Inkarnációk

Susan Barker: Inkarnációk
Ezer éve rólunk álmodom





                                                                                     
 








Meghökkentő és csodálatos, de legfőképpen egy valóban különös utazásra hívja olvasóit Susan Barker írónő.

A lelki társak szeszélyes és szenvedélyes meséje varázslatos történelmi múltidéző is egyben. Barker meglehetősen összetett könyvet írt, meggyőző "pillanatfelvételekkel" az életről a különböző történelmi korok stációit jól használva háttérnek. Realista, mai regénye kevés misztikumot tartalmaz, inkább a valóságot próbálja tetten érni napjainkban is, nem csak a régmúlt idők meséiben.


Barker káprázatos nyelvhasználata és természetes mesemondása minden bekezdésből kiragyog.
A kínai történelemben, melyet az elképzelt főszereplő korábbi inkarnációi közé soroltak, aki
a jelen történetben taxisként él Pekingben. A pillanatfelvételek eléggé élénkek és meggyőzőek a nagyon eltérő helyzetben lévő kisemberek napi küzdelmeiről, lelki vívódásaik ábrázolásáról, vagy Vang gyermek és ifjúkoráról. Miről mesél egy régi esküvői kép? A családi háttér furcsa és meglepő ezúttal. Cselekményben bővelkedő regény szerelem és barátság fűszerezésével íródott.


Főhősünk a harmincas éveiben járó pekingi taxisofőr Vang, aki ellaposodott házasságban él feleségével és kislányával. A cselekmény azzal indul el, a mikor levelet kap egy titokzatos valakitől, aki az ő állítólagos lelki társa, aki őt és családját megfigyeli, követi életének mozzanatait, sőt, néha vele is utazik. Erről Vang nem sejt semmit, a levelekből értesül. Ki lehet ez a titokzatos figura, mi a célja? Öt levél érkezik, a regény végén kapunk meglepő választ ki is ez a személy, aki azt állítja, hogy ő egy lelki társa az elmúlt 1000 évből. Öt korábbi életen át kísérte már Vangot. Ezekről mesél, emlékezik meg. Az emlékképek, történetek izgalmasak, néhol már-már brutálisak, nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Igazi múltidéző ez: a kínai történelem egy-egy meghatározó, ám véres, szenvedélyes és intrikákkal teli korszaka tárul fel a lapokon. Az ősi Kínába játszódó részek izgalmas és különös varázzsal bírtak számomra, amíg megismerjük Vang öt előző életét. A történelem tényleg utolér. Mi apró homokszemek vagyunk a gépezetben, a nagy egészben.


Természetesen felmerül, hogy elmenjen a rendőrségre Vang, de tart attól, nem veszik komolyan ezért nyomozni kezd. A történet erőteljes, lendületes és bár a legtöbb szempontból komor, néhol erőszakos cselekményű, elég humora van, hogy ne legyen nyomasztó. Nincsenek valódi szimpatikus karakterek, bár elég színes és eredetiek a megjelenő személyek és a felvázolt sorsok. A tört idővonal érdekes volt, és nem tudtam letenni a történetet. Cselekménye mozgalmas, a barátság kérdése áll a történet fő középpontjában. Jól szerkesztett, színes szóképekkel, látványos leírásokkal, erőteljes párbeszédekkel szolgál. Millió hangulat, szín és szag kavarog az olvasó előtt. Az olvasmányossághoz a remek fordítás is nagyban hozzájárul.



Szemléletes, érzéki gyönyörrel megírt akciók a császár hálótermeiből a Csin-dinasztia életéről, sorsáról. Bepillantást ad a Tiltott Város mindennapjaiba, szokásaiba. Buja vágyak és erkölcsök, ágyasok és eunuchok a szereplők Csia-csing császár környezetéből. Az ő ágyasainak lázadása valós esemény, a meggyilkolására tett kísérlet ugyan kudarcot vall, ami véres bosszúba torkollik. A Tiltott Város a birodalom szíve, a Leopárd szoba sötét titkokról mesél. Egy eredeti regény egy pekingi taxisról, akit múltbeli megtestesülései több mint ezer éve kísértenek. A belső lelki vívódásai, szexuális fantáziái és vágyainak képei igen szemléletesek. Vang nyakig merül a titkok szövevényes hálójában, amit az ismeretlen leskelődő szőtt. Rokon lelkek találkoznak és valami ellenállhatatlan erő hatására törnek egymás életére. Ki lehet a másik, aki minden történetben felbukkan? Van, amikor mindketten női alakot öltenek... Ez volt az egyik legizgalmasabb része a regénynek. Ez lehet izgalmas, elborzasztó is az olvasónak, de mindenképpen megfogja a képzeletét.


Számos lenyűgöző elem volt még ebben a könyvben. Különösen tetszett a modern kínai társadalom és az ősi kínai történelembe való betekintése. Kik vagyunk, hová tartunk? Sorsunk valóban előre elrendeltetett? Kaleidoszkópikusan fantáziadús regény, amikor egyszer újra megérkezünk a jelenhez a maoista korszakhoz. Sorsunk örök körforgása elgondolkoztatja és meglepi az olvasót. Barker remekül fonja egybe a mai Kína érzékeny portréját, az egykori szokásokkal, hagyományokkal, szemlélteti a múltnak a jelenben érezhető tartós hatását.

A Tarandus Kiadó újdonságát ITT tudod 20% kedvezménnyel megrendelni!


                                                                                         

Susan Barker


Kelet-Londonban nőtt fel, filozófiát és kreatív írást tanult Anglia különböző egyetemein. Első két regényét Dylan Thomas-díjra jelölték, több hazai és külföldi ösztöndíjat is elnyert, többek között a Brit Királyi Művészeti Akadémia is támogatta. Hosszabb ideig élt a híres yaddói irodalmi művésztelepen Saratoga Springsben.
Mélyen kötődik Kínához, mivel nagyapja a II. világháború elől menekült el onnan, ő maga pedig évekig élt Pekingben. Tanúja volt a mai rendszer ellentmondásosságának és az olimpiára való készülődés paranoiás, felfokozott légkörének. Érzékeny művészként, remek megfigyelőként szemlélte a város lakóit: az elnyomottakat és a kivételezetteket. Beszívta Peking szennyezett levegőjét, megismerkedett az emberi sorsokkal, a keleti orvoslással. Elvarázsolta a kínai történelem, méghozzá olyannyira, hogy hat éven át kutatott ehhez a regényhez. „Sokkal tovább tartott megírni, mint ahogy számítottam rá” – vallja be a honlapján. Angliába visszatérve „lelki archívumából” merítve dolgozott tovább, melyben minden képet és emléket megőrzött a pekingi évekből. A történelmi és a mai Kína ott vibrál, lüktet és rezonál ennek a könyvnek minden egyes lapján.



Díjak, jelölések:

Folio-díj (2014)
Jerwood-díj (2015)
The New York Times– Az év legfigyelemreméltóbb könyve (2015)







Tarandus, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584435 . Fordította: Hegedűs Péter

Felejtett álom

Patrick Modiano: Felejtett álom 






                                                                                           






Idehaza ez a hatodik kisregénye a Nobel-díjas francia szerzőnek
a Tarandus Kiadónál. A történet éppen olyan kissé misztikus hangulatú, megkapó ahogy az eddigiek.



Az események Modiano kedvelt helyszínén Párizsban indulnak. A hatvanas években járunk, szürke, hideg tél van, ami jelentőséggel bír a történetben. Modiano ezúttal is egy furcsa utazásra hívja olvasóit. A történet narrátora az egyik főhősünk, egy húsz év körüli fiatalember, aki régi könyvek eladásával házal. Ebből éldegél, álmodozik, vágyakozik. Egy eseménytelen, hideg napon megismerkedik Van Beverék-kel. A furcsa páros és a fiú kapcsolata barátsággá alakul igen gyorsan.


Együtt lógnak beleolvadva a Quartier Latin negyed diákjai közé, múlatják az időt az egyetemi negyedben. Olcsó kocsmákban, bárokban, mozikban telik el az idő felettük, ide húzódnak a hideg elől. Saját szegényes életük pocsolyájában vergődve reménykednek egy szebb jövőben.
A lány egy vékony bőrdzsekiben telel, köhög, étert szív. A barátja kaszinókban játszik kis tétekkel, ebből élnek. A két fiú és a lány saját életükben kóborolnak, keresik önmagukat, az élet értelméről ábrándoznak. A pillanatnak élnek. Felvillan a múlt, a szeretetlen gyermekkorra is van utalás.




A könyves fiú (akinek a neve sem derül ki) természetesen beleszeret Jacquline-be. Ő mozgatja az eseményeket, hiszen hamarosan feltűnik egy újabb férfiú, aki a párost régebbről ismeri. Pénz nélkül, hidegben álmodoznak Mallorcáról, ahol meleg van. Ez mint a távoli boldogság képe lebeg előttük.

Furcsa, kissé különös ez az utazás, amire elindulnak hőseink. Hiszen a fiút ráveszi a lány egy kis besurranásra, amiből pénzhez jutnak. A havas, ködös Párizsból az esős Londonban kötnek ki. Itt további kalandok várnak rájuk. Lényegében nem sokat változik életük, csupán London az új helyszín.
A történet több idősíkon játszódik, megjelennek újabb alakok, kapcsolatokat keresnek, próbálnak előre lépni. Mallorca viszont egyre távolodik.


