Versek

 

Jón Kalman Stefánsson: Versek





                               

Amikor 2018 tavaszán először került a kezembe Jón Kalman Stefánsson regénye azonnal megfogott az írói stílusa. Filozófikus, merengő, mégis humorral átszőtt regénye A halaknak nincs lábuk, Patat Bence fordításában azonnal megfogott. Azóta is egy élmény minden kötete, igazi felüdülés a léleknek, belemerülni az általa teremtett világba.


   

Régóta nagyon vártam, reméltem meg fog jelenni egyszer a verses kötete is. Most a Typotex Kiadó ezt is elhozta nekünk, amiért hatalmas elismerésem. A talán legismertebb regényfolyama a Menny és pokol trilógia olvasása után éreztem, a verseire is igazán kíváncsi lennék. Jón Kalman töretlen népszerűsége öröm, igazi "írósztár", ezért is volt a 29. Könyvfesztivál díszvendége. Erre az alkalomra jelent meg a Versek kötete.

A kötet igazi esszenciája az eddig megjelenteknek, több kötetből a legjobbak kerültek kiadásra. Az útkeresés folyamata, az irodalomra való rátalálás olvasható ki ezekből. A lírai hang, a hangulatos természeti képek itt is megjelennek. Az élet értelme, az élet-halál kérdése, a gyász feldolgozása már ott és akkor, fiatalon is alap kérdés volt a szerzőnek. Nem meglepően komorak, sötéten merengőek, de érzelmekben bővelkedőek a versek nagyrésze. Kifejezően rövidek, vagy hosszabban elmélkedőek, találó megállapításai ma is helytállóak, megidézi az olvasóban az "aha" érzést. 

Az olvasás során végig átjárt valami nyugalom, vigasztaló, boldogító érzés. Izgalmas volt megismerni Jón Kalman korai érzéseit, gondolatait. A vers mindig egy intim vallomás szerintem, ez érezhető itt is. Ezek a versek történeteket mesélnek el, és tele vannak mély érzésekkel. Koránt sem "papírpocsékolás", ahogyan egyik korai olvasója gondolta.


Jón Kalman látásmódja kétség kívül érző, eredeti, egyedi. Katartikus élmény Őt olvasni, hallgatni. Mikor és hogyan kezdődött minden? Az oda vezető út rögös, de eredményes. A fiatalok hely keresése, a felfedezés, mi dolgunk van a világon izgalmas pillanatairól olvashatunk. Örömmel olvastam a zenei hatású verseket is. Család, összetartozás, érzelmek kavalkádja vár ránk. Odafigyelni a másikra, megbocsátani, ölelni, szeretni, hisz egy életünk van... és az egy pillanat csupán.

A kötet bőséges utószóval Jón Kalman jobb megismerésére ad alkalmat. Személyes élmények, életének meghatározó pillanataival, az irodalmra való rátalálással közelebb kerülhet az olvasóhoz. Bár a Versek egy vékonyka kötet, mégis fontos, fajsúlyos darab az életműben. Az év egyik legkedvesebb és legjobb kötete lett számomra ez a válogatás, Egyed Veronika fordításában. 
Csak ajánlani tudom minden olvasónak, rajongónak, hiszen remek kiegészítés a regények mellé.




Kedvezménnyel ITT megvásárolható a kötet!




   

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.
A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, 2021-ben a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve, majd a Csillagok sercegése került a hazai boltokba.

Kép: saját fotók

Typotex, Budapest, 2024
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933113 · Fordította: Egyed Veronika

Szólj, ​ha kell egy barát

Patat Bence (szerk.) Szólj, ​ha kell egy barát
Kortárs skandináv gyerekversek 

                                                      

Kamaszkorom egyik kedvenc olvasmánya volt a Tótfalusi István fordításában megjelent, mára klasszikussá nemesedett Ami a szívedet nyomja című svéd gyerekvers gyűjtemény. Valószínűleg skandináv-mániám egyik alapköve lett az a könyv.



Az idő rohanva telt, így aktuális lett egy újabb kötet. Patat Bence az ötletgazda, és fordítója, szerkesztője ennek a csodás kötetnek. A válogatás alaposabb, hiszen a svéd mellett norvég és dán verseket is olvashatunk, sőt most először izlandi és feröeri gyerekversek is helyet kaptak. Ez a könyv azért is egyedülálló, mert Patat Bence széles merítése ebben a formában sehol nem jelent meg, Skandináviában sem létezik.


Számomra ezúttal is bebizonyosodott, hogy a gyerekeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt, sokkal többet éreznek, és látnak, mint azt mi, felnőttek elképzelni tudnánk. Kötelezővé tenném, de legalábbis melegen ajánlom minden szülőnek, nagyszülőnek, felnőttnek ezt a válogatást. Túlzás nélkül minden benne van, ami kiszakít a szürkeségből, de ami még fontosabb, közelebb visz a gyermeki lélekhez. Megerősítette bennem annak az örök érvényű gondolatnak az igazságát, mely szerint a gyermek csak kicsi...


A felbukkanó témakörök komolyak, de a humort sem nélkülözik: a barátság, iskola, emberi kapcsolatok, és a felnőttek világát idézi meg. Hogyan is látnak bennünket, felnőtteket a gyerekek. Fontos, aktuális kérdések is megjelennek: gyász, a jövőtől való félelem, a klímaváltozás és az Isten keresése-megtalálása. 

A gyermeki látásmód, véleményük a világról, szülőkről és a világ fontos dolgairól témák szerint csoportosítva, lényegretörően vannak jelen. Elgondolkodtató az, amit a gyerek észrevesz, meglát a világból, kapcsolatokból. Több kenvencem is lett: az első témakör a barátságról-szerelemről mesél 12 versben. Már a nyitó vers, az Illatos kardigán témája a szeretet személy hiányát idézi. Itt található a címadó vers is, ami a barátság fontosságáról, erejéről mesél. A szülők, testvérekkel való kapcsolat a második etap témája. Innen az Apa homokvárat épít a felnőttben lakozó gyereket hozza vissza érzékletesen. Kedvesen vicces még a Nagytesó, Emberek a képen című versek. 

A kötet nagy előnye, hogy ezek a felnőtt szerzők megőrizték a gyermeki énjüket. Thorstein Thomsen-től több vers is bekerült. Tőle ajánlom az Új fiú állati ravasz és a Dagi Filip ördögi köre verseket. Kifejezőek és találóan nyitnak utat a gyermeki lélek mélyére, amire mi felnőttek hajlamosak vagyunk nem odafigyelni. 
Izgalmas, meglepően elgondolkodtató kérdések bukkannak fel a további fejezetekben is. Ez a válogatás is rávilágít, mennyire nyitottak és figyelmesek a gyerekek az őket körülvevő világra. Valóban, vegyük őket komolyan, törődjünk velük!

Bizosan méltó párja lesz ez a friss, mai gyerekeknek szóló válogatás a korábbi svéd gyermekvers kötetnek. Patat Bence eddigi, szépirodalmi fordításai már rég meggyőztek arról, mennyire kiváló és értő fordítója a skandináv szerzőknek. Most ez hatványozottan érezhető, amivel a gyermekek érzésvilágát, látásmódját adja vissza. Az antológia hatvanhat új verset tartalmaz, amihez Schall Eszter készített szemet-szívet melengető illusztrációkat. Tökéletesen illeszkednek a versek témájához, hangulatához. Öröm volt olvasni, szeretettel ajánlom kicsiknek, nagyoknak!





      

Patat Bence Észak-Európa irodalmának egyik legrangosabb és legtermékenyebb magyar tolmácsolója, nemzetközlieg is ismert skandináv szerzők magyar hangja, többek között Jón Kalman Stefánsson, Lars Saabye Christensen, Maja Lunde és Karl Ove Knausgård műveinek fordítója.



Móra, Budapest, 2023
96 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636034399 · Fordította: Patat Bence
Illusztáció: Schall Eszter

Kiss Ottó két gyerekverses kötetéről

 

Kiss Ottó: Csillagszedő ​Márió
Versek gyerekhangra




                                              

Első találkozásom Csillagszedő Márióval és Kiss Ottóval. Nagyon meglepett-megfogott ennek a több mint húsz éve megjelent, mára klasszikussá nemesedett kis kötet verseinek mélysége. Egységes színvonalú, korántsem csak gyerekeknek szóló versek, töredékek adják a kerek egész tartalmat. Az különösen tetszett, ahogyan a szerző egy óvodás kislány szemén át megmutatja a világot. Mondhatom a könyv kész érzelmi hullámvasút.


