Meggyes gesztenyemousse

Ebben a szép cseresznyevirágos tányérkában nem cseresznyés, hanem meggyes édesség látható, de remélem senki nem ütközik meg ezen az apróságon. :) A Pataki kerámia tavaszi receptversenye alkalmával jutottam ehhez a szép kis tányérkához is, a színek miatt muszáj volt most is ebben tálalnom. Sajnos nem igazán jönnek ki így a színek, ha értenék a fotózáshoz, valószínűleg nem raktam volna ilyen lilásrózsaszín alátétet hozzá, mert így pont elnyomta a többi színt, de sajnos már nem volt alkalmam megismételni a műveletet, viszont legalább tanultam az esetből.

Valójában még karácsonykor készítettem egy ilyen édességet, ami egy nagy kupola formát rajzolt ki, most viszont nincs pofám kupolának nevezni ezt a kis púpocskát, mivel a mostani mennyiségből csak ilyen halmot sikerült összehozni. Akkor annyira kellemes desszert kerekedett belőle karácsony másnapján, hogy muszáj volt mégegyszer elkészítenem.

Rendkívül egyszerű, igazi könnyű habos desszert. A meggy savanykás jellege jól ellensúlyozza a gesztenye édességét és a színek is szépen harmonizálnak.

Az ötlet onnan jött, hogy akciós gesztenyemasszát kaptunk a boltban és csak kibontáskor derült ki, hogy valójában miért is lett leakciózva. Valahogy összecsomagolhatták a mirelit meggyel és csomagsérülés következtében kiolvadhatott a meggy, melynek leve aztán beszivárgott a gesztenyébe. Na az a része, amit a meggy ért volt a legfinomabb! :) Ebből adódóan gondoltam a meggyes belső réteget, nem is csalódtam benne. Maga a párosítás nem egy spanyolviasz, csak az ötlet származott ebből az eseményből.

Nem is csépelném tovább a szót, jöjjék a recept!

Meggyes gesztenyemousse

Hozzávalók a gesztenyemousse-hoz:

1 csomag mirelit gesztenyemassza

3 dl tejszín

1 evőkanál zselatin fix

2 evőkanál porcukor

A meggyes habhoz:

10 dkg meggy

2 dl tejszín

1 teáskanál zselatin fix

2 evőkanál porcukor

1 evőkanál meggylikőr (el is hagyható)

A gesztenyemasszát krumplinyomón átnyomjuk, vagy lereszeljük. A tejszínt habbá verjük, majd a felét robotgéppel a gesztenyemasszához keverjük. Beledolgozzuk a porcukrot is. A tejszínhab másik feléhez hozzáadjuk a zselatin fixet és egy kicsit még tovább habosítjuk. Kézi habverővel óvatosan beleforgatjuk a tejszínt.

Egy öblös tálat kibélelünk folpackkal és a gesztenyekrémet beletöltjük. Óvatosan ráhelyezünk még egy darab folpackot és a közepébe nyomunk egy kisebb gömbölyded tálkát, míg pereméig nem süllyed a gesztenyehabba. Hűtőbe tesszük körülbelül fél órára.

A meggyet turmixgéppel ledaráljuk. Hozzákeverjük a porcukrot és a meggylikőrt. A tejszínt kemény habbá verjük és hozzákeverjük a zselatint. A tejszínhabot összeforgatjuk a meggyel.

(Mindkét féle habból félretehetünk egy-egy csészényi adagot a díszítéshez. Ez opcionális, ugyanis sima tejszínhabbal is díszíthetjük, nekem így volt praktikusabb, mivel túl lapos volt a tálam és még az aljára is jutott egy réteg a gesztenyésből.)

A tálat kivesszük a hűtőből, óvatosan kiemeljük a kisebb tálat, ha úgy látjuk eléggé megdermedt már a gesztenyemousse, a folpackot is levehetjük. Gyorsíthatjuk a dermedési folyamatot a fagyasztóba helyezéssel is, csak az edény falának vastagságán múlik milyen hamar köt meg a hab.

Kivesszük a folpackot és a kisebb tálka után maradt üreget megtöltjük a meggyes krémmel. Az egészet visszatesszük a hűtőbe és készre dermesztjük.