Az összetartozás, barátságok és egyéb kapcsolatok érték nélküliek, jönnek-mennek életükben. Ahogyan néha a valós életben is. Az újabb pénzforrás egy lengyel származású, zsidó ember, aki ingatlanokkal foglalkozik, kereskedik. El is hangzik a segítségért amit önzetlenül nyújt: majd "természetben" megadják, ha más nem lesz.. , hiszen Rachman szereti a fiatalokat. Jacquline elég számító módon manipulálja a férfiakat maga körül. Gond nélkül lelépett Párizsból is, akkori párjától. Egy napon azonban ismét eltűnik.. a könyves fiú magára marad dédelgetett írói álmaival. Az átélt kalandok, életük részévé válik, a lepusztult szállodai szobák szaga is éppen úgy beépül életükbe, mint a régi kapcsolatok múlandósága. Az emlékezés és felejtés, a bűn és az identitás keresés után a fiúból sok évvel később író lesz. Egy napon megpillantja újra Jacqulinet...

Modiano műve ezúttal is tömör és filozófálós. Regénye olyan témát jár körbe, mint az emlékezés
a múltunkra, ami a jelen életük kialakításában játszott szerepet. Ezek hangulata jelenik meg, kerül bemutatásra. Álmodtuk, megtörtént valóság ez? Életünk és álmaink keveredésének meséje. Érdekes kaland ez, ahogyan az is, hogyan alakul a két egykori szerelmes találkozása.



Ezt és az eddig megjelent Modiano regényeket a kiadó honlapján kedvezménnyel tudod beszerezni!
 Katt IDE!



Patrick Modiano francia író (1945. július 30.)

Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de Farnce-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. 2014-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014), Éjfű (2014), Augusztusi vasárnapok (2014), Hogy el ne tévedj (2015), Nászút (2015).










Tarandus, 2017
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584312

El Paso

Winston Groom: El Paso 




"Ez csak játék - mondta.
- Mint minden más, kis senorita. Csak néha nagyon nagy a tét."
                                                                                       












Winston Groom visszatért! A nagy sikerű Forrest Gump szerzőjétől ezúttal egy fordulatos történelmi kalandregényt olvashatunk. A 73 éves szerző közel húsz év után jelentkezett ezzel a szépirodalmi munkájával. Így kétségtelenül az idei év egyik szenzációja, az El Paso regény megjelenése. Külön említést érdemel, hogy alig egy hónappal a világpremier után már a magyar olvasókhoz is eljutott
a Tarandus Kiadó jóvoltából.




A történet egy visszaemlékezéssel indul, a bostoni árvaház egykori lakójából, hogyan lett a vasútmágnás fia, került kivételes környezetbe, lehetőségek közé. A már felnőtt emberként a múlton merengő Arthur élete a gazdagok unalmas és megszokott pillanatait idézi, amikor... feje tetejére áll körülötte a jól felépített, biztonságosnak hitt világa.


Ehhez egy mexikói utazás és a hírhedt és legendás bandita, Pancho Villa feltűnése is sokat tesz.
A félresikerült mozgalomról, annak áldozatairól mesél a regény fő része, aminek akaratlanul főhősévé válik a vasútmágnás Shaughnessy család minden tagja. Az El Paso ugyan nem történelmi regény, de sok valós eseményekre épül, jó néhány figurája pedig tényleg létezett. Izgalmas karakterek színezik a pergő, lendületes cselekményt. Jó háttér ehhez a huszadik század első évtizedeinek önállósodó Mexikója. Veszélyes hely Mexico, és ez az utazás minden szereplő életére nagy hatással fog bírni.

A látványos, filmszerű képekben az adott szó súlya mellett lesz marhaterelés, bikaviadal, kígyómarás, grizzly-támadás és persze maga a forradalom. Szerelem, kaland és titkos viszonyok adják még a mellékszálakat. A másik fő szál pedig a gyermekrablás. Arthur kénytelen hőssé válni, aki mindenáron meg akarja menteni gyermekeit az önjelölt diktátor karmai közül. Igen idilli pillanatok is akadnak az epikus műben: a kislány titokban írni, olvasni tanítja a diktátort, vagy a sakkozós jelenetek is ilyenek. Pancho Villa kegyetlen, brutális oldala mellett érzőbb oldalát is megismerhetjük néha. A gyerekekre vigyáz, törődik velük, nem csak a váltságdíj reménye miatt.


Az úttalan sivatagban és a kanyargós kanyonokban, vadonban, úttalan utakon számtalan kaland
és veszély árán üldözik a gyermekek elrablóit. Akik egyszerre gonosztevők és hősök, talán kissé
naiv forradalmárok. A kegyetlen, brutális gyilkosok célja az országuk őslakosainak jogait visszaszerezzék. Időben és térben a határvidéken járunk, ahol a körülmények és Pancho Villa
gyilkos banditáival kell megküzdeni. A romantikus, izgalmas kalandok, fordulatosan színes tablója ez. A durva és erőszakos férfiak világa ez, ahol nincs pardon a bűnösöknek. A nők is úgy tudják túlélni, ha megedződnek, felnőnek a férfiak mellé. Életteli, valósághű képet ad a regény a korszakról. Olvasmányosan megírt nagyszerű kalandregény ez. Amerika és Mexikó történelmének összefonódása kiváló háttér, jó arányérzékkel adagolt a történésekhez. A nyelv, a hagyományok megjelenése mellett a karakterek sokszínűsége fogja meg az olvasót. Élmény volt olvasni, képzeletben beutazni Mexicót! Mesteri, ahogyan a család története fonódik össze a történelem viharaival.
A valós és képzeletbeli figurák, mint Tom Mix, akiből később mozisztár lett, Ambrose Bierce,
a világhírű író, vagy John Reed, a szocialista újságíró mellett Johnny Ollas alakja és sorsa emelkedik ki, nagyon közel került hozzám a regényből. A műszaki adalékok is nagyon érdekessé teszik a regény cselekményét. Külön tetszett, hogy a szerző az utószóban a szereplők későbbi életét is összefoglalta néhány mondattal.


Amennyiben kedvet kaptál ehhez a férfias kalandhoz ITT a kiadótól kedvezménnyel megvásárolhatod azt a remek regényt!




WINSTON GROOM húsz könyv ünnepelt szerzője, köztük a kultikussá vált Forrest Gumpé. Groom ugyanakkor elismert történész és olyan munkák szerzője, mint a Pulitzer-díjra jelölt Conversations With The Enemy (Beszélgetések az ellenséggel), illetve a legújabbak, az Aviátorok és a Tábornokok.

Az alabamai Mobile-ban nőtt fel, katonai akadémiára járt, és az Alabamai Egyetemen diplomázott angol irodalomból.
Az amerikai hadsereg hadnagyaként szolgált Vietnamban, a negyedik gyalogsági ezred első csapattestében. Századosi rangban szerelt le, majd kilenc éven át dolgozott újságíróként a The Washington Starnak, ezután tíz évig regényt írt Hamptonsban, illetve New York Cityben. Megkapta a komoly elismerést jelentő Harper Lee-díjat és néhány díszdoktori címet, gyakran tart előadásokat a regényeiről és történelmi tárgyú könyveiről. Az alabamai Point Clearben él feleségével, Susannel, és lányával, Carolinával.









Tarandus, Magyarország, 2016
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584404 · Fordította: Lázár Júlia

Közöttünk a folyó

Ngugi Wa Thiong’o: Közöttünk a folyó


                                                     

"Tanuld meg a fehér ember minden titkát és tudományát. De ne kövesd el hibáit!"








A Tarandus Kiadó tavaszi újdonsága ez a csodálatos és megható történet. A szezon egyik legszebb borítója olyan történetet takar, ami méltán tarthat számot érdeklődésre.

Szerzője 2015-ben jelöltje volt az Irodalmi Nobel-díjnak, sőt a végső körben a három legesélyesebb közé került.


A szép tájleírások a különös hangulat és egy brutális, régi törzsi hagyomány mellett a szerelem az, ami megadja a regény történéseinek varázsát. Gyönyörű, egyszerű szövésű a történet. Lényegre törő, nincsenek túlbonyolított csavarok. Mélyen, érzékenyen érinti az olvasót. A fájdalom a két főhőssel együtt átélhető... Nem csak a fiúk, de a nők körülmetélésének furcsa és brutális hagyománya ez.
Ezen a fájdalmas drámán a hűs vizű Honia folyó sem tud enyhíteni.

A kibontakozó dráma két szálon fut: a fiatalok közt kialakuló szerelem valamint a fehér emberek
által érkező új hatások a törzs életére, hagyományaira, szokásaira. Tömör mondatok, kevés szereplő jellemzi. A sorokban ott a feszültség: félelem és tartózkodás az újtól, ugyanakkor a vágy a megismerésre a továbblépésre. Egy új, boldogabb, talán könnyebb élet felé. Nem szeretném jobban elárulni a történet menetét. A fülszöveg kellően alaposan elmeséli.

