... Hagytam kihűlni, majd fagyasztóba tettem, és PocakPanna ötlete nyomán óránként botmixerrel átbrummogtam rajta. A 6. keverés már elég kemény volt, ekkor folyattam bele az eperlekvárt és kevertem lazán össze. A fotóra persze pont egy lekvártalan gombóc került, de a telefonom újfent rossz, így másik kép már sajna nem lesz:S
De a fagyi az nagyon király lett. Igaz, hogy a hűtőzés macerás, meg figyelni kell, de valami oltári lett, az édes, krémes, fűszeres ánizsfagyi és a kicsit szilánkosabb-más textúrájú édes-savanykás eperlekvár szerintem remekül mennek együtt.

Sültpaprikás extra mediterrán szendvics

Ájj! Hogy elfelejtettem blogolni... ráadásul a telefonom megint szar. szériahiba, így utánanézve. szerencsére a kedves kicsi kínaiak meg az ügyfélszolgálatuk már úgy elkívánnak engem a sunyiba, hogy inkább visszaadják a 200$omat, csak húzzak már el. Így kell ezt csinálni:D

Amúgy, a kajára visszatérve: van egy film, a Torrente. Elég nagy marhaság, sőt, eszméletlen marhaság, de jókat lehet rajta nevetni, már ha valaki szereti ezt az üvegtigrisszerű stílust:)

Na, de ami miatt emlegetem: a trliógia 2. részében a bugyuta figurát felszedi a házmesterasszony, és sültpaprikás szendvicset készít neki. Na, akkor én mindig iszonyatosan megkívánom a sültpaprikát. És a tescoban le volt árazva az enyhén fonnyadtka kaliforniai paprika, vettem is négyet! Egyértelmű, hogy mi is készült belőle:D

komolyan, most már veszek magamnak valami nyüves fényképezőgépet, mert ezek a képek szarok.

4 kaliforniai paprika

2 tk. balzsamecet

1 ek. olívaolaj

1 ger. fokhagyma

só, bors 

 +hagymamagos kenyér, feta jellegű sós lágysajt, paradicsom.

A paprikát megböktem és a sütőben egészen feketére sütöttem. Jénaiba tettem és lefedtem, és a saját gőzében hagytam kihűlni. Leszedtem a héját, és csíkokra tépkedtem. Balzsamecetet öntöttem rá és olívaolajat, és a saját kidobott levét. A pácba tettem még egy megtört fokhagymát, sót és borsot is. Ezt egy napot hagytam állni a hűtőben. A szendvicset a hagymamagos kenyérből csináltam, került rá sültpaprika, morzsoltam rá feta sajtot és egy karika paradicsomot ültettem a tetejére. Egyszerű és fantaszikus!

és veszek egy normális telefont. itthon. boltból. garanciával. 

A marhapörkölt

Nagyapám receptje alapján tegnap nekiálltam életem első pörköltjének, ami, valószínűleg a tuti recept és a jó bor miatt, valami eszméletlen lett. Sűrű szaft, ami megáll a villán, puha, omlós marhahús, a hagymamagos kenyér és savanyúság... azt hiszem, eddigi legnagyobb teljesítményem.

VÖRÖSBOROS MARHAPÖRKÖLT

1 kg marhalábszár
1,5 deci olaj ( nincs zsírom, emiatt meg nem akartam venni, mert sose fogyna el)
3 fej hagyma
1 paradicsom
1 paprika
1 csípős, zöld, hegyes paprika
1 ek. igazi, házi fűszerpaprika, a nagypapától
1 kk. bors
1/2 kk. őrölt kömény
1,5 tk só
1 üveg egri bikavér (ami, mint védett bor, egyszerűen nem lehet rossz)

