Az ​ifjú Mungo

 

Douglas Stuart: Az ​ifjú Mungo




                                       

Amikor 2022-ben felfedeztem Douglas Stuart Booker-díjas regényét, új kedvencet avattam. Főhőse Shuggie Bain története azonnal megfogott, a szerző nyílt, fájón őszinte prózája lehengerlő volt. Különösen, hogy első könyves szerzőről van szó. Nos, Douglas Stuart szerencsére nem maradt egyetlen könyves, az új regénye még kiforrottabb drámát tár elénk.


Most megérkezett a skót szerző második regénye hozzánk. Kétségtelen, hogy hasonlít az előző történetre mind eseményeiben és szereplőiben (erre nem térnék ki, nem spoilerezem az olvasás élményét), de mégis nagyban más. Az ifjú Mungo egyszerre gyönyörű és megindító könyv, sötét és drámai, zsigerig hatoló. Az év egyik, ha nem a legjobb olvasása volt, minden drámája ellenére. Kivételes olvasmány, nehéz azt mondani, kedvenc lett, de így van. Végre valami más, ami felráz, egyedi és eredeti, életszerűen valós események folyama. A Shuggie Bain szerzőjének második regénye felülmúlta minden várakozásom.

                    

Douglas Stuart két idősíkon meséli el a történetet. Az ifjú Mungo főhőse egy tinédzser fiú, aki egy diszfunkcionális családban él. A közösségi konfliktusok és a felnőttek világába való beilleszkedés több problémát okoz neki, és nem csupán a hiányzó apaminta miatt. Stuart mesteri mesemondó, rendkívül tudatosan építi fel az események menetét, adagolja a drámát, vegyítve a líraibb, szerelmi szállal. Minden jól eltalált ahhoz, hogy működjön a két szálon futó történet. A feszültség kezdettől ott lebeg a szereplők felett, és ezt tudja fokozni, a borítékolhatóan végső drámához. Nem tudom, hogy lehet ennyi fájdalmat elviselni, megélni ilyen fiatalon...

A regény egyszerre intenzíven intim és vadul erőszakos, nyersen brutális történet. Stuart nem szépít, mégsem válik hatásvadásszá a regény. Nekem kifejezetten tetszett a felbukkanó hasonlóság a történetben Shuggie Bainhez, ismerős környezetével és családi dinamikájával. Picit olyan érzésem volt, mintha egy sokkal kontrasztosabb második részt olvasnék. Az 1990-es évek munkásosztályának Glasgow-ja, munkanélküliséggel, Thatcher politikájának hatásaival ismét hiteles hátteret ad. Mindehhez a vallási fanatizmus súlyos keret. Ez is több probléma forrása, még a szerelemnek is útjába áll. Katolikusok és protestánsok vívják értelmetlen és kilátástalan harcukat egymással, amit a gyűlölet motivál. A regény több, aktuális üzenetei közül ez az egyik.


Családi dráma, szerelmi történet és felnőttéválás, identitás keresés keveredik a lapokon. Glasgow szürke, kilátástalan, mocskos és homofób. Stuart prózája tisztán tökéletes, nem ítélkezőn, jól árnyaltan mutatja be ezt a közeget. Ahogyan Shuggie is, Mungo is a legfiatalabb a három testvére között. Nagyon MÁS minden szempontból: szorongó, érzékeny, ártatlanul naiv és ez nagyban nehezíti életét. A Hamiltonok protestánsok, a legidősebb testvérük, Hamish, egy tinédzser banda vezetője, míg a nővére, Jodie meglepően talpra esett, de zűrös lányka. A családi sorminta örökletes. Egy alkoholista gyereklány anya mellett azonban nem egyszerű az élete a gyerekeknek. Édesanyja túl fiatal volt, amikor gyermekei megszülettek, apja bandaháború áldozata lett. Az érzelmi sivárság tapinthatóan jelen van életükben.

A szomszédban lakó, katolikus James hoz némi törődést, reményt, megértést a 15 éves Mungo életébe. Itt finom, mély lélektani ábrázolásokat kapunk. Mungo semmit sem látott Skóciából vagy a világból. A melankolikus James barátságával kinyílik neki a világ. Maga körül szegénység és munkanélküliség uralkodik, az utcákon a protestánsok háborúban állnak a katolikusokkal. A szenvedély itt sokat ad a szereplők életéhez. Terveket szőnek, amit az élet csúnyán felülír. A szívszorító itt most nem eléggé kifejező. Kemény, durván nyers valóság van a lapokon. Itt mindenki küzd életének démonaival. 

A második rész egy utazásról mesél: ez lesz igazán döntő hatással Mungo életére, de nem úgy, ahogyan azt anyja reméli. Az egyre fokozódó dráma kibontakozása felülmúlja a legvadabb képzeletét is az olvasónak. Mungo férfivá válása, felnövéstörténete aljas tragédiák sorozata lesz. Gyilkos túra ez, nem csak lelkileg. Az egész történés életszagú, fájón valós, ahol minden szereplő mélyen emberi, hiteles karakter. Ez a könyv egy fájdalmas kiáltás, ami mindenkinek szól. Szomorú és elgondolkodtató, ajánlom olvasásra, bizton állítom az év egyik legjobbja. Remélem olvashatok még Douglas Stuart-tól.




ITT rendelhető kedvezménnyel!






      

Douglas Stuart (1976. május 31.) skót-amerikai író és divattervező. Debütáló regénye, a Shuggie Bain 2020-ban Booker-díjat kapott. Második regénye, az Ifjú Mungo 2022 áprilisában jelent meg külföldön.

Park, Budapest, 2024
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559499 · Fordította: Csordás Gábor

Tökéletes ​napok

 

Jacobo Bergareche: Tökéletes ​napok





                                                     

A szerző által megálmodott tökéletes nap Bergareche egész történetének vezérfonala. A szerelem érzéséről, annak egyéni megéléséről filozófáló szórakoztató történet, kissé szabálytalanul épül fel az emlékekből. Ahogyan a spanyol szerző az emberi kapcsolatokat ábrázolja, szerintem különleges, figyelemre méltó próza ez a levélregény.


Főhősünk az újságíró Luis hűtlensége áll a középpontban, ez a vezérmotívum. A negyvenes éveiben járó férfi kiüresedett házasságában él, a szenvedély és a lángoló szerelem már csak takarékon ég. A megcsalás, a titkos találka egy konferencia keretében valósul meg alkalmi szeretőjével, az építész Camillával. A nő szintén házas, egyszer három, egyszer négy napot tudnak együtt lenni. Ez a szerelmi viszony nem egy átlagos vagy mindennapi, mégis kétségtelenül romantikus felhanggal bír a történet.
Ez a néhány nap lesz az idealizált "tökéletes nap" a férfi számára. Érdekes, hogy amúgy év közben nem tartják a kapcsolatot, csupán a lehetőséget kihasználva ez a hét nap élteti kapcsolatukat. Az új légyottot azonban a nő lemondja, így a férfi felfedezi és elmerül William Faulkner szeretőjéhez írt leveleiben. Ebből akaratlanul is párhuzamot von saját életével. Kiderül az is, a zseniális író, William Faulkner mit tartott egy tökéletes napnak a szeretőjével.


Egy eredeti módon megírt könyv, okos prózával és intelligens módon levelekbe sűrített eszmefuttatással. Mély érzelmek, gondolatok villannak fel a férfi-nő kapcsolat szakaszairól. Jacobo Bergareche értőn és érzékenyen beszél az élet egyik fontos dolgáról. Lehet egyszerre szeretni két embert, avagy a tiltott gyümölcs meddig édes? Az emberi érzésekről őszintén vallani nehéz. Luis a szenvedély természetét keresi.
Luis két levelet is ír, egyet a feleségének, egyet a szeretőjének. A levelekben követi és keresi azt a kiváltó okot, amellyel a házasságáról szóló elmélkedések egész sorát nyitja meg. Néha bizony kevés is elég, hogy tökéletes legyen egy napunk. Egész életünkre vajon mennyi jut ezekből a napokból? Lehet-e, érdemes-e szenvedély nélkül együtt élni? Fájó nosztalgia ez az elillant szerelem után. Mitől van az, hogy az évek múlásával ellaposodik, kihül a kapcsolat? Nem árt némi élettapasztalat a házasságban eltöltött időszakról. A negyvenes férfi életközepi válsága így jobban érthető az olvasónak. Ez sajnos nagyon ismerős, elgondolkodtató érzéseket generált bennem olvasás közben.