A csodás környezethez háttér a Honia folyó völgyében a dombok között a szent liget mélyén
két fiatal sorsának alakulását kísérhetjük végig. Amikor egymásba szeret Waiyaki, a Látó fia és Nyambura, a megtérített Józsué leánya, vajon lehetnek-e boldogok? Egy ellenséges közegben,
ahol talán csak a soha ki nem száradó Honia folyó érti és mormolja, mi bennük a közös a szerelem érzése mellett. Vallási előítélet, az új szokások, társadalmi rend változásai adják a problémákat.

Olvassátok el, és járjátok be ezt a távoli tájat, ismerjétek meg az ott élők lelkét, szokásaik motivációját. A szerelem ereje döbbenetes hatással tud bírni. Egyszerű, gyorsan olvasható és sallang mentes a történet. Elvarázsol és elgondolkoztat ez a kirándulás az ott élő emberek lelkének mélyére.




A regény fülszövege: 

Varázslatos, balladisztikus történet. Angolul is őrzi a gikuju (gikuyu vagy kikuyu) nyelv vélhető tömörségét. Szépségről, szerelemről, az élet völgyéről mesél, miközben feleleveníti a legkegyetlenebb törzsi szokásokat. Nem ítélkezik, érteni segít a sokféleség mélyén az embert, önmagunkat.

Kenyában járunk. A soha ki nem száradó Honia folyó mentén, a zegzugos dombvidéken, ahová a fehér ember még nem merészkedett be. Murungu isten az első férfinak és nőnek adta ezt a termékeny földet, ajándékba. A folyó az élet, itt mártóznak meg lányok és fiúk, a felnőtté avató szertartás, azaz a körülmetélés után. Mert körülmetélik, azaz a fehér ember szerint megcsonkítják a lányokat is. A szent liget és az ősi dombok érintetlenül őrzik a törzsek varázslatait és rítusait. Itt nő fel Waiyaki, a látónak tartott Chege fia és a megtérített Józsué lánya, Nyambura. A dombokon túl pedig ott a síkság, Nairobi városa, és a misszió, ahol elítélik a pogány szokásokat.

Nyambura testvére, Muthoni, elszökik az apjától, és önként veti alá magát a szertartásnak, hogy a törzse szokásai szerint nő lehessen. A seb elfertőződik, Muthoni meghal.

Waiyaki közben a fehér ember tudását sajátítja el, de csak azért, mert apja arra neveli, akkor győzheti le a fehér embert, ha megismeri. Nagy Tanító lesz, iskolákat épít, élni segít. A dombok felélednek és összecsapnak. Harcol egymással hit és meggyőződés, kereszténység és pogányság, az őslakos és az őt saját földjén megadóztató fehér ember. A fiatalok között szerelem szövődik, de az afrikai Rómeó és Júliának sem jut biztatóbb sors, mint az elődeinek. Vagy mégis? „A föld elcsendesült. Két domb állt egymás mellett, sötétségbe burkolózva. A Honia tovább folyt közöttük, végig az élet völgyén, zúgása a sötét csend fölé emelkedett, hogy Kamenóban és Makuyuban is egészen az emberek szívéig hatoljon.”

Ngugi Wa Thiong’o: A kenyai író, költő és publicista 1938-ban született.


1967-től a Nairobi Egyetem tanára lett, ám 1977-ben politikai okból letartóztatták. A börtönben, vécépapírra írta első gikuju nyelvű regényét, az Ördög a kereszten-t. Emigrálni kényszerült, de az írást az anyanyelvén (is) folytatta. Művei között regények, színdarabok, elbeszélések, esszék, tanulmányok, kritikák és gyerekmesék is szerepelnek. Ma a Kaliforniai Egyetemen az International Center for Writing and Translation Intézet vezetője. 2004-ben ismét megpróbált hazatérni, de miután őt és családját is erőszakos támadás érte, visszaköltözött Amerikába. Jelentőségét sokan a dél-afrikai Peter Abrahamséhez és a nyugat-afrikai Chinua Achebééhez mérik, párhuzamot vonva e három író és a három nagy formátumú afrikai politikus, Kwame Nkrumah, Jomo Kenyatta és Nelson Mandela között

Magyarul eddig két regényét jelentette meg: Weep Not, Child (1964; Búcsú az éjtől, Európa, 1971) elnyerte az Első Néger Művészeti Fesztivál (Dakar, 1966) nagydíját.
Most a Tarandus Kiadó gondozásában a Közöttünk a folyó kisregényét ismerhetjük meg


A könyv megrendelhető a Tarandus Kiadó honlapján.


Eredeti cím: The River Between
Eredeti megjelenés éve: 1965




Tarandus, 2016
208 oldal · ISBN: 9786155584121 · Fordította: Nagy Andrea

Mademoiselle S. szenvedélye

Jean-Yves Berthault: Mademoiselle S. szenvedélye 
levelek egy szeretőhöz



                                                                   






Tisztelt Hölgyem, Kedves Simone!

Elnézését kérem, hogy ismeretlenül zavarom soraimmal. Az emberi kíváncsiság határtalan és végtelen, különösen, ha mások magán-intim életéről van szó. Ez sem változott az elmúlt közel
száz évben. Meghatóan őszinte leveleit olvasva sokan lesznek, akik lehet megdöbbennek majd, de Önnek ez ne okozzon bánatot, ne törődjön a kétkedőkkel! Irigykedők mindig voltak és lesznek!

A csodálatos szerelmüket az Ön leveleiből ismerhettem meg, mint egy rejtvényt. Hiszen a megtalált levélköteg csak az Ön sorait rejtette. Érdekes lett volna olvasni pedig Charles válaszait is. Néha bizony a férfiúi fantáziámra bíztam magam, mit is válaszolhatott az Ön erősen szenvedélyes, szókimondó soraira.
Mi mindent rejt egy régi nő táska, mi kerülhet elő egy láda mélyéről egy párizsi bérház pincéjének rejtekéből. Izzóan szenvedélyes, odaadó szerelem lehetett ez! Érdekes volt belelátni, átélni a kapcsolat alakulását, különböző fokait. Nem csak a testi vágy, a lelki állapot is egyértelműen hangsúlyos. Valódi elemi ösztön a valóság és a képzelet szárnyán.

Charles bizony kivételes férfi, ahogyan Ön, kedves Simone kivételesen odaadó, szerelmes hölgy.
Az 1920-as évek végén ez talán merész és bátor tett lehetett. Ekkora nyíltsággal megírni a
szex adta örömöket. Én bevallom jót szórakoztam, néha kissé pironkodóan nyílt sorain. Ekkora fokú szenvedéllyel és odaadással élete során nem is minden férfi találkozhat, sokan csak álmodoznak egy ilyen kapcsolatról. A szerelem, amit néha csak annak hiszünk, egymás előtti őszinte érzései, vágyai nem mindig leptek meg. Ez lehet az igazán olyan kapcsolat, ahol a vágyak és legtitkosabb álmok is vállalhatóak és megvalósulhatnak. Ez pedig sajnos ritka. A szerelem és a szex társasjáték. Izgalmas adok-kapok. Amihez feltétlen kell a szeretet és szerelem mámora mellett egy jó társ, játékos is. Aztán kinek mennyi az ingerküszöbe, meddig megy el az megint a résztvevő felek dolga.

A rutin és a hagyományos dolgok mellett a titkos fantáziák, vágyak megéléséhez egy ilyen jó társ kell, mint Ön.
Megértem persze, hogy a ritka találkozások is segítették a vágyat életben tartani. Várni és vágyni a következő randevú lehetőségét. A titkos viszonyok egyik alappillére a várakozó vágy, ami folytonos kielégítésre vár. Amikor a partnerek ennyire nagyon egy hullámhosszon vannak, az már a szerelem szenvedélye mellett is ritka. Amikor az tesz boldoggá, hogy mindent megteszek a másik kielégülése, boldogsága érdekében.
Az, hogy ezt még élvezem is nem szégyen, kedves Simone!
Ön bátran lehet büszke, hogy Charles ennyi minden jót megkapott az Ön hálószobájában.


   

 A legszebb szenvedélyek ennyire magas fokon elégetik azonban az embert. A Mount Everestet megmászni lenyűgöző, elképesztő teljesítmény. Azonban minden héten szombatonként egy idő után már fárasztó feladat is lehet. Charles nős volt mindezek mellett. A felébresztett vágyai talán megijesztették. Két csodásan izgalmas, forró kalandokkal  teli év után egyszerűen eltűnt. A férfiak már csak ilyenek, mondhatnánk, de ez nem egészen igaz. A nők is tudnak így tenni, mondom ezt Önnek a messzeségből, saját tapasztalatom alapján. Volt szerencsém megtapasztalni ezt a fokú vágyat, amikor a partner látványa, érintése tűzbe hozott. Jól esett csak hozzá érni a bőréhez, érezni a keze, szája érintését. Bárhol. Keményen vagy lágyan cirógatva, ahogy Ön is tette sok esetben. Amit örömmel viszonozhattam, mint Ön is. Nézni, ahogy kielégülten alszik mellettem, várni és remegve készülni az újabb alkalomra. Gyönyörű szép évek voltak. Nálam sem tartott tovább azonban három évnél. Pontosan tudom, mit érezhetett Ön is, de utólag azt mondom: így volt jó.  Ami két szerelmes ember között a hálószobában történik az csak rájuk tartozik. Mindent szabad, ami kölcsönösen izgató és jólesik a partnereknek. Mindig ketten kellünk hozzá, nincs új a nap alatt!