Amikor megdermedt a mousse, lapos tányért helyezünk a tálra, átfordítjuk az edényt és a kész félgömbről lehúzzuk a folpackot. Tejszínhabbal, vagy a megmaradt krémekkel díszíthetjük.

Rögbi torta

„Bajnok erővel, amaz széllel bélelt, de kerekded Bőrzsákot dögönyöz mindegyre” :))))

Muszáj volt ezt a vicces kis idézetet kikölcsönöznöm a Wikipédiából, ahonnan a rögbivel (vagy rugbyvel) kapcsolatos információimat szereztem. Magyarországon az a változat terjedt el, amit 15 fővel játszanak, de én most csak egy pár játékost használtam fel a kis életképemhez ezen a tortán.

Magyar rögbicsapat egyik aktív játékosának készítettem ezt a tortát szülinapjára kis tolongásos jelenettel. Úgy gondoltam ki, hogy az ő csapatmezére hasonlító öltözékben legyenek az arccal rendelkező figurák, az ellenfél játékosai meg lehetőleg arccal a földbe döngölve. :) Ez ötlet állítólag nagy derültséget okozott a szülinapi partyn a szintén csapatjátékos haverok között. :D

A pályát nem dolgoztam ki különösebben, mert úgyis csak egy részlete látszik, méretarányosan nem lehetett volna megcsinálni, így talán kissé puritánnak tűnhet az egész, de legalább nem vonja el a figyelmet a jelenetről. :)

Belsőleg csokitorta volt tejszínes csokikrémmel.

Kicsi a rakáááááás...

Frissítő vörösboros meggysorbet mentahabbal

Jaaaaj, ez a meggy! Még van egy rakat cseresznye a hűtőben, de máris hozott apukám még egy rahedli meggyet is, azt se tudom melyikből mit csináljak már.

Nagyon jófajta amúgy, konkrét latin elnevezést nem bírnék prezentálni, de tudjátok, az a jó kis nagyszemű, szinte fekete fajta, édesen-savanykás féle. Valamelyik évben csinált apukám rendkívül finom meggybort, arról jutott eszembe, hogy borral párosítsam most egy kis jeges desszertben. Nagyon szeretem a sorbet-t, ami végülis fagyi, csak tejtermék és tojás nélkül. Amúgy is a gyümölcsösebb fagyikat szeretem nyáron, télen persze jöhet bármi más, de ilyenkor valahogy ezeket érzem frissítőbbnek a kánikulában, gondolom ezzel sokan így vannak.

Ennél a kis jegeskénél az alkoholtartalomtól nem kell félni, mert a szirupfőzés közben elszáll, csak a vörösbor finom zamata marad, ami kicsit feldobja a meggyet. Ha valaki mégis alkoholosan szeretné, akkor először csak a sziruppal főzze össze a meggyet, majd miután kihűlt tegye hozzá csak a bort.

A fagyasztás időtartama változhat aszerint, hogy milyen bort és meggyfajtát használunk, ugyanis a cukortartalom igencsak meghatározó ilyen esetekben, azaz, minél magasabb a cukortartalom, annál tovább kell várni, hogy megfagyjon a keverékünk. Mivel továbbra sincs fagyigépem, ismét a mini turmixgépben készült úgy, hogy a tálkáját betettem a fagyasztóba, majd időnként kivettem, rácsatlakoztattam a gépre és megpörgettem néhányszor. A sorbet-t tálalást követően azonnal fel kell szolgálni, mert gyorsan olvad.

Az általam hozzárendelt mentahabbal nincs ilyen probléma, mert rendkívül egyszerűen tejszínnel készül, a mentát szirup formájában adagoltam hozzá. Ha valaki előbb elkészíti, és hosszasan várakozik vendégeire, vagy később tálalná, egy kis zselésítő anyaggal meg lehet még kötni, de nekem így is teljesen jó tartása volt, szép kis galuskákat tudtam belőle formázni.

Ez most azon ritka desszertek közé tartozik, amivel nem kellett kísérletezgetni, elsőre jól sikerült, így megosztom most veletek is.

