Meséhez a tortát

Különleges megbízatásom volt a múlt héten, ugyanis kedves ismerősöm kislánya írt egy mesét, abból kellett tortát kreálnom.

Közös névnapozásra készült egyébként, de főleg a nagymamát szerette volna meglepni a saját kezűleg írt mesével, ami egy szitakötőmamáról és öt kis szitakötőgyerekről szól. :)

A képeken sajnos nem látszik mind az öt kis szitakötő, mert egyenletesen akartam elrendezni a tortán, hogy a hátulja se legyen üres. 

Megoldhattam volna egyszerűbben is, ha csak úgy felfestem a szitakötőket a tortára, vagy ráragasztom, de úgy gondoltam sokkal szebb lenne, ha kicsit plasztikusabb, így a bonyolultabb megoldást választottam. A szárnyakkal elbajlódtam egy kicsit, jó párat sikerült összetörni, meg ki is kellett találni, hogy tudom úgy összeállítani, hogy ne sérüljenek a legkisebb rázkódásra. A végeredmény azt hiszem egész mutatós lett, bár eredetileg világosabb alapot képzeltem el, de aztán végülis nem zavar, hogy ilyen sötétkék lett, mert egy tó eleve nem áttetsző normál esetben.

Belülről egy nagyon fincsi málnás tölteléket sikerült készítenem a csokis piskótába, a maradékot szépen elkóstolgattam, remélem tudom majd rekonstruálni. :)

A fotózással mindig bajban vagyok, most se sikerült igazán jól eltalálni a hátteret, nem jönnek úgy ki a színek, ahogy az a valóságban volt, remélem egyszer majd ráérzek erre is...

És most lássátok az ihletadót! :)

Harmadik blogszülinap a legfrissebb répatortával és egy kis meglepetés

Nekem is hihetetlen szinte, de már a harmadik szülinapját ünnepli a blog. 

Úgy elröppent az idő ... felnőnek a gyerekek... hüpp.... :)

Mostanság kicsit kevesebbet mozgolódtam, az igaz, de muszáj volt utolérnem magam minden fronton, ami korántsem érzem úgy, hogy megtörtént volna, hisz még csak most jön a karácsonyi készülődés. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, azért még hoztam Nektek egy aktuális blogszülinapi jépatojtát. :)

Bírom még tovább is variálni, konkrétan aszalt fügét csempésztem a répa mellé, amiért utólag megveregettem a vállamat. Tuti, hogy amikor lehet, teszek most már bele, ugyanis a füge magos része nagyon kellemesen roppanóssá vált a sütés alatt, és az íze pedig igazán pikánssá tette az összhatást. Mivel a répatorta alapvetően egy töltelék nélküli sütemény, mindig jól kiegészíti egy kis krém a tetején, aminek én most egy citromos-fehércsokis mázt készítettem. Durvára vágott pörkölt dió segíti még a ropogósságát a tetején, plusz egy kis aranyra színezett cukorral szórtam meg az ünnepélyesebb hatás kedvéért. :) A legjobb, ha az egész diót előre megpörköljük kicsit, utána daráljuk le a sütibe szánt részt, úgy még finomabb!

Mielőtt megosztanám veletek a receptet, még el kell mesélnem, hogy a blog kapott egy ajándékot még a szülinapjára.

Tegnap megjelent a Vidék Íze magazin legfrissebb, decemberi száma, melyben én is kaptam két oldalt, ahol engem és három receptemet mutat be röviden, de velősen. :) Csak azért írom, hogy röviden, mert sajnos olyan komplikált recepteket adtam, hogy nem fért be a teljes szöveg a két oldalba, így az ott szereplő Mogyorós süteményhez járó mazsolalekvár és a Baked Alaskához (sült fagyi) járó csokifagyi és ribizliöntet receptjét majd itt a blogban olvashatjátok .

Ezúton is köszönöm a lehetőséget, és, hogy szemet vetettek rám és a blogomra! :) Az újságban egyébként jó kis adventi recepteket és karácsonyi ajándékötleteket is találtok.

Jöjjék hát a recept!

Répatorta szárított fügével és citromos-fehércsokis mázzal

Hozzávalók egy 18 cm-es átmérőjű formához:

3 tojás

13 dkg barna nádcukor

150 ml olaj

15 dkg reszelt sárgarépa

15 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű zabliszt

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál foszfátmentes sütőpor

1 csipet só

5 dkg darált dió

10 dkg apróra vágott szárított füge

A mázhoz:

5 dkg fehér csoki

3 ml tejszín

1-2 evőkanál friss citromlé

2 evőkanál lecsepegtetett tejföl, vagy krémsajt

+

durvára vágott dió a tetejére

A tojásokat elektromos habverővel habosra keverjük a nádcukorral. Hozzákeverjük az olajat, majd simára dolgozzuk az összekevert szárazanyagokkal. Beleforgatjuk a diót és az apróra vágott fügét. 