Az élet egyik legszebb csodája a szerelem. Ezt megőrizni hosszú éveken át fontos mindenkinek. Ez az őszinteségen, az egymás iránti odaadó figyelmen múlik. Az apró napi csodákból lesz egy nagy egész, ha ügyesen mozgatjuk a szálakat, a lehetőségeinket. A történet mondanivalója, hogy életünk tökéletes napjait mindig utólag fedezzük fel. Bergareche férfihőse a lassan unalomba fulladó, kiüresedett kapcsolat ellen küzd, a maga módján.


ITT rendelhető kedvezménnyel a regény! 


         

Jacobo Bergareche (1976) író, producer, sorozat-forgatókönyvíró. Megjelent egy verseskötete, egy színdarabja, egy gyerekkönyvsorozata és egy memoárja. Tökéletes napok című regénye annak a négy évig tartó kutatómunkának a gyümölcse, amelyet az austini Harry Ransom Centerben folytatott írók magánlevelezését tanulmányozva. 

A regény 2022-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Különdíját.





Park, Budapest, 2024
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636330583 · Fordította: Várnai Gina

Totál

 

Rebecca Miller: Totál






                               

Igazán lebilincselő, erős válogatás ez a hét novella, élveztem ezt a kis gyűjteményt. A történetek főleg nőkről szólnak, a férfiakkal való és családon belüli kapcsolataik kerülnek górcső alá, kissé
más szemszögből megközelítve.

Annyira eleven, mai az írásmód, hogy bevonzott a történetekbe, velük éltem meg az eseményeket. A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak mozgatják, amelyekkel bárhol könnyen tudnak azonosulni a nők. Az ismerős élethelyzetek meghökkentő és sokszor roppant meglepő végkifejletbe torkollnak. Fanyar humorral, őszinteséggel fűszerezve ismerhetjük meg ezeket a valós helyzeteket. Egy-két történet különösen megérintett.

Egyedi novellagyűjtemény a filmrendező és írónő második novelláskötete, amelyben számomra az egyik legerősebb a címadó sztori volt. A "Totál" egy tudományos-fantasztikus elképzelésen alapuló világképet vizionál, egy jól sikerült spekulatív fikció keretein belül. Második kedvencem a kötetet záró "Csehovék" volt. A történetek általában megrendült kapcsolatok köré épülnek, némelyikük kissé romantikus, de legtöbbje a családi kapcsolatok mélyére enged bepillantást. Ide sorolnám a nyitó történetet, imádtam, ahogyan egyszerűségével elgondolkoztat. A szellemesség és a bölcs élettapasztalatok mellé az érzelmek is dominálnak. Itt az anyaság szorongató félelmeiről, gyereknevelés mindennapjairól, a családi kötelékekről, szexualitásról mesél. A legtöbb történetben közös ez a lefegyverzően tárgyilagos légkör. Néhány novella biztosan az olvasóval marad, hiszen a drámai helyzetek váratlan fordulatai filmszerű képeket vetítenek az olvasó elé. Rebecca Miller képes átadni a szereplők hátterét, kontextusát és környezetét, miközben mindegyikben sötét csavart hoz létre.

Élveztem, hogy egy rövid időre megmártózhattam annyi különböző világban és karakterben. Az egyetlen novella ahol egy férfi áll a középpontban a Megjelent előttem címet kapta. Itt egy idősödő regényíró a főhősünk, aki kétségbeesetten keres új történetet. Elismerésem az írónőnek, hogy sikerült egy olyan vékony, de erős történeteket tartalmazó könyvvel előrukkolnia, ami egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.


ITT rendelhető a kötet kedvezménnyel! 









Park, 2024
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633559819 · Fordította: Csonka Ágnes

Ugyanolyan ​emberek

 

Mohamed Mbougar Sarr:
Ugyanolyan ​emberek






                                                        

Mohamed Mbougar Sarr 2022 őszén megjelent Az ​emberek legtitkosabb emlékezete
regénye idehaza is nagy sikert aratott. Ezért kapta meg a rangos Goncourt-díjat. A napokban jelent meg előző, harmadik regénye, amely eredetileg 2018-ban látott napvilágot. A történet Szenegálban játszódik és a homoszexualitás körüli előítéletekkel és erőszakkal foglalkozik. A könyv témái egyszerre aktuálisak és megrendítők.

Mohamed Mbougar Sarr őszintén és szemtelenül ír. Néhol zavarbaejtően provokál, költői és lelkiismeretes a szöveg. Nem csak kemény és ütős képek bukkannak fel, ami megrázó és döbbenetes, de sajnálatosan aktuális és megindító regényt is alkotott a fiatal szerző. Megrázó volt olvasni, már a nyitó képe döbbenetes. A történések narrátora Ndéné Géje, a fiatal irodalomprofesszor. Egy neten terjedő videó indítja be az eseményeket, ezt mutatja meg a szeretője a férfinak. A durva, sokkoló képek beégnek a férfi agyába, ahol egy feltételezetten homoszexuális férfi holttestét ássák ki, nem engedik nyugodni a temetőben...
Tudni akarja, ki volt az áldozat, miért is került ebbe a méltatlan helyzetbe. Kutatni kezdi a férfi múltját, még az édesanyjával is találkozik. Tevékenysége gyanút kelt és pletykák táptalaja lesz. Ezek hatással lesznek a családja és szeretőjével, Ramával való kapcsolatára. Ha ez nem lenne elég, mennyire mérgező tud lenni már a feltételezés is, családi bonyodalmak, és a vallás árnyéka nehezedik a férfira. Irodalomprofesszorként csalódottnak érzi magát, amikor a hatalom megtiltja a homoszexuális költők verseinek, életművének tanítását... Ez a képmutatás további bonyodalmakhoz vezet, saját családjában is olyan gyanúk és pletykák kereszttüzébe kerül, ami kivédhetetlennek tűnik. Az ember egész lénye, teljes identitása nem válhat abnormálissá pusztán a nemi identitása miatt. Ugyanolyan emberek a regény címe, ami kifejező állásfoglalás, telitalálat.
A maga nemében egy kis remekmű a regény. Sarr jellegzetes, érzelmes képekben gazdag írásstílusa ebben a könyvben is szilárd alapot képez.


Az értetlenség, a képmutatás és az ítélkezés között az együttérzésnek vagy az egyszerű toleranciának meghagyott tér eléggé korlátozott, inkább a kollektív erőszak működik. A történet súlyos kérdéseket feszeget, komor és lebilincselő, de leginkább elgondolkodtató.
Alapvetően szerintem ez egy fontos könyv, amit el kell olvasni. A téma mindenhol aktuális, figyelmet érdemlő, bár nem könnyű olvasmány. A szerző elképesztő alapossággal ábrázolja a tudatlanságot, a szánalmas butaságot, ezek hatásait az ember életére. A regény szembesíti az olvasót a világ eltorzult erkölcsével, arra kényszerít, hogy szembenézzünk előítéleteinkkel. Ez a regény mindannyiunk számára a toleranciáról is szól.


ITT rendelhető a regény. 

                

Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban. Franciaországban él. 2021-es, magyarul a Park Kiadó gondozásában megjelent regénye, Az emberek legtitkosabb emlékezete Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.


Park, Budapest, 2024
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636331184 · Fordította:Balla Katalin

A ​kis hazug

 

Pascale ​Robert-Diard: A ​kis hazug

  

                                   

A történet rövid fejezetei könnyen olvashatóak, a szikár, lényegre törő szöveg miatt talán még hatásosabb is a próza. A szerző ezzel ritmust ad a megosztó történetnek. A kisregény egy nehéz témával, a nemi erőszakkal foglalkozik. 

A regény egy hazugság történetét követi nyomon, azt elemzi tényszerűen. Gyarló az ember, befolyásolható és azonnal ítélkezik. A cím nem hagy teret a kételynek, valóban jól tükrözi a történetet. Főhősnőnk, Lisa bizony hazudott, amikor azt mondta, hogy tizenöt évesen megerőszakolta őt Marco Lange. A téma nem hagy hidegen senkit, mélyen érzelmeket mozgat minden olvasóban. A MeeToo -jelenség óta különösen "népszerű" téma lett a nők ellen elkövetett erőszak. A regény számos társadalmi kérdést vet fel. Valószínüleg a szerző célja volt az is, hogy elgondolkodtassa olvasóit.

Azonban a legnagyobb kérdés: miért hazudott Lisa négy éve? Miért vádolt meg egy ártatlan férfit nemi erőszakkal? Fokozatosan derülnek ki a tények, amelyek ehhez a jogi kudarchoz vezettek. A lány új ügyvédet akar, immár nagykorú, azt akarja, egy nő legyen a védője. Az ötvenes éveiben járó Alice Keridreux ügyvéd elsőnek sima ügynek látja, de tévednie kell. 