Szépek és megindítóak a versek, hiába rövidek, igazi mélységük van. Ahogy ebből a lényegre törő megfogalmazásból kikerekedik belőlük a történet, összeáll és megfog. Elgondolkodtató, a gyerekeket foglalkoztató témák bukkannak fel: a játék, barátság, válás, szeretet, családi kötelékek… az Eddig háromszor mentem világgá kezdetű nyitó vers már megalapozza a hangulatot, csodásan vitt vissza a gyerekkoromba... (igen, én is mentem világgá, egészen két sarokig jutottam). Meglepett, emlékeket hozott felszínre, amik szerintem a gyerekek által elképzelt, vagy valós világot tökéletesen jelenítik meg. Először összeszorul az ember szíve, aztán jönnek a könnyek is, majd lehet gondolkodni. Mit viszünk magunkkal a gyerekkorunkból? Mennyire meghatározóak az első barátságok, találkozások, rácsodálkozások a világra. Igazán kellenek az ilyen érzelmekkel teli, egyszerű történetek, gyerekkönyvek. És nem csak a gyerekeknek. Kifejezetten tetszik az a finom, kissé melankólikus humor, ami átszövi a sorokat.

„Semmi dráma

Csak áll az ember a csendben.”


Feloldja a fáradt, rohanástól megfáradt ember-gyerek lelkét, kihozza a mélyből az őszinteséget, eljut, lenyúl a felnőtt lélek mélyén lakó örök gyerekhez. Szellemes és ötletes, őszinte és elgondolkodtató könyvecske arról, ami körülvesz, foglalkoztatja a gyermeki képzeletet. Nyelvi játékaival nyert meg igazán, lett barátom Csillagszedő Márió. 

"A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van." 

Nem véletlenül nyerte el az Év könyve díjat, számos feldolgozása született, és több nyelvre is lefordították. Nem nélkülözi a kényes kérdéseket sem, felbukkan a halál kérdése is, a szeretet felnőtt elvesztése.
Döbbenetesek, igazán fájók és elgondolkodtatóak a szülők válásáról írt versek. Felnőttként főleg az apa történetszála mozgatott meg érzelmileg. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire ajánlanám kisgyerekeknek, talán a kicsit már nagyobbaknak jobban érthetőbb, úgy 8-9 évtől felfelé.
A barátság, a szülői szövetség és a környező világ képei erősek, látványosak és nagyon jellemzőek. Ez a könyv lehet egy híd szülő és gyerek között. Sok igazán mély gondolat van ebben a vékonyka kötetben, ahogyan a kisgyerek látja a felnőttek világát. Valóban a svéd gyerekversekre emlékeztet, szikár, tömör, kifejezően lényegre törő. A sorok közt megbúvó őszinte valóság hangja elképesztő, érdemes odafigyelni erre.
Felnőtteknek, mindenkinek csak ajánlom, rengeteg komoly mondanivaló, érzés és téma bukkan fel a kötetben. Az illusztrációk tökéletesen illeszkednek, kifejezőek.


Móra, Budapest, 2023
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636034375 · Illusztrálta: Paulovkin Boglárka






Kiss Ottó: Ég Bolt
Versek ég alatt, föld felett




         

A Csillagszedő Márió folytatásaként itt az Ég Bolt. Kiss Ottó nemrégiben kerek születésnapot ünnepelt, így a Móra Kiadó gondozásában igényesen szép kivitelben megjelent régebbi és új gyerekverses kötete. A szemet gyönyörködtető rajzokat újra Paulovkin Boglárkának köszönhetjük.


Ez a kötet már picit könnyedebb, vidámabb hangon szólal meg. Kamasz főhősünk nézetei mosolyt csalnak sok esetben az olvasó arcára. Olvasás közben elfog valami melegség, meghatottság. A kamasz szemén keresztül kicsit belenézhetünk saját világunkba is.
Egy kisgyermek számára minden dolog különös jelentőséggel bír, a kamasz lélek rejtelmei néha kibogozhatatlanok egy felnőttnek. Kiss Ottó érezhetően jól ismeri a gyermeki lélek rezdüléseit, gondolatait. A könnyed, humoros stílus mögött mély tartalom van. Felbukkan témái között itt is a barátság, az összetartozás, valamint napjaink médiahatása. Az első vers, ami megfogott, mint utána olvastam, éppen az volt, ami anno a Márióból kimaradt... az Anya szerint kezdetű sorok.
Ügyesen megszerkesztett könyv ez is, ahol felbukkan a felnőtté válás minden nehézsége és az első gyerekszerelem érzése is. Tetszetős, hangulatos, érzelmeket megmozgató sorokban kerül elénk. A kötet tartalmát emeli, fajsúlyossá teszi, hogy több vers is a hitről, Istenről szól. Az Isten keresése és megtalálása a kamasz főhős szemével izgalmas, fontos gondolatokat hoz. Szép kerek egész lesz a tartalom, ahogy a kiindulástól körbe ér a gondolatok sora.


"A kérdés nem az,
hogy Isten létezik-e.
A kérdés az,
hogy mi lenne,
ha nem volna."


A kamasz olvasót segíti a világban eligazodni, míg a felnőttek elmerenghetnek a körülöttünk lévő világ dolgairól. Mi is igazán fontos az életünkben..."Gondoskodok, tehát vagyok" azaz a szeretet tart és mozgat mindent életünkben. Figyeljünk erre! 

ITT beszerezhetőek a kötetek!

      

Kiss Ottó 1963. október 10-én született Battonyán, jelenleg Gyulán él. Gyerekeknek és felnőtteknek is ír.

Elismerései:

Év könyve díj (2003)
Artisjus irodalmi díj (2007)
József Attila-díj (2009)
Év Gyerekkönyve díj (2021)




Móra, Budapest, 2023
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636034382 · Illusztrálta: Paulovkin Boglárka

Szabad

Szöllősi Mátyás: Szabad





                                          

Szöllősi Mátyás Helikon Kiadónál megjelent verseskötetének alcíme sokat elárul: Válogatott és új versek. A versanyag (75 vers került a kötetbe) több mint 15 év terméséből ad merítést. A szövegek négy ciklusban olvashatóak, jól elkülönülnek tartalmukban.

Az igényes kivitelű kötet versei egyszerre melankolikusak és szenvedélyesek, kócosan lendületesek, a lélek mélyére irányulnak. Főbb témák az élet nagy sorskérdései, traumái, az elmúlás, kapcsolatok törékenysége mellett a minket körülvevő természet szépségei, illetve az idő haladtával megjelenő betegségek állnak a középpontjában. Ezekbe a versekbe besűrűsödik a szorongás, lelki nyugtalanság, amitől életszagúak.

A kamaszos útkeresés után az érett és tapasztalt férfi lép elénk, már túl az útkeresés minden buktatóján. Szöllősi prózáit olvastam előbb, ahol remekül teremtett hangulatot, így nem lepett meg a versek gyönyörű nyelvezete, képeinek gördülékeny stílusa.

A kötet szövegei "prózaversek", epikus történetek fajsúlyos gyűjteménye. Az Előhang után a kócos és vad Kamaszkor ciklusa nyitja a sort. 16 vers került ide, amik közül a két legszenvedélyesebb lett a kedvencem: Emlékfoszlányok M.-nek, (ami egy vallomás) és az Emlékfoszlányok egy testvérnek címűek. Elmerengő hangulata kérdéseket indít el az olvasóban, igazi történetmesélősek ezek a versek. Kiemelném még az Emlékmű és a Vihar mellé a kötet címadó versét. Szabadon, ahol a kamaszos lendület, a vágy találkozása ismerős lehet mindenkinek. Az útkereső felnőtté válás élményeiből adódó problémák jelennek meg ezekben a sorokban.


A második ciklus a legrövidebb, Gyulladás címet viseli. Csupán 9 vers került ide, még a korai évekből. A Lendület, a Rajzás és a záró vers lett kedvencem ebből a részből. Betegségek, kórházszag és a remélt gyógyulás a témák. Ha a lélek beteg, az a testi tünetekben is kifejezésre jut. Ezért is jó figyelni, harmóniában lenni saját testünkkel-lelkünkkel. Figyelni a jelekre, megelőzve a romlás virágait. Zaklatott, mégis életigenlő versek ezek.

A harmadik ciklus Noktürn címmel került be a kötetbe, ez a leghosszabb etap. A legtöbb vers olyan elmerengős, filozofálós, gondolkodásra késztető. A természeti képek, hasonlatok remek hangulatot teremtenek, ami az utazások emlékeit idézi. Ki ne vágyódna kicsit elvonulni, eltűnni a világ zajától a csendbe, a természetbe? A fákról, A testről vagy az Áprilisi nyár a természet és a test megújulását tárja fel.

