Rózsafagyi levendulás ostyával és cukrozott rózsaszirommal a VKF 50-re

A VKF (Vigyázz, Kész, Főzz!) 50. fordulóját egyik kedvenc blogom, a Selectfood háziasszonykája, Alíz írta ki, ezért semmiképp sem maradhattam le róla. Szuperjó ötlete az "ehető virágok" téma, amiben aztán tényleg sok minden belefér. Nekem sajna nincs kertem, így sok mindenből nem tudtam válogatni. Szerencsére egy kedves ismerősömtől kaptam szép kerti tearózsát, ami abszolút bio-nevelésű, nincs permetezve. Cukrozva szárítottam belőle egy szép nagy fejet, mielőtt még szegényke megadta volna magát. Ezek után jött Alíz témakiírása, így rögtön tudtam mihez nyúljak.

A rózsa és a levendula édesség formájában azért leginkább az ínyenc bevállalósoknak való, tudom, hogy nem mindenki tud elvonatkoztatni a szaglás általi tapasztalástól. Viszont miután én legutóbb a mininyaralásunk alatt kacsamájfagyit ettem, ez már egyáltalán nem tűnik bizarrnak! :))

A levendulát szárított formájában használtam fel az ostyához, amivel igyekeztem nagyon óvatosan bánni, ugyanis igen rossz tapasztalataim vannak a máshol fogyasztott levendulás édességekkel, nekem a legtöbb őszintén szólva Béres-csepp ízű volt...brrr... Szóval ez egy finoman levendulás, nagyon kellemes ízű kis ostya, nem üti a rózsa karakteres ízét.

A rózsfagyihoz rózsalekvárt és rózsavizet is használtam, de úgy gondoltam, hogy a krémesebb állag kicsit tompít majd rajta, így nem sorbet jellegű fagyit próbáltam készíteni. A szokásos késes mixerrel készült, tehát nem kell hozzá fagyigép, csak párszor meg kell keverni, nekem két óra alatt gombócolható állagúra fagyott.

Rózsafagylalt levendulás ostyával és cukrozott rózsaszirommal

Hozzávalók:

A fagyihoz:
1 dl tejszín
2-3 evőkanál rózsalekvár (attól függően, milyen édesen szeretjük)
10 dkg mascarpone (vagy házi krémsajt)
1 teáskanál rózsavíz
1 teáskanál citromlé

Az ostyához:
3 dkg vaj
fél kávéskanál szárított levendulavirág
8 dkg cukor
2 tojás fehérje
6 dkg liszt

A díszítéshez:
cukrozott rózsaszirom

A fagyihoz a tejszínt és a rózsalekvárt lassú tűzön kicsit felmelegítjük. Késes mixerbe tesszük a krémsajtot és időnként keverve rajta egyet, fokozatosan hozzáadagoljuk a tejszínes keveréket. Beletesszük a rózsavizet és a citromlevet. Az edényt a fagyasztóba helyezzük, negyedóránként kivesszük és keverünk rajta egyet. Körülbelül 2 óra alatt elkészül.

Az ostyához felolvasztjuk a vajat. A levendulát egy mozsárban finomra törjük és az olvasztott vajhoz keverjük. 10 percig hagyjuk állni, majd átszűrjük és hagyjuk teljesen kihűlni.

A vajat összekeverjük elektromos habverő segítségével a cukorral, majd fokozatosan hozzáadagoljuk a tojások fehérjét. Beleszórjuk a lisztet és simára dolgozzuk. Folyós állagú tésztát fogunk kapni.

A sütőt előmelegítjük 180 fokra és tapadásmentes sütőpapírral bélelt tepsire tetszőleges formákat, pl. köröket íveket, stb. csorgatunk a tésztából, ha kell, kicsit elsimítjuk egy spatulával. Kb. 10 perc alatt megsütjük, míg halvány barna nem lesz a szélük. Ekkor a sütőből kivéve még melegen formázható, majd hagyjuk ropogósra kihűlni.

A fagyit az ostyára gombócoljuk, megszórjuk egy kevés morzsára tört rózsaszirommal, de egész szirmokkal is díszíthetjük.

Ebony and Ivory - a VKF 49. fordulójára

... live together in perfect harmony...

azaz fehéren egy kis fekete, ugyanis Noémi, a Mandulasarok blog írója és általam nagyra becsült alkotója így hirdette meg a VKF 49. fordulóját.

Vehettem volna persze valami más színt is a fehér mellé, de volt egy régebbi ötletem a fekete szezámmaggal, gondoltam, itt az idő végre kipróbálni.

Bőséges ebéd utáni desszertnek én a könnyű kis semmiségeket szeretem, aminek kiválóan megfelelnek a manapság divatos tányérdesszertek, ahol nincs túl nagy adag a tányéron, de lehet mégis részletenként kóstolgatni. Amit kifundáltam, az is egy ilyen kis könnyed darab, nem túl karakteres ízvilággal, mégis friss, kellemes, nem telít el túlságosan.

A fehér színt nálam egy házi joghurtfagyi képviseli mézzel édesítve és narancsvirágvízzel ízesítve. A fekete gömböcöm, belül szintén fehér, szusirizzsel, túróval, vaníliával, majd picit megpirított fekete szezámmagba hempergetve.

Fotózás szemszögéből nézve negatív, hogy kisütött a napocska, mert a tányéron már kicsit megolvadt a fagyi, de a kínálótálkán látszik, hogy fagyosabban is szépen gombócolható.

A japános hatást kis 80%-os étcsokiból készült ívvel és pöttyökkel erősítettem. :)

Fekete szezámmagos rizsgombóc mézes joghurtfagyival

Hozzávalók 2 személyre:

A joghurtfagyihoz:

1 dl natur joghurt

1 dl habtejszín

1 evőkanál méz

1 teáskanál narancsvirágvíz

A gombóchoz:

8 dkg szusirizs, vagy rizottórizs (pl. arborio)

1 dl víz

0,5 dl tej

1 teáskanál vaj (kb. 1 dkg)

vaníliakivonat

3 dkg kristálycukor

8 dkg túró

5 dkg fekete szezámmag

+ étcsoki a díszítéshez

A fagyihoz a joghurtot kanalazzuk egy szűrőbe, amit állítsunk egy edényre, hogy a savó nagyobb része lecsepegjen. Közben melegítsük fel a tejszínt és keverjük bele a mézet, míg feloldódik. Amint a tejszín kihűlt, keverjük hozzá a narancsvirágvizet és fokozatosan adagoljuk a keveréket a joghurthoz. Tegyük kis késes mixerbe, vagy egy edénybe és tegyük a fagyasztóba. Időnként keverjük meg, 1-2 óra alatt megfelelő állagot érhetünk el.

A gombóchoz a rizst öntsük fel a vízzel és tegyük fel főni. Ha egészen beszívta a vizet, adjuk hozzá a tejet, a vajat és a vaníliakivonatot. Ha felforrt, fedjük le és hagyjuk az edényben teljesen kihűlni, addigra a tejet is magába fogja szívni a rizs. Keverjük hozzá a cukrot és a túrót. Tegyük hűtőszekrénybe, míg teljesen összedermed. Ekkor fagyiskanállal, vagy nedves kézzel formázzunk belőle gombócokat és  negyed órára tegyük őket a fagyasztóba. 

Ezután forgassuk meg őket a kissé megpirított szezámmagban és a frissen gombócozott joghurtfagyival tálaljuk. Étcsokival díszíthetjük.