A hagymát felcsíkoztam, a húst szépen lassan, aprólékosan szétbontottam, lehártyáztam, kiinaztam. Nekem van még gyakorolni valóm, főleg türelem terén, de nagyapám, mint lassú és rendkívül akkurátus ember, óvatos mozdulatai a fejemben nagyon nagy segítségemre voltak a technikákat illetően... A hagymát az összes olajon, alacsony lángon dinszteltettem T-vel, míg kockáztam a húst. Mikor a hagyma már aranyszínű lett, a leírás szerint, az egy ek. paprikát rászórtam a hagymára, és gyorsan a húst is beleforgattam, hogy egyenlítse a hőt, és ne égjen meg a paprika. Eztán, kb. háromnegyed órán keresztül főztem a húst, alacsony lángon, gyakran kevergetve, míg a hagyma teljesen pürésre nem főtt és eltűnt, a szaft pedig besűrűsödött. A hús pedig, annak rendje és módja szerint, valóban kidobta a levét. Ekkor fűszereztem és dobtam bele a felaprított paprikát és paradicsomot, a csípőspaprikát meg csak kicsumáztam és félbevágtam. Újabb fél órát rotyogtattam gyakran kevergetve, míg a paradicsom és a zöldpaprika teljesen eltűnt, és a szaft újra besűrűsödött. Ekkor öntöttem fel az első két korty borral a pörköltet és sóztam meg. A következő sűrűsödéskor vettem ki belőle a csípőspaprikát, és öntöttem fel újra borral, hogy a hús ne látsszon ki. Később kóstoltam, de a hús még rágós volt. Apránként az egész üveg bort hozzáadva, összesen kb 3,5 óra alatt főtt omlós-puhára és sűrűre a pörkölt. (kb 7 körül kezdtem el főzni, és 11 előtt ettem belőle egy kóstolót)
Tényleg eddigi csúcsteljesítményemről van szó. T, aki fél a marhától, mert "fura ízű és rágós" teljesen új képet kapott, nem győzte dicsérni és enni. Ennél jobb dicséret nincs is, de meg kell mondanom, magam is nagyon elégedett vagyok. Akinek a pörkölt régen "nemszeretem" étel volt (főleg a híg, úszkálós, trottyos-rágós gyakori művek), az igenis megválogatja, mi ízlik neki, és ez, ez iszonyatosan finom volt. Nagyon büszke vagyok magamra:D

Ebből az adagból egy ebéd kijött kettőnknek, egy esti kóstoló nekem, és valószínűleg még egy szűk vacsi, szóval mondhatjuk, hogy a recept 4 főre szól. A marhalábszár 1600 volt, a bor 750. Nem egy olcsó kaja, de ha így sikerül, baromira megéri:)

múltidéző

Ismét, valami miatt, a "nemszeretem" kaják közül kívántam meg valamit, iszonyatosan. És mindenhonnan rámköszönt, mindenhol láttam, mindenki azt evett. Vörösboros marhapörkölt.
Az egyetlen igazán, igazán jó, amit ettem ebből, az a nagypapám receptje. És elkértem anyától a fontos dokumentumot: hogy is kell a marhapörköltet főzni.

A ránézésre szép, de egyébként elég nehezen olvasható kézírásos két lap digitalizálva:

Marhalábszár bográcsban 

5kg marhalábszár

1- 1,5 kg. hagyma

30-50 dkg. Zsír

2-3 csapott ek. paprika

2-3 kk. köménymag

2 kk őrölt bors

2 babérlevél

1-2 ek só

1-2 paradicsom

1-2 paprika

Erőspaprika ízlés szerint

A marhalábszárat az esetleges faggyútól megtisztítani, hosszanti irányban az izomkötegek mentén a hártyáknál hosszanti irányban bontani. Bontás után keresztirányban darabolni 3-4 centis kockákra, megmosni, és lecsurgatni a víztől (fontos!) A hagymát feldarabolni (félbevágva gyufaszál vastagságúra szeletelni- nem fontos kockázni) zsírban aranysárgára pirítani (dinsztelni) megfelelő méretű fakanállal keverni. A hagymát a pirítás után a zsír lepje el- ha nem, pótolni! 

A pirított hagymára teszünk 1-2 evőkanál fűszerpaprikát- gyorsan elkeverve azonnal tegyük rá a leírt módon előkészített húst! (a paprika túlpirulhat- kedvezőtlen íz és színhatás) Fakanállal keverjük el úgy, hogy a hagyma-hús arány egyenletes legyen. Ezek után hozzáadjuk a többi fűszert (kivéve a sót!) őrölt borsot, köménymagot, és újra átkeverjük.