"Lisa elvált szülők gyerekéhez illően alkalmazkodott. Mesterien kijátszotta egymás ellen sértődött szüleit."

Lisánk nem volt könnyű gyerekkora. Ez minden esetben jó kifogás... most is. A szép és okos elsőszülött nővére árnyékában nem érezte a szülei figyelmét, szeretetét. Nem tudott, nem akart a nővér mögül kitörni. Majd a szülők válása, a kamaszkor belesodorta egy lehetelen helyzetbe. Hirtelen nőiesedésével nem tud mit kezdeni, nem véletlen lesz az „iskola ribanca”. Ezzel jelzi, próbálja felhívni magára a figyelmet, vágyik a figyelemre, törődésre, szeretetre. Amit így kap meg a kamasz fiúktól. Itt a szerző erőteljes, szókimondó nyelvezetet használ. Nem csupán az eljárás hibái járultak hozzá, hogy az ártatlan férfi börtönbe került. Lisa gyakorlatilag mindenkit az orránál fogva vezetett, nem mérve fel tettének súlyát. Itt már szánalmat, haragot éreztem a lány iránt. Miért hittek a szavának? Jó lett volna az elítélt férfi további sorsát is megismerni. 

"Attól, hogy valaki tizenöt évesen hazudik, még nem bűnös. A legzavaróbb ebben az ügyben nem az, hogy Lisa miért hazudott, hanem az, hogy miért hittek annyian neki."

Az ügyvédnő előlről kezdi az ügyet, a háttér lesz fontos. A labilis, tizenéves kamasz lelkivilága, képzelete, a környezet hatása döbbenetes. Megismerjük a válás körülményeit, a szülőkkel való kapcsolatot, majd az elítélt férfi életébe is bepillanthatunk, ahogyan az igazságszolgáltatás működését is bemutatja. Marco valójában "ideális tettes" mégis kiderül: Lisa hazugsága miatt, szembesítés nélkül elítéltek egy embert egy olyan bűncselekményért, amelyet nem követett el. Marco hiába hangoztatta ártatlanságát. A karakterek pszichológiája kidolgozott, így jobban megértjük tetteiket, főleg Lisát. Ez a történet a hazugság mechanizmusáról mesél egy tárgyalótermi dráma keretében.

A regény megrendítő és magával ragadó, elgondolkodtató kérdéseket vet fel. A józanság, a hangnem, az érzékenység és a kamasz lány lelki vívódásai a könyvnek az erőssége. Alig 180 oldalban kapunk egy ütős, nagyon hatásos, erős történetet. Az ártatlanság és az igazság nem mindig ott van, ahol gondoljuk...Pascale Robert-Diard elmeséli nekünk egy hazugság történetét, de mindenekelőtt azt, hogy az igazságnak ki kell derülnie. Egy kényes téma, érzelmekkel átitatott valósága.


         

ITT  megvásárolhtó a könyv!


     

Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.




Park, Budapest, 2024
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636330088 · Fordította: Gulyás Adrienn

Függés

 

Tove Ditlevsen: Függés

(Koppenhága-trilógia 3.)




                                                          

"A pokol a Földön van."




A dán Tove Ditlevsen újrafelfedezése a tavalyi év legjobb irodalmi történései közé tartozik. Hatalmas köszönet és elismerés a Park Könyvkiadónak, hogy végre idehaza méltó formában kiadta a Koppenhága-trilógiát. Tavaly megjelent a Gyerekkor, majd az Ifjúkor, most a lezáró harmadik részt, a Függést vehetjük kézbe.

Kétségtelen, hogy Tove a 20. századi dán irodalom egyik legeredetibb alkotója, Dániában bekerült az iskolai tananyagba is. Elképesztő, bár volt már ilyen, (John Williams: Stoner) hogy közel ötven évvel szerzőjük halála után világhódító útjukra indultak alkotásai.

A Gyerekkor még a kamaszodó, felnőttek világát megérteni akaró, anyja szeretetét kereső fiatal lány életét mutatja be. Meglepően éles, találó meglátásai vannak a fiatal lánynak. Remek korképet kapunk a két világháború közötti Dániáról, némi iróniával fűszerezve. Az első két kötetet erősen áthatja az életigenlés, a vágy a szeretetre, boldog életre. Első verseit tizenkét évesen írta, tudatosan költő akart lenni. Erre akkoriban mint nőnek, nem volt túl nagy lehetősége. Fájdalmas őszintesége mindhárom kötet estében lehengerlő.

„A gyerekkorától nem szabadulhat az ember, beleivódik, mint a szag.”

                       

A szomorú, fájó témákat is mélyen őszintén, természetesen tárgyalja. Olyan nyers őszinteséggel ír férjeiről, gyermekeiről, az alkotási folyamatról és drogfüggőségéről, hogy szinte elviselhetetlenné válik az olvasás. Mégis "berántja" az olvasót. Végig a szorongás, a traumák és a lelki vívódások a meghatározóak életében, igazi boldog élete alig volt. Pedig ez volt a fő cél: sikeres irodalmi elismertségre vágyott. Szeretetteli házasságra, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra, gyerekekre. Ez természetesen azért nyomokban, ideig-óráig meg is valósult. Az egyensúly megteremtése azonban nehezen ment. A jóval idősebb, Vigo F.-fel kötött korai házassága hozzásegítette az irodalmi életbe való bekerüléshez. Ismert költő lett. Azonban ez az első házasság erősen elhibázottnak bizonyult, nem csak a nagy korkülönbség miatt.

A közvetlen, személyes hang azonnal megragadja és bevonja az olvasót a világába. Tove Ditlevsen a saját életéből meríti a témát, minden szereplőt a valódi nevén említ, őszintesége már-már zavarba hozza az olvasót. A harmadik kötet egyértelműen a legsötétebb időszakot mutatja be életéből. Tove sorsának alakulását erősen meghatározza ez a felnőttkori háttér. Gyógyszer-alkohol és drogok, amihez az orvos férj segítette hozzá. Furcsa párkapcsolatban éltek, az bizonyos. Ditlevsen négy házasságot tudhat maga mögött. Két gyerek és két abortusz mutatja be a nők akkori helyzetét, sorsát. Intim betekintést enged ezen házasságok létrejöttébe, a válások és az újabb szerelmek kialakulásába. Élmény olvasni minden sorát, különösen a ritka madár boldog pillanatokról.

Mélyen sötét az éveken át tartó pokol eseményeit olvasni. Ahogy a kezdő idézet mutatja, Tove ebben élt. A harmadik, orvos férje, Carl, legalább annyira hibás, hogy a nő életét éveken át súlyosan terhelte. Kicsit sem meglepő, hogy Ditlevsen mennyire érzékeny és sérülékeny nő mellette. Önmagával szemben könyörtelen, nem csak az őszinteségében tárja fel minden baját. Szomorú és számomra sokkoló volt olvasni a tiltott terhességmegszakításokról. Vállalva a veszélyt sodródott ebbe a helyzetbe. Mindezt leginkább az éppen soros férfi kedvéért. Tudom, van ilyen, mégis szomorú, hogy Ebbével való házasságának megromlásáért is első gyermekét okolja.

Életébe az írás hozott napfényt. Több helyen említi, csak akkor örül, ha írhat. Olvasás közben az járt még a fejemben, vajon megérte ez neki? Bár akkoriban is szerették az olvasók, és számos díjat kapott munkájáért, de ennyire alávetni minden ellentmondás nélkül magát egy férfi akaratának megdöbbentett. (Fülműtét, gyógyszerfüggőség). Vajon mit szólna a frissen támadt újkeletű népszerűséghez? Tove szenvedett és keveset volt boldog, pedig a vágy ott munkált benne. Végig erős a kétely, a bizonytalanság érzése benne. A három kisregény igazi nagy dolgokról mesél. Az élet viszontagságait, a női lélek mélyén át mutaja meg.

"Számomra az írás olyan, mint gyerekkoromban volt, titkos és tiltott, szégyellni való dolog, amivel az ember bebújik egy sarokba, amikor senki sem látja."

Amikor váratlanul felbukkan Victor Andreasen, jön egy békésebb, nyugodt szakasz a nő életében. Victor, mint egy mentőangyal segít neki új életet kezdeni. Ez az új szerelem tudta rávenni, hogy egy ideig eldobja a tablettákat és a fecskendőt. A megoldás azért nem túl megnyugtató. Érdekesség, hogy a kötet címe dánul egyszerre jelent mérget és házasságot. Ez Tove esetében erősen összekapcsolódott. Kertész Judit lírai, érzékeny, értő fordítása tökéletesen eltalálta az írói hangot, végig jól adja vissza a szerző hullámzó lelkivilágát, gondolatait.

