Elveszett ​lelkek

 

Anders de la Motte: Elveszett ​lelkek
(Leo Asker 1.)



                                   

Bár nagyon vártam Anders újabb, igazi skandináv krimijét, ez nem lett kedvencem. A négy évszak köré épülő sorozatának bármelyik része jobban tetszett mint ez a misztikus thriller, ami a "döglött akták" témára épül. Jussi Adler-Olsen ezt jobban csinálja. Szórakoztatott, de nem izgatott, nem lett érdemben az a krimi, amire eleinte számítottam. Jó a cselekménye, de túl kiszámítható, és zavart az időben való ugrálás is. A krimi két műfaj határán egyensúlyozik. A sötét skandináv krimi és a misztikus thriller elemei keverednek. Aki ezeket szereti, nyert ügye van. 

Tény, hogy iszonyú jól indul, (és ezt a tempót hozza a lezárás is) eleinte borzongató félelem tartja rettegésben az olvasót. Az első 50-80 oldal pazar, sokat ígér, ahogyan a vége is félelmetes. Közben a rendőrségi belviszály, a családi konfliktusok, sok-sok évvel korábbi traumák veszik át a terepet, ami lassítja a cselekményt. Kínlódva vártam, "történjen már valami" érdemleges a nyomozást illetően. Az egész szövevényes ügyet kicsit túlbonyolítottnak éreztem.

Kezdésnek egy látványos emberrablási ügy hátterét látjuk kibontakozni, ami a svédországi Malmőben játszódik. Ez lehetőséget kínál Leo Asker nyomozófelügyelőnek, (aki amúgy nő, ez is valahogy végig zavart) hogy a nyomozás sikere esetén előléptessék a bűnüldözési osztályának vezetőjévé. De nem sokkal a nyomozás megkezdése után áthelyezik egy másik osztályra, amelyről korábban soha nem hallott. Gyorsan rájön, hogy tulajdonképpen kirúgták... elvették tőle az ügyet. Mégis, a több mint furcsa társai segítségével az eltűnt fiatal nő felkutatására indul. Bízik az ösztöneiben, és gyanítja, hogy még él, elkezdődik a személyes harca a nyomozást vezető nagymenő kollégával, ami bizony versenyfutás az idővel. Askernek egyedül és titokban kell nyomoznia, mivel az eltűnt fiatal pár ügye már nem az övé. Sok mindent felfedez, amit a nagymenő nem, jobban átlátja az egész ügyet. Az eset háttere, az urbex, valamint az erdei barlangok témája eredeti, ahogyan a lemodellezett gyilkosságok is.

                     

Leo Asker személyisége nem túl eredeti, önfejű, traumákkal terhelt, nem lett kedvencem a karaktere. Apránként ismerjük életének nyomasztó titkait, családi hátterét, ami lassítja a krimit. Olyan kamaszkori traumákkal rendelkezik, ami érezheően a gyilkosunkat is kínozza... elveszett lelkek ők maguk is. Nem rossz krimi, vannak "meglepetések", erős a hangulata is, hátborzongató és kísértetiesen misztikus.

Anders de la Motte jó író, könnyen olvasható írásmóddal meséli el a történetet. A feszültség végig jól felépített a könyv eleji emberrablással, és véleményem szerint folyamatosan szinten marad. A sok fordulattal járó hektikus nyomozás nekem mégis néhol zavaros, erőltetett maradt, túlságosan mesterkélt. A könyv vitán felül a karaktereiből nyeri varázsát. Leo Asker nyomozó és gyerekkori barátja, Martin Hill hozzájárulnak a regény sikeréhez. A zseniális befejezés, amely könnyen érthető és meglepő, garantáltan a folytatás felé kacsint.

Összességében az Elveszett lelkek szerintem mégis borítékolhatóan egy sikeres kezdete egy új krimisorozatnak, amely alapvetően Jussi Adler-Olsson Q-ügyosztályára emlékeztetett.



ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi, akár E-könyvben is!



         

Anders de la Motte: (1971) nyolc évig a svéd rendőrségnél dolgozott, később az egyik nagy IT-cég biztonsági szakértője lett, jelenleg pedig nemzetközi biztonsági szakértőként tevékenykedik. 2010-ben elnyerte a Svéd Bűnügyi Írók Akadémiájának elsőkönyves díját, 2015-ben pedig a legjobb kriminek járó díjat.