Lassú tűzön kavarás mellett pirítjuk (ill. dinszteljük, a saját, hús által kibocsájtott levében, úgy, hogy nehogy a bogrács alja „lekapja”) ez kb. 1óra, 1,5 óra. E művelet addig tart, míg a hús által leadott „saját leve” ¾-ében vagy egészében el nem lepi. Ekkor adjuk hozzá az 1-2 ek sót. (nem előbb, mert a só összerántja a hús vágott felületét és a „saját lé” kibocsájtását nehezíti) Hozzáadjuk továbbá a félbe- negyedbe felaprított paradicsomot, paprikát, újra átkeverjük- 15 p rotyogtatás után felengedjük vízzel úgy, hogy kb kétujjynira ellepje és megkavarjuk. Egy órás főzés után megkóstoljuk és véglegesre sózhatjuk ízesíthetjük. Ezekután már kevesebb figyelemmel is beéri, könnyebben keverhető, bográcsrázogatással mozgatható. Főzés közben a vizet úgy pótoljuk, hogy biztonságosan ellepje. A teljes főzési idő marhalábszár esetében 3,5-4 óra. Főzés közben kavarásnál, közben kóstoljuk meg ( a fakanál a bogrács aljára nyomva, hirtelen kirántva, kóstolókanálba csurgatva). Végleg sózhatjuk-ízesíthetjük (esetleg fűszerpaprika-pótlás, színhatás végett) 2 db babérlevél hozzáadása a főzés befejezte előtt 1-1,5 órával. Nagyon fontos, hogy a hagyma a húslében dinsztelődjön szét, a leírt módon- vizet csak akkor adunk hozzá. Ha netán kényelmi okból korábban engedjük föl vízzel a hagyma megüvegesedik és az életbe nem fő szét. Igaz, hogy e módszerrel, főleg az első szakaszban, több figyelmet követel, mintha azonnal felengednénk vízzel, de ízben, zamatban és szaftminőségben összehasonlíthatatlanul jobb a minőség! Jó étvágyat!

Már fő a hús:) Majd leírom, ezek alapján hogy csináltam:) 

Kakaós-meggyes ötperces süti, kolisüti

Ez igazán egy olyan recept, hogy még kollégiumban, minimálkörülmények között is előállítható, és tökéletesen olyan, mint például egy pékségben vagy McCaféban vásárolt muffin, csak kétszer akkora, és tizedannyiba kerül. Sőt, egy tálkán/ bögrén kívül csak egy kanál kell hozzá.
A receptet egy barátomtól kaptam, aki pedig a nosaltyn találta, itt.

KOLISÜTI

- 4ek liszt
- 4 ek porcukor
- 3 ek tej
- 3 ek olaj
- 2ek kakaópor
- 1 kk sütőpor
- 1 tojás
 - és az alaprecepthez tettem egy marék meggyet, kimagozva, és egy fél tk. fahéjat.

Az össszes hozzávalót (előbb a szárazakat, majd a nedveseket) egy tálban vagy félliteres bögrében összekeverjük. 1000 watton, a mikróban 3 perc alatt, 750en 4 perc alatt van kész.

Remek reggeli, egyszer kell csak bevásárolni hozzá, aztán az a porcukor meg jópár sütire elég, ha másra nem is használja az ember:)
szoktam készíteni kakaós-kókuszosan, kakaót kihagyva 2 ek lekvárral nagyon klassz gyümölcsös lesz, cukrot felezve és vaníliás cukrot téve bele, kakaó nélkül egy sima natúr muffinszerűséget kapunk, de lehet bele tenni ribizlit, epret, málnát is, vagy tört csokit. tényleg öt perc, és az alapracept darabonként szerintem 50 ftra jön ki. Ilyen olcsó reggeli nincs a földön, csak az üres sóskifli!
Egyetlen hátulütője, hogy nem lehet elcsomagolni uzsonnára, mert ahogy kihűl, száraz lesz és fojtós. langyosan az igazi, kis kávéval, kakaóval...nyami.