Kifejezőek a két ember egymáshoz való viszonyáról írt versek, finoman árnyalt érzelmek bújnak meg a sorok között. Már a nyitó vers története sokat sejtet, Lélegzet a címe. A szakítás fájdalma, az új, már társ nélküli lét kérdéseit ismerjük fel. Tetszett a Reggel, A fákról, Árulás, A testről című szövegek témája és hangulata. A Démon és a Nyolc után, vagy a Közös rettegés pedig az utóbbi évek legmegragadóbb versei számomra. Gondolatisága nagyon megtalált. A kihűlt kapcsolat "bája" jelenik meg a Közös magányban, ahogyan a Vesztőhely és a Mire megjön az este is szíven ütött. Kis élveboncolás ez olvasás közben, ami még jól is esik. Párkapcsolati dilemmák versbe szedve. Kifakadtak a múlt eltemetett traumái bennem. Sorolhatnám még innen a kedvenceket, ez a rész volt igazán lélekemlő nekem. Van, amikor csak egyszerűen olyan az ember lelke olvasás közben, hogy azonnal rezonál az olvasottakkal. Megtalált a stílusa, a nyelvezete, a feltárt történetek hangulata. Ez ilyen volt nekem.

A Szégyenlős álmok címet viselő záróciklus versei lazább, játékosabb formában adnak fel kérdéseket. Valós történelmi és közéleti személyek gondolatait olvashatjuk monológok formájában. Tömör, de kifejező, egyedi hangulatú versek kerültek ide is. Tetszett a ciklust nyitó Egy zsarnok feljegyzéseiből, a Van Gogh, és a záró Sziszüphosz vers. Remek összegzés, jó válogatás, egyedi hang és témák sora vonult végig a verseken. A könyv igazi művészeti élménye mellé a borító is csatlakozik, ami a szerző saját fotója. Erdélyben készült, Gyimesben, ahol a versek egy része is íródott. A természetbe való elvonulás-elmerengő léleksimogató útkeresés verseihez jól illik a végtelen nyugalmat sugalló fotó. A természet fontos és meghatározó közelsége jelenik meg ezekben a sorokban. A fülszövegben Lator László ajánlja figyelmünkbe a verseket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a mai magyar líra.



        

Szöllősi Mátyás (Budapest, 1984. június 20. –) magyar író, fotóriporter.

2010-ben jelent meg Aktív kórterem című verseskötete. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Illegál című kötete 2020-ban került a boltokba, ez két kisregényt tartalmaz.

2008-tól rendszeresen közöl kritikákat kortárs irodalmi szerzők műveiről, illetve komolyzenei koncertekről. Szerkesztőként dolgozott több szépirodalmi és kulturális folyóiratnál. Fotóriporterként is dolgozik, számos portré- és dokumentarista sorozat készítője.






Helikon, Budapest, 2022
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634799467

Zsoltár ​női hangra

Gergely Ágnes: Zsoltár ​női hangra






                                               

Gergely Ágnes versei finoman érzékenyek, nőiesen elegánsak, mélyről jövő őszinte vallomások. Szikár egyszerűségében lényegre törően megindító, széles hangulati skálán mozgó élménycunami volt számomra ez a kis kötet. Elolvastam egyszer, kétszer, oda-vissza, majd a kedvenceim újra. Kíváncsi lettem a szerző más köteteire, prózájára is. Meglepő véletlen egybeesés, hogy éppen a költő 89. születésnapján került kezembe a frissen megjelent kötet. 

Természetes egyszerűséggel megírt érzelmek, belső viharok kavarognak a versekben és az olvasó lelkében. Gergely Ágnes költői beszédmódjának erőssége ebben rejlik, a hatása azonnali. A költő a tiszta versformával gondolkodtat. Hol felizzik benne a szenvedély, hol pedig ​objektíven mutatja a vágyat, a hiányt. Olvasás közben szinte mindegyik vers megtalált, lelkemig ért. Meghatározó emlékek törtek fel bennem, jó volt ez a néhol bizony fájó lelki utazás. Izgalmas felfedezés volt, ahogy Gergely Ágnes versei az én megélt élményeimmel rezonáltak. Jó volt belefeledkezni ezekbe a versekbe. 

Nem tudom miért, de egy régi emléket idézett meg bennem a kötet. Mezei Mária utolsó nyilvános fellépése jutott eszembe, amit kamaszként, csendes áhítattal figyeltem. Babits Mihály
Zsoltár gyermekhangra versét szavalta el, meghatóan egyszerű módon, mégis maga a csoda jött létre abban a néhány percben. A lelkekbe megnyugvás, béke költözött arra az időre. Igazi katarzis volt. Nos, valami ilyet éreztem most, miközben elmerültem Gergely Ágnes verseiben. 

A szerelem, az elvesztett barát és ember emléke ismerős érzéseket kelt mindenkiben. Ha csupán a címadó verset emelném ki, az is önmagában egy érzelmeket megmozgató csoda, ám nem lehet szó nélkül hagyni a Hontalanok, 57, vers kifejező társadalomkritikusságát. Tetszett a Chicagói emlék, vagy az Ahol a vadlovak járnak lírája. Nagyszerű volt olvasni Kőműves Kelemen balladájának átiratát, ami szintén valahogy aktuálissá vált mára. Másik kedvencem a Hallucináció című vers lett. Érezni lehet a fájdalmát, a vágyat és a szorongását, a pillanat fajsúlyát. Szívbemarkolóan igaz sorok, amit magam is megéltem. Itt van bennem, felszakad és nem múlik, hiába telt el néhány év. Dédelgetve őrzöm, ha el is múlt, hiszen fontos volt abban az életszakaszban.

"Barátom voltál. Vagy szerelmesem.
Helyedbe nem jött megmerülni más.
Szerelmet elveszteni légszomj.
Barátot fulladás."

Megrázó a versek lezárása, egy minidráma a Fenákel Judit emlékére írt vallomás. Elszorult a torkom, egyre nőtt benne a gombóc olvasás közben. Az élet múlandósága szívbemarkoló. A zsoltár egyfajta verses imádság, egy himnusz, itt az életért, a közös emlékekért szól.

A nyolc versfordításból kettőt emelnék ki. Robert Browning A Hammelni patkányfogó balladáját, ami akaratlanul is a mai társadalmi viszonyokat juttatta eszembe. Amíg csak lehet, védjük az adott szó becsületét. Izgalmas kihívás ez. A záró fordítás is egy remek ballada Joszif Brodszkijtól. Az Elégia John Donne-ért mind hangulatában, mind értékében méltó lezárást ad a kötetnek. Az orosz költészet gyöngyszeme ez. A fordító tökéletesen belehelyezkedik és átéléssel adja vissza John Donne elalvás előtti gondolatait, érzéseit. Valóban a lelke szólal meg, szólítja meg az olvasót. Szeretettel ajánlom mindenkinek a kötetet. A letisztult, kifejezően egyszerű, de mutatós borító tökéletesen illeszkedik a versekhez. Köszönöm az élményt Gergely Ágnesnek.

"Láttad a tengert s messzi tájakat.
Élted magadban s odalenn a Poklot.
Láttál világos Édent – vágyadat,

a leggyötrőbbet, mely elédbe forrott.
Életet láttál. Sziget volt a föld."


     

Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttmann Ágnes) (Endrőd, 1933. október 5. –) Kossuth-díjas magyar költő, prózaíró, esszéista, műfordító. Fenákel Judit (1936–2022) író unokatestvére, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 2006-ig tizennégy verseskönyve jelent meg, köztük hat gyűjteményes válogatás.





Fotó: Valuska Gábor
Kalligram, 2022
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634683469

Ami elhasadt

Grecsó Krisztián: Ami elhasadt

Korai verseskötetek



                                                           

"A vers az, amit mondani kell" - Kányádi Sándor




A vers az valami különleges üzenet, érzelmeket és gondolatokat közvetít sajátos formában. Egyéni, kit mikor, hogyan talál meg és mi fogja meg éppen egy-egy alkotásban. Az idő kegyetlen rostáján mi marad fent, az ismét egy nagy kérdés. Az utókor ítélete döntő lehet, ám azt gondolom a művésznek a világ felé kinyíló lelkének minden rezdülése mérvadó. Az életmű teljes ismeretéhez elengedhetetlenül hozzá tartoznak ezek a korai versek is. Honnan indult, kezdte pályáját, hová jutott, hol tart most a szerző. József Attila százévente egyszer, ha születik közénk, mindenki elkezdi valahogy, valamikor. Grecsó a Viharsarokból indulva nem tagadta meg önmagát, vállalta ezeket a korai költeményeket, és ez így van rendjén. 