General Press, Budapest, 2024
408 oldal · ISBN: 9789634528920 · Fordította: Dobosi Bea

A halál színre lép

Anders de la Motte & Mans Nilsson: A halál színre lép

(österleni gyilkosságok 1.)



                                                                    

"Persze lehetett véletlen is, de egy jó rendőr nem hisz a véletlenekben."



Anders de la Motte az évszakok köré épülő skandináv krimisorozatával beírta magát a kedvenceim közé. Igényes nyelvezete, a múltbéli sötét ügyek remek izgalmakat kínálnak az olvasóknak. Most a folytatásban kollégájával szövetkezve stílust váltott. Skandináv krimi ellenfényben, sok humorral, helyzetkomikummal, szokatlanul karakteres figurákkal, idilli környezetben.


Aki kedveli Rita Falk jellegzetesen bajor, szintén humorra épülő történeteit, vagy szívesen olvasta Agatha Raisin kalandjait, azok itt előnyben lesznek. Tény, hogy ez nem a jól megszokott skandináv krimi, de végig jól szórakoztam, lekötött és tetszett Anders és írótársának új produkciója. Árulás, kapzsiság és gyilkosságok, döngicsélő darazsak, mézgyártó rendőrfőnők, virágzó almafák és idilli tengerpart ad hátteret.

Az österlen-i gyilkosságok egy jól kivitelezett koncepció, de inkább egy szórakoztató stílusparódia. Persze Anderstől ez elég meglepő és váratlan, amiről már a szép színes borító is árulkodik, de a történet rendben van. A szöveg igényes továbbra is, amit a remek fordítás is visszaad. Humor bőven akad, gyönyörű jellemzéseket, eleven képekkel, látványos tájleírásokat olvashatunk. A történet szinte vér nélküli, pörgő akcióktól mentes, igazi vidéki kisvárosi kaland. Természetesen van gyilkosság, nem is egy... és a borítón feltűnő fekete macska is fontos szereplő. Aki egy önérzetes kandúr és a Plútó névre hallgat. Már ha kedve tartja. Mondhatni ő a megoldás kulcsa. Bár kezdettől jó nyomon jártam, csupán a végén lett biztos a tippem a gyilkos személyét illetően. Elég meglepő a megoldás háttere, az bizonyos.

                                 

Afféle csipetnyi Agatha Christie vonalat is felfedezhet a szemfüles olvasó, különösen a befejezést, lezárást illetően. Szórakoztató, a maga módján még izgalmas is a történet, ami olvastatta magát. A svéd nyár beköszöntével Österlenben felbolydul az élet. A menő építési vállalkozó, Jessie Anderson gátlástalan ingatlanépítésbe kezd. Ami a helyiek kifejezetten heves ellenérzését váltja ki. Nem akarnak zajt, turistákat, sem modern házakat. A helyi rendőrök nem állnak a helyzet magaslatán, amikor Jessit halálos baleset éri. Szerencsére a stockholmi rendőr, a kissé "kocka" Peter Vinston éppen ott pihen, egészségügyi szabadságon van. Nem mellesleg elvált felesége és lánya hívására érkezett oda. A remek és különc karakterek sora vonul fel a regényben, gondoskodva helyzetkomikumok sokaságáról. Tove Esping, a még zöldfülű, de rendkívül ambiciózus helyi rendőrgyakornok és a különc felügyelő remek párost adnak, jól kiegészítik egymást. A rendőrfőnököt a kaptárai jobban izgatják, mint a nyomozás. A helyi sztárújságírónő és a névtelen levelek írója hoz izgalmakat. A kisközösség meghatározó tagjairól lassan lehull az álarc. Kiderül, itt mindenkinek vannak titkai, így valami oka is lehetett a gyilkosságra. A kerti sövények mögött egy galád gyilkos lapul, a kérdés csak az, hogy ki lehet az? Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a gyilkos végig ott van az orrunk előtt, talán még szimpatikus is... Ügyesen felépített rejtvény az egész történet, igazi kamaradarab.



                   

Anders de la Motte és Måns Nilsson mérsékelten véres és mértéktelenül vicces története igazi felhőtlen kikapcsolódást ad, egy újabb olvasói réteget szólítanak meg. 