A könyv 1971-ben íródott, öt évvel azelőtt, hogy a szerző öngyilkos lett. A Függés Tove Ditlevsen egyik legjobb munkája. Fájón komor, erőteljes lezárása a sorozatnak. A Koppenhága-trilógiát 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.

Ajánlom mindenkinek, érdemes megismerni Tove életét. Remélem lesz még az életműből lehetőség további olvasásra.




ITT vásárolható kedvezménnyel a regény!


                         

Tove Ditlevsen: (1917. december 14. – 1976. március 7.) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgård. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.

Fotó: Gyldendals Billedbibliotek

Eredeti megjelenés éve: 1971

 
Park, 2024
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559574 · Fordította:Kertész Judit

Ha minden véget ér is

 

Jens Liljestrand: Ha minden véget ér is



                                        

"A természet nem tárgyal. Nem lehet meggyőzni, sem megnyugtatni, sem megfenyegetni."



Azt hiszem, hogy ez a regény már régen nem utópia, nem csupán az írói fantázia alkotása. Ahogyan az egyre több hasonló témával foglalkozó irodalmi alkotások száma is rohamosan emelkedik, úgy sajnos ez mára teljesen aktuális és elgondolkodtató téma. Biztos vagyok benne, hogy valahol a bolygón, emberek, családok pont ebben a rémálomban élnek, menekülni kénytelenek. Viszont, mi szerencsések vagyunk, kényelemben, a fotelben olvasunk erről. Néha már szinte "katasztrófaturistának" éreztem magam, minden jóval körülvéve. Talán pont ezért olyan nehéz elhinni, hogy ez már a valóság, amiről azt hisszük, hogy csak másokkal történhet meg. Holott már körbevett és próbára tett minket számos nagy erejű vihar, kibírhatatlan hőség, melyek nekünk lassan megszokottá válnak.A klímaváltozás hatásait már saját bőrünkön érezhetjük, itt vagyunk, élünk a katasztrófák árnyékában. Amit persze nem akarunk elhinni, felfogni. A világ számos pontján vannak intő jelek, de erre csak legyintünk legtöbben. Jens Liljestrand regénye szórakoztató és elgondolkodtató a probléma felvetésével. A fogyasztói társadalomról szóló kritikája éles.

Nagyszüleink még régi nagy havazásokat emlegetnek, amilyenek manapság csodaszámba mennek. Tagadhatatlanul és érezhetően változik a klíma, a természeti erők kiszolgáltatott játékszerei vagyunk csupán, egyelőre csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mi vár még az emberiségre.

        

Mert mindezt az emberiség fogja megsínyleni, a bolygó talán, bizakodva remélem, felépül. Az élet valóban megy tovább... esetleg már csak nélkülünk. A történet lendületes tempóval jól indul, és végig hihetetlenül izgalmas. Liljestrand bemutatkozó regénye a jelen és 

a jövő határán játszódik. Svédország fele lángokban áll, tombolnak a erdőtüzek. A városokat és falvakat kiürítik. Jens Liljestrand négy, egymással összefüggő történetben olyan életekről mesél, amelyeknek meg kell találniuk az utat, amikor a végzet mindennapos rémálommá válik. Négy különféle korú és gondolkodású ember áll a történések középpontjában. Számomra a klímakatasztrófát tagadó influenszer, Melissa.volt meglepő karakter. Talán ő képviseli az emberiség nagy átlagát, akik nem veszik komolyan a változásokat. A romokban lévő házasság jó háttér, kamasz gyerekekkel, csecsemővel, de érezhetően reménytelen az ügy. Didrik, a negyvenes családapa vergődése, házassági válsága átélhető és mindennapos. Elég naivnak tűnik nekem, elmenni fél évre Thaiföldre és megjavul a kapcsolat. Úgy éreztem Didrik nem csak az erdőtűz, de a házassága elől is menekül. Ez a rész, bár olvasmányos, de picit túlsúlyba is került néhol.

Fontosak az ilyen könyvek, egyrészt ráirányítja figyelmünket a problémára, másrészt teret ad arra, hogy elgondolkodjunk. Mégpedig azon, hogy mi vajon hogyan állnánk helyt, mit tennénk hasonló helyzetben. Valószínűleg sok mindent máshogy csinálnánk, mint ahogy olvassunk, de csak óvatosan az ítélkezéssel, veszélyben minden és mindenki más, otthonaink biztonságából most még könnyű dolgunk van. Számomra épp ez a regény fő erőssége, hogy beleképzelhetjük magunkat ebbe az apokaliptikus helyzetbe, a menekülésbe, akár tervet is kovácsolhatunk. A tűz folyamatosan terjed észak felé, embereket evakuálnak, az életükért menekülnek. Jensen érezhetően megfogalmazza saját éleményét a kialakult helyzetről. A címmel élve, Ha minden véget ér is, talán a remény maradhat, hiszen a természet irányít. Az élet jelene közötti ellentmondás erős, valós képekkel kel életre előttünk. Egyszerre tud a történet megrendítő és szórakoztató lenni. A regény fordulatos, magával ragadó és letehetetlen, végig olvasmányos.

A természet ereje hamarosan fejetlenséget szül, hiszen nem vagyunk felkészülve ilyen szituációkra. Érdekes olvasni, ahogy lehull a jólneveltség álarca, már nem számítanak a szabályok, törvények, csak mentsük az irhánkat. Fontos ez a könyv, hiszen rávilágít, hogy már nem dughatjuk a homokba a fejünket, visszafordítani már nem lehet a klímaváltozást, ezért nekünk is változnunk kell. Durván szembesíti az olvasót, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. A legtanulságosabb az volt számomra, ahogy a különböző életkorú szereplők viselkedtek, illetve igyekeztek helyt állni. 

"Meg kell tanítanunk nekik, hogy nem az lesz a legrosszabb, amit a természet tesz velünk. Hanem az, amit egymással fogunk tenni."

Azt gondolnám, részemről eléggé elítélendő módon, hogy a mai Z generációnak titulált fiatalság szinte életképtelenül viaskodna a helyzettel. Internet, és egyéb modern kütyük hiányában mintha lépni sem tudnának, nemhogy életben maradni, megoldani egy vészhelyzetet. Míg velük szemben a mai középkorú társadalom, józan paraszti ésszel, és a régmúlt időkben tanult praktikákkal, azt hinném, hogy némileg előnyben vannak. Éppen erre világít rá a regény, hogy ez nem feltétlenül van így. Hiszen pont a lázadozó, határokat feszegető Vilja lesz a történet igazi hőse, aki az egyik menekülő család tinédzser lánya. Nos ő lesz az, aki magabiztosan lép a tettek mezejére. A könyv a klímaválságot egy gyerek szemével láttatja. 

Elgondolkodhatunk, hogy miért is volt annyi botladozó, cselekvésképtelen felnőtt a történetben? Talán mert a jó 40-50 es korosztály szeret magas lóról beszélni, pedig éppoly elkényelmesedett, mobilfüggő réteg lett, mint a gyerekeik. Akiket alig ismernek már, pedig a mai fiataloknak nem könnyű ebben a világban felnőni, számos háború, járvány, katasztrófa köszön vissza rájuk. Biztos, hogy ha módjuk lenne rá, szívesen visszamennének az időben, hogy kipróbálják az idősebbek gyerekkorát. Ez érdekes forgatókönyv lehetne, amely a jövőben nagyon is valósággá válhat. Simán el tudom képzelni, hogy ez megtörténhet.


Sok nehéz helyzetben állnak helyt a mai fiatalok, akár egy számítógépes játék is olyan feladványokat nyújt, melyek fejlesztik a túlélési ösztönöket. A végtelenül unszimpatikus és önző emberekben való mély lelki merülés egy idő után nyomasztóvá válik. Liljestrand pszichológiailag finoman hangolt regénye hatásos és elképesztő. Különösen ajánlom azok figyelmébe a könyvet, akik hitetlenkednek a problémák árnyékában.


ITT rendelhető a kötet! 




                      

Jens Liljestrand svéd újságíró és író. Korábban a Sydsvenskan és a Dagens Nyheter kritikusa, az Expressen kulturális rovatszerkesztője. Vilhelm Mobergről írt életrajzi bestsellerét August-díjra jelölték. A Ha minden véget ér is az első regénye.

Park, Budapest, Magyarország, 2024

496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558393 · Fordította: Patat Bence

Ifjúkor

Tove Ditlevsen: Ifjúkor

(Koppenhága-trilógia 2.)




                                                                            

"A fiatalság önmagában is átmeneti, törékeny és múlandó állapot. Túl kell élni, nincs semmi más értelme."