Ki akarom kísérletezni, hogy sós muffinként hogy áll össze a recept, mert egy kukoricalisztes-sajtos, sonkás-kukoricás vagy paradicsomos-olajbogyós kis süti is nagyon kívánítosan kangzik nekem, reggelire, vacsorára, sietős vagy nem sietős napokra is.

Char siu oldalas Mókus módra

Amióta magamra főzök, valahogy a régebben nem kedvelt ételeket is iszonyúan meg tudom kívánni. Ilyen az oldalas, ami már furdalt pár hete. 

Sima fokhagymás oldalast unalmasnak gondolva, kínai oldalasrecepteket keresgéltem. De nem jók. Nem tetszenek valahogy. Ketchup?? A modern kínai konyha használja, sőt, sokat használja, rendben. Legyen ketchup. És hol a fokhagyma és a gyömbér? Hol az alkohol? Valami hagyományosat akartam. De csak ilyen amerikanizált változatokat találtam- akkor mi legyen? 

Aztán rájöttem, hogy ha már ennyit tanultam a keleti konyhaelméletről, akkor hogy ne lennék képes összerakni egy disznóreceptet magamtól? 

A disznót szinte mindig gyömbérrel, fokhagymával (és alkohollal) együtt sütik, főzik, mert ezek elveszik a disznó disznós mellékízét, és egyformán élvezhetővé teszik annak darabjait. Emellett puhítják a húst és könnyen emészthetőbbé teszik azt és a zsíros részeit. 

Mindezek mellett a méz teljesen egyértelmű, ahogy a szójaszósz is.  Kína meleg részein pedig a pácolás, ahogy a csípős paprikázás is, a hús megromlását akadályozzák meg/ kendőzik el. Plusz, ott vannak még a fűszerek, amik ott annyira alapvetőek és kéz-a kézben jártnak, mint nálunk a hagyma, bors, pirospaprika. Tehát, az alapelveket figyelembe véve, meg is született a hagyományos keleti oldalas receptem. Aztán persze rájöttem, hogy a nagy okoskodásban majdnem teljesen visszajutottam a char-siu sültként emlegetett kínai, fűszeres-mázas sült hús cucchoz... na de sebaj.  Fincsi lett. Baromifincsi. És nem disznóízű! Mission accomplished.

KÍNAI CHAR-SIU OLDALAS 

- 1,5 kg oldalas

- 2 deci szójaszósz (sötét, édes)

- 1 deci kínai főzőbor (shaoxing helyett most szaké, de sima, száraz főzőbor is ok)

- 1 csillagánizs

- 3 szegfűszeg

- 1 kisujjnyi fahéjrúd

- 2 ek méz

- 1 tk. chilipaprika

- hüvelykujjnyi gyömbér

- 4+2 gerezd fokhagyma

- só

Az oldalast alapos mosás után a csontok között felvágom, aki egyesével szereti, egyesével, én hol egyesével-hol kettesével vágtam, hogy kb egyforma darabok legyenek. Aztán 2 megroppantott fokhagymával és sóval feltettem az oldalast főni, épp csak míg felforr a víz, és a hús kifehéredik. Amíg főtt, kikevertem a pácot, lereszeltem a gyömbért és fokhagymát, összekevertem a szójaszószt és a bort és a mézet, beleszórtam a fűszereket, és jól összekevertem az egészet. Az oldalasdarabokat csipesszel kivettem, és még forrón beleforgattam őket ebbe a mázba. Aztán hagytam őket kihűlni, közben időnként megkenegetve. Majd a hűtőben pihent egy éjszakát és délelőttöt. 

Forró sütőben 30 percet sült lefóliázva, majd +5-10 perc elég volt neki, hogy szépen rákérgesedjen a máz.  

Isteni volt, fűszeres, illatos, édes, csípős, az összes íz közül épp az emelkedett ki, amire figyelt az ember, egyébként valami fantasztikus összhangban karamellizálódtak bele a húsba. iszonyat jó volt.

hát árat nem írok, meglepően drága volt az oldalas- ki a franc gondolta volna hogy ilyen gagyi húsrész is annyi, mint a csirkemell???  