A legszórakoztatóbb skandináv krimi, amit eddig olvastam, üde és új szín a kínálatban. A kisvárosi gyilkosságok sorába jól illeszkedő történet kíméli az idegeket, inkább a nevetőizmokat veszi célba, miközben az agytekervényeket is megdolgoztatja. Pici és ügyesen elbújtatott társadalomkritika is fellelhető a lapokon. Talán egy cseppet feszesebb lehetett volna krimi, néhány, a történetet nem befolyásoló epizódot kihagyhattak volna. Az elkövető motivációja ügyes és meglepő volt valóban. A két szerző új típusú detektívtörténete sikere adott, azoknak ajánlott akik szórakozásra, humorra vágynak.

ITT lehet tiéd kedvezménnyel a krimi!






General Press, 2022
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634526568 · Fordította: Dobosi Beáta 

Kegyetlen tavasz

Anders de la Motte: Kegyetlen tavasz 



                                                                                           














Az évszakok köré épülő krimisorozat ezzel lezárult. Izgatott kíváncsisággal várom, mivel folytatja
a szerző és remélem a kiadó is a hazai olvasóknak az életművet. Ugyanis ezt folytatni kell! Az biztos, hogy Anders de la Motte egyéni stílusa, történeteinek mélysége a skandináv krimi fontos elemei. A műfaj egyébként is hatalmas népszerűségnek örvend, és valóban sok jó szerzőt ismerhettünk már meg idehaza. Erről a történetről igen keveset szeretnék írni, egyszerűen elég lenne az, némi poénnal élve, hogy kegyetlen jó volt! Sok szempontból egy igazán jól felépített cselekményű könyv, ahol a feszültség lapról lapra emelkedik. Élvezetes volt elmerülni a kissé misztikus történetben, megismerni a karakterek közti viszonyt, tetteik mozgatórugóját. A szerző számtalan apró utalást csepegtet el, ami igazából olvasás után állt össze.


A Végzetes nyár, Halálos ősz, Pokoli tél után itt a Kegyetlen tavasz. Semmivel nem lóg ki a sorból, a bevált receptet követve, szépirodalmi igényességgel megírt, lélektani dráma. A múlt borzalmai lassan bontakoznak ki az erdő és az idő homályából. A cselekményt váltakozva a múlt és a jelen között követhetjük.

Érzelmes, kissé misztikus hangulatú krimi, ami több komoly családi drámáról rántja le a leplet, titkos szerelmekről mesél. Mi történt 1986 tavaszának éjjelén az erdő mélyén, ami örökre megváltoztatta a szereplők életét? A rituális tavaszvárás, Valpurgis éjjelén a megújulás nem mindenki számára hozta azt, amit várt. A tizenhat éves Elita Svart rituális gyilkosság áldozata lett. Ami még borzongatóbbá teszi az ügyet, hogy a tanúk négy alig tizenéves gyerek. Állításuk szerint a Zöld Ember átvágtatott az erdőn, ő ölte meg a lányt. A zárt kis közösség nem felejt és mélyen őrzi titkát. Ez kerül bő harminc év távlatából veszélybe, amit az új doktornő beköltözése alaposan felbolygat. Nem mellékesen az ő férje, David az egyik egykori gyerektanú. Hosszú évek után tér vissza, hogy éttermet nyisson egykori barátaival, ami jelentős eseménnyé válik a kis faluban.



Igencsak életszagú történet, ahol végig érezhető a feszültség a kis közösségen belül, mindenki tud és titkol valamit. A látszat mögött mindig hazugság, pletyka, féltve őrzött titok, gyűlölködés és sérelem bújik meg. Lassanként lehull az álarc mindenkiről, a múlt titkai felszínre törnek. Fontos elem a krimiben az emberek befolyásolhatóságának kérdése, persze mindenkit más ok motivál. Könyörtelenül pontos képet fest a szereplőkről, élénk és sötét miliőt teremtve.

Valaki azonban nem szeretné, ha fény derülne a több mint harminc éves titokra, és ezért bármeddig hajlandó elmenni. Valaki nem akarja, hogy Thea további kérdéseket tegyen fel, kapja a figyelmeztetéseket, jeleket. Thea veszélybe kerül, a gyanú és a pletyka veszélyes elegye egyre jobban behálózza a múltban vájkáló nőt. Róla is kiderül, okkal van mit rejtegetnie. Anders ismét kitett magáért, számtalan emberi sors bontakozik ki mélységében a krimiben. Az összefonódások és a karakterdrámák sora elképesztő.