Tove Ditlevsen második könyve ott folytatódik, ahol az első véget ért. Mivel nem mehet középiskolába, a fiatal lánynak a munka világa marad. Ami nem meglepően zökkenőkkel jár számára.

Továbbra is keresi helyét a világban, igyekszik saját útját megtalálni. Könnyen azonosulni lehet a lány álmaival, vágyaival. Tove ismert költővé válása első lépéseinek történetét olvashatjuk, mélyebben megismerkedünk a tehetséges lánnyal. Ahogyan az első kötetben itt is fontos a társadalmi háttér. A Gyerekkor kötetben megismerjük a koppenhágai Vesterbro korabeli életképeit. Itt az 1920-as és 1930-as években járunk, a dán hétköznapokat éljük-látjuk, míg ebben a könyvben már a közelgő háború árnyképei adnak sötét hátteret. 

Olvasóként könnyedén belemerültem Tove mindennapjaiba, ami néhol mosolyt keltően alakul. Az első munkanapja egyszerre komikus és kissé tragikus. Izgalmas a fiatal lány gondolatait olvasni az élet fontosnak vélt kérdéseiről, családjához való viszonya őszinte és átérezhető. Az édesanyja szeretetének hiánya, furcsa nevelési módszere, az elismerése utáni vágy még ott munkál benne. Ez a bizonyításra is jó ösztönző erő számára. Az Ifjúkor talán picit könnyedebb, mozgalmasabb történet. Kertész Judit fordítása lírai és érzékeny, tökéletesen adja vissza az atmoszférát.

Miközben Tove igyekszik a felnőttek világába beilleszkedni, az ifjú költő élete bontakozik ki előttünk. A munka talán csak mint szükséges forrás jelenik meg, igyekezve függetlenné válni a szüleitől. Ami minden felnőtté váló kamasz vágya is. Közben a család, Edvin élete is meghatározó számára, amint megelevenedik a lapokon. A barátnők, a pasik és a szórakozás is csak formaság a lánynak. Korához képest érettebb, a mentorként megjelenő Krogh úr, vagy a később felbukkanó irodalmi újság szerkesztője mint apafigura, férfiként is életre kel előttünk. 

"Ahhoz, hogy jó verset írjon az ember, borzasztó sok mindent kell tapasztalnia."

Tove Ditlevsen továbbra is egyszerűen, közvetlen őszinteséggel, erőteljesen ír. A valós emlékekből táplálkozó kötet nagy hitelességgel megírt. Olvasás után egészen bizonyos ott marad az olvasó lelkében ez a könyve is. Nehéz félretenni azt, ahogyan Ditlevsen olykor vakmerő bátorsággal ábrázolja önmagát és a körülötte lévő embereket. A történet személyes emlékeken alapul, összhangban van Tove Ditlevsen saját életével. A keserű és könyörtelenül őszinte Tove igyekszik megtalálni saját útját. Ezért tudatosan mindent elkövet. Alapvetően csak az írás érdekli, egyetlen álma, hogy író legyen. A siker is megérkezik, ami érthetően hatalmas örömmel tölti el a lányt. Megjelenik nyomtatásban egy verse, majd ezt követően az első verseskötete is napvilágot lát. Érdemes merészen álmodni, tenni a megvalósulásért. Tove Ditlevsen írásai kihagyhatatlanok az északi szépirodalom szerelmeseinek. Várom a trilógia lezárását.





ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet! 






Eredeti megjelenés éve: 1967

  

Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították. Az első kötet, a Gyerekkor 2023 tavaszán jelent meg, a harmadik kötet, a Függés 2024. tavaszán várható.



Park, Budapest, 2023
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559550 · Fordította: Kertész Judit

Gyerekkor

Tove Ditlevsen: Gyerekkor

(Koppenhága-trilógia1.)




                                                

"A gyerekkorától nem szabadulhat az ember, beleivódik, mint a szag."





A Gyerekkor cselekménye a két világháború közötti Dániába repíti vissza az olvasót. Ez a vékonyka könyv erős, lélektanilag nagy hatással bír az olvasóra. Tove Ditlevsen új felfedezés, neve eddig ismeretlen volt számomra. Tove úgy tekint vissza, meséli el saját gyerekkorát, hogy őszinteségéhez kétség sem férhet. Gyönyörű, lírai önvallomást olvashatunk.




„Sötét a gyerekkor, és nyüszít, mint egy pincébe zárt,elfelejtett kis állat.”


                   

Ebből a bensőséges portréból kirajzolódik a korszak és egy kamaszodó, koraérett kislány élete, világlátása, aki lírai vénáját bontogatja. Ez a meg nem értettség, a magányosságot hozza magával. A szeretetvágy végig ott érezhető a sorok közt. Mindehhez társul az anya zaklatottsága, az apa küzdelme a család eltartásáért vívott harca, munkanélküliség, az ital, és egy nagyobb fiú testvér, Edvin. 

A kis Tove gyermekien őszinte naivitással és ezen családi háttér mellett éli meg a felnőtté válás buktatóit. Már ezek előrevetítik élete későbbi traumáit, sajnálatosan korai halálát. Családja nem tartja sokra írói szándékát, verseit, ezért szinte lenézik, nem értik őt. Egy szerető nagymama sokat javít a kislány életén. Tove később valóban költő lett, így az érzelmek hullámzása áthatja a történéseket. Ez az íróvá válás lépcsői még csak afféle első szárnypróbálgató, de tudatos álmok a kislány részéről. Éles megfigyelések ezek a gyermekkorról és az időről, olvasmányos formában. Bármerre is nézünk, szembetalálkozunk a saját gyerekkorunkkal, és úgy tűnik, mindenkinek megvan a sajátja, és mindegyik teljesen más. Ilyen-olyan traumát pedig mindenki hordoz magában.


"Ha a jövőmre gondolok, mindenhol falakba ütközöm, ezért akarom annyira kitolni a gyerekkoromat."

A koppenhágai munkásnegyed, Vesterbró és lakói látványos képekkel kelnek életre előttünk. Színes mellékszereplőgárda vonul fel előttünk: Rühes Hans és Szép Lili, a vándorló cigányok élete mellé idő előtt teherben maradt fiatal lányok, pletykás népek teszik elevenné ezt a fura valóságot. A gyerekkor egy meghatározó, népszerű, jó téma. Hatásos és átélhető ez a felnövésről, félelmekről, a barátságról és egy kezdő író első bimbózó álmairól szóló történet. Tabutémákat kendőzetlen őszinteséggel mesél el, ír az elszenvedett traumákról. Fájdalmas őszintesége lehengerlő. Mindezt a remek korrajzot Tove Ditlevsen irónikus humorával tárja elénk. Kertész Judit érzékeny fordítása tökéletesen adja vissza a kislány lelkivilágát, az érzelmeit, gondolatait a felnőttek világáról.

Engem teljesen beszippantott ez a kisregény. Igazi gyöngyszem a kínálatban, olyan pofon ez, ahol a fal adja a másikat. Egészen biztos, hogy bekerült az idei legjobb olvasmányaim közé.

Izgalmas és meglepő, hogy a dán Tove Ditlevsen művei közel ötven évvel szerzőjük halála után indulnak világhódító útjukra. Izgatottan várom a folytatást, ami ősszel érkezik. A ​Koppenhága-trilógia megjelenésével a dán irodalom egy klasszikusát ismerheti meg a magyar olvasó, a köteteket 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.




ITT  megvásárolható kedvezménnyel a kisregény!

                  



                              

Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.



Park, Budapest, 2023


132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559536 · Fordította: Kertész Judit

A trafikos

Robert Seethaler: A trafikos


                       


                                                      

Finom, csendes történet, költőien szelíd, de megrázó szöveggel, egy kis gyöngyszem. Izgalmas utazás Bécsbe az 1930-as években. Más szerzőhöz hasonlóan Robert Seethalernek is sikerül néhány szóval megragadnia és visszaadnia egy korszak hangulatát. A második világháború előtti évek ausztriai felfordulásának viharos szakaszának bemutatása egy egyszerű, kezdetben meglehetősen naiv fiatalember szemszögéből, hitelességet ad a könyvnek, és együttérzést ad az olvasónak. Szép mondatokkal megírt, elgondolkodtató könyv, remek irodalom!