Sütőpapírral bélelt formába öntjük, majd 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 perc alatt tűpróbáig sütjük.

A mázhoz felforrósítjuk a tejszínt és a csokira öntjük, kevergetjük, míg fel nem olvad. Langyosra hűtjük, hozzákeverjük a citromlevet, majd apránként a lecsepegtetett tejfölt. A kihűlt répatorta tetejére simítjuk és megszórjuk enyhén megpörkölt apróra vágott dióval.

 

Tűzoltóautó pillangókkal

Vagy fordítva. :)

Naszóval egy bulira két torta készült, ugyanis kétpetéjű ikrek az ünnepeltek ismét. Ez nagyon izgi, mert idén már a második ilyen szülinapi buli, amire készülök, remélem ahogy cseperednek a gyerkőcök, egyre specializáltabb lesz a dolog...

Szóval a kislánynak pillangók, a kisfiúnak tűzoltó téma. Eredetileg Sam a tűzoltó, mint mesehős lett volna az elképzelés, aztán kiderült, hogy abból már a 4 éves nagyfiú "kinőtt" és kifejezetten a tűzoltóautó érdekli (akit mint utólag megtudtam Jupiternek hívnak), a figura nem. Na ennek én annyira nem örültem, mert autós torta fóbiám van, utálok járművet készíteni tortából.

Ez főleg azért van, mert mindig tejszínes krémeket csinálok, azoknak nincs olyan tartása és faragni sem lehet, főleg akkor nem, ha puha omlós piskótát választ hozzá az ember. De itt aztán nem volt kecmec, tűzoltó autó kellett és kész. Így hát egy kicsit tömörebb ribizlis túrókrém lett a töltelék vaníliás piskótában, amit már jó előre méretre szabtam és jól összedermesztettem, hogy lehessen rá építkezni. Végül annyira nem is lett borzasztó, de a végén már láttam, hogy mit hogy kellett volna csinálni, hogy szabályosabb legyen. Lehetett volna még dolgozgatni rajta, de mivel két torta volt a feladat egyazon napra, nem jutott szegényre több időm.

A pillangós témával már egyszerűbb dolgom volt. Két kikötés volt hozzá, legyenek rajta pillangók és cukorgyöngy. A cukorgyöngyöt nem értettem, hiszen az kemény, de olyan nagyon sokat azért nem pakoltam rá, talán nem lett belőle gond. A másik instrukció, hogy mivel 4 évesnek készül, lehet nyugodtan "enyhén túlzó". Én ezt úgy fordítottam le magamnak, hogy róóóózsaszíííín... :D

Azért ahhoz képest nem is lett olyan nagyon az, kicsit konszolidáltabb fazon kerekedett ki belőle. Mivel időhiány miatt a pillangók kiszúróval készültek és nem kézi formázással, azt hiszem jobb is így gyereknek, mert a végén még túl elegáns lett volna. :) Ez pedig tejszínes csokikrémes csokitorta volt a szokásos fondantbevonattal.

A buli utáni beszámoló alapján az alábbi szavak hangzottak el: "Jupiterestortámvanjupiterestortámvan!" :)))
Illetve a másik ünnepelt részéről síri csönd, ugyanis addig nem mozdult a tortája mellől, míg le nem eszegette róla az összes pillangót és kisvirágot. :)

Kutya, kutya hátán...

Ha már lúd, legyen kövér, azaz esetünkben kutyák a tortán kifulladásig! :D

Úgy gondoltam, ha már egymás után két kutyás tortát is kellett készítenem, nem apránként adagolom, hanem megkapjátok egyszerre. Igaz, itt egész apró kis ölebecskék vannak, konkrétan 3-4 cm-es hosszúságban. :)

Megrendelőm Nóri, 70. szülinapra vitte a tortát, nagy családi buli ígérkezett. A torta története annyi lenne, hogy a hölgy gyönyörű szép, tökéletes simaságú gyepszőnyeget ápol a kiskertjében és Nóriékkal mindig viccelődnek, hogy ne engedjék a kutyákat a kertbe, mert tönkreteszik. Persze egy kutya mást sem szeret jobban, mint ásni, futkosni és összerondítani, amit csak lehet, így a családi látogatások java részét a kutyukák hajkurászása tölti ki. Így aztán ez az egyetlen lehetőség, hogy a szenvedélyüknek élhessenek, hacsak nem óhajtja valaki festményen is megörökíteni az eseményt. :D

Egy szó, mint száz, a tortának sikere volt annak ellenére, hogy egy kis konzervatív nőies díszítést is belecsempésztem a cirádás 70-es számmal és a kis rózsabokrokkal. Belsőleg egyszerű tejszínes csokitortát rejtett a fondantburkolat, a kutyukák ismét marcipánból készültek. 

Őszi kutyasétáltatás

Még egy őszies hangulatú tortával jövök, amit két hete készítettem. 