                                                                                                       

Anders de la Motte az egyik kedvenc skandináv szerzőm lett, nagyra értékelem őt. Most ő az, akit szívesen üdvözölnék itt Magyarországon. Gördülékeny, olvasmányos stílusa nem véres akciókrimi, igazi családi karakterdráma bontakozik ki. A több évtizedes szövevényes rejtély magával ragadja az olvasót, hogy a főhőssel együtt merüljön egyre mélyebbre a svéd erdő és a kis falú életébe, titkaiba. Ki a Zöld Ember, hová tűnt a lány családja, mi lett a kikiáltott bűnössel? Valóban ő az igazi tettes, vagy a gyilkos még mindig szabadon jár? Izgalmas kérdésekre kapunk válaszokat, ami még napjainkra is okoz meglepetést.

 Jól megírt, rendkívül összetett, és teljesen kiszámíthatatlan a krimi. Elgondolkodtató, ahol minden szereplő első látásra már gyanús. A háttérben hatalmi és személyes játszmák zajlanak, mindenki szerepet játszik, és senki sem az, akinek látszik… Anders de la Motte a váratlan fordulatok mestere, ahol valóban csak a végére derül ki a nyomasztó titok, ami azért így vagy úgy, de mindenkit megnyomorított már. A nagyszerű fordítás ismét Dobosi Beáta munkája.


ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a krimit!




Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is.





General Press, Budapest, 2020
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524090 · Fordította: Dobosi Beáta

Pokoli tél

Anders de la Motte: Pokoli tél 




                                                                   













Anders de la Motte üdítő jelenség a skandináv krimiszerzők között. Egyéni, szépirodalmi stílusával kiemelkedik a nagy átlagból. Feszült, múltba nyúló, sötét családi titkokról szedi le a pókhálót. Nem a véres borzongással, vagy az áldozatok számával lepi meg olvasóit. Lélektani hátteret kapunk, igazi drámák bontakoznak ki a történeteiben. Az évszakokra épülő sorozat harmadik, legújabb része a Pokoli tél.


A hangulat, a helyszínek, a múlt és jelen váltakozása, a szereplők közti viszonyok árnyalt bemutatása magával ragadott. Két szálon ismerjük meg az eseményeket, a bevált recepten nem változtatott Anders. A jelen és egy 30 évvel korábbi tűz áll a cselekmény hátterében. A mögöttes történet családon belüli erőszak, nyereségvágy és szerelem. Laura 1987-ben járt utoljára az álmos kisvárosban, ahol nagynénje élt. Most az ő halála miatt érkezik vissza a temetésre, mivel ő az örököse. Lassanként megannyi titok kerül felszínre, egyre több gyanús körülmény merül fel Hedda halálával kapcsolatban. Az egyszerűnek tűnő ügy csavaros és sejtelmes lesz. A szálak 30 évvel korábbra nyúlnak vissza, amikor a Luca-napi tűzeset borzolta a kedélyeket. A baleset áldozata a városka befolyásos családjának mintagyermeke, Laura barátnője volt. Nem csoda, ha Laura félelmei a tűztől ide vezethetőek vissza.

A szürke kisváros és lakói nem felejtenek, ami biztosítja az izgalmakat. A krimi erőssége az intrikák és a kisvárosi hangulat megjelenítése, a zárt kisközösség összetartása. Az elfojtott gyűlölködés, vélt vagy valós sérelmek, hazugságok további titkokat eredményeznek. A karakterek színes palettája jelenik meg. Ettől emberi az egész krimi.

Fokozatosan kiderülnek a titkolt kamasz-szerelmek, és egy szörnyű családi titok vezet el a borzalmas éjszakához. Laura és barátai életét örökre meghatározza az az éjszakai tűz. A barátság köteléke mellett ez az, ami egy életre összeköti ezeket a fiatalokat. Nem csak az átélt lelki traumák hatnak a későbbiekben, de Laura élete is itt vett éles kanyart. Most feltépve a régi sebeket izzik fel a szunnyadó parázs a mára már lepusztult üdülőtelep körül. Az elkeseredett fájdalom, a düh és a bosszúvágy pokoli dolgokra képes, elegye működésbe lép.




