Egy törpös feladat: Hupikék törpikék torta

Egy hónappal ezelőtt készült ez a torta, most végre eljutottam odáig, hogy meséljek róla kicsit. Zsuzsiéknak nem egy tortát készítettem már, de ez volt eddig a legbonyolultabb a forma és a sok figura miatt is.

A Hupikék törpikék rajzfilmsorozat eddig még nem talált meg tortafeladat formájában, így nagyon örültem neki, hogy ezzel is megpróbálkozhatok.

A kívánalom ez esetben az volt, hogy kerüljön rá egy gombaházikó és a törpök közül Törpilla, Törpapa és Okoska mindenképpen. Ez a gombaházikó dolog valahogy adja is magát, ha valaki arra vetemedne, hogy formatortát készítsen ebből a meséből, így nem mondható különösebben formabontónak a torta, így inkább csak arra törekedtem, hogy a sematikus rajzfilmhez képest élővé tegyem az egészet, picit talán a saját stílusomra formázva.

Persze lehetett volna ezt a házikót sokkal hasonlatosabbá tenni az eredetihez, de én ragaszkodtam hozzá, hogy az is rendesen be legyen töltve a túró rudis töltelékkel, amit az aljánál is használtam. Így utólag már nem lehetett farigcsálni rajta sajnos, úgyhogy ha legközelebb gombaházikó kellene valakinek, biztosan másképp fogom megoldani.

A figurákkal kapcsolatban sem vagyok maradéktalanul elégedett (mily meglepő :)), főleg Okoska mutatóujjával gyűlt meg a bajom, hogy ott maradjon, ahova szántam. Mindenképp úgy szerettem volna, hogy erősen magyarázzon átszellemült arccal, de miután nem alkalmaztam merevítést a marcipánhoz, a mutatóujját az arcához kellett ragasztanom, a saját mutatóujjamat meg az övéhez, hogy megkössön. :)

Törpillával ugyanez volt a helyzet, még jó, hogy nem lapult össze az orra... Törpapa kicsit túl "papás" lett, pöttyet felhízlaltam, de legalább több volt benne az anyag, ami jól jön, ha valaki szereti a marcipánt. :D

Egyébként a szokásos házi fondant bevonatot használtam, mellette a kisebb részleteknél háromszoros marcipánt. A belsejébe a túró rudira emlékeztető jól bevált tölteléket tettem, itt is sikert aratott.

Barlang torta

Na ez volt az a torta, aminek fogalmam sem volt hogy kezdjek neki. 

Először úgy volt, hogy denevér lesz, aztán kiderült, hogy mégse, inkább legyen barlang, amiben a denevérek laknak. Na itt már erősen csikorogtak a fogaskerekek...

Végül úgy oldottam meg a dolgot, hogy a kis Ádám éveinek száma szerint legyártottam 6 darab denevért, amik körberepkednek egy barlangbejáratot. Így aztán mindkét elképzelés megvalósult valamennyire, bár az éjszakai dekorálás alatt az eredetileg szürkés színű sziklát sikerült kissé "túlmohásítanom". :)

Belül a torta alsó része egy vaníliakrémmel töltött csokitorta volt, a barlangot csokiganache-al töltöttem, majd utólag faragtam formára.

Tolófánk narancsos-fahéjas mázzal

Lassan lefut a farsangi szezon, és most jöttem rá, hogy én még semmilyen fánkot sem csináltam az idén.

Gyorsan pótoltam a dolgot ezzel a kis tolófánkkal, aminek nagyon kis könnyű, olajban sütős tésztája van. Gyorsan átsül, így nincs igazán ideje beszívni az olajat, ezért még a kis cukormázat is elbírja magán.

A recept eredetije az Édességek című Nova szakácskönyvek sorozatból származik, ahol nagyon jó kis égetett tészta recepteket találni. Ehhez azt írták, hogy kissé bonyolult. Ezen jót rötyögtem, ugyanis a pihentetéstől eltekintve seperc alatt megvoltam vele, azok a bonyolultak, amiknek saját kútfőből szoktam nekiállni. :)

Az elkészítés módja persze nálam máshogy zajlott, mert a könyv holmi olajsütő készüléket ír, meg kókuszzsírt sütőanyagnak. Hát én ezt megoldottam sima napraforgóolajjal serpenyőben, nem hiszem, hogy csorbát szenvedett volna a minősége. Nekem 15 darab jött ki ebből a mennyiségből.

Egy narancsos-fahéjas kis mázat találtam ki hozzá, nagyon fincsi volt.