A történelmi háttér sok esetben valódi kordokumentum is. Nem csak a segédeszközök, amikkel emelhették a játékok izzó kalandjait, meglepett, hogy ekkoriban már voltak és használták. Ahogyan az az egyáltalán nem aprócska tény, hogy Párizsban ekkoriban 224 bordély működött! Volt rájuk igény. Nincs új a nap alatt mint mondtam, régen is voltak szenvedélyes, izzó, gátlástalanul átélt szerelmek. A játékokat sem most találták fel. A testi vágy, a szex összetartotta ezt a kapcsolatot.
A legmeglepőbb az, hogy ezek a levelek valódiak, nem írói fantázia eredményezte őket.
Izgatóan borzongató volt olvasni, elmerülni a megélt vágyak mélyén. Szégyentelenül bátor soraiért elismerésem!


UI: az olvasóknak:
Javasolnám nem egyszerre végigolvasni ezeket a leveleket. Apródonként talán izgalmasabb kaland lesz megismerni ezt a különösen merész, nyíltan őszinte sorokat. A kevesebb több alapon, 5-6 levél után tartunk pici szünetet. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus francia nagykövete többéves aprólékos munkájával egy nem mindennapi románc történetét ismerheti meg a kíváncsi olvasó.
Kellemes, bizsergetően izgalmas kaland vár minden felnőtt olvasóra.

Nyálcsorgató kíváncsiaknak, széplelkűeknek nem ajánlom. Ők nem fognak kiolvasni mást
ebből, mint naturálisan leírt szexcsaták képeit. Annál (anál) azért ez jóval több, az erotikus irodalom egyik érdekes gyöngyszeme lehet. Pontosan illeszkedik Sade márki és Apollinaire soraihoz.
A kiegészítő lábjegyzetek legalább olyan izgalmasan érdekesek, sok esetben tesznek hozzá a kialakuló képhez. A megkapóan szép, elegánsan izgalmas és igényes borító jól illik a könyv témájához.



Már e-könyvben is elérhető! A Könyvfesztivál alatt a kiadó standján kedvezményesen megvásárolható, vagy a kiadó honlapján is:

http://tarandus.hu/konyveink/reszletek/mademoiselle-s-szenvedelye/



Tarandus, 2016
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584282 · Fordította: Seláf Levente

Szent László-vér

Fábián György: Szent László-vér  





                                                                     






Bevallom, nem ismertem a szerzőt, nem olvastam még tőle, ezért némi tartózkodással vettem kézbe a vaskos kötetet. Különösen, amikor kiderült ez már a második része a Győri Apokrif Könyveknek, az első kötet a  Mária-fegyver 2013-ban került a boltokba. Ám e történet ismerete nélkül is remek szórakozásban volt részem.



Nem semmi történet, remekül megalkotott és megírt, fordulatos, történelmi alapokra épülő krimi-fantasy a könyv. Olvasmányos és pergő történetvezetéssel, amibe a Tarandus Kiadó is megjelenik! Nézzük sorban:

A magyar történelem egyik kiemelkedően fontos eseménye volt a vérszerződés. Erre biztosan mindenki emlékszik még az iskolai tanulmányaiból. Némi fantázia segítségével könnyen elképzeljük, hogyan is történhetett, még részesei lehetünk ezen eseménynek. A magyarok Szent Gráljának nevezik azt a serleget, amelybe a hét vezér vérét felfogták . Ezt azonban nem találták meg soha. Pedig léteznie kell, még a késnek is, amellyel a törzsek vezetői sebet ejtettek karjukon. Ismét bebizonyosodott, a saját történelmünk is ad kellően izgalmas történeteket és meglepetésekre okot. Ha mindezt az írói fantázia színezi kapunk egy hazai Da vinci kódot, vagy Angyalok és démonok történetet, James Bond speciális eszközeivel megspékelve.

Van itt minden, ami a jó kaland és kémregények nélkülözhetetlen eleme: cselszövés és árulás, autós és motorcsónakos üldözés, helikopteres menekülés, megalomán rosszfiú, DNS technika és kódfejtés.
Hazafias érzelmek, történelmi és politikai összefüggések, érdekességekről lebben fel a függöny. Kincsvadászat, szórakozott professzor, és természetesen a vallás is fontos szerepet kap.  Mi lenne, ha?
Ha újra királyunk lehetne, aki rendelkezik nem csak Árpádházi-vérvonallal, de olyan háttérrel, amivel nem csak a koronára formálhat jogot. A titok kulcsa a Szent László herma és egy koponyacsont darabkában rejlik. Így jutunk el Győrbe.

Győri olvasóknak különösen izgalmas lehet olvasni a regényt a helyszínek miatt. Az ugyanis nem kevés akad, gyors váltásokban hol Nyitrán járunk, hol a győri belvárosban, Szúnyogszigeten vagy a parkolóház és a bazilika is a helyszínek közt van, de a Vatikán, Berlin és Koppenhága is fontos szereplő lesz.

"A piros Audi TT Roadster látványa megszokott Győrben. Akinek volt rá húszmilliója, és szerette a száguldást, ilyet vásárolt. Mi tagadás, elég sok embernek futotta rá. Nem hiába hívták Győrt a szemérmes milliomosok városának."


Fábián György tényleg mindent bevet. Valóban eredeti, szórakoztatóan izgalmas történetet ad  olvasóinak. Ő és csapata Farkas Gábor újságíró, Giorgio Fabiani nyugalmazott őrnagy a magyar katonai titkosszolgálattól, Angelica Lynch, az MI6 aktív és Janszky Andrea Polenska, a Szentszék inaktív ügynöke, valamint Hajós Róbert vállalkozó egy fordulatos krimibe viszik el az olvasót. Az ő személyük jelenti az összekötő kapcsot az előző résszel, a Mária-fegyver kötettel. Az összefogás és a  tudomány, valamint a történelmünk titkainak és a magyarok ékírásának megfejtése mind egy célt szolgál: az olvasó gondolkodjon és szórakozzon. Mi és miért, hogyan történt vagy történhetett volna. A több idősíkon
játszódó regény valóban fordulatos, kalandokban gazdag krimi, ami történelmi hűséggel is bír. Szent László bölcsessége még ma is érezhető.

Élvezetes és jó kikapcsolódás volt a mongol pusztákon, Etelközben vagy Balatonaligán a Kádár-villában kalandozni. Több kérdést is felvet és elképzeléseket rajzol fel az olvasó előtt. Szent László és Könyves Kálmán történelmünk kiválóságai remek alakok egy ilyen krimi-fantasy lapjaira. A világuralom és a hatalom már akkoriban is fontos kérdés volt. Talán érezték, tudták ők ezt előre. A hatalmi játszmák szereplői némi ismerettel szerintem beazonosíthatóak. Érdekesek és talán nem is annyira meglepőek ezek az alakok viselt dolgairól olvasni. A végére kiderül, hogy a félőrült politikusok vagy a józanul gondolkodó, nagy királyok hagyományai az erősebbek ezredéves távlatokban. Magyar szereplőkkel, hazai helyszíneken is lehet kalandos és izgalmas krimit alkotni. A hatalmas háttértudás, a sok kutatás érezhető, ami nem is hiányozhat egy ilyen kaliberű műnél. Azt mondanám, igazi adrenalinnal átitatott, elsődlegesen pasikönyv ez. Bátor, kalandvágyó hölgyek előnyben! Izgalom és szórakoztató kalandok sora garantált.

A könyv akár e-könyv formátumban is a kiadónál akciós!
http://tarandus.hu/konyveink/reszletek/szent-laszlo-ver/

Fábián György újságíró, szerkesztő, műsorvezető. Győrött a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Budapesten a katonai főiskola elvégzése után az ELTE televíziós újságírás szakán médiaszociológus diplomát szerzett. 1993-tól 2014-ig a Kisalföld napilap újságírója, szerkesztője, szerkesztőségvezetője. Közben évekig a Magyar Televízió és a BMC Rádió műsorvezetője, szerkesztője. Gyerekeknek írt színdarabjait számos vidéki nagyvárosban mutatták be. Újságírói munkájáért több elismerést vehetett át. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. A Tarandus Kiadónál 2013-ban jelent meg a Mária-fegyver a Győri Apokrif Könyvek első köteteként.




Tarandus, Győr, 2015

584 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584152

Esőcsináló

Tan Twan Eng: Esőcsináló 



                                                                                
"Emlékek – az öregeknek csak az emlékeik maradnak. Az ifjak bővelkednek álmokban és reményekben, miközben az öregek görcsösen markolják hajdanvolt álmaik hamuját, és azon tűnődnek, mi történt az életükkel."







A tavalyi nagy sikerű Esti ködök kertje után idén ősszel megjelent idehaza a szerző első regénye az Esőcsináló. Ezt a regényét 2007-ben jelölték a Man Booker díjra, több nyelvre lefordították. Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Itt játszódik a regény, ami talán némi önéletrajzi elemekkel is megfűszerezett történetet mesél el nagy alapossággal.