Ej, de régen jártam erre.

Elnézést a kimaradásért, baromira tanultam és igazából semmivel nem tudtam érdemben foglalkozni, nemhogy a bloggal. Elvette minden erőmet a tanulás, és rányomta mindenre a bélyegét...még ha nem tanultam, az agyam akkor is kattogott, nem tudtam semmit élvezni, készen voltam. De már vége! Befejeztem a japán szakos pályafutásomat, melynek eredményeképpen "a hallgató magas szinten ismeri a nyelvet, az ország gazdasági-politikai helyzetét, történelmét és irodalmát"... szép fellengzős mondat ami semmit nem takar, de egyezzünk meg abban, hogy nekem elég. Remélhetőleg vár a tolmács MA. jippí!

http://profile.ak.fbcdn.net/hprofile-ak-snc4/50314_219038101561_7385695_n.jpg

Azért főzni kellett. Igaz, hogy nagyon gyakran ettünk a koli büféjében (ami végre, végre normális, igényes és nem  k*rvadrága), néhány apróságot mégiscsak főztem, bár nem prezentálható, csak néhány. ezeket majd felrakom szépen sorban :)
És kaptam késeket:)

ja, és gondolkodván, felmerült, hogy a "diploma előtt" című dustin hoffmann-film vajon mi a rossebért lett "diploma előtt"-re fordítva, mikor nyilvánvaló a történetből és a címből is, hogy diploma UTÁN zajlik? (eredeti cím: the graduate) Vagy "az élet diplomája" nyálas és fellengzős dologra akartak utalni?? Hát szerintem elég béna. na mindegy.

勉強コックテール- Tanulós koktél

Egy hét múlva államvizsgázom, és most álltam neki a 30 tételnek, mert természetesen egészen eddig azért kepesztettem, hogy minden vizsgám meglegyen ahhoz, hogy mehessek egyáltalán államvizsgázni. remek.
a kínok enyhítésére készítettem egy brutális agyserkentő és eszméletlen finom jegeskávé-koktélt, mert ilyen dögmelegben még kávézni sincs kedve az embernek.

Tanulós jegeskávé-koktél

 Söröskorsónyi adag.
2 nagy tk, (kizárólag erre a célra tartott) jó minőségű granulált instant kávé
3 nagy tk. alnatura bio instantkakaó (mert annak még kakaóíze is van...)
1 nagy tk. barna nádcukor (az a kávés-karamelles íz, olyan csodásan megkerekíti ezt a kávét, hogy áááh!)
fél deci tejszín ( hogy anyag is legyen benne)
4 deci friss, hideg tej (nálam szójatej)
1/4 teskanál fahéj
5-6 tekerésnyi friss őrölt tarkabors

A száraz hozzávalókat összekevertem a pohár ajlán, és egy kortnyi forró vízzel kikevertem, hogy minden szépen feloldódjon. A tejszínnel dúsított fogfájdítóan hideg tejjel felöntöttem, jól összekevertem, egy kis tarkaborsot tekertem még a tetejére a fotó kedvéért, és már blogolom is, mert nagyon nem akarok tanulni. Pedig muszáj lesz.
Akinek van otthon, az ne átalljon vaníliafagyit vagy darált jeget tenni bele!!

Fűszereket ültettem 4. a fűszerek élet-halál között. a paradicsomok köszönik.

Hát a március tájénán vetett oregano és bazsalikom fura módon most kelt életre, és hozott a szikleveleken túl igazi, saját leveleket. hurrá, hurrá, későn érő, edzett vetés:D
És a paradicsomaim is jól néznek ki- de egyelőre nem tudom, hogy ez jót jelent-e, elég nagyok és nyúlottak. meg vannak karózva már, csak nem roskadnak össze...de ilyenkor van egy stagnálós időszakuk, vagy mi? Jópár növénynek van, de azért kíváncsi lennék.

mert mikor átkerültek a lavórba, hirtelen nagyot nőttek, azóta csak vegetálnak (kivéve ezt az egyet, akit féletlenül ledöftem a karóval és a halálból tért vissza)

ezek egyébként koktélparik.

