Nohát kénytelen vagyok több mint egy év után leírni, hogy milyen fondantreceptet használok, mert annyian kérdeztétek, hogy már rengeteg e-mailt kellett elküldenem ebben a témában és kicsit ínhüvelygyulladásom kezd lenni. :)
Egyébként nincsen benne semmi ördöngösség, ráadásul nagyjából mindenki ugyanazt a receptet használja a nagyvilágban szerintem, kisebb változtatásokkal. Az enyém kiindulópontja egy régi bedobós-kártyás kis receptlapból származik. Abban olaj volt a zsiradék, na én azt alapból elhagytam. A glicerin is állandó adalékanyagként szerepel, de én nem szeretek ilyen dolgokat benyelni, ezért ezt is "kifelejtettem" belőle. Legtöbbször glükózszirupot vagy mézet tesznek a keverékhez, de ugyanúgy megteszi bármilyen maláta alapú vagy juharszirup is akár, a lényeg az állagban van.
Én személy szerint házilag főzöm a cukorszirupot. Nekem ez bevált, de tudom, hogy macerás elkészíteni, nem mindenki vesződne vele. Ha tudok, maláta alapú szirupot is tartok itthon, mert azt sok minden máshoz is fel lehet használni és nagyon szép selymes az állaga, puha marad tőle a massza, nem válik gumiszerűvé, mint a méztől.
Érdemes a porcukrot jól megválasztani, de persze erre sincs garancia, mert jártam már úgy, hogy egy megszokott márkám sorozatban rosszul volt darálva, szinte olyan durva volt, mint a kristálycukor, dobhattam is ki az egészet, mert teljesen kiszárította a masszát. Biztos, ami biztos, mindig szitáljuk át, azzal nem veszítünk semmit, csak egy kis időt. :)
Én általában zsiradéknak sima teavajat, vagy pálmavajat használok. Az utóbbi előnye, hogy színtelen és szagtalan, nehezebben is romlik meg, az előbbié, hogy finomabb. Ha nem jutunk hozzá egyikhez sem, megfelel a sima márkázott vaj is, de annak picit sárgásabb a színe, így a fondant is törtfehér lesz. Ameddig a vaj szavatossága szól, addig a fondant is jó lesz. Margarin használatát egyáltalán nem javaslom, szerintem mellékíze van és büdös lesz tőle, de ez lehet, hogy csak az én mániám, mást nem zavar az ilyesmi. :)
Mindenesetre én azt tanácsolom, hogy ha valakinek van ideje és türelme, próbáljon ki minél több receptet és tapasztalati úton kiderül, melyikkel tud bánni a legjobban.
Tehát ahogy én csinálom, az így néz ki:
1.
Elkészítem a cukorszirupot. Fél deci vizet 15 dkg kristálycukorral felteszek főni, nem túl nagy lángra. Amikor elkezd gyöngyözni az edény szélén és felolvadt a vízben a cukor, visszaveszem a legalacsonyabb fokozatra. Ekkor elkezd fehér hab képződni a tetején, ahogy kicsapódnak a cukorból a kristályok. Ezt a habot nem engedem kiülni az edény falára, hanem egy kis nedves ecsettel vissza kevergetem a szirupba, míg a hab teljesen el nem tűnik, ha nagyobb a hab, vagyis szennyezettebb a cukor, akkor akár a húslevest, lehabozom. Ezután hozzáteszek még egy evőkanál mézet. A legjobb a termelői méz, ami jó sűrű, jobb állagú lesz tőle a szirup. Kevergetve főzöm, míg a méz egészen fel nem oldódik. A szirup akkor jó, ha kis fémhurok segítségével buborékot tudunk fújni belőle, vagy hideg felületre cseppentve kis golyóvá nem formálódik. A kész szirupot én a hűtőben szoktam tartani dugós üvegben, de ha tudjuk, hogy gyorsan elfogy, kis csavaros tetejű befőttesüvegben szobahőn is tárolható. Ez utóbbi esetben be fog kristályosodni, de nincs jelentősége, mert a fondanthoz úgyis újra felolvasztjuk majd.
2.
A fondanthoz fél deci vizet egy evőkanál zselatinporral felmelegítek, mikor gyöngyözni kezd a szélén, beleteszek egy evőkanál sima teavajat és fél decit a cukorszirupból. Ha teljesen összeolvadtak, már le is lehet zárni a lángot és hozzá lehet keverni az ízesítést, ha szeretnénk. Én keserűmandula-kivonatot szoktam leggyakrabban használni, ami kicsit drága, de lehet bele tenni mandulaaromát, citromaromát, vagy vaníliakivonatot is, csak arra figyeljünk, hogy amit hozzáteszünk átlátszó legyen, különben megszínezi a fondantunkat is, ami nem szerencsés, ha éppen fehéret szeretnénk. Ha az egész mennyiséget ugyanarra a színre szeretnénk színezni, érdemes ezen a ponton beletenni az ételszinezéket, később már jóval nehezebb belegyúrni. A folyadékot félretesszük pihenni.
3.
Előkészítek egy darab folpackot, amit a kezem ügyébe teszek a munkapultra, vagy kibélelhetünk vele egy megfelelő méretű tálkát. Kb 30 dkg porcukrot átszitálok egy edénybe. Szilikonlapra még kb. 10 dkg porcukrot szitálok és kicsit szétterítem. A szilikonlap nem létszükséglet, csak én örülök, hogy van és így biztosan nem tapad le az anyag, amúgy sima konyhai munkapult is megteszi. A folyadékot beleöntöm az edényben lévő porcukorba, fakanállal jó simára kidolgozom. Jó sűrűnek kell lennie, szinte álljon meg benne a fakanál, de még maradjon folyékony, ha kell, hozzáteszek még egy kis cukrot. Gyorsan ráöntöm a szétterített porcukorra és vajjal bekent kézzel vagy gumikesztyűvel lazán összeforgatom vele, mintha nagyon lágy kalácstésztával dolgoznék. A még szinte folyékony halmazállapotú anyagot rádobom az előkészített folpackra, gyorsan összefogom, mint egy batyut és beteszem a hűtőszekrénybe. Kb 20-30 percig ott pihentetem, míg kissé összedermed. Azután kiveszem és szobahőmérsékleten hagyom kicsit visszapuhulni, majd még egy-két evőkanálnyi vajat gyúrok hozzá.
Ebből az adagból körülbelül egy zsemlényi adag lesz, egy normál méretű torta bevonására elegendő. A tortabevonásról a youtube-on rengeteg videót lehet találni, ezért ha nem haragusztok, nem vesződnék a fázisfotózással. :) Például EZT, ahol a kerek formájú torta bevonását mutatják be, vagy EZT, ahol a szögletesét.
Jó ügyeskedést minden amatőr tortadíszítőnek!