Míg Az Esti ködök kertje egy filozofálós, elmélyülős, merengős történet volt, addig az Esőcsináló egy mozgalmasabb, lendületesebb történet. A dátum sokat sejtető: 1939. Pinangon járunk, Malajzia Angol gyarmati fennhatóság alatt áll. Akár egy családregényként is olvashatjuk a Huttonok sorsát, amibe bizony durván és erőszakosan szólt bele a második világháború és a japán megszállás. Az angol édesapa és kínai édesanya gyermekeként született Philip Hutton kamaszkorát éli. Keresi helyét a családban, önmagát a világban. Ő a harmadik, legkisebb testvér, úgy érzi ő nem tartozik igazán egyik nemzethez sem. Anyja korán elhalt, idősebb féltestvéreivel a kapcsolata hullámzó, ebből nem csak lelki és családi problémái vannak.

Ez a nyár azonban nagy változást hoz kamasz életébe. A magányát Endó-szan oldja fel, aki a srác apjának szigetére költözik. Hayato Endó japán diplomata, és egyre közelebbi, baráti kapcsolat alakul ki közöttük. A fiatal fiú érdeklődő és fogékony a japán kultúrára, gondolkodásra. Kíváncsiságát a harcművészeti technikák is felkeltik, így Endó-szan tanítványául fogadja a fiút. A mester-tanítvány viszonytól egészen megváltozik Philip élete, gondolkodása és világképe. A kapcsolatuk fokozatosan mélyül barátsággá. Körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, nem tudva mit is cselekszik. Ugyanis ennek a barátságnak nagy ára van/lesz. Erre csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát. Személyes sorsa, drámája során ismerjük meg az eseményeket.

Az Esőcsináló egy nagyszabású, régimódi történet tekervényes cselekménnyel, lenyűgöző karakterekkel, megrázó drámákkal. A japán megszállás és a háború elkerülhetetlen borzalmai is megjelennek a lapokon. Vallatások, árulások, barátság, szerelem és a bosszú a történések mozgatórugója. A család szétesése, egyéni sorsok és megrázó események során át kerül megjelenítésre. A karizmatikus apa figurája és Endó-szan a mester alakja mellett alaposan megismerhetjük Philip Hutton karakterét. Az ő élményei és visszaemlékezéseiből kerekedik ki a történet. A japán kultúra és az emberek gondolkodása, hagyományaik mellett megismerkedhetünk a harcművészeti fogásokkal, a kard készítés tudományával, a zen buddhizmus életbölcsességeivel, és a maláj konyha finomságaival is. Ezek mind fontos elemei az Esőcsinálónak. A felnőtté válás rögös útján az aikido edzések gyötrelmei segítik a naiv kamaszt. A feltétlen hűség és engedelmesség a tanítója felé elképesztő, a felismerés a sorsunk és döntéseink közötti összefüggésekről, a kitartás a hitünk és gondolataink mellett megható.

Jól kitalált és hihető, magával ragadó a cselekmény, jó volt elmélyülni a világ e távoli országának történetében. Lendületes kalandregény, több párbeszéddel. Érdemes időt hagyni az olvasásra. Nem bántam a kitérőket, és azt sem, hogy nem rövidebb vagy feszesebb a történet. Alapos és mély karakterek, történetvezetés jellemzi. Jó volt olvasni, nyelvezete, szép mondatai élményt adnak. Újra kedvet hozott egy ismétlődő sétára Az Esti ködök kertjében. Idei új kedvenc született, míg Tan Twan Eng úr a kedvelt szerzők közé került. Érdeklődve várom az újabb írásait. A remek fordítás mellé ismét gyönyörűséges és kifejező borítót kapunk.



Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Jogot tanult Londonban, majd ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt minden idejét az írásnak szentelte. Jelenleg Fokvárosban él.
2007-ben jelent meg első regénye, az Esőcsináló, amelyet több nyelvre lefordítottak, és jelölték a Man Booker-díjra. Az Esti ködök kertje 2012-ben elnyerte a Man Ázsiai Irodalmi Díjat, 2013-ban pedig a Walter Scott-díjat történelmi regény kategóriában.
A szerző honlapja: http://www.tantwaneng.com/

Eredeti mű: Tan Twan Eng: The Gift of the Rain 
 



5/5

Tarandus, Győr, 2015

608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584091 · Fordította: Hegedűs Péter

 

Eufória

Lily King: Eufória   





     




Valós életrajzi elemekkel megírt szerelmi történet az őserdő mélyéről. Ha röviden akarom összefoglalni, persze ettől több és mélyebb a könyv története. Lily King három antropológus, nem csak a munkájuk iránti  szenvedélyes történetét meséli el. A regény 1932-be Új-Guinea őserdejébe repíti el az olvasót.




Margaret Mead kora kiváló női antropológusa volt, aki ausztrál származású, második férjével kutatott a dzsungel mélyén. Házasságuk nem igazán volt idilli, éppen egy zátonyon akadt fent, ami megismerve Fent a férj személyiségét nem is meglepő. Erőszakos, zsarnok figura, míg a felesége az apró és törékeny Nell szenvedélyes, elhívatott kutató. Nell és Fen nem igazán összeillő pár érzéseim szerint.

A Sepik-folyó területén élő törzseket kutatják nagy elszántsággal. Az ott élő törzsek viselkedése, szokásaik és hagyományaik nem kevés meglepő furcsaságot tartogat az európai emberek számára. A gyakori gyermekhalandóság és a hiedelmeik, hitviláguk alapjai  néha bizony adnak okot a fejcsóválásra.

Számomra Andrew Bankson angol kutató, az események harmadik főszereplője volt a leginkább szimpatikus alakja a történetnek. A nagyon magasra nőtt fiatal férfi már több éve magányosan kutatja egy új-guineai törzs életét, nem túl sok sikerrel. Élete fusztrált, az öngyilkosság foglalkoztatja. Vívódik múltjával, elhalt két testvére és karakteresen erős apja emlékével. Ezek elől menekült el az őserdő mélyére. A házaspárral való találkozás kirángatja ebből az állapotból. Valójában mindhármuknak jót tesz a találkozás, majd a több hónapos közös munka. Az ő visszaemlékezése és Nell naplóbejegyzéseiből áll össze a történet. Bankson későbbiekben azt írja: "Félőrültek voltunk"

A rögtön fellobbanó szimpátia mély barátsággá majd szenvedéllyé alakul mindhármuk részéről. A kölcsönös, szenvedélyes közös munka és az összezártság is ad okot újabb érzelmekre a három ember részéről. Margaret kicsit sem volt maradi, sőt... szenvedélyének utat is engedett. Valóban igazi, valós alakja az eseményeknek forradalmian új érzéseinek nem szab utat. Ettől válik igazán emberivé.  A három antropológus egy ágyában néha más nők is megfordulnak, nem csak férfiak. Kapkodtam a fejem, ki kicsoda is és mit is keres ott. A többi részletet a kíváncsi olvasó fantáziájára bízom. A nehéz terepmunkát maláriás láz, a tenger hullámai és a párásan fülledt őserdő mellett a bennszülött törzsek élete teszik színessé. A vérszomjas mumbanyók és tamok furcsa szokásaik sok érdekességet tartogatnak, néha elképesztőek lehetnek az olvasónak.

Ez az édeninek is mondható állapot a közös kutatás 5 hónapig tart, távol a világtól. Nem feszült kalandregény, inkább az érzelmek komoly és mély csatája ez. A három ember lelki vívódásai mellett a munkájuk is éppen olyan fontos nekik, mint az érzéseik. Nagyon szeretnének valami újat, meglepőt felfedezni, megmutatni a világnak. A két világháború között játszódó történetet Margaret Mead antropológus életének eseményei ihlették, azok felhasználásával íródott. Mead a 60-70-es évek tudományos életének elismert alakja volt, aki a Csendes-óceán déli területein, illetve a Délkelet-Ázsiában élő törzsek szexualitáshoz fűződő viszonyát vizsgálta. Az Eufória egy különleges utazásra viszi olvasóit, szenvedélyes, lenyűgöző történet egy díjnyertes szerző tollából.







Lily King angol irodalom szakon végzett, jelenleg angolt, valamint kreatív írást oktat több amerikai egyetemen is. Az Eufória a negyedik regénye, amely 2014-ben elnyerte a Kirkus-díjat és a New England-könyvdíjat, de eddigi kötetei is mind díjnyertesek, amelyeket több nyelvre lefordítottak. King esszéi és recenziói olyan lapokban jelennek meg, mint a The New York Times vagy a The Washington Post.

Tarandus, Győr, 2015

272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584039 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Nászút

Patrick Modiano: Nászút  




                                 










2014. decemberében Patrick Modiano kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadó már előtte is "házi-szerzőjének" tudhatta a francia írót. A Nászút az ötödik Modiano kötet, ami a kiadó gondozásában megjelent. Furcsa, kissé különös ez az utazás, amire elviszi olvasóit Modiano. A történet több idősíkon játszódik.