Lassanként le sem lehet tenni, Laura érkezése és a történések fellobbantják a régi tüzet. Szó szerint is. A krimi a lélektaniságával üt, lehull a lepel a "tökéletes, mintacsaládról", ami további torz viszonyokat eredményez. A régi barátságok, kapcsolatok viszonyrendszere és Hedda néni múltja váratlan fordulatokat produkál. A titkok hálója egyre áthatóbb. Laura azonban nem ijed meg, le akar végre számolni a múltjával, tudni akarja kinek és miért állt útjában az idős nő. A sztori az egyre érdekesebb, tartogat váratlan dolgokat nem csak a vége. A gyilkos személye valóban váratlan, ilyen fordulattal ritkán találkozni még skandináv krimiben is.


A kisvárosi gyilkosság ad egy sajátos atmoszférát a történetnek. A beépített zenék remekül hozzák a nyolcvanas évek hangulatát. Egy élvezetes, jó krimit olvashattam, ahol eleinte lassabban fog tüzet a történet, sokáig izzik a parázs, mire igazán fellobbannak a lángok. Utána azonban perzsel, éget, egy olyan befejezéssel, ami többszörösen meglepi az olvasót.
Az utolsó fejezetekben tetőpontra hág az izgalom, Anders de la Motte még itt is tud valódi meghökkentő csavart beépíteni. A kirakós darabjai átrajzolják a múltat és a jövőt is. Nem csak a főhősnő, Laura életét változtatja meg gyökeresem a befejezés, de az egész történetet átírja.
Ez a krimi is megvett magának, ahogyan az előző részek. Várom az író következő könyvét, bízom benne, Halálos tavasz várható! Ami legalább ilyen jó lesz, mint az előző részek.




A skandináv krimi kedvelői most a sorozat első két kötetét (Végzetes nyár, Halálos ősz)
akciósan vásárolhatják meg: IDE katt!!

A Pokoli tél ITT rendelhető kedvezménnyel! 

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja.
Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is.




General Press, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523253 · Fordította: Dobosi Beáta

Halálos ősz

Anders de la Motte: Halálos ősz




                                                                                         













Amikor tavaly év végén megjelent a szerző Végzetes nyár című krimije azt írtam: Nekem ez bejött, Anders nálam nyert. Olvasnék még tőle. Szerencsére nem kellett sokat várni, az évszakok köré épülő gyilkosságok sorában megérkezett a Halálos ősz. Tökéletes nyitás így őszre időzítve.
Már nagyon kíváncsian várom, mennyire borzongató téli krimit tálal majd Anders a következőkben.




A jól bevált recepten alig változtatva, talán még erősebb, összetettebb lett a Halálos ősz. Szerintem igen mesteri a történet, igazi családi dráma a kisvárosban, egy jól megírt, igen hatásos pszicho-thrillert olvashattam.

Anders továbbra is nagy hangsúlyt fektet a környezetre, ami ez esetben még fokozza a misztikus hatást. Egy régen elfeledett, bezárt kőbánya ad helyszínt, egy hegyi tóval a két idősíkon futó történetnek. A kidolgozott karakterekkel, valódi problémákkal megtűzdelt történet izgalmas és átgondolt. A megoldás a végén pedig egyszerre lesz sokkoló és szívszorító.



Nagyon jól játszik az olvasó érzelmeivel, idegeivel a szerző. A múlt-jelen idősíkjai végig tudják tartani az olvasóban az érdeklődést. Olyan finoman találja a sötét, baljós eseményeket, rajzolja meg a szereplők érzelmi hátterét, amihez kiváló keret a környezet.

Anders de la Motte írása egy klasszikus nyomozós történet, aminek erőssége az intrikák és a kisvárosi hangulat megjelenítése, a zárt kisközösség összetartása. Ez rajzolódik ki a szereplők által: itt mindenki ismer mindenkit, rokoni vagy egyéb szálakkal kötődnek egymáshoz. Ijesztő ez a látszat-összetartás, amit a hazugságok hálója, sok pletyka, elfojtott gyűlölködés, vélt vagy valós sérelem tart össze. Anders de la Motte karakterei emberiek és élőek, mindenkinek megvan a maga kis titka, problémája.




A történetről: 1990 késő nyara a kiindulási pont. Öt gyerekkori jó barát az érettségit ünnepelve a bányatónál tölt el egy estét. Felszabadultan boldogok, előttük az élet, tele vannak tervekkel, reménnyekkel. Isznak, mulatnak, némi joint is előkerül, ami előhoz némi sértődöttséget, vélt sérelmet, felkavarja az érzelmeiket. A társasághoz csapódik egy motoros pár, akik további nem várt viharokat indítanak el. Távozásuk után hajnalra az egyik fiú holtan lebeg a tó vizén... baleset vagy gyilkosság történt? Milyen titok lapul a tó mélyén? A rendőrség igen gyorsan lezárja az esetet, hiszen az egyik fiatal éppen a rendőrfőnök fiacskája. Nagyon érdemes már itt figyelni az apró részletekre, amik évekkel később kapnak nagy hangsúlyt a megoldásban.