Aztán van még ez, a törött kolis vödörből lógó kispajti, akit kertészetből vettem. Elvileg húsos fajta de hogy milyen, azt nem mondták meg. Diákmunkás kertészektől ne vegyetek semmit, mert még paprika helyett tököt adnak. (mellesleg, ezért nem iszom a starbucksban sem, elvből, kávét. ahol diákmunkás bénagyerek csinálja a kávét, az jöhet akár Isten lábujja közül is, igenis, elrontható...mellékesen a híg amerikai kávét amúgysem szeretem)
Egyébként a pajti nem nagyon akar engedni a gravitációnak, egyelőre mindenáron felfelé akar nőni, de azt is elég gyatrán. Igaz már duplaakkora, mint mikor vettem, de még mindig kis gyengusz. Pedig jó sok, igazi komposszttal kevert kerti földje van (ökoli vagyunk, 100% szelektív gyűjtés és vagy 15 tonna komposzt hátul a kertben...), és inni is rendesen kap. És ráadásul a vödör sem hipósvödör volt ezelőtt, hanem ugyanígy virágláda...(isten tudja mikor törthetett el, lehet még a koli is munkásszálló volt:D Lehet hogy valakinek az anyukája még a mi szekrényeinkbe pakolt ugyanitt... szoci maradványok, milyen nosztalgikusak!)

Szóval nem értem én ezeket a dögöket. Mozartot nem játszom nekik, amúgy mindenük megvan, igazi bogaras krumpli- és tojáshéjas komposzt, fincsi üccsi, dédelgetés, szeretet. Nemtom mit kérhetnének még. A fél koli a csodájukra jár, mert csak én vagyiok ilyen idióta, hogy paradicsomot termesszek- de a többiek bezzeg irigykednek, hehehehe. :P

DNK-kenyér evolúció!!!

Pár éve tombol a DNK-kenyér a blogokon és a neten, és ezer meg ezer "megcsináltam, soha többé nem veszek bolti kenyeret" fogadalom után kíváncsi lennék, hányan sütik még mindig a dnkt. Én személy szerint türelmetlen vagyok vele. És nem szeretem, hogy a jénai aljából vagy ki kell vésni, vagy lötyögős marad a közepe. Meg azt se, hogy váratlan kenyérelfogyás esetén semmire nem megyek vele.

Forrás: http://www.chindeep.com/

Viszont. Találtam egy könyvet, ami valójában nem olyan nagy ötlet: bazinagy adag dnk- tésztákat kever be és 2 hétig hűtőből fogyasztgatja és használja fel lassan. (ja, angolul van. Ha valaki ismer olyan kiadót, aki kiadná magyarul, szóljon, mert lefordítanám! Szakmába és hobbiba is vág!) Tuti tipp, de erre sok dnks biztos rájött már (nem szégyen, ha nem, ezelőtt én sem). Ami viszont az igazán király ebben a könyvben, hogy nemcsak a 3csliszt-1,5csvíz-1tksó-1/4tkélesztő eléggé egysíkú vonalán mozog, hanem írói kifejlesztettek mindenféle magos-lisztes, rozsos, kicsit barna, totál barna kenyereket is, és dnk kalácsokat, brióst, amerikai stílusú édes kenyerek rengeteg verzióját, mindet ilyen hűtőben elállós dnk-tésztával. Marhanagy ötlet. Hétvégenként bekeverünk 3 kiló lisztből egy adag kenyeret, egy fél adag kalácsot, és  2 heti falhasználási időn belül minden nap, 5 perces munkaidővel van FRISS, SAJÁT kenyér, pizzatészta, zsemle, kalács, briós, mazsolásbuci, lángos, fánk. Durvanagy. Megéri azt a 25$t, amiért ebayen meg lehet venni. Meg ebookként is meg lehet venni. Baromijó cucc. Vettem is az ikeában jó nagy dobozokat a tésztának. mert ez, ez szerintem zseniális. Komolyan!