A munkájától, életétől megcsömörlött dokumentumfilmes Jean B.-nek éppen mindenből és mindenkiből elege lesz. Úgy tesz, mintha elutazna, de valójában csak el akar tűnni, menekülni élete problémái elől. Ezzel úgy érzem, sokan tudunk azonosulni olvasás közben.
A véletlen is a kezére játszik persze. Amikor meghallja, hogy a szállodában egy nő a múlt héten öngyilkos lett, akit ő maga is ismert kész a terve. Ki akarja deríteni Ingrid életének titkait, sorsát, kíváncsi arra, mi történet a nővel az elmúlt évek során. Ugyanis a kedves és segítőkész, gondoskodó Ingrid egykor mély benyomást tett Jeanra. Őt megfigyelőként ábrázolja, aki magyarázatot próbál találni az előtte feltáruló eseményekre, és aki ezután a részletekből fel tudja építeni önmagát. 

Itt jön a meglepő fordulat, hiszen Ingrid húsz évvel korábban volt életének jelentős alakja. Jean B. nem kicsit furcsa figurája az eseményeknek. A saját, tudatos eltűnése még talán érthető: van az úgy, hogy egyszerűen elvonulnánk, hagyjanak békén bennünket. Magánélete romjai sem izgatják különösebben: neje a legjobb barátjával csalja, de ez sem érdekli igazán, nem vesz róla tudomást. Miközben Párizsban bujkál a felesége és a rokonok elől, sikerül kideríteni, hogyan ismerkedett meg az alig tizenhat éves Ingrid és  Rigaud. A zsidó származású lány 1942 tavaszától bujkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, az utazásukat „nászútnak” beállítva a francia Riviérán. Modiano másik kedvelt témája a német megszállás adja a történések hátterét. A felbukkanó egyéb alakok és a kor komor és feszült hangulatot teremt. Az összetartozás és a barátság fontossága kiemelkedően jelenik meg.  A múlt egy pillanata, régi döntések háttere, okai, amit keres és próbál újraértelmezni a férfi. Modiano az emlékek mesteri feltárója, felfedi az először jelentéktelennek tűnő részleteket, hogy összefűzze a végére, mint egy detektív. A fiatal pár találkozása és a sorsközösségük egy álomszerű történetből bontakozik ki. A történet titokzatos, sötét, noir elemeket is mutató, mégis minimalista történet. Ahogyan Modiano eddigi regényeiben is.


Eközben a felesége, Annette sejti, hol kell keresnie a férjét. Kapcsolatba is lép vele, s megpróbálja rávenni, térjen vissza hozzá. A regény végén a Jean B. el is indul hazafelé, de azt nem tudhatjuk biztosan, hogy végül hazaér-e? Illetve, hová érkezik meg. A férfi útja során néhány új barátra is szert tesz. Amíg Ingridék életét próbálja rekonstruálni, addig a saját életének mozzanatai is felidéződnek. Ezekből a darabkákból áll össze a történet. Miért lett olyan fontos a nő a mára középkorúvá érett férfinak? Mit keres a múlt titkaiban? Ezekre a kérdésekre is válaszol Modiano a kisregényben

Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de Farnce-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat.

 A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014), Éjfű (2014), Augusztusi vasárnapok (2014), Hogy el ne tévedj (2015).










Tarandus, Győr, 2015

168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584008 · Fordította: Gulyás Adrienn

A sötét mélyben

Héctor Tobar: A sötét mélyben 




                                                          







A Tarandus Kiadó egyik őszi sikerkönyve ez a történet, amit az élet írt. A 2010-ben történtek még bizonyára élénken élnek mindenki emlékezetében. Chilében a San José-bánya beomlása megrázta és elképesztette a világot. Valóban az élet írja a legjobb történeteket.



Héctor Tobar Pulitzer-díjas újságíró könyvében hűen adja vissza történéseket. A chilei bányaomlás 33 bányászt temetett maga alá 69 napra, 700 méter mélyen. Így is drámai, szinte elképzelhetetlen a tény, olvasva pedig átélhető ez a megrendítő élmény. Nem mindennapi küzdelem árán sikerült a bányászokra rátalálni, majd sértetlenül a felszínre hozni őket. A szerencsétlenül járt 33 bányász története a csodával határos. A föld alatt eltöltött 69 nap eseményei szívszorítóak és nagyon feszült drámákat hordoznak magukban. Az egyéni sorsok, valódi események átélése olvasás közben nagyon eredeti és elképesztő élményt adnak. Érzelmek és sokkoló pillanatok váltják egymást. A hihetetlen szerencsével túlélt robbanás után, a menekülés volt az, ami tartotta bennük a reményt. Egyetlen percig sem adták fel! Az emberi szellem kitartása, túlélni még a legrosszabb körülmények között is példátlan. 33 férfi eltemetve a sötét mélyben, ahogyan egymást biztatva, erőt adva nem adták fel. Mario Sepulveda a csapat mókamestere az egyik fő alak, aki vigyázott társaira, míg a csapat legidősebb tagja, Mario Gómez lett a spirituális vezető, ő felelt az imádságokért és tartotta a lelket társaiban. Egyik legmeghatóbb pillanat volt arról olvasni, ahogyan a 33 férfi a föld  mélyén énekelte a himnuszt.

Amikor a sziklák alatt voltak a világtól elzárva a bányászok, megegyeztek, hogy ha valami csoda folytán bármennyien is megmenekülnek, csak együtt fogják megosztani, hogy mi történt velük. A Pulitzer-díjas Héctor Tobaré lett a kiváltságos lehetőség, hogy meghallgassa és elmesélje a történetüket. Ami a föld felett, a mentésről, mindent tudtunk, most arról olvashatunk, ami odalent a sötét mélyben történt.

Ott lehetünk munkakezdéskor a bányába induló csapattal, megismerhetjük a sivatagban lévő bánya környezetét, a lenti világot, a munkakörülményeket. Már önmagában nem semmi a tizenkét órás munkaidő a föld mélyén. Apró adalék, hogy a bányát egy korábbi baleset miatt egyszer már lezárták a hatóságok, de 2007-ben újból megkapta az engedélyt a termelésre.


A személyes sorosok, megrendítő drámákat hordoznak: van, aki éppen  összeveszett feleségével,
van, aki első gyermekének születésére készül, van, aki el sem búcsúzott a családjától, de olyan is akad, aki első munkanapját kezdi éppen. Apák, testvérek, férjek és fiúk, akik átélték, megélték a csodát. Mert ez a tapinthatóan érzelmekkel teli történetben végig a férfiakkal volt az Isten. A robbanás utáni első napok és a ráeszmélés, hogy azért több napba is bele fog telni, mire innen kijutnak, mert ebben feltétel nélkül bíztak, ebben hittek. A tizenhét nap után való rájuk találás is csoda volt, erőt és reményt adott. Talán itt van az egyik legérzelmesebb csúcspontja az eseményeknek, amikor megtalálják őket és élelmet, telefont juttatnak le hozzájuk. 
Akkor még senki nem sejti, hogy 52 napot kell várni a végső megoldásra, azt pedig csak remélték, hogy sikeres lesz a mentőakció. Mi zajlik közben a lelkek és a bánya mélyén sötétben, mi megy a színfalak mögött, azt meséli el a történet. A kitartás és az összefogás diadala a történet. 
A mentés nemzeti üggyé vált Chilében. Szerencsére a bányászok nem szorultak be teljesen az 52 négyzetméteres Menedékhelyre. Volt némi mozgásterük az épen maradt két kilométeres alagútrendszerben, azonban meg kellett küzdeniük a 36 fokos hőséggel és a bezártsággal.

A felszínen a mentés megszervezése adott nem kis feladatot a bányatulajdonosoknak, és a felsőbb vezetésnek. A munkavédelmi hiányosságokról nem meglepően sokat megtudunk, utólag is elképesztőek. Egészen a NASA segítségéig mindenről olvashatunk. A családtagok első sokkja a történtek után, majd a kitartó és feszült várakozás pillanatai adnak szívszorítóan megható és néhol bizony sokkoló olvasmányt. Mindezek mellett az összetartás erejéről ad megrendítő képet a végig feszült leírás.

 Héctor Tobar-nak ez a negyedik könyve.

Díjak, jelölések:

1992 – Pulitzer-díj

The New York Times bestseller

National Book Critics Circle-díj döntőse

A könyv alapján film készül The 33 címmel, amelyet a 2015. augusztus 6-i chilei bemutató után Amerikában november 13-án mutattak be.

Eredeti mű: Héctor Tobar: Deep Down Dark 2014.


Tarandus, Győr, 2015

448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584183 · Fordította: Takács Zoltán

Akvárium

David Vann: Akvárium 


"Mindig az kell, amit nem kaphatok meg."

                            





David Vann idén tavasszal megjelent regénye egy egészen mai, friss történet, ami most került példás gyorsasággal a hazai olvasók kezébe. Színes és rajzos borítója jól kifejezi, hozza a történet hangulatát. Főhősünk Caitlin, tizenkét éves, magányos kislány, aki szereti a halak színes világát, magányát velük osztja meg. 




Édesanyja egyedül neveli, viszonylag nehéz körülmények között élnek Seattle-ben. Magányát a halak társasága a városi Akváriumban eltöltött idő oldja. Az egész világot egy nagy óceánnak képzeli, a lakásuk is egy akváriumként jelenik meg a történetben. Caitlin kedves, okos, éretten gondolkodó kislány, szeretetre, családra vágyódik. Ugyanis nekik nincs senkijük sem. Apjáról nem is esik szó, de más egyéb rokon sem létezik kettőjük életében. Anyja keményen és sokat dolgozik, dokkmunkás, targoncás a kikötőben.