Vörösboros meggysorbet mentahabbal

Hozzávalók a sorbet-hoz:

15 dkg megmosott, kimagozott meggy

5 dkg kristálycukor

5 dkg nádcukor

fél dl víz

fél dl száraz vörösbor

1 teáskanál méz

Hozzávalók a mentahabhoz:

2 evőkanál kristálycukor

2 evőkanál víz

1 marék mentalevél

1, 5 dl tejszín

A meggyet leturmixoljuk és félretesszük.
A cukrot, a nádcukrot, a vizet és a vörösbort edénybe tesszük, felforraljuk, majd kb. fél perc forralás után visszavesszük a lángot és ellenőrizzük, hogy szépen eloldvadt-e a cukor. Ha ez megtörtént, hozzátesszük a mézet és a leturmixolt meggyet. Még egy rövid ideig, 2-3 percig főzzük, majd félretesszük hűlni.
Ha már kihűlt, visszaöntjük a mini turmixedénybe és a fagyasztóba tesszük. Ha van fagyigépünk, könnyebb dolgunk van, a használati útmutató szerint járjunk el. :P Én a turmixedénykét félóránként előkaptam, rácsatlakoztattam a fejre és keverintettem rajta egyet, illetve az edény oldalára fagyott masszát lekapirgáltam egy spatulával. Körülbelül 2-3 óra alatt nyerte el végleges állagát, érezni fogjuk, hogy mikor jó.

A mentahabhoz először a cukrot a vízben a tűzhelyen gyenge sziruppá főzzük. A mentaleveleket megmossuk és mozsárban kicsit megtörjük, majd a sziruphoz adjuk. Tovább főzzük egy-két percig, majd hagyjuk kihűlni. Ezután a mentaleveleket leszűrjük és a szirupot a kemény habbá vert tejszínhez adagoljuk folyamatos gépi keverés mellett. A habot a hűtőbe tesszük felhasználásig.
A mentahabból két evőkanál segítségével galuskákat formázunk, pohárba tesszük, majd fagyiskanállal egy gombóc sorbet-t helyezünk a tetejükre és mentalevéllel díszítjük.

Bob, a mester torta

3 éves kisfiú szülinapjára készítettem ezt az újabb mesetortát.

Azt hiszem a fiúcskák nem is annyira ezt az emberkét, hanem inkább a különböző munkagépeket szeretik ebben az animációs rajzfilmben, így muszáj volt azokból is megformáznom néhányat. Sajnos az utolsó pillanatban kiderült, hogy egy nappal korábban lesz az ünneplés, így már csak egy úthenger és egy markológép fért bele az időmbe.

Még mindig dög melegbe dolgoztam, így nem lettek tökéletesek, így is félpercenként le kellett hűtenem a marcipánt, hogy ne folyjon ki a kezemből. :( Ugyanezen okból lett Bob egy kissé tömzsi, a valóságban nem ennyire köpcös szegényke. Mivel a harmadik gép már nem jött össze, helyette készítettem egy bónusz-macskát, aki Makréla névre hallgat. :D

Mivel rám bízták milyen legyen a torta, úgy gondoltam ki, hogy épületet formázzon, amin éppen dolgoznak, de úgy kellett okoskodnom, hogy egy dobozba is bele lehessen tenni, így mellette már nem sok hely maradt.

A környék zöldségeseinél fellelhető összes maradék epret felvásároltam, hogy még friss kerülhessen a tortába, így kakaós piskótába epres-joghurtos krém került, kívül a szokásos fondantbevonattal.

Tarte tatin darált mogyival, mer'úgy jobb

Szerintem ez a francia almatorta akkor a legfincsibb, ha az almából kissé savanykás fajtát választunk, mivel a rágyógyult karamelltől amúgy is édesebb lesz az egész. Én most még annyit variáltam rajta, hogy darált mogyorót tettem az omlós tésztába, nekem így sokkal jobban ízlik, ráadásul a tészta sem ázik át annyira tőle, mint normál esetben. Aki szottyosan szereti, az tegyen bele kevesebbet. :)

Megfejelhetjük még egy kis vaníliafagyival is, hogy halmozzuk az élvezeteket, de akkor inkább uzsonnára fogyasszuk, mert ebéd utáni nasinak már kicsit durva kalóriabomba lenne. Fotóból most egy régebbit mutatok, mert olyan dög meleg van, hogy elfolyott a fagyim rajta, pedig már a fél tortát elszeletelgettem. :(

Lássuk hát az én változatomat.