A POKET kiadványára több okból felfigyeltem. Először is kedvelem Grecsó Krisztián prózáját, stílusát, olvastam minden elérhetőt tőle. A regények, novellák és tárcák mellett gyermek és felnőtt verseit is ismerem. A címadó vers az Ami elhasadt az egyik kedvencem tőle. Nem volt kérdés, hogy kell itthonra ez a kis kötet. Természetesen a Magamról többet című verseskötete sokkal közelebb áll hozzám, ami azonnal megtalálta az utat a szívemhez. Mégis van ebben az összegyűjtött kötetben némi talán naiv gyermeki báj, egységes hangulat. Igen, jobban szeretem a szerző prózáját. Mégis, mindenképpen izgalmas volt Grecsó Krisztián fejlődését nyomon követni. A szegvári bölcsőtől indulva, a békéscsabai főiskolás évekig jutva.


              

Elismerést érdemlő, hogy ezek a mára már sehol nem kapható három kötet verseit most egybegyűjtve olvashatjuk. Az elsőt még 1996-ból, alig húsz évesen, telve hittel és reménnyel, 

a hangját és útját kereső ifjú első  szárnypróbálgatásai ezek. 

Az első kötet versei A vízjelek a honvágyról címet kapta. Természetesen mint első könyves szerző, Grecsó sem mentes az induló költőkre jellemző tétova, bizonytalanságtól. Ám tökéletesen teremt hangulatot, képeivel, megszólít. Innen nekem a címadó mellett az Ahogy az út fogy, Aratástól-aratásig, vagy a Test emlékei című versek maradandóak. Izgalmas még az Önarckép, Írott súlytalanság vagy a Komplexusok ciklus. A legutóbbi Grecsó-kötet, a Valami népi nyitó képeit és sorait juttatták eszembe ezek a versek, megidézve a Kubikosok kisnovellát.

Angyalkacsinálás címmel 1999-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban a második kis kötet. Nem mindig éreztem magamhoz közel igazán ezeket a verseket, mondhatnám az első kötet versei jobban megtaláltak. Itt talán néha művészkedőnek, kicsit szentimentálisnak találtam. Tudom, ízlés dolga, kit mi érint meg, hogyan hat a közvetített üzenet. Kis érzékeny történeteket, megfigyeléseket olvashatunk az idő és tér változásait követve, ezek egy része később kibontva a Harminc év napsütés novelláiban köszönnek vissza. A nagyapa emlékét megidéző Mikor csak esik vers kiemelkedik. Hangulata működik, nekem a Savanyúból édes és a Szellemország lett még az, ami megfogott. A címadó vers metaforái sejtelmes képei is emlékezetesek maradnak. Mégis, ahogyan talán a legerősebb-hatásosabb ebből a kötetből a Satuba szorított szög lehet.

A harmadik kötet versei 2001-ből valók. Ebben található a válogatáskötet címadó verse is. A Caspar Hauser kötet nem került országos forgalomba, egy irodalmi társaság jelentette meg 200 példányban. Alig 36 oldalon „Caspar Hauser az egyetlen, aki valójában részese volt az öntudatra találásnak, miközben emlékei voltak egy olyan ismeretlenül boldog állapotról, amiben az én nincsen, csak szükségszerűen a más” – írja Grecsó a könyv hátlapján. Kifejezetten tetszett, hogy az eredeti borítók is szerepelnek, néhány gondolatot maga a szerző is hozzá tesz kiegészítésként, afféle háttérnek a kötetek születéséről.

„Különös pályakezdés a Grecsóé. Nagy Lászlót, Móriczot megidézve, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéseinek hangján, a falu néha tétova, máskor izmos beszéde ez. Sok remek vers már a későbbi jelentős írót is mutatja, és persze akadnak itt zsengék, tévutak, örömversek. Egy népi írói debütálás a kilencvenes évek közepéről. Valódi kuriózum.” Sebő Ferenc


           

Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben. Megyek utánad, Jelmezbál, Vera című regényei is elismerést hoztak, népszerűek lettek az olvasók körében.










POKET Publishing, Budapest, 2021
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156384027

Weöres Sándor Füves könyv

Weöres Sándor: Füves könyv





                                                  

"Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet.



Weöres Sándor a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Mindemellett talán az egyik olyan költő, akinek már gyermekkorban megismerjük és megjegyezzük a nevét. Ez egy életen át kísérheti generációkon átívelve nem csak a versszerető irodalombarátokat, hiszen a Tündér (Bóbita) Kutya-tár vagy a Pletykázó asszonyok örökbecsű darabok a gyermekirodalomban. Páratlanul gazdag művészete a mai napig fontos és meghatározó igazodási pontot jelent nem csupán a gyermekköltészetben, de az egész magyar irodalmi életben is. Verseinek ritmusával ösztönösen érezte és találta meg az utat a gyerekek szívéhez.


A Helikon Zsebkönyvek 100. kötete az ő munkásságából merítve nyújtja át mélységében, tömörségében az élethez nyújtott hasznos tanácsait ebben a Füves könyvben. Igazán jó és néhol roppant frappáns bölcsességekre találhatunk, amik ettől lesznek zseniálisak. Megszívlelendő tanácsok, életreceptek páratlan megfogalmazásában. Segíthetnek a mindennapok káoszából kiutat találni. 
A kikristályosodott igazságok témáiban az élet legfontosabb, legjellemzőbb kérdéseire kaphatunk válaszokat. A szerelem, férfi-nő kapcsolata, a boldogság és az élet mibenlétének fontossága mellett a vallás, a hatalom és az öröklét, halál-elmúlás témái villannak fel. Egyszerű és közérthető példákkal akar felelni az élet számtalan meghatározóan fontos kérdésére. Bármikor találni benne valami jót, hasznosat. A teljesség felé, a szeretet és odafigyelés a másik emberre, annak fontossága jelenthet úticélt. Ehhez lehet iránytű a versek, prózai művek részleteit is tartalmazó válogatás.

"Húszéveskori önmagunkkal ha találkoznánk negyvenévesen: irigyelnénk, vagy megpofoznánk."

Nyílt, őszinte, elgondolkodtató képein érezhető, mennyire jól bánik a szavakkal Weöres Sándor. Szuggesztív módon választ keres sorsdöntő és fontos kérdésekre, amikre a lehető legmélyebb őszinteséggel válaszol. Ha csak pár perced van olvasni, ám szeretnél értékes gondolatokkal gazdagodni, vagy éppen újraolvasnád tanács után kutatva, ez a te könyved. Az élet örömeihez a szomorúság és a fájdalom is hozzá tartozik. Így kerek, ezek nélkül mit sem érnek a boldog pillanatok. Olyan mankó, segítő támasz ez a könyvecske, amit bármikor, bárhol felütve kaphatsz válaszokat a lelked mélyén megfogalmazott, de ki nem mondott kérdésekre is.

"A magány nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell."


Megismerhetjük a költői líra sokszínűségét, témáit. A jó vers, az irodalom szerepe, jelentősége is felbukkan. Ezzel is kedvet kapva a további művek megismerésére. Igazán élvezetes kis olvasmány, bölcs és mélyreható életvezetési tanácsokkal, és filozófiai vizsgálódásokkal segít eligazodni rohanó világunk egyre zűrzavarosabb pillanataiban. 

"A levegőt s a szabadságot csak akkor érezzük, ha nincs."

ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet. 

       

Weöres Sándor: 1913. június 22. (Szombathely) – 1989. január 22. (Budapest)
Kossuth és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.
Weöres Sándor: A legfontosabb
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.






Helikon, Budapest, 2021
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634797029

99 magyar vers

99 magyar vers
Simon Márton válogatásában



                                                                          

A Helikon Zsebkönyvek 99. kötete a magyar költészetből merítve stílusosan 99 nagyszerű magyar verset mutat be. A válogatás megtisztelő és nehéz feladata Simon Márton költőre hárult. Mint minden válogatás, lista ez is szubjektív, de átfogó képet mutat. A névsort böngészve valóban sok izgalmas meglepetés várhat az olvasóra. Remek ötletnek gondolom ezt az antológiát. A vers mindig személyes, intim műfaj, hangulatfüggő. 




A kötetben számtalan közismert és elismert név található, azonban biztos vagyok benne, hogy mégis meglepetések sora érheti a kíváncsi verskedvelőket. A válogatás valóban széles skálán mozog, szélesítve ismereteinket. Sokféle verstípust, megközelítést és témát találunk a költeményekben. Az csupán egy izgalmas pillanat lehet, amikor a számtalan alig, vagy kevéssé ismert költő alkotására bukkantam olvasás közben. Ide sorolnám új felfedezésnek a teljesség igény enélkül: Ujvári Erzsi, Urr Ida, Karig Sára vagy Vasadi Péter, Csajka Gábor, Sziveri János, Gutai Magda verseit. Igazán tökéletes és elgondolkodtató volt a két záró vers Málik Roland és Jancsó Noémi alkotásai.