Caitlin idejét iskola után a halakkal tölti, mindennap itt veszi fel anyja munka után. Egyik délután kiderül, mindketten megismerkedtek valakivel. Steve, az új barát és anyja munkatársa jó figura, józan gondolkodású, vidámságot hoz az eseményekbe. A történésekben ott lappang érezhetően valami titokzatosság, ami az anya múltjából ered. Erről egyszerűen nem beszél, nem tudunk szinte semmit, hiába faggatja a kislány édesanyját a gyermeki kíváncsisága nem kap válaszokat.

Elrontott élete, elvesztett lehetőségei miatt az anya figurája egy megkeseredett alakot mutat, nem lett szimpatikus. Élete egyetlen körforgásból áll, amiben a kislánya a vigasz, ő ad értelmet életének. Korai ébredés, rohanás munkába, túlórák, küzdelem a napi megélhetésért. Steve oldja ezt a feszült tempót, ő hoz némi színt kettejük sivár életébe. Caitlinnek hiányzik az apja, de erről anyja egyszerűen nem hajlandó beszélni, így amikor közli, neki is van egy új barátja az akváriumban megismert öregember személyében, anyja rögtön rosszat sejt.


A lélektani regény itt komoly fordulatot hoz, az események felpörögnek. A súlyos családi titok repedezni kezd. Ki ez az ember, mit akar tőlük? Miért szereti, ragaszkodik a kislányhoz, miért próbálja életüket segíteni? Még a rendőrség is akcióba lép! Hamarosan mindenre fény derül, ki a titokzatos öregember, hogyan kapcsolódik életükhöz nem kis meglepetést okoz. Egészen felforgatja, megváltoztatja anya és lánya addigi életét, kapcsolatukat.

Vajon nyerhet-e bocsánatot, visszatalál-e lánya lelkéhez? Caitlin ragaszkodása ellenére is az anyja tiltja őket, nem örül az új barát felbukkanásának. Sőt, elképesztő módon próbálja a férfi életét tönkre tenni, bosszút állni. Egyszerűen a kislány érettebben, józanabbul gondolkodik, mint az anyja. A régi sérelmeket elfelejteni nem lehet, de a megbocsájtás sokat tenne. Nem lehet, nem érdemes egy életen át cipelni a múlt fájdalmait.

A nehéz témát boncolgató történet megható és szívbemarkoló. Caitlinre még várnak nehéz pillanatok, amit anyja okoz neki. Elképesztően megkeseredett ember, dühkitörései félelmetesek. Az érzelmek hullámzása jellemzi, a történet felkavaró. Nehéz megérteni és elfogadni a nő álláspontját, hiszen egy új életformát, családod jelenthetne. A lelki sérüléseit magában hordozó nő, a boldogságot a könnyebb életet utasítja el. Képesek lesznek megoldást találni? Steve, Caitlin és meg tudják győzni, lépjen túl, kezdjen új életet? A család összetartása, küzdelem az elmagányosodással és az ébredező kamasz-vágyak keverednek a sorokban.

A múlt fájdalmainak elengedése és túllépni az egykori sérelmeken nem könnyű, ezen múlik most mindannyiuk boldogsága. Az évekig elfojtott düh és a megbocsátás kérdései hullámzanak a sorokban. A kislány és egyetlen iskolai barátnője közti érzéki, érzelmi kitörések a meglepetést hozzák a történetbe.
Hogyan sikerül, hogyan alakul ez a néhány ember élete, mi lesz a végkifejlet az kiderül a regény végére.

David Vann Alaszkában született, és mivel első regényét (Legend of a Suicide) nem tudta kiadatni, hajóépítő és kapitány lett belőle. Azóta ez az ominózus kötet már 10 díjat nyert, és 20 nyelvre fordították le. Az Akvárium a legutóbbi könyve. Nem csak regényeket, hanem memoárokat, novellákat és különböző lapokba cikkeket is ír. Nemzetközileg sikeres könyvei 15 díjat nyertek már, köztük a legjobb külföldi regénynek járó elismerést Franciaországban és Spanyolországban, valamint 75 különféle sikerlistán tűntek föl egy tucatnyi országban.




Díjak, jelölések:
The New York Times Book Review szerkesztőinek választottja
2015 – március legjobb könyveinek egyike az Amazonon
Az Observer szerint az idei év legjobban várt regénye.





A könyvért köszönet a Tarandus Kiadónak!

Tarandus, Győr, 2015

256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584060 ·  

Fordította: Lázár Júlia

Ne hagyd el a hajót!

Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót! 
 Tengeri kalandregény  

                                     




Úgy gondolom, mindenki érezte már azt, hogy elege van a világból, a gondokból, problémákból. A hülye főnökéből, a féltékeny társából, az anyósából, mindenből és mindenkiből. Jó lenne elvonulni, eltűnni egy időre. Én magam is voltam ezzel így, ahogyan a regény főhőse  Declan O’Donnell. Egy lakatlan szigetért mit nem adnék néha!  
A Tarandus Kiadó nyári újdonsága ez a tengeri kalandregény, ami a  címéhez híven elképesztő kalandokra hívja az olvasót.  



Declan O’Donnell tehát hajóra száll, (egy nagyobbacska koporsó, alig 6 méteres) és nekiindul a széles Csendes-óceánnak. Elege van az emberekből és problémáikból. Örül, hogy végre egyedül lesz saját kis világában, nem tartozik majd sehová, nem kötődik senki emberfiához. Úgy érzi, őt élete során senki nem szerette igazán, és ő sem tudott senkihez kötődni. Ki is jelenti: nem szereti a drámát, a problémákat, ő az egyszerű és bonyodalom nélküli életre vágyik.
Úgy gondolja, azzal minden problémát megold, ha egyedül van, akkor nincs probléma sem! Nos, erre menetközben rájön, nem egészen van ez így. Az élet attól kerek, ha akadnak problémák is... felelősség és döntési kényszerek elől nem lehet elhajózni, csak magában, és csak a maga kedvére, a saját szeszélyeinek engedve élni ugyan olyan unalmas és túl egyszerű is lenne.


A valóság és a képzelet szárnyán utazik. Nagyon unalmas lenne azonban ez az utazás, ha csak arról szólna, Declan egymagában hajókázik az óceánon. Amikor egy kis szigeten megáll élelemért és üzemanyagért egy régi barátja és kislánya várja. A frissen megözvegyült Piko és a mozgáskorlátozott, kilenc éves kislánya Pipa sok újabb esemény forrásai lesznek a magányból és a kényszerű összezártságból adódóan. A két férfi barátsága, világlátása, és Piko családi tragédiája bontakozik ki a sorokból. Mindenki cipeli a saját terheit.

Declan és kis csapata természetesen az elemekkel is megküzd. A tengeri viharok adottak. Azonban feltűnik a Tanyec, egy nagyobb hajó. Útja és célja ismeretlen. A kezdetben barátságosan induló találkozás a későbbiekben átvált afféle modernkori kalózkodássá. Erről többet most nem is árulok el! Kaland lesz bőven. Declan újabb feladat előtt áll: a barátságát kell bizonyítania.

Declan  magányos hajója lassan megtelik humorral és szeretettel, ahol persze akadnak veszekedések és feszültségek. Egy titokzatos hajótöröttet is felszednek, akiről érdekes dolgok fognak kiderülni. Hogy ki ő, hogyan és miért került oda? Olvassátok el, érdemes lesz. Ez a szereplő és Pipa voltak a kedvenceim a történetben.

Az emberi szereplők mellett akadnak különleges halak, no meg madarak. A kezdeti magányát és minden gondját, baját egy sirálynak meséli el Declan. Neki önti ki a szívét, vele osztja meg érzéseit. Tetszett ez a rész és nagyon valóságszerű volt, igazán nem volt nehéz beleképzelni magam ebbe a helyzetbe. Szóval, ha legközelebb arra a bizonyos szigetre vágyom, ezt a könyvet biztosan viszem magammal.

A kiadó sehol nem említi, a Ne hagyd el a hajót! a szerző előző könyvének, a  Mink Rivernek a folytatása. Bár Declan O Donnell belső gondolataiból kiderülnek az előzmények, azért jó lenne olvasni azt is. Ettől eltekintve a sztori önmagában is megáll és élmény lesz. A borítóba pedig rögtön beleszerettem, pedig az eredeti is remek! Íme:






Hajózz és kalandozz Declannal kedves olvasó, csak arra vigyázz, hogy Ne hagyd el a hajót!









Eredeti cím: The Plover
Eredeti megjelenés éve: 2014.
 