Tarte tatin darált mogyoróval

Hozzávalók:

25 dkg liszt

1 csipet só

5 dkg darált mogyoró

10 dkg porcukor

1 tojás sárgája

20 dkg hideg vaj, vagy margarin

kb. 1 kg. savanykás alma

a karamellhez:

15 dkg kristálycukor

10 dkg vaj

A lisztet összekeverjük a sóval, porcukorral, mogyoróval, és a tojás sárgáját, majd a hideg vajat belekockázva gyorsan összegyúrjuk. Folpackba csomagolva tegyük a hűtőbe, közben feldolgozhatjuk az almákat.

Az almát hámozzuk meg, és vágjuk vékony szeletekre. A cukrot a vajjal hevítsük addig egy edényben, míg a cukor egészen fel nem oldódik a vajban, de még világos halványbarna színű marad.

Én kapcsos tortaformában készítettem úgy, hogy a formát alulról körbecsomagoltam alufóliával, hogy ha kiszivárogna némi karamell, vagy a párolódó alma leve, azt fel tudja fogni. Beletöltöttem a karamellt, majd legyező alakban elrendeztem rajta az almákat.

A sütőt előmelegítettem. A tésztát a hűtőből elővéve lisztezett felületen a formának megfelelő méretre nyújtottam és ráemeltem az almákra. Úgy rendezzük el a formában, hogy oldalt is jól fedje az almát, nyomkodjuk rá nyugodtan kézzel.

Gázsütő 5-ös fokozatán kb fél óra alatt megsül a tészta, szép aranybarna színe lesz, abból már láthatjuk, hogy készen van, ez idő alatt a cukor is teljesen karamellizálódik.

Meglazítjuk a tészta oldalát és az egészet egy tálra borítjuk, majd vaníliafagyival vagy anélkül még melegen tálaljuk.

Jó étvágyat! :)

Barna-fehér alkalmi torta

Most már lassan a kiterjedtebb ismeretségi körnek is készíthetek tortákat, mert ez utóbbi a félunokatesóm spanyoltanárának készült. :) Ez nem is baj igazából, mert sokszor elvonási tüneteim vannak, mikor nincs kinek tortát csinálni, ilyenkor születnek a mindenféle fura minitorták, amikből nemsokára mutatok majd megint egy csokorral.

Tehát ez a torta itt most egy három fős kis lánybulira készült egy közös szülinapozás alkalmából. A kérés az volt, hogy három korábbi tortám stílusának ötvözete legyen, de leginkább bézs-barna árnyalatokkal operálva, szolidan elegáns stílusban.

Tortadíszítős tapasztalataim mondatják velem, hogy sokszor a legegyszerűbb tortákat a legnehezebb megcsinálni, ugyanis ha kevés a díszítés, a formának és a burkolásnak nagyon tökéletesnek kell lennie, mert aztán nincs mivel eltakarni az apróbb egyenetlenségeket. Ezért hát most is nagyon koncentrálnom kellett, a végén mégis találtam hibákat rajta bőven. Így utólag nézegetve erősen hasonlít a szüleimnek réges-régen készített évfordulós tortára, de úgy érzem egész csinoska lett.

Dupla csokis volt a belseje, sőt a felső szintnél még a piskótát is megvariáltam kísérletképpen, erről majd hamarosan beszámolok, hogy vált be a trükk, mert magunknak is mentettem egy apró méretben tesztelésre. A külsejénél sima és kakaós fondant váltakozva használtam, az egészen sötétbarna részek pedig a Chokoflex nevű csokis bevonóból készültek. Ez utóbbi nagyon rosszul tűrte a meleget, ami a sötét rózsa formáján is meglátszik, formázás közben átkozódtam is sűrűn, aztán végül úgy oldottam meg a dolgot, hogy a darab anyagot a hűtőbe tettem 5 percre, majd formázás előtt a kezemet bekeményítőztem, így egy kis ideig legalább hagyta magát gyurmázni.

A szalagokat műanyag mintázólapba nyomigáltam, hogy adjak neki egy kis finom mintázatot, a tetején lévő kis kör pedig natur csemegemarcipánból készült, amit formázni nem nagyon lehet, csak egy ilyen kis lapocskát tudtam belőle szakadás nélkül előállítani. A kis pöttyök körben sima olvasztott csokiból kerültek a tortára.

Halacska a vágódeszkán

Ismét Csilli barátnőmnek készíthettem tortát, most az apukája szülinapjára.