Az örök barátság egy életre összeköti ezeket a fiatalokat a történt drámával. Emlékeznek és nem felejtenek, hiába a hosszú hallgatás. Simon tragédiája mint egy súlyos seb égeti a lelküket, nyomasztóan hat a továbbiakban a városkára is. Aki pedig az igazságot akarja Simon édesanyja, ő mindent megtesz ezért. Persze, ami kiderül végül, talán őt is meglepi, nem biztos, hogy ezt várta.



Huszonhét év után a városkába frissen érkező stockholmi nyomozónő, Anna érdeklődésébe kerül a régi ügy. A nyugdíjba került egykori rendőrfőnök és mindenki finoman lebeszélné persze a nyomozásról, hagyja békén a múltat. Anna nem olyan merész, kevéssé határozott, mint Kim Stone. Persze Anna is menekül a saját démonai elől, ami egyedül kissé rontotta a hatást. Túl sokat időzik-rágódik a múltján, a lányával való kapcsolata elég zaklatott. Persze érthetővé válik a háttér megismerése után, ám erre túl sok időt, lapot szánt Anders. Lehetett volna egy cseppet határozottabb Anna a saját életével, hiszen a szembenézést ő sem tudja elkerülni.


A múlt titka egy városi rendezvényen robbantja fel a látszat idillt. Simon zenész volt, csodás hangon énekelt, amikor váratlanul felhangzik az a régi dal, a szereplők kiborulnak, elindul a lavina. Kinek állt érdekében mindez? Ki az és miért, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Anna is érzi, őt is manipulálja valaki a háttérben.

Ezek a különféle érzelmi kötelékek végig jellemzőek a szereplőkre, rendkívülien jól hatnak az olvasóra is. Huszonhét év után egy olyan konfliktus bontakozik ki, ami után Anna számára nincs más választás, nyomoznia kell. Egy izgalmas családi történet ez a krimi, drámai elemekkel megtűzdelve.

Anders de la Motte időt fordít a karakterek és események ábrázolására, hátterének megvilágítására. Sokat beszél a barátságról és a családi kötelékekről, a látszatról. A történet fordulatai teljesen kiszámíthatatlanok, és végig izgalmasak. A figyelmes vagy edzett krimiolvasó egy ponton azonban kezdi sejteni, mi is lehet a háttérben, amikor egy szereplő feltűnik. Nem igazán akartam elhinni a várható megoldást, de örülök, hogy kitaláltam. Még így is maradt a cselekményben olyan érzelmi csavar, amire nem számítottam. Kellően meglepett, az tény.


A történetmesélési technika, a hang és a környezet egy lélektani drámát tár elénk. Nem csak egy gyilkossági történetről olvashattam, hiszen a sztori végig magában hordozza ezt a  sűrű, pszichológiai feszültséget. 


Nagyon ajánlom a szerzőnek ezt a könyvét is azoknak, akik szeretik az igényesen megírt krimiket, az emberi jellemek sötét titkait kifürkészni, remek jellemrajzokat találnak ebben a történetben is. Ahogyan a Végzetes nyár is erre épült, itt is egy olyan történetet kapunk. Kedvelem Anders de la Motte izgalmas, már-már szépirodalmi stílusát, teljesen az ízlésem szerinti. Üdítő hang a sok véres krimi között. Egy érdekes, fordulatos, néhol torokszorító történetet kaptam, ami el is gondolkodtatott. Talán nem is kell ennél több. Nálam most ez a kedvenc. Nagyon várom a szerző további írásait.


Anders de la Motte krimije ITT beszerezhető, már E-könyvben is kapható!

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja.

Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is.








General Press, Budapest, 2018
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521655 · Fordította: Dobosi Beáta

Végzetes nyár

Anders de la Motte: Végzetes nyár  





                                                                               












Mi történt igazán azon a nyáron, mitől lett végzetes az a régi nyár? A könyv atmoszférája szívszorító. Nem a szokásos-szokványos skandináv krimi, melankolikus hangulatú lélektani történet. Erős családi dráma, mélyen eltemetett titkokkal, elfojtott indulatokkal, régi sérelmekkel.