                                                                    Brian Doyle New Yorkban született 1956-ban, és több mint húsz éven keresztül dolgozott újságíróként Portlandben, Bostonban és Chicagóban. Jelenleg az oregoni Portlandben él családjával. A helyi egyetem lapjának szerkesztője, esszégyűjtemények, verseskötetek, novellák és regények szerzője, amelyek közül aMink River 2010-ben elnyerte a Foreword Reviews Év Könyve-díját. Írásai különféle lapokban olvashatók a világ számos pontján – The Atlantic Monthly, Harper’s, Orion, The American Scholar, The Sun, The Georgia Review, The New York Times, The Times of London –, valamint gyűjteményes kötetekben, mint amilyen a Best American Essays, Best American Science & Nature Writing és a Best American Spiritual Writing című antológia. Számos elismerése közé tartozik három Pushcart-díj, a John Burroughs-díj, valamint az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia irodalmi díja, amelyet olyan neves elődök kaptak meg például, mintKurt Vonnegut vagy Flannery O’Connor.






Tarandus, Győr, 2015

328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155261978 · Fordította: Pordán Ferenc

Majd' kibújunk a bőrünkből

Karen Joy Fowler: Majd' kibújunk a bőrünkből 







"A legtöbb családban van egy kedvenc gyerek. A szülők tagadják a tényt, és valóban nincsenek is tisztába vele, a gyerekek számára azonban annál nyilvánvalóbb."




A hazai olvasóknak Karen Joy Fowler neve nem cseng még túl ismerősen. Eredetileg politológia szakon végezte el az egyetemet, 30 évesen döntötte el, hogy író lesz. Azóta hat regényt és egy novelláskötetet tudhat a magáénak, amelyek közül magyarul eddig A Jane Austen könyvklub jelent meg, sőt, film is készült belőle 2007-ben.

Legújabb regénye példás gyorsasággal került a hazai olvasókhoz. Ezúton is köszönet érte a Tarandus Kiadónak! A regény 2013-ban jelent meg és megjelenése évében a The New York Times Book Review az év 100 legjelentősebb könyvei közé sorolta. A siker nem ért itt véget, 2014-ben a PEN/Faulkner díjat nyerte el, majd bekerült a Man Booker díj döntősei közé.

Hogy miről is szól a regény? Nos: egészen eredeti, újdonságnak számító, már-már szokatlan, meghökkentő a témája. Nem igazán szeretném elrontani az olvasás élményét, nem árulok el túl sokat a történetről. Olvasás közben nagyobb lesz az élmény. A végén szoktam ajánlani, most első sorban állatbarátoknak ajánlanám és akik szeretik az eredeti történeteket. Még azt is írhatnám: tipikusan amerikai a történet, ez csak ott eshet meg így.

Akik tiltakoznak az állatok ketrecbe zárása, tengeri akváriumok, vízibirodalmak, állatkísérletek ellen, akár a gyógyszer vagy kozmetikai ipar számára, még akkor is, ha ezek az emberek érdekében történnek...  nos, ők is tartalmas olvasmányt kapnak. Persze ezzel már elég sokat elárultam, de akadnak itt emberszereplők is, akik köré épül a történet. Az ember megkerülhetetlenül ott van, ő irányítja a szálakat.

Megismerkedhetünk a Cooke családdal, akik, úgy tűnik, minden szempontból teljesen hétköznapi életet éltek: apa, anya és a gyerekek, Lowell, Fern, no meg Rosemary, a történet mesélője, aki igazi cserfes lányka volt gyerekkorában, de aztán történt valami, amitől fiatal nőként már csendbe burkolózott. A történet kezdete 1996. Rosemary 22 éves egyetemista és egy véletlen folytán a rendőrség fogdájában köt ki.
Elkezdi mesélni az életét, ami a gyerekkorba repíti vissza az olvasót. Nem lesz túl vidám a történet.

Itt történt valami szörnyűség, amit mélyen eltemetett agya legrejtettebb zugába, ám attól az még megtörtént és ott kísért a tudatában. Az élete teljes fordulatot vett, családja pedig atomjaira hullott: anyja befelé forduló, elrévedő lett. Egyetemi pszichológus apja is zárkózott lett és inni kezdett...  18 éves imádott bátyja szó szerint szökevény, akit köröz az FBI. Igaz, ő hagyta faképnél a családját. Esemény akad bőven. A miértekre a válaszok érkeznek, lassanként kibomlik a történet.  Az állatok viselkedéskutatása is szerepet játszik. Hogy hogyan és miként alakul a szereplők élete és miért az olvassátok el. Nem mindennapi a sztori.
Meglepő és kifejezetten eredeti a történet sora. Jól felépített, a csavar meglepő a regényben. Mit ne mondjak: állati!  A borító telitalálat, nagyon kifejezővé válik olvasás után.


 







Eredeti mű: Karen Joy Fowler: We Are All Completely Beside Ourselves 

Tarandus, 2015

424 oldal · ISBN: 9786155261916 · Fordította: Hegedűs Péter 

 

Hogy el ne tévedj

Patrick Modiano: Hogy el ne tévedj  








A 2014-es év irodalmi Nobel-díját Patrick Modiano kapta.
A felfokozott médiaérdeklődés így különösen ráirányult a legfrissebb kisregényére, ami akkor ősszel jelent meg. Példás gyorsasággal került a magyar olvasók kezébe is a kötet a tavaszi könyvfesztiválra. Volt szerencsém olvasni az eddig megjelent kötetek közül négyet, ami három különböző fordító munkája volt.  Nem tudom, de közeledünk Modianoval egymáshoz, egyre jobban megtalálom vele a közös hangot. Eddig ez a kisregénye volt az, ami tökéletesen nekem szólt, és a történetét magaménak éreztem. Hangulata, a főszereplő magányos író alakja és a történések vittek magukkal.

Az események természetesen Párizsban játszódnak ismét, három idősíkot követhetünk. A bonyodalom egy elveszett notesz körül alakul ki.  Jean Daragane író, aki a regény főhőse egy pályaudvaron elveszíti a telefonos noteszát. Néhány nap múlva felhívja egy férfi, Gilles Ottolini azzal, hogy megtalálta a noteszt, és szeretné visszaadni.
A másnapi találkozón Ottolini a barátnőjével, a gyönyörű szép nevű Chantallal jelenik meg. A férfi bevallja, hogy átlapozta a noteszt és egy néven megakadt a szeme. Guy Torstel egy régi gyilkossági ügy szereplője volt. Erre kíváncsi, honnan ismeri az író a férfit. Daragane azonban nem emlékszik Torstelre. Innen vesz érdekes fordulatot a történet, mert másnap Chantal újabb találkozót kér.

Ahogyan megszokhattuk Modiano ismét a múlt és jelen találkozásáról írt egy remek történetet. Chantal ugyanis egy dossziét mutat az írónak, amiben régi cikkek és egy fotó is akad. Daragane meglepődve fedezi fel, hogy a képen ő maga van kisgyerekként. A papírok közt is akad ismerős név, nem is egy. A történések krimiszerű fordulattal a múltba vesznek irányt. Modiano érzékenységgel ábrázolja az elmagányosodott írót. Ötven fölött elfogynak az álmok, elfárad a test. Eltűnnek, meghalnak a barátok, belátható közelségre kerül a végzetünk. Ez bizony elkeserítő. Tehetetlenné válunk a sorsunkkal szemben. Ahogy öregszik az ember a múltunk visszatér, ha akarjuk, ha nem.

"– Az irodalom nagyon nehéz mesterség… gondolom, már maga is rájött" 

A múltunk keresésének, újraértelmezésének persze nem sok értelme van, hiszen nem tudunk változtatni a megtörtént eseményeken. Sajnos... Ám felnőtt fejjel újragondolni, átélni az egykori fontosnak vélt történéseket, adhat új értelmet a dolgoknak. Másképpen látja egy gyermek és egészen másképp értelmezi újra ugyanazt az eseményt a felnőtt. A régi események beépülnek életünkbe, megmaradnak jobban. Hasonló élmények már értek engem is és valószínűleg más olvasót is. A gyerekkor színterére visszatérni érdekes utazás lehet. És valóban egészen más szemmel nézzük az egykori dolgokat. Olyan, mintha már ezt olvastuk volna, Modiano mégsem ugyanazt írja meg újra. Homályosan talányos ez a történet, vibrál, itt is feltűnik a Kis Bizsu motívuma az elhagyott gyermek és az anya keresése. Daragane belemegy ebbe a furcsa játékba.
A notesz is egy visszatérő elem Modiano történeteiben, ezúttal is fontos szerepet kap.

"– Bevallom magának, hogy már sehol sem találom azt a Párizst, amelyben éltem… Elég öt év távollét… úgy érzem magam, mintha egy idegen városban volnék…"



Daragane azon is őrlődik, hogy Gilles csaló, a lány pedig az áldozata lehet-e, vagy a segítője. Az élete magányába fordult, zárkózott írót egészen kimozdítja addigi életéből a múltjából felbukkanó nevek és események. Érdekes és elgondolkodtató utazás a gyerekkorunkba, amit Daragane-vel tehetünk.
Mire jut az író, mi lesz a fordulat és a történet vége? Érdemes elolvasni, ajánlom a Modianoval ismerkedni akaróknak, akik olvastak tőle azok már tudják mi vár rájuk az utazás során. Kiemelném még a nagyszerű, hangulatos borítókat, amik egységessé teszik a kiadó Modiano sorozatát.
Érdeklődéssel várom az őszre ígért újabb kisregényt, ami Nászút címmel jelenik meg.

Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de Farnce-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat nyerte el.
Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.


4/5



Tarandus, 2015

168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155261947 ·  

Fordította: Takács M. József