Ő az a horgász, aki sosem fog semmit, de nagyon szeret a parton üldögélni. Csilli először egy harcsát szeretett volna neki, de aztán meggyőztem, hogy az önmagában uncsi, meg aztán ez így sokkal viccesebb lesz. A vágódeszkán fekvő hal a filézőkéssel olyan, mintha már fogott is volna valamit. :)

Ez itt egy ponty akar lenni, biztosan nem tökéletes anatómiailag, és tudom, egy kicsit sovánka, de legalább nem hagytam le a bajszát. :D

A vágódeszkát direkt olyan kissé viseltesnek akartam, mintha már rengeteg halat megpucoltak volna rajta, kár, hogy nem annyira látszik az felülete, élőben sokkal mutatósabb volt.

Amúgy is sokat kínlódtam a fotózással, mert három különböző színű hátteret is raktam mögé, de valahogy sehogyan sem adta vissza a fotó a színeket, sőt inkább elnyomta. :(

A torta belsejénél is trükköztem kicsit, nagyon könnyű tejszínes túrókrémet készítettem kakaós piskótába, de minden réteg alá húztam vékonyan egy kis csokiganachet.

Mindenki nagyon meg volt elégedve, az ünnepelt állítólag a halacskát nem is engedte felvágni.

Marilyn torta

Diamonds are the girls best friend.... tüpptürüppp....

Vagy legalábbis a film alapján formáztam meg Marilyn öltözékét, hogy olyan igazi csajos-pinkes legyen. Gyémánt helyett persze cukorgyöngy van a nyakában, de aki ezt nagyítóval ellenőrzi, az meg is érdemli! :)

Azért arra figyeltem, hogy ne maradjon le a jó nagy masni a ruha hátuljáról, kár, hogy a cipőjére már nem emlékeztem milyen volt.

Fiatal csajszinak készítettem a tortát anyukája kérésére. Egy kis hiba csúszott a számításba, mert joghurtos-epres krémet beszéltünk meg, aztán utólag derült ki, hogy a leányka kifejezetten nem szereti az epres joghurtot semmilyen formában sem. Szerencsére ettől függetlenül nagyon finomnak találta, úgyhogy ez a kis nüansznyi gikszer nem szegheti kedvemet. :)

A figuránál az arc megformázása jelentette a legnagyobb feladatot, mert előre tudtam, hogy úgysem fog eléggé hasonlítani, így inkább a fejformára és a frizurára helyeztem a hangsúlyt. Sajnos nagyon meleg volt, ezért a marcipán megfényesedett kissé, de így legalább olyan hatása van, mintha Marilyn Monroe viaszbábuja lenne a panoptikumban. :D

Húsvét-sziget torta

Pontosabban sziget-részlet inkább, vegyük úgy, hogy levágtunk egy szeletkét belőle.

Kedves földimnek, Borinak készítettem ezt a tortát, aki ismét a barátját lepte meg általam szülinapján, mint tavaly ilyenkor egy londoni szobor részletével.

Azt mondta, hogy most is nagy sikert aratott, bár én igazság szerint kicsit csalódott vagyok, hogy a moainak nevezett kőszobrokat nem sikerült elég jól megformázni. Sajnos a marcipán nem engedelmeskedett nekem és az élesre formázott sarkok kigömbölyödtek újra, meg újra, akárhogy erőlködtem. Valami páratartalommal kapcsolatos probléma lehetett, de tény, hogy nagyon bosszantott a dolog, sokat idegeskedtem miatta.

Ízében egy csökkentett cukortartalmú kakaós piskóta volt, hozzá diétás málnás-joghurtos-túrós krémmel, kívülről a szokásos fondant.

Az ünnepelt egyik régi álma, hogy eljusson erre a tájra, remélem teljesül, addig is talán ez egy kis kárpótlás neki, míg várakozni kell. :)

Alternatív vargabéles friss cseresznyelekvárral és tarhonyával :)

Vargabéles rajongók gyorsan csukják be a szemüket vagy lapozzanak tovább, mert itt én most szentségtörést fogok elkövetni! :)

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy valamelyik desszertembe tarhonyát csempésszek és a cseresznyeszezon beköszöntével meg is született végre az ötlet. A vargabéles tésztájába gondoltam beledolgozni cérnametélt helyett és miután a túró maga is elég szemcsés, egyáltalán nem zavaró benne szerintem, sőt így nekem jobban bejön az állaga.