Szülinapra készült egy kedves ismerősnek, aki kimondottan kutyabolond, sőt, szinte az egész élete a magyar vizslák körül forog, dizájnos nyakörveket készít, és társadalmi munkában elveszett állatokat, bajba jutott kutyusokat ment (akit érdekel a téma, a vizslamentes.hu oldalon tájékozódhat).

A torta történetéhez hozzá tartozik, hogy eredetileg maga az ünnepelt kért tőlem egy szülinapi tortát saját magának, meg is beszéltük, hogy valami vizslásat csinálok. Aztán közelgett a nap és kiderült, hogy mégsem lesz itthon, elutazik, így nem kell a torta. Pár napra rá bejelentkezett a barátnője, hogy ez csak egy csel volt, valójában igenis, meg lesz tartva a buli, úgyhogy mindenképp csináljam meg. Miután részleteket már nem beszéltünk meg, teljesen improvizatíve ezt alkottam. Ihletet a Hajógyári Szigettől kaptam, ahol egy kellemes, napos őszi sétát tettünk családilag. :) Ott ilyenkor rengeteg a kutya, több, mint a gyerek, úgyhogy volt miből csemegézni...

A torta feketeerdő torta volt belsőleg, kívülről a szokásos fondantbevonat. A kutyusokat marcipánból készítettem, de a vizslánál muszáj volt merevítést is tenni bele, különben nagyon kis nyomi lett volna, így legalább emlékbe is eltehető.

A két kutyus az ünnepelt két kutyájára emlékeztet, kissé perspektivikus ábrázolásban. :) Eredetileg jóval bonyolultabbra terveztem, több figurával, de aztán mivel kevesebb idő jutott a felkészülésre, csak egy fél fa készült el pluszban, majd felhasználom egy másik kompozícióhoz. A vizsla nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna, kicsit pálcikalábakon áll, de olyan gyorsan száradt a marcipán, hogy nem bírtam több réteget rárakni, mert már lemorzsolódott volna a nagy része. Kicsit még próbálgatni kell ezt a dolgot, de hiszem, hogy idővel jobb lesz. Máris újabb - bár igen apró -, kutyikon dolgozom, vagyis hamarosan láttok még tőlem hasonlót.

Szép idő van, menjetek ki a zöldbe! Kutyával, vagy anélkül, ilyenkor a legjobb kirándulni!

Cet

Tudtátok, hogy a hosszúszárnyú bálnák sokszor fél órácskát is elénekelgetnek egymásnak? Ráadásul ez a dalocska akár 30 km-es távolságra is elhallatszik!

Vianne kisfia ezt biztosan tudja, ugyanis nagy rajongója ezeknek az óriástestű vízi emlősöknek, pedig még csak három éves. :)

Ez immár a második szülinap, melyen volt lehetőségem neki tortát készíteni, amit ezúton is köszönök Vianne-nek, egyik kedvenc bonbonos blogom, a Levendula és Csokoládé szerzőjének. ;)

Eredetileg Nimród málnás-meggyes tortát rendelt, de úgy gondoltuk, hogy ne keverjük már össze a kétféle gyümölcsöt, az olyan furi, így alulra került egy feketeerdő-ízű meggyes, felülre egy joghurtos-málnás töltelék csokis piskótába. A bálnát kellett egy napot szárítgatnom, hogy így megálljon, de miután marcipánból készült, még így is kicsit lapos lett a hasa.

Az utolsó pillanatban még készült hozzá egy kis gülüszemű rákocska is, ami már nem került a fotóra, de Vianne beszámolója szerint az esett először áldozatul a gyerekseregnek. :)

A gomba kalapja

Ez a címe annak a Bogyó és Babóca mesének, mely alapján a torta készült. A konkrét sztoriról csak annyit tudok, hogy a gomba elveszti a kalapját (?) és az után kajtatnak a bogárkák, de annyira mégsem vagyok képben, mert ez nálunk valahogy kimaradt. :)

Immár a harmadik Bogyó és Babócás torta volt itt nálam, először a cseresznyés mesét, másodszor a papírsárkányos és dinnyeevős történetet öntöttem tortába. Örültem, hogy most valami új feladat van, lehet valami új formában gondolkodni.

Egy webes könyvesbolt oldalán néztem meg a könyvborítót, azt próbáltam figurákba önteni és miután őszi történetről van szó, úgy gondoltam, hogy színes falevelekkel díszítem. Úgy érzem egész kellemes kis összhatása lett...

Fondantborítás alatt csokitorta volt marcipánfigurákkal, de a gomba egy pici csokitortából volt formázva, egyedül a kalapjába nem töltöttem semmit.

Kétéves kislány szülinapjára készítettem, nagyon cuki volt, mert sírva fakadt, mikor betettük a dobozba, hogy haza lehessen vinni. Sokáig kellett neki magyarázni, hogy attól, hogy ő nem látja, még ott van, és ha kicsomagoljuk, még sokáig nézegetheti. :)