A kipróbált "100% teljeskiőrlésű szendvicskenyér" egyszerűen remek. Minden olyan hibát, amit valaha is a teljeslisztes kenyerekkel vétettem és nagy nehezen megtanultam (vastag, mégis masszív héj, tömör, ragacsos belső, sületlen mégis égett, megkeletlen, szétrepedt, vághatatlan, száraz, akármi) első alkalommal kikerülte és tökéletes, igazi szendvicskenyér lett belőle. Enyhén édes belső, könnyen vékonyra váhgató, héja puha, mégis összetartja a kenyeret. És a legjobb. Nem kell a forró jénaival bénázni! sehol de sehol nem kér olyan jénais mikroklímát, amivel eddig csak elbasztam a kenyereket. Sütőlemez, sütőforma mindehol elég. Csak vízzel permetezni sülés közben. Ikeában vettem is permetezőt hozzá. Ez baromira bejött ez a könyv. Kipróbálom majd a kalácscuccokat is. Meg az édes kenyereket. Ajánlom ezt a könyvet nagyon, de tényleg.

Gáz babakori történet kovászos uborkával

Hát az úgy volt... hogy állítólag én szerettem a kovászos uborkát kiskoromban. Aztán egy ideig nagyon nem. És pár éve újra megint, szenvedélyesen. A palántakorombeli történet szerint úgy faltam a kovászos uborkát, hogy a könyökömről és az államról a hasamon keresztül egyenesen a pelenkámba folyt a kovászosuborkalé, ahogy tömtem a cuki fürtös fejembe.
Hát, a minap az egyetemen egy valamivel kulturáltabb verzióban eljátszottam ugyanezt, és bár nem csorgott a könyökömön, pláne nem a pelenkámba, de neljonzacskóból ubit enni az ELTE közepén, hát... nem hazudtolom meg magam:D Bár a fejem már nem olyan cuki, és a rasztát tekintve pedig korántsem olyan fürtös...
Na, de mivel nincs kedvem naponta piacra járni a koviubi miatt, nagymamám örökérvényű receptje alapján megtömtem egy üveget vele. Nem hiszem, hogy sokáig fog tartani sajnos:(
KOVÁSZOS UBORKA

- 4-5 szál kapor
- 6 uborka fért a 7decis üvegbe:(
- 3 gerezd fokhagyma
- 5 szem feketebors
- 2 tk só
- fél szelet kenyér
- teáskanál mustármag

Az ubit megmostam és olyan kovászosuborkásan bevágtam a két vége felől. A jól kimosott üveg aljába kaprot gyűrtem, ráállítgattam az ubikat, megszórtam sóval és a fűszerekkel, közéjükdugdostam a megroppantott fokhagymát, valamint felengedtem meleg vízzel. Mivel a forróvizes csapból kb 70fokos víz jön (komoly! kiázik benne a teafilter!), felengedtem azzal, mert mamám szerint nem kell teljesen felforralni. Jó. Tetejére gyúrtam egy kenyérszeletet, és lazán(!) rátettem a fedőt. Alá meg műanyag tányért, mert úgyis kifolyik. A konstans 40 fokos hűtőszobába (vicces) állítottam az üveget, mert természetesen mire megcsináltam, esni kezdett. Na majd holnap megsüttetem a nappal kicsit. :)

Felvételi után, diploma előtt

Megvolt az MA felvételim ma, szerintem nagyon jó is lett, úgyhogy készülhetek teljes gőzzel az államvizsgára. fuj. De persze előtte még fordítanivaló is van, újabb meló... de akármennyire is szorít az idő, ma nem tagadtam meg magamtól egy isteni finom citromos csirkét:)

CITROMOS CSIRKE TEPSIS KRUMPLIVAL

a kis ribanc pipi, hogy széttartja a lábát! (nem volt zsinórom összekötni)

- 1 jó nagy kapirgálós csirke
- 1 kg. krumpli
- 1+ 2 tk. kakukkfű
- 2 friss rozmaringág
- 1 citrom
- 2 tk. citrombors
- 2 tk fokhagymapor