Rétestészta helyett az eredeti omlós tésztás variációt készítettem, azaz egy kis karika omlós tészta került a sütemény aljára. Hogy mégis meglegyen a ropogós rész, a tetejére a sütés befejezte előtt még egy kis kukoricapelyhet is pirítottam.

A tradicionálisan használt mazsola helyett én itt a kombinációhoz jobban passzoló aszalt cseresznyét használtam.

Cseresznyelekvárból egy friss változatot készítettem, éppen csak annyit, ami ehhez a sütihez elfogy, így nem szükséges a szokásos módon főzögetni hozzá.

Nekem a szokásos desszertgyűrűben készült, de tortaformában vagy sima tepsiben is elkészíthető.

A tálalást a csini Pataki Kerámia receptversenyes nyereményemben követtem el. :)

Alternatív vargabéles tarhonyából friss cseresznyelekvárral

Hozzávalók az omlós tésztához:

10 dkg liszt

3,5 dkg porcukor

csipet só

5 dkg vaj

1 evőkanál hideg víz

a töltelékhez:

5 dkg tarhonya

1 tojás

1 kávéskanál vaníliapaszta

5 dkg porcukor

fél citrom reszelt héja

2 dkg vaj

10 dkg tehéntúró

1 evőkanál tejföl

kb. egy maréknyi aszalt cseresznye apróra vágva, vagy egészben

a lekvárhoz:

10 dkg cseresznye

1 evőkanál nádcukor

1 teáskanál méz

(ízlés szerint dzsemfixáló vagy pektin, ha valaki dzsemesebb állagúan szereti)

a tetejére:

natur kukoricapehely (corn flakes)

Az omlós tésztához gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a lisztet a porcukrot, a sót, a hideg vajat és a vizet, majd a gombócot a hűtőszekrénybe tesszük kb. 20 percre.

Ez idő alatt a tarhonyát megfőzzük enyhén sós vízben, leszűrjük, majd félretesszük.

Az omlós tésztát vékonyra kinyújtjuk és a desszertgyűrű segítségével kerek lapokat szaggatunk belőle. Ha egyben szeretnénk készíteni a süteményt, egy lapot nyújtunk belőle és kibélelünk vele egy szögletes tepsit, vagy egy kerek kapcsos tortaformát. A tésztát közepes fokozatra állított előmelegített sütőben kissé elősütjük pár perc alatt.

Közben előkészítjük a tölteléket. A tojás fehérjét pici sóval kemény habbá verjük. A tojás sárgáját kikeverjük a vaníliával, a porcukorral és a szobahőmérsékletű vajjal. Hozzádolgozzuk a reszelt citromhéjat, a túrót és a tejfölt is. A tojáshabot beleforgatjuk, majd az egészet óvatosan összekeverjük a kifőzött tarhonyával és az aszalt cseresznyével.

Az omlós tésztakarikákra visszahelyezzük a desszertgyűrűket és mindegyik gyűrűbe arányosan elosztjuk a tölteléket (vagy az egészben elősütött tésztára töltjük). A közepesen meleg sütőben tűpróbáig sütjük, nekem gázsütőben 5-ös fokozaton 20 perc alatt elkészültek. Ekkor a tetejére szórjuk ízlés szerint a kukoricapelyhet és még egy kis időre visszatoljuk a sütőbe, míg a pelyhek kicsit rásülnek a töltelékre. Ha valaki nem szereti a kukoricapelyhet, a maradék omlós tésztából készítsen eleve több kerek lapot és azzal fedje be a sütemények tetejét.

Amíg a béles sül, elkészíthetjük a cseresznyelekvárt is. A cseresznyét megmossuk, kimagozzuk és turmixgében átturmixoljuk. A nádcukorral feltesszük főzni, amikor már forr, beletesszük a teáskanálnyi mézet és még 5-10 percig főzzük. Ha valaki dzsemesebb állagot szeretne, ekkor beletehet egy kiskanálnyi dzsemfix befőzőcukrot is, azzal még vagy 2 percig érdemes rotyogtatni.

A lekvárt a frissen kisült bélesekre vagy melléjük kanalazzuk és tálalható.

A második szülinap nálunk

Hát eljött ez a nap is. A mi törpikénk betöltötte második életévét. Már nem is emlékszem milyen volt tavaly ilyenkor, annyira nagyot nőtt.