Sokak számára ismert tény, hogy a népszerű írónő, Szabó Magda is költőként kezdte pályáját. Tőle is találunk egy csodás verset a kötetben, de a közismert és nagy nevek közül számomra meglepetés volt Szabó Lőrinc verse vagy Karinthy Frigyes alkotása. Örömmel fedeztem fel Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és Baka István költeményeit, hogy most rájuk is vetül picit a reflektorfényből. Megérdemelten, nagyon kedvelem az ő költészetüket is.


A névsorból Nagy László, Fodor Ákos, Faludy György, Orbán Ottó vagy Térey János sem hiányzik. Színes csokor ez a válogatás, hol sok kevéssé ismert vers került be az életműből. Remek verseket alkotott a meséiről közismert Csukás István is, tőle is találunk egy verset a kötetben. Első olvasásra huszonhat vers került a kedvencek közé, ezek mint egy jó füves könyv, hangulat és téma miatt bármikor szívesen olvasható nekem. Motivál, hogy időnként újra elővegyem és beleolvassak ebbe a remek válogatásba, újabb kortárs szerzőket megismerve. Sok új felfedezést téve jó kirándulás volt a költészet oltárához ez a válogatás. A kevéssé ismert alkotók is megérdemelnék, hogy olvassuk és tudjuk a munkásságuk jellemzőit, fontos sarkköveit. Gazdag, érdekes és bőséges válogatást ad a kötet a hazai líra gyöngyszemeiből. 

                  

Simon Márton jó érzékkel nyúlt bele a magyar líra bőségszarujába. A fiatal költő méltán népszerű és kedvelt minden korosztály számára, ezt már bizonyította. Nem csak fantasztikus költő, de jó ízléssel, értéket teremtve-mentve válogatta össze az antológia verseit.

Jó volt megismerni, elmerülni ezekben a költeményekben. Friss hangú, alig ismert verselők munkásságát is megismerni, avagy a már méltán népszerű és közismert alkotók életművéből a felszínre hozni kevéssé ismert kincseket. Ajánlom minden verskedvelő, költészetrajongónak, izgalmas új felfedezéseket tehet az olvasó. Jó versolvasást mindenkinek! Remélem sokaknak fog még tetszeni a kötet! 

ITT a kedvezményes megrendelés lehetősége! 









Helikon, Budapest, 2021
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795933

Elégiazaj és Hemingway szalvétája

Krusovszky Dénes: Elégiazaj



                                                            

                                                

,,Az emlékezés veszélyes"


Az Akik már nem leszünk sosem című regénye volt az, ami egyértelműen a kedvencek közé emelte nálam a szerzőt. Krusovszky írásának szépsége és stílusa egyből megfogott. A regény néhány hete megérdemelten és örömömre bekerült a tíz legjobb közé az Évtized könyvei Merítés szavazásán. A korábban olvasott A fiúk országa novellái után most egy verseskötetével kezdtem el felfedezni Krusovszky Dénes lírai oldalát.


A 2015-ben megjelent Elégiazaj most nagyon betalált. Verseskötetet nem úgy olvas az ember, mint egy regényt. Az már korábban is feltűnt, hogy Krusovszky mennyire igényesen, ügyesen bánik a szavakkal. Egyszerűen jó olvasni, gördülékeny, kifejező és igényes, a hangulata rabul ejtett. A cím volt az, ami miatt ezt a kötetet választottam. „Ami elégikus, az elandalít – ami zajos, az felzaklat.” (fülszövegrészlet)

Az elégia időmértékes versformában írt görög eredetű lírai műfaj. Ide keveredve a zaj ezt összetöri, felrobbantja a melankóliát. A zajban megtalálni az összhangot, a múltunkból feltörő színek, szagok és hangok egy új élményt, borzongató mámort adhatnak az olvasónak. Érdekes volt a kötet felépítése, az erős narratíva, a leíró, hosszabb lélegzetű prózaversek (A sár partjai) mellett az egy-kétsoros versek is találóan kifejezőek. Ezeknek a szövegnek is megvan a maga útja. Néhol torokszorító volt, az elveszettség érzése kerített hatalmába olvasás közben. A múlt feltör, megrág, elsodor vagy fogva tart egy kilátástalan világba sodor. Valóban nem mindig jó emlékezni. Nem kell megrendülni, nem feltétlen férfias mindig elérzékenyülni, az összkép melankóliája mégis lüktető. Egy-egy felvillanó kép vagy személyes vallomás a múlt sejtelmes szimbolikával odaszegezi az olvasót. A vers mindig intim műfaj, az én olvasatomban ez a kötet erős, egységes.


             

Krusovszky lírája letisztult, bár néhol valamiféle szürreális világba visz el, de a költő valóban ügyesen egyensúlyoz. Képei érzékletesek, eredetiek. Így elég izgalmas lesz a szöveg, a szavak játékos, harmóniát alkotnak. Ehhez a borító képe is jól illik. A stílussal semmi bajom, végig jó volt olvasni. A versek értelmezésekor saját megélt életünk, emlékeink köszönnek vissza. Krusovszkyt olyan költőnek tartom, akire érdemes odafigyelni. Többségében szerettem ezeket a verseket, megérintettek bennem valamit. 

Krusovszky lírájára jellemző prózaiság jól érzékelhető a sorokban. Kifinomult, mélabús érzésekkel teli kötet a vágyról és szorongásról, szerelemről, halálról. Az életünkről. 

A versek többsége tetszett, élmény volt a kötettel ismerkedni. A kedvenc verseim belőle: A kertkapu, A sár partjai, Horizont/Születésnap, Mint a fák, Az Augarten fái fölött, A bankett, A trollhattani gát megnyitása, A Moirák Hitler beszédét hallgatják, Pompeji azelőtt.



Magvető, Budapest, 2015
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432527







Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
(Esszék, kritikák)

                                                                  

Élmény volt olvasni ezt az összegyűjtött írásokat. Ami nagyon megfogott, hogy Krusovszky úgy ír kritikát, tanulmányt, hogy olvasmányossága és tartalma egy novellával felér. Okosan, indokokkal alátámasztott meglátásai egy újabb irányt adnak az olvasónak. Ezzel lehet egyetérteni,vitázni, de hogy fontos dolgokat tűzött közérthetően tollhegyre, az bizonyos.

Mindig nagy vitát kavar, mi is minősül szépirodalomnak, mitől szép vagy magas irodalomhoz tartozik az adott mű. Azért nagyjából ez jól behatárolható mára, a számtalan stílus izgalmas besorolásokat adhat. Az elitista kánon mellett azonban, sznobság ide vagy oda, bizony az eladhatóság is egyre fontosabb tényező lett. Pici ország, pici piac a hazai. Erős is a kínálat, az élmezőnybe kerülni sokaknak lehetetlen, bármennyire jól írnak. Reklám nélkül végképp elvesztek ezek az írók, kitörni számukra szinte esélytelen. Egészen más mértéke van az eladott példányszámokat tekintve idehaza egy-egy sikerkönyvnek, mint az óceánon túl. Erre jó példa John Williams a Stoner írója, könyveinek 50 évvel megjelenésük utáni hatalmas sikere. Izgalmas írás, meglepő hátteret ad a sikerről, a művek hatásáról. Különösen tetszett, hogy a fordítókra is kitér.

Örömmel fedeztem fel, hogy két esszében is olvashatunk a nyitott szemmel megközelített témák között napjaink norvég írósztárjáról, Karl Ove Knausgard elképesztő sikeréről és hatásáról. Az olvasmányos irodalomtörténeti barangolásban a hazai írótársadalomról sem feledkezik meg. Izgalmas kérdések merülnek fel a "Boldogtalan magyar irodalom" témában, a Láthatatlan könyvekről, vagy Oravecz Imre, Tandori Dezső, Kertész Imre életművéről, és a Nobel-díj hatásáról. A politika és a művészet kérdése is komolyan elgondolkoztató, kikerülhetetlen sajnos. Nem bölcsész-okoskodások ezek az esszék, kritikák, jelen világunk fontos és meghatározó kérdéseit boncolgatja.

Különösen tetszett a napjaink egyik legizgalmasabb problémáját taglaló írás (MeToo-jelenség az irodalomban) a Meghalt a Nobel, éljen a Nobel! írás vagy a Stockholm-, Szöul-, Budapest-szindróma levezetése. Ajánlom elmélyedni, tovább gondolni ezeket az írásokat versekről, szerzőkről és egyáltalán a világ és magyar irodalom jelen helyzetéről. Külön öröm volt, hogy a felsorolt szerzőket, könyveket nagyrészt olvastam, így más megvilágításba helyezheti az eddigi olvasásokat.