A csirkét jó alaposan megmostam, kiszedtem a pár bennmaradt tollvéget, kivágtam a farkát, levágtam a nyakát, nyakháját meg a fenekéről a zsírt. Kikevertem a fűszereket (kakukkfűből csak 1 tk!) a citrom kifacsart levével, és jól bekentem vele a csirkét, a bőre alatt is. Majd a felhasábolt, megsózott-kakukkfüvezett, olívaolajjal meglocsolt és jól összeforgatott krumplikból vetett ágyra fektettem. Megtömtem a hasát a citromfelekkel és rozmaringággal, löttyintettem alá pici vizet és forró sütőben sütöttem egész pontosan 1 óra 10 percet, és közben időnként meglocsolgattam a saját kifővő levével.
Kivéve, a tepsis krumplit még pikantérozásképpen megszórtam egy kis chiliporral és összeforgattam.

A combjait ettük most meg, a szárnya jó lesz vacsira, a letrancsírozott húscefedlik és mell pedig tökéletes lesz szendvicsbe. jaaaaaaaajjjj. Iszonyat finom. citromos, aromás, olajos, forró, wááááá.

Énvagyooookaaaa, zölduborkaaaaaa, nem féleeekaaaa, mélypatakbaaaa

Nem tudom ki ismeri a fentebb idézett gyerekdalt, és én sem tudom már, hogy honnan ismerem, de ha uborkáról van szó, ez mindig eszembe jut. Tudja valaki, hogy mi a fene ez? jó lenne már így idestova 20 évnyi énekelgetés után kideríteni :D
Na, de uborka. Nagyon szép kovászolni való ubi volt a piacon. Nagyon. 160 ftért/ kg. Vettem is belőle 2 kilót kezdetnek és már tudtam is mi lesz belőle! (a koviubin kívül).
Makka blogja volt az, ami eloszlatta bennem azt a hitet, hogy a gasztrobloggerek jobbára sznobok és minek olvassa őket az ember, ha lazacderékból és parmezánból áll minden kajájuk (igaz valóban van pár ilyen). De aztán rájöttem hogy tévedtem. Miatta kezdtem el írni magam is. És az ő blogján találtam ezt a receptet is. Ami már lassan fél éve VÁGYOTT dolog. Most végre elkészítettem.

Makka-féle SAVANYÚSÁG REGGELIHEZ

Hú de rossz kép lett, aztamindenit. Hiába, a neon nem tesz jót a fényképezésnek.

- 1 kg kovászolni való uborka, a masszívabb, nem löttyösödő fajtából
-  bővítettem: 3 fej hagyma
- 2 ek mustármag
- 2 tk. zellermag (ha valakinek kell, küldök borítékban, mert baromi sokat sikerült vennem...:D)
- fél tk. kurkuma
- 35 deka cukor (ami BAROMISOK!! na de hittem a receptnek, meglátjuk mi lesz belőle...), ami eredetiben mind barna, de én csóró vagyok, úgyhogy 15 deka-20 deka leosztásban sötét nádcukor-fehér kristálycukorral csináltam
- 3 ek só (nincs mérlegem, 5 deka kéne h legyen :( )
- 3,5 deci almaecet

Az ubit (3-4mm) és a hagymát felkarikáztam, a hagymát vékonyan, de mivel a 2 fejet keveselltem, dobtam bele még egyet. Hagymából nem nagyon lehet sok. :) Ezeket jól besóztam és lesúlyozva (5literes fazék vízzel) hagytam békén olyan 3 órát. Mikor eltűntek az emberek a konyhából, felforraltam a fűszerekkel és a cukorral az ecetet, beleborítottam a jól kicsöpögtetett uborkát-hagymát, és összerottyantottam újra. 2 hétdecis üvegbe fért bele pont. (bár ahogy a képen is látszik, egyik túl van tömve, máskban meg sok lett a lé... ejj, Mókus, Mókus...)
Egy hónapot kell érlelni, nagyon kíváncsi vagyok rá. Köszi, Makka, a receptet!