El lehet mondani, hogy tökéletesen kiélvezte a szülinapját, úgy pörgött egész nap, hogy nem is értettük hogy bírja. A legapróbb ajándéknak is úgy tudott örülni, mintha élete legnagyobb kincse lenne, egy tündérbogár volt komolyan mondom. Gondolom később már nem lesz ilyen könnyű boldoggá tenni, így nekünk is nagy élmény volt ez a nap. :)

Természetesen a nap fénypontja a torta behozatala volt. Sokat dolgoztam vele, mert jó pár figurát fabrikáltam hozzá. Valami babásat akartam, ami nincs túlcizellálva, viszont sok rajta a látnivaló. :) Mivel a mi Bogyókánknak nincs olyan igazi kedvenc mesefigurája, vagy tárgya, de szinte minden érdekli, olyan dolgokat szerettem volna rátenni, amiket biztosan felismer és a nevüket ki is tudja mondani.

Evidens volt, hogy kerüljenek rá járművek, így készült a vonat és a repülő, illetve sok kis állatka is mind olyan, hogy örömmel kiált fel, ha valamelyiket meglátja. A torta hátsó részén körben is elhelyeztem pár nagyon pici, másfél-két centis kis állatkát, egy sünit, egy teknősbékát és egy csigát is. Ezeket azért is készítettem miniben, hogy ha figurát akarna enni, ne kapjon marcipán túladagolást. :)

Elsőként a kukacot nézte ki magának, amit ő "totó"-nak hív, fogalmam sincs, hogy miért, pedig azóta már bonyolultabb és nehezebb szavakat is ki tud mondani. Aztán még egy csigát és teknőst is elfogyasztott, majd jöhetett a "tóólta".

A torta maga is csökkentett cukortartalommal készült, az ünnepelt szeletkéjéről le is szedtem a fondantbevonatot, ő biztosan nem hiányolta. A tésztája nádcukorral és zabpehellyel készült, mint korábban a Békás-baris babatortánál is, amit egy egyéves kislánynak készítettem.

Belül egy krémes tehéntúróból készített krém volt kevés joghurttal, eperlével, tejszínnel, benne friss eperrel jó nagy darabokban. Törpe imádja az epret, bár nem régóta ehet, így még nem volt ideje megunni. A vicces az, hogy így a krémben is felismerte, mondogatta is, hogy "epeeel, epeeel". :)

Sokadnaposan még finomabb lett a torta, jól összeértek az ízek, ezt az infót jól meg is jegyzem magamnak, ha legközelebb ilyen tésztát készítek. A meleggel ugyan meggyűlt a bajom, kicsit "megizzadtak" a figurák, ezért olyan fényesek, sajna a marcipánt nem szerencsés tortával együtt hűtőbe tenni emiatt, de most kénytelen voltam.

A gyertyák elfújása elsőre sikerült, pedig nem is gyakoroltuk! :)

Első esküvői tortám

Ajándékba készítettem barátaink esküvőjére ezt a kis méretű esküvői tortát. Nagyon szűk körben ünnepeltek, ezért csak 16 szeletnyi volt összesen az egész.

Jó gyakorlás volt mindenesetre, mert augusztusban kell majd készítenem egy igazi nagy menyasszonyi tortát, legalább akkor már nem fogok izgulni annyira. :)

Cukorvirágok fabrikálásában nem vagyok valami gyakorlott, ráadásul nem is nagyon szeretem, mert nincs nagyon türelmem sok egyforma rózsafejet, vagy valami más hasonlót legyártani, így erre a tortára is több különböző fantáziavirágot készítettem. Amitől mégis egymáshoz illőnek látszanak, az az egynemű színösszeállítás.

Törtfehér a fondantbevonat és a virágok is, a gyöngysor jellegű szegélydíszt pedig gyöngyház színű lüszterfestékkel emeltem ki. Ugyanezt használtam szárazon a virágok szirmainak "beporzására" is, így egy kicsit elegánsabb fénye lett az egésznek.

Az alsó szint epres-tejszínes krém volt nagy friss eperdarabokkal, a felső pedig csokikrémes.

Az ifjú párnak nagyon tetszett! :) Ezúton is kívánok nekik sok boldogságot mégegyszer!