 

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője.

Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

A szerző portréját Németh Dániel készítette.

Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2019
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155355325

Türelem, Önarckép...

Tor Ulven: Türelem


                                                        

                                                      

A 21. Század kiadó új, világirodalmi verseket bemutató sorozata a Versum-könyvek, két igazán fontos kötettel indult útjára. Tor Ulven a norvég líra eredeti és egyedi, ma napig meghatározó alakja volt. Türelem című verseskötete a legkiforrottabb verseivel 1987-ben jelent meg, most Vajna Ádám fordításában magyarul is megismerhetjük. Ulven a mai napig népszerű, megkerülhetetlen alakja a norvég irodalomnak.

Tor Ulven magányos életet élt, életében csak egy interjút adott - a Vagant irodalmi magazinnak két évvel halála előtt. Számos díjat kapott köztük a Dobloug-díjat 1995-ben. Másnap öngyilkos lett.

Tor Ulven szikár és szomorú versei elmerengenek az élet múlandósága felett. Legtöbb a halál gondolatával foglalkozik, illetve azzal, mi marad utánunk a következő nemzedéknek, milyen nyomokat hagyunk magunk után. Ez a kötet az ő részéről egy fontos és meghatározó nyom nekünk olvasóknak. Néhol olyan érzésem volt, mintha a mi Fodor Ákosunk és a norvég melankólia keveredne ezekben a cím nélküli, sűrű töredékekben. Az olvasónak mint valami megfejtésre váró, titkos enigma tárulnak fel ezek a legtöbbször cím nélküli, pár soros versek. Hangulatuk megfogja az olvasó lelkét, ösztönöznek és inspirálnak. Minden ember gondolataiban megfordulnak ezek a kérdések, boncolgatva saját életét. Az utókor szempontjából nem nehéz megérezni ezeknek az éles pillanatképekbe szőtt vívódásoknak, fájdalmaknak súlyosságát. A létezés és a nem lét közti mezsgyén egyensúlyozva keresi a múlt építőköveit.

   

Az életében csak öt versgyűjteményt kiadott Tor Ulven népszerűsége elvitathatatlanul növekszik, műveit sorra fordítják le, hogy minél szélesebb rétegben megismerjék Európa szerte. Gazdag lírája betekintést nyújt a teljesen jellegzetes költői hangjába és a józan, precíz, ugyanakkor meglepő képalkotásába. Tor Ulven versei kivisznek minket ebből a világból a költői térbe. A mi van a "szavakon túl" érzése ez. Egy olyan ritka elmozdulás, ahol a múlt megismerése a jelen kihívása. Számomra a kötet záró ciklusa, ami a zenét foglalja össze tizenkilenc tételben, tetszett igazán. Mindezt kreatív nyelvi formában megírt verseiben most a magyar olvasók is megismerhetik.

Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra kiemelkedő alakja.
Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők. A kötet IDE kattintva megvásárolható a kiadótól kedvezménnyel! 

XXI. Század, Budapest, 2020
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680023 · Fordította: Vajna Ádám




John Ashbery: Önarckép konvex tükörben



                                           

A Versum-könyvek másik kötete az amerikai költészet 20. századi, kiemelkedő alakjának verseit hozta el. John Ashbery sem nem lázadó, sem ikonná nem vált - írja az utószóban Krusovszky Dénes, aki a sorozat szerkesztője és a kötet egyik fordítója is.

Ashbery versei hosszabb lélegzetűek, stílusukban a posztmodern költészethez áll közel. Ashbery pályája 1955-ben indult, hosszú életútjának ez az 1975-ös versgyűjteménye kiemelkedő munka. Komoly áttörést hozott, elismeréseket gyűjtött be, három rangos díjat is elnyert ezzel az egyetlen kötetével: megkapta a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és az Országos Könyvkritikusok Körének díját.

Ashbery egy korai avantgard stílustól indult, és lett a posztmodern amerikai költészet meghatározója. Több mint harminc verseskötete jelent meg életében. Versei az élet állomásait, fontos eseményeit örökítik meg, nyelvi könnyedséggel, ironikus formában jelennek meg a versekben. Tömör és kifejező képei gondolatébresztőek. Érdekes kirándulás volt, amire kell egyfajta ráhangolódás. Érdemes elmerülni, megismerni Ashbery verseit, hiszen végig érződik a zseniális alkotó gondolatainak ereje, napjainkban is élvezhető hatása. A lira kedvelőinek különleges csemege mindkét kötet. Tor Ulven ugyan közelebb áll hozzám, ám Ashbery viszont picit részletgazdagabb, több kérdést jár körbe. 

Ashbery 2017-ben, kilencven évesen hunyt el. 

ITT megvásárolható ez a könyv is! 

 

John Ashbery (1927-2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. Rochesterben született, az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. 

XXI. Század, Budapest, 2020
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122186 · Fordította: Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes

Átkiáltani az őszbe

Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe



                                                                                                   

"Gondolsz néha a szívedre? Ott bent nyár van.
Dobog a mólón a lépted. Diókoppanás.
Amikor arra sem vagy, akkor is közeledsz.
Add a kezed, add a dióbelet. Veled, nélküled."



                                                                                         





Verseskötetet elemezni, véleményezni sosem könnyű. Talán az irodalom legintimebb, legszemélyesebb szövegei a versek. A költő belső gondolatainak legmélyére engedi be az olvasót, tárja ki a lemeztelenített lelkét. Hangulatok, érzések és érzelmek jönnek olvasva ezeket a csodás gyöngyszemeket. Itt van ez a kis kötet, csupán 88 oldal. Alig néhány óra alatt elolvasható, de nem érdemes sietni vele. Versekről van szó, érdemes elmélyülni, esetenként oda-vissza többször elolvasni őket. Rövidke kötet, mégis tartalmas, érzelmek kavalkádja hullámzik végig az olvasóban.
Már a borító is figyelmet kér, azonnal vonzza az olvasó szemeit ez a kiabálós rózsaszín háttér, egy kissé megolvadt, napon hagyott jégkrémmel.



Érzésem szerint egyféle összegzés, önmagunkba nézés ez a csokornyi vers. Vágyakról, veszteségekről, az idő múlékonyságáról. A férfikor nyara meghatározó az ember életében, a negyven határán illetve az átlépve. Érzékelve mennyire gyorsan elrohantak az igazán huncut kamasz-évek, majd a fiatal, erős és lendületes, de még bohém fiatalság korszaka után itt a megállapodott, beérkezett és némileg lecsendesedett igazi férfikor. Az élet nyara. Élvezzük ki ezt, tartson minél tovább a nyár, akár ezen versekkel is simogatva lelkünket.


Ezeknek a verseknek a sikere az egyszerűségükben rejlik. A költő öniróniája is fellelhető a sorok közt. Hartay Csaba sajátos stílusa és képeinek hangulata megfogja az olvasót, simán magáénak érezheti ezeket a verseket, tud azonosulni hangulatával, képeivel. Nem lesz nehéz dolga az olvasónak megfejteni, "mit üzen a költő"? Én valahogy így képzelem a költészetet a 21. században. Nem mellékesen több prózakötet után ez a 9. verseskötete a Szarvason élő alkotónak.


A nyár mindig a kedvenc évszakom volt, van benne valami gazdagság, ragyogás, egyféle szabadság. Mégis az idő haladtával az ősz kibontakozó szépsége, a szomorkás elmúlás melankóliája, harsogó, rengeteg színe maga a kiteljesedés. Az ősz észrevétlen közeledése akarva-akaratlan egyre többször megidézi a boldog gyerekkort és a múló fiatalságot. A jelent a múltunk meghatározza, abból él, táplálkozik. Bár céltudatosan megyünk előre, kell ez a visszatekintés is.

Ezek a versek nekem gyönyörűek. Életigenlőek és bölcsek. A tapasztalat valóban átértelmez dolgokat, életünk folyamatosan alakul, változik. A múló évek során felhalmozott élettapasztalat hol keserű csalódás, hol mézes dió. A negyvenes férfi belső érzéseit, a legszemélyesebb érzelmeit osztja meg az olvasóval Hartay Csaba. A világról, régi, de meghatározó emlékekről az idő óhatatlan múlásáról. Szinte mindet élveztem, eredeti, érdekes megfogalmazású, érthető versek remek nyelven íródtak. Letisztult őszintesége megkapó, jó volt olvasni őket. Az elmúlással viaskodó, lélektani hatása tapintható.
Minden költő versében van valami, ami az adott lelki állapotát tükrözi a költőnek. Bizonyára nem egyszerű az olvasóknak megfelelni, de úgy érzem, ezek a versek nem is azért íródtak. Szükség van, kellenek a versek ma is.