Amikor a szerző előző regényét, az Egy egész élet címűt olvastam 2017-ben rögtön éreztem ha alkalom lesz, olvasnék még tőle. Bár tudtam A trafikos megjelenéséről (2018) de az alkalom csupán most érkezett el az olvasásra. Akkor a történet párhuzama volt izgalmas John Williams Stoner című regényével. Ott Seethaler hőse Andreas egész magányos életét az osztrák Alpokban éli le. A trafikos hőse, Franz Huchel tizenhét évesen édesanyja ösztönzésére került Otto Trsnjekhez, aki magazinokat és dohánytermékeket árusító boltot vezetett Bécs közepén, és tartozott a nőnek egy szívességgel. Franz ott kezdi el a felnőtt életét, inasként. Trasnjek az első világháborúban elvesztette egyik lábát, ám Franz-t szívesen látja. Eleinte újságolvasási képzésben részesül a fiú, aki szerény körülmények között nőtt fel a a salzkammerguti Atterseeben. Szabadon, a madarakat figyelve, erdőt járva, a hegyi tóban fürödve, ez volt az otthona. Bécsben számtalan új inger éri, a nagyváros elárasztja őt embereivel és látnivalóival. Lassanként megismeri a dohánybolt életét, annak apró titkait, és megismerkedik az egyik különös törzsvevővel is. Aki nem más, mint Siegmund Freud a lélekbúvár. Franzunk nagyon vágyik a szerelemre, az orvos arra biztatja, hogy tegye meg bátran az első próbálkozásait ebben az irányban. Személyiségének kibontakozásában nem a világ eseményeinek új látásmódja adja a kezdeti szikrát, hanem a szerelem. A jószívű, egyszerű Franz szenved a benne ébredező felnőtt problémáitól.

"A szerelem olyan, mint a futótűz, amelyet se nem akar, se nem tud senki eloltani."


Néhány oldal után megragadott a történet, és nem engedett el. Szép leírásokban olvashatjuk anya és fia levélváltását, miközben felsejlik a politikai háttér. A fiú története ahogyan naivan botorkál az élet és a szerelem útján garantált néhány mosolyt. Precíz mondatok és gyönyörű nyelv jellemzi a kisregényt. Különösen tetszett a szellemes és humoros párbeszédek Freud és Franz között. A kibontakozó barátságuk megható és nagyon őszinte. A fiú szeme kinyílik az őt körülvevő világra, Ottó a szárnyai alá veszi és nevelgeti, terelgeti az élet rögös útján. Bécsben a politikai és társadalmi hangulat rohamosan megváltozik a nemzetiszocializmus térnyerésével, az események drámaian felpörögnek. Ebben a társadalmi zűrzavarban a világ megbolondul, Freudnak is hamarosan menekülnie kell. 

"Vajon hány búcsút bír elviselni az ember? , gondolta. Talán többet, mint gondolná. Talán egyetlenegyet sem. Mindig csak a búcsú, akárhol maradunk, akárhová megyünk, ezt azért elmondhatta volna valaki."

A kibontakozó valóság gyors és drámai. Ottót hamis vádakkal letartóztatják. A börtönből már nem tér vissza, Franz egyedül marad, miközben a zsidózás, a politikai helyzet egyre erőteljesebb. Amikor megtudja a postástól, hogy Freud professzor másnap kivándorol Angliába, utoljára meglátogatja, beteljesül a vágya: Freud kezelőszobájának híres kanapéján fekhet. A kettejük közötti utolsó beszélgetésben Franz, felismeri a további útját, hogy példát mutasson, Freud szavaival élve, hogy "néha egy kis fény fellobbanjon", ellensúlyozza az állandó sötétséget. Franz akcióba lép, amivel jól érzékelhető jelét állítja a trafiktulajdonos emlékének. Afféle fricska a rendőrök orra alá. Megráncigálni az oroszlán bajuszát... Másnap reggel őt is letartóztatják. 

Itt nagyon éreztem a regény aktualitását, hatását napjainkra is. Freud előrevetíti a borzalmas világégést. A nemzetiszocialista terror tompa sötétségének uralmával erős kontúrokat ölt. Emiatt érdemes elolvasni a regényt, fontos és aktuális.

A lezárás gyors, rövid, az olvasó tudja mi történhetett, bár ezt a szerző már nem részletezi. Hét évet ugrunk, amikor 1945 tavaszán feltűnik a poros, elhagyott, bedeszkázott trafik előtt Anezka, Franz egykori szerelme a fiút keresve. Megtalálja és elolvasta a búcsúcetlit, és elmenekül a következő bécsi légitámadás elől. A régi Bécs meghalt, az új rezsim a legrosszabbat hozza ki az emberekből. A történet kevés szereplős, mégis kerek egészet ad.

"A tudatlanság manapság gyakorlatilag létszükséglet, a nem tudás korunk vezérelve."

 
Gyönyörű regény. Egyszerűen, érthetően megírt, hogy könnyen fogyasztható legyen a komoly téma. Mégis erős, hatásos. 





              

Robert Seethaler (1966) többszörösen kitüntetett osztrák író, forgatókönyvíró, színész, ő játszotta a tagbaszakadt, szófukar hegymászót Paolo Sorrentino Ifjúság című filmjében. Legutóbbi két regényét nagyon kedvezően fogadta a német kritika. Az Egy egész élet sokáig vezette a Der Spiegel bestsellerlistáját, angol fordítását 2016-ban Nemzetközi Man Booker-díjra jelölték. A trafikos című regényéből 2018-ban Nikolaus Leytner Bruno Ganz főszereplésével forgatott filmet. Bécsben és Berlinben él.



Park, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633554593 · Fordította: Blaschtik Éva

Az emberek legtitkosabb emlékezete

Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete


                                             

"A nagy könyvnek nincs tárgya, és nem szól semmiről, csak kimondani, megtalálni próbál valamit, de az a csak, ez minden, és az a valami, az is minden."




Mohamed Mbougar Sarr könyvét bátran nevezhetjük irodalmi csemegének, igazi szépirodalmi bravúr. Az alig 31 éves szenegáli szerző megérdemelten nyerte el tavaly a Goncourt-díjat. A Park Kiadónak köszönhetően példás gyorsasággal érkezett a magyar kiadás, Bognár Róbert élvezetes és gördülékeny fordításában. Egy nagyívű, egy évszázadot felölelő történet van a lapokon.

       

Mohamed egy izgalmas nyomozásra viszi olvasóit, áthatolva téren és időn keresztül. Ahogyan már az előszóban is utal a szerző Roberto Bolañó kultikussá lett regényére, a Vad nyomozók mintájára épül fel a cselekmény. Bővelkedik krimielemekben, van szerelem és két kiemelkedő női alak, akik sok meglepetést okoznak az olvasónak. Kétségtelen, a regény hosszú, sok szereplőt mozgató, de jól felépített, fordulatokban gazdag, kontinenseket és irodalmi műfajokat összekötő napló. A történetben szereplő fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye2018-ban Párizsban felfedezte Az embertelenség labirintusa című, 1938-ban kiadott, de mára elfelejtett regényt. A kötet az 1938-as megjelenésekor rövid időre szenzációt és botrányt kavart, hiszen a szerzőről még senki nem hallott. Diégane lenyűgözve elindul ennek a titokzatos T.C. Elimane-nak a nyomába. Már szinte mániájává válik, hogy felkutassa az elfeledett szerzőt. Küldetése Argentínán keresztül Szenegálba viszi vissza, ahol a 92 éves Ousseynou Koumakh közel van a halálhoz. Marène Siga mesél, és elkezdi elegyíteni a távoli múltat ​​és jelent. Itt részletesen megismerjük a kis szenegáli falu életét, szertartásaikat, babonáikat, egyszerű lakóinak hagyományos életmódját. Egyeseket persze lenyűgöz a nagyváros, mások csak álmodoznak arról, hogy Párizsba, Franciaországba jussanak.

Miközben szorgalmasan felkeresi a fiatal afrikai szerzők körét, akik megkérdőjelezik az irodalmi alkotások és az afrikai irodalom helyét. A helyi lakosság természetesen elutasítja a nyugati kultúrát, túllépünk Afrika és a Nyugat szembeállításának megszokott kérdésén. 

Ebben a történetben a csodálatos elemek keverednek a fantasztikussal, megelevenedek a szenegáli mítoszok is. Olyan elmélkedés bontakozik ki, amelynek intelligenciája a humorral párosulva nyújt elgondolkodtató elmélkedést az irodalomról, a könyvek és szerzők világáról. Bizonyos értelemben ez egy rejtélyes történet. Érdekes emberekkel és helyekkel találkozunk a lapokon. Az egzisztenciális kérdéseket úgy adja elő, mintha egy kávézóban ülnénk, és az életről elmélkednénk. Olyan ez, mint egy elvarázsolt labirintus, az élet reflexiója az irodalomra, annak fontosságára. Mitől jó egy könyv, mit számít az író bőrszíne, vagy a gondolatisága, amit közvetít az adott regényével? Gyönyörűen és határozottan megírt könyv egy fiatal írótól. Az emberek legtitkosabb emlékezete nem csupán egy izgalmas nyomozás, amely a történelem több meghatározó pillanatát érinti. Az írás az irodalom egészének összetett elemzése, egyben tisztelgő emlékezés az elfeledett Yambo Ouologuem előtt.