Tolófánk narancsos-fahéjas mázzal

Hozzávalók a fánkhoz:
5 dkg vaj
2,5 dl víz
csipet só
12,5 dkg liszt
3 tojás

a mázhoz:
20 dkg porcukor
fél narancs leve
csipetnyi fahéj

+ napraforgóolaj a sütéshez

Egy kis lábasba tesszük a vizet és a vajat, megsózzuk és felforraljuk. Ha az utolsó darabka vaj is felolvadt, beleszórjuk a lisztet, fakanállal jól elkeverjük és addig kevergetjük, míg a tészta gombóccá nem áll össze és el nem válik az edény falától.

Az edényből áttesszük egy tálba a tésztát, picit hagyjuk hűlni, hogy langyosabb legyen, majd az összehabart tojásokat apránként hozzáadva gépi habverővel kidolgozzuk.

A tésztát letakarjuk és fél órát pihentetjük.

Az olajat felforrósítjuk. A tésztát csillagcsöves nyomózsákba töltjük és egy kisebb tálcán, olajjal megkent sütőpapírra kis gyűrűket nyomunk a tésztából. A forró olajba kis vékony pengéjű kés segítségével rácsúsztatjuk a tésztagyűrűket és mindkét oldalukat aranyszínűre sütjük.

A porcukrot simára keverjük a narancslével és a fahéjjal, majd ecset segítségével bekenjük a kisült fánkok tetejét. Frissen fogyasztandó.

Pasik munka közben :)

Szégyen gyalázat, de áttekintve a fotókat, leltem még olyan tortákat tavalyról, amiket valahogy elfelejtettem megmutatni.

Ez az első itt egyenesen júniusból (!), ami már igencsak régen volt, nem is értem, hogy feledkezhettem el róla. Igaz, így visszagondolva, nem voltam vele maradéktalanul elégedett, mivel óriási alapmérete volt és nem tudtam neki elég stabil alapzatot szerezni, így mozgatás közben kicsit megroggyant. Még jó, hogy nem egy darabból, hanem kettőből volt összeillesztve, így legalább nem tört el. 

Egy L-alakú asztalt próbáltam összeállítani, hogy kijöjjön a megfelelő szeletszám, ugyanis egy munkahelyi közösség főnökének készült, kellett, hogy mindenkinek jusson belőle. A figurához fotót is kaptam, amin éppen ebben a pozitúrában szerepel. Jó fej főnök lehet, hogy ilyen laza beállításban hagyta magát lefényképezni. :)

A második itt nem kifejezetten jelent munkavégzést egyeseknek, pedig igenis vannak, akiknek túravezető a főállásuk. :) Szóval inkább nevezném kirándulós tortának, vagy még találóbb lenne a "Gulliver Lilliputban" megnevezés. :)))

Végül egy súlyemelős torta novemberből, amit kicsit elrontottam, mert lefelejtettem a figuráról a csuklóvédőt, de legalább jó kis antik súlyemelős bácsi stílusa van. A cirkuszos dizájn és színek úgy éreztem passzol a figurához, pedig az ünnepelt bácsi ifjúkorában nem volt artista, csak igazi súlyemelő bajnok, remélem nem sértődött meg a hasonlaton. Éveinek számát a súlyokra pingáltam.

Eperkrémes szívecskés praliné aszalt földieperrel

Ezek itt még a karácsonyi gasztroajándékok közé készültek, már akkor beharangoztam a recit, de csak most kerültek sorra a formájuk miatt egy laza svédcsavarral a Valentin nap elé időzítve. :)

Ha valaki tartja ezt a napot és még nem jutott dűlőre, mivel is lepje meg a drágicáját, itt a kiváló alkalom nekifogni...

A krém epres fehércsokival készült tejszínes, benne aszalt földieperrel és egy pici liofilizált eperrel, plusz a tetején ugyanez díszítésnek. Utólag derült ki, hogy a liofilizált epret teljesen felesleges volt hozzátenni, mert anélkül is nagyon intenzíven epres volt, fincsi ez az aszalt cucc, máskor is veszek.

Eperkrémes praliné aszalt földieperrel

Hozzávalók egy 15 db-os szilikonformához:

a csokiburokhoz:
10 dkg magas kakaótartalmú étcsoki (nálam 70,4%-os Callebaut)

a töltelékhez:
6 dkg epres fehér csoki
0,6 dl tejszín
3-4 db aszalt földieper (mérettől függően)
1-2 teáskanálnyi liofilizált eper

A csokit temperáljuk és kitöltjük vele a formákat, majd betesszük a hűtőbe dermedni. Szükség esetén javításokat eszközlünk egy kis ecsettel, ha nem sikerültek volna tökéletesre.

A töltelékhez az epres fehércsokit leöntjük a felforrósított tejszínnel és kevergetjük, míg egészen fel nem oldódik. Belekeverjük az apróra vágott aszalt földiepret és a szintén felaprított liofilizált epret. Ez utóbbiból keveset félreteszünk a díszítéshez.

A csokiformákat megtöltjük a töltelékkel és visszatesszük a hűtőszekrénybe dermedni. Ha a töltelék megdermedt, a maradék csokit újra temperáljuk és lezárjuk a bonbonokat.