Ősszel az elmúlás, a halál ténye valahogy felerősödik az emberben, pedig ez már születésünk percétől ott van életünkben. Mégsem búsongó hangulatok jellemzőek a gyönyörű szóvirágokkal megtűzdelt sorokra. Gondolkodásra készteti az embert, hol vagyunk, hová tarunk, visszanézve honnan indultunk el. Ezt rögtön a nyitóvers az Álmom hetvenhét megállapítja.



"Nekem hetvenhét álmom akadt, mind
magányos, becsukott mese.
Múlt idők omladozó tornyai a távolban."


Nem mondanám, hogy az összes versért egyformán rajongtam, de azonosulni szinte mindegyikkel tudtam. Az előző kötet, a Fényképavar súlyos versei után ez léleksimogatóbb és érzékenyebb. Kiemelni legalább 10-15 verset tudnék, ami valamiért megfogott, belém égett. Ezek biztosan velem maradnak. A címadó is találó, kifejező, az én kedvenceim ezek voltak még: A japáncseresznye árnyékában, A nyár megmarad, Apró tüzeket hagyott rám a nyár, Diókoppanás, Egy lépcsőház melankóliája, Mélyül, Magánidő, Télben rekedt. Gyanítom, ha később leveszem és újraolvasom az adott hangulatom szűrőjén másik versek akadnak meg.


Az életünk korszakait, évszakait végigvezetik ezek a versek. Hartay Csaba prózájában tetten érhetőek az önéletrajzi elemek, nincs ez másképp a verseinél sem. A horgászó lakótelepi kamasztól eljutunk a megállapodott erős és tapasztalt férfiig. Aki már tudja, az élet valóban véges. Éljünk meg minden pillanatot, legyen számtalan jó és rossz emlék, és legyen örök nyár a szívünkben akkor is, ha az aranyló ősz után a tél hidege marja lelkünket. Mert ez így kerek.


"Az évszakokban ott a halál sérthetetlen fensége."



Kedvezménnyel ITT tudod megvásárolni a kiadótól! 

Hartay Csaba (Gyula, 1977. június 16.) magyar költő, író, blogger.
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte. 1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 2002-ben újságíró-korrektor szakképesítést szerzett Budapesten a Népszabadság Oktatási Központban. 2003 és 2005 között újságíróként dolgozott a Békés Megyei Hírlapnál. Tárcái, jegyzetei megjelentek a Népszabadságban is.

1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit azóta többek közt a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Tiszatáj, a Műút, a Forrás, az Új Forrás, a Kortárs, a Palócföld, a Magyar Napló és az Irodalmi Jelen közölte. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek.




2005 óta családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik. A szépirodalom mellett 2009 óta egy közkedvelt humorblogot is vezet Viharsarki kattintós címmel, amely 2010-ben kilencedik helyezett lett a HVG Goldenblog versenyén.

Első, önéletrajzi ihletésű regénye 2013-ban Lerepül a hülye fejetek címmel jelent meg. 2015-ben Nem boci! címmel jelent meg második regénye, majd ezt követte a Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást! az Athenaeum Kiadó gondozásában.

2006-ban Körösök Gyöngye, 2015-ben Szarvas város kulturális életéért díjat, illetve Megyei Prima Díjat kapta meg.









Scolar, Budapest, 2020
88 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635092260

Magamról többet

Grecsó Krisztián: Magamról többet 



                                                                                                     














Mindig is szerettem a verseket, azonban verseskötetről talán a legnehezebb írni. Kell egy hangulat is hozzá, hasonlóan megélt élethelyzet, ami segíti az olvasót, hogy a közös hullámhossz működni tudjon. Itt és most ez rögtön kialakult. Grecsó Krisztián érző és fájó, megrázóan őszinte kitárulkozásait olvasva azonnal éreztem a férfilélek minden titkát, rezdülését, fájdalmát és örömét.



19 év után tért vissza ehhez a műfajhoz a szerző ezzel a kívül-belül szépséges kötettel. A súlyos betegségét legyőzve kerültek ide ezek a versek. Életének drámai pillanati jelennek meg, amikor átértékelődik, máshová kerül a hangsúly. Nem túlzok, egy ország féltette, izgult és drukkolt neki. Grecsót jó olvasni, nem csak regényeiben. Léleksimogatóan őszinte, egyszerűségével hatásos. Tudja és meri vállalni ezeket az átélt kínokat. Pedig nem könnyű szembesülni azzal, mennyire picik, sérülékenyek és múlékonyak vagyunk. Cseppet nem csoda, hogy egynémely vers karcos, darabos, fájón szíven üt. A pokol után jön a lebegés és a megnyugvás, az élet öröme. Kevesen képesek erre a lelki lemeztelenedésre. Tetszik a kötet koncepciója, felépítése.


Az első három vers a szerelemről énekel. A hűséges társnak szól, ahogy belépett az életébe, elhozva
a fényt. "Abból vagy, amiből nekem kellene lennem" Szoros összetartozásról olvashatunk ezekben a versekben.


A második szakasz a betegség komor és halálközeli élményét sem nélkülöző Balázsolás ciklus. Felfoghatatlan ez, hogy miért kényszerül egy alig negyvenéves ember az élet összegzésére, visszatekintésre, búcsúzásra. Ebbe nem lehet belenyugodni, szerencsére a kezelések eredményesek lettek. Ahogy Babits is számvetést készített ebben a helyzetben az életéről, és segítségért fohászkodott benne szent Balázshoz, úgy Grecsó Krisztián is ezt teszi. Döbbenetes, átérezhető a fájdalom a néma sikoly. Mindenek felett pedig ott van az élet szeretete, a remény. A Magánapokrif és az Arctalan ima verseit emelném ki innen - valami gyönyörűségesen fájó, őszinte érzések kavarognak bennük.




Személyes élményem volt a 2019-es könyvfesztivál forgatagában véletlenül találkozni vele. Nem volt éppen dedikálása sem, csak kijött a párjával, megmerítkezni ebben a légkörben, megmutatta magát, itt vagyok. Bevallom férfisan, elérzékenyültem, nagy élmény volt néhány percet beszélgetni, kezet fogni vele. Egyáltalán: jó volt látni, hogy itt van köztünk. A kötet az életkori változásokat is körbejárja. Hogyan és miként alakul változik az életünk, személyiségünk, gondolkodásunk. Mennyire más volt már júniusban a szegedi könyvhéten viszontlátni a megerősödött, életvidám Krisztiánt. Nem véletlen, az újrakezdés versei ezek.


„Mindent őrzöl, ami hozott anyag bennünk, ami a másé.Hogy az a kevés jövő elférjen majd nálunk valahogy.”



A kötet erőssége éppen az, hogy ezek az érzések könnyen átélhetőek, megrázóak és félelmetesen őszinték. Ahogy halad előre a kötet is egyre reménytelibb, boldogabb lesz. Az utolsó három szakasz lett a kedvencem: Legjobban nélküled, Régi önarckép, és a címadó apaverseket tartalmazó Magamról többet. Végre, lett valaki, aki fontosabb önmagánál is, akinek felolvashatja a költő a Bóbitát. Hatalmas boldogság,élmény apává lenni. Lányos apukának lenni pedig különösen szép. Ez az eltéphetetlen lelki kapcsolat már a kezdettől érezhető. Mennyire hat, változtatja meg a férfit az apaság. Erről az érzésről, örömről szólnak ezek a versek. Saját nyomok mellett a Két kiló hetven deka vers lett a kedvencem.
Olvassátok, hiszen a nagy elődök nyomdokain haladva nem csak Babits, de Kassák Lajos, Pilinszky, József Attila szellemisége is megidéződik.


ITT tudod megrendelni a verseskötetet! 


Az új kötet a Magamról többet címet kapta, ajánlója így hangzik: "Hogyan alakítják a történeteink azt, akik vagyunk? A Magamról többet versei erre a kérdésre keresik a választ, a magyar költészet nagy hagyományú számvetéseit – többek között Babits, Pilinszky, József Attila verseit – felidézve. Csakhogy a kötet tanulsága szerint soha nincs jó alkalom a számvetésre, a leltárakat mindig újra és újra el kell készíteni. Hogyan tudunk úrrá lenni az élettörténetünkön, ha sem a rossz, sem a jó életeseményekre voltaképpen nincsen ráhatásunk, ha a szerencse és a balszerencse egyaránt megjósolhatatlan? Grecsó Krisztián megrázó Balázsolás-ciklusa és felemelő apaság-versei az olvasót saját életének kérdéseivel is szembesítik."
A Mellettem elférsz és a Vera szerzője ezzel a kötettel tizenkilenc év után tér vissza pályakezdő műfajához, a vershez.