    

Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban, Franciaországban él, eddig három regénye jelent meg. Magyarul ez az első könyve. A ​kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.






Park, Budapest, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558485 · Fordította: Bognár Róbert

Vladimir

Julia May Jonas: Vladimir




                                                             

Julia May Jonas provokatív debütálása enyhén szólva is igen érdekes volt. Izgalmas menet volt olvasni, kíváncsi voltam erre a bemutatkozó regényre. Sietek leszögezni, hogy a könyvet nem nevezném romantikusnak vagy erotikusnak sem. Azok az olvasók, akik erre vágynak, biztosan csalódottak lesznek, ha csak ezt keresik az eseményekben. A lélektan dominál, elgondolkoztat a téma aktualitása mellett. A cselekményben felmerülő vádak kényelmetlenek napjainkra, ahol a MeToo mozgalom új paradigmát teremtett.

A történet hatásos módon, elég jól kezdődik, és a kezdetektől fogva lebilincselő. Az ötvennyolc éves, névtelen női narrátorunk emlékezik vissza angol professzor férjével közös életükre. Johnt éppen szexuális visszaélésekkel vádolták meg diákjai. Miközben ő maga fülig beleszeret kollégájába, Vladimirba. Aki nős, és egy kislány édesapja. Így természetesen fontos szereplő lesz a felesége is. Valóban releváns téma, de itt egy kissé egyedi és érdekfeszítő nézőpontból kezeljük. Igazán üdítően más felfogás, hiszen a nő és férje hosszú évek óta nyitott házasságban éltek. Nem mintha egyetértenék persze ezzel a nézőponttal, mégis új lehetőségeket nyit meg a szereplőknek. A szerző talán arra ösztönöz bennünket, hogy mélyen gondolkodjunk ezekről a kérdésekről a saját erkölcsi felfogásunk szerint.

Később egy bizarr és váratlan esemény történik, amelytől más irányt kap a cselekmény. A nő rengeteg ellentmondásos érzéstől és cselekedettől szenved élete során, az öregedés folyamata is megviseli, most azonban elementáris erővel tör rá a vágy vagy a szerelem. Ez nagy kérdés, hiszen hosszú házasságuk alatt kitartott és folyamatosan félre nézett karizmatikus férje mellett. Elmélkedései, érzéseit az öregedésről, a széteső házasság mozgatórugóit magyarázza. A rég kihűlt érzelmek vihara tombolni kezd. Egy öregedő "Lolita" érzéseit élhetjük át, aki fiatalon sem volt jóban önmagával. 

Ez meghökkentő és gyakran groteszk, fanyar módon mulatságos helyzeteket eredményez. Olvasás közben magam is átgondoltam, hogyan reagálnék bizonyos helyzetekre, különösen amikor a férj bűne az asszonyra is rávetül, aki ettől szenved, munkahelyén ellehetetlenítik. A közös lányuk élete, érzései is adnak megoldásra váró problémát. Mennyit bír el egy házasság, meddig lehet a határokat feszegetni?

Miközben megismerjük Vladimir gondolatait, életének bonyodalmait, írói ambícióit, a közös érzelmek is tüzet fognak. A regényben több irodalmi- filmes utalás is felbukkan. Nem feltétlen győzött meg teljesen ennek a történetnek a vége, de el tudom képzelni akár ezt a megoldást is. Emlékeztetett a kilencvenes évek nagy sikerű filmjére a Végzetes vonzerőre. Amikor a játék komolyra fordul és valami egészen más, rossz irányt vesznek az érzelmek, ezt juttatta eszembe a lezárás. A tisztító tűz mindent felemészt. Emlékezetes olvasmány marad, az bizonyos. A regényhez Féder Márta tervezte a megkapó és figyelemfelkeltő borítót.


ITT viheted haza Vladimirt kedvezménnyel! 

  

Julia May Jonas: Drámaírói diplomát szerzett a Columbia Egyetemen, és Brooklynban él családjával. A VLADIMIR a debütáló regénye.



Fotó: Adam Sternbergh


Park, 2022
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557709 · Fordította: Merényi Ágnes

A brooklyni lány

 Guillaume Musso: A brooklyni lány

                                         

Musso jelenleg az egyik legnépszerűbb szerző nem csak idehaza. Kötetei kelendőek, vezetik az eladási listákat. Ez a regénye eredetileg 2016-ban jelent meg. Aki egy könnyed, mégis izgalmas, fordulatos olvasmányra vágyik jó helyen keresgél.


        

Bár több könyvét is olvastam, nálam nem igazán került a kedvencek közé a szerző. Tény, hogy kifejezetten ügyes, olvasmányos ez a regénye is, mégis vegyes érzéseket hagyott. Musso pontosan tudja mitől döglik a légy. Van itt romantika, sötét titkok, gyilkosságok, valós események, gyerek és tán még kutya is a sikerhez. Kriminek egyszerűen nem tudom komolyan venni a számtalan "jó véletlen" és mesésen csodás fordulat miatt. Az igazi "na, ne már" érzésem a több éve megszűnt email címen megtalált, jó tíz éves email volt....ami természetesen az egyik legdöntőbb bizonyíték a történetben... mese habbal, ahogy az is, hogy gyakorlatilag három nap alatt megoldanak egy tízéves bűntény-sorozatot...ha ezeket a lyukakat elengedem, akkor egy valóban izgalmas, lendületes krimielemekkel feldúsított romantikus kalandregényt olvashattam. Szóval minden adott a sikerhez, hiszen a karakterek érdekesek, a feszültség mindenütt jelen van.



Most is Musso kedvenc, ismétlődő helyszínein játszódik a több szálon futó történet. Franciaországban indul a regény, majd egy ugrással Amerikába fut a cselekményszál. Főhősünk most is egy író...ahogyan a Regényélet, Az írók titkos élete, vagy az Egy párizsi apartman regényében is. Raphaël, a sikeres író feleségül kéri (alig fél év ismeretség után) titokzatos kedvesét, Annát. A nő egy fotót mutat neki, ami a múlt rémségeit szabadítja el. Ez a titok azonban sokkolja a férfit, elrohan...mire visszatér Anna sehol, eltűnt. Mi mást is tehetne, elindul, hogy megkeresse eltűnt menyasszonyát. Barátja, Marc Caradec, egykori nyugdíjas rendőr segítségével összerakja Anna eltűnésének rejtvényét. Guillaume Musso ismét egy izgalmas történetbe vezet bennünket. Ki is valójában Anna, vagy inkább Claire Carlyle? Milyen súlyos múltat ​​próbál eltitkolni? Guillaume Musso innen egy lendületes nyomozásra invitál bennünket. Tény, hogy olvastatja magát a regény, visz a történet, hiszen döbbenetes dráma lapul a múltban. Anna, akiről gyorsan kiderül, hogy egy fiatal amerikai, Claire Carlyle, akit egy pszichopata, Heinz Kieffer rabolt el sok sok évvel ezelőtt franciaországi tartózkodása során. A lány akkor alig tizennégy éves volt. Anna titka sok egyéb további izgalmat rejt. 

Musso története a híres, Natascha Kampusch-ügyet juttatta eszembe. Persze Anna valódi kiléte már az amerikai politikát is érinti...több régi balesetről kiderül, hogy álcázott gyilkosság volt...nagyon hanyagok ezek az amerikai rendőrök... szóval tényleg van itt minden... A végső fordulat, teljesen váratlan és elsöprő, garantáltan meg fogja lepni az olvasókat. Musso történetmesélésből csillagos ötös. Magába szippant, visz a kíváncsiság, szinte lélegzet-visszafojtva várja a végkifejletet az olvasó. Ennek ellenére, Musso és én továbbra sem lettünk barátok. 


A valóban megdöbbentő-meglepő utolsó csavar talán megmagyarázza, miért is Guillaume Musso a legnépszerűbb francia író. Hihetetlen, mesés fordulatokkal próbálja kompenzálni a valódi feszültség hiányát, pedig a cselekmény egyre szövevényesebbé válik. Elképesztő, amit a nyugdíjas rendőr és Raphaël, az író, vagyis két amatőr nyomozó, mindössze három nap alatt kiderít, kinyomoz. A történet végig meglepően gyors. Sorra egymás után érkeznek az új elemek, megvilágítva bizonyos rejtélyeket, de ezek más, további kérdéseket is felvetettek. Úgy éreztem, hogy a könyv úgy van megírva, hogy mindenki kedvére járjon, egészen a végső fordulatig. A gügyögő, kedves kisbaba is ezt a célt szolgálja, csak egy hatásvadász elem a regényben a többi mellé. Picit talán a kevesebb több lett volna. A brooklyni lány mégis a szerző erősebb művei közé sorolandó, egy izgalmas és szórakoztatóan kalandos történet, mindenkinek jó kikapcsolódás.