Két szálon fut az események sora: napjainkban és 1983 nyarán, amikor történt valami Billyvel, az ötéves kisfiúval, aki eltűnt a család tanyáról. Hiába az összefogás, aprólékos keresés, csupán a cipőcskéjét találják meg a kukoricásban. A fiúnak nyoma veszett. A kis közösségben megindulnak a találgatások, a pletyka és a gyanú veszélyes játék. Mi történhetett a fiúval, ki állhat a történtek hátterében sűrű homály fedi. A család sorsát erősen befolyásolja a tragédia, a bánat és a bizonytalanság miatt szétesik a fiú családja. Az édesanya karácsonyra depresszióba esik, majd összeroppan fia elvesztésének súlya alatt és végez magával.

Húsz évvel később a jelen történéseit a nagyobb testvér indítja el. Veronika elhagyta a családját, gyásztanácsadó lett Stockholmban. Váratlanul csatlakozik egy fiatal férfi a csoporthoz, beszél a gyerekkoráról, a megmagyarázhatatlan emlékeiről. Ami sokkolja a fiatal nőt, hiszen a fiú eltűnésében saját testvére történetét fedezi fel.. Ki ez a titokzatos férfi, talán Billy tért vissza? Olyan részleteket árul el, amit csak a történet szereplői ismerhetnek. Veronikának soha nem sikerült feldolgoznia testvére eltűnését, és anyja tragikus halálát. Ez az incidens jól jött, hogy visszatérjen haza, hogy megtalálja a válaszokat. Különösen, amikor úgy érzi, hogy vannak olyanok a faluban, akik nem akarják, hogy megtudja az igazságot. A múlt titkainak keresése régi sebeket tépnek fel az édesapában is. Apró, lényegtelennek tűnő részletek kapnak hangsúlyt a végére, érdemes figyelni. Egy ponton túl teljesen kiszámíthatatlan lesz a végkifejlet.

A történet pikantériája, hogy a harmadik testvér rendőr lett, ő a falu nyomozója... Bár lassan bontakozik ki a történet, de izgalmas, hús-vér szereplők népesítik be a regényt. Érezhető a feszültség
a kis közösségen belül, még élénken él a régi tragédia emléke. Elfojtott indulatok, jól visszaadott érzések, mindenki gyanús, mindenki hazudik és titkol valamit. Misztikus történet két szép, de drámai szerelemről. A legjobb dolog az, ha az olvasó nem tudja elképzelni, mi fog történni, amikor a vég nem kiszámítható. Itt igen meglepő csavart kapunk lezárásnak. Szépen felépített a történet.

Nem csak egy szemszögből látjuk az eseményeket. A misztikussághoz sokat tesz, hogy néhány szerelmeslevél köti össze a fejezeteke. Nem tudjuk ki írta és kinek is szólnak. Azonban a figyelmes olvasóban kialakulhat a sejtés: a titok fonala sokkal korábbra nyúlik vissza, mint a kisfiú eltűnése. Egy szerető apa, egy titokzatos szerelem és annak következményei, egy nagy hatalmú, helyi kiskirály rokon is fontos szereplővé válik. Lenyűgöző a környék hangulatának megjelenítése, a vakkantó, síró róka, a magas, áthatolhatatlan fenyveserdő és a vadászterületek miatti viták. Az egész történet varázsához nagyban hozzájárul ez a titokzatos hangulat, a megjelenített képek, érzelmek. Ezt Dobosi Beáta kitűnő fordítása tökéletesen adja vissza.

Izgalmas, néhol komor hangulatú krimi. Mindenki védte a saját maga igazát, családját, amiért bárkin képesek voltak átgázolni. A történet magva emlékeztetett a nem régiben olvasott Hófehérkének meg kell halnia krimire. Így az érzés, hogy olvastam már hasonlót ott bujkált bennem. Anders de la Motte jól játszik a szavakkal és az olvasó idegeivel. Kiszámíthatatlan. Olvasnék még tőle, hiszen ez a hatodik krimije.


A krimit ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!

Anders de la Motte (1971.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját"

Ő egykor rendőr volt, jelenleg nemzetközi biztonsági tanácsadó.
















Eredeti mű: Anders de la Motte: Slutet på sommaren 2015
General Press, Budapest, 2017
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634520672 · Fordította: Dr. Dobosi Beáta