A tálban maradt kis csokimaradékot felolvasztjuk és a formából kiforgatott bonbonok tetejére pici ecset segítségével kis pöttyöket teszünk és belenyomjuk díszítésnek a maradék liofilizált eperdarabkákat.

Lego Ninjago torta

Ez volt itt az idei első tortám még január elején, csak a szokásos elmaradásban vagyok már megint.

Lego játék alapján kellett nagycsaládos ismerőseim legidősebb fiacskájának készíteni. Annyi volt az ukáz, hogy legyen egyszerű, pár lego kockával és legalább két figurával. Hát azt hiszem ennek az elvárásnak maradéktalanul megfeleltem. :)

Nincs túlbonyolítva, mégis úgy gondoltam feldobom kicsit azzal, hogy ezeket a pörgettyűs izéket megpróbálom valahogy illusztrálni, vagyis a figurák alatti forgó lapocskát kicsit megdöntöttem egy kis marcipán-alátéttel, hogy jobban térbelinek hasson.

Kicsi volt a torta, így az ninják is viszonylag aprók voltak, nem tudtam annyira aprólékosan kidolgozni őket, főleg, hogy a marcipán, amit használtam hozzá, túlságosan gyorsan száradt. A gyerkőcöknél mindenesetre nagy sikere volt. :)

Ízében marcipános csokitorta belülről, vagyis marcipánlapok feküdtek a rétegek között, külsőleg a szokásos házi fondant valódi mandulakivonattal.

Ribizlis-almás forralt bor mandulás cantuccival

Az aktuális hóhelyzet feltétlenül indokolja, hogy azonnal elfogyasszon mindenki egy ehhez hasonló finomságot! :)

A mandulás cantuccit (cantucci con le mandorle) még karácsonykor gyártottam nagy tételben, még ajándékba is jutott. Recept innen. Bármilyen borocska, forró tea, forró csoki, kávé és miegymás mellé ajánlom mártogatni, miután kifejezetten arra találták ki annak idején a taljánok.

Én most egy ribizliborral, aszalt ribizlivel és frissen szűrt almalével készítettem forró fűszeres italt hozzá, isteni lett. Más gyümölcsborral is el tudom képzelni, pl. meggyborral, vagy végszükség esetén bármilyen jobb fajta vörösborral.
Jó melegedést mindenkinek! :)

Ribizlis-almás forralt bor

Hozzávalók:

6 dl ribizlibor

3 dl szűrt almalé (lehetőleg friss)

1 dl víz

egy 8-10 cm-es darabka fahéj

10 szem egész szegfűszeg

1 szem egész csillagánizs

5 evőkanál méz (ízlés szerint)

5 dkg aszalt ribizli 

5 dkg kandírozott narancshéj 

A bort az almalével és a vízzel felforraljuk, majd beletesszük a fűszereket és visszavesszük alatta a hőt. Hozzákeverjük az aszalt ribizlit és a narancshéjat. Levesszük a tűzről és hagyjuk egy kicsit meghűlni, majd hozzáadjuk a mézet. Ízlés szerint édesíthetjük még, ha kell.

A tigris és a katica

Neeeem... ez nem a Rémusz bácsi meséi. :) Iker kisfiúknak készültek ezek a kis torták a közös szülinapi bulira.

Egyikőjük most a tigrisek életére, másikójuk a bogarakra és katicákra van rákattanva, így külön tortát kaptak ezekben a témakörökben. 

Már az elején eldöntöttem, hogy a növényzet színével teszem majd egymáshoz hasonlatossá a két tortát, hogy jól összepasszoljanak. Természetesen a tigrisesben láttam a több lehetőséget, a dzsungel hatás miatt, ráadásul élethűre kellett csinálnom, nem afféle rajzfilm-tigrisre. Ez a tény persze egy kis problémát okozott, mert egy kölyöktigrist akartam készíteni, de nem tudtam hogy is álljak neki. Mint a fotón is látszik, nem sikerült valami tökéletesre, kicsit nagyobb a feje a kelleténél, meg a festés sem az igazi, úgyhogy ezen is látszik, van még mit gyakorolnom.

A katicásnál ehhez képest már nem akartam túlzásba vinni a díszítést, így pár virággal, fűvel igyekeztem feldobni az összhatást, hogy a két tortán a színek nagyjából egyensúlyban legyenek.

Sajnos már nem volt időm ennél plasztikusabban megcsinálni, pedig az elején a füvet imitáló szegélyt sokkal élethűbbre terveztem, de hát így van ez, amikor 24 órába próbál az ember mindent besűríteni. :)

A tigrises torta joghurtos-málnás krémmel, a katicás pedig csokikrémmel volt töltve. A bevonatot házi fondantból, a figurákat marcipánból készítettem.