                

Guillaume Musso a legnagyobb példányszámban eladott kortárs francia író. 1974-ben született Antibes-ban. Már tizenévesen sokat olvasott, és biztos volt abban: egyszer ő is író lesz. A középiskolát elvégezve 19 évesen New Yorkba ment, ott élt néhány hónapig, aztán visszatért Franciaországba, ahol közgazdászdiplomát szerzett.

Regényeit – köztük Az angyal hív és a Holnap címűt – 40 nyelvre fordították le. Művei a világ minden táján vezetik az irodalmi sikerlistákat, kiadók és filmproducerek versengenek értük.



Park, Budapest, 2022
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633557839 · Fordította: Sárközy Éva

Shuggie Bain

Douglas Stuart: Shuggie Bain




                                                         

"A holnapra érdemes várni."




Douglas Stuart debütáló regénye egy anya és fia kapcsolatára összpontosít, miközben anyu az alkoholizmussal, a fiú pedig a szexualitásával igyekszik megküzdeni. Ehhez kiváló és látványos leírásaival az 1980-as évek munkásosztályának Glasgow-ja ad hiteles hátteret. Elképesztően jól megírt történet, az egyik legmegindítóbb regény, amit mostanában olvastam.

A téma gyakran zord és megrázó, bár jó stílusban megírt, olvastatja magát ez a hangulatos eposz. Bizony Agnes az anya, és fia, Shuggie küzdelmei eléggé illenek a magyar jelenbe is, ha Somogy vagy Borsod megye elszegényedett, ellehetetlenített vidékeire gondolunk. Érdekes ez a magyar valósághoz erősen hasonlító realista ábrázolás, bármennyire fájó is. A karakterek életszerűek, belemásznak a szívedbe, nem hagynak nyugton olvasás után sem. Nincs mit szépíteni, ez a durva igazság, tökéletes korrajz. Dougla Stuart önéletrajzi ihletésű regénye 2020-ban elnyerte a Booker díjat, teljesen megérdemelten. Megrázó őszintesége, látványos képei megtalálják az utat az olvasó lelkéhez.


                      

Shuggie Bain a történet kezdetén 1992-ben már 16 éves, egyedül él. Otthona valahol Glasgow külvárosában van, jelenleg egy szupermarket csemegepultjában dolgozik, miközben álmodozik egy szebb jövőről. Shuggie fodrász szeretne lenni. Az író a társadalom peremére szorult fiatalember képét festi meg érzékletes pontossággal. Innen ugrunk vissza 1981-be, megismerve a Bain család múltját, fokozatos szétesését. Három gyermek közül a legfiatalabb, Shuggie történetét ismerjük meg, ő lesz a mesélőnk. 1981-ben az ötéves Shuggie egy 16. emeleti bérlakás egyetlen szobájában él Sighthillben anyai nagyszüleinél. Édesanyja, a szépséges Agnes, a taxisofőr édesapja, Hugh "Shug" Bain, és két féltestvérével. Douglas Stuart is Glasgow egyik lakótelepén, Sighthillben nőtt fel.

Az író végigkalauzolja olvasóit az 1980-as évek Skóciáján. Kapunk egy fájón valós társadalmi látleletet, ahol a remények és a rózsaszín álmok darabokra törtek. A néhol mélabús és kétségbeejtő, máshol pedig elgondolkodtató történet nyers és kegyetlenül őszinte. A perifériára sodródott emberek élete, napi küzdelmeik a túlélésért, drámai politikai valóságot ad. A bezárt bányák, a munkanélküliség, a lepusztult táj, az emberek aljassága, az iskolai zaklatás, az állandósuló nyomorúság képét alkotják. Ezt az alkohol mámora tompítja, de nem oldja meg. A segélyért való sorban állást, a Thacer képviselte konzervatív politika hatásait, a kitörés lehetetlenségét egészen hitelesen adja vissza a regény. Bármennyire is szomorú dolgokról szól a történet, a korszak minden jellemzője tökéletesen fedi a valóságot. Douglas Stuart elsőkönyves szerző, mégis magabiztosan építi fel a cselekményt. Az élet és irodalom nagyszerű, kivételes találkozása a regény.

Agnes elbűvölő nő, karizmatikus és alkoholista. Agnes csillogó életre vágyik, büszke megjelenésére, de boldogtalanságát alkoholba fojtja. Kialakuló függőségében egyre többet iszik, mégis végig megőrzi büszkeségét azzal, hogy csinos, ápolt, jól néz ki. Ha kilép a házból mindig tökéletes a sminkje és gyöngyházfehér műfogaival egy glasgowi Elizabeth Taylor elbűvölő képét idézi. Mégis magányos, egyedül, kapaszkodók nélkül képtelen megváltoztatni sorsát.  

"Heti harmincnyolc font elég kellett volna legyen arra, hogy mindenki jóllakjon.Az anyák csak álltak a kis botban, és úgy néztek a dobozos tejre, mintha fényűzés volna. Agnes a hétfői segélyt fejedelmi méltósággal vette föl."

Ám a felszín alatt Ágnes lelke egyre nagyobb vigasztalást talál az italban, úgy Shuggi is érzi, valahogy nincs vele minden rendben. Túl ábrándos lelkű, naiv és jó szándékú. Nem "normális" fiú, hiszen kerüli a focit, a tánc, a babákkal való játék ami lelkének örömet ad. Ezzel kiválik társai közül, ami abban a kemény világban már-már életveszélyes, állandó céltáblája a többi gyereknek. Shuggie eközben azért küzd, hogy valahogy azzá a normális fiúvá váljon, akire kétségbeesetten vágyik belül. Szívszorító volt olvasni a fiú belső érzéseit, gondolatait. Apja simán eltűnt az életükből, magára hagyva a családot a szürke hétköznapok minden gondjával. Idősebb féltestvére, Leek önálló életre törekszik, és lelép az első adandó alkalommal.

Shuggie és Agnes kapcsolata erős, az összetartó, végtelen és megbocsájtó szeretetre épül. Kölcsönösen segítik egymást, Shuggie kénytelen korán felnőni. Ő és Agnes is ki vannak téve a hatalmaskodó férfiak brutalitásának, akiknek fizikai és érzelmi erőszakossága soha nem töri meg teljesen a történet középpontjában álló gyermeki köteléket. Sorsuk javulni látszik, amikor Agnes elkezd az Anonim Alkoholistákhoz járni, és benzinkúton állást vállal. Sikerül egy éven keresztül teljesen elhagynia az italt, már már boldog időszak köszönt a meggyötört családra. Ez nem tart túl soká, találkozik egy Eugene nevű taxisofőrrel, aki felfordítja kialakuló családi békéjüket. Agnes egyszerre erős és mégis tehetetlen. Magáról a nagybetűs Életről szól a regény. Kell némi bátorság szembenézni az élet árnyoldalaival.

Sajnos az anya fokozódó függősége innen mindent elhomályosít, megszakadt a szívem Agnesért és fiáért. Agnes többször megígéri, hogy abbahagyja az ivást, de nem tud változtatni a körülményeiken, sorsa lehúzza. Viselkedése ellenére Shuggie rendíthetetlenül ragaszkodik hozzá. Párosuk egymásba kapaszkodik, miközben a történet halad az elkerülhetetlen befejezése felé. A munkanélküliség, létbizonytalanság a munkásosztály kiábrándultsága a nyomorúság képét alkotják. Sajnálatosan aktuális a könyv manapság is. Az ábrázolt, kendőzetlen valóság olyan intenzíven felnyitja az ember szemét, megérinti a szívét. Ez egy félelmetes, valós történet, líraian elmesélve. A család fontosságáról és a szerelemről, büszkeségről és kemény emberi sorsokról, ahol a kitartás adhat némi reményt a jobb életre. A feloldozás már az olvasó dolga.








                              

Douglas Stuart (1976. május 31.) skót-amerikai író és divattervező. Debütáló regénye, a Shuggie Bain 2020-ban Booker-díjat kapott. Második regénye, a Young Mungo 2022 áprilisában jelenik meg külföldön. Remélem idehaza is olvashatjuk majd. 






Park, Budapest, 2021
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557570 · Fordította: Greskovits Endre