(Két kiló hetven deka)

Nem tudtam, hogy van benne a szerelemből is.
A vaksága, az oktalanság.
Ahogy hevülni tud.
A rumliban vasalt pelenkavásznak,
Hímzett huzatok, vadvirágos plédek.
Minden illatos és kaotikus,
Az érkező embert várja.
Az érzés folyékony,
Simává feszül, mint a táblaüveg.
Negyvenhárom évig rettegtem,
Hogy nincs a lelkemben
Efféle halmazállapot.
A kórházi folyosón
Szent Péter kulcsa csörgött,
Remegett az állam.
Apám halálakor engedtem
El magam utoljára így.
De csak a kezelhetetlen
Pillanat volt idegen,
A rettegve remélt érzés szinte régi.
Otthonossága önzőn
És kizárólagosan természetes.
A sors töménységétől
Kamaszosan húzódoztam,
Mintha lúgos lenne
Vagy émelyítően édes.
Nem illett a helyzethez:
Zavarban voltam.
Az isteni kegyelemre
Úgy reagálni, mint egy bókra?
Hogy másból vagyok,
Le sem játszódott.
Sosem voltam annyira fáradt,
Ahogy a gyerekágyat szereltük,
De ébren tartott az erre emlékezni fogok
Törhetetlen odaadása.
Az apaság mindenestül vagyok,
Nem csak a viszonyom egy
Két kiló hetven dekával
Született kislányhoz.


A vers a Jelenkor 2019. októberi számában jelent meg először.
Grecsó Krisztián portréját Fényes Gábor készítette



Magvető, Budapest, 2020
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439915

Paplan alatt

Janáky Marianna: Paplan alatt 







                                                                           









Janáky Marianna legutóbb két kispróza kötettel jelentkezett, most egy versválogatást ad olvasóinak.
Meg kell vallanom, ritkán találkoztam ilyen bátor, szókimondó, mégis érzékeny kötettel, mint a Paplan alatt versei. Átütően erős képek, merész hang jellemzi. Életmorzsák, megélt, megtapasztalt emlékek vagy vágyak halmaza villan fel a versekből. Eredeti és valós, mindennapi témák merülnek fel a lapokon. Unikális megközelítése ez a profán hétköznapoknak, amelyet fűszerezve köszön be a líraiság, ami kemény kontrasztba keveredik a csupasz valósággal. Feltűnik a lakóhely is a sok színes emlék és valósága között, míg a finoman erotikus, néhol ironikus részek is megkapóak, humorosak, kikacsintanak az olvasóra. Nőiesen merész, bátor versek ezek. Realisztikus, érzékeny valóság jelenik meg hatásos képekkel, egy újszerű és egyéni látásmóddal megírt verseket olvashatunk a kötetben.

A megjelenő emberi vágyak koppanva sikoltanak fel, néhol korbácsként csapódva az olvasó elé. Teljesen meghökkentő, friss, fiatalos hangvétellel hozza a szerző az elmagányosodás, a szeretetvágy és a biztos társ hiányának témáit. A kötet terjedelme ne tévesszen meg senkit; a sűrű szöveg, a képzeletet megragadó szenvedélyes stílus töményen hat, megdolgozza az olvasó gondolatait.

Kétségtelen, hogy Janáky Marianna verseit drámaiság és az egyéni látásmód jellemzi. A "Paplan alatt" a lapuló vágyak versei, melyek kivételes, meghatározó élményt adnak az olvasónak. Nehéz is függetlenedni a hatásuktól,gépszíjként rántanak be ebbe a világba. A versek mindig egyéniek, személyesek hatásukban is. Kissé zavarban vagyok, mert ami ebben a könyvben van, karcol, erős szituációk jelennek meg a szövegben. Tisztességgel, tudással, bátran van megírva. Ez lehet, szokatlan lesz néhány olvasónak. Erős atmoszféra jellemzi az egész könyvet.


Az ízléses, kicsiny kötetet Eifert János fotóművész csodaszép képei illusztrálják. A fekete-fehér alkotások jól illeszkednek a könyv nyers, őszinte hangulatához. Szöveg és kép koherens egységet alkot így.


A kötet ITT megrendelhető a kiadótól!

Janáky Marianna 1955-ben született Hódmezővásárhelyen, jelenleg Makón él. Verseket, prózát, drámát ír. Kötetei: Egységesülés (versek, 2008), Novellák regénye (próza, 2016), Magamba ragasztottalak (kisprózafüzérek, 2018).


Tiszatáj Könyvek Szeged, 2019

A hopik könyve

Oravecz Imre: A hopik könyve 



                                                                               














Oravecz Imre szépírói munkásságát a Rög gyermekei összefoglaló címmel megjelent három részes regényfolyamából ismerem. Csodálatosan tiszta érzésű gondolatai, maga a történet a kedvenceim egyike, fontos trilógia a hazai irodalomban. Bár tudom, versekkel indult a pályája, amiből eddig a Távozó fa című 2015-ben megjelent verseit olvastam.

A hopik könyve először 1983-ban került a boltokba. Ez Oravecz Imre negyedik kötete. A mostani színes, igényes borító igen jól sikerült, figyelemfelkeltő. Öröm kézbe venni, elmerülni és megismerni ezt a világot. A régi indián kultúra adja a versek alapját. Oravecz Amerikában töltött ideje és egy könyv az ami elindította a költőben a verseket. Jó volt olvasni az előszóból megismert előtörténetet. Oravecz Imre meglepő vallomása érdekesebbé tette a kötetet számomra.



A verseskötet öt részből áll. Az amerikai indián kultúra elemei, monda és hiedelemvilága jelenik meg a versekben, állnak össze egy egésszé. Megelevenedik előttünk egy indián szerelmespár története.
Ezek a gondolatok, érzések egyszerűen, érthetően megfogalmazottak. Témái az életről, születésről, teremtésről és halálról, örömökről, bánatokról szólnak.
Tetszett a néprajzi ihletésű gondolatisága. Egy távoli, ismeretlen kutúra összehasonlítása a hazai, mára már rég eltűnt világ jellemzőivel. Ezeket jól ismeri a Szajlán született szerző. "Parasztnak születni kell" jutott eszembe a megállapítása az Ókontri kötetből.
A népi, paraszti élet és a régmúlt indián szokások egyezése, vagy éppen különbsége a versekben jól követhető. Egy másik világ bemutatása, annak rezdüléseit átvenni, megérteni kell némi nyitottság.


Az első könyv versei a világ teremtéséről és a pusztulásáról tartalmaz verseket. A teremtés lehetséges pillanata, annak fokozatai és az első emberek megjelenése után a világ bűnei is képbe kerülnek. Ami a pusztulást vetíti előre.
A második a világ jelenségeit, helyszíneit, az évszakok változásainak hatásairól mesél. A népnemzeti kultúra, hagyományok az alapok megismerése, azok létrejötte izgalmasan színes gondolatokban elevenedik meg. Az indiántörzs világképe, rituáléik, hagyományaik igen változatosak. A természet szeretete is tetten érhető.

A harmadik rész a szereplők életét, sorsát követi. Érzésekkel teli gondolatok tükröződnek a versekben. A negyedik és ötödik könyv lett a kedvencem a kötetből. Itt Sziliomomo és Palaomauki történetét verseli meg a szerző. A hopi szerelmespár sorsa hasonlatos, a szerelem érzése, a vágy és a lelki lüktetés izgalmas elegye ez. Az is kiderül az olvasónak, hogy az ötödik könyvben miért csak egyikük, Sziliomomo énekei kerültek. Innen különösen az Agg férfi éneke fogott meg. Ez szinte előre vetíti az említett Távozó fa verseit, érzéseit.


Az Oravecz Imre által megteremtett költői világ mesésen gazdag és színes, mégis egyszerű. Az ábrázolt élet, a természetközeli gondolkodás vagy a mítoszok, hiedelmek sokat adtak a versek egyedi világához. Megnyugtató és elgondolkodtató, léleksimogató pillanatokban volt részem. Igen színvonalas, a kortárs líra egyik új felfedezése lett nekem ez a kötet.

Oravecz Imre:
A Heves megyei Szajlán született 1943. február 15-én.Általános iskolába szülőfalujában járt, Szentgotthárdon érettségizett.
Fontosabb díjak, elismerések
Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj (2016)






Magvető, Budapest, 2019
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438345